Ugrás a kommentre

pb69

Tag
  • Összes hozzászólás

    3.351
  • Csatlakozott

  • Utolsó látogatás

pb69 minden hozzászólása

  1. 4x07 - Jedi Night

    Teljesen jogos, hogy kár azon filózni, mennyi ideig visel valaki más ruhát vagy frizurát. Az is igaz, hogy jó látni, megengedhetik maguknak az alkotók ezt a "luxust". Viszont nem árt, ha ez jobban passzol a képbe, tehát csak azért ne essen át valaki teljes stílusváltáson 1-2 jelenet erejéig, hogy lássuk, van erre lehetőség és megtehetik. Persze Kanan esetében biztos vagyok benne, hogy nem ez áll a háttérben, ez abszolút koncepcionális. Csak egyelőre nem látom még ennek a koncepciónak a lényegét. Az álca elengedésével annyi a baj, hogy ha jól értem, akkor elég fiatalon kényszerült a váltásra. Na most ennyi év elteltével azért változik az ember. Nekem az volt a furcsa, hogy az új frizura kissé komolytalan. Még ha anno ilyen haja is volt, azért egy érett férfinak kifejezetten furcsa viselet. Hiába akar valaki ~20 év elteltével szabadulni az álcájától és olyanná válni, mint annak idején, egyszerűen már csak az öregedés miatt sem működhet és inkább komikussá válik az egész. A másik, hogy egy jó ideje már pont így ismeri őt a Birodalom. Egy ilyen stílusváltás pont nem azt sugallja, hogy megválik az álcájától és felvállalja önmagát, hanem ezzel csak kevésbé lesz felismerhető. Persze felismerik, nem erről van szó, de senkinek nem fog hitelesebb önmagának tűnni. Pláne nem nekünk nézőknek, akik soha nem láthattuk így. Ezért is gondolom azt, hogy egy borotválkozás elég lehetett volna, akkor "visszakapjuk azt a Kanant", akit először láttunk, külsőre legalábbis. Nem mellesleg, akit Hera is így láthatott anno. A másik, hogy a jedik hajlamosak stílust váltani. Ez igaz, bár szerintem leginkább amiatt van, mert sokkal inkább a maguk urai lehetnek. Legalábbis padawanként még úgy tudom vannak előírások vagy legalábbis szokások, amiket betartanak. Mint pl. a hajtincs, vagy ha egy fajnak nincs haja, akkor is valamilyen füzér, lásd Ahsoka. Aztán lovagként már úgy hordják, ahogy akarják, nyilván nem hagyják úgy, ami a tanuló státuszukat jelképezte. Felnőttként aztán már azt csinálnak, amit akarnak, de Obi-Wan vagy Luke esetében is van egy természetes íve az egésznek. Ahogy idősödnek és tapasztaltabbak lesznek, úgy a külsejük is ehhez igazodik. Aztán Luke amikor kiábrándult és elhanyagolta magát, akkor lett a 8-ban is látott külseje. Kanan kapcsán is az a helyzet, hogy a szakáll növesztése jól passzolt a jellemfejlődésébe, illett hozzá és az útjához. Ez az új frizura viszont nem éppen azt közvetíti, hogy egy utolsó óráira készülő bölcs tanítómestert láthatunk. Nekem olyan, mintha mondjuk az Ep.3-ban Obi-Wan megjelent volna punk hajjal, vagy Luke a 7 végén rasztásan nyomja.
  2. 4x08 - DUME

    Nem is erre gondoltam. Hanem arra, hogy ha Thrawn szóvá teszi, hogy Pryce ostobasága miatt hasalt el a projektje, akkor Sidious a fejére koppinthat, hogy márpedig egy jedi kiiktatása igenis fontosabb, mint a Defender-program. Ebből pedig lehet konfliktus, nem is csak azért, mert Thrawn szívének nyilván kedvesebb a saját projektje, hanem mert teljesen más a hozzáállása a kérdéskörhöz. Ez Tarkinnal szemben még jobban kiéleződhet. Thrawn egy megfontolt stratéga, aki hosszútávra tervez és mindig globálisan gondolkodik. Neki az az elv nem működik, hogy áldozzanak fel valami olyat, amitől később nagy sikereket várhatnak, azért, hogy pillanatnyilag jobban fájjon a lázadóknak. Ő nem akar az adott pillanatban övön aluli ütéseket bevinni, inkább folyamatosan a későbbi KO-t készíti elő. Tarkin egyáltalán nem ilyen, de ekkortájt már Sidious se feltétlenül. Illetve az uralkodónál inkább az a döntő tényező, hogy sithként teljesen más az értékrendje. Thrawn viszont annyiból kellemetlen helyzetben van, hogy az ő hozzáállása eleve csak hosszútávon hozhat igazán komoly eredményeket. Ráadásul ehhez több összetevő is szükséges, mások közreműködése. Amit pl. Pryce csinál, vagy amikor Tarkin felrobbantja a kommunikációs tornyot, az egy adott helyzet kihasználása, aminek rögtön és biztosan megvan a látványos eredménye. Thrawn kivárása meg csak napok, hetek, akár hónapok múlva hozhatja meg az áttörést, de akkor se biztos a siker, mert a többi birodalmi töketlensége, vagy egy olyan váratlan dolog, mint Bendu, keresztül is húzhatja a számításait. Ez többször meg is történt, így igazából nagy eredményt nem tud felmutatni, mindig elbukott annak kapujában. Ebből fakadóan pedig nincs lehetősége érdemben kiállni magáért abban az esetben, ha egy Tarkin vagy Sidious nem tartják elég jónak, sikeresnek, hatékonynak. Van egy másik téma, ami eszembe jutott a két rész kapcsán. Vajon mikor felejtik már el a "rosszak" ezeket az értelmetlen vallatásokat? Most komolyan, egészen az Ep.7-ig egyetlen olyan eset sincs, amikor akár csak egy kicsit is hasznos félinformációt kiszedtek volna bárkiből is. Semmi értelme az egésznek. A Rebels-ben is már akkor kellett volna megölni anno Kanant vagy most Herat, amikor az első lehetőségük meg lett volna rá. Vagy tegyenek próbát, hátha valami csoda folytán épp bejön, de ha nem, akkor zárják rövidre a témát. Vagy ha már ennyire infókat akarnak, akkor miért nem vetik be mondjuk Vadert? A 7-ben látjuk az egyetlen sikeres vallatást, amikor is Kylo (persze a felesleges kínzások után) az Erővel megtöri Poe-t és megszerzi, amit kell. Ez ellen nemigen van mit tenni, hiába akar bármennyire erősen is ellenállni a másik fél, nincs mit tenni. Persze nem mindig teljesen hatásos (lásd Cad Bane), de azért baromi jó hatásfokkal működhetne. Nyilván nem fogják minden jöttmenthez riasztani konkrétan Vadert, de azért egy Kanan vagy Hera esetében már indokolt lehetne. Az meg pláne vicces, amikor a 4-ben elfogják Leiát, Vader ott sertepertél, ennek ellenére szerencsétlenkednek a kínzással, meg a droiddal, aztán hülyére veszi Tarkint is, ahelyett, hogy Vader nekiesne az Erővel.
  3. 4x08 - DUME

    A drámai előzményeket remekül fűzték tovább. Különösen tetszett, hogy mindenki másképp, a maga módján élte meg/ki a gyászát. Ritka látvány, hogy a csapatból mindenki (értsd mindenki) teljesen magába roskadt és kiábrándult. Hera és Ezra is csak félrevonul, Sabine és Zeb külön utakon cselekszik, ráadásul rendkívül önveszélyes módon. A többi lázadó most igencsak magára maradt, nekik kell kitalálni valamit, most a Ghost csapatából senki nem fog vezetőként funkcionálni. Chopper jelenetei gyönyörűek lettek, ahogy vigasztalja Hera-t, az a jelenet önmagáért beszél. Ezra és az újabb farkaskaland érdekes. Megvan a misztikum, de azért árnyalták. Egyrészt az egész értelmezhető egyfajta álomként, másrészt pedig nem jelentették ki egyértelműen, hogy a legnagyobb farkas konkrétan Kanan reinkarnációja. Bár nyilván tagadhatatlanul köze van hozzá, már csak amiatt is, hogy a halála után jelent meg, illetve a szemei nagyon árulkodóak. Ugyanakkor örülök, hogy ezen a határvonalon meg is álltak. Szerintem sem lenne jó, ha túlerőltetnék ezt az igazából senki nem hal meg vonalat. Bőven elég az, hogy ott az Erőszellemes lehetőség, semmi szükség arra, hogy még állatok képében is tovább élhessen valaki. Meg azért lássuk be, bármilyen szép ívet is futott be Kanan, messze van ő még attól a szinttől, hogy bármilyen formában megőrizze a tudatát a halál, pontosabban az Erővel való eggyé válás után. Ha ehhez elég lenne egy nemes halál, akkor tele lenne a galaxis egykori jedik szellemeivel/lelkeivel. Azért a Birodalom szemszögéből is eléggé érdekesek a történtek. Tarkin és Thrawn beszélgetése megint rávilágított arra, hogy előbbi mekkora számító és arcátlan szemétláda. Az pedig elég kemény, hogy Thrawn személyesen megy Palpihoz. Krennic és a Csillagpor-projekt megemlítése rengeteget tett hozzá ehhez a vonalhoz, az is beugrott, hogy az "igazgató" mennyire ridegen volt tartva. Már az csoda volt, hogy Vaderrel válthat pár keresetlen szót. Ehhez képest Thrawn személyesen járulhat Sidious elé. Az egyértelmű, hogy a Defender-projektnek ezzel befellegzett. Palpinak alapból a HCs lehetett fontosabb, ill. eleve azért kellett Thrawnnak felkerekedni, hogy valahogy meggyőzze az uralkodót, szóval nagyon necces volt ez. Pryce akciója után meg reménytelen. Amúgy nem egy agytröszt az a nő. Nem is feltétlen a cselekedete miatt, de ahogy ezt megpróbálta leplezni, az elég amatőr volt. Meg ha lett volna minimális érzéke is a "politikához", akkor elébe megy Thrawn számonkérésének és inkább kapcsolatba lép mondjuk Tarkinnal és beszámol, hogy megölte a jedit, még ha nagy árat is fizettek érte. Az egy rendkívül jó kérdés, hogy a Birodalomnak megérte-e Kanan ezt a robbantást. Azt hiszem erre már soha nem kapunk választ, mert túl sok a kérdőjel. Elsősorban tudni kéne milyen potenciál volt még Kananban, ami egy jedi esetében nagyon nehéz kérdés, mert masszívan tud eszkalálódni a szerepük és jelentőségük. A másik oldalon pedig azt se tudjuk, hogy a Defenderekből mi sült volna ki, mennyire tudta volna jól használni a Birodalom, mekkora fegyvertény lett volna pár ilyen hajó a kezükben. Amit viszont biztosan tudunk, hogy az egyes birodalmiak hogyan élik meg ezt a szitut. Pryce egyértelműen azért döntött így, mert egy soha vissza nem térő lehetőséget látott arra, hogy végre valami igazán nagy eredményt érjen el. Azért ő is láthatja, hogy szépen fogynak a tisztek, valamit muszáj villantani, hát most megvolt rá az esély. Hozzátenném, ő nemcsak Kanant akarta kinyírni, hanem Hera-t és Sabine-t is. Nyilván a jedi jelentette volna messze a legnagyobb fegyvertényt, de azért a többiek sem elhanyagolhatóak. Ezt is kalkuláljuk bele abba, hogy kiadta a parancsot. 3 ilyen fontos lázadók kiiktatni nem kis dolog, olyannyira nem, hogy igazából a 66-os kiadása után egy ilyen "aratás" soha nem adatott meg a Birodalomnak. Szóval én ezért nem marasztalnám el a kisasszonyt. Az más kérdés, hogy aztán bután kommunikálta a dolgot. Az pedig megint csak más, hogy akármennyire is fognak ennek örülni a sithek és Tarkin, neki ettől függetlenül befellegzett. Egyrészt mert Thrawn viszont nagyon zabos lesz. Másrészt azért, mert Tarkinék szeretnek igen mostohán bánni azokkal, akik bármilyen eredményt elérnek (lásd Krennic). Szóval az tuti, hogy megvédeni nem fogják Pryce-t, akkor se, ha amúgy egyetértenek a tettével. Tarkin szerintem egyértelműen inkább örül ennek a fejleménynek. Többször bizonyította már, hogy a jelentős veszteségek abszolút nem érdeklik, ha arról van szó, hogy kellőképp nagyot tudnak ütni a lázadókon. A sitheknek szintén nagyobb öröm lesz egy jedi megölése, mint egy új hajótípust gyártó üzem. Igazából Thrawn bukik ezzel rengeteget. És nemcsak amiatt, mert az ő kulcsprojektje el lesz kaszálva. De eddig hiába a nagy szavak, a nagy stratégiák, áttörő sikert mégse tudott elérni, Pryce meg a szerényebb képességei ellenére is megölt egy jedit és a Ghost vezető tagját. Most azon lehet vitázni, hogy ez jó döntés volt-e, de pontosan tudjuk hogyan gondolkodnak a Birodalom vezetői. Hát nem úgy, ahogyan Tkrawn, szóval aligha fogja tudni bárhogy is megvédeni az álláspontját. Az igazán jó irány az lenne ezen a vonalon, ha ezzel ütnék be a kritikus szöget az admirális és a Birodalom kapcsolatának koporsójába. Ennek mentén jól ki lehetne vonni a képből kék barátunkat. Ha ebből konfrontáció lesz az uralkodóval, plusz még le is cseszik Thrawnt a hozzáállása miatt, akkor kész a pite. Sabine és Zeb akciója ötletes volt, az viszont nekem sem tetszett, hogy simán hagyták Rukh-ot és visszaküldték a "feladónak". Az addig tökéletesen működött, hogy Sabine-nak kell visszafogni a fékevesztett Zebet. Sabine művészi vénájának újabb gyümölcse is tök jó. Viszont, hogy aztán ebből az jöjjön ki, hogy simán elengedik, az azért nem túl bölcs, mondhatni gyerekes, no meg klisés. A rész végére viszont mindenki megtalálja a maga feladatát és útját. Kanan áldozatának pedig így volt igazán értelme. Ha minél hamarabb túlteszik magukat az elvesztésén, élnek a gyár leállásából adódó lehetőséggel és gondoskodnak arról, hogy Kanan önfeláldozása ne legyen hiábavaló.
  4. 4x07 - Jedi Night

    Érzelmes egy epizód volt, az egyszer biztos. Kanan karaktere igazán méltó lezárást kapott. Visszagondolva, hogy honnan indult a Rebels-ben, milyen utat járt be és hogyan távozott, ez egy kifejezetten szép karakterfejlődés. Sosem volt a kedvenc szereplőm, még ezen a sorozaton belül sem, de megérintett a halála és az önfeláldozása. Őszintén szólva meg is lepett, mert noha végig ott lógott a levegőben ez a lehetőség, nem gondoltam volna, hogy rögtön itt meg is lépik. A fénykardjának elvesztése már erősen baljós volt. A Hera-val való kapcsolata így igazán tragikus, bár nem igazán értettem mit húzzák ezt ennyi ideig. Se in-, se out-universe szempontból. Amikor mindketten napi szinten a halállal dacolnak, akkor furcsán hangzik, amit pl. Hera mond, hogy azt hitte sok idejük lesz még egymásra. Főképp úgy, hogy mindketten rendkívül elhivatottak és áldozatkészek, ilyen szituban szerintem Hera is megtette volna ugyanezt Kananért. Már eléggé kezdett zavarni, hogy itt is mennyit húzzák az alkotók, hogy elérkezzen végre a pillanat, amikor szerelmet vallanak. Ezt azért a sorozatot tekintve kezelhették volna sokkal jobban. Aztán végül megtörtént, de nem sokáig tartott a felhőtlen öröm. Kanan esetében azt láttam, hogy ő maga is egyre inkább úgy érezte, hogy eljött már az ideje. Mintha kereste is volna a lehetőséget arra, hogy eggyé válhasson az Erővel. Hera-nak is mintha leginkább azért akarta volna már ennyire nagyon elmondani az érzéseit, hogy megkönnyebbüljön, túl legyenek rajta, aztán semmi ne tarthassa vissza, ha távozni kell. Azért a szöktetés során párszor fogtam a fejem, hogy "menjetek már onnan, épp egy birodalmi létesítmény közepén akcióztok, nem igazán kéne hosszasan cseverészni". Bár Hera aranyosan vicces volt bekábulva. A robbantásos jelenet nyilván a rész csúcspontja, remekül tálalták. Az ezt követő zárás pedig szintén baromi jól sikerült. A hamuval vegyített szürkeárnyalatos logó pedig egy tök jó ötlet volt. Egyébiránt itt is azt éreztem, hogy Kanan él a lehetőséggel, hogy ilyen nemes körülmények között csatlakozhasson elődeihez és volt mesteréhez. Éppenséggel az is megoldás lehetett volna, hogy a lépegető lövése után gyorsan felszáll ő is a hajóra és úgy löki el magukat minél messzebb a tárolótól, akár Ezra segítségével. Ahogy az utolsó pillanataiban kitisztul a szeme, az ütős. Amit én sem értettem, az a hajvágás. Kanan szemszögéből se tűnt úgy, hogy bármi értelme lenne. Nem látom túl erős érvnek, hogy akkor is rövid haja volt, amikor megismerkedtek Hera-val. Most az már csak az extra kellemetlenség, hogy ez ellentmond más alkotásoknak. Pedig az ilyen apró részletekre és finomságokra is nagyon szoktak figyelni. És azért idegesítő ez, mert ráadásul nem is volt különösebb értelme vagy jelentősége, ezért nem érte meg ezt az inkonzisztenciát belevinni. Nézői szemmel pedig szintén nem láttam értelmét annak, hogy kapjon egy teljesen új külsőt épp mielőtt meghal. Még ha csak megborotválkozik és úgy néz ki, mint anno a sorozat elején, azt értettem volna, de így nem áll össze. Amúgy a végeredmény meg nyilván leginkább ízlés kérdése, de szerintem eleve nem illik hozzá ez az új stílus, elég karakteridegennek hat. Ami viszont nagyon szépen lett megoldva, az Hera családi ereklyéje. Anno felvezették mennyire fontos, ezzel nemcsak a twilek kultúráról tudtunk meg sokat, illetve Hera-ról, hanem Thrawn karakterét is mélyítették. Itt ezekre ráhúztak egy-egy újabb réteget, közben felelevenítve az egész jelentőségét. Ami aztán abban csúcsosodik ki, hogy Kanan visszaadja kedvesének, aki aztán kvázi egy oltárt készít belőle. Az ilyen kis, de alaposan kidolgozott motívumok is emelik ezt a sorozatot messze az átlag fölé.
  5. Valószínűleg azért nem mentek ebbe bele, mert Luke sem tudta hogyan lehetett volna jobban csinálni. Talán még Yoda sem. Lehet pocskondiázni a jediket, mindent felhánytorgatni és a nyakukba varrni, de utólag azért könnyű okosnak lenni. Nekünk is, Luke-nak is, Yodának is, mindenkinek. Nyilván több hibát is elkövettek, esendőek voltak ők is, messze nem tökéletesek. Ahogyan a filmek sem, úgy az emberek sem tökéletesek. Viszont azt már sokkal nehezebb megmondani, hogyan lehetett volna elkerülni Sidious tervének sikerét, hogyan lehetett volna mindent jól csinálni. De ez már messzire vezet. A lényeg az volt, hogy Luke egyrészt beismeri a korábbi Jedi Rend hibáit, ahogyan a sajátjáét is. Ugyanis nagyon fontos szem előtt tartani, hogy Luke kénytelen volt más utakat járni, mint anno a jedik, a saját rendjét is másképp kellet felépítse, mégis nagyon hamar kudarcot vallott. Szóval nem olyan könnyű ez. A lényeg, hogy tanult a hibáiból, a rész végére pedig rájött arra, hogy igenis kellenek jedik és amit korábban mondott, az többnyire csak az elkeseredettségéből és tehetetlen dühéből fakadó túlzó ostobaság volt. Nem hiszem, hogy ennek bármi köze lenne a hivatásodhoz. Ahogy Te is, úgy mi is látjuk a hibákat, azokat a hibákat vagy hiányosságokat, ami egy mezei nézőnek, pláne egy rajongónak ugyanúgy fájhatnak, mint egy filmes szakembernek. Aligha ezen múlik, hogy túl tudod-e tenni Magad az ilyeneken. És ami miatt ez fontos lenne, az nem a SW, hanem a saját érdeked. Ugyanis, ha az ilyen hibáktól nem tudsz elvonatkoztatni, akkor elhanyagolhatóan kevés pozitív filmes élményed lesz a jövőben. Ugyanis tökéletes film nem létezik, sőt a filmek legalább 90%-ában sokkal több és/vagy súlyosabb problémák vannak, mint az Ep.8 esetében. És ebbe a SW filmek is beletartoznak. Ha ezzel a szemmel újranézed a részeket, akkor ezekben a felvételekben csak fájdalomra lelsz. Főképp az OT esetében. Nem érdemes lerombolni mindazt, amit eddig ez az univerzum felépített. Ez az, amit sokan elfelejtenek. Annyiszor hallom, hogy az új SW filmekkel lerombolják és meggyalázzák a rajongók gyerekkorát, miközben pont ők teszik ezt saját maguk, amikor sokkal szigorúbb szemmel nézik az új alkotásokat, irreális elvárásokkal. De miért megy a RO kapcsán, ami nem ment a 7 vagy 8 esetében? Amiket megbocsájthatatlan hibákként felhozol a 8-nak, azért a RO sem volt az ilyesmiktől mentes. Na jó, de mai szemmel nézed az OT-t is. Legalábbis úgy kellene. Mi értelme van annak, hogy megpróbálunk a 40 évvel ezelőtti emberek szemével tekinteni az egészre, ami egyrészt úgyis lehetetlen, másrészt meg önámítás. Attól, hogy azok a filmek régebben készültek, attól még a hibák hibák lesznek. Nyilván nem technikai megoldásokra kell gondolni, de pl. a történetírás vagy a karakterépítés nem épp olyan dolgok, amiket az elmúlt évtizedekben talált ki az emberiség. De az OT-ban nem hiányzott? Amúgy nekem is hiányzik, de ez ízlés kérdése. A PT nézőpontja hozzám is sokkal közelebb áll, de ez egy koncepcionális döntés az alkotók részéről, amit ugyan fel lehet róni nekik, de ettől a film nem lesz jobb vagy rosszabb. Ez nem hiba, hanem koncepció. Ez pont olyan, hogy egy film műfaját sem szokták hibának tekinteni. Nem kötünk bele abba, hogy a Terminátorban túl sok az akció, hogy az Alienben túl nyomasztó a hangulat, vagy hogy Mr. Bean eltúlzottan vicces. Vagy egy videojátékban sem akadunk fenn azon, hogy miért belső vagy külső nézetes. Szerintem senki nem mondta, hogy ez önmagában elég lenne. Ráadásul én úgy gondolom, hogy a ST eddig jóval több is ennél. Amúgy az Ep.6-ra azt mondani, hogy tökéletesen lezárta a SW Sagát, megint csak egy olyan túlzás, ami erős elfogultságra és kettős mércére utal. Szerintem rengeteg újdonságot hozott az Ep.8, több igazán egyedi és különleges motívum is volt benne. Azt pedig még nem tudjuk hová fut ki a trilógia. Nem szerencsés előre kijelenteni, hogy úgyis az lesz a vége, ami az OT-nak. Már csak azért se, mert aztán ebből jönnek azok a belemagyarázások, hogy akármi is történik, már dafke azt fogják sokan belelátni, hogy koppintás. Akkor is, ha amúgy semmi köze a korábbi történethez.
  6. @Jar-Jar Binks Önmagában az szerintem senkit nem zavar, hogy észreveszel hibákat a filmben. Nem tökéletes alkotás az Ep.8 sem, van benne kritizálni való, ahogyan az összes filmben. Ezt sokan másokkal egyetemben én is megtettem, ahogyan megtettük anno a 7 vagy bármely más film vagy sorozatepizód esetében is. Mégse esett nekem senki, alakultak ki viták a konkrét témák kapcsán, nagyrészt építő jellegűek, aztán ha a végén nem is sikerült meggyőzni senkinek a másik felet, de nem volt belőle semmi gond. Nálad azért lehet élesebb a helyzet, mert mintha egyrészt csak a hibákra koncentrálnál és azokat emelnéd ki, másrészt erősen felnagyítanád ezeket. Olyan, mint amikor a PT gyűlölői kiragadnak néhány gyengébb pontot az 1-2-3-ból és ezek alapján az egész trilógiát egy fosnak titulálják. Beleesve közben olyan melléfogásokba is, amikből az is kiderül, hogy még a rosszként kiemelt jelenetek közül is több olyan van, amit igazából egyáltalán nem is értettek meg és nem is akarták. A filmes háttered, valamint a szakmabeli ismerőseid pedig kár volt szóba hoznod, mert csak ront a helyzeten. Azt az illúziót kelti, mintha azt üzennéd ezekkel, hogy a ti szavatok többet ér, mint mondjuk a miénk. Nem feltételezem, hogy tényleg ez a szándék húzódik meg mögötte, de így is tűnhet éppen. Ráadásul amúgy sincs semmi hozzáadott értéke az egészhez, ugyanis kiviláglik, hogy Te és a haverjaid is tisztán nézői szemmel értékelitek a filmet. Semmi szakmai észrevétel nincs abban, amiket írsz, ugyanolyan szubjektív véleményt fogalmazol meg, mint bárki más. Ilyen értelemben pedig hiába vagytok filmes emberek. Lehet a haverjaid között Oscar-díjas is, az ő véleménye sem fog semmivel hitelesebb vagy fontosabb lenni, ha nem szakmai elvek mentén alakult ki, hanem csak annyi, hogy ez vagy az nem tetszett, mert hát gagyi meg röhejes. Ez olyan, hogy ha egy focistának jobban tetszett az egyik gól, mint a másik, attól még ez semmivel se jelent többet, mint a sarki fűszeres véleménye. De egy zenésznél se mindegy, hogy a kollégája művébe milyen szempontból köt bele. Relevánsabb a véleménye egy laikuséhoz képest, ha pl. azt nézi mennyire van jól komponálva az adott zene, viszont ha beleköt, hogy neki az a dallam nem tetszik, akkor ott már tök mindegy, hogy zenész vagy villanyszerelő. Engem is zavar a Rose-Finn jelenet, szerintem a film leggyengébb pontja. De hát ez van, túlteszem magam rajta. Védeni nem fogom, de ettől még nem húzom le az egész filmet. Leia esetében az alapötlet kifejezetten tetszik, a megvalósítást már én se kedvelem. Az idegen fajok hiánya szintén engem is erősen zavart, írtam is róla. Rey erejéhez annyit tennék hozzá, hogy a SW eddigi műveiben is elég nagy a szórása annak, hogy kinél hogyan jelentkezik az Erőérzékenység és mennyire gyorsan mutat nagy dolgokat. Rey kivételesen tanulékony, ennyi az egész, ezzel együtt tudok élni. Snoke-ról megint csak azt tudom mondani, hogy a sequel nézőpontjából ő messze nem olyan fontos karakter, mint amilyennek sokan képzelik. Ez már nem a PT éra, itt nem a galaxis legfontosabb eseményei vannak főképp fókuszban, hanem a főhősök. Nyilván ez a két dolog az esetek döntő többségében találkozik, de nem mindig. És ahogyan az OT-ban se láttuk a Szenátust, illetve az uralkodó is alig tűnt fel, a ST-ban se olyan fontos Snoke. Neki a sztori szempontjából annyi volt a szerepe, hogy Kylo útját egyengesse, tudatosan, ill. az akaratán kívül ráébressze a fiút a saját útjára. Ennyi, nem több. A "lószabadítást" meg abszolút félreérted, ahogyan sok néző is tette. Finnék nem megálltak a küldetés közben állatokat menteni, hanem elengedték őket, hogy aztán velük együtt szökjenek meg. Nem az volt a cél, hogy kiszabadítsák őket, hanem ez volt az eszköz a saját megmenekülésükre, a küldetés végrehajtásának improvizált lépése. Ahogyan az Ep.1-ben sem azért ment Qui-Gon a bűnözők közé a Tatooine-ra, hogy rabszolgákat szabadítson fel, de Anakinnal megtette, mert nagyobb célt szolgált. Ennyi erővel abba is bele lehet kötni, hogy az Ep.1-ben a naboo-i nép szenved, Qui-Gonék meg fogatversenyre mennek meg szerencsejátékoznak. Az Ep.2-ben Padmé élete veszélyben van, Obi-Wan meg elmegy kocsmázni a haverjához. Vagy az 5-ben Hanék a háború közepén mynockokkal szórakoznak, a 6-ban meg ewokokkal haverkodnak. Azt hiszem elég egyértelmű, hogy ezek röhejes problémázások. Finnéknek akkor és ott az volt a leggyorsabb és leghatékonyabb lehetőségük a haladásra, ezért tették azt, amit. DJ-vel se azért vacakoltak, mert annyira ráértek, hanem pont ugyanazért, amiért az állatokat is elengedték. Az in-universe magyarázatokat pedig hatalmas ostobaság lenne figyelmen kívül hagyni. Hogy érted, hogy a filmnek önmagában is működnie kellene? Az in-universe dolgok adják a kereteket, amik összefogják az egész szériát. Ha ezeket nem vesszük figyelembe, akkor minden órában el kéne magyarázni, miért vannak itt energiafegyverek, mi az az Erő, hogyan utaznak gyorsabban a fénynél, miért terjed a hang az űrben stb.. Pont az a lényeg, hogy ha már egyszer láttál fénykardot vagy Erőhasználót, akkor nem kell minden esetben a szádba rágni, hogy mi is történik, mert a korábbiak alapján össze tudod rakni a képet. Abban igazad van, hogy a film álljon meg anélkül a lábán, hogy különféle könyveket, képregényeket vagy interjúkat kelljen olvasgatni ahhoz, hogy logikusan működhessen és koherens legyen. Viszont a 8 esetében ez szerintem rendben van. Nyilván a kiegészítőművek sokat adnak hozzá, nagyon érdekesek, de ezek nélkül is simán érthető és összeáll a film. Csak ehhez azt kéne nézni és abból kiindulni, ami benne van a filmben, nem pedig azt, ami nincs. De valahogy azt érzem, hogy sokan nem is a filmet figyelik és az abban rejlő hiányosságok tűnnek fel nekik, hanem eleve azon agyalnak, hogy mi nincs a filmben és milyen lyukakat lehetne keresni.
  7. Én soha nem voltam elájulva ettől a választól, ahogyan Han karakterétől sem. Persze a flegma vagány macsó imázshoz jól illeszkedik, viszont konkrétan ennél a jelenetnél kissé irreálisan túlzó. Értem, hogy Han Solo, de bőven benne van a pakliban, hogy végleg eltávozik, az érzéseit pedig korábban az adok-kapok szócsatákkal leplező Leia szerelmet vall, amire ez a reakció... Tény és való, hogy nézői szemmel meglepő és egyedi megoldás, de azért in-universe elég snassz. Nekem amúgy több személyesnek mondható élményem is kapcsolódik ehhez a kis szóváltáshoz. A PT utálói sok helyen felütik a fejüket, így gyakran futok beléjük, ha a SW a téma. Akár neten, akár személyesen. Többször hallottam már azt a felvetést, hogy a PT tele van értelmetlen és totálisan valószerűtlen párbeszédekkel. Hogy túl színpadias és mesterkélt az egész, látszik, hogy csak hozzánk nézőkhöz szólnak a karakterek, nem pedig egymáshoz. Bezzeg az OT mennyire reális és emberi ilyen téren is. Na ilyenkor szoktam többek közt ezt a "szeretlek - én is" dolgot előhúzni, amiről ráadásul tudom, hogy az OT rajongóknak az egyik szívük csücske.
  8. Marvel

    Nem játszódik mindentől teljesen független idővonalon a Logan. Vannak ugyan logikátlanságok és következetlenségek, de messze nem olyan sok, mint ahogy híresztelni szeretik sokan. Ha figyelmesen nézi az ember a filmeket (a stáblistás jelenetekkel egyetemben), illetve utánaolvasgat annak, amit esetleg nem vett észre, értett meg, akkor nem annyira kaotikusak az idővonalak, mint ahogy elsőre tűnik.
  9. Marvel

    @caseyjones Az X-Men esetében még annyira nem is vészes a helyzet, ilyen téren van sok rosszabb időutazós sztori. Szóval alapvetően nincs akkora kavarodás, elég jól követhető és érthető az egész. Annyi, hogy sajnos van néhány alkotói hiba, amiből fakadóan adódnak feloldhatatlan következetlenségek. De ilyenből tényleg csak pár létezik. Bár vannak olyanok is, amelyek ugyan nem megmagyarázhatatlanok, viszont a rájuk adható reális magyarázatok többé-kevésbé erőltetettnek hatnak. Linkelek egy videót, amelyben Rozsomákból kiindulva szépen levezetik az idővonalakat, valamint a filmekben látott időutazásokat. Nyilván ez azért spoileres, szóval ha most nem akarod bizonyos téren elrontani a még nem látott filmek adta élményeid, akkor inkább nézd végig az összeset megjelenési sorrendben, majd csak utána ezt a magyarázó videót.
  10. Szerintem most már a Birodalom éráját elengedhetnék. Max. egy nagyon korai szakaszában játszódó filmet tudnék elképzelni, ami a Birodalom kiépülését, a túlélő jedik levadászását vagy mondjuk a Sidious zsarnokságát időben realizálók, illetve az erre ráébredőket mutatná be. De ezen kívül eléggé lerágott csont már. Az OT mellett ott a RO, a Rebels, jön a Han Solo film, lehet Kenobi film is lesz, Battlefront, meg egy rakat képregény. Ráadásul (szentségtörés vagy sem) nekem valahogy minél több ilyen alkotás jön ki, annál furcsábban hat az OT. A PT-ban pont a legsűrűbb időszakba toltak be egy sorozatot, ezen kívül kb. semmi. Pedig azért lenne benne potenciál, de akár kicsit vissza is mehetnek pár évtizeddel az Ep.1 elé. Aztán itt a sequel-éra, ami nekem továbbra is bántóan hézagosan kapcsolódik az OT időszakához. Na itt aztán bőven lenne mit megmutatni, megkockáztatom, hogy egy teljes trilógiát be lehetne szúrni a 6 és 7 közé. Nem azt mondom, hogy ezt kéne csinálniuk, nyilván nem is fogják, de szerintem problémamentesen megoldható lenne, és lenne annyira izgalmas, mint bármelyik másik trilógia. De a ST-nak is vége lesz egyszer, az ezt követő időszak is érdekes lehet. Plusz még akkor jön legalább egy teljesen új éra, ami szintén rengeteg lehetőséggel kecsegtet. Akárhány SW film és sorozat is fog jönni, nem érzem indokoltnak, hogy a Birodalom korát boncolgassa. Na ez nekem nagyon nem hiányozna. Önmagában nem lenne baj, ha Boba feltűnne a Han filmben, sőt szerintem is kifejezetten jó lenne. Már régebben is azt mondtam, hogy szerintem Boba messze nem bírna el egy önálló filmet, csak ha köré húzzák az alvilági témát. De Han is necces, az meg pláne, hogy mindkét film megvalósuljon. Van egy csempész, egy fejvadász, az alvilági körítés adott, kiált magáért az összeboronálás. De ha netán mégis lenne külön Boba-film is, akkor abba meg ne szerepeljen Han. Szerintem totál gagyi lenne, hogy van két külön film, de mindkettőben szerepel a másik félé ilyen vagy olyan szerepben. De valójában nekem sokkal inkább az első mondatban megfogalmazott elvvel lenne problémám. Ez jó ötlet lehet. Egy-egy igényesen megvalósított kapocs mindig üdítően hat. Persze a veszélye is megvan, de én az elmúlt évek termése alapján megelőlegezem a bizalmat. Mi a gond azzal a jelenettel? Szerintem tök jópofa kikacsintás. Nos igen. Az a baj, hogy egy emberi arc teljesen élethű animációja irgalmatlanul nehéz feladat. Sőt, megkockáztatom, hogy lehetetlen. Addig legalábbis mindenképp, amíg nem tudjuk pontosan, hogy valójában miből is tevődik össze az az érzés, amit egy arc nézésekor (főleg dinamikájában) megélünk. Egyelőre tudtommal ettől még messze vagyunk. Jelenleg ott tartunk, hogy még egy képet sem tudnak úgy megcsinálni, hogy egy "rajzolt" emberi arc abszolút életszerű legyen. Pedig az egy statikus dolog, és ezt még animálni is kellene. Akármennyire is tökéletes munkáról beszélünk, valahogy mindig ott van az a zavaró érzet, hogy valami nem stimmel. Valószínűleg egyébként ez is az emberi szem és agy tökéletlenségéből fakad, ezért is lenne elengedhetetlen, hogy pontosabban feltárják ezt az aspektust. Zééé elemezte elég részletesen anno, hogy technikailag minél tökéletesebb és pontosabb egy digitális kép, annál zavaróbb és mesterségesebb lehet az emberi szemnek. Szerintem itt is ez a helyzet. Főképp, hogy gyakorlatilag egész életünkben emberi arcokat és mimikákat nézünk, nagyon mélyen bennünk van ennek a természetes jellege. Még a testmozgást is egész jól le tudják modellezni, ott van ugye a mocap technika, ami kellőképp meggyőző tud lenni. Az arcoknál viszont ez sem lendít akkorát az ügyön. Arra tökéletes, hogy egy idegen lény vagy állat emberinek tűnjön, arra viszont nem, hogy egy ember igazán életszerű legyen. Egyetértek. Főleg úgy, hogy Tarkinnál amúgy is "szerencsénk" volt, legalábbis annyiban, hogy nem egy túl mozgalmas karakter. Persze ez semmit nem könnyít azon, amit korábban beszéltünk, az arcanimáción. Viszont ezen kívül mással lényegében nem kellett foglalkozni. Egy főszereplőnél, főleg egy olyannál, aki sokat akciózik (mint pl. Han is fog) már sokkal több feladat van. Az animált karaktereknél amúgy az arcon kívül a haj szokott még kritikus lenni. És ez is főleg akkor ütközik ki nagyon, ha a figura mozgásban van és a hajának is reálisan kellene ezt lekövetni. Megannyi videojáték és animációs sorozat, filmes CGI után is azt kell mondjam, hogy ezt sem sikerült még igazán jól megoldani, max. nagyon kevés kivétel van.
  11. Videjó játékok 2.0

    Life is Strange befejezés:
  12. Videjó játékok 2.0

    Lényegét tekintve már teljes. Legalábbis ami a játék fő sodrát illeti, már minden megvan. Jön még egy rész majd (március közepe táján, ha jól tudom), ott még visszább megyünk kicsit időben, Max és Chloe gyerekkorából kapunk pár közös szemelvényt. Viszont amúgy nem kapcsolódik szervesen a Before the Storm sztorijához, inkább amolyan nyalánkság a rajongóknak. Ha majd végigjátszod a prequelt is (és lesz még némi időd és kedved), akkor szerintem érdemes újrajátszanod az eredeti játékot is. Bizonyos jelenetek és motívumok teljesen más értelmet nyernek, illetve még durvább érzelmi töltettel bírnak az előzmények ismeretében. És persze a BtS is rengeteg utalást, érdekességet tartalmaz az alapjátékra referálva. Főképp Max kapcsán. Hát igen, ez a rákfenéje a dolognak. Szerencsére mire játszottam vele, már gyakorlatilag teljes volt mindkettő. Az említett Telltale játékokkal pedig lehet teszek majd akkor egy próbát, köszi.
  13. Hát nem tudom, egyelőre elég bizonytalan vagyok ezen a téren. Az teljesen egyértelmű, hogy csak azért ne kapjon meg valaki egy szerepet, mert hasonlít az eredeti színészre. Pláne ne főszerepet, még inkább pláne ne ennyire ikonikus szerepet. Az pedig eléggé szembetűnő, hogy Ingruber nem annyira jó színész, a tehetsége sokkal inkább egy Harrison Ford paródiára predesztinálja, mintsem Han Solo szerepére. Viszont nézegettem a képeket, megnéztem a trailert, és valahogy nem áll össze nekem. Szerintem teljesen természetes az, ha valakit nagyon zavar az, hogy egy szereplő totálisan másképp néz ki, mint ahogy megszokta. Főleg, ha olyan esetről van szó, ahol a karakter ennyire összenőtt egy nem mindennapi színésszel. Szerintem az ezen való átlendülés nem felnőttség kérdése. Nem akarok előre ítélkezni, de egyelőre engem semmiféle Han Solo hangulat nem kapott el, hiába Chewie, hiába Lando és hiába a Falcon. Landonál amúgy szerencséjük van, mert az új fazon még egészen hasonlít is a vén kujonra, amiben persze a jellegzetes bajusz is sokat segít. Han viszont nagyon más. És ez nem olyan, mint pl. Obi-Wan esetében, ahol 20 évnyi korkülönbség volt. Tisztában vagyok vele, hogy nemigen vannak egyéb lehetőségek, Ford pedig "megöregedett", de nem vagyok benne biztos, hogy ilyen esetben érdemes ennyire boncolgatni egy ilyen karaktert. Ezek után baromi jó kell legyen a film, hogy azt mondjam, hogy ez az ötlet és kivitelezés megérte. Képzeljük el, ha a Rogue One-ban mások játsszák Leiát és Tarkint. Vagy ha a sequelben mondjuk Ian McKellen játssza Luke-ot, Anthony Hopkins meg Hant. Nyilván utóbbiaknál más volt a helyzet, hiszen pont jó korban vannak az eredeti színészek, de akkor is, a példa szerintem érthető. Annak ellenére, hogy zseniális színészekről beszélünk, mégiscsak illúzióromboló...
  14. Videjó játékok 2.0

    A Life is Strange szériát mennyire ismeritek? Az ilyen döntésalapú sztoriorientált játékok eddig nekem kimaradtak, de egy jó ideje szemezgetek már ezekkel, mivel egyre kevésbé van időm és lehetőségem leülni a gép elé. Legalábbis játszani. Ezekben pedig nem szükséges olyan szinten elmélyülni, már ami a mechanikát és a játékmenetet érintő komplexitást illeti. Nagyon népszerűek a Telltale játékai, viszont ahogy néztem, lényegében mindegyik valamilyen létező franchise-hoz kötődik. A Walking Dead vagy a Game of Thrones sorozatokat nem követem, Borderlands-szel nem játszottam, egy Batman meg pl. valahogy nem izgat annyira ilyen tálalásban. Szóval inkább valami teljesen új és mindentől független játékot preferáltam. Rengeteg jót hallottam a LiS-ről, így gondoltam adok neki egy esélyt. Őszintén megvallom, hogy így 26 éves férfi fejjel megvolt bennem a szkepszis, hogy mennyire fog majd meg egy tinilányokról szóló sulis kaland köré szerveződő sztori. És azt kell mondjam, hogy baromi nagyot csalódtam, de abszolút pozitívan. Mindenkivel csak egyetérteni tudok, aki dicshimnuszokat zengett erről a játékról. Fantasztikusan sikerült game, amely érzelmileg nagyon (értsd nagyon) intenzív és mély. De ezen kívül is izgalmas, fordulatos, a sztori remek, a karakterek is, a humorvilága rendben van, illetve kifejezetten hangulatos. Sok érzést váltott ki belőlem, viszont ezek jellege folyamatosan változik, ráadásul sokszor igen hirtelen váltásokkal operál. A letaglózó sikerre való tekintettel végigpörgettem az előzményrészt is, a Before the Stormot. Nekem pedig ez is kifejezetten tetszett. Szóval aki még nem játszott vele, annak csak ajánlani tudom. Tényleg nem hosszú játékokról beszélünk, főleg ha valaki nem akar elszöszmötölni minden aprósággal. Azaz nem olyan őrült, mint én, aki a lehető legtöbb érdekességet fel akarta kutatni. A játékmechanika pedig rendkívül egyszerű és kényelmes, játszatja magát. Itt is felmerül a SW rajongóknak már ismerős örök kérdés, azaz milyen sorrendben érdemes nekilátni a szériának. Én egyértelműen a kronológiai sorrendet ajánlom, azaz először a BtS, utána pedig az alapjáték LiS. Szerintem a prequel rengeteget tesz hozzá az eredeti vonalhoz és szereplőkhöz, valamint érzelmileg még sokkal intenzívebbé és szívbemarkolóbbá teszi az ilyen téren amúgy is parádés játékot.
  15. Darth Sidious

    Dehogynem, elolvastam.
  16. Darth Sidious

    Ha azt tudták, hogy Sidious sith nagyúr volt, akkor azt is tudniuk kellett, hogy a háború az ő bábjátéka volt. Dookuról is tudták, hogy sith volt, Sidious pedig a mestere. Aki egyben a Köztársaság első embere is volt. Nyilvánvaló, hogy egy sith nem vezetheti úgy egy galaktikus háborúban résztvevő egyik felet, hogy arról a másik sith ne tudjon. Ez a másik sith viszont a főkancellár volt. Egyszerűsítve a helyzetet, a Sith Rend egy egységes szervezet. Ha a háború mindkét felét egy-egy sith irányította, akkor a Sith Rend vezette mindkét oldalt. Amiből egyértelmű, hogy az egész csak egy jól megrendezett színjáték volt.
  17. Nekem továbbra is az az elképzelés tetszik leginkább, hogy az Erő egyensúlya valamiféle természetes harmóniát takar. Azaz van persze sötét és világos, van élet és halál, van építés és pusztítás, de ezek a természet rendjéből fakadnak. Tehát pl. természetes, hogy az élőlények megszületnek, fejlődnek, majd meghalnak, aztán születnek újak. Meg közben is született és meghalt egy csomó más élőlény. Egy háborúval már az a baj, hogy nem tekinthető feltétlenül természetesnek. Illetve ahogy Dzséjt is mondja, egyszerűen túl sok az áldozat, amit már nem lehet természetes módon kompenzálni. Ilyen értelemben teljesen mindegy kik háborúznak és milyen célból. Az Erő, ahogy a természet sem, nem ismer erkölcsi jót és rosszat, ezek ember által kreált fogalmak. Mindegy, hogy a jedik erkölcsileg a jót képviselik, ha háborúba kényszerülnek, akkor ez ugyanúgy szerepet játszik az egyensúly megbomlásában, ahogyan a sithek ténykedése. Ami viszont fontos, hogy a sötét oldal gerjeszti a háborút és önmagában pusztulást indukál, emiatt nem létezhet természetes egyensúly miattuk. Már a természetesség is erősen csorbul, emlékezzünk csak Sidious szavaira. A jedikkel még elképzelhető, hiszen ha nincs aki harcra és akkora kaliberű öldöklésre kényszeríti őket, akkor nem is lépnek erre az útra. Meg eleve a természettel sem dacolnak. Yoda szerint el kell fogadni a halált, mert ez a világ rendje. Vagy pl. a jedik hiába válhatnak Erőszellemmé, eleve csak ritkán jelennek meg, valamint hiába szereznek elvileg végtelen tudást az Erőből, amikor visszatérnek erre a létsíkra, akkor ez a tudás drasztikusan korlátozódik. Anakin egyébként messze nem játszott akkora szerepet a Jedi Rend kiirtásában. A Sith Rendet egyértelműen ő törölte el, bár ugye a sötét oldalt ezzel nem nyomta el teljesen, de masszívan gyengítette. A jedik kiirtásában viszont marginális szerepe volt. Ilyen értelemben a kiválasztottsága furcsa, mert nem is abban merül ki igazán, hogy mindkét oldalt ő irányította vagy győzte le, hanem hogy mindkét oldalon megfordult és nagyon fontos elem volt. Az irányításról eleve csak annyit, hogy Anakin sem a világos, sem pedig a sötét oldalon nem volt irányító szerepben egyetlen egy pillanatra sem. Soha nem uralta egyik oldalt sem, sem a képességeit tekintve, sem pedig morálisan. Mindig volt körülötte erősebb figura akármelyik oldalon, illetve rosszabb és jobb is. Ez összecseng azzal, hogy nem feltétlenül egy annyira hatalmas Erőhasználóban kell keresni a megoldás kulcsát, hanem egy olyanban, aki mindkét oldalt kellőképp ismeri, meri használni, és képes kontrollálni magában. Tehát nem abszolút értelemben uralni, hanem olyan szinten kordában tartani, hogy ne hatalmasodjon el egyik oldal sem rajta.
  18. Nekem úgy rémlik, hogy a filmekben nem mindig említik meg a sithek kiirtását ennek kapcsán. Pl. az Ep.1-ben Windu csak az egyensúlyról beszél, szó sincs sithekről. Már csak azért sem, mert a jedik akkor úgy tudják, a sithek már kihaltak. Pontosabban nem mindegyik, de sokan igen. Eleve, mi értelme volna a Próféciával foglalkozni, ha a sithek már nem is aktívak? A jedik annak ellenére várták a Kiválasztottat, hogy a sithek nem ténykedtek. Ebből nekem sehogy nem áll össze, hogy a Prófécia eredetileg csak a sithek kiirtásáról szólt volna, az egyensúlyt pedig a jedik keverték volna bele az értelmezésbe. Sokkal logikusabb, hogy a Prófécia az egyensúlyról szól, a jedik pedig a sithek kiirtását kombinálták bele. Azaz a jedik szerint az Erő egyensúlya nem állhat be, amíg sithek vannak. Viszont ez önmagában nyilván nem elég hozzá, hiszen a sithek eltűnése után is még várták a Kiválasztottat. Tehát a jedik szerint az egyensúly szükséges, de nem elégséges feltétele a sithek eltűnése. Ami talán még ennél is érdekesebb, hogy elvileg már nagyon régóta nemcsak sithek nem ténykedtek, de elvileg béke is volt a galaxisban. Nyilván nem minden szegletében, de az általuk ismert galaxisban nagyobb balhé nem volt. Ennek ellenére a jedik tudták, hogy nincs egyensúly. Azaz azt is biztosra vehetjük, hogy szerintük nemcsak sithek hiánya, de a béke sem elegendő az egyensúlyhoz. Nem Donát hozzászólásából idézted az enyém? Úgy értem, hogy idézett tőlem, te pedig az ő hozzászólásában jelölted ki az idézett részt. A rendszer pedig csak azt nézi, hogy az adott hozzászólást ki írta, azt nem, hogy az abban egy idézett rész-e vagy sem.
  19. Két dolgot tennék hozzá a beszélgetéshez: 1. A Prófécia az Erő egyensúlyáról beszél, nem pedig a világ békéjéről. Még csak nem is a szereplők által ismert galaxis békéjéről. Sőt, még csak nem is ennek az egyensúlyáról. Hanem az Erőéről. Ez azért fontos, mert mi csak azt tudjuk, hogy a sequel idején nincs béke a világban. Egyensúly ettől még lehet a galaxisban, ez attól függ, mit tekintünk annak. Az meg megint egy más dolog, hogy az Erő tekintetében mit tekinthetünk annak. Simán lehet, hogy egyensúly van az Erőben, mindazok ellenére, amit látunk. 2. Tudtommal a Prófécia azt mondja ki, hogy a Kiválasztott egyensúlyt teremt az Erőben. Nem pedig azt, hogy a Sith Rend megszűnik létezni. Emiatt szerintem nem lehetséges az, hogy az egyensúlyt csak a jedik társították azzal, hogy kihalnak a sithek, a Prófécia pedig ez utóbbira vonatkozott volna. Ugyanis akkor a Prófécia kapcsán nem mindig az egyensúlyt emelték volna ki, hanem a sithek kiirtását. Szóval számomra ez pont fordítva áll össze tökéletesen. Azaz a Prófécia megjövendölte az egyensúlyt, a jedik pedig ezt csak a sithek nélkül tudták elképzelni. Tehát nem a sithek kihalásáról szól a jóslat, amit a jedik egyensúlyi állapotnak tekintettek, hanem erről az egyensúlyról szól, amit a jedik csak a sithek elpusztításával láttak lehetségesnek. Szerintem amúgy az Erő egyensúlyának nem kell magával hoznia azt, hogy mindenhol béke legyen. Még akár nagyobb konfliktus és háború is elképzelhető attól függetlenül, hogy az Erő amúgy egyensúlyban van. Azt viszont nem tudom elfogadni, hogy az egyensúly arról szólna, hogy léteznie kell a sötét és a világos oldalnak is, ezek pedig legyenek ugyanolyan erősek. Ugyanis ezzel az értelmezéssel az is egyensúly, ha az egész világ egy óriási hadszíntér, ahol a két oldal harcosai évezredeken át küzdenek kiegyensúlyozott erőviszonyok közepette. Közben a galaxis lakóinak döntő többsége szenved és ártatlanok milliárdjai halnak meg. Ennek meg igazából nem sok értelme van. Ha az Erő egyensúlyába ez belefér, akkor az egésznek a szereplők és a nézők szemszögéből nézve sincs semmi értelme. Minek legyen egyensúlyban az Erő, ha ez semmi olyannal nem jár, ami a galaxisban élőknek pozitív lenne? Pontosabban miért küzdjön ezért bárki is, kinek lenne ez érdeke, ha semmivel nem lesz tőle jobb a világ? Elég illúzióromboló lenne, ha a jedik azért küzdöttek volna évezredeken át, valamint a főhőseink az általunk látott időszakban, hogy elérjenek egy olyan állapotot, aminek semmi emberi erkölcsi értelemben pozitív hozadéka nincs.
  20. Pontosan. És én úgy vélem, hogy amire az Erő képes, arra elviekben egy Erőhasználó képes is lehet rákényszeríteni. Persze ez függ attól, hogy az illető mennyire erős. Az más kérdés, hogy a gyakorlatban valószínűleg senki nem képes olyan szinten iránytani az Erőt, hogy mindenre rávegye, amire az amúgy képes lenne, ugyanakkor jó kérdés hol van eddig a határ. Én pl. simán el tudom fogadni, hogy Anakin megteremtése még belefér ebbe, szerintetek már nem. Lényegében ennyi a vitaalap. Az pedig már csak a kiegészítés, bár nagyon fontos kiegészítés, hogy aztán valójában az Erő milyen módon "engedelmeskedik" a használójának. Ugyanis könnyen lehet, hogy megtréfálja a delikvenst és nem úgy történnek a dolgok, ahogyan az elsőre tűnhet. Talán erre is utalhat Yoda az Ep.3-ban, amikor azt mondja, hogy sokan csalódtak már a sötét oldal hatalmában. (Sidious amúgy meg azért nem ment el Anakinért, mert ő tényleg nem tudta a helyét, Plagueis nem kötötte az orrára.)
  21. A kánon szerint pontosan ismert mikor halt meg Plagueis? Ha azelőtt, hogy Anakin megszületett, akkor a válasz triviális. Ha nem, akkor is meghalhatott előbb, mint ahogy elment volna Anakinért. Mivel ő lett volna az új tanítványa, akivel így kigolyózta volna Sidious-t, nem feltétlenül olyan egyértelmű kérdés, hogy mikor menjen el érte. Amúgy is lehet, hogy nem csecsemőként vagy totyogó kisgyerekként akarta elkezdeni tanítani. Ja, tehát mivel a semmiből tárgyakat teremteni elég homályos, illetve másféle varázslásnak tűnik, így inkább ne is foglalkozzunk vele. A lényeg, hogy élet teremtésére nem lehet rávenni a midiket, ha homályos, ha nem, ez egyszerűen lehetetlen, ezt csak így jelentsük ki. Értem. Úgy jön ide, hogy egy ember fogantatását mintha valami elképesztően misztikus és csodálatos, rendkívül bonyolult folyamatként kezelnétek. Attól, hogy mi ennyire éles határt húzunk az élő és élettelen között, illetve nagyon magasztosan képzeljük el egy élet létrejöttét, attól még a természetben ez korántsem akkora szakadék, ami áthidalhatatlan lenne. Mármint ha elfogadjuk, hogy egyes Erőhasználók miket voltak képesek megtenni az Erő felhasználásával, akkor nem látom mitől lenne egy fogantatás annyira elképesztően "isteni" cselekedet. Nyilván nem. Még jó, hogy én bagatellizálom el a dolgokat. Nem, ez Erő nem feküdt le Shmivel, nem úgy kéne ezt értelmezni, ahogyan a természetben egyébként megtörténne. Ugyanakkor azt tudjuk, hogy Shmi teherbe esett, kihordta, majd megszülte Anakint. Azaz a fogantatáson kívül minden pontosan úgy történt, ahogy amúgy is történne. Ilyen értelemben tényleg "csak" arra a bizonyos első lépésre volt szükség az Erő által. Nem az aktus a lényeg, hanem hogy a fogantatásban milyen szerepe van.
  22. Nem gondolnám, hogy elbagatellizálom. A "holmi" pohárvarázslás arról szól, hogy a semmiből létrehoznak egy tárgyat, pl. poharat vagy kardot. Egy ember fogantatásánál pedig az apa részéről a genetikai infókat közvetítő örökítőanyagra van szükség, tudtommal nem kell hozzá ilyen értelemben semmi extra. De ki mondta, hogy Plagueis nem tudta a helyet? Hát ja, a maguk módján. Gondolom Anakin nemigen lett volna elégedett egy ilyen Padméval. Vagy Plagueis se egy ilyen tanítvánnyal.
  23. Már miért tenné istenné? Én komolyan nem érzem ezt akkora dolognak, amin fenn kéne akadni. Megannyi "természetfeletti" dolgot lehet csinálni az Erővel, miért pont ez lenne annyira kirívó? Pl. a halál után megmaradni "szellemként", majd így megjelenni, nem akkora hatalom? Vagy mások gondolataiba belelátni, sőt irányítani őket? Vagy élethűen megjelenni fényévekkel távolabb, érintést is közvetítve? Vagy a semmiből zöld füsttel tárgyakat létrehozni? Vagy az milyen már, hogy valakit félbevágnak, de az Erő segítségével túléli? Ja, tehát ha a mindenható Erő jelöl ki valakit arra a feladatra, hogy a Kiválasztott anyja legyen, akkor nem érdemes kérdéseket feltenni, de ha egy személy jelöli ugyanezt az anyát egy kísérletben, akkor ez rögtön annyira fontossá válik, hogy az egész tett lehetségességét és értelmét megkérdőjelezi... Kit kellett volna akkor választania, hogy ezen ne akadjunk fenn? Vagy bárki is lett volna az anya, ebbe mindenképp bele lehet kötni. De akkor én is kérdezek egyet: ha az Erő mindenható, akkor miért volt szükség egyáltalán Shmire, illetve arra, hogy Anakin a megszokott módon szülessen, majd nevelkedjen? Miért játszott az Erő ilyen "kicsiben"? De ezt csak néhányan fogjátok fel így. Mert szerintetek az Erő egy fogantatásra való rávételéhez (ki tudjuk mennyire speciális körülmények között, milyen helyszínen stb.) képest valaki megmentése a haláltól vagy későbbi feltámasztása gyerekjáték. Szerintem teljesen más a kettő. Akkor már egy tárgy vagy élőlény megteremtése is közelebb áll egymáshoz szerintem, mint ez a kettő. Ez kb. olyan, mintha azt mondanánk, hogy aki hajókat meg sziklákat képes mozgatni az Erővel, az simán megölhet bárkit a puszta gondolatával, mert ahhoz képest semmi. De nem mondjuk, mert nincs ilyen közvetlen összefüggés a két képesség között.
  24. Ez megint olyan, hogy teljesen független attól, hogy Sidious igazat mondott-e vagy sem. Azt biztosan tudjuk, hogy mondott ilyet Anakinnak, innentől kezdve mindenképp furcsa, hogy a fiú ezt Padmé kapcsán nem veti fel. Akkor is, ha igaz, akkor is, ha nem. Egyébként Vadernek szerintem azért nem jutott ez akkor és ott az eszébe, mert igencsak sok minden történt vele, a sötét oldal is dominálta már ekkor. Illetve azért, amit majd később írok is. Azért, mert szerintem mindkettő igaz egy bizonyos nézőpontból. Az Erő pont akkor nem teremtette volna meg a Kiválasztottat, ha nincs Plagueis, aki rá akarja venni a midiket a fogantatásra. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy Plagueis vette rá az Erőt Anakin létrehozására. Pláne a sithek simán gondolhatják így. Viszont ez nyilván nem magától sikerült neki, hanem mert az Erő is így akarta. Csak nem szimplán engedelmeskedett Plagueis-nek, ehelyett inkább a Kiválasztottat hozta létre. Nem vált azzá, ugyanúgy adódik a kérdésem, amit írtam. Az Erő miért pont Shmit választotta volna? Na pontosan ezért nem érdekelte Anakint. Amit itt levezetsz, az nekem nagyon meredek. Amiről Palpi mesél, az nemhogy nem a feltámasztást jelenti, de nagyon messze van attól. Teljesen más egy új élet megfoganásában szerepet vállalni, illetve egy már kifejlett lény (kifejlett jellemmel pl.) visszahozása a halálból. Anakint utóbbi érdekelheti, bár igazából a legjobb lenne elkerülni Padmé halálát, nem pedig utólag visszahozni valahogy. Nekem kicsit úgy tűnik, mintha ezt úgy értelmeznétek, hogy Plagueis megteremtett egy "komplett" Kiválasztottat. Egy embernél a fogantatás azért nem ennyire bonyolult dolog, főleg ahhoz képest, amit amúgy az Erővel tenni lehet. Nem arról van szó, hogy elővarázsoltak egy felnőtt vagy akár csak egy gyerek Anakint, mint Talzin a poharat. Ráadásul pontosan tudjuk, hogy az Erő képes volt erre. Azt is, hogy az Erőhasználók képesek manipulálni az Erőt. Miért olyan elképzelhetetlen, hogy ezt is ki tudják erőszakolni ilyen úton? Főleg úgy, hogy végül láttuk, nem az történt, amit Plagueis akart, vagyis nem az lett Anakin sorsa, mint amit szánhatott neki. De Anakint konkrétan ez a motívum nem érdekli. Nem akar ő semmilyen új lény fogantatásában részt venni, ezt már korábban amúgy is megtette, vélhetően ennek egy sokkal élvezetesebb módját választva. Ez a sztori csak azért kellett, hogy rávezetésként szolgáljon ahhoz, amit a fiú tényleg akart.
  25. Mert nem ez a fontos Anakin szempontjából. Neki (ekkor még) Padmé megmentése az elsődleges. Ha Plagueis kísérletezett az Erő élettel kapcsolatos manipulációjával, akkor az arra pont jó, hogy ebből egy hazug átkötéssel kreáljon egy mézesmadzagot Anakinnak. Az, hogy a saját fogantatása is így történt, ott nem igazán fontos, ha akarja, Anakin összerakhatja magában a képet, de Sidios feleslegesen nem fogja ezt ilyen szinten fókuszba helyezni.
×

Fontos információ