Ugrás a kommentre
Modi

Szemelvény(ek) a külföldi EU-ból

Ajánlott hozzászólás

Pár hónapos ?rövid? kihagyás után ismét nekirugaszkodtam a fordításnak. Sajnos az idő véges, és nem igazán volt alkalmam átnézni az eredményt, szóval előfordulhat benne számos stilisztikai hiba és félrefogalmazás?

Ezúttal az Új Jedi Rend sorozat harmadik részének egy fejezete volt az áldozat. Michael A. Stackpole (a legtöbb X-wing könyv írója) írta a Ruin című regényt, ami a Yuuzhan Vongok ellen vívott háború fordulópontját jelentő ithori csatát mutatja be. Ha a Vongok elfoglalják Ithort, akkor szabad utat kapnak a Galaxis belseje felé. A megállíthatatlannak tűnő Vong flotta ellen szövetségre lép a Galaxis három nagyhatalma: az Új Köztársaság, a Birodalmi Maradvány és az Ismeretlen Vidékről érkező chissek, a rég elhunyt Thrawn fóadmirális népe. A három eltérő érdekeket szemmel tartó nagyhatalom között azonban nem olyan egyszerű tartós katonai szövetséget kialakítani.

 

Jaina Solo és Jag Fel

Jainablue.jpg

JagFel.jpg

 

Michael A. Stackpole: Dark Tide II - Ruin

 

28. fejezet

 

Jaina Solo számára a fogadás abszurditásai végtelennek tűntek. Kezdetnek, a fogadás egy formális esemény volt, ami a Tafanda Bay-en kapott helyet, az egyik ithori pásztorhajón, városokban, amik a lustán lebegtek a dzsungel fölött. Átlátszó acélból készült kupolákkal rendelkező hajók, saját ökológiai rendszerrel, feltöltve növényi élettel, ami melegen és nedvesen tartotta. Köznapi ruhákban ez nem zavarta, de Jedi köpenyben nehéznek és tikkasztónak találta a levegőt.

Az, hogy egy formális esemény egy olyan bolygón volt, ami hamarosan egy ellenséges invázió fordulópontja lesz, rosszul érintette. Szívesebben lett volna a Ralroost-on a Zsiványkommandó többi részével. Az is zavarta, hogy a Jedi státusza és a Solo név miatt hívták meg, nem pedig a Zsiványkommandóban betöltött tagsága matt. Darklighter ezredest választották, hogy képviselje a Zsiványkommandót, és Jaina-nak az a határozott benyomása volt, hogy az Új Köztársaság protokollszakértői attól féltek, hogy a pilóták esetleg őszintén beszélnének, ezzel megzavarva a dolgok rendjét.

A szobában összegyűltek feszültsége legalább olyan nyomasztó volt, mint a levegő nedvessége. Egy nagy hallban gyűltek össze, ami nyitott volt, bár három faág szétterpeszkedése miatt az éjszakai égboltot a kupolán keresztül csak ritkán lehetett kivenni. A fáknál sokkal lenyűgözőbb volt az, ahogy a padlót és a falat borító fákat összeillesztették. Gazdag, aranyos színekben pompázva, szemcsés sötét sávokkal, a csíkok egy mozaikot formáltak, ahol a vonalak lágyan áramlottak. Jaina az örökkévalóságig tudta volna követni a szemcséket a szemével, de a diplomaták csoportjai eltakarták őket.

Miután évekig nézte, ahogy az anyja ellátott és elláttatott ilyen funkciókat, tudta, hogy a diplomatikus kapcsolatok egy nem valódi világban működtek. Halálos ellenségek csalhatatlanul udvariasak lehettek szemtől-szemben, míg könyörtelenül szervezkedtek egymás ellen zárt ajtók mögött.

Még Kre'fey admirális és Darklighter ezredes is elhallgatná a hadműveleteiket érintő politikai korlátozásokat, hogy fenntartsák az illúziót: minden rendben volt.

Sóhajtott. Ez legalább azt jelenti, hogy az emberek udvariasak lesznek a Jedikkel.

- Micsoda sóhaj. Feloldotta a lelkedben lévő kimerültséget?

Jaina megfordult és elmosolyodott, felismerve a hangot. - Igen, Ganner, egy kicsit - fenntartotta mosolyt, annak ellenére, hogy meglátta sötét sebhelyet az arcán.

Az idősebb Jedi felhajtott egy pohár bort, aztán aprót bólintott. - Azt hiszem, talán megpróbálkozhatnék egy sóhajjal.

- Miért? Ó... - Elnézett Ganner kék és fekete köpenye mögött, egy Jedi csoport felé, akik Kyp Durron-t rajongták körül. - Hallottam, hogy volt valami probléma.

Ganner megajándékozta egy ferde mosollyal, ami jóképűbbé tette a szemeiben. - A tapasztalataim Bimmiel-en és Garqi-n.. kijózanítóak voltak. Mivel sok Jedit hívtak ide a Yuuzhan Vong-ok ellen, és ők nagyon lelkesek; az én nyers nézeteim arról, hogy milyen veszélyesek a Yuuzhan Vong-ok, nem igazán találnak gazdára. A realizmus a veszteség szinonimája lesz a szemükben.

- Valószínűleg nem segített az, hogy megmentetted Corran életét a Bimmiel-en.

Ganner felhorkant. - Nem, nem igazán. De nem sajnálom. A leckék, amiket megtanultam amíg vele dolgoztam, olyan leckék voltak, amiket meg kellett tanulnom. Örülök neki, hogy elég sokáig éltem ahhoz, hogy ezt megtehessem.

Egy pillanatra lenézett. - Sajnálom, hogy megsebesültél.

- Nem - a kék szemei előremeredtek. - Mielőtt ezt a vágást szereztem, könnyű volt azt hinni, hogy legyőzhetetlen vagyok. Elég arrogáns voltam ahhoz, hogy tökéletesként tekintsek magamra. Ez egy csapda, amibe Kyp, Wurth, Octa és mások a társaik közül beleesnek. Azt hiszik, hogy amiért még soha sem sebesültek meg, sebezhetetlenek. Ez nem egy olyan illúzió, aminek még mindig menedéket adok.

- Azt hiszem, nekem sincs már túl sok illúzióim - Jaina megemelte a vállait, hogy enyhítse a bennük lévő merevséget. - Sok időt töltöttünk szimulátorban, hogy felkészüljünk a Vong támadásra. Halottként végzem minden második alkalommal.

Ganner arca megrándult. - Az nem jó.

- Hát, nem is olyan rossz, mint amilyennek hangzik. Néha szkippekkel repülünk a szimulációnál, hogy segítsük a többieket tanulni. A birodalmiak elfüstöltek, de a chissek egyszerűen halálosak.

- Éreztem a jelenlétüket, de nem láttam még egyet sem.

- Én sem, kivétel a radaromon, éppen hátbakapva az X-szárnyúmat vagy a szkippemet - elnézett a hatalmas udvar felé, ahol az emberek összegyűltek. Fent ott állt egy emelvény, rajta Relal Tawron-nal és a társaival, üdvözölve az Új Köztársaság különböző tisztségviselőit. - Úgy néz ki elkezdődött a hazai csoport bemutatkozása. A következő a Maradvány lesz, aztán talán a chissek.

- Érdekes lesz egy pillantást vetni rájuk - Ganner felemelte a kezét és az emelvény felé mutatott. - Csak utánad.

- Kössz - Jaina kicsit vonakodott Ganner udvariassága miatt, amire nem számított, és a vágya miatt, hogy láthassa a chisseket. A vezetőjüket akarom látni.

Egy pillanatra elkezdett elpirulni, de ingerülten elűzte az érzést. Mindegyik szimulációnál jól repült. Talán nem volt mindig a legjobb pilóta az osztagban, de közel volt hozzá. Minden alkalommal, amikor a chissek ellen harcolt a szimulátorban, és lelötték, a vezérük volt az, aki megölte. Sohasem érezte úgy, hogy direkt mindig őt választja, de hogy újra leellenőrizze, előhívta a statisztikai adatokat a csaták szimulációjáról. A chiss vezér újra és újra a legjobb ellenséges pilóta után ment, leszedve őket csökkenő sorrendben. Egyikükkel sem volt könnyű dolga, és mind Wedge-nek mind Tycho-nak sikerült egyszer megölniük, de minden statisztikai kategóriában, amit a szimulátor figyelt, a grafikon tetején volt. És ez nem is lett volna olyan rossz, döntötte el, ha ő és a chissek nem lettek volna ennyire különállóak. Nem bánta, ha kilőtték, de nem tetszett neki az ötletet, hogy így haljon meg.

Ganner és ő odamentek a tömeg elejéhez, miközben Luke- és Mara Skywalker-t üdvözölték. Udvarias, de halk tapsvihar emelkedett ki az összegyűlt előkelőktől, legtöbbje az ithoriaktól. Egyértelműen örültek egy Jedi jelenlétének a bolygójukon, de Jaina érezte, hogy Borsk Fey'la tökéletesen boldog lenne akkor is, ha azok a Jedik meghalnának Ithor-t védelmezve.

Utánuk jött a Birodalmi Maradvány kontingense. Pellaeon jött elől, és lesétált az előkelők hosszú sora mellett, olyan kisugárzással, ami szerint semmi mást nem akart, csak visszamenni és tovább tervezni Ithor védelmét. Heves érzelmek egy hulláma gördült le róla, ahogy üdvözölte Kre'fey admirálist, Darklighter ezredest, Luke Skywalker-t és Wedge Antilles-t. Ez enyhén csökkent, ahogy kezetfogott Jaina anyjával, aztán elfoglalta a helyét mögötte, ahogy a többi birodalmi bemutatkozott.

Jónéhány moff ellátogatott Ithor-ra, és Ephin Sarreti kivételével, aki a Bastion moffja volt, mindegyikük úgy nézett ki, mint valami elfáradt tisztségviselő. Ami lenyűgözte Jaina-t vele kapcsolatban, az a belőle kiáramló őszinte lelkesedés volt, miközben üdvözölte Borsk Fey'la-t és az Új Köztársaság többi miniszterét. Mindegyikkel váltott néhány szót, kétségtelenül lenyűgözve őket a tudásával az életükkel vagy a hazájukkal kapcsolatban. Legtöbbjük ijedtségben tört ki, nyomában a gyanú csápjai kígyózott.

Ganner félmosolyra húzta a száját. - Hát, most van egy játékszer, ami lefoglalja Fey'lya államfőt.

- Az jó, így legalább kevesebb ideje jut tanácsokat adni a hadseregnek Ithor védelmével kapcsolatban.

Minden hozzáfűznivaló, amit Ganner esetleg még előadott volna elhalt, ahogy egy új és erős jelenlét küldte kifelé a hullámait az Erőn keresztül. Jaina tudta, köszönhetően az olyan emberekkel eltöltött időnek, mint az apja vagy Wedge Antilles, hogy ezek a hullámok nem az Erő tudatos használatából jöttek; néhány ember egyszerűen annyira csordultig volt az élettel és az önbizalommal, hogy ragyogtak, mint egy magnéziumfáklya a legsötétebb éjszakában. Felemelkedett az ujjhegyeire, hogy lássa ki volt az, aztán érezte, hogy végigfut rajta a hideg. Egy tucatnyi kékbőrű chiss élén jött egy ember, határozott formasággal lépkedve. Magasabb nála, de nem annyira magas, mint Ganner, erős izomzattal, amit a fekete egyenruhája nem tudott elrejteni. A fekete haja rövidre volt vágva, kiemelve egy fehér csíkot a hajában, ami végigkísért egy a jobb szemöldökénél kezdődő, és a hajában eltűnő sebhelyet. A sápadt zöld szemeiből hidegség áramlott, ami illett a viselkedéséhez.

Felment az emelvényre egy lépéssel, otthagyva a chisseket a fehér egyenruhájukban, hogy meneteljenek a platform előtt, és álljanak készenlétben. Élesen meghajolt Relal Tawron előtt, és megrázta a kezét. Az ithori főpap megfordult, hogy bemutassa őt Borsk Fey'lya-nak, de a chiss vezető átugrotta az államfőt és a kormánya többi tagját. Továbbment, amíg el nem érte Kre'fey admirálist, ismét végrehajtott egy merev formális meghajlást, és kezet fogott vele. Megismételte ezt a folyamatot Darklighter ezredessel és Luke Skywalker-rel.

Ahogy haladt a sorban, a felháborodás zaja kezdett emelkedni a tömegből. Fokozódott, amikor meghajolt Wedge előtt, aztán elmosolyodott és engedte, hogy az idősebb átölelje. Mielőtt Jaina rájöhetett volna, hogy mi is folyik itt, a chiss vezető üdvözölte Pellaeon admirálist. Figyelmen kívűl hagyva a Maradvány moffjait, a fiatalember lelépett az emelvény elejéről.

Egyenesen felém jön!

Kihúzta magát előtte, egyenes végtagokkal és feszes izmokkal, majd előredöntötte a fejét és a felsőtestét. Nem olyan mélyen, mint a többieknél, mindazonáltal tiszteletteljesen. - Jagged Fel vagyok - egyenesedett fel, és Jaina elpirult, ahogy a zöldszemű tekintet végigmérte. - Még Jedi is. Elbűvölő.

Jaina pislogott: - Is?

- Amellett, hogy kiváló pilóta. Nehéz megölni.

Nem volt biztos benne, hogy miért, de rámosolygott. - Dicséretként értetted.

Jag Fel bólintott. - A chissek között ez valóban nagy dicséret. Csak egy kicsivel voltam jobb nálad a te korodban.

- Ami mikor is volt? Körülbelül két éve? - kérdezte Ganner gúnyolódva.

Se Fel arckifejezése, sem az érzése az Erőn keresztül nem árult el zavarodottságot Ganner kérdésénél. - Igen, miután átvettem az osztagom irányítását.

Wedge Antilles lelépett az emelvényről, és odajött hozzájuk. - Fel ezredes.

- Igen, bácsikám?

- Visszatérhetnél az emelvényhez, és üdvözölhetnéd azokat, akiket kihagytál - bólintott Wedge Borsk Fey'lya és a társai felé. - Meglehetősen fontos személyek.

Fel megrázta a fejét. - Politikusok.

Wedge halkabban szólt - A benyomás az, hogy azért hagytad ki őket, mert nem emberek.

Fel szembefordult az emelvénnyel, és felemelte a hangját - Ha azt hiszik, hogy azért nem üdvözöltem őket, mert nem emberek, akkor hülyék. Azért nem üdvözöltem őket, mert politikusok.

Egy sullusti szenátor előlépett. - Egy kényelmes megjelölés, ami mögött elbújtatja az idegengyűlöletét.

Meglepetés merevítette meg Fel gerincét, és hitetlenség árasztotta a szavait. - Azzal vádolnak, hogy idegenellenes elfogultságom van?

Pwoe, egy quarren szenátor, kitárta a karjait. - Csak úgy özönlik magából, Fel ezredes. Az egyenruhája birodalmi szabvány szerint van szabva, az apja 181. birodalmi vadász osztag egyenruhájára emlékeztetve, a lázadás elfojtásában az egyik legeredményesebb birodalmi egységére. A fellépése. Utoljára a birodalmi udvarban láttak ilyen köszöntéseket. A megvetés, amivel átugrott minket, még egyértelműbbé teszi.

Fel megrázta a fejét. - Ahonnan én jövök...

Borsk Fey'lya közbevágott. - Ahonnan maga jön, az egy archeo-birodalmi közösség. Thrawn főadmirális összegyűjtötte a leghűségesebb követőit, és sorba állította őket, egy rakás fertőzést. Ott gennyesedtetek, utálva minden pillanatot, amiben mi irányítottuk azt, ami valaha a birodalmatok volt. Örököltétek azt a magatartást, ami évekig elnyomott minket. És most, itt vagy te, készen az irányítás visszavételére, mindezt annak a leple alatt, hogy segítetek minket.

- Álljon meg. Kérem. - a chiss vezető feltartotta az egyik karját. - Ne csináljon még nagyobb bolondot magából.

Borsk Fey'lya lila szemei szikrákat szórtak. - Milyen leereszkedő. Neked kell elmondanod nekem, hogy mi a legjobb számomra. Neked, kiváltságokkal születve, fogalmad sincs arról, hogy milyen érzés megkülönböztetve lenni a fajod miatt. Fogalmad sincs arról, hogy milyen érzés feláldozni valamit a szabadságért - egyik kezével az emelvény előtt álló tucatnyi chiss felé legyintett. - Még arra is képes vagy, hogy itt parádéztasd előttünk a nem-ember alattvalóidat, emlékeztetve minket rá, hogy a birodalmiaknak kéne mindig elől lenniük.

Jaina hideg nyugalmat érzet Jag Fel felől, ahogy a kezeiből lassan eltűnt a merevség. - Ahonnan én jövök, Borsk Fey'lya államfő, ott én vagyok kisebbségben. Én vagyok az idegen. Ha emlékszik még valamire a drága lázadásának a történelméből, akkor tudja, hogy Thrawn nem tett különbséget, és ez az ő népének a jellegzetessége. Köztük nevelkedtem fel, velük nevelkedtem fel, az ő követelményeik által megítélve. Megismertem azokat a követelményeket. Túlszárnyaltam azokat a követelményeket.

Tett egy lépést előre, és rámutatott a chiss férfiakra és nőkre, akik elkísérték őt. - Elnyertem az osztagom irányítását. Ezek az emberek versenyeztek azért, hogy csatlakozhassanak az osztagomhoz. Velem akartak repülni, nem azért, mert ember vagyok, vagy mert birodalmi, hanem mert kiváló pilóta és vezető.

- És a szabadságomért való harcról szólva, egész életemben azt csináltam az Ismeretlen Vidéken. Az anyám öt gyereknek adott életet. A bátyám harc közben halt meg, ahogy az egyik húgom is. Miért vagyunk ott kint? Miért harcolunk? Már régóta számítottunk egy olyan veszélyre az Új Köztársaságra nézve, mint a Yuuzhan Vong. Emlékeznek a yevethák nagy hadjáratára? Voltak olyan dolgok az Ismeretlen Vidéken, amik mellett jelentéktelennek tűnt volna, de mi ott voltunk, és megállítottuk őket.

Fel összeszorította a kezeit. - Idegengyűlölettel vádolnak engem, de figyelmen kívül hagyták, hogy üdvözöltem a vendéglátómat, egy ithorit, és rögtön köszöntöttem Kre'fey admirálist, egy bothant. Azt látták, amit látni akartak. Ezzel vádolnak engem, ezzel vádolják a birodalmiakat, hogy csak állatiasságot láttunk ott, ahol értelem volt, és erények. Azért jöttem ide, hogy segítsek megvédeni magukat a Yuzzhan Vong-gal szemben, és maguk mégis inkább a múlt kísértetét akarják látni.

Körbenézett a termen. - Ezért hagytam ki magukat. Háborút vívni jöttem, nem politikai játékokat játszani. A küldetésem a békéjük fenntartása, nem pedig az, hogy még több hatalmat gyűjtsenek maguknak, nem is az, hogy elvegyem maguktól.

Leia Organa Solo előlépett, fenntartva a kezét, megelőzve mindenféle cáfolatot, amit az Új Köztársaság bothan vezetője előadhatott volna. - Akarjuk azt a segítséget tőletek, a Maradványtól, és az Új Köztársaság minden népétől. Az együttműködés az egyetlen lehetősége annak, hogy legyőzzük a Yuuzhan Vong-ot, és megmentsük Ithor-t.

Az emberek elkezdték megtapsolni az anyja szavait, és Jaina csatlakozott hozzájuk. Nyilvános egyetértéssel a politikusok visszavonultak egy kicsit, és könnyű lett volna elképzelni, hogy a helyzet meg van oldva. De Jaina-t még mindig zavarta az, amit Fey'lya és a többiek mondtak. A szavaikban hordozott hév korábban az anyja ellen irányult, hasonló vádakkal illetve azt az állítólagos kívánságát, hogy az idegenektől elvegyék a hatalmat. És suttogtak a Jedikről is, vádolva őket Garqi és Dubrillion elvesztéséért, és valahogy azt sugallva, hogy a Jedik hozták az Új Köztársaság nyakára a Yuuzha Vongokat. Azon kell csodálkoznom, hogy nem-e úgy helyezkednek, hogy ránk kenhessék Ithor elvesztését is, ha az megtörténne.

Jag Fel megfordult, ránézett, és Jaina azon kezdett töprengeni, hogy valahogy talán olvasott a gondolataiban. Szemrebbenés nélkül viszonozta a tekintetét. - Megmentjük Ithor-t.

Bólintott. - Megnyerjük az Ithor-ért vívott csatát. A megmentés viszont... ? oldalra pillantott az Új Köztársaság politikusai felé. - Attól félek, a megmentése mások kezében van, és semmit sem tudunk tenni érte.

 

Az ithori csatát elvesztették.

Szerkesztve: - Modi

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Köszi, Modi, nagyon jó volt olvasni :evil::lol:

EU rajongóknak ez egy gyöngyszem, részlet magyarul a NJO-ből :D

 

Azt hiszem, eddig még sehol nem olvastam, hogy Sontir Felnek és Wedge hugának (nem EU ismerőknek: Sontir Fel, a Birodalom legjobb TIE vadásza Vader után, Wedge sógora volt, és ő is koréliai, egy darabig a Zsiványkommandó tagja is volt, csak aztán Thrawn hatására mellé állt, és eltűnt feleségestől, aztán végül kiderült, hogy a chissek között vannak) születtek gyerekeik, de hát ez elvileg normális, nem tudom, mit csodálkozom :D

Fey'lya itt már államfő? Ez az a dolog, ami nekem kicsit megfekszi a gyomrom már azóta, hogy először olvastam róla :D

 

Jaináról ez a legszebb kép, amit láttam, a többin kevésbé csinos :death:

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Köszönöm a dícséreteket. :D

 

Én azt csodálom, hogy miként lehet ilyen gyönyörű szép nőt rajzolni???  :o Bár rajzolni könnyebb. :D

A kép az egyik NJO könyv japán borítójáról van. Az egész világon csak a japának kapnak külön borítót, mindenkhol máshol a kiadó köteles az eredeti amerikai borítóképpel kiadni a regényt. És hát nem véletlen, a japánok nagyon szép nőket tudnak rajzolni. :D

Személy szerint nekem jobban tetszenek a Star Wars könyvek japán borítói, mint az amerikaiak.

 

Köszi, Modi, nagyon jó volt olvasni  :evil:  :lol:

EU rajongóknak ez egy gyöngyszem, részlet magyarul a NJO-ből  :D

 

Azt hiszem, eddig még sehol nem olvastam, hogy Sontir Felnek és Wedge hugának (nem EU ismerőknek: Sontir Fel, a Birodalom legjobb TIE vadásza Vader után, Wedge sógora volt, és ő is koréliai, egy darabig a Zsiványkommandó tagja is volt, csak aztán Thrawn hatására mellé állt, és eltűnt feleségestől, aztán végül kiderült, hogy a chissek között vannak) születtek gyerekeik, de hát ez elvileg normális, nem tudom, mit csodálkozom  :D

Fey'lya itt már államfő? Ez az a dolog, ami nekem kicsit megfekszi a gyomrom már azóta, hogy először olvastam róla :death:

 

Jaináról ez a legszebb kép, amit láttam, a többin kevésbé csinos  :D

Felnek és Wedge hugának 5 gyereke született, és 6-ról ír az EU. :)

Fey'lya feltornászta magát és bizony az ÚK vezetője lett, a sok botránya után... Imádom azt a részt, amikor Jag Fel azt mondja erre, hogy "politikusok..."

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Fey'lya feltornászta magát és bizony az ÚK vezetője lett, a sok botránya után... Imádom azt a részt, amikor Jag Fel azt mondja erre, hogy "politikusok..."

Hát igen, ez már nem a Lázadás, ez már kőkemény államvezetés, ahol holmi Fey'lyák is államfők lehetnek :evil:

Ja, azt én is bírtam :death: Azt hiszem, így elsőre nagyon szimpi ez a karakter :lol:

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csak egy egészen rövid NJO csemege:

23 évvel az endori csata után a Yuuzhan Vongok már a galaxis köztpontját ostromolják. Az első rövid részlet Matthew Stover Shatterpoint című regényéből származik, amit maga Lucas is olvasott. :D:D

A második részlet Troy Denning Star by Star című könyvéből való, és Leia rövid propagandabeszédét tartalmazza, amikor már mindenki számára egyértelművé válik, hogy az Új Köztársaság elvesztette a Coruscantot.

 

starwars_article_sw20030626counseling_pic2_en.jpg

Coruscant bukása

 

 

Láttam a templomot romokban, a szenátust összeomolva, és a Coruscantot magát, ahogy megremeg a szokatlan külsejű hatalmas hajók orbitális bombázása alatt. Láttam a Coruscantot, a galaktikus kultúra központját dzsungellé válni, sokkal ellenségesebbé és idegenebbé, mint a Haruun Kal. Láttam a civilizáció halálát.

- Mace Windu látomása a Coruscantról.

 

Ez nem a vég. Két évvel ezelőtt a Yuuzhan Vong-ok behatoltak a galaxisunkba. Nem barátként vagy egyenlő félként jöttek, pedig mi szívesen üdvözöltük volna őket úgy, hanem mint rablók és hódítók. Láttak egy békés galaxist, és az eltökéltségünk erejét összetévesztették a morális gyengeséggel, a gyávák félénkségével. Provokáció és kegyelem nélkül támadtak, megölve lakóink milliárdjait, rabszolgasorba taszítva egész bolygókat, és feláldozva érző lények millióit, hogy kielégítsék a képzeletbeli isteneik vérszomját. Azt hitték, hogy könnyen legyőzhetőek vagyunk, hiszen azt hittek, harc nélkül meghajlunk előttük.

Tévedtek. Harcoltunk Dubrillionnál, Ithornál, a Fekete Banthánál, Borleiasnál és Corelliánál. Harcoltunk velük a Külső Gyűrű és a Mag minden zugában. Elvesztettük megszámlálhatatlan szeretteinket, köztük a saját szeretett fiamat, Anakint, a férjem legjobb barátját, Csubakkát, és most Coruscant egén csatázunk. Még mindig harcolunk.

Hamarosan az ellenség a fejünk fölött lesz, az otthonunkban, megrázva a városunk alapzatát. Ugyanazt mondom azoknak, akiknek sikerült elmenekülniük, és azoknak is, akik csapdába estek, amit az ikreimnek mondanék, ha el tudnám érni őket az ellenséges vonalakon túl: harcoljatok tovább.

Ez nem a vég. Jedik által vezetett haderők már kétszer megtizedelték a Yuuzhan Vong flottákat, és minden csatában új fegyverekkel és jobb taktikával indulunk. Győzedelmeskedtünk már könyörtelen ellenfelekkel szemben ezelőtt is, Palpatine, Thrawn és a Ssi-ruuk ellen. Ez egy olyan háború, amiről tudjuk, hogy hogyan kell megnyerni. Harcoljunk tovább, amíg bírjuk, aztán fárasszuk ki a minket üldöző ellenséget, és harcoljunk még egy kicsit. Harcoljatok tovább. Ígérem, hogy győzünk.

- Leia Organa Solo beszéde a Coruscant elvesztésekor.

Szerkesztve: - Modi

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Köszi, Modi :D

Stover egyébként nem azért kapta meg az epIII írását, mert tetszett Lucasnak az EU sztoris írása?

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nem egészen ide jön, de a Vélemények az EU művekről topikban épp off lene:

 

"Hotrod: Many have credited you with technically creating the Star Wars Expanded Universe, how do you feel about being chosen to start one for an entirely new franchise like the Transformers?

 

 

 

Alan Dean Foster: Such credit is misplaced. I believe it was always in George Lucas's mind to develop an expanded SW universe. I think if he could have cloned himself he would have been quite happy to write such stories himself. The fact that I was asked to write the first "expanded" story doesn't mean I actually created it. The impetus was always there with George. An architect can envision an entire building from the start, but doesn't have the physical means to bring it all to fruition.

 

"

 

 

Vagyis végső soron mégis Lucas írta az Ep4 könyet is :D

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nagyon jó a Shatterpointos részlet. Köszi Modi :D Talán egyszer a könyv megjelenik magyarul is :P Szép álom... Paul S. Kemp The Third Lesson című novelláját nem tervezi valaki lefordítani? Majd ha középsuliban jobban megtanulok angolul, én is fordítok majd :D

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nagyon jó a Shatterpointos részlet. Köszi Modi :D Talán egyszer a könyv megjelenik magyarul is :P Szép álom... Paul S. Kemp The Third Lesson című novelláját nem tervezi valaki lefordítani? Majd ha középsuliban jobban megtanulok angolul, én is fordítok majd :D

Esetleg, hogy ha meg tudnánk győzni a Szukits kiadót, hogy suvasszon be egy novellát is a képregénykötetek végére, akkor nem is lenne rossz. :) Azt hiszem pont TOR témájú, amit említettél. :)

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Esetleg, hogy ha meg tudnánk győzni a Szukits kiadót, hogy suvasszon be egy novellát is a képregénykötetek végére, akkor nem is lenne rossz. :) Azt hiszem pont TOR témájú, amit említettél. :)

Jogilag sajnos elég necces lenne.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én már váltottam egy levelet erről a dologról a kiadóval, én a The Third Lessont és a Smuggler's Vanguardot ajánlottam, de azt mondták, a jogtulaj nem szokta megengedni az efféle "akciókat", azért persze próbálkoznak.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én már váltottam egy levelet erről a dologról a kiadóval, én a The Third Lessont és a Smuggler's Vanguardot ajánlottam, de azt mondták, a jogtulaj nem szokta megengedni az efféle "akciókat", azért persze próbálkoznak.

Válasz az SW Könyvek topikban. ;)

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Na, elkezdtem fordítani A harmadik leckét. Valameddig jutottam, igyekszem nyár elejéig befejezni (jún 15). Addig is itt van egy kis rész:

Paul S. Kemp: A harmadik lecke

 

Füstfelhő terjengett a levegőben, ami a Birodalmi Flotta landolás előtti bombázása után Alderaan-ból megmaradt. Harag izzott Malgusban. A haragja a szó miatt lángolt fel, melyet a Birodalmi kommunikációs csatornák hangoztattak: Visszavonulás.

A Birodalom elvesztette Alderaant. Órákkal ezelőtt Malgus úgy sétált a felületén, akár egy hódító, de most...

Most jelzőtüzek tarkították Alderaan felszínét. A Köztársasági erők találkozási pontjai. Az ellentámadás megérkezett. A jelentések szerint a Köztársasági Flotta úton van Alderaan felé.

Visszavonulás.

Visszavonulás.

Ökölbe szorította kezét, olyan erősen, hogy ujjai sajogni kezdtek. Lélegzése úgy hangzott, mint fa felett a reszelő. Az égési sérülés marta a bőrét. Egy Köztársasági kommandós az arcába robbantott egy gránátot és a Jedi boszorkány elleni küzdelem roncsolta a tüdejét. Testét sebek és zúzódások készítette zord mozaik borította.

De nem érzett fájdalmat. Csak haragot.

Gyűlölet.

Egyfajta csalódottság késztette arra, hogy kiáltson. Személyi siklója alacsonyan zúgott át a felperzselt táj fölött. Alatta épületek és testek hamvadtak el az alderaani város romjai közt. Körülötte birodalmi hajók portyáztak az égen, repülő kísérettel. Megpróbálta elfelejteni ökleit, sikertelenül. Akarta.

Erő-érzékenységének köszönhetően megérezte a világos oldal egy Erő-használójának jelenlétét, egy hirtelen lobbanás formájában. Lenézett, majd ki az ablakon. Nem látott semmit, csak elszenesedett romokat, kiégett járműveket és épülettörmelékeket. Bekapcsolta a komlinket, amit magánál hordott.

- Forduljon meg!

- Uram? - kérdezte a pilóta.

- Forduljon meg! Csökkentse a sebességet a negyedére, majd csökkentse a magasságot száz méterre!

- Igenis, Nagyúr.

Amint a gép megfordult, és lassult, Malgus felülírta a biztonsági kódot és leeresztette a rakodórámpát. Szél süvített a kabinba, magával hozva a megperzselt bolygó bűzét, a bolygóét, melyet Malgus el akart pusztítani. Azonban a bolygó csak sebet kapott.

Valaki meg fog fizetni ezért.

Kezébe vette fénykardjának markolatát és merített az Erőből. A kiégett épületek alatt úgy nyújtózkodott a felperzselt föld, akárcsak Malgus korhadt fogai, ferdén és feketén.

- Lassabban! - mondta a pilótának.

Kiterjesztette érzékeit, hogy megtapintsa a világos oldalt, amit az előbb érzékelt. Először nem talált semmit, azt hitte, hogy hibázott, vagy hogy a világos oldal Erő-használója megérezte őt és elrejtette jelenlétét. Azonban ekkor...

Ott.

 

Szerintem nem rossz, bár a java csak ezután jön.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Megint haladtam, most már megvan a teljes szöveg kb egyhetede. Jó olvasást.

 

Paul S. Kemp: A Harmadik Lecke

 

Fekete füstfelhő terjengett a levegőben, ami a Birodalmi Flotta landolás előtti bombázása után Alderaan-ból megmaradt. Harag izzott Malgusban. Haragja a szó miatt lángolt fel, melyet a Birodalmi kommunikációs csatornák hangoztattak: Visszavonulás.

A Birodalom elvesztette Alderaant. Órákkal ezelőtt Malgus úgy sétált a felületén, mint egy hódító, de most...

Most jelzőtüzek tarkították Alderaan felszínét. A Köztársasági erők találkozási pontjai. Az ellentámadás hamarosan megérkezik. A jelentések szerint a Köztársasági Flotta úton van Alderaan felé.

Visszavonulás.

Visszavonulás.

Ökölbe szorította kezét, olyan erősen, hogy ujjai sajogni kezdtek. Lélegzése úgy hangzott, mint fa felett a reszelő. Az égési sérülés marta a bőrét. Egy Köztársasági kommandós az arcába robbantott egy gránátot, és a Jedi boszorkány elleni küzdelem erősen megroncsolta a tüdejét. Testét sebek és zúzódások készítette zord mozaik borította.

De nem érzett fájdalmat. Csak haragot és gyűlöletet.

Egyfajta csalódottság késztette arra, hogy kiáltson. Személyi siklója alacsonyan zúgott át a felperzselt táj fölött. Alatta épületek és testek hamvadtak el az alderaani város romjai közt. Körülötte birodalmi hajók portyáztak az égen, repülő kísérettel. Megpróbálta elfelejteni fájó ökleit, sikertelenül.

Erő-érzékenységének köszönhetően megérezte a világos oldal egy Erő-használójának jelenlétét, egy hirtelen lobbanás formájában. Lenézett, majd ki az ablakon. Nem látott semmit, csak elszenesedett romokat, kiégett járműveket és épülettörmelékeket. Bekapcsolta a komlinket, amit magánál hordott.

- Forduljon meg!

- Uram? - kérdezte a pilóta.

- Forduljon meg! Vegye le a sebességet a negyedére, majd csökkentse a magasságot száz méterre!

- Igenis, Nagyúr.

Amint a gép megfordult, és lassult, Malgus felülírta a biztonsági kódot és leeresztette a rakodórámpát. Szél süvített a kabinba, magával hozva a megperzselt bolygó bűzét, a bolygóét, melyet Malgus el akart pusztítani. Azonban a bolygó csak sebet kapott.

Valaki meg fog fizetni ezért.

Kezébe vette fénykardjának markolatát és merített az Erőből. A kiégett épületek alatt nyújtózkodott a felégetett föld, akárcsak Malgus korhadt fogai, ferdén és feketén.

- Lassabban! - mondta a pilótának.

Kiterjesztette érzékeit, hogy megtapintsa a világos oldalt, amit az előbb érzékelt. Először nem talált semmit, azt hitte, hogy hibázott, vagy a világos oldal Erő-használója megérezte őt és elrejtette jelenlétét. Azonban ekkor...

Ott van!

Úgy érezte, hogy szemeiben az irritációt kizárólag erőszakkal tudja eltünteni. Levetette köpenyét és az Erő közbenjárásával lecövekelt ott, ahol állt. ÍIsmét bekapcsolta komlinkjét.

- Lebegjen a romok felett, amíg vissza nem térek.

- Visszatér, uram? Hová megy? Súlyosan megsebesült.

Malgus bontotta a kapcsolatot és leugrott a rámpáróról a szabad levegőbe. Mielőtt a talajra ért volna, aktiválta pengéjét és keresni kezdte őt. Guggolásban ért talajt és az Erőt hívta segítségül, hogy tompítsa a becsapódást.

Ott állt a kráterekkel, törött üvegekkel és felborult járművekkel borított feldúlt utca közepén. Tőle tíz méterre egy légikocsi égett, éjfekete füstöt eregetve az ég felé. Valahol egy csengő hevesen csilingelni kezdett, az erős széllökések hatására.

- Itt vagyok, Jedi! - Malgus hangja végig dübörgött a romhalmazokon kersztül.

A háta mögött, egy működésbe hozott fénykard zümmögését halotta meg, majd mégegyét.

Megfordult és meglátta a zabrak férfit, a Jedit, aki az egyik épületnél jelent meg, ami elhatárolta az utcát. A fénykardok kék pengéi ott ragyogtak mindkét kezében. Tanulmányozta Malgus kihivó pillantásait.

- Malgus - mondta a Jedi.

Malgus nem tudta a Jedi nevét, de nem is bánta. A zabrak pusztán Malgus haragjára összpontosított, megfelelő célpontot keresett rajta.

Malgus elmélyedt az Erőben, bömbölése végigszáguldott az utcán. Haragja kivételes sebességet kölcsönzött neki.

A Jedi a helyén maradt. Mikor a távolság már csak húsz méter volt az ellenfelek között, a Jedi magasba emelte fénykardjait, hogy mindkét oldalát védeni tudja, majd kissé leeresztette mindkettőt és felvette az alakzatot.

A lehulló épületek moraja túl későn hatolt be Malgus tudatának sűrű ködjébe. Egy dur- és egy transzparensacél lavina csapódott hatalmas erővel a testébe az utca mindkét oldaláról...

 

Szívesen fogadok kritikákat a megfogalmazással, stb. kapcsolatban. Nem vagyok profi angolos (nyelvvizsgám sincs), de a lényeget megértem.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

The New Jedi Order

 

R. A. Salvatore: Vector Prime

1. fejezet - Kopott szövet

Túlságosan is békés volt idekint, körülvéve az űr vákuumával, ahol a csendet mindössze a két ion-hajtómű folyamatos zümmögése törte meg. Bár szerette az űr békéjében töltött pillanatokat, Leia Organa Solo néha mégis úgy gondolt rá, mint egy érzelmi csapdára, mivel elég hosszú ideig volt benne, hogy rájöjjön milyen zűrzavart fog az út végén találni. Mint mostanában minden út végén. Leia megállt egy pillanatra mielőtt belépett az új hajó, melyet Luke a feleségének, Mara Jade-nek épített, a Jade Sabre hídjára. Előtte Mara és Jaina ült egymás mellett a vezérlőknél, akik miközben mosolyogva beszélgettek láthatóan nem vették észre az ő érkezését. Leia a lányára nézett, Jainára, aki bár csak tizenhat éves volt, mégis olyan megfontoltan és nyugodtan viselkedett, mint egy veterán pilóta. Jaina inkább hasonlított Leiára, hosszú fekete hajával és barna szemeivel, amik éles kontrasztban álltak a lágy és krémszínű bőrével. Leia valóban sokat vett észre a lányon önmagából - nem, nem lány, javította ki a gondolatait Leia, hanem fiatal Nő. Ugyanaz a szikra volt látható az ő barna szemei mögött is, ugyanaz a csintalan, kalandvágyó, eltökélt tekintet.<br />Ez a gondolat kicsit visszarántotta Leiát, mivel rá kellett jönnie, hogy mikor ránéz Jainára, akkor nem saját maga tükörképét látja, hanem annak a lányénak, aki valaha volt. Szomorúság hasított belé, ahogy átgondolta jelenlegi életét: diplomata, bürokrata, közvetítő, aki mindig le akarja nyugtatni a dolgokat, aki mindig a békéért és az Új Köztársaság jólétéért küzd. Talán hiányoztak neki azok a napok, amikor a megszokott hangok körülötte egy sugárvető éles sivítása és egy fénykard sistergése volt? Talán sajnálta, hogy azokat a vad időszakokat felváltotta az ion-hajtóművek zümmögése és a küldöttek állandó veszekedése? Meglehet, vallotta be Leia, de amikor rápillantott Jainára és azokra égető, sötét szemekre, mégis örömet érzett. Most másvalami - féltékenység? - hasított belé, ahogy Mara és Jaina hangosan felnevettek egy viccen, amit Leia nem hallott. Aztán messze ellökte az elméjéből ezt a nevetséges érzést, mikor a sógornőjére nézett, Luke feleségére és Jaina oktatójára - Jaina saját kérésére - a Jedi tanulmányokban. Mara nem volt Jaina anyapótlója, inkább egy nagytestvér, és mikor Leia belenézett a Mara zöld szemeiben égő tűzbe, megértette, hogy ez a nő olyan dolgokkal is megismertetheti Jainát, amelyekkel Leia nem, és hogy azok a leckék és ez a barátság mindenképpen előnyére lesz a lányának. Így tehát félretolta a féltékenységet és inkább örült annak, hogy Jaina talált magának egy ilyen barátot. Ekkor elindult tovább a híd felé, de hamarosan ismét megállt, mivel mozgást érzett maga mögött. Már azelőtt tudta, hogy megnézte volna, hogy Bolpuhr az, a Noghri testőre, és inkább nem pillantott rá, mialatt az odasiklott az oldalához olyan könnyedén és lazán, hogy emlékeztette Leiát egy csipkefüggönyre, ami lustán himbálózik a szélben. Ezért is fogadta el Bolpuhrt az árnyékának, mert más testőrökkel ellentétben egyáltalán nem volt tolakodó. Leia mindig megcsodálta, hogy az ifjú Noghri miként tud egyszerre lenni jóindulatú és csendes, valamint halálos gyilkológép. Felemelte a kezét, ezzel mutatva, hogy Bolphurnak idekint kéne maradnia, és bár az átalában érzelemmentes arca villanásából Leia tudta, hogy csalódott, biztos volt benne, hogy engedelmeskedik. Bolphur, de az összes többi Noghri is, bármit megtenne, amit Leia kér tőle. Akár leugrana érte egy szikláról is vagy bemászna egy ionmotor forróbbik végébe, és eddig mindössze akkor látott elégedetlenséget rajta, amikor Bolphur úgy gondolta, ezzel a paranccsal nem tudja tökéletesen megvédeni őt. Egy apró bólintás után Bolphur felé megfordult és nyitott átjárón át elindult a híd felé. - Mennyivel hosszabb? - kérdezte, és meglepődve tapasztalta, hogy Jaina és Mara is felpattant a hirtelen érkezésére. Válasz helyett Jaina felnagyította az elülső képernyő képét, amelyen attól fogva már nemcsak felismerhetetlen fénypontok, hanem két bolygó látszódott, az egyik leginkább kék és fehér, míg a másik vöröses színárnyalattal. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy Leia kiváncsi lett volna, hogy a kék-fehér, vagyis a nagyobbik, hogy-hogy nem alakította a gravitációjával holddá a kisebbet. Közel félúton közöttük, talán félmillió kilométerrel mindkettőtől fények villogtak a kék-fehér bolygó árnyékában, mégpedig egy Mon Calamari cirkáló fényei, még pontosabban a Mediatoré, az Új Köztársaság flottájának egyik legújabb darabjáé. - Közelebb nem is lehetnének - jegyezte meg Mara a bolygókra utalva. - Elnézésüket kérem - hangzott egy dallamos hang az átjáróból, majd nemsokára besétált a helyiségbe a protokolldroid, C-3PO. - De nem hiszem, hogy ez korrekt. - Elég közel - mondta Mara. Jaina felé fordult. - A Rhommamoolok és az Osarianiak is föld alapú gazdaságban... - A Rhommamool majdnem kizárólag abban! - tette hozzá C-3PO gyorsan, mire mind a három nő mogorva tekintettel nézett rá. Ezeket figyelmen kívül hagyva beszélt tovább. - De az Osarianiak flottáját is jelentéktelennek kell minődítenünk. Hacsak, természetesen, az egyikük nem használja a Pantang Skála Aero-technológiai Előlegezését, amely egy apró terepsiklót is úgy számol, mintha csillagromboló lenne. Tökéletesen nevetséges skála. - Köszönjük, Threepio - mondt Leia olyan hangon, amely szerint több mint eleget hallott már. - Viszont vannak olyan rakétáik, amikkel képesek kilőni egymást ilyen közelről - folytatta Mara. - Oh, igen! - kiáltott fel a droid. - És tekintetbe véve a relatív elliptikus pályájuk közelségét... - Köszönjük, Threepio - mondta Leia. - ...némely esetekben éppen megfelelő távolságba kerülnek egy támadáshoz - folytatta megállás nélkül C-3PO. - Legalább hónapokig. Sőt, két héten belül még közelebb kerülnek egymáshoz, olyan közel, amilyen közel csak egy évtized múlva lesznek. - Köszönjük, Threepio - mondta Mara és Leia egyszerre. - És olyan közel, amilyen közel csak egy évtizeddel ezelőtt voltak - a droid végül elhallgatott, mikor a nők visszatértek a beszélgetésükhöz. Mara megrázta a fejét, próbálva visszaemlékezni arra, mit is akart mondani Jainának. - Ezért választotta az anyád a mostani alkalmat. - Csak nem harcra vártok? - kérdezte Jaina, és sem Leia sem Mara nem tudta nem észrevenni a villanást a szemében. - A Mediator visszatartja őket - mondta Leia reménykedőn. A cirkáló valóban ügyes kis gépezet volt, ugyanis a régi Mon Calamari csillaghajók feljesztett és sokkal inkább páncélozott és felfegyverzett változata volt. Mara visszanézett a képernyőre és nem éppen meggyőzően megrázta a fejét. - Sokkal többre lesz szükség, mint az erőnk mutogatására, hogy megelőzzük a katasztrófát - mondta. - Valóban csak fokozódott minden egyes jelentéssel - szólalt meg C-3PO. - Az ásványjogok körüli egyszerű bányászati vitaként kezdődött, de most inkább úgy írnám le az egészet, mint valami szent keresztes hadjárat. - A Rhommamool vezetője az - jegyezte meg Mara. - Nom Anor. A követőit a legalapvetőbb ösztönök általt ragadta meg, mialatt az Osarianiak elleni vitát a zsarnokság és az elnyomás általánosabb dolgát szőtte. Nem szabad őt alábecsülni. - Szép kis listám van a Nom Anorhoz hasonló zsarnokokról, akikkel dolgom volt már - mondta Leia vállat vonva. - Nálam elérhető ez a lista - fecsegett C-3PO. - Tonkoss Rathba... - Köszönöm, Threepio - mondta Leia túlságosan is udvariasan. - Ugyan, ez csak természetes, Leia hercegnő - felelte a droid. - Hisz annyira szeretek a szolgálatára lenni. Nos, hol is tartottam? Oh, igen. Tonkoss Rathba... - Ne most, Threepio - intette le Leia, majd Marához fordulva hozzátette: - Gyakran van dolgom a hozzá hasonlókkal. - Hozzá hasonlókkal biztos nem - felelte Mara, valahogy lányan, aztán a hirtelen gyengeség a hangjában emlékeztette Leiát és Jainát arra, hogy Mara, bár változatlanul hősködött és bővelkedett energiában, súlyosan beteg volt, azóta, hogy elterjedt azt a különös és ritka járvány, ami már tucatnyi embert megölt, és ami ellen még az Új Köztársaság legjobb orvosai is tehetetlenek voltak. Azok közül, akik elkapták a molukuláris betegséget, csak Mara és még egyvalaki volt életben, és az a másik személy is, akit a Coruscanton vizsgálnak, gyorsan haldoklott. - Daluba - folytatta C-3PO. - És természetesen ott volt Icknya is... Leia elkezdett a droid felé fordulni, remélve, hogy sikerül udvariasan rávennie, hogy fogja be, de Jaina hirtelen kiáltása megállította, és gyorsan visszafordult a képernyőhöz. - Bejövő hajók! - jelentette Jaina, hangja meglepettségről árulkodott. A jelző pontok a semmiből tűntek elő a radarképernyőre. - Négyen vannak - erősítette meg Mara. - Az Osarianról. - Kiváncsi tekintettel fordult Leia felé - Tudják, kik vagyunk? Leia bólintott. - És tudják, miért jöttem. - Akkor az is tudniuk kéne, hogy egyedül kell hagyniuk minket - gondolkodott Jaina. Leia ismét bólintott, de jobban értett. Nem azért jött a rendszerbe, hogy az Osarianiakkal találkozzon - legalábbis nem elsőként - hanem a legfőbb riválisukkal, Nom Anorral, aki az egész gondot kirobbantotta a Rhommamoolon. - Mondd nekik, hogy menjenek vissza! - utasította Marát. - Udvariasan? - kérdezte Mara mosolyogva, azzal a veszélyes tekintetével. - Új Köztársaság hajója - hallatszott egy vontatott hang a kommunikátorból. - Itt Grappa kapitány az Osarian Első-Erőtől. Egyetlen kapcsolással Mara kivetítette a képet a kapitányról a képernyőre, Leia pedig felsóhajtott, amikor meglátta a zöld bőrt, a tüskés taréjos fejet, és a tapírszerű orrot. - Csodálatos - jegyezte meg szarkasztikusan. - Az Osarianok Rodiaiakat béreltek fel? - kérdezte Jaina. - Bizonyára csak néhány zsoldos, hogy lecsendesítsék a dolgokat - felelte szárazon Leia. - Oh, jaj nekem - jegyezte meg C-3PO, majd idegesen odébbcsoszogott. - Velünk jönnek - mondta Grappa, összetett szemei vadul szikráztak. - Az Osa-Prime-ra. - Úgy tűnik, az Osarianiak akarnak veled először beszélni - mondta Mara. - Félnek, hogy a találkozó Nom Anorral csak növeli az előnyét, mind a Rhommamooliak, mind a szektorbeliek között - gondolkodott Leia, és ez a vélemény elég hihető volt, ugyanis már azelőtt, hogy eldöntötte, idejön, véget nem érő vitákat folytatott erről. - Akármilyen okból is, de gyorsan közelednek - felelte Mara. Ő és Jaina is Leiához fordult utasításért, mivel bár a Jade Sabre Mara hajója volt, Leia vezette küldetést. - Leia hercegnő? - kérdezte a láthatóan riadt C-3PO. Leia leült a Mara mögött álló székre, erősen koncentrált a képernyőre, amelyet Jaina már visszakapcsolt normál nézetre. A négy közeledő vadászgép mégis jól látható volt. - Rázzuk le őket - mondta határozottan a parancsot, amit egy pilótának sem kellett kétszer mondani. Mara már mohón várta, hogy a hajót, amely ikerhajtóművekkel és modern manőverező berendezéssel volt felszerelve, végre élesben is kipróbálhassa. Zöld szemeit megvillantva, arcán széles mosollyal, Mara a vezérlő felé nyúlt, de aztán visszahúzta a kezeit, és lerakta maga mellé. - Hallottad, Jaina - mondta. Jaina szája tátva maradt; csakúgy mint Leiáé. - Tényleg úgy gondolod? - kérdezte Jaina. Mara válasza egy unott arcból és egy hatalmas ásításból állt, mintha ez az egész nem érne semmit, és mintha Jaina tökéletesen egyedül is el tudná vezetni. - Igen! - suttogta Jaina, összeszorította az ökleit, mosolya pedig olyan széles volt, hogy kis híján elérte a füleit is. Összedörzsölte a kezeit, majd kinyúlt jobb felé, hogy beállítsa a lebegő-labda irányítón a tehetetlenségi kompenzátort. - Csatoljátok be magatokat! - parancsolta és 95 százalékkal lejjebb tolta a tárcsát, ahogy az a vadászpilóták gyakran szokták csinálni. Jaina jobban szeretett úgy repülni, hogy a gyors kanyarok és az erős gyorsulás a székébe tolja. - Ne túl sokat! - mondta Leia aggódva. De a lánya már elemében volt, Leia tudta ezt, és a végsőket is kihozza a hajóból. Leia érezte, hogy elhajol, ahogy Jaina élesen jobbra fordul, ezzel elkerülve a két közeledő másik hajót. - Ha ezt folytatja, akkor lelőjük! - hallatszott Grappa egyenetlen hangja. - Z-95-ös Fejvadászok - mondta gúnyosan Mara a közeledő gépek ősrégi típusára utalva, és lekattintotta a kommunikátort, majd Leiára nézett. - Amit nem kapsz el, azt nem is tudod lelőni - magyarázta. - Rázd le őket! - tette hozzá Jaina felé, rámutatva az elsődleges segédrakétákra, arra gondolva, hogy a Jade Sabre erőteljes hajtóművei messze ellöknék őket a megzavarodott Rodiaiaktól és az elvault vadászaiktól. Azonban még azalatt, hogy beszélt, két újabb pont jelent meg szenzoron, a Rhommamool árnyékából előtörve, pontosan egy vonalban a Jade Sabre-vel. - Mara - mondta aggódva Leia. Ekkor Mara kinyúlt a vezérlőhöz. De mindössze egyetlen pillanatra, majd Jainára nézett és intett neki, hogy folytassa. Leia előredőlt a székében, úgy hogy csak a biztonság öv tartotta vissza, mikor Jaina hátrahúzta a gázadagolót, az éterikus kormánylapátot pedig jobbra tekerte. Fémes csörömpölés hallatszott mögöttük - valószínűleg C-3PO nekiesett a falnak, találgatott Leia. Miután Jade Sabre hirtelen megállt, az orr rész pedig jobbra fordult, Jaina ismét teljes gázt adott és a kormányt is visszatekerte balra, majd megint élesen jobbra, folyamatosan a brutális nyolcvanban hajózva, aztán a kormányt keményen megdolgozva kiegyenesítette a visszavonulását. Ahogy megfordultak, egy lézerlövedék keresztezte a hajó orrát. - Rendben, az első négy mögöttünk van - mondta Mara nyugodtan. A Jade Sabre megdöccent egy hátulról bekapott találat miatt, amit a pajzs könnyedén visszavert. - Próbálj egy... - kezdte Mara, de elakadt a szava, és kis híján az aznapi ebéd is távozott belőle, mikor Jaina kétszer egymás után élesen jobbra fordult. - Jaj, meg fognak ölni minket! - hallatszott C-3PO kiáltása az átjáróból, mire Leia hátafordította a fejét, hogy lássa, miként küzd a droid a fémajtófélfával és miként repül arrébb egy szánalmas kiáltás kíséretében, miután Jaina ismét megragadta az éterikus kormánykereket, ezzel újabb cikázásra kényszerítve a hajót. Két Fejvadász elszáguldott a képernyőről, de mindössze pár másodpercre, mivel Jaina erre egy másik szögbe fordította a hajót. Leia akart mondani valamit bátorításként vagy tanácsként Jainának, de a szavai elakadtak a torkában. De nem az erős g erő miatt. Sokkal inkább a Jaina szemében égő tűz miatt, amiatt, hogy az elszánt koncentrálásban elég furcsán tartotta az állkapcsát. Ebben a pillanatban, Leia már tudta. A lánya most már felnőtt nő, akiben egyesült az apja és anyja minden tulajdonsága. Mara átpillantott a jobb válla felett, Leia és Jaina között, akik erre szintén észrevették, hogy a négy közül kettő irányt váltott, és gyorsan közeledett, lézerlövedékek kíséretében. - Kapaszkodni! - figyelmeztetett Jaina magabiztosan, és hátahúzta a botkormányt, mire a Jade Sabre orra felemelkedett, majd visszatolta előre, ezzel a hajót rákényszerítve egy hirtelen hurokra. - Végünk van! - kiáltotta C-3PO a folyosóról - illetve a folyosó mennyezetéről, gondolta Leia. Körülbelül félúton Jaina a hurkot egy orsóvá alakította, majd azt továbbfejlesztve egy dugóhúzóvá, ezzel sikerült visszavezetnie a hajót oda, ahonnan kiindult, viszont a négy ellenséges hajó már mögötte volt. Ezután bekapcsolta mindkét ionhajtóművet, mintha arra akarná használni a puszta sebességét, hogy rést hasítson a két közeledő vadászgép közé. Mindkettő hirtelen kitért, majd visszafordult, ezzel a lépésükkel pedig kiszélesítették a menekülési útvonalukat, de a hajóra is jobban rá tudtak lőni. - Jól csinálják - figyelmeztetett Mara, de Leiához hasonlóan az ő szavai is megakadtak, mikor a fogait összeszorító Jaina levette a lábát a gázról. - Hercegnő... - A panaszos kiáltás hirtelen elhallgatott egy óriási csörömpölés kíséretében. - Túl gyorsak! - kiáltotta Mara a hajó bal oldala felé vészesen közelítő vadászra utalva. Jaina nem hallotta, de nem is tudta volna meghallani őt; érezte, hogy átjárja az Erő, csupán ösztönből cselekedett, mialatt ellenségei minden mozdulatát feszülten figyelte. Mielőtt Mara bármit is mondhatott volna, Jaina beindította az elülső kiegyenlítő sugárhajtóműveket, ezzel felemelve az orr részt, aztán rálépett a gázadagolóra és elcsavarta a kormánykereket, így felemelte a Jade Sabre-t és jobb felé eltolta annak az orrát, hogy pont szembe kerüljön a másik közeledő Fejvadásszal. A buzgó Rodai pedig csak közeledett, és a Jade Sabre védekező berendezései valósággal nyikorogtak már. - Jaina! - kiáltott fel Leia. - Elkap minket - tette hozzá Mara. De ekkor a közelebbi hajó, amelyik bal felől jött, elszáguldott a Jade Sabre alatt, mire Jaina bekapcsolta a repulzoremelőket, így a Jade Sabre ugrott egyet felfelé, a szegény Fejvadász pedig vadul elkezdett pörögni. A jobb oldalról közelítő hajó kilőtte az egyik rakétáját, de mivel a Jade Sabre előzőleg feljebb emelkedett, a lövedék a Fejvadásszal együtt elrepült alatta. Mielőtt még a három nő vehetett volna egy lélegzetet, újabb hajó lépett a képbe, ezúttal egy X-szárnyú, méghozzá az új XJ típus, aminek a lézerlövedékek cikáztak ki a szárnyak szélére szerelt fegyverekből. Nem a Jade Sabre volt a célpontja, hanem az imént tovarepült Fejvadász. - Ez kicsoda? - kérdezte Leia, és Jaina, szintén kiváncsian, megfordította a Jade Sabre-t. A Fejvadász tett egy kört és lebukott, de a nála fejlettebb X-szárnyú szorosan a nyomában volt, folyamatosan tüzelve, így tönkretette a kis vadász pajzsát, majd nem sokkal késöbb milliónyi darabra robbantotta szét. - Egy Jedi - mondta egyszerre Mara és Jaina, Leia pedig, miután összegyüjtötte a körülötte keringő Erőt, egyetértett velük. - Gyorsan a Mediatorra! - utasította a lányát Leia, és Jaina ismét gyorsan megfordította a Jade Sabre-t. - Nem tudtam, hogy ebben a szektorban vannak Jedik - mondta Leia Marának, aki válaszként csak vállat vont, mivel ugyanúgy tanácstalan volt. - Még egyet kilőtt - informált Jaina a radarképernyőt nézve. - A másik kettő pedig távozik. - Nem kockáztatják, hogy visszalőjenek egy Jedire - jegyezte meg Mara. - Talán a Rodiaiak okosabbak, mint gondoltam - mondta Leia szárazon. - Simítsuk el a dolgokat - utasította a lányát, miközben kicsatolta magát és felállt a székéből. Jaina kelletlenül állította vissza a műszereket. - Csak egy hajó jön utánunk - mondta Jaina, mikor Leia már az ajtóban volt. - Az X-szárnyú - tette hozzá Mara, Leia pedig bólintott. A hídon kívűl található folyosón Leia rátalált C-3PO-ra, fejjel lefelé és a falnak esve, lábai a levegőben kalimpáltak, a feje pedig annyira előrehajolt, hogy az álla már a mellkasát verte. - Meg kell tanulnod kapaszkodni - mondta Leia, miközben segített neki felállni. Beszéd közben Bolpuhrra pillantott, aki még mindig olyan nyugodtan és ugyanúgy állt, mint amikor megparancsolta neki, hogy maradjon kint. Valahogy mégsem volt meglepve. Jaina gyorsan, de mégis nyugodtan vezette a Jade Sabre-t a Mediator felé. Sűrűn ellenőrizte, hogy követi-e őket valaki, de a Rodiaiak szemmel láthatóan nem akartak részt venni egy ilyen harcban. Leia kicsivel késöbb tért vissza, amikor még mindig Jaina irányított, Mara pedig csukott szemmel a székében hátradőlve pihent. Még akkor sem válaszolt vagy nyitotta ki a szemeit, mikor Jaina a landolási procedúráról kérdezte. - Majd be fognak vezetni - vetette közbe Leia, majd épp ekkor a kommunikátorban megszólalt egy hang a Mediatorról, ami aztán megadta a belépési vektorokat. Jaina ügyesen bevezette a hajót, és ügyesen le is rakta - azok után, ahogy repült a Fejvadászok elleni harcban, Leia egyáltalán nem volt meglepve, hogy ilyen könnyedén tudott landolni egy ekkorra hajóval, mint a Jade Sabre. Az utolsó remegés, amely annak a következménye volt, hogy Jaina kiengedte a repulzoremelőket, felébresztette Marát is. Kinyitotta a szemeit, majd mikor meglátta, hol vannak, gyorsan felpattant. És ekkor megingott, mintha el akarna ájulni. Leia és Jaina azonnal ott termett, hogy megtartsák. Ekkor visszanyerte az egyensúlyát és vett egy mély levegőt. - Legközelebb jobb lenne, ha kilencvenhetesre állítanád a mesterséges gravitációt kilencvenötös helyett - mondta viccesen, mosolyogva. Jaina nevetett, de Leia arca mély aggodalomról árulkodott. - Jól vagy? - kérdezte. Mara mereven a szemébe nézett. - Talán keresnünk kéne egy helyet, ahol lepihenhetsz - mondta Leia. - Ahol mind lepihenhetünk - javította ki Mara, hangsúlya pedig elárulta, hogy Leiának vissza kéne vonulnia, és emlékeztette arra, hogy Leia most betolakodott Mara olyannyira magánügyébe, hogy oda nemcsak a barátai, de még a férje sem tehette be a lábát. Ez a betegség egyedül Mara harca volt, Mara gondja, egy olyan csata, amely arra késztette, hogy egész életét átgondolja, a múltat, a jelent és a jövőt, de még a halálról alkotott véleményét is. Leia egy pillanatig még figyelte a nőt, de aggodalmaskodó arckifejezését hamar felváltotta az elfogadásé. Mara nem akarta, hogy sajnálják. Eldöntötte, hogy úgy akar élni, hogy betegségét nem mint élete legnagyobb dolgát emlegessék, úgy akar élni, mint eddig, leszámítva a betegség formájában megjelent kisebb kellemetlenséget. Leia természetesen megértette, hogy az egész ennél sokkal több, olyan dolog, amit Mara csak nagy nehezen tud visszatartani az Erő segítségével. De ez egyedül Mara dolga volt. - Remélem, hogy holnap találkozhatok Nom Anorral - mondta Leia, mikor hárman, C-3PO-val és Bolpuhrral kísérve, elindultak a hajó alsó szintje felé, hogy kilépjenek a hangáröböl padlójára. Az Új Köztársaság Díszőrsége várt rájuk, Ackdool parancsnokkal egyetemben, aki egy Mon Calamari volt, hatalmas szemekkel, halszerű arccal és lazacszínű bőrrel. - Ha hinni lehet a jelentéseknek, pihennünk kell a találkozó előtt. - Lehet hinni a jelentéseknek - mondta Mara. - Először különben is a megmentő Jedivel kell beszélnem - tette hozzá szárazon Leia, és visszanézett a Jade Sabre-re, hogy lássa az X-szárnyő landolását. - Wurth Skidder - jegyezte meg Jaina, mikor felismerte a pilótafülke alá festett jeleket. - Miért nem vagyok meglepve? - mondta Leia, és felsóhajtott. Ackdool elindult feléjük, és már elkezdte a formális üdvözlést előadni az előkelő vendégeknek, amikor Leia reakciója után jobbnak látta a helyén maradni - ez a cselekedet elég sok szemöldökráncolást idézett elő a Díszőrség tagjai között. - Miért küldte őt ki? - rivalt rá Leia, a dokkoló X-szárnyú felé mutatva. Ackdool parancsnok válaszolni akart, de Leia folytatta. - Ha szükségünk lett volna segítségre, szóltunk volna. - Természetesen, Leia hercegnő - mondta udvarias bólintás kíséretében Ackdool parancsnok. - Akkor hát miért küldték ki? - Miért feltételezi, hogy Wurth Skidder az én parancsomra repült ki? - mondta válasz helyett a rideg parancsnok. - Miért feltételezi, hogy Wurth Skidder egyáltalán elfogadja az én parancsaimat? - Ha a Rodiaiaknak szerencséjük van, akkor lebeg egy pár ejtőernyő az Osarian felett - hallatszott Wurth Skidder éneklő hangja. A beképzelt fiatalember gyorsan közeledett, séta közben levette a sisakját és beletúrt szőke hajába. Leia odalépett elé, hogy feltartóztassa, majd tett még egy lépést azért, hogy a Jedi minél hamarabb megálljon. - Wurth Skidder - mondta. - Hercegnő - válaszolt a férfi egy biccentéssel. - Jól szórakozott odakint? - Nem volt rossz - mondta a Jedi széles vigyorral, és szipogott egyet - tulajdonképpen mindig szipogott, haja pedig mindig úgy nézett ki, mintha a Tatooine egyik homokviharából jött volna. - Legalábbis számomra, de a Rodiaiaknak semmiképp. - És a szórakozásának az ára? - kérdezte Leia. Ezzel letörölte a mosolyt Wurth Skidder arcáról, aki kiváncsian nézett Leiára, mivel láthatóan semmit nem értett. - Az ár - magyarázta Leia. - Mi a kis kirándulásának az ára? - Egy pár protontorpedó - felelte vállat vonogatva Wurth. - Egy kis üzemanyag. - És egy évre való diplomáciai tárgyalássorozat, hogy lenyugtassuk az Osarianiakat - vágott vissza Leia. - De ők lőttek először - védekezett Wurth. - Nem érti, hogy a hülyeségével még jobban ellehetetlenített egy amúgy is kényes helyzetet? - Leia hangja olyan kemény és rideg volt, mint amilyennek eddig egyetlen jelenlevő sem hallotta. Olyannyira rideg, hogy a védelmet mindig túlzásbe vevő Bolpuhr bajt érezve közelebb lépett hozzá, így épp elég távolságra volt, hogy egy gyors mozdulattal elintézhesse a Jedit. - Megtámadták önöket - vágott vissza Wurth Skidder. - Méghozzá hatan! - Megpróbáltak levvini minket az Osarianra - magyarázta keményen Leia. - Tekintetbe véve az előzetes bejelentéseimet, ez nem lett volna jó dolog. Tehát azt tervezzük, hogy elkerüljük őket. Elkerüljük! Érti ezt a szót?Wurth Skidder nem mondott semmit. - Elkerüljük őket, és így elkerüljük a további problémákat is - folytatta Leia. - És így, és így nem várhatnánk a magyarázatot követelő kérdéseket Shunta Osariai Dharrgtól, és mindenki úgy csinálna, mintha semmi nem történne. - De... - És az, hogy nem említjük ezt a szerencsétlen incidenst, nagyban segített volna megoldanom ezt a konfliktust a Rhommamool és az Osarian közt - folytatta Leia, haragja minden egyes szóval csak nőtt. - Most viszont már nem tehetjük meg ezt, ugye? Most, hogy Wurth Skidder újabb halálfejet pingálhat a vadászgépe oldalára, nekem el kell rendeznem még egy incidenst. - Ők lőttek először - hajtogatta Wurth Skidder, mikor Leia már láthatólag befejezte. - És sajnos az volt az utolsó lövésük - felelte Leia. - És ha Shunta Osariai Dharrg kárpótlást követelne, akkor egyet fogunk vele érteni, majd sűrű bocsánatkérés közepette odaadjuk a kívánt pénzt, méghozzá Wurth Skidder személyes számlájáról. A Jedi kiegyenesedett a javaslatot hallva, de aztán Leia újra lecsapott egy pusztító és hirtelen csapással. - A bátyám fog mindent intézni. Wurth Skidder megint biccentett egyet, közben Leiát és a többieket nézte, majd sarkon fordult és fürgén eliszkolt. - Elnézését kérem, Leia hercegnő - mondta Ackdool. - De tényleg semmi hatalmam nincs Skidder Jedi felett. Azt hittem, áldás érkezett, mikor megjött két hete. A Jedi képességei feltehetőleg jól jöttek volna egy terrorista támadás során - amikről sokat hallottunk - a Mediator ellen. - És önök valóban a felszíni ágyúik lőtávolsáhában vannak - tette hozzá C-3PO, majd gyorsan elhallgatott, ugyanis ezúttal nem értette félre a rászegeződő tekinteteket. - Nem tudtam, hogy Skidder Jedi végül ilyen... - Ackdool itt szünetet tartott, amíg megtalálta az ideillő szót. - Makacs lesz. - Önfejű inkább - mondta Leia. Mikor már mind úton voltak, Leia megengedett magának egy apró mosolyt, mert meghallotta ahogy a háta mögött Mara megjegyzi Jainának. - Talán Nom Anor méltó ellenfélre akadt. C-9PO, egy protokoll droid, akinek rézszínezése már vörössé vált, hála a Rhommamoolon állandóan kavargó pornak, lesietett egy sikátorban Vörösrév fő sugárútjának széléhez, ahol óvatosan kipillantott a csődületre. Nom Anor fanatikus követői, az Élet Vörös Lovagjai ismét felfordulást rendeztek, ahogy végigrohantak az utcákon a terepsiklókat üldözve tutakanjaik hátán, melyek nyolclábú gyíkok voltak óriási agyarokkal, melyek pontosan a fekete szemük és göndör, fehér szemöldökük mögött nőtt ki. - Közlekedj az Élet által adott dolgokon! - rikoltott rá az egyik Vörös Lovag egy ráncos Dresselliai kereskedőre, akit aztán kidobott a saját pilótafülkéjéből és a földre dobta. - Perverzió! - néhány másik Vörös Lovag kiáltott fel összhangban. - Élet-ígénylő! - Erre elkezdték tubal-vasból készült ütőikkel püfölni a terepsiklót, összetörték a szélvédőt, behorpasztották az külső elemeket, leverték a kormánykereket és a többi vezérlőt, de még a megemelt elülső hajtóműveket is ripityára törték. Mikor már a járművet semmiképp nem lehetett volna megjavítani, felkapták a földről a Dresselliait és figyelmeztették, hogy ezentúl élőlényeket használjon, ne gépeket - vagy még jobb, ha a saját természetadta lábait. Aztán visszalökték a földre, és továbbálltak, bár néhányan még felugrottak a tutakanok hátára. A terepsikló még mindig lebegett, annak ellenére, hogy csak néhány repulzora működött. Inkább tűnt már csak egy halom fémnek, mint járműnek, ami kissé az egyik oldalára dőlt, hiszen a súlya egyenlőtlenül oszlott el és még a meggyengül emelő is hozzásegítette ehhez a helyzethez. - Jaj nekem - mondta a protokoll droid, majd mialatt a csapat elment lejjebb kacsázott egy kissé. Tap, tap, tap, hallatszott egy fémdarab hangja, ahogy az a droid fejének ütődött. C-9PO lassan megfordult, hogy aztán szembekerüljön az árulkodó fekete köpennyel és a vörösre festett bőrrel. A droid egy kiáltás kíséretében megpróbált elfutni, de a vasból készült ütő már el is találta a lábát, mire egész testével belezuhant a vörös porba. Felemelte a fejét és a kezeit, de ezzel csak jobb fogást adott a két Vörös Lovagnak, akik ezt kihasználva megragadták őt a vállainál fogva. - Itt ez a Ninepio - szólt oda az egyik a gyík hátán ülő társuknak, mire kész üdvrivalgás tört ki. A megsebzett droid tudta, hova mennek: a Reményteljes Megváltás terére. C-9PO most igazán örült, hogy nem programozták be a fájdalom érzékelésére. - Ostoba cselekedet volt - mondta Leia határozottan. - Wurth azt hitte, hogy segít nekünk - emlékeztette Jaina, de Leia nem fogadta el ezt a mentséget. - Wurth csak egy kis izgalmat akart magának - javította ki. - És ez a forrófejű tette majd meg fogja erősíteni Nom Anor utálatát a Jedikkel szemben - mondta Mara. - Az Osarianon is vannak ugyanis követői. - Ahogy befejezte, lepillantott az asztalra, amelyen az Ackdool parancsnok által kapott szórólapok hevertek, amelyek mind azt hirdették, mennyire rossz is az Új Köztársaság, a Jedik, valamint minden mechanikus tárgy és technológia, de még az Osarian kulturális romlását is ezeknek a dolgoknak tulajdonította. - Miért utálja Nom Anor a Jediket? - kérdezte Jaina. - Mit kellenne tennünk az Osariannal és a Rhommamoollal? Mégcsak nem is hallottam ezekről a bolygókról, amíg nem említetted, hogy idejövünk. - A Jediknek semmit nem kellett volna tenniük - felelte Leia. - Vagy legalábbis nem kellett, amíg Wurth Skidder fel nem tűnt. - Nom Anor gyűlöli az Új Köztársaságot - tette hozzá Mara. - És mivel a Jedik az Új Köztársaság szimbólumai, őket is. - Van valami, amit Nom Anor nem gyűlöl? - kérdezte Leia szárazon. - Ne vedd őt ilyen könnyedén - figyelmeztette megint Mara. - A vallásos siralmai, hogy minden mechanikus dologtól meg kell szabadulni, hogy az igazság a természetes elemekben van, és hogy nem szabad semmilyen konföderációhoz csatlakozni, sok embert megérintett, főként azokat, akik már áldozatul estek egy ilyen bolygóközi szövetségnek, mint például a Rhommamool bányászai. Leiának egyet kellett értenie. Sok órát töltött el azzal az út előtt és alatt, hogy elolvassa a két bolygó történelmét, így tudta, hogy a Rhommamoolon a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Bár sok bányász önkéntesen ment a vendégszerető vörös bolygóra, csak nagyon kevesen voltak az eredeti „telepesek" leszármazottai - sokakat ugyanis akaratlanul küldtek a bányákba az elkövetett bűneik miatt. Bármi volt is az igazság ebben a helyzetben, Leiának el kellett ismernie, hogy a Rhommamool tökéletes hely volt egy olyan fanatikusnak, mint Nom Anor. Az élet ott ugyanis nehéz volt - néha még vizet is nehezen találtak - holott a virágzó Osarianon minden kényelem megvolt a homokos partokon és a kristálytiszta tavak mentén. - Még mindig nem értem, mi köze van mindennek a Jedikhez - jegyezte meg Jaina. - Nom Anor már azelőtt is utálta a Jediket, hogy megérkezett volna a Rhommamoolra - magyarázta Mara. - Itt viszont talált egy tökéletes helyre, ahol kiélheti a haragját. - És mivel a Jedi Lovagok szétszóródtak a galaxisban, és mindegyik a saját világát éli, Nom Anornak nem kellett sok muníciót bevetnie az érveihez - tette hozzá Leia. - Örülök, hogy a bátyám vissza akarja állítani a Jedi Tanácsot. Mara bólintott, de Jaina nem látszott meggyőzöttnek. - Jacen nem hiszi, hogy ez olyan jó ötlet - emlékeztette az anyját. Leia vállat vont. Az idősebbik fiának, Jaina ikertestvérének valóban kétségei voltak a Jedi Lovagok rétegződésével kapcsolatban. - Ha nem tudunk valamiféle rendet rakni a galaxisban, főképpen az olyan elszigetelt világokon, mint az Osarian és a Rhommamool, akkor nem vagyunk jobbak, mint a Birodalom - jegyezte meg Mara. - Jobbak vagyunk, mint a Birodalom - bizonygatta Leia. - De nem Nom Anor szemeiben - mondta Jaina. Erre Mara megismételte a figyelmeztetését Leiának, hogy vegye komolyan a férfit. - A legkülönösebb ember, akivel valaha találkoztam - magyarázta, és tekintve a korábbi kapcsolatait a közismert Jabbával a Huttal és Talon Karrde-dal, ez a kijelentés tényleg jelenthetett valamit. - Még amikor az Erőt akartam használni, hogy jobban megismerjem... - Mara szünetet tartott, mintha keresné a megfelelő módot, hogy kifejezze érzéseit. - Csak ürességet találtam - döntött végül. - Mintha az Erő nem tudna mit csinálni vele. Leia és Jaina kiváncsian néztek rá. - Nem - helyesbített Mara. - Inkább ő nem tud mit csinálni az Erővel. A tökéletes szétválasztott ideológus, gondolta Leia, érzései pedig egyetlen szarkasztikus szóval írta le: - Csodálatos. Egy pódiumon állt, melyet fanatikus Vörös Lovagjai vettek körbe. Előtte tízezer Rhommamooli állt tömegesen Vörösrév egyetlen nyílt terén, amely egykor a bolygó legfontosabb kereskedelmi űrkikötője volt. De azokat az építményeket már a felkelés első napjaiban lerombolták, amikor a Rhommamooliak kinyilvánították függetlenségüket az Osariantól. Most pedig, mióta Nom Anor a forradalom vezéreként megjelent, a helyet Reményteljes Megváltás tereként ismerték. A nép itt kiáltotta ki a függetlenséget az Osariantól. A követők itt tagadták meg az Új Köztársaságot. A hívők itt tagadták meg a Jediket. És a fanatikusok itt fosztották meg hitelétől a technológiát, itt kiáltottak fel egy egyszerűbb időért, amelyben a lábak erőssége és nem a pénztárcák súlya dönti el, hogy ki milyen messze utazhat, és a kezek erőssége, nem pedig a Pénztárcák súlya dönti el, mennyi mindent lehet learatni a természet ajándékai közül. Nom Anor mindezt szerette, a rajongást és a fanatizmust, mely már öngyilkossággal és önfeláldozással volt határos. Nem törődött a Rhommamoollal vagy annak a lakóival, és egyáltalán nem érdekelte az ostoba sírás valamiféle „egyszerűbb idő" után. De szerette a káoszt, amit az ő és a követőinek a szava terjesztett el a galaxisban. Szerette a mérhetetlen harag áramlását az Új Köztársaság felé, a dühöt a galaxis szuperlényei, a Jedi Lovagok iránt. Talán nem lesznek a felettesei elragadtatva? Nom Anor visszapöccintette a csillogó fekete köpenyét a vállára, öklével pedig felmutatott az ég felé, mire felhangzottak az elismerés kiáltásai. A tér közepén, ahol egykoron a Kikötőmester Pavilonja állt, most egy hatalmas gödör volt, mely harminc méteres átmérővel és tíz méteres mélységgel rendelkezett. Kiáltások és nyüszítések hangzottak fel a gödörből, melyek szánalmasan udvarias formái voltak a könyörgésnek - azoknak a droidoknak a hangjai voltak, amelyeket a Rhommamool népe gyűjtött össze. A tér összes sarkából hangos ordítások hangzottak fel, ahogy két Vörös Lovag egy 9PO típusú protokoll droidot cipelve megjelent az egyik sugárút felől. A gödör széléhez léptek, felemelték a szerencsétlen 9PO-t a lábainál és a kezeinél fogva, majd háromra bedobták az asztromech, bányász, Vörösrév utcatakarító, valamint a gazdagabb Rhommamooliak komornyik droidjai közé. Mikor a kiáltozás és a füttyök lecsendesedtek, Nom Anor kinyitotta a kezeit, felfedve egy kicsi, egyszerű követ. Aztán újra összeszorította az öklét, óriási erőt fejtett ki, így teljesen összetört kő a kezében, ujjai közűl pedig csak egyszerű por hullott ki. Ez volt a jel a kezdéshez. A tömeg egy emberként lépett előrébb, kezeikben levő nagy köveket felemelték, melyek a pavilon romjaiból származtak. Egyenként léptek a gödör széléhez, ahol aztán nehéz töltényeiket lehajították a droidokra. A kövezés a délután további részében folytatódott, egészen addig, amíg a nap fénye vérvörös vonallá nem változtatta a láthatárt, és addig, amíg a droidokból már nem maradt más, csak összetört fém és egy halom drótszál. Nom Anor pedig csendesen és sötéten figyelte ezt a követői által fizetett fizettséget, ami nem volt más mint a gyűlölt droidok nyilvános kivégzése.

Szerkesztve: - ati

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Vector Prime

2. fejezet - Intergalaktikus szemek

Danni Quee kitekintett az ExGal-4 bázis nyugati terasztornyáról, egy csillagászati kutatóbázis magányos előörséről, mely a Dalonbian-szektor Belkadan nevű bolygóján foglalt helyet. Gyakran jött ki ide ezidőtájt - késő délután - hogy lássa a harminc méter magas dalloralla-fákon keresztülszűrődő naplementét. Valami oknál fogva újabban még látványosabbak voltak, mint eddig, narancs és zöld színek keveredtek a megszokott rózsaszín-karmazsin kombinációba. Már három éve volt a Belkadanon, az ExGal-4 eredeti tagjaként, és újabb három évvel azelőtt csatlakozott a mindig pénzügyi gondokkal küszködő ExGal Társasághoz, mindössze tizenöt évesen. Szülöbolygója, a Mag egyik világa erősen túlnépesedett, és a mindig független Danni számára a szomszédos világokra utazás sem enyhítette az érzést, hogy a túl sok élőlény egyszerűen elnyomja őt. Nem volt oda a kormányzatért sem, legyen az akár a Birodalom, vagy az Új Köztársaság - nem rajongott semmiféle bürokráciáért. A galaxis feletti rendelkezést borzalmas dolognak tartotta, kalandok elpusztításának, kultúrák gyilkosának, ahogy megpróbálták egy közös civilizációba tömöríteni az egészet. Ellenben annak a lehetősége, hogy létezhet élet a galaxison kívül, valami, amit eddig még nem fedeztek fel, már nagyon is izgatta a fiatal nőt. Vagy valaha azt tette. De most, hogy ott állt, ugyanarra a tájra pillantva, a hatalmas fák, és töretlen zöld szőnyeg előtt, újra azon kezdett tűnődni, vajon helyesen választotta-e ki élete útját. Huszonegy évesen az állomás tizenöt tagja közül az egyik legfiatalabb volt, és egyike a mindössze négy nőnek. Nagyon vonzó fiatal nővé fejlődött, alacsony volt, hosszú, hullámos szőke hajjal, és zöld szemekkel, amelyek mindig kérdéseket tettek fel, bármit láttak. Újabban talán több időt is töltött a fiatal férfiak visszautasításával, mint a galaxis szélének figyelésével. Nem tudta hibáztatni őket. Mind reménnyel és kalandvággyal eltelve jöttek ide, úttörőkként a galaxis peremére. Gyorsan felépítettek egy fallal védett erődítményt, hogy kirekesszék Belkadan kegyetlen élővilágát, és felállították hallgató és figyelő berendezéseiket, hatalmas parabolaantennákat és teleszkópokat, belértve a bolygó körül keringő műholdas radarokat is. Az első év tele volt álmokkal, kemény munkával és veszélyekkel - két eredeti tag is súlyosan megsebesült, mikor egy vöröstaréjú párduc átugrott a fal felett egy közeli faágról. Tovább kellett dolgozniuk hát, harminc méteres körzetben kivágni a fákat, hogy tovább biztosítsák a bázist. De mára már minden kész volt, az ExGal-4 biztonságos és önellátó, egy bő és tiszta vizű forrással alattuk, és több saját kerttel. Egy zökkenőmentesen működő tudósparadicsom. Danni már sóvárgott a régi szép idők után. Már az arcok is megszokottá váltak körülötte, noha a tagok fele nem az eredeti telepesek közül került ki, hanem más ExGal-állomásokról irányították át őket, vagy a szervezet független anyabázisáról. A nap alsó fele lassan lebukott a távoli horizont mögé, a narancs-zöld csíkok pedig északtól délig egyre jobban kiterjedtek. Valahol, láthatatlanul a dzsungelban egy vöröstaréjű párduc felüvöltött, így köszöntve az alkonyt. Danni magába fogadta a bolygó hangját, látványát, és megpróbált álmodni, de ha reálisan akarta nézni a dolgokat, ha rágondolt a várakozásra egy jel után, ami soha nem jött, ugyanazon galaktikus perem véget nem érő bámulására, már nem volt biztos benne, miről is kéne álmodnia. Valamivel mögötte, az állomás egyik ablakából Yomin Carr a fiatal nő minden mozdulatát árgus szemekkel figyelte. Új volt az állomáson, a mostani csoportból ő érkezett legkésőbb, de nem telt sok idejébe észrevenni, mennyire felnéznek a többiek Dannira, és hogy a férfiak mennyire vonzódnak hozzá. Igaz, ezt Yomin Carr nem nagyon értette. Mint minden emberi lényt, Dannit is meglehetősen visszataszítónak találta - noha saját népe, a Yuuzhan Vong alakilag hasonlított az emberekre, átlagosan tíz centiméterrel lehettek magasabbak, kicsit súlyosabbak voltak, és kevesebb szőr nőtt a fejükön, életmódjuk teljesen különbözött. Még ha be is ismerte volna, hogy Danni talán tényleg vonzó valamelyest fizikailag - bár hogyan is lehetne az, egyetlen sebhely vagy tetoválás nélkül, melyek az istenekhez való kapcsolatát jelezték - ezek az elemi különbségek fajaik között undorítóvá tették bármilyen kapcsolatnak már csak a gondolatát is. Ő Yuuzhan Vong volt, nem ember, ráadásul egy Yuuzhan Vong harcos! Milyen irónikus, hogy ezek a szánalmas lények azt hitték, csupán egy közülük. Viszolygása ellenére is gyakran figyelte Dannit, mert ő volt ennek a demokratikus csoportnak a vezetője, első az egyenlők között. A többiek azt állították, ő ölte meg a párducot, ami az első évben bejutott a bázisra, alig pár hónappal korábban ő vitte fel a rozzant Spacecaster-űrhajót, hogy megjavítsa az egyik elromlott radart az űrben, és ő volt az, aki egyáltalán kitalálta, hogyan lehet megjavítani. Mindenki felnézett rá. Ő volt az, akit Yomin Carr nem hagyhatott figyelmen kívül. - Már megint korán jöttél? - kérdezte egy hang a háta mögött. Megfordult, hogy a beszélőre pillantson, noha a hang kihívó tónusából már tudta, hogy Bensin Tomri az. - Vagy még itt vagy a múlt éjjelről? - kuncogta Tomri. Yomin Carr mosolygott, de nem felelt - nem kellett válaszolnia, ezt már megtanulta, az itteniek gyakran csak azért beszéltek, hogy hallhassák saját hangjukat. Amúgy meg több igazság volt Bensin Tomri szavaiban, mintsem arra a férfi számíthatott volna. Yomin Carr ugyan nem volt itt előző éjjel óta, de ideje nagy részét itt töltötte. A többiek azt gondolták, hogy ez csupán az újonc kezdeti izgalma, ugyanaz, amit mindannyian éreztek első napjaikban, a hit, hogy az extragalaktikus jel bármelyik pillanatban megérkezhet. Talán úgy véltek, Yomin Carr ezt extrém módon élte meg, de biztos volt benne, hogy semmi olyat nem tett, amivel felkelthette volna gyanakvásukat. - Hamarosan megunja majd - szólt Garth Breise, az éjszakai műszak egy másik tagja, aki a széles terem felső szintjén ücsörgött, ahol a kényelmesebb székek, a játékasztal és az ételek voltak. A terem ellipszis alakú volt, az elülső falon egy hatalmas képernyővel, közvetlenül a fal előtt hét ellenőrző állással, amelyek három-egy-hármas rendszerben voltak beépítve. Fentebb, a terem utolsó negyedében pedig a pihenőövezet. Yomin Carr kipréselt magából egy újabb mosolyt a megjegyzés hallatán, majd lesétált megszokott helyére, a Hármashoz, ami a bal oldai volt az első sorban. Hallotta, hogy fentről Garth és Bensin még becsmérlő megjegyzéseket tesznek rá, de nem törődött velük, pedig normális esetben ez elég ok lett volna egy halálos párviadalra. Sztoikusan tűrte a büszkeségét érő támadásokat, mert tudta, hogy hamarosan ő fog nevetni. Danni Quee lépett be a legközelebb, és a Négyeshez ment. Az volt középen, és mind a hat másik képét megjeleníthette. Őt az éjszakai műszak utolsó tagja, Tee-ubo Doole, egy tw'lek nő követte - az egyetlen nemember - legalábbis a többiek szerint - az állomás tizenöt tagja közül. Tee-ubo ravasz pillantást vetett Yomin Carra, majdhogynem kacsintott, majd unottan nyújtózkodott egyet, és megrázta lekkuit - a két nyúlványt, amik a twi'lek fejek hátsó fejéből nőttek ki. Nem csinált titkot belőle, hogy érdekli az újonc, és ez nagyon szórakoztatta Yomin Carrt. Kezdte megérteni ezeket a lényeket és gyarlóságaikat. Normális esetben egy tw'lek nő, egzotikus lekkuival, zöldes bőrével, és jellemzően hiányos öltözetével bárhol a férfiak érdeklődésének középpontjában lett volna, a Ryloth névre hallgató szülőbolygójukon kívül - és köztudomású volt, hogy nagyon tudják élvezni ezt a figyelmet - de Tee-ubo Danni személyében ezúttal komoly ellenfelére akadt. Tekintetét le sem véve Yomin Carról, a twi'lek elővett egy aprócska fiolát, és megrázta. Ryll. Yomin Carr tudta mi az, egy szórakoztató hatású fűszer, amit többen használtak az állomáson az unalom elűzése végett. Nem kerülte el a figyelmét Danni undorodó fintora és helytelenítő fejrázása. Danni hosszú ideig megtiltotta Tee-ubónak, hogy a vezérlőterem közelébe hozzá a szert, de egy idő után feladta, noha mostani mozdulatából megint világosan látszott, hogy végképp száműzni akarja innen a fűszert. Bensin és Garth sem ellenkeztek a döntéssel. Tee-ubo kezdett kifogyni a szerből, és nem szívesen adott másoknak. Még hónapokig nem vártak szállítóhajókat, és bár a twi'lek mindent megpróbált, semmi garancia nem volt rá, hogy hoznak majd tiltott drogból is. Mind elhelyezkedtek szokásos helyükön. Egy rövid rendszerellenőrzés után Danni úgy állította be a Négyest, hogy váltogassa a kisebbek képeit, majd csatlakozott a többiekhez, akik már készen voltak a ryllel, és most odafent nevetgéltek. Az ő javaslatára kezdtek bele egy sakkszerű, dejariknak nevezett játékba, ahol különféle erejű szörnyetegek holografikus képei meghatározott utakon mozoghattak a sorok és oszlopok között, és jó taktika kellett a győzelemhez. Yomin Carr a helyén maradt, és mint minden éjjel - vagy nappal, ha észrevétlenül tudott dolgozni - lehalkította a jelerősséget, hogy csak ő hallja a hangokat, az antennát pedig az L30-nak nevezett szektorra irányította. Az volt a belépési pont. Az Elsődleges Vektor. - Be akarsz szállni? - kérdezte Bensin Tomri egy órával később, hangszíne egyértelműen elárulta Yomin Carrnak, hogy nem szerepelt valami jól a stratégiai játékban. Yomin Carr egy része be akart szállni a játékba, vágyott rá, hogy megmérkőzhessen Danni ellen, aki kiváló stratéga volt. Szerette az ilyen megmérettetéseket, segítettek, hogy a harcos elméje éles és fókuszált maradjon. - Nem - felelte végül, mint ahogy már hetek óta minden este. - Dolgoznom kell. - Dolgozni? - gúnyolódott Bensin Tomri. - Mintha az évezred legnagyobb tudományos felfedezése bármelyik pillanatban bekövethezhetne az orrod és figyelő szemeid előtt. - Igaznak, ha ezt érzed, menned következő hajóval kéne? - felelte udvariasan Yomin Carr, de a kérdő arcokat látva bosszúsan rájött, hogy megint összekeverte a mondatszerkezetet. Gondolatban feljegyezte, hogy később még meg kell ezt vizsgáltatnia a fülében tekergő tizowyrmmel. - Zöldfülű - morogta Bensin szarkasztikusan. - Nála a pont - szólt közbe Danni, Bensin pedig felemelte kezeit, és elfordult az asztaltól. - Biztos vagy benne? - kérdezte Danni Yomin Carrt. - Élvezem a munkát - felelte amaz, figyelmet fordítva minden egyes szóra, azzal kényelmesen elhelyezkedett a székében. Danni nem vitatkozott, Yomin Carr pedig értette, hogy a nő tiszteli elhivatottságát, és titkon azt kívánja, bár a többiek is követnék a példáját. Ez így ment tovább, az éjszaka pedig egyre hosszabbra nyúlt. Bensin Tomri már horkolt, Garth Breise és Tee-ubo pedig vihogtak és vitatkoztak mindenről és semmiről, Danni pedig tovább dejarikozott, igaz, ezúttal három komputeres ellenfél ellen. Akkor hirtelen bekövetkezett. Yomin Carr a szeme sarkából látta a halvány villanást, egészen a képernyő legszélén. Megdermedt, és feszülten figyelt. Egész picit növelte a hangerőt. A villanás megint ott volt, és az a ritmikus jel is, ami csak egy hajótól származhatott. Yomin Carr alig tudta elhinni... annyi év készülődés után. A Yuuzhan Vong harcos kirázta a zavaró gondolatokat fejéből. Várt még egy pillanatot, hogy meggyőződjön a hajó pozíciójáról. Az Elsődleges Vektor volt az, a kijelölt belépési pont. Gyorsan visszaforgatta az antennát az L1-es szektorra. A saját képernyőjén még órákba telhet, míg visszajön az eredeti kép. Felpillantott a főképernyőre, ami a középső állás képét sugározta, és egy megkönnyebült sóhajjal nyugtázta, hogy már áthaladt a Hármason, és legalább egy óráig nem is tér vissza ahhoz - és ha mégis, akkor sem az L25 fölé, és a jel jócskán arrébb lesz. A megváltoztatott beállításokkal Yomin Carr visszaállította normálisra a hangerőt, majd felállt és nyújtózkodott. Danni persze azonnal észrevette. - Kell sét... - kezdte volna, de ezúttal észrevette, hogy ismét összekeveri a mondatrészeket. - Sétálnom kell egyet - javította ki saját magát. A nő bólintott. - Elég csendes az éjszaka - mondta. - Lepihenhetsz, ha akarsz. - Nem - felelte. - Csak ki kell nyújtóztatnom a lábam egy kicsit. Danni bólintott, és újra a játéknak szentelte figyelmét, Yomin Carr pedig kisétált a teremből. A méltóságteljes tempó addig tartott, amíg az ajtó be nem csukódott mögötte, onnantól őrült rohanásba kezdett. Hosszú ideig kellett várnia a szobájában, hogy légzése kiegyenlítődjön. Nem lett volna jó, ha a végrehajtó kifulladva látja. És az sem ha ebben az undorító emberi álarcban jelentkezik. Nem elég hogy az emberek nem tetoválták össze magukat, nem csonkították meg szándékosan testük egyetlen darabját sem, hogy jelezzék tiszteletüket az istenek felé, szemeik alatt nem voltak olyan olyan kékes zacskók sem, mint a Yuuzhan Vongoknál, és az emberi homlok lapos és egyenes volt, nem dőlt, mint a Yuuzhan Vong. Yomin Carr még most, hónapok után is nehezen bírta elviselni a hitetlenek látványát. Gyorsan levetkőzött, és a nagy tükör elé lépett a szoba másik felében. Szerette végignézni ezt a folyamatot, a látvány még jobban felfokozta az éles fájdalom érzését. Orra két oldala mellett lassan felfelé húzta ujjait, a cimpák mentén, ujjai a bal orrcimpájának dolgoztak, ami az ooglith-maszk csatlakozási pontja volt. A betanított kreatúra érezte érintését, és azonnal reagált. Yomin Carr összeszorította a fogait, és megpróbált egyenesen megállni a lábán, ahogy az ezernyi apró fogókar elvált bőrétől, az ooglith-maszk hátragördült orra felett, és szétnyílt az arcán. Folyama kiszélesedett állánál és nyakánál, majd még tovább a törzsénél, a hamis bőr lefelé haladva összegöngyölödött, mígnem ki tudott lépni belőle. Az ooglith-maszk azonnal elindult a sötét szekrény felé, undorító szörcsögő hangokat kiadva, ahogy haladt. Yomin Carr még álldogált kicsit a tükör előtt, elismerően pillantva saját alakjára, erős izmaira, a tetoválásaira, melyek majdnem teljesen beborították testét, ezzel is jelezve magas rangját a harcos kaszton belül, és persze testének szándékos deformációira, sokszor eltörött orrára, az ajkában éktelenkedő szakadásra, a széttépett szemhéjra. Most már készen volt rá, hogy valódi alakjában értesítse a végrehajtót. A zárható ládához lépett, de olyan hevesen remegett, hogy alig tudta beütni a kódot. Végül persze sikerült kinyitnia, és ahogy a fedél hátranyílt, a benne lévő polc kiemelkedett. Rajta valamilyen barna ruhadarab takart két labdaszerű rakást. Yomin Carr finoman elvette onnan a ruhát, és a dudorokra pillantott. Két villip volt ott. Már majdnem a bal oldalihoz nyúlt, ahhoz ami Da'Gara prefektuséval volt kapcsolatban, de ismerte a protokollt, és nem mert volna ellenszegülni. Így hát a jobb oldali lény tüskés tetejét simogatta meg gyengéden, amíg az egyetlen mélyedés a membrános szövetben, egy szemüregre emlékeztető lyuk életre nem kelt. Yomin Carr tovább simogatta a teremtményt, hogy felébressze a villip társát is, a galaxis másik felében. Egy pillanattal később már érezte a lény rántását, és tudta, hogy a végrehajó észlelte a hívást, és épp a saját villipjét ébreszti. Yomin Carr elrántotta a kezét, ahogy a lyuk megrázkódott, és szélesen kinyílt, majd visszafordult saját magába, ahogy a villip átvette a végrehajtó vonásait. Yomin Carr tiszteletteljesen meghajolt. - Itt az idő - szólt, hálásan, hogy újra használhatta anyanyelvét. - Elhallgattattad az állomást? - kérdezte a végrehajtó. - Most megyek - magyarázta Yomin Carr. - Akkor menj - mondta a végrehajtó, a megszokott fegyelemmel, nem is érdeklődőtt a jel részleteiről, és megszakította a kapcsolatot. Yomin Carr villipje is visszafordult, és ugyanaz a membrános labda volt, mint annakelőtte. Ismét magába kellett fojtani a késztetést, hogy felébressze a másik villipet is, emlékeztetve magát, hogy a végrehajtó nem tolerálna tőle hibákat, különösen nem ebben a kritikus helyzetben. Visszasietett szekrényéhez, kivett egy apró tasakot, kétszer megcsókolta, és elmormolt egy gyors imát, mielőtt kinyitotta. Benne egy különös kreatúra apró szobra üldögélt, a leggyönyörűbb teremtményé, akit Yomin Carr és minden Yuuzhan Vong harcos ismert. Úgy nézett ki, mint egy agy, egyetlen hatalmas szemmel és ráncos szájjal. Több fogókar állt ki ebből a törzsből, némelyik vastag és rövid, mások vékonyak és hosszúak. Ez volt Yun Yammka, a Gyilkos, a Yuuzhan Vong hadisten. Yomin Carr újra imádkozott, elmondta Yun-Yammka teljes litániáját, aztán finoman megcsókolta a szobrot, és visszahelyezte a szekrénybe tasakostul. Csak egy bőrből készült ágyékkötőt viselt, mint a harcosok a hőskorszakban, ami láttatni engedte tetoválásait, és duzzadó izmait, nem volt más fegyvere, csak egy tőr, egy durva, de hatékony kétélű kés, egy ünnepélyes visszatekintés a Yuuzhan Vongok hajnalára. Yomin Carr teljesen rendjén valónak találta a ceremóniát, mintha csak kapocs lenne az előreküldött egységek és a teljes invázió között. Kidugta a fejét a hallba, és óvatosan körülnézett, majd átvágott a komplexumom, mezítláb szinte hang nélkül mozgott. Tudta, hogy emberi álruhája nélkül esetleg nehéz lehet kijutni az épületből, de azt is, hogy ilyen formában senki nem ismerné fel. Mellesleg ha felfedeznék, csak ürügyet adnának neki a gyilkolásra, hogy feláldozhasson valakit Yun-Yammkának ezen az emlékezetes éjjelen. Az éjszaka hideg volt, de ez csak még jobban felpezsdítette Yomin Carrt. Szíve hevesen dobolt az izgalomtól, részben a küldetés veszélye miatt, részben pedig mert a Nagy Dogma legalább már úton volt. A falhoz sietett, és felsprintelt egy létrán, átdobta magát a tetején, és gondolkodás nélkül leugrott a letisztított talajra. Egy vöröstaréjú párduc távoli üvöltése sem lassította le. Már az állat vadászterületén járt, de ő maga is vadász volt. Talán egy küzdelem az egyik ilyen száznegyven kilós, tízcentis karmú, farka végén kőkemény buzogánnyal felszerelt állattal jó sport lenne ma éjjel. Yomin Carr készen állt a kihívásra. Szíve hevesen dobolt, majd kiugrott helyéről, egy remek kis harc igazi megváltás lenne. Most nem. Újra emlékeztenie kellett magát, mert már-már elhúzódott a dzsungel felé, hogy kihívja a párducot. Ehelyett tovább rohant egyenesen, és a magas torony felé tartott, az egyetlen komplexumon kívüli épület felé. Észrevette a vastag kábelt, ami az épületből tartott a torony felé, és már kezdte volna elvágni tőrével... Túl könnyű megjavítani. Ehelyett felemelte tekintetét, fel a magasba. Szerencsére a gerendák nem álltak túl távol egymástól, így Yomin Carr lépésről-lépésre haladt, húzta fel magát erős izmaival, gyoran feltornászva magát a százméteres torony tetejére. Nem nézett le, nem félt, ő soha nem félt semmitől. Egyedül a csomóponti dobozra és a kábelre összpontosított. Csípős szelek rázták meg, de ebből is csak új ötletet merített. A kábel és a doboz közötti kapcsolatot szúrta ki magának, meglazított egy szegecset, kiemelt egy csavart. Ha a többiek egyáltalán eljutnak ide, azt fogják hinni, hogy a hiba az állandó szél és a gyakran kemény belkadani időjárás eredménye. Megbizonyosodva róla, hogy a kapcsolódás tényleg megszakadt, Yomin Carr sietve lefelé kezdett ereszkedni, emlékeztetve magát, hogy a jel már az L10-es szektor felé járhat, és még hosszú út áll előtte. Az utolsó pár méterre érve leugrott, de rutinosan összegömbölyödött, és gurulva landult, pontosan a kábel mellett. Ezúttal már nem tudott ellenállni a kísértésnek, tudta, hogy ezek csak a kommunikációs rendszer zsinórjai, semmi létfontosságú berendezés nem függ tőlük. A szájába vette a kábelt, és őrült módjára szaggatni kezdte fogaival. Perverz örömét lelte a fájdalomban, ahogy átharapta, és szikrák szóródtak szét szájában, és ellepték az arcát. Csak találják meg ezt, és javítsák meg nyugodtan. Aztán visszatérnek majd a bázisra, és rájönnek, hogy még mindig nem működik. Szája, orcája és álla véres volt, orra - ami már úgyis milliószor eltört, és az egyik oldal felé ellaposodott - elég érdekes látványt nyújtott - mindkét cimpája elszakadt. A harcos visszafelé indult, de gyorsan megtorpant, midőn mozgást érzékelt a talajon, nem is túl messze tőle. Odaugrott, és térdre esett, aztán szélesen elmosolyodott. Ujján egy vörösesbarna bogarat, karmos csáprágójú bogarat tartott. - Állatkám - suttogta. Nem látta egyetlen bogarát sem, mióta a Belkadanra jött - mióta szabadon engedte őket a Belkadanon, és örült, hogy már idáig elértek a bolygó felszínén. Danni Quee hamarosan meg fogja tudni, miért kezdtek elszineződni a drágalátos naplementéi. Yomin Carr újra letette a dweebitet, és újra emlékeztetve magát a késlekedés veszélyeire, visszasprintelt a bázishoz, egyetlen hatalmas ugrással elérve a három méter magas fal tetejét, aztán tovább futott, be a főépülete, és végigsietett a sötét, halk termeken. A saját szobájában a szekrényhez lépett, és visszahelyezte magára az ooglith-maszkot. Ahogy a kreatúra ezernyi apró fogókarja a bőréhez csatlakozott, Yomin Carr újra és újra megremegett a kín gyönyörében. Egy gyors pillantás a tükörbe - a harcos már látta, hogy álarca ismét tökéletes. Egy újabb apró tasak után nyúlt. Benne egyetlen tekergő lény lapult, egy apró féreg. Yomin Carr a füle mellé emelte és enyhén megdöntötte. A féreg értette a jelzést, és egyből bemászott a Yuuzhan Vong fülkagylójába. Yomin Carr egy pillanattal később még odahelyezte az egyik ujját, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg teljesen bemászott-e a tizowyrm, és egyúttal jelezte, hogy kezdheti a munkát. Azonnal érezte is az enyhe vibrálást. A tizowyrmek dekódoló lények voltak, a Yuuzhan Vong alkimisták fejlesztették ki őket, hogy le tudjanak fordítani más nyelveket. Apró méretük ellenére elképesztő információmennyiséget voltak képesek tárolni és kezelni. Ahogy Yomin Carr elhagyta a szobát, a kreatúra éppen egy újabb leckét adott neki ezen galaxis leggyakoribb nyelvéről. Pár perccel később már ismét a vezérlőteremben állt. Tee-ubo és egy eléggé ingadozó Garth Breise a Hármasnál tobzódtak, Danni Quee pedig szemmel láthatólag ugyanazon dolgozott a Négyesnél. - Yomin! - kiáltott rá Danni, amint észrevette jövetelét. - Gyere ide gyorsan! Nem hiszem el, hogy lemaradtál erről! - Lemaradtam? - visszhangozta Yomin Carr. - Egy jel! - újságolta lélegzetvisszafojtva Danni. - Statikus? - Yomin Carr odasietett. Tisztán láthatták a képernyőn, és tisztán hallhatták a hangszórókból a... valaminek a jelét. Valami nagynak, ami éppen átlépte a galaxis peremét. - Extragalaktikus - szólt Danni komolyan. Yomin Carr a műszerek fölé hajolt, ellenőrizte az adatokat, kalkulálta a vektort, noha pontosan tudta, hogy Danni jól látta a dolgokat. Ő maga is komoly tekintettel bólintott. Bensin Tomri érkezett meg a terembe, a társaság több más tagjával egyetemben, és hamarosan mind a tizenöten jelen voltak, próbálva beállítani a képernyőket, analízisra küldvén a jeleket. Minél többet meg akartak tudni arról az izéről, ami épp belépett a galaxisukba. Aztán persze kiszámíthatóan kitört a vita. Mindig elképesztette Yomin Carrt, milyen véget nem érően tudtak az emberek vitatkozni mindenről, és ez a megfigyelés csak megerősítette saját társadalmának szigorú hierarchikus rendjében való hitét. Ő sosem kérdőjelezett volna meg egy prefektust, mint ahogy az sem egy főprefektust, ezek a bolondok meg ész nélkül vitatkoztak Dannival. Soha. És tudta jól, urai jól ki fogják használni ezt a gyengeséget. Először a vita az érkező aszteroida összetételéről szólt. Mivel nem érkeztek technológia jelei, szinte azonnal elvetették, hogy jármű lenne. Akkor hát egy aszteroida, ami valahogyan keresztüljutott a galaxis melletti üres űrt körülölelő turbulencián, amelynek létezésében több tudós szilárdan hitt. Valami oknál fogva gyorsulni is látszott - talán menet közben túl közel haladt el egy erőteljes gravitációs mező mellett. Az izgalmakat azonban nem csillapította a vélemény, hogy ez egy csak egy extragalaktikus kődarab, vagy akár egy a saját galaxisukból, ami valahogy kijutott, de a gravitációs anomáliák visszarántották. Ezelőtt senki nem látta, így, bizonyíthatóan a galaktikus perem átlépését. Sokak szerint ez lehetetlen volt. Sok vakmerő felfedező, vagy a törvény által üldözött bűnőző indult már a perem örvényébe, de közülük senki nem tért vissza. A válasz itt lehet előttük. Rengeteg kérdéssel együtt. Milyen anyagokból tevődik össze az aszteroida? Vannak-e élet jelei? Talán ha elkapják és megvizsgálják, válaszokat adhat az univerzum egyes kérdéseire, talán a keletkezésére is? Vagy csak újabb kérdéseket szülne, olyanokat, amik már a fizika legtávolabbi határait súrolják? Majd a vita egy kevésbé mély témakörrel folytatódott, de ez is megosztotta a társaság tagjait. Akkor kezdődött, mikor Bensin Tomri bejelentette; összeállítja a jelentést, amit visszaküldhetnek az ExGal parancsnokságára. - Még ne! - vitatkozott vele egy másik tudós. - Muszáj szólnunk nekik! - felelte Bensin. - Idejében kell hajókat szereznünk, ha el akarjuk kapni és megvizsgálni ezt az izét. - Miért, hová siet? - kérdezte a másik szarkasztikusan. - Már a mi galaxisunkban van, és szükség esetén bármikor vissza tudjuk vontatni - csatlakozott egy másik is. - Nem vagyunk autonóm egység - emlékeztette őket egy másik nő, név szerint Lysire. - Tényleg nem? - vitatkozott vele egy másik. - De tudjuk egyáltalán, mit akarunk vizsgálni? - kérdezte Yomin Carr. Minden szem azonnal feléje fordult, a legtöbben hitetlenkedve bámulták. - Nos? - kérdezte ismét, még komolyabban. - Valami extragalaktikus - felelte valaki. - Ezzel én soha nem értettem egyet - szólt Yomin Carr. A felé forduló tekintetek, most inkább voltak kíváncsiak. - Nem tudhatjuk - szólt közbe Danni, Yomin Carr pártját fogva. - Már megegyeztünk, hogy ez vélhetően csak egy aszteroida a saját galaxisunkból, ami kilépett, vagy csak megpróbált, és az erők visszarántották. - Valóban, lehet hogy ez csak valami a saját galaxisunkból - folytatta Yomin Carr, mosolyogva a saját galaxisunk kifejezés irónikusságán és titkos kettős jelentésén. - Tulajdonképpen elég valószínű, hogy az. - Akkor mi a te álláspontod? - kérdezte ingerülten Bensin Tomri. - Az álláspontom? - visszhangozta Yomin Carr, részben azért, hogy a tizowyrm rájöjjön a furcsa szó jelentésére. - Az, hogy nem tudjuk, volt-e ez valaha extragalaktikus. - felelte végül. - Te is láttad a vektort! - érvelt Bensin. - Valóban - bólintott Yomin Carrt. - És a vektor utalhatott egy visszapattanásra is. - Ez abszurdum! - vágott vissza Bensin. - Akkor hogyhogy nem észleltük kifelé menni? - kérdezte valaki más. - Nem biztos, hogy nem tettük - így Yomin Carr. Feltartotta egyik kezét, hogy elhárítsa a további támadásokat. - Én csak azt mondom, hogy bizonyosságot kell szereznünk, mielőtt felriadózzuk az egész galaxist. - És minden hívásunk már rég publikus lesz, mielőtt elérne az ExGal-ig - értett egyet Danni. - Így van - mondta Yomin Carr. - És az is lehet, hogy közben rájövünk; a mi rendszerünkben van a hiba, vagy kiderül, hogy ez egy darab használhatatlan űrszemét, amit a gravitációs erők visszarántottak, és akkor aztán nagyon okosnak fogunk tűnni az ExGal-os parancsnokok szemében. - Ez nagyobb nálunk - felelte Bensin Tomri. - Az - bólintott Danni. - De mikor kihelyeztek ide minket, azt mondták, hogy függetlenül dolgozhatunk. Talán Yomin Carrnak igaza van. Ha elhamarkodottan felrázzuk az egész galaxist, a végén bolondoknak fogunk tűnni. - És ExGal költségvetésének sem tenne jót, ha hiába küldenének ide egy flottát - tette hozzá bólogatva Tee-ubo. - Még ha igazunk is van, és ez a valami visszatért a saját galaxisunkba, vagy egy másikból érkezett, és átjutott az ürességen, készen lennél rá, hogy bejelentsd? - Yomin Carr egyenesen Bensinhez címezte a kérdését. Bensin válaszul értetlenül meredt rá. - Azt akarjuk, hogy kapjunk egy egész banda köztársaságbeli tudóst, esetleg még egy pár Jedi-lovagot is a nyakunkba? - kérdezte szarkasztikusan Yomin Carr. A többiek arckifejezéséből ítélve egyértelmű volt, hogy nem sokan láttak kapcsot a Jedik és e között, de ez nem lassíthatta le a férfit. - Ez a mi nagy pillanatunk. Erre vártunk hónapokig - sokan közületek évekig - amiket itt áldoztunk fel ezen a nyomorult helyen. A legkevesebb amivel tartozunk magunknak az, hogy megússzuk a megszégyenülést, vagy biztosítsuk a megfelelő dícséretet, ha ez az akármi tényleg extragalaktikusnak bizonyul. Vizsgáljuk meg végre tudatosan. Próbáljuk behatárolni, honnan jött, hogy biztos nem visszatérés-e. Próbáljuk meghatározni jelenlegi útvonalát, és szerezzünk annyi adatot, amennyit csak lehet! - Ez a beszéd, zöldfülükém! - vigyorgott rá Garth Breise. A vitának ugyanolyan hamar vége szakadt, mint ahogy kezdődött. Danni teljesen egyetértett vele, és Bensin sem ellenkezett. Yomin Carr magában mosolygott. Ha az észérvek nem működtek az ilyen makacs, alávaló eretnekekkel szemben, a túlfokozott büszkeségük fényezése igen. Végignézett az izgatottan, felszabadultan, és a siker ízével dolgozó tudósokon. Pedig ha tudnák... A galaxis másik felében, távol onnan, Nom Anor csendesen ült a villipje előtt, ízlelgetve ügynöke, Yomin Carr szavait. Elkezdődött.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ejha, de megszaporodtak a fordítások, persze ezeknek nagyon örülök. :o Köszönöm szépen mindenkinek a részleteket! :)

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

R. A. Salvatore: Vector prime

 

 

3. fejezet - A politika szerepe

 

Noha habozó léptei elárulták kényelmetlenségét, Jacen Solo követte Luke nagybátyját a Belső Tanács termébe. Természetesen ismerte a jelenlegi államelnököt és a tanácsosokat, de eddigi találkozásaik társadalmi eseményekre korlátozódtak. Ez a mostani azonban üzlet volt, mégpedig komoly, ahogy arról Luke Skywalker feszült léptei is árulkodtak. Azért hívták őket a Coruscantra, hogy Luke tárgyalhasson a Jedi Tanács életre hívásáról, de a Jedi-mester nem kételkedett benne, hogy helyenként kemény ellenzésre számíthat a tanácsosok részéről - esetleg azoktól is, akiket a barátjának mondhatott. Ami még rosszabb volt; Jacen ezúttal titkon remélte, hogy Luke ellenfelei kerülnek ki győztesen a vitából. A hat tanácstag és az államelnök Borsk Fey'lya egy félkör alakú asztalnál foglaltak helyet, amit pontosan az ajtóval szemben állítottak fel. Az asztal előtt két széket helyeztek el - de egy picivel alacsonyabban, és Jacennek nagyon úgy tűnt, mindez nem más egy ostoba kísérletnél, hogy a tanács tagjait a vendégeik fölé helyezze. Ebben a helyzetben mindez nevetségesnek tűnt. Különösen Borsk Fey'lyával. Jacen épp nagybátyjával és édesanyjával volt, mikor Leia megkapta a híreket, hogy Borskot, mint a Tanács legrégebb óta szolgáló tagját, az Új Köztársaság legidősebb államférfiját megválasztották államelnöknek - és a bothan kétségkívül élvezte új pozícióját. <br />Alig néhány éve Borsk csak nagylelkű megbocsájtás útján úszott meg egy hosszú börtönbüntetést. A klasszikus politikusok mintaképe volt, aki információkat szivárogtatott ki, hogy gyengítse ellenfeleit, egyszer majdnem elérve Leia visszahívását, hamis vádakat terjesztve. Noha állandóan ilyen szituációkban érték tetten, Borsk mindig meg tudta vetni lábát a politikában. Egyszer már karnyújtásnyira került a csúcstól, Mon Mothma elnök asszony bizalmas tanácsadójaként dolgozott, majd lezuhant, olyan vádakkal szembesítve, amik börtönbe, vagy az árulás lehetőségét figyelembe véve akár örökös száműzetésbe is taszíthatták volna. Most pedig újra itt volt, a tanácsosok legfrisebb generációja között, akik úgy tekintettek rá, mint az Új Köztársaság hősére. Legutolsó felemelkedésének hírére Jacen édesanyja komolyan eltűnődött, vajon helyes döntést hozott-e a visszavonulással. Leia nyíltan is megjegyezte, hogy elképzelhető a visszatérése a politikába. Erről aztán végül Luke beszélte le, emlékeztetve, hogy a kormányzat arca nagyban megváltozott, mióta lemondott, az ismerős és barátságos arcok egyre inkább eltűntek. Még a mélyen tisztelt és kötelességtudó Ackbar és Drayson admirálisok sem voltak hajlandóak tovább folytatni politikai vagy katonai szerepvállalásukat, és visszavonultak. Ahogy Borsk megnyitotta a tanácskozást, udvariasan köszöntve vendégeit, Jacen végighordozta tekintetét a tanácsosokon, emlékezve arra, amit Luke mondott mindegyikükről, próbálva kifürkészni álláspontjukat. Jacen jobb keze felé, az asztal szélén a Sullust bolygó szenátora, Niuk Niuv foglalt helyet. Jellegzetes sullusti vonásaival, túlméretezett, kerek füleivel és széles orcájával sokkal inkább tűnt egy kisgyerek játékszerének, mintsem tanácsosnak, de Jacen már épp elég jól ismerte a sullustiakat ahhoz hogy tudja, milyen szilárd szövetségesek és veszélyes ellenfelek tudnak lenni. Luke szerint ráadásul egyik nagy ellenlábasukat tisztelhették benne. Niuk Niuv mellett az alderaani Cal Omas foglalt helyet, egy Luke terveivel szimpatizáló férfi, és talán a Jedi-mester legerősebb szövetségese. Miután a Birodalom elpusztította szülőbolygóját, Cal Omas a Lázadó Szövetség oldalán küzdött tovább, így jól ismerte a Jedik értékét. A vuki Triebakk, Luke egy másik potenciális szövetsége Cal és Borsk között ült, de az államelnök másik oldalán helyet foglaló tintahalfejű kreatúra, a quarren Pwoe a Jedi-mester talán legnagyobb ellensége volt a csoportban. A Mon Calamari bolygó többi vízalatti lényéhez hasonlóan ő is szigorú-savanyú kinézetű volt - az első quarren, aki valaha a Belső Tanács tagja lehetett. A Mon Calamari persze állandó hellyel bírt a szervben, nem utolsósorban a folyamatosan érkező csatacirkálóknak, és a Birodalom ellen oly értékes támogatásnak köszönhetően, de ezt megelőzőleg - és sokáig azt gondolták, ez így is marad - mindig kalamári és nem quarren töltötte be a posztot. Ackbar admirális volt a logikus döntés, mint az első ideglenes kormány idejében, de mikor Pwoe emelkedni kezdett a ranglétrán - ebben gyaníthatóan Borsk keze is benne volt - Ackbar elvetette a visszatérés gondolatát is, és inkább hazatért. A másik két tanácstag két ember volt, a Commenor bolygóról Fyor Rodan, Koréliáról pedig Chelch Dravvad. Fyor Rodan ragaszkodott Luke megjelenéséhez, és nagybátyja figyelmeztette Jacent, hogy Rodan nem barátjuk, és nem szabad megbízni benne. Mindezt figyelembe véve Jacen hátradőlt székében, és feszülten figyelt minden egyes rezdülésre. A szinte véget nem érő álszent kellemkedések és formaságok után Borsk Fey'lya egyenesen Luke szemébe nézett, és a lehető legkomolyabb hangon szólította meg. - Hallott a Mediator jelentéséről? - Úgy értesültem, hogy Leia hamarosan találkozhat Nom Anorral - felelte Luke, kikerülve a nyilvánvaló kérdést. - A helyzet bonyolódott - jelentette ki Borsk. - Kérek minden meglepett tanácstagot, hogy emelje fel a kezét! - szólt közbe Fyor Rodan, rosszindulatú szarkazmussal a hangjában, ami Jacen számára nagyon oda nem illőnek tűnt. - Hallottam a... beavatkozásunkról - ismerte be Luke. - Hiba volt az osarianok részéről, hogy megpróbáltak megállítani egy köztársasági képviselőt - jegyezte meg Cal Omas. - Ez kényelmes mentség a Jedi hősünk számára, hogy a megmentésükre siessen - vágott vissza Fyor Rodan. - Előszeretetettel ugrálnak az ágyúkhoz - szólt Pwoe is, vádló tekintetét Luke-ra vetve. Jacen nehezen tudta elhinni a tiszteletlen hozzállást, és a mögötte rejlő szándékokat. Az Új Köztársaság bajokkal küszködött, mindenhol apróbb viták ütötték fel a fejüket, közöttük több ősi ellentét, amiket a Birodalom takarója egy jó ideig maga alá temetett, és a mostani szabadság tette ismét lehetővé felszínre kerülésüket. Így hát a Köztársaság tanácsosait és képviselőit, a Jedi Renddel egyetemben sok támadás érte az elmúlt időben, így hát ez a két csoport is elkezdett egymásra mutogatni. Állandóan erről szólt a fáma, egyik polgárháború a másik után, egy vérbosszú itt, egy agrárbolygó panasza amott, a több bolygóra kiterjedő bányászsztrájkról nem is beszélve, még a vuki Triebakk is a legújabb mon cal csatacirkálók navigációs rendszereinek meghibásodásáról vitatkozott Pwoe tanácsossal. Mindez olyan értelmetlennek tűnt Jacen számára, egy fél tucat dumagép, sok panasszal, de kevés megoldással, és ez ismét előtérbe hozta félelmeit, mikor arra gondolt, hogy nagybátyja éppen ellenőrzés alá akarja vonni a Jedi-lovagokat. Kikapcsolta magában a gyűlés hangjait néhány percre, néhány meditációs technikát próbálgatva, amik tökéletesítésen fáradozott, egészen addig, amíg Borsk végre kereken Luke-hoz fordult, és a Jedi Tanácsról kérdezte. Luke hosszú ideig hallgatott. - Nem hoztam még meg a végső döntést - felelte végül, és ez kissé meglepte Jacent, mert eddig az volt a benyomása, hogy szándékai egyértelműek. - Nos, tanáccsal vagy anélkül, de meg kell fékeznie ezeket a vándorló Jediket - szólt a fajára nem jellemző szenvedéllyel Niuk Niuv. Triebakk tiltakozóan felhördült, Cal Omas pedig szavakba öntötte véleményét. - Megfékezni? - visszhangozta hitetlenkedve. - Emlékeztetném rá, hogy a Jedi-lovagokról beszél. - Egy veszélyes csoport - szólt Pwoe, teljes komolysággal, hangjának visszhangzó zengése csak nyomatékot adott szavainak. - Az egész galaxisban problémákat okoznak - tette hozzá Fyor Rodan gyorsan. Jacennek feltűnt, hogy nagybátyja a Tanács legcsendesebb tagját figyeli. Chelch Dravvadé lehetett a döntő szavazat a Jediket illető kérdésekben, de a koréliai a leghalványabb jellel sem árulta el szándékait. - Miért, a Külső Perem világairól is hallottam jelentéseket, még olyan távolról is, mint az Angor-rendszer - folytatta Fyor Rodan immár talpon, az öklét rázva. - Jönnek a Jedik, repkednek a torpedók, halnak az ártatlan állampolgárok. - Úgy érti csempészek - így Cal Omas. - Sokat segítettek a Birodalom megdöntésében - vágott vissza Fyor Rodan. - És ez mentség a jelenlegi illegális tevékenységükre? - A Jedi-lovagok nem egyenlők a törvénnyel - mutatott rá Niuk Niuv. - Ezt pedig ideje lenne közölni velük - szólt Fyor Rodan. - Fey'lya elnök, talán el kellene gondolkodnunk egy megoldáson a kérdésben. Kiadhatnánk egy hivatalos nyilatkozatot, miszerint be kell fejezniük minden rendőri tevékenységet, amelyekre nem hatalmazták fel őket a helybéli hatóságok, vagy pedig mi. Borsk Fey'lya ismét Luke szigorú vonásaira pillantott, majd megdörgölte szőrös arcát. - Ne döntsünk elhamarkodottan - javasolta. Jacen figyelmét nem kerülte el, hogyan hőkölt hátra a bothan Luke erőteljes aurájától. - Elhamarkodottan? - visszhangozta Fyor Rodan egy nevetés kíséretében. - Ezek a vadorzók már így is túlzottan beleélték magukat a galaktikus rendőrség szerepébe. Talán tolerálnunk kéne ezt? - Talán meg kéne tagadnunk a segítségüket azon területeken, amelyeken ők a legjobbak? - vágott vissza Cal Omas. Rodan erre csak gúnyosan felhorkant, Triebakk egyetértően bömbölt, Pwoe felmordult, a magát még jobban beleélő Niuk Niuv pedig tiltakozások egész tárát zúdította az alderaanira. És újra elkezdődött a kiabálás, újult erővel, Jacen pedig gyorsan visszavonta magát belőle. Úgy tűnt, a Jedik minden lépése felett ítélzeni akartak olyanok, akiknek Jacen véleménye szerint semmi joguk nem volt az ítélkezésre. Ő és Luke nem sokkal később távoztak is a teremből, maguk mögött hagyva a mindenről és semmiről szóló szavak háborúját. Jacen meglepetten vette észre, hogy Luke arcán elégedett mosoly ült. - Mind Fyor Rodan, mind Niuk Niuv elárulták magukat az utolsó körben - magyarázta el a zavarodott Jacennek. - A csempészekkel? Luke bólintott, és újra elmosolyodott. - Azt gondolod, kapcsolatban állnak a csempészekkel? - kérdezte hitetlenkedve Jacen. - Ez nem olyan ritka - felelte Luke. - Kérdezd csak apádat - tette hozzá, egy olyan vigyor kíséretében, ami valahol rosszul esett Jacennek. Han Solo múltja nem volt titok előtte. - Tehát úgy véled az a bajuk, hogy megtépázzuk a profitjukat? - kérdezte. - Lehet, hogy némelyik tanácsos azokkal a csempészekkel áll kapcsolatban, akiket a Jedik hajkurásznak odakint? Luke vállat vont. - Nem tudhatom biztosra - ismerte be. - De stimmelni látszik. - Mit akarsz tenni ellene? Luke megtorpant, így aztán Jacen is, és szembefordultak egymással. - Van száz Jedi-lovagunk, akik a saját fejük után rohangálnak szerteszét a galaxisban - magyarázta Luke. - Ez a fő probléma. - Nem gondolod, hogy ezek a Jedik a Külső Peremen igazságot tesznek a csempészek üldözésével? - kérdezte Jacen. - Nem ez a gond - felelte Luke. - A gond az, hogy ez a szétszóródás ellehetetleníti a közös cselekvéseket. Jacen tekintete a távolba révedt, mintha nem tudná követni. - Itt van nekünk Wurth Skidder, aki ostobán viselkedik az osarianokkal szemben, mások pedig bosszúállási vágyból a csempészeket üldözik a Külső Peremen, és nem ezek az egyetlen történetek, amiket hallottam. Nehéz mindet követni, és gyakran az az érzésem, hogy csak a tüneteket kezelem, anélkül, hogy egy ujjal is hozzányúlnék a valódi betegséghez. Szóválasztása ismét megállította Jacent, és aztán Luke-ot is, ahogy a szavakat a felesége vonatkozásában mérlegelte. - Ezért van szükségünk a Jedi Tanácsra - folytatta Luke egy pillanattal később. - Hogy legyen egy egységes cél és irányzat. - Ezt jelenti egy Jedi-lovagnak lenni? - kérdezett rá egyenesen Jacen, megismételve, amit Luke már többször hallhatott az elmúlt hónapokban - Jacentől, nem pedig másik tanítványától, Anakin Solótól. - Miért érdekel egyáltalán, hogy mit gondolnak a tanácsosok? - kérdezte Jacen, részben, hogy témát váltson, részben mert tényleg érdekelte a válasz. - Nincs szükséged rájuk, hogy újra életre hívd a Jedi Tanácsot. Miért pazarolsz időt rájuk és az ostoba vitáikra? - Nincs szükségem rájuk - ismerte be Luke. - Függetlenül attól, amit Fyor Rodan, Niuk Niuv, vagy Borsk Fey'lya gondol, a Jedik nem felelnek a Szenátusnak. De ha nem adják áldásukat a dologra, akkor az Akadémiával és a Tanáccsal való terveimet nehezebb lesz kivitelezni, legalábbis ami a nyilvános kapcsolatainkat illeti. Majd megtanulod te is ezt a játékot, Jacen. Úgy hívják, hogy diplomácia. Helyben voltak, gondolta Jacen, de megtartotta véleményét magának. Minden Jedikhez kapcsolódó formalitás, legyen az az Akadémia vagy a Tanács, nem volt más, mint bürokráciai rétegek hozzáadása szellemi és személyes dolgokhoz, amiket nem lett volna szabad kormányozni, irányítani. Az idealista Jacen tizenhat éves szemeiben a független Jedi-lovagoknak tudniuk kellett elfogadni és megérteni azt a filozófiát az Erőről, melynek segítségével önmaguk urai lehettek. Egy jól képzett Jedi-lovag, akinek megtanították, hogyan kerülje el a Sötét Oldalt, és bizonyította, ellent tud állni ilyen hatalmi kísértéseknek, nem igényelt bürokratákat, hogy kísérjék akcióit. Attól félt, hogy ha mégis beengedik a kormányzat rétegeit a Rendbe, elveszik a teljes misztérium az egészből. - Tudjuk, hogy Rodan és Niuk Niuv ellenünk vannak - folytatta továbbsétálva Luke. - Kétlem, hogy Pwoe bármire vevő lenne, ami veszélyeztethetné a pozícióját - a quarrenek sokáig vártak egy ilyen lehetőségre. Triebakk támogatni fog, bárhogy döntök is. Cal Omas ugyancsak, ő már régen megtanult bízni bennem és a Jedikben. Ezek szerint Chelch Dravvad dönthet, és azt hiszem, meg tudom majd szerezni, ha választ tudok adni néhány olyan problémára, amit Rodan és Niuk Niuv rendre felemleget. - Mi van Fey'lya elnökkel? - kérdezte Jacen. Luke csak legyintett, mintha a bothan nem számítana. - Borsk mindig azt teszi, ami a legjobb neki - magyarázta. - Ha Chelch Rodanék csoportjába áll, és négy-kettő lesz ellenem, akkor Borsk támogatni fogja őket. De ha három-három lesz a vége, akkor Borsk vagy leállítja az ügyet, és rámbízza a döntést, vagy pedig támogatni fog minket, remélve, hogy valamikor viszonozni fogjuk a szívességet. - Anya sosem támogatná ezért - jelentette ki Jacen szárazon, és Luke nem cáfolta meg. - Borsk Fey'lya bolond, ha azt hiszi, igen. - Ő most egy olyan világban él, ahol a szövetségek pillanatról pillanatra változnak - magyarázta Luke. - Borsk megtesz mindent, amiből egy adott helyzetben hasznot húzhat. És annyira el van ragadtatva ettől a filozófiától, hogy azt hiszi, mindenki ezen játékszabályokat követi. Ezúttal Jacen torpant meg hirtelen. - És ezeknek akarsz te örömet szerezni? - kérdezte szkeptikusan. - Ezeket akarod utánozni a saját tanácsoddal? - Természetesen nem - felelte Luke. - De ez fog történni! - vitatkozott vele Jacen. Luke hosszan és keményen rámeredt, a fiatalember pedig állta tekintetét. Nagyon sokszor jártak már ezen a talajon, de megoldást nem találtak. Jacen gyakran keveredett ellentmondásba önmagával, ezért nem tudta meggyőzni nagybátyját. Jacent az Akadémián képezték ki Jedi-lovaggá, mégis, újabban meg volt győzödve róla, hogy az Akadémia nem jó dolog, mert túl formális és rendszerezett, és az Erőben való fejlődés sokkal inkább benső tapasztalat. Noha az Akadémia a mai napig létezett, Luke ezzel hajlott egyetérteni. Ő úgy vélte, hogy az Akadémia egy szükséges lépcsőfok volt a régi módszerekhez való visszatérés előtt. Régen a fiatal Jedik egy az egyben tanultak a mestereiktől. Most Jaina Marával volt, Jacen és Anakin pedig vele. Ez korábban nem lett volna lehetséges, mert Luke volt az egyetlen, aki elérhette a mesteri státuszt. Most már mások is elértek oda, és egyre inkább felfedezték a régi módszereket, de Luke megértette, hogy ez a folyamat időt igényel. De Jacen mégis szinte már könyörgött, hogy haladjanak gyorsabban, és menjenek távolabb, alkalmazzák a régi mester-tanítvány rendszert, de vigyék még tovább egy lépéssel - ahelyett, hogy megkeresnék az Erő-szenzitív fiatalokat a galaxisban, azt akarta, hogy ők találják meg az utukat a Jedikhez. Néhány ötlete még Luke számára is meredek volt, de Jacen még ennél is tovább ment, azt kérdőjelezte meg, hogy mi egy Jedi-lovag szerepe az életben. - Az ötleteim még nem állnak szilárd talajon - mondta végül Luke, és Jacen tudta, ez a legudvariasabb válasz, amit kaphatott. Tudta mitől tartott nagybátyja, hogy a fiatal Jedi-jelölteket elcsábítaná a Sötét Oldal, még mielőtt a Jedi-mesterekhez kerültek volna. Jacen számára viszont ez az egész Erő-dolog személyes ügy volt, és személyes döntés kérdése. Több szót már nem váltottak egymással, ahogy elhagyták a Szenátus épületét, és a dokkok felé vették az irányt, ahol Han, Anakin és Csubakka épp a Millennium Falconon dolgoztak.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Köszi a fordításokat :) Sajnos utolsó vizsga miatt a héten nem tudom elolvasni őket, de utána lassacskán nekifogok.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Regisztrálj, vagy jelentkezz be a hozzászóláshoz

Regisztrálni kell a hozzászólási jogosultsághoz

Regisztráció

Egyszerűen regisztrálhatsz közösségünkbe.

Regisztráció új felhasználóként

Bejelentkezés

Már regisztráltál? Lépj be!

Belépés

  • Jelenlévő felhasználók:   0 tag

    Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.

×

Fontos információ