Ugrás a kommentre
Donát

Versek

Ajánlott hozzászólás

Valami formabontó:

 

Pereg az idő

 

Pereg az idő? szemem előtt hullanak alá

A homokszemcsék.

Pereg az idő? csak ez maradt belőled:

Múló emlék.

 

Hosszú némaság? fekete csendben takarózunk

Az éjszaka hidege elől.

Hosszú némaság? többé már nem kérdezlek

Szépséged felől.

 

Sötét ridegség? ez vár heteken belül

Egy mély koporsóban.

Nemsoká én jövök, várom már, hogy

Végre én jöjjek a sorban.

 

Pereg az idő? csak ez maradt nekem

Kevés, de még van.

Pereg az idő? s te időt kérsz tőlem

Keveset, de még ma.

 

S én igent mondok. Adok neked időt

Bőven.

Talán találkozunk nemsoká? a pokolban

Vagy a mennyben.

 

 

Donát

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Egy nagyon szomorú dal

 

Sétálok udvarunkon, hullanak alá levelek,

Ősz van.

Saját lépteimre gondokkal felelek,

Csönd van.

 

Szertenézek, előttem a nagy, magas diófa,

Sárga.

Agyamba úgy ragad meg a képe, mint pióca,

Árva.

 

Fölöttem fecske repül, hazatér majd ő is,

Délre.

Köröttem tücsök zendül, hangol a koncertre,

Éjre.

 

Becsukom a szemem, nem bírom már tovább,

Akármerre nézek, ha fűre, ha égre,

Zöldre vagy kékre,

Vagy ha csak a tovaszálló fecskére odább?

 

Mindről, mindről csakis Te jutsz eszembe,

Ég kékjét felfedeztem rég már szemedben,

Fű selymét tapintom kezemben

Valahányszor bőrödre teszem le.

 

Belenézek fának odvába, téged látlak ott,

Hosszú fekete hajad meg-megcsillámlott,

Arcod látom amott a rózsák közt,

Alakod felett megannyi madár köröz.

 

Akármerre járok, követsz, léptem elhal,

Te is megállsz, mellettem szól majd

Kedvenc dalod, amint kicsit is fülelek,

S kérdésedre ugyanúgy felelek

 

Mint akkor, akkor, amikor köztünk jártál,

Mikor még velem, csakis velem voltál,

Mikor még nem kellett fejfád felett szólnom

Akkor, akkor nem kellett bajjal gondolnom.

 

S most itt állok, kísérteted köröz felettem,

Várom hogy megjelenj, letelepedj mellettem,

De hiába várok, többé nem lépsz ki sírodból,

Nem ölelsz meg, nem ringatsz ki kínomból.

 

Többé már nem, elhagytál, örökké,

A tested most már az örökk-é?

S én soha? soha nem látlak többé,

Egyedül hagytál, megtapostál földeddé.

 

Kósza lélek vagyok, s mint nap, ki várja,

Hogy egyszer újra felragyog sugára,

Állok itt, s nézem az egedet?

Kémlelem, hátha egyszer végre majd

Újra Veled lehetek.

 

 

Többek szerint a legszebb versem...

 

 

Donát

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Egy nagyon szomorú dal

 

Alakod felett megannyi madár köröz.

Ez tényleg jó! Gratulálok! :peace:

 

"Alakod felett megannyi madár köröz."

 

Ez a sor viszont nem tetszik, úgy érzem, megbicsaklik itt a vers.

 

A vers második fele szerintem lehetne valamivel erőteljesebb. Az első felét kifejezőbbnek érzem, pedig úgy vélem, a hangsúlynak a második felén kéne lennie.

 

 

Szisz: Gratulálok Mi-nek! :(:peace:

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Köszönöm a kritikát :peace:

 

Ritkán szoktam saját műre mondani, de most igen: ebbe már biztos, hogy nem nyúlok bele, mert azon ritka kivételek egyike ez a vers, amely az elejétől a végéig az első betűtől az utolsóig úgy tetszik, ahogy van :(

 

Pedig én általában nem szeretem a sajátjaim :peace:

 

 

Donát.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Általában nekem is ritkán jönnek be nagyon a saját munkáim, bár azok képek. :peace: Változtatásokat viszont soha nem hajtok végre rajtuk, mert az megbontaná azt az összhangot, ami megvan benne - még akkor is, ha nekem éppenséggel nem tetszik annyira a kép "összhangja".

Most már mondjuk összegyűlt elég sok olyan képem, ami maradéktalanul tetszik, de pár hónappal ezelőttig nagyon nem ez volt a helyzet. :peace:

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Ez a sor viszont nem tetszik, úgy érzem, megbicsaklik itt a vers.

Igen, megbicsaklik. Nekem legalábbis hirtelen az vot az érzésem, hogy a nőt körülcsiripelő kismadárkákra gondolt, de valahogy mégis a tetem fölött körözgető dögkeselyű jutott az eszembe. Aztán továbbolvasva meg kiderült, hogy a dögkeselyű a nyerő :S

 

Úgyhogy szerintem nagyon jól teszi hogy "megbicsaklik"!!!!!

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Igazából egyik sem :peace:

 

A halott lány alakja az égen "van", az ég kékjéből látom őt kirajzolódni, és ott keringenek körülötte a madarak. :peace:

 

 

Donát.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Születésnapodra

 

15 éve volt? 15 hosszú éve,

S Te aznap kiléptél a fényre,

Egy átlagos, egyszerű napon,

Te mégis változtattál a világon.

 

14 éve volt? 14 hosszú éve,

S Te lassan, kicsiket lépve,

Elindultál, hogy bejárd az utat,

Melyet az élet neked mutat.

 

13 éve volt? 13 hosszú éve,

S Te ujjaid szádba véve,

Szavakkal egyértelművé téve,

Jelezted: Itt vagy köztünk végre.

 

12 éve volt? 12 hosszú éve,

S Te mehettél már bölcsödébe,

Ahol aztán fiúkat egyre-másra

Késztettél szédítő csábításra.

 

11 éve volt? 11 hosszú éve,

S Te kezdted érezni léted,

Felfogtad: köztünk vagy, élsz,

S benned megannyi hideg félsz.

 

10 éve volt? 10 hosszú éve,

S te az oviban tiszteleted téve,

S a társadalmi ranglétrán végre

Araszoltál fölfelé hétről-hétre.

 

9 éve volt? 9 hosszú éve,

Nos, ez volt dackorszakod első éve

S szüleidet rövid úton hidegre téve

Kezdted meg az ifjú gyermeki létet.

 

8 éve volt? 8 hosszú éve,

Az iskola kapujába lépve,

Ezerszer áldottad a napot,

Mikor még megvolt a szabadságod.

 

7 éve volt?7 hosszú éve,

S te izgatottan a könyvet nézve

Számoltál: egy meg egy az kettő ?

Csipke bokor vessző.

 

6 éve volt? 6 hosszú éve,

Szemtelen serdülő lettél végre,

Bosszantottál kicsiket, nagyokat,

Mosolyoddal hódítottad a srácokat.

 

5 éve volt? 5 hosszú éve,

S nagy sokára azt vetted észre:

Hogy kezd benőni a fejed teteje,

S te örültél, örültél, mit sem sejtve.

 

4 éve volt? 4 hosszú éve,

S te rájöttél, nem jó ez mégse,

Épphogy örültél: felnőttél, rájöttél:

Se gyerek nem vagy, se felnőtt még.

 

3 éve volt? 3 hosszú éve,

A második dackorszak kezdete,

S miközben szüleid ellenséggé váltak,

Tanáraid minduntalan sarkadon álltak.

 

2 éve volt? 2 hosszú éve,

A serdülő korszak vége,

S te úgy érezted, kész,

Több észt te már nem kérsz.

 

1 éve volt? 1 hosszú éve,

Iskoládban megkezdted utolsó éved,

S miközben a felvételitől féltél,

El is felejtetted: kamaszkorba léptél.

 

Fél éve volt? hat rövid hónapja,

Hogy arcod megláttam egy pillanatra,

S a látvány azóta nem ereszt, láncol,

Szememben őrült tűz táncol.

 

Pár perce volt? pár rövid perce,

Hogy kezdetét vettem e rövidke versnek,

S most elmondom az utolsó mondatot:

Sok-sok-sok boldog születésnapot!

 

 

Donát

Szerkesztve: - Csabai Donát

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Íme 3 kicsit régebbi versecském.De mint más versíró én is szinte mindíg írok valami ujjat hozá.Később jön az iklet sajnos.

 

Barát vagy ellenség

 

 

Nem feledem miként éltem

Mert életem eltér érted

Szívemben láng dobog

Ha dobszó dobog.

 

Ha lelked elveszett, ne csüggedj

Mert barátaid élnek halnak érted

Ha elveszettnek érzed magad

Figyel barátod, ő meghallgat.

 

Szíve, s szíved egybe forr

Ha lelked tűzben forr

Barát lehet víz vagy homok, mely a tűzet, oltja

De sosem lehet konok, ki ellened forrjong.

 

Barát ki az, ki ellened, fordul

Ellenség az, ki érted bolondul

Különbség, mely e kettőt szétszedi

Mert egyik sem lehet veled szelíd.

 

Ha elveszteted önmagad

Életed mit sem ér, ha haragban bízol

Az nem old gondot, ha elért téged

Csak csillapítja, mi benned éledt.

 

Sosem felejtem hogyan éltem

Mert életem csak érted éledt

Szívedben láng nem doboghat

Ha barátod van, de nem dobog hat.

 

Örök szerelem (ezt annak írtam akit a legjobban szerettem a világon)

 

Életem értelme immár elment

Utána mennék, ha szívem kéne neki

De csalás volt mind ez mit nekem mondott

Hin vén, hogy igaz elhittem neki, s elfogadott.

 

Másnap találkoztam is vele

Mással volt ő, azt mondtam el vele

Szerelmem döntése más volt mit elképzeltem

Szeretetemet döntése szerint eldobta tőlem.

 

Arcára nézve bűnbánatot láttam

De szeme s szája mást láttatott felém

Párja elhurcolta, mint egy kutyát

Pincsinek nevezte a drágát.

 

Az éj leple alatt láttam viszont

Mikor már segítségért könyörgött viszont

Szemében szerelem látszódott

Enyémben szintén, hisz párom volt.

 

Életem pokol volt nem jött ő

De lecsapták kezemről a szerelmemet a nagy őt

Ez fáj, s nem feledem

Mert ezt tette ő is velem.

 

Most már életem elveszett

Mert elhagytál engemet

Mikor jöttél, feltámasztottál

De most fáj, hogy elhagytál

 

 

 

Mint gyümölcs a fáról

 

 

Fáról leszakított érték vagyok

Leszakítanak és eldobnak

Korhatságom belülről árad

Magam elaszalódom az ágon.

 

Ha belém harapsz csalódás ér

Mert hibám a szívedig elér

Rostjaim kiszáradtak belül

Ha magától a rossz kikerül

 

Kukacom is nem is kicsi

Járatban vonul ki

Barna színe, mint a föld

Meg is mozdul, ha előtör.

 

Tele van a fa sok ilyennel

A fa is bánya ezt, hogy ilyen

100-ból két darab, ha jó itten

De ez csak a külső, belülről egyforma a többivel.

 

Piros vagy zöld egyre megy

Hisz minden út Rómába vezet

Oda visznek minden ilyet

Hogy népük jó legyen.

Szerkesztve: - Derb

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Nincs ilyen szó, de én csináltam :?

 

 

Donát

Úgy érted az örökkévalóságé...gondolom, rövidítve örökk-é. :)

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Úgy érted az örökkévalóságé...gondolom, rövidítve örökk-é. :)

Biztos Őrok-é-t akart írni: :?

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Biztos Őrok-é-t akart írni: :o

Őröké

:o

 

Kicsit megakadtam a rajta, azért hamar levágtam hogy ez a költői szabadság szülötte.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Szisz! Mintha igértél volna verset korábban...  :o

Úgy érted sajátot? Nagyon régen készültek és elég nehezen olvashatók, agygabaly, nem is versek :o:o . Le kéne ásnom a szekrény mélyére értük... :D inkább megkímélek mindenkit tőlük... :o

Szerkesztve: - Szisz

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Egy mondat a Hazugságról

 

Illyés Gyula emlékére

 

Hol hazugság van, ott hazugság van?

Hazugság van e sorokban, versszakokban,

Hazugság van a költőben, a gondolatokban,

Ott rejtőzik a kezedben, ő a ránc az arcokban?

 

Ha kérdeznek, s válaszolsz, hazugságot mondasz,

Mert a hazugság az első, mi ott van az agyadban,

Hazudsz magadnak, hazudsz a világnak,

Hazudsz mindenkinek,

Anyádnak, apádnak?

 

Hol hazugság van, ott hazugság van?

Hazudik a barát, a szülő, a pap, a testnevelő,

Hazudik a könyv, a labda meg a síp,

Hazudnak a fák, hazudik a csecsemő,

Ki felvisít?

 

Aljassága ott rejtőzik mindenhol e létben,

Vágyadban, arcodon, ajkadon, szemedben,

Szemtelen árnyként kísért újra meg újra,

Mindaddig, míg lelkedet meg nem kaparintja;

S ha egyszer elkapott, többé nincs menekvés,

Minden szót áthat, minden egyes cselekvést,

Hisz ki hazudott egyszer, hazudik újra,

Míg e feneketlen mélység végleg átitatja,

S ha azt hiszed, végre igazat mondasz,

Akkor is hazudsz: Te Hazudsz magadnak?

 

Hol hazugság van, ott hazugság van?

Nem csak benned, a szavakban,

A gondolkodásban,

De hazugság van a Bibliában

A Koránban, az iszlámban?

Hazudik a Buddha meg a hindu,

Hazudik a zsidó és az arab,

Hazudik minden keresztény,

Úgy ahogy hazudsz te, ő ? vagy én?

 

A Hazugság ott van Jézus keresztjében,

Ott rejtőzik minden buddhista lelkében,

Hazudott Mohamed, mikor testét féltve

Kétségbeesetten futott,

Hazudott Lao-ce, mikor bűnödre

Mutatott?

 

Hazudik itt mindenki, hazudik a világ,

Mintegy korhadt fa, melyet

Féreg foga rág,

A hazugság belülről emészti

Korhadó fáinkat

S e hazugság kívülről repeszti

Rothadó száinkat?

 

Hol hazugság van, ott hazugság van?

Hazudsz akkor is, ha igazat mondasz,

Hisz más, ki hazudik, meghazudtol majd,

Ha nem hazudsz, akkor is jön valaki, meglásd,

Rád fogja, hazudsz, hisz nem hazugot mondtál...

 

Hazudik itt mindenki, hazudik, hidd el,

Hazudik e vers, hazudik a költője

Hazudik az állam, hazudik a világ,

A nép Hazugságot hazugságra vált;

Van, ki kicsit, van, ki nagyot,

Van, ki nyugodtan, van, ki zaklatott,

Van, ki bujdosik, mások nyíltan felvállalják?

 

Bizony mondom néktek: Hazudik-e világ.

 

 

Donát

Szerkesztve: - Csabai Donát

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Regisztrálj, vagy jelentkezz be a hozzászóláshoz

Regisztrálni kell a hozzászólási jogosultsághoz

Regisztráció

Egyszerűen regisztrálhatsz közösségünkbe.

Regisztráció új felhasználóként

Bejelentkezés

Már regisztráltál? Lépj be!

Belépés

  • Jelenlévő felhasználók:   0 tag

    Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.

×

Fontos információ