Ugrás a kommentre
Donát

Versek

Ajánlott hozzászólás

Töööök jó, Donát!

Köszönöm :? A Star warsosat majd még folytatom, de nem sok embernek nyerte el itt a tetszését :?

 

(vagy nem mondták :?)

 

Donát.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ez a kedvencem:

 

Nem sűlyed az emberiség

 

Nem sűlyed az emberiség!

Ilyen gonosz vala rég,

Ilyen gonosz már kezdet óta...

Hisz különben nem kellett vóna

Százféle mesét,

Eget, isteneket,

Pokolt és ördögöket

Gondolni ki, hogy zaboláztassék.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Ez tényleg jó, és igaz is...

 

 

Donát

A lényeg benne van. :? Ja és van tipp ki írta ezt?

Szerkesztve: - Ody Mandrell

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Star Wars Ballada

Még nem találkoztam sehol vele, de nagyon nagyon :lol:

 

Donát, a folytatás szintén remek :lol:

Szerkesztve: - MissKarrde

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
szinte minden magyar fiatalnak van ver-sírós korszaka

Akkor én a szinte kategória vagyok, mert sose írtam még verset :lol: Vert se sírtam :lol:

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
A Star warsosat majd még folytatom, de nem sok embernek nyerte el itt a tetszését :lol:

 

(vagy nem mondták :lol:)

Várják a végét, szimfóniába sem illik tételek közt beletapsolni:)

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Köszönöm :lol:

 

Krande: Ígérem folytatni fogom, de most - ahogy az versemből is ki fog tűnni - szerelmi bánatban vagyok :lol:

 

Tűzhányó

 

Tüzet hányok. Okádok a világra.

Ügyet sem vetek a lávafolyamra.

Parázslok, égek, füstölök,

Képzelt démonokat ölök.

Végzek velük egytől egyig, örökké,

A felhőket elváltoztatom sötét körökké.

Vörös patakom csak folyik, csorog le,

S én kiadom a mérgemet? örökre.

 

Hörögve okádom haragom,

A Föld is háborog, ha úgy akarom,

Szavamra megmozdulnak a hegyek,

Ha azt kívánom, hogy tűzokádó legyek.

Nem számít ki hal meg, s mikor,

Haragom kegyetlenebb, mint bármikor.

Pompeyi sikolyok fülembe eljutnak,

De érdekelni többé már nem tudnak.

 

Pusztulj emberiség, takarodj örökre,

Hadd kerüljön valami dicsőbb helyedre,

Lávafolyamom égessen el végleg,

Nyeljen el titeket a tűzforró méreg.

Fulladjatok meg a sötét porfelhőben,

Tűnjetek el az égető lélekvesztőben.

Eljött számotokra a vég, mely már úgy kijárt,

Időtök e Földön immáron lejárt.

 

Nincs több figyelmeztetés, emberek,

Gondolkodni hamarabb kellene,

S bosszúnk oly kegyetlen lesz most,

Mint amily kegyetlenek ti voltatok.

Készüljetek, s imádkozzatok,

Hamarosan mind elkárhoztok.

Pokolra veletek, földünk torz szülöttei,

Pokolra, pokolra mindenki?

 

 

 

"Kicsit" depis :D

 

 

Donát.

Szerkesztve: - Csabai Donát

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nem is konkrétan a szerelmi bánatra utal, hanem dühre és elkeseredettségre, ami az előbbi miatt van :lol:

 

 

Donát.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Nem is konkrétan a szerelmi bánatra utal, hanem dühre és elkeseredettségre, ami az előbbi miatt van :(

 

 

Donát.

Aha. Érdekes, nekem nem ilyesmi jutna eszembe, de hát az én vagyok ;)

A lávafolyam ötletét vajon honnan vetted? :lol:

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Igaz. Még nem voltam igazán depresszió, így nem is tudom igazán leírni... vagy átérezni. Szal akkor ez szomorú és dühös vers! :lol:

 

 

Donát.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Igaz. Még nem voltam igazán depresszió, így nem is tudom igazán leírni... vagy átérezni. Szal akkor ez szomorú és dühös vers! :lol:

 

 

Donát.

Ha jól belegondolok, még én sem voltam soha igazán depis. Ami azt illeti, ezt nem is bánom :( Dühös ellenben igen, de még hozzá milyen dühös! Az ismerős, így ismerős a vers néhány sora is.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Az igazi depresszív Al Bandy.

 

"- Remélem apa ma jókedvűen jön haza.

Bandy belép.

- Rohadjon meg az egész világ.

"

 

:lol:

Szerkesztve: - Ody Mandrell

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

ha már saját versek:

odium.uw.hu

akit érdekel, itt el lehet olvasni saját szösszeneteimet, mondjuk én nem tartok sokra őket :lol:

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Barátnős még nem van hozva (szép szenvedő magyarsággal), van egy amit régen, sok sok éve olvastam a Dumaparti Hárslevelűben, májusról szól...

 

 

Májusban

nagy eldobott koton a világ,

s mint tündérsperma szálldos

a sok nyárfavirág.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Egy kis szerelmes vers:

 

Egy hónap története

 

Neked

 

Tollat ragadtam, egy hónap után

Kezembe veszem a lírát, kicsit sután

Muszáj volt, nem tehettem mást,

Nem agyam, ösztöneim vezetik az írást.

 

Lassan formálom a szavakat, pontosan,

Hibátlanul, talán kissé laposan.

Keresem a témát, holott mindvégig tudtam,

Miről fogok írni, ha e papíron elindul tollam.

 

Tiltott voltál, emlékszel? Édes, mint az alma,

Tilos voltál nem régen, jól emlékszem arra.

Ha csak rád néztem, vagy netán gondoltam,

Majd elbujdokoltam bűntudatomban.

 

Szenvedtem? szenvedtem, de nem számított többé,

Ha így kell vezekelnem, gondoltam, szenvedek örökké.

Szenvedtem, de ugyanakkor boldog is voltam,

Mert ott álltál mellettem, szilárdan, boldogan.

 

Szenvedtél? szenvedtél, a végén már, jól tudom,

S én tanakodtam, jót tesz-e, ha a fejem homokba dugom.

Mardosott a harag, égetett a bűn,

Pörögve tapostam megannyi forró tűn.

 

Szenvedtél, a hullámok felcsaptak az egekig,

Lecsapódtak partomon, s én nyúltam a kezedig,

Próbáltam kapaszkodót nyújtani, de hiába

Messze voltam tőled, egy másik, távoli világban.

 

De most Itt vagyok, előtted? melletted,

Itt vagyok, csak azért, hogy itt legyek melletted.

Hogy fogjam a kezed, hogy támasszalak,

Hogy szemedbe nézzek, hogy megnyugtassalak.

 

És én próbálok, próbálok szemedbe nézni,

De oly nehéz, hogy nem tilos, végre felfogni.

Bocsásd meg gyávaságom, de én még mindig félek,

Nyugtass meg, bár álom ez, azért fel nem ébredek.

 

Donát

Szerkesztve: - Csabai Donát

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Íme egy, nem tőlem, Mi-től.

 

Víztükörből a Tó verődik vissza,

Ablakként rontasz a falba, hogy bámulhasd az eget,

Lombostól döntöd ki a fát égi otthonából, ? irtózatos gyökerek ? felhőn túli mámor,

Fagylaltnak tölcsérjét nyalod, jegesen olvadó kézfogásból,

Évából lett Ádám! Ember teremtett Istent, önnön képmásából,

Te hinted virággal férfi kedvesed, s felhozod a Csillagot a Földről szerelmesen

Letéped orrodról szemüveged, hogy jól lásd az Igazat,

Megszüli Anyját szívében hordott Magzata,

Csont ássa el a kutyát ínséges időkre,

Álmodban élsz, s valóságot csodálod délibáb képében;

Alszol, s ha már fáradt vagy felébredsz,

Lelépsz a vászonról, hogy a festményt megnézhesd,

VIZEK LAKNAK A HALBAN,

Vörös Napkorong hevíti az Éjszaka kékjét,

Hold sarjaszt füvet, s sápasztja zöldjét,

Szörpből ültetsz Bodzafát, humorista siratja bánatát,

Halott vagy, s ha elmúlsz élő leszel, ? s mikor életnek ? szertartás árnyékában, koporsódat ássák ki Anyaföld ágyékába,

Hited a halál utáni élet, s Kör helyett Háromszög a Nemlétező képe,

Megfordult a Világ, Fekete-Árnyék vonszolja a Hús-Vér Magát

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Regisztrálj, vagy jelentkezz be a hozzászóláshoz

Regisztrálni kell a hozzászólási jogosultsághoz

Regisztráció

Egyszerűen regisztrálhatsz közösségünkbe.

Regisztráció új felhasználóként

Bejelentkezés

Már regisztráltál? Lépj be!

Belépés

  • Jelenlévő felhasználók:   0 tag

    Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.

×

Fontos információ