Ugrás a kommentre
Modi

Szemelvény(ek) a külföldi EU-ból

Ajánlott hozzászólás

Ahogy én is. :) Végtelen hálás vagyok a munkátokért. :) Végre kapunk egy ízelítőt is az NJO-ból, kíváncsi vagyok, nektek mi lesz a véleményetek róla.

 

Zilllosárkány, rólad sem feledkeztem ám el, érdekel a The Third Lesson, csak előbb szeretném kézbe kapni az Árulást és persze végezni akarok a vizsgáimmal, utána belekezdek. :)

Szerkesztve: - KisKósa

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ez remek, ati! Meddig van meg fordítás?

Végigolvastam az első fejezetet (a szemem már ennyitől is kikészült - nem hiába nem szeretek így olvasni) de meglepően színvonalas. :)

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Itt van a következő rész, szerintem az eddigi legjobb :D

 

Apja birodalmi egyenruháján az éles gyűrűdésekkel húst lehetett volna vágni. Hangja mégis olyan lágy volt, mint a hasa, mely ellen a nadrágja már feladta a küzdelmet.

- Jöjj velem, Veradun.

Követte apját a családi birtokot övező hatalmas állatsereglet felé. A Birodalmi Tudományos Alakulat biológusa számtalan világról gyűjtötte a legkülönfélébb állatfajtákat. A családnak volt egy, a Birodalom által finanszírozott saját állatkertje. Veradun mindig segített gondozni a lényeket, pedig csak egy kisfiú volt.

Vísítások, bömbölések és az állatok átható bűze köszöntöte Veradunt az állatkert bejáratánál. Apjának hangja tisztán csengett az óriási lármában.

- Tudod miért élvezem ennyire ezeknek az állatoknak a... társaságát?

Veradun megrázta a fejét. Látta magát visszatükröződni apjának szemüveg lencséiben.

- Mert tudunk tanulni tőlük.

- Tanulni... mit?

Apja csak rejtélyesen mosolygott.

- Gyere.

Az apa Veradun vállára tette a kezét és átvezette őt az élőhelyek, ketrecek és tartályok labirintusán, mígnem meglátták a transzparensacélból készült kouhoun tartály kocka alakját. A vastag homokréteget, pár lazán elszórt szikla és néhány prém tarkította. A tagolt ízeltlábú teste olyan hosszú volt, mint Veradun karja és valahol a homok alatt rejtőzözött. Veradun körülsétálta a tartályt, megpróbálta felfedezni a kouhoun ittlétének bármilyen jelét. Semmi.

Eközben apja kiemelt egy patkányt a közeli ketrecből és a kouhoun tartálya fölé tartotta.

- Túl korán etettem meg - mondta Veradun.

- Tudom.

Az apa bedobta az állatot a tartályba. A patkány abban a pillanatban, hogy a homokhoz ért, megdermedt. Csupán az orra rángatózott, valószínűleg a levegőt szimatolta.

A patkány közelében a homok megmozdult.

A rágcsáló halkan sikított félelmében, s mielőtt még megtudott volna mozdulni, a kouhoun elkapta. A patkány alatt a homok hirtelen lesüllyedt és egy ollóra hasonlító állkapocs emelkedett ki belőle, s a patkányt ketté szelte. Vér ömlött, vörösre festette a homokot.

A kouhoun kimászott a homokból, feje temérdek állkapocsból és sok élettelenül csillogó fekete szemből állt. Több tucat pár láb hajtotta a testet a patkány véres teteme fölé. De nem ette meg. Pár pillanattal később visszaásta magát a homokba, otthagyva a rágcsálót érintetlenül.

- Mit gondolsz, miért ölte meg a patkányt? - kérdezte az apja - Nem volt éhes. Ahogy magad mondtad, nem sokkal ezelőtt megetetted.

- Ösztön - mondta Veradun - Ez egy kegyetlen lény.

- Jó, Veradun, nagyon jó. Csakugyan, a kouhoun ok nélkül ölt. Szerinted ennek van értelme?

- Nincs... de ez egy állat!

Az apja letérdelt, hogy Veradun szemébe nézhessen.

- Rendben van. Bár... szerinted nincs. A kouhoun megtanítja nekünk, hogy az értelmelen kegyetlenség az állatok ismertetőjegye, nem az embereké. A kegyetlenség csak akkor szükséges, ha ellenőrizni és kontrollálni tudja a halált. Érted?

Veradun lassan, figyelmesen bólintott.

- A halál minden, Veradun - mondta az apa.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Pontosan nem tudom hány fejezet, de amíg tudom addig hozom.Nem igérem hogy végig meg lesz.

 

Addig is....

 

 

4. fejezet

- Elvetett magok

 

- A Jade Sabre bolygó körüli pályára állt - informálta Shok Tinoktin Nom Anort aznap éjjel. - A fedélzetén Leia Organa Solóval, a lányával és Mara Jade Skywalkerrel. - És egy noghrival - tette hozzá Nom Anor. - Leia Solo mellett mindig van legalább egy noghri. - A noghrik veszélyes ellenfelek - értett egyet Tinoktin. - De én sokkal inkább tartok a többiektől. Jobb lenne, ha ön is azt tenné. Nom Anor keményen rámeredt a kis emberre, emlékeztetve rá, hogy ki itt a főnök, és ki a segítő. Shok Tinoktin azonnal hátrahőkölt, a vér is kifutott az arcából. Épp elég ideje dolgozott Nom Anor mellett ahhoz, hogy megtanulja rettegni ezt a pillantást, talán még a halálnál is jobban félt tőle. - Ők Jedik - nyögte ki, próbálva megmagyarázni a figyelmeztetést, remélve, hogy Nom Anor nem veszi észre benne a bizonytalanságot. Nem egy asszisztens lakolt eddig halállal a kételyeiért. - Leia nem igazi Jedi, legalábbis abból ítélve, amit hallottam - felelte Nom Anor egy sunyi vigyorral az arcán - Shok lazíthatott egy kicsit. - A lánya sem éppen sokat próbált Jedi. - De Mara Jade-t a legerősebbek között tartják számon - mutatott rá Shok Tinoktin. - Neki most megvannak a saját problémái - emlékeztette Nom Anor. Ez nem nyugtatta meg Shok Tinoktint, Mara betegségének az említése is csak még jobban felbolygatta. Talán nem kellene Nom Anor elé engedni... - Már régen meg kellett volna halnia - merészelte végül kimondani a problémát. Nom Anor válaszul elmosolyodott, és megvakarta fejét. Már túl régóta viselte az ooglith-maszkot, és bőre szó szerint viszketett, hogy levehesse. De nem volt rá soha ideje, és nem akart kitárulkozni még bizalmas csicskása előtt sem, nem akarta, hogy lássa valódi, deformált arcát, egyik különös szemével, ami Nom Anor odadásának legfőbb jele volt azon a napon, mikor kinevezték végrehajtónak, és ő lett a Praetorite Vong első előreküldőtt kéme. Saját kezűleg szúrta ki a szemét, egy égő pálcika kihegyezett végével. Az üres szemgödröt azóta megtöltötte egy másik nagyszerű organikus találmánnyal, egy plaeryin bollal, ami nagyon hasonlított egy normális Yuuzhan Vong szemgolyóra, de valójában a pupilla egy száj volt, ami akár tíz méter távolságra is tudott mérget köpni, Nom Anor szemhéjának egyetlen parancsoló mozdulatára. - Lenyűgöz Mara Jade képessége, hogy ellen tud állni a spóráknak - ismerte be. - Mindenki más, akin teszteltük, heteken belül vagy meghalt, vagy haldoklott - felelte Shok Tinoktin. - A legtöbben már napokon belül. Nom Anor bólintott. A coomb-spórák valóban nagyon hatékonynak bizonyultak, tönkretették az áldozat molekuláris rendszerét, és rövid úton szörnyű halált okoztak. Ha esetleg át tudná alakítani a formulát méregből járványba, ha képes lenne elérni, hogy a spórák maguktól szaporodjanak, akkor megfertőzhetné az egész galaxist, még mielőtt a harcosok ideérnek. Nom Anor felsóhajtott, és újra megvakarta a fejét. Az ilyen és ehhez hasonló sporákkal - coomb, brollup, tegnest, és egy tucatnyi másik - való pepecselés volt a kedvenc hobbija, amit bele tudott illeszteni hivatalos feladatköreibe, elsősorban azért, hogy találjon valami módot a Jedik legyőzésére, hátha így sikerrel jár a galaxis szuperlényeivel szemben. Na és persze a sikeres alkémiai munka nagyban hozzájárulhatott Nom Anor főprefektusi kinevezéséhez, amire nagyon vágyott. De mindennek ellenére eddig úgy tűnt, kudarcot vallott. Mata Jade Skywalker vagy legyőzte a spórkát, vagy legalábbis kordában tudta tartani őket. - Nálad van a shlecho-gőte? - kérdezte. Shok Tinoktin bólintott, és előhúzott zsebéből egy apró barna-narancssárga gyíkot. - Ügyelj rá, hogy Mara Jade szája közelébe kerüljön - magyarázta el ismét Nom Anor, és Shok Tinoktin, aki már nem először hallotta ezt az utasítást, bólintott. A halálos mérgezésben használt coomb-spóra volt a shlecho-gőte kedvenc eledele, és ha a legkisebb nyomuk is érzékelhető Mara Jade leheletében, az apró lény azonnal észre fogja venni. - Bekísérem őket - ajánlotta fel Shok Tinoktin, és miután Nom Anor megerősítőleg bólintott, a férfi sarkon fordult, és kimasírozott a teremből. Nom Anor hátradőlt a székében. Eltűnődött a találkozón, és azon, hogy mit nyerhet vele. Elég mulatságosnak tartotta az osarianok félelmét, akik attól tartottak, hogy egy ilyen tárgyalás Leiával csak Nom Anor hatalmát erősítheti meg. Noha Nom Anort jelenleg nem érdekelték ilyen presztízsgyőzelmek. Épp ellenkezőleg. Az érzelmi ráhatásokkal és befolyásával képes volt ellenőrzése alatt tartani Rhommamool gyenge lakóit, és ugyanezt meg tudta csinálni bármilyen hasonló bolygón, de a közvetlen hatalmi körön kívül Nom Anor jobb szeretett volna névtelen maradni. Egyelőre. Nem, Nom Anor elsősorban azért várta a találkozót, hogy felmérhesse Mara Jade állapotát, és még több személyes tapasztalatot gyűjtsön a Jedikről, beleértve Leiát is, akiről tudta, hogy kulcsfontosságú szerepe lesz az elkövetkezendő időkben, és Jainát, aki talán Leia Solo, vagy esetleg Luke Skywalker és Mara Jade gyenge pontja is lehet. Ez volt az egyik feladata itt, hogy azonosítsa a legveszélyesebb ellenségeiket, és valamilyen módon minimalizálja a hatékonyságukat. Az ilyen alkalmak, mint az Osarian-Rhommamool konfliktus, csak a habot jelentették a tortán - mélyíteni tudta velük az ellentéteket az emberek és szövetségeseik között. Ez volt a bruk tukken nom canbin-tu, vagyis „gyengítsük meg az ellenséges erőd bástyáit", ahogy saját nyelvükön mondták. Más ügynökök is csináltak hasonlókat, Nom Anor nem hitte, hogy fontos pontja lenne a Yuuzhan Vongok nagy tervének. Ezek az emberek és szánalmas szövetségeik előbb-utóbb nélkülük is egymásnak ugranának a problémáik miatt. Semmi érzékük nem volt a strúktúrákhoz, a rendhez, legalábbis messze voltak attól a kemény hierarchikus rendszertől, amiben az ő népe élt. Korábban már tanúja volt felháborító és hazug politikai kampányoknak, az egyik ilyen például árulással vádolta Leia Organa Solót. Számtalan puccsal találkozott számtalan bolygón, és látta, hogy a hatóságok törvényen kívüli üzlefelekkel szereznek profitot. Ezek a hitetlenek nem értették a törvényt, sem pedig betartásának szükségességét. Annál könnyebb dolga lesz a Praetorie Vongnál, és annál igazságosabb lesz megtisztítani a galaxist a szennytől. A sok bizonsági holokamera egyikén Nom Anor megpillantotta a visszatérő Shok Tinoktint. Vele együtt jött Tamaktis Breetha, Redhaven korábbi polgármestere, most Nom Anor független szenátusának tagja, Leia, Jaina és Mara. Két másik mozgó alakra is figyelmes lett. Az egyik egy aranyszínű droid volt - később majd emlékeztetnie kell magát, hogy megbüntesse Shok Tinoktint, amiért beengedett egy droidot a komplexumba - a másik pedig egy szürke fantom, egy lény, ami szinte suhant a többiek után, közvetlenül Leia mögött, mintha csak a nő árnyéka lenne. A várt noghri testőr. Bólintott, és gondolatban figyelmeztette magát, hogy rajta kell tartania majd a szemét. Nom Anor sok tekintetben jobban tisztelte ezeket a halálos harcosokat, mint bármilyen emberi lényt, a Jediket is beleértve. Tekintete újból Marára siklott, figyelmesen nézte minden mozdulatát, élesen ügyelve bármiféle ingatagság jeleire, legalább hogy megbizonyosodjon róla; a fertőzés még nem adta fel. Látta a shlecho-gőtét Shok Tinoktin vállán, az apró lény kitágult szemekkel bámulta Marát, nyelve motollaként forgott, feje pedig karmazsinszínűvé változott, ami fajánál a nagyfokú izgalom jele volt. Szóval a coomb-spórák legalább folytatták a támadást - és Nom Anor Mara iránti tisztelete csak nőttön-nőtt. Lassan a szekrényéhez lépett, vállaira kanyarította fekete köpenyét, a csuklyát pedig mélyen az arcába húzta. Aztán elővett egy fekete maszkot is, hogy teljesen eltakarja már amúgy is álcázott vonásait. Noha ez volt szokásos nyilvános viselete, nem tudta megállni a kuncogást, ahogy kiegészítette vele öltözékét. Jól ismerte vendégei történetét, és megértette, hogy kinézete érdekes hatással lehet rájuk, különösen Leiára. Nehéz volt nem észrevenni Nom Anor hasonlóságát egy másik nagy ellenfélhez, akivel valamikor régen már megütközött. Nom Anor egy kis dobozban tartotta a többi fertőző spórát, egészen a szekrény mélyén, és noha egy pillanatra mérlegelte, hogy talán megfertőzhetné most a másik kettőt is. Mennyire megszenvedné az Új Köztársaság, ha Leia Organa Solo megadta volna magát ugyannak a betegségnek, amivel Mara Jade is harcolt. Mennyire letörhetné Leia, Luke, Mara és a mindig veszélyes Han Solo morálját, ha Jaina Solo hirtelen megbetegedne és meghalna... <br />Kellemes gondolatok voltak ezek, de Nom Anor nem köthette össze magát ilyen szorosan a halálos fertőzésekkel. Ugyanezt a gondolatmenetet folytatva rájött, hogy tekintve a Jedik természetfeletti érzékeit, és a noghrik állandó gyanakvását, nem kockáztathatta meg, hogy személyes lakosztályában fogadja Leiát. Az ajtóhoz sietett, és kilépett az előtérbe, épp mikor Shok Tinoktin kivezette őket a szomszédos folyosóról. Látta a felismerés szikráját Mara arcán, és amikor a nő Leiához fordult, tudta, hogy most informálja őt a kilétéről. A háttérben Tamatikis Breetha meghajolt, de nem jött közelebb. Nom Anor biccentett Shok Tinoktinnak, a férfi pedig félreállt az útból, szabad rálátást biztosítva Leiának Nom Anorra. Egy pillanatra elállt a nő lélegzete is. Nom Anor látta a felismerést, meglepetést, talán rémületet a nő arcán. Úgy nézett ki, mint Darth Vader! - Az Új Köztársaság tanácsosai üdvözletüket küldik - szólt végül hivatalos köszönés formájában Leia, és hallva, hogy milyen gyorsan, egyenletes hangon beszélt a nő, Nom Anor felismerte a belső erejét. Olyan ellenség volt ő, akit tisztelni kellett. - Nem. Beavatkozást küldenek oda, ahol semmi szükség rá! - vágott vissza azonnal. Tamaktis Breetha felhördült, és még Shok Tinoktint is meglepte Nom Anor hirtelen nyersessége és goromba viselkedése. - A megbeszélteknek megfelelően jöttünk - szólt Leia. - Ha jól sejtem, egy megállapodásról volt szó, ön és Borsk Fey'lya között. - Beleegyeztem, hogy fogadunk egy nagykövetet - ismerte be Nom Anor. - Hogy milyen célből, azt nem tudom. Mondja, Leia Organa Solo, mit tud ön itt tenni a Rhommamool és Osarian közötti vitában? Milyen reménysugarat ébreszthet ön Rhommamool népében, hogy a függetlenség vágyát a Köztársaság nem fogja figyelmen kívül hagyni - ugyanaz a Köztársaság, aki a szabadságot mindenek fölé helyezi? - Talán visszavonulhatnánk zárt termekbe - javasolta Leia, és Tamatkis Breetha egyetérteni látszott, de Nom Anor egyetlen pillantása elég volt, hogy elvesse magától az öngyilkos gondolatokat. - Miért, mi rejtegetnivalója van? - gúnyolta Nom Anor a nőt. - Akkor talán kényelmesebb termekbe. - Egy szék kényelmesebbé tenné? - kérdezte Nom Anor. - Fizikailag talán, de kényelmesebben érezné magát az igazsággal szemben? Leia hitetlenkedve nézett rá. - Én csak ennyit mondhatok - folytatta Nom Anor. - Azt az igazságot, hogy Osariannak nincs beleszólási joga Rhommamool ügyeibe. Az igazságot a maguk Új Köztársaságának gyarlóságairól és kudarcairól. Az igazságot a maguk hamis hőseiről, a Jedi-lovagokról. - A maga igazságát! - vágott közbe Mara, olyan indulatosan, hogy Leia is hátrapillantott rá. Örülve annak, hogy sértő tirádája nem volt értelem nélküli, Nom Anor meg sem próbálta elrejteni mosolyát, noha természetesen így is alig látszott a fekete maszk mögött. - Csak egyetlen igazság van - mondta nyugodtan. - Akkor születnek újabb, kellemesnek tűnő verziók, ha valakinek nem tetszik az igazi. - Ha megengedi, Leia hercegnő, - nyomakodott előre C-3PO. - Már a Jedi-lovagok puszta történelme is elegendő ahhoz, hogy... - Csend! - mordult rá Nom Anor, és a termetes lény szinte remegni látszott, mintha épp gyilkos vágyakat fojtana magába, és a szerencsétlen Thripio is remegett, noha ő nem túl fenyegetően. - Nem azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük a Rhommamool és Osarian között kialakult helyzetet? - kérdezte diplomatikusan Leia. Ahogy beszélt, félretolta Thripiót, és biccentett Jainának, hogy hallgattassa el a droidot. Nom Anor immár teljesen visszanyerte önuralmát. - Azt hittem épp azt tettük - mondta. - Ez nem egy tárgyalás - vágott vissza Leia. - Hanem egy kioktatás az előszobában! - És még ez is több annál, amit Borsk Fey'lya megérdemelne - vágta rá gyorsan Nom Anor. - Nem ért egyet ezzel, Organa Solo extanácsos? - Most nem Borsk Fey'lyáról van szó! - Leia még megőrizte nyugalmát, de Nom Anor már látta a harag szikráit alatta. - Hanem két világ sorsáról! - Akiknek semmi szükségük nincs egy álszent Köztársaságra! - tette hozzá Nom Anor. - Az Új Köztársaság előszeretettel beszélt békéről és jólétről, de a béke addig terjed, amíg az alacsonyabb osztályoknak nincs lehetőségük felemelkedni, a jólétet pedig nem élvezheti senki más, csak a Köztársaság elit cimborái. Leia megrázta a fejét, és elfojtott néhány keresetlen szót. - Utasítsa a csatacirkálóját, hogy semmisítse meg Osarian ránk is veszélyes fegyvereit! - folytatta Nom Anor teljes komolysággal. - Lőjék le a vadászgépeiket, tegyék tönkre a rakétáikat, és tiltsák meg az újjáépítésüket! Leia keményen rámeredt, tekintetében nem csupán a mostani frusztrációjával, hanem régi ellenségeinek emlékével. - És amikor végre békén hagynak minket, akkor a konfliktus véget ér - így a férfi. - Béke lesz. S jólét. - elhallgatott egy pillanatra, és töprengő pózt vett fel. - Ó igen, jólét a Rhommamoolnak, nem pedig Osariannak, nem a Köztársaság kedvezményezettjeinek! - Ön sem hiheti el ezt a sok badarságot! - vágott vissza Leia szárazon. - Tényleg? - Nom Anor hangjából csöpögött a szarkazmus. - Pedig kézenfekvő álláspont. Menjen ki, és kérdezze meg nyugodtan Redhaven polgárait! - Ha valóban törődne Rhommamool lakóival, a háború elkerüléséről tárgyalna! - szólt Leia. - Nem ezt tettük most? Leia arckifejezése ismét hitetlenkedőre változott. - Megmondtam hogyan állíthatják le. - folytatta Nom Anor. - Egy rövidke hívás a parancsnokának... ott az a remek kis fegyverzet... Leia visszapillantott Marára és Jainára, majd ismét megcsóválta a fejét. - Nem ezt várta, igaz? - szólt ismét Nom Anor. - De még ez is több annál, amit ön vagy az Új Köztársaság megérdemelt. Azt hiszem álláspontjaink világosak, így hát arra kérném önöket, hogy sétáljanak ki innen, szálljanak be a repülő konzervdobozukba, és hagyják el a Rhommamoolt! Elegem volt ezekből az ostobaságokból! Leia keményen rámeredt, aztán sarkon fordult, és kiviharzott a szobából, Mara és Jaina pedig követték. Bolpuhr is, de a noghri előtte még fenyegetően Nom Anorra pillantott, aki csak egy széles mosollyal válaszolt. Thripio is megfordult, hogy távozzon, de egy pillanatig még habozott, ahogy ott állt Nom Anor előtt, magán érezve funkcionálásának talán leghidegebb tekintetét. - Elnézést, uram, de megkérdezhetem, hogy van-e valami probléma? - Iiigen, de könnyen meg tudok birkózni vele - felelte Nom Anor, és fenyegetően a droid felé lépett. - Megsértettem valamivel, uram? - kérdezte udvariasan a droid, noha annyira remegett a félelemtől, amennyire csak egy élettelen lény tudott. - A puszta létezésed sért engem! - ordította Nom Anor, és Thripio, aki már eleget hallott - sőt túl sokat is - kisietett a szobából, Leia hercegnő után kiáltozva. - Én sem ezt vártam! - közölte merészen Tamaktis Breetha, miközben felzárkózott Nom Anor mellé. - És én sem. - felelte Nom Anor. - Azt hittem unalmas lesz ez a találkozó, és lám, mégis milyen szórakoztató lett. - a korábbi polgármesterre pillantott - látta a kételyeket a férfi arcán. - Mondja csak, mit gondol! - kérte. - A kérdéseire adott válaszok csak erősítenek. - Rhommamoolnak igenis szüksége lesz a Köztársaság segítségére. - mondta végül hosszas szünet után Tamaktis Breetha. Nom Anor kuncogott. A férfi nem értette. Ennek semmi köze nem volt Rhommamoolhoz. Nom Anort cseppet sem érdekelte volna, ha a hely elhagyása után arról hallott volna, hogy Osarian elpusztította a bolygót. Na persze nyilvánosan sosem állított volna ilyet. - A mi ügyünk több egy két bolygó közti polgárháborúnál. - mondta Tamaktisnak. - Az Új Köztársaság polgárainak alapvető szabadságáról, és az elnyomott tömegek jogairól szól. Ha ez az igazság napvilágot lát, Rhommamoolnak bőven lesznek szövetségesei, hogy elpusztíthassuk Osarian rablóvezéreit. A korábbi polgármester kihúzta magát, ahogy Nom Anor az igaz ügyről beszélt, a kevéssé praktikus, de nagy ügyről. - Gondoskodom róla, hogy a vendégeink időben távozzanak. - mondta. Meghajolt, és mikor Nom Anor biccentett neki, hogy mehet, elsétált. <br />Nom Anor Shok Tinoktinhoz fordult, és finoman megpaskolta a még mindig izgatott shlecho-gőte fejét. - A coomb-spórák jelenléte erőteljes volt a lélegzetében. - jegyezte meg Shok Tinoktin. - Ő viszont nem volt annyira erős - tette hozzá Nom Anor. - Láttam a járásán és a tartásán. - Teljességgel önelégülten, a végrehajtó lakosztálya felé indult, Shok Tinoktin pedig követte. - Biztosítsátok, hogy az útjuk a téren keresztül vezessen. - szólt hirtelen támadt ötlettel Nom Anor. - Azt akarom, hogy lássák! Shok Tinoktin meghajolt, és távozott. Nom Anor egyenesen a szobájába ment. Először a villipek felé indult, de meggondolta magát, és aktiválta képernyőjét, a csillagok képeit vizslatván. Sikerült nekik? Felállította a yammosk az állomást? - Úgy nézett ki, mint Darth... - kezdte Jaina. - Szót se halljak róla! - szakította félbe Leia, ellentmondást nem tűrő hangon. - Próbálj nem lemaradni, Thripio! - szólt rá a droidra, kissé élesebben, mint akarta, mikor a droid teljes sebességgel érte utól őket az egyik sarkon. - És ne vessz el! - Itt soha, Leia hercegnő! - felelte a droid, olyan biztosan, mint eddig soha, és Leia oldalához húzódott. Keresztülmentek a kacskaringós folyosókon, lépcsőkön, nehéz ajtókon, és világosan látszott, milyen jól védhető volt ez az épület, sokkal inkább bunker, mintsem országház. A megmászott lépcsők számából az is kiderült, hogy Nom Anor lakosztálya mélyen lent volt a föld alatt, amit nem éreztek befelé menet, mikor másfelé mentek, szűk folyosókon, amik enyhén lejtettek. Gond nélkül elértek a Jade Sabre-höz, és a rámpa mellett álló őrök is félreálltak. - Azt kívánom, bárcsak jobban ment volna. - jegyezte meg Tamaktis Breetha, mikor Jaina, Mara és Thripio már fedélzetre szálltak, hogy megkezdjék a felszállás előkészületeit. - Ezt talán Nom Anornak kéne mondania - felelte Leia, és az idős ember meghajolt. - Meg kell értenie, hogy Osarian évtizedek óta úgy kezel minket, mint a rabszolgakolóniáját... - kezdte Tamaktis. - Ismerem a történelmet, és a jelenlegi állást - szakította félbe Leia. - Konok vezérük nem segít a helyzeten. Tamaktis nem felelt. Leia megcsóválta a fejét, és ő is felballagott a rámpán. Bolpuhr közvetlenül mellette, egy pillanatig sem fordította el tekintetét Tamaktisról, vagy a két őrről. - Megváltoztatták a pályát. - informálta Mara Leiát, mikor a nő csatlakozott társaihoz, és helyet foglalt a Jaina mögötti székben. - Azt akarják, hogy szálljunk alacsonyan a város felett, majd nyugati irányban húzzuk meg a kifelé vezető vektort. - magyarázta Jaina. - Csapda? - kérdezte azonnal Leia. - Nem látom értelmét. - felelte Mara. - Könnyedén eltűntethették volna a hajót, amíg lent voltunk, és elkaphattak volna a komplexumban. - Hacsak nem akarják baleset látszatát kelteni. - szólt közbe Jaina. Leia bólintott, hasonló gondolatokkal küszködve. - Semmijük sincs, amivel kivonhatnának minket a forgalomból, ha felszállunk, és teljes energiával megyünk. - mondta határozottan Mara. - Vagy legalábbis semmi, amiről tudnánk. - helyesbített Leia, és Mara elhallgatott. - Jelezhetnénk a Mediatornak, hogy kíséretre van szükségünk. - ajánlotta Jaina. Leia megrázta a fejét. - Csak kövessétek azt a pályát. De legyetek készen rá, hogy a legapróbb jelre eltűzhessünk innen. Bolpuhr odakint felszisszent, nem túl lelkesen a balhé gondolatára. - Azt hiszem a noghrid is észrevette Nom Anor hasonlóságát Darth Vaderhez. - szólt Mara egy feszültségoldó vigyor kíséretében. Leia csak megremegett az undorító gondolatra. A Jade Sabre felemelkedett, és keresztülszelte a város felett a levegőt, alig a tetők felett, ahogy a repülésirányító rendelkezett. Pár pillanattal később Leia már értette a pályamódosítás okát, ahogy feltűnt előttük Redhaven főtere, ahol valamiféle ünnepség zajlott, és hatalmas máglyák égtek. - Az meg mi? - kérdezte Jaina, egy hatalmas veremre mutatván, és az ugyancsak kíváncsi Mara olyan pályára állította hajóját, hogy bele lehessen látni. Thripio feljajdult, a három nő arca pedig eltorzult, ahogy meglátták a veremben a szerencsétlen, darabokra tört droidokat. Némelyek még mozogtak, vagy szikráztak, és minden egyes moccanás újabb kőzáport eredményezett az őrült tömeg részéről. - Barbarizmus! - kiáltotta Thripio. - Embertelenség! - Tűnjünk el innen. - mondta undorodva Leia, de Mara már kezdte is a manővert, az ég felé fordította a Jade Sabre orrát, és kilőtt, egyáltalán nem törődve az ikerhajtóművek elől fedezékbe vetődő csőcselékkel, vagy a repülésirányító nyafogásával. - Nos. - jegyezte meg, mikor már messze jártak. - Figyelmeztettelek Nom Anorról. Még mindig úgy gondolod, hogy túloztam? - Nem. Ugyanolyan rossz, mint a legborzalmasabb ellenfeleim. - értett egyet Leia. - És megint nem tudtam érzékelni az Erővel. - tette hozzá Mara. - Semmit. Még megpróbáltam halkan hívni is, de semmire nem reagált. Nem tudom, hogy hallotta-e egyáltalán. Nem tudtam meg semmit róla. - Én sem. - ismerte be Jaina. - Olyan volt, mintha immunis lett volna az Erőre. Az a másik, a Shok Tinoktin sem tetszett. Mara bólintott. - De ugyanakkor szerintem nem blöffölt. Csak azért hívott minket ide, hogy megalázhasson, és ha Osarian nyomás alá helyezi, ez a fickó akkor sem fog tárgyalni. Leia felállt, frusztráltan megrázta a fejét, és tanácstalanul felsóhajtott. - Csodállak téged. - mondta Marának. - Őszintén. Te már találkoztál vele egyszer, és hajlandó voltál újra. Bátrabb ember vagy, mint én. Luke és Jacen ugyanott találták meg a Millennium Falcont, ahol hagyták, a 3733-as dokkban, és a hangokból ítélve - fémcsörömpölés, turbóhajtóművek zúgása és káromkodások sorozata - még mindig azon töprentek, hogyan javítsák meg a galaxis leggyorsabb ócskavasrakását. Úton a Coruscantra, Han átengedte az irányítást Anakinnak, aki eléggé irigykedett Jainára, mert Mara rendszeresen megengedte nővérének, hogy a Jade Sabre-t vezesse, és a tizenöt éves Jedi-tanonc kiszámíthatóan belevitte a Falcont pár ütődött manőverbe. És a Falcon nemhogy meglepően agilis és gyors volt ahhoz képest, hogy inkább egy szeméthalomra hasonlított, és nem űrhajóra, hanem sokkal, de sokkal erősebb is. Képes volt megcsinálni a manővereket, amikbe Anakin belekényszerítette - noha a tehetetlenségi kiegyenlítőt csak 2 százalékkal tekerte le, így a fedélzetén majdnem mindenki elájult a gravitációs erőktől - de a fiú egyszer-kétszer még így is túllőtt a célon. Így hát mire Hannak sikerült visszavennie a romhalmaz feletti irányítást, a Falcon elég rosszul nézett ki, egyik motorja és több repulzor összevissza lángolt. Még most is, a kikőtőben elzárva fel-fellobbantak néha, felemelvén a hajót, majd nagy csattanással visszadobván, ahogy a repulzorok visszaájultak. Luke és Jacen összemosolyogtak, ahogy a Falcon ismét felrepült, ezúttal egész magasra, hogy aztán rémes robaj kíséretében érjen vissza. R2-D2 felvisított. - Csubi! - ordította Han, valahonnan a nyitott rámpa tetejéről. Ezt a hangot egy puffanás, két káromkodás, majd egy hidrokulcs követte, ami csörömpölés közepette lecsúszott a rámpán... Most már Han következett, aki fülig gépolajosan és izzadtan lépett ki a hajóból, minden lépésnél szitkozódva. A hidrokulcs felé indult, de megállt, és rápillantott visszatérő fiára és sógórára. - Tinédzserek. - morogta. - Azt hittem, már megjavítottátok. - jegyezte meg Luke. - Mindegyiket, kivéve a hetes repulzort. - magyarázta Han. - Valami szétesett a kölyök tánca közben. Újra és újra felrobban, akkor is, ha levesszük az energiát. Artu kisebb sokkot kapott, amikor rácsatlakozott a komputerre. Luke szélesen elmosolyodott. Mióta először találkozott Hannal és a Falconnal, úgy tekintett rájuk, mint egy összenőtt párosra. Mindketten fantasztikus képességűek voltak, és sokkal többet tudtak, mint amit elsőre kinéztek volna belőlük. Ó, és szinte mindig teljesen megtagadták a logikát javításkor. - Most próbáld meg! - kiáltotta Anakin valahonnan bentről. Egy vuki vakkantás felelt. A Falcon életre kelt, a repulzorok tesztüzemmódban égtek. Egyes-tízes, kettes-kilences, hármas-nyolcas, négyes... hetes. És a hetes gyönyörűen égett. - Tehetséges a kölyök. - jegyezte meg Han, de mielőtt egyáltalán befejezhette volna, valami felrobbant odabent, és sűrű füst áramlott le a rámpán, Artu pedig ismét panaszosan felnyüszített. Csubi felvonított. - Túl gyorsan nyomtad! - kiáltott rá Anakin a vukira. Egy pillanattal később a vonítás üvöltésbe fordult, és Anakin menekült lefelé a rámpán, a füstöt legyezvén arcából, olyan koszosan, mintha most mászott volna ki egy tinuviai kátrányveremből. Haragosan néző apja előtt megcsúszott és megállt. - Túl gyorsan nyomta! - próbálta megmagyarázni. - Te nyomtad túl gyorsan! - vágott vissza Han mérgesen. - Azt mondtad... - Azt mondtam, vezetheted! - fenyegette meg Han ujjaival fiát. - Azt nem mondtam, hogy megpróbálhatod lepipálni a nőveredet, mert nem vagy képes rá, és ezt te is nagyon jól tudod! És azt sem mondtam, hogy úgy kacskaringózhatsz a Falconnal, mint egy terepsiklóval! - De... - Anakin elharapta a mondatot, és nagybátyjára meg testvérére pillantott támogatásért esedezve, de noha a páros már nem mosolygott, nem is szóltak Han véleménye ellen. Anakin felhorkant, frusztráltan beletúrt hajába, és ismét felviharzott a rámpán. - Tinédzserek! - kiabálta Han. Luke most ismét elmosolyodott, elképzelte ugyanis a fiatal Han Solót egy ugyanilyen szituációban, ahol minden felnőtt így kiabált körülötte. Sok különbség volt apa és fia között, Anakin például sokkal inkább befelé forduló volt apjánál. De más dolgokban... például ami a Falcont illette, Anakin apja szellemét örökölte. Néha Luke-ot szinte megrémítette mennyire hasonlítottak egymásra megjelenésben és temperamentumban. Csubi egy helytelenítő morgással fogadta a visszatérő Anakint. - Meg fogjuk oldani. - felelte a fiú egy sóhaj kíséretében. - Ez csak egy hülye hajó. Még mielőtt az utolsó szavak elhagyták volna ajkait, Anakin a levegőben találta magát, kényelmetlen közelségben a plafonon futó energiavezetékekhez. Az erős vuki könnyedén ott tartotta, fél kézzel, míg a másikkal a fiú övéhez nyúlt, és leakasztotta róla a fénykardot. - Mi a... - kezdte Anakin, de aztán meglepetése sokszorozódott, és felkiáltott: - Hé! - ahogy Csubi beletömte a szájába a markolatot, és egy olyan mozdulatot tett, mintha azt akarná közölni, hogy akadjon a torkán. Azon kívül, hogy elég kockázatos volt egy fénykarddal a szájában a levegőben himbálózni, Anakint a vuki arra vonatkozó fenyegetései sem vidították fel, hogyan fogja tönkretenni az értékes kardot. Ismét rákiáltott Csubira, és fegyveréért nyúlt, de a vuki könnyedén félrelökte kezét és szemrehányóan nézett a fiúra. - Oké, értem. - hajtotta le a fejét Anakin. Saját érzései a fénykardja iránt ugyanolyanak voltak, mint Csubié a hajó iránt. - Értem. - ismételte meg. Csubi felmordult, nem túl elégedetten. - Meg fogjuk csinálni! - biztosította Anakin. Pár pillanatig Luke még a fiatal Hanról fantáziált, de a koréliai ránézett, felfigyelt arckifejezésére, és önelégülten elvigyorodott. - Hogy ment a találkozó? - Nagyszerűen. - felelte Luke szarkasztikusan. - Ugyan mehetne egy Borsk Fey'lya által vezetett találkozó másként? - Megvannak a problémáik. - mondta Han. - Borsk és cimborái kezdenek rájönni, hogy egy galaxist kormányozni nem is olyan könnyű, mint gondolták. - Ezért bűnbakokat találnak maguknak... - felelte Luke. - Mint például? - Van egy kis probléma a Külső Peremen. - magyarázta Luke. - Valaki nagyon összerúgta a port a csempészekkel. Úgy gondolják, hogy Jedik az agresszorok, és ez a Fyor Rodan/Niuk Niuv-féléknek nem túlzottan tetszik. - Alighanem vesztettek már miattuk egy kis suskát. - vigyorgott Han. - Akármi is legyen az ok, a Tanács nem túl boldog. - Ami azt jelenti, hogy rajtad vezetik le a mérgüket. Mit tegyünk ez ellen? - Han hangja egyértelművé tette, hogy nem sok kedve van beleavatkozni. - Nem azt mondtad nekem, hogy Lando odakint aknáz aszteroidákat, vagy valami ilyesmit? - kérdezte Luke, mire Han fanyar képet vágott. - Igen, ott van. - felelte. - Dubrillion és Destrillion. Ikerbolygók egy aszteroidaöv közelében, amit átnevezett Lando Őrültségére. - Szükségem van valamire, hogy állva maradjak velük szemben. Talán valami bennfentes információra. - Az Landónál garantált. - értett egyet Han, de nem tűnt túl boldognak az ötlettől. Luke megértette már a férfi hirtelen támadt tartózkodását. Han és Lando barátok voltak - nagyon is jó barátok - de mindig tartották a távolságot ennek nagydobra verésétől. - Talán. - mondta. - Nekem úgy tűnik, Lando mindig tudja, mi folyik ott, és ha találok egy belsős sztorit, akkor talán meggyőzhetek néhány tanácsost, hogy az én szemszögömből lássák a dolgokat. Han bólintani kezdett, majd pislogott, és kíváncsian Luke-ra pillantott. - Túl sokáig mászkáltál körülöttem. - jegyezte meg. - Te meg min vigyorogsz? - fordult a Luke mellett álló Jacenhez. - Az öv. - szólt Jacen. - Jaina örülni fog ennek. - Az öv? - kérdezte Luke. - Futam az övön át. - magyarázta Jacen, de Luke továbbra sem értette. - Lando egyik mellékprojektje. - világosította fel Han. - Úgy hívja: futam az övön át. Egy játék, és alighanem jó kis fogadásokat kötnek rá. Pilóták tesztelik a képességeiket, miközben az aszteroidák között cikáznak, próbálván minél tovább maradni, mielőtt ütközénének. - Vagyis szétrobbannának apró darabokra. Nem hangzik túl ígéretes karriernek. - Szó sincs róla, eddig csak egyetlen pilóta sérült meg. - vágott közbe Jacen, mire Luke meglepettnek tűnt. - Jaina mondta. Lando módosított néhány TIE-vadászt, repulzorpajzsokkal, hogy kibírjanak egy-két, vagy akár tíz találatot. - A galaxis egyik csodája. - jegyezte meg Han. - De fogadni mernék, hogy több, mint egy szimpla játék. Luke bólintott, és nem volt szüksége további felvilágosításra. Hallott már róla, hogy a csempészek gyakran aszteroidamezőkbe menekültek üldözőik elől. Talán Lando valamiféle edzéssel rukkolt elő. - Meg akarod látogatni? - kérdezte Han. - Nincs éppen jóban a Köztársasággal mostanság. - Miért, mikor volt valaha is? - Valószínűleg most is van néhány üzlete, amit illegálisnak minősíthetnénk. - tette hozzá Han. - Mikor nem volt? Han kuncogott, de csak egy pillanatig, és elkomolyodott. - Mi van Marával? - kérdezte. - Hamarosan visszatérnek, és ahogy hallom, nincs minden rendben. Ez erősen eltalálta Luke-ot, emlékeztetvén, mint ahogy minden más, hogy szeretett felesége nem volt jól. A galaxis legjobb orvosai sem tudtak többet tenni a fejcsóválásnál, ahogy a betegség szép lassan tönkretette Mara testének molekuláris rendjét. Nem volt gyógyszer, terápia a gyilkos kórság ellen, és csak belső ereje, az Erő tudta úgy-ahogy kordában tartani. A többiek, akik elkapták ezt a betegséget, nem voltak ilyen szerencsések. Mit tenne vele egy utazás keresztül az egész galaxison? Túl sok lenne? Veszélynek tenné ki őt? - Mara épp csak elment a Rhommamoolra. - emlékeztette Jacen. - Az háromnapos utazás, és ott nemigen fognak pihenni. - Igaz. - bólintott Han. - Talán egy kis túra a Külső Peremre, távolra a Tanácstól jót fog tenni neki - és az én feleségemnek is. Luke vállat vont, és bólintott, így tehát a dolog el volt rendezve. Aztán Artu vadul füttyögni kezdett, Csubi felüvöltött, és a hetes repulzor életre kelt. Majd újabb robbanás bentről... Anakin viharzott le a rámpán. - Ennyi! - zúgolódott. - Elegem van! Mielőtt Han ráordíthatott volna, egy hatalmas, szőrös mancs landolt a fiú vállán, és visszarántotta a hajóba. Anakin minden tiltakozási kísérlete el lett nyomva a vuki üvöltésének zajában. Han felsóhajtott, és hátradobta válla felett a hidrokulcsot, mely fémes csörömpöléssel esett a padlóra. - Tinédzserek. - jegyezte meg Luke, és rákacsintott Jacenre.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

És a változatosság kedvéért

JEDI Növendék 10.rész

 

 

1.FEJEZET

 

Obi-Wan Kenobi merőn nézett a sűrű felhőtakarón keresztül és közben remélte hogy egy pillantást vethet a Rutan bolygó felszínére.Minden amit látott egy vastag szürke köd takaró volt ami örvénylett a csillaghajó körül majd apró cseppeké alakult át és a leszálló helyet áztatta. Türelmetlenül mozgatta a lábait. Nyugtalan volt, most hogy megérkezett a bolygóra és elindult a küldetés. Ez a Coruscantról egy elég hosszú utazás volt - az izmai feszesek voltak, friss levegőre vágyott. A csillaghajójuknak amit a Szenátus kölcsönzött javításokra volt szüksége, ami hozzá tett plusz egy napot az útjukhoz. A mestere Qui-Gon Jinn rápillantott és meg szólalt. Irányítsd a türelmetlenségedet Obi-Wan. A küldetés kezdődik mikor kezdődik, és mi felkészültünk arra ami várható. Obi-Wan elnyomott egy sóhajt. Qui-Gon Jedi mester volt, és a bölcsessége legendás. A tanácsainak általában volt értelme gondolkodott el Obi-Wan egy pillanatra. De néha nehezen lehetett követni. Különösen mikor három napon keresztül ült egy szállítóban és arra várt, hogy valahová meg érkezzen. Qui-Gon röviden el mosolyodott.Obi-Wan kapcsolata mesterével annyira jó és egyenletes volt,hogy amíg megrótta Obi-Wan türelmetlenségét meg is értette azt.Nos vegyük át ismét hogy mit tudunk a küldetésről javasolta Qui-Gon.Mit tudunk Rutan és Senali történelméről?Senali a Rutan holdja,Obi-Wan folytatta miközben emlékezett,hogy ezt az információt,még Yoda Jedi mestertől hallota a Coruscanton.Most saját kormányával egy különálló világ,de sok éven keresztül Rutan gyarmata volt.A két világ egy olyan hosszú és nehéz háborút vívott ami mindkét lakosságra ki hatott.A háborút a Senali hold nyerte egy meglepő fordulattal. Obi-Wan megállt egy pillanatra ahogy az emlékei a felszinre törtek.Hónapokkal ezelőtt érintett volt egy a Melida/Daan bolygóján folyó polgári háborúban.Abban a konfliktusban a kevesebb fegyverrel és kisebb hatalommal oldal győzött,meglepő nem csak a másik oldal de a galaxis is.Tudta első kézből,hogy az elhatározás és ravaszság hogyan diadalmaskodhatnak a felsőbbrendű erők fölött. És mi történt azután?Qui-Gon szava terelte vissza a gondolatát a jelenbe. Miután a háború elpusztította mindkét világot egy egyedülálló béke megállapodást kötöttek. Rutan és Senali uralkodóját is az elsőszülött gyermeke váltja,mikor mindegyik gyermek eléri a hét éves kort.A gyermekek a szomszédos bolygón nevelkednek de megengedik hogy látogatókat fogadjon az övéi közül vagy tegyen egy-egy rövid látogatást a saját bolygójára és a királyi családdal érintkezzen.Ez arra elég hogy ők ne felejtsék el a népüket vagy a vérszerinti családjukat vagy a köteleségüket.De mi történik amikor a gyermek tizenhat éves lesz?Kérdezte Qui-Gon. A gyermeknek megengedik hogy visszatérjen az övéhez a saját bolygójára azért hogy vezetővé neveljék válaszolta a tizenhárom éves Padawan.Az uralkodó család egy másik tagja át veszi a helyét amíg a következő nemzedék megszületik.Ez a problémának egy érdekes megoldása hogy békét tart fenn két öreg ellenség között merengett Qui-Gon.Azt gondoloták hogy eggyik világ vezetője sem fog megtámadni egy olyan bolygót ahol a saját gyereke lakik.De a tervnek van egy olyan hibája amit az uralkodók nem vettek számításba. Mi az?Kérdezte Obi-Wan.Érzések válaszolta Qui-Gon.Hűségeket alakítanak a szíved mélyén amelyek nem benned születtek.Az érzelmeket nem uralhatják.Mindkét vezető azt gondolta ha a gyerekeik velük voltak az első hét évükben az biztosítja a hűségüket.De az ember hűséges tud lenni a saját bolygójához és még is egy különböző életet akar. Kedveld Leed herceget mondta Obi-Wan.Majdnem tíz éven keresztül Senalin élt.Nem akar visszatérni Rutanre.Megint Obi-Wan Melida/Daanra gondolt vissza a tapasztalatára.Csatlakozni akart ahhoz a társadalomhoz és ott akart élni.Bár választott mégsem adta fel a templom iránti hűségét.Ezt mások nem így látták.Érezte hogy érteni fogja Leed herceg érzéseit.Vagy ennyire kevesek Leed igényei aki csak azt akarja hogy maradhasson a Senalin,javitotta ki Qui-Gon.Ezért vagyunk itt hogy megtudjunk.Az apja azt hiszi hogy a Senaliak kényszerítik őt hogy maradjon.Attól tart a Szenátus hogy a két világ megint háborúzni fog. Ahogy áttörtek a felhők foltjain és a ködön,egy nagy város tünt fel alattuk. Ennek Testának kell lennie a főváros mondta Qui-Gon.A király birtokai a peremterületeken vannak. Hirtelen a riasztó lámpa villant a vezérlőpulton. Ettől féltem mormolta Qui-Gon.A forgalom elterelésnek köszönhetően az üzemanyagunk nagyon kevés. Mesterien irányította közelebb a bolygó felszínéhez a hajót.Elfordultak a várostól és elkezdtek siklani egy terjedelmes szalma színű fű mező fölött.A figyelmeztető riasztó továbbra is sípolt. Gyorsan fogy az üzemanyagunk.Nem tudjuk elérni a királyi leszálló platformot mondta Qui-Gon. Ellenőrizte a koordinátákat.Ha leszállunk ezen a mezőn nem leszünk messze a palotától.Elég közel vagyunk hogy sétáljunk.Obi-Wan a leszálláshoz elö készítette a hajót.Qui-Gon szintben tartotta a szállítót és simán landolt.Nem árt ha magunkal visszük a túlélőcsomagjainkat javasolta Qui-Gon.Frane király újra fogja töltetni üzemanyaggal a szállítót és később eltudjuk vinni azt a leszállóplatformra.Obi-Wan követte Qui-Gont a rámpán lefele.Együtt mentek a mezőn keresztül.Obi-Wan élvezte az érzését hogy megint kint van a szabadban. Belélegezte a fű friss illatát és hátra döntötte a fejét hogy az arcán érezze a nap gyenge sugarait amelyeknek sikerült átszűrődnie a felhőkön és ködön keresztül.Hirtelen Qui-Gon megállt.Érzed ezt? - kérdezte.Obi-Wan nem érzett semmit.De várt mielőtt válaszolt.Qui-Gon érzékei sokkal élesebbek voltak, mint az övéi.A mesterének mély kapcsolata volt a mindent eggyesitő és átható erővel.Ekkor ő is meg érezte-egy gyenge rezgést a lábai alatti piszokban.Mi ez?Nem vagyok biztos benne mondta Qui-Gon.Leguggolt és egyik kezét a földre tette.Nem gépek.Állatok.Obi-Wan merőn nézett a ködön keresztül.Messze távol porfelhőt látott emelkedni a mezőn.A száraz fű fodrozódott,de szellő nem volt.Azután alakok tüntek fel a ködön keresztül.Vágtató állatok tartottak irányukba.Megijedt ezek futnak.Ezek menekülnek mondta Qui-Gon.körbe hordta a tekintetét.Nincs idő hogy menedéket találjunk magunknak és túl messze vagyunk a fáktól.Velük Futunk Padawan.Nem engedheted meg magadnak hogy eless vagy el fognak taposni.futás mi?Most már Obi-Wan is hallotta a dübörgö zajt.Mik ezek?Kudanák Mondta tömören Qui-Gon.Érzékeivel letapogatta a levegőt.Azok a pontok amiket Obi-Wan látott madarak voltak,hirtelen alá buktak és nem úgy repültek mint azok a madarak amiket Obi-Wan valaha látott.A pontok közül az egyik felé száguldott.Ez egy kereső droid volt.Obi-Wan egy indikátorfényt látott villanni.Ez egy vadászat Qui-Gon egy gyors és sima mozdulattal elő vonta a fénykardját és aktiválta.És most mi vagyunk a zsákmány.

 

 

 

 

2. FEJEZET

 

A kudanák kiemelkedtek a ködből, patáik zajától mennydörgött a táj.Szép állatok voltak,bronz színű fémes bőrük nagyon értékes volt szerte a galaxisban.A szemük tele volt rémülettel, éles sikoltáshoz hasonlittó hangokat adtak ki.Obi-Wan érezte a félelmüket de inkább az éles patáikra és erőteljes lábaikra koncentrált.A kereső droid előre lebegve megeresztett egy lövést a lézeréből Qui-Gonra, aki azonnal vissza is küldte, fénykardjával a lövedéket, a helyszín pillanatok alatt megelevenedett. - Felkészültél Obi-Wan?- Kiálltotta túl a zajt Qui-Gon.-Keress egy kudanát és fuss mellette.-Használd az erőt,teremts vele kapcsolatot és ugorj a hátára.-Menj vele. Obi-Wan futásnak eredt.Qui-Gon előtte futva felvette az állatok sebességét. Kapcsolatot teremtett az erővel hogy elérje a hozzá legközelebbi állat szárnyát, ahogy mellette rohan.Obi-Wan érezte,ahogy a mestere segítségül hívja az erőt.Qui-Gon egy hatalmas ugrással az állat hátára érkezett.Az állat tovább rohanva megpróbálta ledobni a hátáról,csapott egyet az egyik kereső droid felé a fénykardjával.Sistergő fém hangja hallatszott és a füstölgő droid lezuhant a fűbe.Qui-Gon elöre dőlt és átölelte a kudana nyakát.Ez megnyugtatta az állatot,és engedte hogy megüljék.Obi-Wan nem látott semmit az egészből.Túl elfoglalt volt, próbálta elkerülni a kudana villogó patáit.A pánik szülte kísérleteik,hogy elkerüljék a lézersugarakat,arra kényszeritették őket hogy irányt változtassanak és megforduljanak.Obi-Wan gyorsan átgondolta a helyzetet ha a kereső droidokkal nem történik valami elfogják taposni az állatok.Finoman kapcsolatot teremtett a közelében levő állatal,érezte az izmai megfeszülnek.Felugrott a magasba és tökéletes álló helyzetben landolt a Kudana hátán.Gyorsan lovaglóülésben helyezkedett az állat hátán, és fel vette a mozgása ritmusát.Mélyen magába szívta a levegőt és engedte, hogy átjárja az erő, majd összekapcsolodott az állat rémült elméjével,érzékelte merre akar tovább haladni.Qui-Gon nem töprengett sokat a következő kereső droid felé lendítette a fénykardját.Amely ketté szelve hullot a földre. Obi-Wan egy pillanatra bele kapaszkodott a kudana selymes sörényébe és mérlegelte a helyzetét,majd átugrott egy másik vágtató állat hátára.Ugrás közben melengette a fénykardját és ketté vágott egy kereső droidot. A negyedik kereső droid felettük zümmögve előre száguldott hogy zárja Obi-Wan pozícióját.Qui-Gon, Obi-Wan mellé lovagolt a kudanáján,tökéletes egyensúlyban állt az állat hátán felvéve a ritmusát.- Majd én gondoskodom erről,Padawan! - kiáltotta.Felugrott a levegőbe és ártalmatlanná tette az utolsó kereső droidot is egy mesteri vágással.Az oldalához szorította a csomagját és leugrott a kudanáról.Intett Obi-Wannak,hogy kövesse. Földet érve Obi-Wan futva haladt a kudanák mellet.Most hogy nem látták villogni a vörös lézersugarakat az állatok kezdtek megnyugodni.Könnyedén félelem nélkül futottak már nem kényszerítette semmi őket gyors irányváltásra.Az elöl lévö állatok fokozatossan emelkedtek a magasba,és Obi-Wan egyik pillanatról a másikra egyedül találta magát Qui-Gonnal.Qui-Gon lelassította a lépteit és kikapcsolta a fénykardját. - Azt hiszem a küldetésünk Jól kezdödött Padawan, - mondta. Obi-Wan megpróbálta lelassítani a lélegzetét.Ismét érezte a talaj morajlását.Egyszerre fordultak meg Qui-Gonnal.Por felhő látszott a távolban. - Újabb kudanák? - Kérdezte,- Obi-Wan. - Nem, -mondta,- Qui-Gon. - Már láttuk a zsákmányt. - Most találkozni fogunk a ragadozókkal.Hamarosan Obi-Wan már meg tudta különböztetniőket, a teremtményeket hudsoknak hívták,és innen származtak.A Rutanen voltak őshonosak,fekete négy lábú teremtmények vörös csíkos bundával,az erejük és a sebességük miatt tenyésztették őket.Kék bőrü fáradt Rutaniaiak lovagoltak a hátukon,akik színes bundákban és irhákat viseltek.Vad Ugatás és néha átható fog csattogtatás hallatszott az egyik hud lábánál,vad Nek csatakutyák voltak hozzá erősítve pányvákkal a hudok nyergéhez.A vad és kiszámíthatatlan természetük ellenére sok Rutani tenyésztette őket,vadászként és háziállatként is tartotta őket. Qui-Gon megvárta míg a csoport odalovagol hozzájuk.A Rutaniak vezetője dühösen lépkedett a hudja mellett.Rutaniak magasságukról voltak ismertek, majdnem akkorák voltak ülve mint egy ember állva,egy fejjel magasabbak voltak Qui-Gonnál.Ez a Rutani magasabb volt mint a többi.A viselkedése egyértelmüen ellenséges volt, az öltözete különféle teremtmények a bőréből és más nyersbőrökből állt, amiket vastag ezüst színű kötéllel varrtak egybe és színes foltokkal díszitettek.A hosszú fényes haját gondosan elrendezve, és befonva a vállaira rögzitve hordta.Vastag ujjait benőtte a szőr amit ékes gyűrűkkel takart el. - Elriasztottad a csordámat! - Ordította, ahogy a Jedik felé csörtetett a sarkantyús csizmáiban. - A fekete lyukak szerelmére, miért nem robbantod fel mindjárt az egész galaxist! - Kik vagytok bolondok? - Mi vagyunk a Jedik akiket te kérettél a Coruscantról, Frane király, - mondta,- Qui-Gon nyugodt hangon. - Te egy gundark vagy! - Ordítozott tovább Frane király. - Nem láttad a terelőket? - Legalább huszonöt bőrt elfoghattunk volna. - Három napon keresztül követtem őket. - Ezért fizetni fogsz! Obi-Wan, Qui-Gonra pillantott, hogy lássa mit válaszol.Hihetetlen volt ez a durva bánás mód, amivel Frane király megsértette a Jedit. Vajon Qui-Gon meddig tűri ezt a hang nemet? Qui-Gon egy pillanatig csendben volt. Harag nélkül bámulta Frane királyt, és türelmessen megvárta, amíg kidühöngte magát.Az intelligencia és nyugalom a Jedi tekintetében lassan nyugtalanná tették Frane királyt. A nyugtalansága ismét gyorsan haraggá változott. - Ne használj rajtam semmilyen Jedi elme trükköt! - Dühöngött. - Tönkre tetted a mai szórakozásomat. - Vissza kellene, hogy küldjelek a templomodba és elkellene indítanom a háborút a Senalik ellen! - Fel tudnálak robbantani titeket mielőtt megmozdulhatnátok. - Különös képpen ha kereső droidjaid vannak és követed őket, - mondta, - Qui-Gon. - Vagy a kereső droidok nem törvénytelenek a Rutanon? - Megérteném ha törvényen kívül helyeznék őket, legalább minden Rutaninak egyenlő esélye lenne a játékban. - Javíts ki ha tévedek felség, tette hozzá élesen Qui-Gon.Frane király üveges irigy pillantásai megcsillantak a sötétkék bőrében. Obi-Wan végre rájött mitörtént az imént.A király megsértette őket és a felrobbantássukkal fenyegetőzött. Obi-Wan tudta, hogy a vadászat a Rutanon a Kudana bőrök ért folyt, népszerű időtöltés volt, a nyersbőrök pedig híresek voltak az egész galaxisban, csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy ilyen bőröket viseljenek. Az állatokat speciálissan az irháik simasága és szépsége miatt tenyésztették. Azután kihajtották őket a vadonban, hogy a lakosságnak sportot és szórakozást nyújtsanak. Frane király mindig azzal büszkélkedett, hogy ő a legjobb vadász. A vadászzsákmány listát minden év végén kihírdették, és mindig a király volt az első. És most Qui-Gon felfedte a tényt, hogy csalt. Hirtelen Frane király hangos nevetésben tört ki. A király csapata a háta mögött szintén ideges kuncogásba tört ki. - Aduval ütés egy Jeditől! - Én egy gundark vagyok agyon kéne ütnöm magamat! - Mondta, - Frane király. - Látom a legjobb elméket kértem és kaptam a galaxisban. - Ez azt jelenti, hogy én is olyan okos vagyok mint ők,vagy nem? - Barátságossan Qui-Gon vállára tette karjait. - Gyere kössünk barátságot, - mondta. - Végül is boldog vagyok, hogy látlak. - Te és a fiatal társad szívesen látott vendég vagy kérlek csatlakozzatok hozzánk az ünnepségünkön. - Ott meg tudjuk vitatni a mocskos áruló Senaliak ügyét.

Szerkesztve: - ati

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Pontosan nem tudom hány fejezet, de amíg tudom addig hozom.Nem igérem hogy végig meg lesz.

Köszi! Felőlem jöhet. A tömeges fanyalgás után sokkal rosszabbra számítottam, bár 4 fejezet után nem sok értelme van megítélni egy teljes könyvszériát.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Köszönjük szépen a részleteket. Monitor előtt nem nagyon tanácsos ilyen hosszú szöveget olvasnom huzamosabb ideig, úgyhogy ki fogom majd nyomtatni őket.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ez remek, ati! Meddig van meg fordítás?

Végigolvastam az első fejezetet (a szemem már ennyitől is kikészült - nem hiába nem szeretek így olvasni) de meglepően színvonalas. :)

Ha van androidos telefonod akkor azzal jobban tudsz olvasni ugyanis kezeli a .doc és a .txt fájlokat és mem fárad el annyira a szemed én mindig így olvasok e-bookot.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nekem van: Xperia X8-as :D ati, elmondanád részletesen, hogy hogy kell rátölteni, no meg olvasni? Vagy csak simán USBn keresztül áthúzom a kívánt szöveget? :hmm: Jók lettek a fordítások. hamarosan befejezem A Harmadik Leckét :yeah:

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nekem van: Xperia X8-as :D ati, elmondanád részletesen, hogy hogy kell rátölteni, no meg olvasni? Vagy csak simán USBn keresztül áthúzom a kívánt szöveget? :hmm: Jók lettek a fordítások. hamarosan befejezem A Harmadik Leckét :yeah:

Szerintem fogod, átmásolod egy Word dokumentumba, .pdf-ként mented el és szerintem simán fogja tudni olvasni. (Feltéve, hogy ha egy okos telefonról van szó. Az enyém ugyan meg tudni nyitni .pdf-ket, de csak korlátozott mértékben.)

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nekem van: Xperia X8-as :D ati, elmondanád részletesen, hogy hogy kell rátölteni, no meg olvasni? Vagy csak simán USBn keresztül áthúzom a kívánt szöveget? :hmm: Jók lettek a fordítások. hamarosan befejezem A Harmadik Leckét :yeah:

USBn keresztül átmásolod arra vigyázz hogy doc vagy txt formátumú legyen az rtf fájlokat nem fogja felismerni és a docx fájlokat sem aztán a telefonnal megnyitod és olvasod. Sajnos ha legközelebb megnyitod nem jegyzi meg, hogy hol tartottál ezértén úgy csinálom hogy a számítógépen kitörlöm a dokumentumból a már olvasott részletet és újra mentek.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Vector Prime

5. fejezet

- A háború koordinátor

Danni Quee újra és újra és a térképek fölé hajolt, ellenőrizte a koordinátákat és vektorokat. Az ellenőrző teremben állt. A tudósok közül sokan itt töltötték minden ébren töltött órájukat, sőt néhányan még itt is aludtak, most hogy végre találtak valami érdekeset. A tizenöt tagból most kilencen voltak jelen.--- A Helska-rendszer. - mondta Garth Breise a nőnek. - Annak is a negyedik bolygója.--Danni bólintott. Valóban úgy tűnt, hogy a galaxison kívülről érkező aszteroida rövidesen a Helska-rendszerbe érkezik majd - olyan sebességgel haladt, amilyet a tudósok még sosem láttak. Azt is kiderítették, hogy a jelenlegi pályájából és sebességéből ítélve - és nem láttak rá semmi kézenfekvő okot, hogy miért változna meg bármelyik - az aszteroida ütközni fog a rendszer negyedik bolygójával.--- Mit tudunk arról a bolygóról? - kérdezte Danni.--Garth Breise vállat vont. - Nem sokat. Az adatbankokban is alig pár sor van a Helska-rendszerről. Egyik bolygót sem lenne könnyű benépesíteni, és amúgy is messze van a galaxis központjától. Senki nem vette rá a fáradtságot, hogy bármit is kezdjen velük. Még nevük sincsen, csak Helska 1-7.--- Fordítsd az orbitális teleszkópokat a negyedik bolygó felé. - utasította végül Danni. - Nézzük meg, miből van.--- Jégből. - szólt közbe Yomin Carr a Hetesből, amiből a legtisztábban láthatták az aszteroidát.--A többi tudós egy emberként fordult felé.--- Utánakerestem egy kicsit, és megfigyeltem egy-két dolgot. - magyarázta el Yomin Carr. - Mikor rájöttünk, hogy annak fog nekimenni, lekértem pár képet a teleszkóptól.--- Szóval csak egy darab fagyott szikla? - kérdezte Garth.--- Vagy egy jéggé fagyott vízgömb. - felelte Yomin Carr. - Semmi mast nem jeleztek az érzékelők, csak jeget és párát, vagy gőzt. Ásványoknak nyoma sincs. - Természetesen Yomin Carr jóval többet tudott a Helska-rendszer negyedik bolygójáról. Járt már ott, tanulmányozta azt a jégtömböt. A galaxis peremén villipek által keltett jelzőfényeket helyezett el, hogy az érkező Yuuzhan Vongokat odavezesse. --- Biztosak vagytok benne, hogy bele fog csapódni? - kérdezte Tee-ubo.--- Nagyon úgy tűnik. - felelte Danni.--- Mekkora az a bolygó? - kérdezősködött tovább a twi'lek.--- Nem nagy. - Ezúttal Yomin Carr válaszolt. - Pár ezer kilóméter standard mértékegységben.--- Hát ha tényleg csak egy jégtömb, akkor az aszteroida dezintegrálja az egészet. - jegyezte meg vigyorogva Bensin Tomri. Mindannyian izgatottak lettek, mikor felfedezték, hogy összeütközés lesz, ilyet ugyanis még egyikük sem látott. Hogyha Yomin Carrnak igaza volt, akkor a buli valóban izgalmas lesz.--- Próbáljunk meg több adatot szerezni arról a bolygóról. - javasolta Danni. - És szerintem itt lenne az ideje, hogy értesítsük az ExGal anyabázist és az Új Köztársaságot. Ők tudnak még pár tudóst ideküldeni.--- És gyorsan kell cselekednünk. - tette hozzá Bensin Tomri. - Már csak pár nap, és... - megállt, és szélesen mosolyogva szétcsapta karjait - ...bumm!--Tee-ubo azonnal a kommunikációs panelhez sietett, hogy megnyissa a csatornát, és kapcsolatba lépjen az ExGallal.--Nem működött.-- --- Erősítsék meg a dovin basal-ok szorítását a bolygón! - utasította a hatalmas és erőteljes Da'Gara prefektus legénységét. Az aszteroida legénységét, ami nem is volt aszteroida, hanem egy hatalmas, tíz kilométeres yorik korall-csomó, egy élő világhajó.--- Nagyobb sebességet kíván, prefektus? - kérdezte az egyik tetovált harcos.--Da'Gara, aki nem szokott ilyen kérdésekhez, elég csúnyán nézett rá.--- Belek tiu. - mondta gyorsan a másik, ökleit ellentétes vállaihoz csapva. Ez volt a bocsánat- és engedélykérés a továbbeszélésre.--Da'Gara bólintott. Ez a harcos, Tu Shoolb hasznosnak bizonyult útjuk során.--- Egy sebességváltozás figyelmeztetheti azokat az asztrofizikusokat. - magyarázta Tu Shoolb. - Természetes testek nem csinálnak ilyet.--- Azok? Kételkedik Yomin Carr munkájában?--- Nem, prefektus. - szólt Tu Shoolb, és ismét végrehajtotta az előző rituálét. - Belek tiu.--Da'Gara elküldte őt a dovin basal-okkal való feladatához. Azok voltak az organizmusok, melyek mozgatták a világhajót. Azzal a képességgel voltak megáldva, hogy befolyásolni tudták a gravitációs mezőket, akár több millió kilométer távolságban is. A kifejlett, három méteres dovin basal-ok sora megállás nélkül törtetett, és minél fókuszáltabb volt ez a vonal, annál erőteljesebb a húzóerő. Most ahhoz a bolygóhoz húztak a Yomin Carr által kihelyezett villip jelzőfények mentén, melyet a galaxis lakói Helska 4 néven ismertek.--Da'Gara majdnem megváltoztatta a sebességre vonatkozó parancsát, de óvatos volt, és valóban nem tudhatták, hogy Carr elvégezte-e már feladatát. A mostani sebesség persze igényelt pár utolsó pillanatbeli pályamódosítást, hogy megfelelően keresztezzék a bolygó pályáját, de nem számított. A prefektusnak nem számított. Nemrég a világhajó főrészében járt, hogy kommunikáljon a hatalmas yammoskkal, a háború koordinátorral, melynek gumós feje vörös volt a mohóságtól, kilométernyi hosszú, vastag és vékony csápjai pedig izgatottan forogtak, csavarogtak. A yammosk el akarta már kezdeni.--Da'Gara prefektus volt, magas rangot viselt. És ez az ő hajója volt, de a yammosk küldetése elsőbbséget élvezett, el kellett helyezniük ezt a csodálatos élőlényt, melyeket évszázadokig képeztek, hogy népének hasznára váljanak a hódításkor.--A yammosk mohó volt.--Da'Gara is.--- Egy csóva! - jelentette be az ExGal-4 egyik tudósa, majd felállt, és rácsapott a konzol szélére. - Tudtam!--Danni, Bensin és még többen a Heteshez siettek, és bólintottak, ahogy észrevették a jól látható csóvát az aszteroida mögött. - Nem valami nagy. - jegyezte meg valaki. De mégis, tisztán látható volt.--- Akkor ez egy üstökös. - dörmögte Bensin Tomri, és szinte azonnal kirobbantak a viták, többnyire arról, hogy a galaxison kívüli űrben elvileg nincs hő, és ha mégis volna hőenergia - ahogy azt néhány asztrofizikus állította - akkor a jég nem maradhatott volna meg rajta. --Danni és Bensin magabiztosan összemosolyogtak. Ez a nap a váratlan felfedezéseké volt, és ez mindig egy fénysugár a tudósok elméjében. Először észrevették, hogy az aszteroida növeli sebességét, noha nem tudták eldönteni, hogy ez a pálya következtében van, vagy netán valami fel nem fedezett gravitációs mező okozza-e, és azóta az is kiderült, hogy szó sem volt aszteroidáról, egy üstökös repült galaxisukban, egy rövid, de tagadhatatlan csóvával.--- Megjavította már Garth a kommunikációs rendszert? - kérdezte Danni.--- Dolgozik rajta. - felelte Bensin. - Valami átrágta a kábeleket, és kell csinálnia nekik egy csatlakozót.--A terem másik felében Yomin Carr titkon jót mulatott rajtuk. Nem üstökös volt az, és nem csóva, hanem a világhajó, és a mögötte haladó korallugró vadászgépek, amiket a hajóhoz membrános kreatúrák kötötték, mely kreatúrak annyira kitágulhattak az űrben, hogy tényleg egy csillagászati jelenségnek lehetett nézni őket.--Garth Breise lépett a terembe, egy nagy fémdobozt cipelvén. - Két nap. - szólt oda Danninak.--- Csináld meg holnapra. - felelte a nő. - Időben kell szólnunk nekik, hogy ideérjenek.--Garth színpadiasan felsóhajtott, de bólintott, majd távozott.--Yomin Carr csak mosolygott, tudván, hogy Garth rendbehozza a kábeleket, és ráébred majd, hogy a rendszer így sem működik. Vajon mennyi időbe telik majd, hogy rájöjjenek a következő okra, a torony tetején kihúzott vezetékekre?--Úgy bizony, ezeknek a bolondoknak sok meglepetésben lesz részük az elkövetkezendő napokban. Soha nem jelezhetnek társaiknak, és a bolygójuk hamarosan leég körülöttük.--A naplemenete ezúttal zöld-naranccsárga színben játszott. Yomin Carr kis dweebit-jei elkezdték halálos varázsukat...-- --Da'Gara sokszínű kamrájában üldögélt, és érezte maga körül a vibráló mozgást. Minden a helyén volt végre, ő rendelte el a lassítást, hogy pályájuk ütközzön a negyedik bolygóéval, ahol a yammosk és ő berendezik első bázisukat.--A világhajó mögött a korallugrók lassan kiterjedtek, félkört alkotván a membrános vitorlából, melynek közepén a világhajó állt. A dovin basal-ok nehézségi szorítása elengedte a bolygót, helyette a hatalmas jármű pályájára fókuszált. --A korallugrók bevitték a nagy hajót, és elérték a felszínt, de korántsem azzal a látványos robbanással, amit a távolból figyelő szemek vártak, inkább egy tompa loccsanással, ahogy a membránok révén utat fúrtak maguknak a jégben.--A többi ötezer Yuuzhan Vonghoz hasonlóan Da'Gara is szekrényéhez lépett, és előhúzott egy húsos, membrános kreatúrát, az ooglith-maszk egy ooglith-köpenynek nevezett változatát. A prefektus segítségével a köpeny felfutott a lábán, majd teljesen beborította, milliónyi érzékelője fullánkszerűen kapcsolódott a prefektus sejtjeibe. A maszkkal ellentétben a köpeny arcrésze átlátszó volt, megmutatta az arc dicsőséges torzulatait. Da'Gara még várt egy pillanatott, hogy a kapcsolat teljes legyen, majd egy egy mellette fekvő, vízzel teli dobozból kivette egy puha, csillag formájú teremtményt, és az arcához tartotta, amihez lassan csatlakozott is. A prefektus öklendezett egy kicsit, ahogy a gnullith egy tapogatója lecsúszott torkán, és mindkét orrlyukára rá kellett tennie egy-egy ujját, nehogy a lény teljesen elzárja légutait, de végül a kapcsolat teljes volt, és a kreatúra megértette feladatát. A Da'Gara testében található vízből lélegzett, a prekektus pedig az általa termelt oxigént lélegezte be.--Da'Gara lement a legalsó szintre, végighaladván a kemény falú folyosókon, ahol katonáinak nagy része, és a nagy yammosk várta.--A yammosk vezette ki őket a világhajóból, miközben kiszélesítette tapogatóit, hogy meg tudjon kapaszkodni a jeges talajban. Aztán fogát egy ionágyú erejével vájta a jégbe, újra és újra rácsapván, miközben még egy folyadékot is bele juttatott, hogy segítsen a kéreg elolvasztásában. Majd egy órai munka után a fog végül átjutott, és a yammosk rögtön lecsúsztatta hatalmas, csonttalan testét az alatta fekvő vizes világba.--Da'Gara és csapata követték a víz alá, ahol a gnullith-ok gondoskodtak a légzésről, az ooglith-köpenyek pedig a melegről.--Hamarosan a yammosk mesterkedésének területét visszafoglalta a természet, és a lyuk befagyott. De még előtte egy másik hatalmas teremtmény, egy barnás féreg a világhajótól egészen a vízig kiterjedvén befurakodott oda. Belső hőmérséklete túl magas volt ahhoz, hogy meg tudjon fagyni, így Da'Gara kommunikálhatott is világhajón maradt szolgáival.--A korallugrók pilótái elengedték a membránvitorlát, majd hajóikkal a világhajó dokkjait vették célba a felsőbb szinteken, és ott vártak a háború koordinátor parancsaira...-- --- Már benne van a gravitációs mezőben! - jelentette be Bensin Tomri izgatottan. Mind a tizenöten a vezérlőteremben álltak, és figyelték a képet, reménykedvén, hogy az aszteroida nem lesz elég gyors ahhoz, hogy elkerülje a bolygót. --Mindannyian feszülten figyelék, ahogy egy apró pont támadt a jégfelszínen... aztán...--Aztán semmi. Sem robbanás, sem a jeges bolygó elpárolgása...--Semmi.--- Mi a fene? - tört ki valamelyik tudósból, és mindannyian értetlenül vakargatták fejüket. Minden adat, amit összeszedtek az üstökösről, ismeretlen jeleket mutatott, és most ez...--- Megcsináltad már azt a kommunikációs tornyot? - kérdezte Danni Garthot elég élesen.--- Az egyetlen dolog, amit még nem próbáltam, hogy felmásszak ellenőrizni a kapcsolatok fenti végét. - felelte frusztráltan a férfi.--Danni tekintete semmi jóval nem kecsegtetett. Kompromisszummal meg végképp nem.--- Jól van na, megcsinálom. - emelte fel megadóan kezeit, majd kiviharzott a teremből.--- Van valakinek bármilyen ötlete arról, amit láttunk? - kérdezte Danni, ugyanolyan frusztráltan, visszafordulva a képernyő felé.--Senki nem válaszolt.--- Kapcsolatba kell lépnünk az ExGal-lal. - szólt Bensin. - Vagy a toronnyal, vagy az űrből.--- Fel akarod vinni azt a rozzant Spacecaster-t? - kérdezte valaki kétkedően.--- Ezt kell tennünk. - szólt közbe Danni. - Kivisszük, egészen a Helska 4-ig, aztán a HoloNeten kiadunk egy üzenetet.--Nem vitatkozott vele senki, de senki nem volt túlzottan elragadtatva ettől. Mikor legutóbb felvitték az űrhajót, alig jutott el egyáltalán a légkörön kívülre, és egy út a Helska-rendszerig elég öngyilkos vállalkozásnak tűnt.--Kivéve Yomin Carr szemeiben, aki igen szórakoztatónak találta a fegyelmezetlen tudósok morgolódó csoportját... Milyen vicces lények ezek a hitetlenek...

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Vector Prime

 

6. fejezet

 

Jacen hallotta az ismerős sziszegő hangot, és azt az elektromos zúgást, amikor felment a Millennium Falconra. Észrevette, hogy Anakin ott van, és a fénykardjával gyakorol. - Mindig gyakorolt. - Normális esetben Jacen egyedül hagyta volna öccsét, tudta, hogy a jelen helyzetben nem sok mindenben tudnának egyetérteni, de most, főleg a Belső Tanáccsal való találkozás után Jacennek kedve lett volna egy jót vitatkozni, úgyhogy átment abba a kamrába a Falconon, ahol Anakin oly gyakran ugrált a kardjával. - Ott volt öccse, ruháját átitatta az izzadtság, lebukott, megpördült, fénykardjának pengéje villogott minden egyes csapáskor, ahogyan hárította a gyakorlószonda energiasugarait, mely folyton lyukakat keresett a védelmén. - Anakin egyre fejlődött, ezt Jacennek be kellett ismernie, a fiú olyan sebesen mozgatta kardját, hogy szinte egy fényhálót szőtt maga elé, amin nem hatolhattak át lövedékek. - A feladat befejeződött, a gyakorlószonda leállt. Anakin kikapcsolta fénykardját, és zihálva állt a kamra közepén. - Jacen lassan, szinte gúnyolódva tapsolni kezdett. - - Te meg tudod csinálni ilyen jól? - kérdezte Anakin, mielőtt egyáltalán megfordult volna, hogy szembenézzen bátyjával. - - Fontos ez? - kérdezett vissza Jacen. - Anakin nem válaszolt, csak elfintorodott, és megvetően szusszantott egyet. - - A fél életedet azzal töltöd, hogy akörül a vacak körül ugrálsz. - jegyezte meg Jacen. - - Jedi-lovagok vagyunk, vagy legalábbis hamarosan azok leszünk. - - És persze minden Jedinek azzal kéne töltenie az idejét, hogy egy játékbolygó körül táncol. - szólt Jacen szarkasztikusan. - - Te is gyakorolsz. - felelte Anakin. - - Igen. - értett egyet Jacen. - De több időt töltök egyedül, mint te. - Anakin szkeptikusan nézett rá, mintha azt kérdezni, hogy már megint mi a baja. - - Oka van az egyedüllétnek és a gyakorlásnak is. - próbálta elmagyarázni Jacen. - - Igen. - felelte Anakin. - Hogy csiszoljuk a képességeinket. - Jacen már megrázta a fejét, mielőtt öccse egyáltalán befejezte volna válaszát. - Hogy elmélyítsük a megértésünket. - - Már megint? - - Még mindig. - mondta Jacen határozottan. - Mire gondolsz, amikor gyakorolsz? - Megint az a szkeptikus kifejezés. - - Arról fantáziálsz, hogy törvényen kívüli gamorraiakat üldözöl? - kérdezte Jacen. - Vagy megmented a galaxist, ahogy apáék? - - Amikor gyakorlok, tiszta az elmém, csak az Erőre koncentrálok. - felelte Anakin, de Jacen ismét megrázta a fejét, mintha nem lenne megelégedve a válasszal. - - Mielőtt belemerülnél az Erőbe. - mondta. - Közvetlenül előtte - és utána. Mire gondolsz akkor? - Anakin kezdett merges lenni. - - Mire gondolsz olyankor? - Jacen nem hagyta annyiban. - Milyen csatákat jelenítesz meg a képzeletedben? - - Mit számít ez? - csattant fel Anakin. - - Nagyon sokat. - felelte keményen Jacen. - Ez nem az Erő igazsága. Te még mindig azt hiszed, hogy az Erő egy eszköz. Egy fegyver a te háborúdban, amit mindenki ellen bevetsz, akit rossznak gondolsz. De ez egy korlátolt nézet. - - Az Erő egy fegyver. - felelte Anakin lassan. - Egy hatalmas fegyver. És nagy felelősség. - Jacen ismét megrázta a fejét. - Ezek az Erő felületes igazságai. - mondta. - Azok, amiket annyian imádnak, mert ennek segítségével kielégíthetik személyes becsvágyukat. - Anakin úgy nézett ki, mintha ki akarna köpni. - - Az Erő a méltóság és az igazság képviselője. Nem pedig egy eszköz, amit bárki kényére-kedvére használhat, hogy a saját jó-rossz nézeteit támogassa. - - Miért, azt hiszed, az Új Köztársaság gonosz? - kérdeze mérgesen Anakin. - - Nem gonosz, de nem is igazán jó. - magyarázta Jacen. - De sok lépésükkel nem értek egyet. Ami biztos, hogy már több szuverén közösség is megszenvedte az uralmukat, csakúgy, mint a Birodalom esetében. - - De most a közjó és egy jó cél érdekében cselekszünk. - vitatkozott Anakin vehemensen bátyjával. Nyilvánvaló volt, hogy nem szívesen hall semmilyen párhuzamról, amit az Új Köztársaság és a régi Birodalom között vontak. - Jacen csak kuncogott, egy egyszerű, gúnyos reakció volt ez Anakin szavaira. - - Ebből kezd elegem lenni. - jegyezte meg Anakin. - - Addig fogod hallani, amíg fel nem fogod végre az igazságot. - vágott vissza azonnal Jacen. - Ez az én felelősségem. - - Ezt Luke mondta neked? - - Ehhez neki semmi köze. - felelte Jacen. - Ez rólad és rólam szól. - - Ismét életre fogja hívni a Jedi Tanácsot. - mondta Anakin, olyan hangsúllyal, mintha ezzel az egy mondattal megnyerné a szópárbajt. - - Muszáj ezt tennie. - szólt Jacen, és a hangja egyértelműen elárulta, hogy ő nem örül annyira ennek, mint öccse. Sőt, semennyire sem örül. - Mert különben egy katasztrófát kockáztat meg, köszönhetően annak a sok Jedinek, akik azt csinálják mint te, csak nagyban; fel-alá rohangálnak a galaxisban, és szentesítenek mindent, amit tesznek. - rálegyintett testvérére, és megfordult, hogy távozzon, de két lépest sem tett, amikor Anakin megragadta a vállát, és megállította. - - Ez. - mutatott fénykardjára. - Ez a törvény eszköze. - - Nem! - vágott vissza Jacen. - Ez egy eszköz, amin keresztül a Jedik magukba nézhetnek, megtalálhatják a békéjüket, és mélyíthetik az Erő iránti megértésüket. - Anakin arckifejezése egyértelműen elárulta, hogy nem tudja megérteni Jacen álláspontját, és nem is túlzottan akarja. - - Azzal, hogy csak harcra használod az Erőt, megtagadod magadtól a lehetőséget, hogy igazi valójában átjárjon. - szólt Jacen. - Nem a háborúk a fontosak, hanem az, hogy találd meg a békédet és helyedet a galaxisban. - - A szép szavak semmit sem érnek, ha egyszer elkeződik a harc. - morogta Anakin. - - De egy Jedi, aki meglelte békéjét, sokkal jobb harcossá is válik egyben. - - Bizonyítsd be! - Anakin kihívóan meglengette időközben újból aktivált kardját Jacen arca előtt. - - Hogyha kell, keresztültolom a fejeden az igazságot a fénykardom hegyével! - felelte Jacen, miközben nyugodtan előrelépett. Előhúzta saját fénykardját, és aktiválta. - Anakin lezárta az átjárót. Luke nem örült volna túlzottan, ha ott párbajozáson kapja őket, Hanról nem is beszélve. Visszafordult bátyjához, aki egyre közeledett felé, magabiztos, egyenletes léptekkel. - Talán elismered majd, hogy nekem van igazam, ha legyőzlek. - mondta Anakin, de Jacen nem figyelt rá. Bátyja már mély koncentrációba merült, magába szívta az Erőt, hogy a társául szegődjön. - Mindketten megtorpantak egy pillanat erejéig, aztán Anakin hirtelen előreszökkent, fénykardja megvillant, és Jacen válla felé haladt, és mikor bátyja könnyedén hárított, Anakin megperdült, és a másik irányból támadott. - Jacen azt is hárította, és nekifeszült a csapásnak, a fénykardok csikorogva csúsztak egymáson. Jacen lefelé szorította őket, majd tekert egyet a csuklóján, tovább növelvén a nyomást. Anakin azonban villámgyorsan hátrarántotta saját kardját, kihúzván a veszélyes táncból, majd gyorsan félreütötte testvére pengéjét, mielőtt az torka elé dugta volna saját kardját, gyorsan véget vetve az ütközetnek. Anakin újra támadott, majd újra, és újra, de egyre csak Jacen hárításaival találkozott, mintha csak egy téglafalat püfölt volna. - - A harag elárul. - szólt Jacen, és Anakin megborzongott a szavak hallattán, felismervén a pillanat igazságát, és megtartva a határt a Sötét Oldal előtt, amit a Jedik nem látogathattak. - Anakin minden erejét beleadta a támadásba, sokkal változatosabban, és gyorsabban mozgatta pengéjét. Döfés, hárítás, vágás, hárítás. - Ez így ment több percen keresztül, ment az adok-kapok, oda-vissza a kis szobában, egyszer már úgy tűnt, hogy valamelyikük előnyt szerez, de aztán a másik gyorsan válaszolt, és kezdődött minden előröl. Bízniuk kellett magukban és egymásban, fénykardjaikban nem volt gyakorló-mód. Egyetlen hiba, rossz mozdulat, túl messze vitt döfés súlyos sérülést okozhatott. - De csak azért is folytatták, filozófiai nézeteltéréseiket a kardokon keresztül vitatták meg, és Jacen figyelmeztetése ellenére egyre vadabbul küzdöttek, eszelősen csapkodva, hárítva a másik támadásait. Ebből a stílusból először Jacen lépett ki, felfogván Anakin egy csapását, és egy jóval védekezőbb formát átvéve elegánsabb szellemre váltott. - Bátyjának hirtelen passzivitása csak még nagyobb intenzitásra ösztökélte Anakint. Balról támadott, egyszer, kétszer, háromszor, aztán megperdült, fogást váltott, és jobbról sújtott le. Jacen kivédte balról a három csapást, jobbról is az első kettőt, aztán... hirtelen lebukott. - Anakin pedig imígyen csak a levegőbe kaszált, elvesztette egyensúlyát, testvére pedig felpattant, elegánsan kiütötte kezéből a kardot, majd finoman torka elé nyomta saját pengéjét... aztán kikapcsolta. - - Az Erő nem egy játékszer. - mondta. - Mi pedig nem vagyunk galaktikus rendőrség. - Anakin hosszú időn át csak bámult testvérére. Teljesen meglepte, hogy Jacen, aki annyial kevesebbet gyakorolt mint ő, ilyen simán legyőzte. - - Luke az Erőt használta, hogy elpusztítsa a Halálcsillagot. - emlékeztette csendesen testvérét Anakin. - - És Mara most a betegsége ellen használja. - felelte Jacen. - Csak akkor gondolkodhatunk a galaxis békéjének védelmében, ha előbb megtaláltuk saját békénket. - Anakin nem felelt, csak nézte bátyját, egy hosszú, csendes pillanat erejéig. - - De sokat fejlődtél. - jegyezte meg Jacen, öccsére kacsintott, majd kifelé indult. - - Legközelebb legyőzlek. - szólt mögüle Anakin, ahogy arra Jacen számított is, de ettől csak még szélesebben mosolygott, ahogy kilépett a rámpához vezető folyosóra. Lentről fémcsörömpölést és káromkodást hallott - keményen dolgozó apja részéről. - - Szét fogod szedni a vezetéket! - üvöltötte Han. - Csubakka indulatosan visszamordult, majd hirtelen a vuki feje felbukkant a nyitott szervízpanelen keresztül. - - Gyere vissza azonnal, szőrgolyó! - kiabálta Han. - Csubakka hirtelen elegánsan kiszökkent a lyukból - legalábbis Jacennek először úgy tűnt, de aztán észrevette apja szikrázó vezetékeket szorongató kezét a lyukban, és a füstcsíkokat Csubi hátsóján. - Nem tudta megállni, hogy el ne kuncogja magát, de erősen igyekezett elfojtani, midőn az ülepét dörzsölgető vuki odarohant elé. - Aaaah, aeeeaaah! - mordult rá Csubi. - - Nem én voltam! - jelentette ki Jacen. - Hanem Anakin. - Csubi újra felbődült. - - Nem, az nem ugyanaz! - ellenkezett Jacen. - A vuki szélesen széttárta a karjait. A körbezárt távolság kábé három méter lehetett. Megrázta szőrős fejét, és üvöltött. - - Nem mondtam, hogy pöröghetsz a Falconnal! - vitatkozott vele Jacen. - És én sem tettem. Anakinnal beszélgess! - - Aaaah-aaah-aaa! - - Szíveskednél idevonszolni magad, és segíteni ezzel a kiegyenlítővel? - kérdezte szárazon Han, hátrafordítva a vukit. Egy pár kábelt tartott a kezében - az egyik állandóan szikrázott - és az arca olyan gépolajos volt, hogy szeme és fogai szinte csillogónak tűntek. - Jacen újra felnevetett, vagy legalábbis nevetni kezdett, amíg Csubi vissza nem fordult, és fenyegetően rámeredt. Semmi sem hallgatatott el valakit úgy, mint egy vuki tekintet. - - Na? - vakkantotta Han, és egy rezignált morgással Csubi megfordult, hogy újra belevessék magukat a nyitott szervízpanelbe. - Kicsivel később Mara, Jaina és C-3PO még mindig munkában találták barátaikat. Közben Leia elköszönt tőlük, hogy jelentést tegyen a tanácsnak. - Jaina azonnal félrevonszolt testvéreit, hogy elmesélhesse a Z-95-ösök elleni csata történetét. Anakin elégedetten hallgatta, mintha a történtek csak alátámasztanák saját nézetét az Erőről. - Jacen nem kezdte elölről a vitát. - Hasonlóképpen Thripio és Artu Detuhoz sietett, és előadta a maga litániáját Nom Anorról, akit mint "az univerzum legellenszenvesebb alakját" jellemzett. - Artu sípolt és füttyögött, és úgy tűnt, lenyűgözte barátja története, különösen mikor Thripio elmesélte a találkozó végét, mikor szemtől-szembe került a hatalmas Nom Anorral. - Időközben Mara is beszámolt Luke-nak Wurth Skidder halálos közbeavatkozásáról. - - Túlbuzgó majom - közölte. - - Biztos vagy benne, hogy nem csak segíteni próbált? - - Nem volt szükségünk a segítségére - felelte határozottan Mara. - Ezt Wurth is tudta. A Jade Sabre fegyverzete több mint elég néhány Fejvadászhoz. Egyébként is, mire odaért, már majdnem hátrahagytuk őket. Nem, Wurth csak egy kis izgalmat akart, és néhány újabb koponyát az ágyúja alá. - Luke meglehetősen tanácstalanul vont vállat. Száz Jedi-lovag randalírozott a galaxisban - hogyan tarthatta volna őket ellenőrzés alatt? - - Egyszerre csak egy dolgot - szólt rá Mara, és mikor Luke kíváncsian felnézett, a nő rávillantott egy sokat tudó mosolyt. - Tudsz az összes problémáról, és úgy érzed, elnyomnak téged, de ez csak azt jelenti, hogy egyesével kell elbánnod velük. A testvéred alaposan helyretette, Wurth felől nem kell aggódnod - legalábbis egy darabig még biztos nem. - - Mit szólnál egy kiránduláshoz a Külső Peremre? - kérdezte váratlanul Luke, és ezúttal Mara nézett rá kíváncsian, a férfi volt soron a savanyú vigyorral. - Mielőtt még válaszolhatott volna, Luke átölelte feleségét, és felnevetett. Mindig sokkal jobban érezte magát, ha Mara is ott volt. - Csubi csendesen a falnak dőlve álldogált a tanácstermen kívül, kezeit a feje mögé téve. Mikor Mara és Jaina megérkeztek a Falconhoz, Han elküldte Csubit, hogy kísérje el Leiát, de a vuki megértette, hogy csak azért, mert mindkettejüknek szüksége volt egy kis szünetre. A javítások nem mentek túl jól, Han és Csubi pedig az elmúlt órát azzal töltötték, hogy egymással üvöltöztek. Most hálás tudott lenni ezért. - De mikor az egyik tanácstag, a commenori Fyor Rodan váratlanul kijött a teremből, és elkezdett mutogatni rá, miközben valami ostoba vitáról magyarázott, amik a vukik otthonával, a Kashyyyk-kal való kereskedelem okán merültek fel, Csubi rájött, hogy még nem volt ideje lehiggadni. - Leia pár pillanattal később lépett ki a teremből, és azonnal a fejéhez kapott. Fyor Rodan ott lógott a hall túlsó végében, egy szekrényben, valaki ráakasztotta gallérját az egyik fogasra. - - Hadd gratuláljak a remek kis baráti köréhez - szólt oda neki a tanácsos szárazon. - - Csubi, szedd le onnan! - szólt rá Leia. - A vuki felmordult, és megrázta a fejét. - - Triebakk tanácsos hallani fog erről! - fenyegetőzott Rodan. - Ismered Triebakkot, nemde? - Csubi rávágta a szekrény ajtaját. - - Nem bánhatsz így a tanácsosokkal! - szidta meg Leia, miközben a szekrény felé lépett. De megtorpant, ahogy eszébe jutott a találkozó, amiről épp kijött, a véget nem érő veszekedés apró részletek felett is, és két tanácstag nyílt ellenségeskedése a kudarca felett, nyilvánvalóan politikai okokból. - - Na menjünk - sóhajtotta, és a folyosó felé fordult. Bolpuhr árnyékként követte. - - Aaaaah? - Csubi a szekrény felé biccentett a fejével. - - Kis szerencsével nem találják meg azelőtt, hogy eltűnnénk innen - vont vállat Leia. Csubi beleegyezően felmordult, és követte. - Leia rögtön jobb kedvre derült, mikor végre elértek a Falconhoz, és újra megláthatta a villanást férje szemében. A tűz az eltelt évek dacára is megmaradt közöttük, mély, őszinte szerelem, és tisztelet. - - Látom, Csubi megtalált - jegyezte meg Han, miközben előrelépett, hogy megölelje Leiát. - Gondolom, a földszintről hallotta az üvöltözésedet. - - Gondolom Mara neked is beszámolt Nom Anorról - mutatott rá savanyúan Leia. - - És Wurth Skidderről is - tette hozzá Luke, aki épp lefelé sétált a rámpán. - Leia felsóhajtott, és megcsóválta a fejét. - Muszáj kezdened vele valamit - felelte. - - Egyszerre csak egy problémát - így Luke. - - Miért, most mi az? - - Egy kis kirándulásra megyünk - magyarázta Han. - - Remélem jó messzire - így Leia. - Han nevetett. - Ennél messzebre már nem is lehet. - - Még az sem lesz elég távol - felelte Leia, visszatekintve a szenátusi épület irányába. - Kiteheti ezeknek a lelkét is az ember... - Luke kuncogott. - Némiképp válogatósak, ami a sikereket illeti - jegyezte meg. - - Diplomatikus - jegyezte meg Leia. - Szóval most mi a probléma? - - Majd út közben elmondjuk. - - Jedik? - Han vihogását hallva Leia már tudta, hogy jól tippelt, és ennek fényében egyre nagyobb kedve volt menni. Akart már egy kis mentességet a sok zűrzavartól, de a Wurth Skidderes incidens után Leia kezdte személyes ügyévé tenni a Jedik problémáit. Nem gondolkodott sokat Luke tervén, hogy újra életre hívja a Jedi Tanácsot, nem tekintette a saját problémájának, a Köztársaság amúgy is ellátta elég tennivalóval, de most kezdte látni a nagy képet, és tudta, hogy sokkal szebben mutatna, ha Luke végre rendbe tudná szedni a Jedi-lovagokat. - - Meglátogatunk egy régi barátot is - tette hozzá Han, és Leia kíváncsian nézett rá. - - Landót. - Na ennyit a vakációról. Valahányszor Lando belekeveredett a dolgokba, minden bonyolódni kezdett, és végül veszélyben kötöttek ki. Nem is örült neki túlzottan, hogy a férje még mindig foglalkozik Landóval - amikor ez történt, mindig a katasztrófa szélén kötött ki. Ez persze csak megerősítette elhatározását, hogy ő is megy. - - Marával mi van? - kérdezte Luke-ot, próbálva elrejteni a mélységes aggódás jeleit. - - Jön ő is. - mondta Luke. - Jainával épp beállítják a hipertéri pályát. Már persze, ha sikerül újra elindítanunk a Falcont. - Leia Hanra pillantott. - - Anakin - magyarázta amaz bosszúsan. Feleségét nem lepte meg túlzottan. - - Biztos vagy benne, hogy Mara készen áll erre? - fordult újra Luke-hoz. - - Csak próbáld megállítani! - felelte a Jedi. - Leia mosolyt erőltetett az arcára. Minden kín, és a halálos fenyegetés ellenére Mara eltökélte magát, hogy teljes életet fog élni, anélkül, hogy a titokzatos betegség válna létezésének központjává. - Ettől Leia csak még jobban örült, hogy épp Mara az, akit Jaina mentorának nevezhet.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Vector Prime

7. fejezet

 

- Kételkedett ebben bárki? - kérdezte Bensin Tomri szarkasztikusan, mikor Danni bejelentette, hogy az ősöreg Spacecasterrel elmegy a fagyott Helska 4-hez. - - De nem egyedül mész! - vágta rá Tee-ubo, és Danni nem ellenkezett. Végül úgy döntöttek, hogy hárman mennek, és egyiküknek geológiai tapasztalatokkal is kell rendelkeznie, míg Danni volt a misszió vezetője és a pilóta egyszemélyben. - Nem sokkal később Yomin Carr kinyitotta ajtaját, miután kopogást hallott. Danni állt a folyosón, szélesen mosolyogva. - - Azt hiszem, meg kéne jutalmaznunk téged az elhivatottságodért, és kemény munkádért. - szólt. - Neked kellett volna megtalálnod az aszteroidát. - - És most egy olyan lehetőséget kínálsz nekem, ami egyszer adódik az életben? Azt akarod, hogy én menjek veletek, igaz? - kérdezte komolyan Yomin Carr. - Danni bólintott, és újra rámosolygott. - - Attól tartok, vissza kell ezt utasítanom. - folytatta a Yuuzhan Vong. Fülében a tizowyrm vibrálni kezdett, jelezvén, hogy elkelne egy kis könnyedség a viselkedésében. - Egyébként is, azért kérsz meg engem erre, mert senki más nem olyan őrült, hogy felszálljon arra az űrhajónak csúfolt ócskavasrakásra. - mondta, és mosolyt kényszerített arcára. - Danni elnevette magát, és nem cáfolta meg a férfi kijelentését. - - De ez nem lenne helyes. - mondta Yomin Carr egy pillanattal később teljes komolysággal. Nem tehette meg, a parancsai egyértelműek voltak, semmilyen körülmények között nem mehetett a bázisuk közelébe, mert akkor dicstelen halál várt volna rá. Yomin Carr nem kerülhetett kapcsolatba a háború koordinátorral, és a többiekkel sem, leszámítva a villipeken keresztül történő rövid jelentéseket. - Csak rövid ideje vagyok az ExGal tagja. - magyarázta. - Néhányan már hosszabb ideje vannak a Belkadanon, mintsem én egyáltalán a szervezetben. Nem vehetem el tőlük ezt a lehetőséget. - - Már kimondtad a tutit. - felelte Danni. - A többiek nem is igazán akarnak jönni. - - Dehogynem. - biztosította a nőt Yomin Carr. - Idegesek amiatt a vacak hajó miatt, ahogy én is. Lehet, hogy neked is így kéne gondolkoznod... De maga a lehetőség... az olyan, hogy minden tudós a fél karját odaadná érte. - - Minden tudós, leszámítva Yomin Carrt. - jegyezte meg szarkasztikusan Danni. - - Hiszek az előjogokban. - felelte Yomin Carr, miközben elégedettséggel töltötte el a gondolat, hogy Danni nem tudta figyelmen kívül hagyni őt. Mindig időben érkezett a műszakokra. Mindig hű maradt posztjához, miközben a többiek folyton csak azt nézték, hogyan bújhatnának ki felelősségük alól. - Találj valaki olyat, aki jobban megérdelmi a lehetőséget. - mondta végül Yomin Carr. - Mindketten mosolyogtak, amíg Danni nem távozott, elfogadván az udvarias visszautasítást, de mikor a nő elhagyta a szobát, Yomin Carr tekintete elkomorodott. Azon gondolkozott, hogy ölje-e meg egyszerűen őket álmukban, mellyel elejét venné a felfedezésük lehetőségének. Térdre esett, és előrehajolva homlokát a padlóhoz érintette, könyörgött Yun-Harlának, a Csalárd Istennőnek és Yun-Yammkának, a Gyilkosnak segítségéért. Ujjai elfehéredtek az erőtől, mellyel a padlóhoz szorította őket, miközben dühének, harcos vágyainak egy részét a talajon töltötte ki. - Ezzel le is nyugtatta magát, és ismét uralta gondolatait. Össze kellett mérnie a fenygetést a bukás lehetőségével, és egyensúlyt hozni az egyenletbe. Kicserélte még a tizowyrm-jét, a féreg már túl hosszú ideje dolgozott a fülében, és vészesen közel került a végkimerüléshez. Ha túl sokáig tartotta volna ott, szó szerint halálba vibrálta volna magát. - Nem sokkal ezután, ismét az éj sötétjében hagyta el szobáját, és az apró Spacecaster-hez lopakodott. - Ez volt Yomin Carr képzésének és munkájának legundorítóbb része, a munka a masinákkal, minden olyan élő eszköz nélkül, amiket a népe használt. Emlékeztetnie kellett magát a nagyobb ügy fontosságára, így sztoikusan elfogadta szerepét, mint ahogy a képzése alatt is azt tette, és nem mondhatta, hogy nem volt büszke képességeire - a Praetorite Vong soraiban talán ő volt a legkiválóbb technikus. - Nyíltan dolgozott, túl sokan jártak erre ahhoz, hogy rejtve maradhasson - nem rejtette el a fényeket, és meg sem próbálta tompítani a fém csörömpölését. - Danni egy órával később meg is találta odakint, miközben épp nyakig temetkezett a hajó nehézségi kiegyenlítőibe. - - A tömíték félrecsúszott a nyomáspumpáról. - magyarázta őszintén, és nem hazudott, a Yuuzhan Vong harcos ezúttal tényleg javította a hajót. Ha Danni korábban lett volna itt, mikor Yomin Carr épp a kommunikációs eszköz kábeleit szedte szét, rájött volna, hogy valami nem stimmel. - - Három óra múlva indulunk - szólt a nő. - - Csak ellenőrzöm a létfontosságú rendszereket - felelte Yomin Carr. - A hiperhajtómű nem a legjobb minőségű, de eljuttok vele odáig, ha nem is túl gyorsan. Az ionhajtómű teljesen rendben van. - Danni bólintott, ő is elvégezte ugyanezen vizsgálatokat. - - Mi van azzal a kiegyenlítővel? - kérdezte. - - Csak a tömítés volt - felelte Yomin Carr, és miután végigfutotott egy lézeres ellenőrzést az alkatrészen, megoldottnak nyilvánította a problémát. - Danni figyelmesen ellenőrizte a munkáját, aztán elismerően bólintott. - Tényleg nem akarsz jönni? - kérdezte. - Bensin Tomri és Cho Badeleg már beleegyeztek, de helyet tudunk szorítani neked is. - - Jó választások - mondta Yomin Carr. - De nem, egy újabb tag ebben a rozzant hajóban már veszélyeztetné a küldetést. Meg akarod vizsgálni közelebbről is azt a bolygót, de nem tudunk négynek elég ellátmányt magunkkal cipelni, különösen, ha a hiperhajtómű nem az igazi. - - Nocsak, már van egy baldaviai zsákállatkánk is? - így Danni, arra az ijedős lényre utalva, amit gyakran használtak a gyávaság szimbólumaként. - Yomin Carr csak nevetett, mert tudta, hogy csak tréfából sértegette, és nem vette magára a dolgot. A nőnek fogalma sem volt róla, miről beszélt. - Menj, aludj még egy kicsit - biccentett oda neki, majd hátat fordított a műszereknek. - Danni a vállára tette egyik kezét. - Értékelem, amit teszel - mondta. - Yomin Carr bólintott, de közben küszködött, hogy kordában tartsa mosolyát. Ha a nő értette volna a mondat iróniáját... - Kicsivel később Yomin Carr elindította a távolsági kommunikátort, és felhívta a közeli ExGal-4-et. Minden műszer megerősítette, hogy a jel el lett küldve, de persze, köszönhetően Yomin Carrnak, ez nem így volt. - Némán emelkednek majd fel az űrbe. - Ez csak félig elégítette ki az óvatos Yuuzhan Vong ügynököt. Mi van akkor, ha Danni és társai találkoznak egy másik hajóval, amíg a háború koordinátor felé tartanak? Nem volt túl nagy a forgalom itt kint, de számolnia kellett vele, elvégre mások is érzékelhették az érkező világhajót. - Ezt észben tartva Yomin Carr visszatért a szobájába, és lerántotta a takarót Da'Gara prefektus villipjéről. - Mikor Da'Gara állatkája is felébredt, Yomin Carr felismerte a gnullith körvonalait a prefektus arcán - olyan teljes szimbiózisban éltek, hogy a villip már a gazdája részének tekintette, és azt is megjelentette a képen. - - Jöjjenek csak - felelte Da'Gara, miután Yomin Carr informálta őt a küldetésről. - És jó munkát végeztél az elhallgattatásukkal. - - Óvják meg a Danni Quee nevű nő életét - kérte Yomin Carr. - Ő veszélyes ellenfél. - A prefektus ajkai olyan széles mosolyra húzódtak, hogy a vonulat keresztülérte a villipet. - Átalakíthatjuk? - Yomin Carr elgondolkodott ezen egy pillanatig. Danni Quee-ből kiváló Yuuzhan Vong harcos válhatott volna, de ugyanezen tulajdonságai miatt kellett pusztulnia - kételkedett benne, hogy a nő erős akaratát saját népe ellen lehetne fordítani. Az arckifejezése pontosan elárulta gondolatait felettesének. - - Akkor egy méltó áldozat - szólt Da'Gara. - A megfelelő időben dicső halállal fog halni. - - Megtisztel, prefektus! - felete Yomin Carr, és ez valóban így volt, tekintve, hogy Da'Gara áldozásról beszélt, ami az egyik legfontosabb szertartás volt a Yuuzhan Vong társadalomban. Míg majdnem minden értelmes faj megértette, hogy a halál elkerülhetetlen, a Yuuzhan Vong kultúra egy lépéssel tovább ment, és magába fogadta, majdnem odáig, hogy az életet a halálra való készülődésnek tekintette. Megértették, hogy mindenki meghal egyszer, az egyetlen fontos kérdés az volt, hogyan halnak meg. Normális esetben a legdicstelenebb halálnemeket az ellenségeiknek tartogatták. - - Mennyi ideig tarthat ki Belkadan a jelenlegi állapotában? - kérdezte a prefektus. - - Nem sokáig - ígérte Yomin Carr. Végrehajtott néhány mérést aznap reggel, és kiszámolta az eredményeket. - A gázok pár napon belül elérik a kritikus tömeget. A viharok nem sokkal ezután érkeznek. - - Nálad van az ooglith-köpenyed? - kérdezte Da'Gara. - Ha valaki olyan jól dolgozott, mint te, Yomin Carr, akkor nem ez a megfelelő halál, mérgezés egy félreeső bolygón. - - Fel vagyok rá készülve, prefektusom! - húzta ki magát Yomin Carr az újabb dícséret hallatán. A munkája sajnos lassan a végéhez ért, Belkadan átalakulása után csak a bolygón kellett maradnia, és kiállnia az üvegházhatás viharait, miközben elindult a hódítás. - Remélem, szolgálatára állhatok valami módon, amíg várnom kell. - - Ez könnyen előfordulhat - felelte Da'Gara. - Talán felhasználjuk majd az ottani adatokat, hogy megkönnyítsük a következő világhajók érkezését. Még ennél is valószínűbb, hogy Nom Anor végrehajtó hall a nagyszerű munkádról, és elhozat majd, hogy segítsd a kémkedésben. - Ekkor váratlanul kopogtak Yomin Carr ajtaján, így gyorsan letakarta a villipet és visszatette szekrényébe, majd ledobta a trikóját, és szemét dörzsölgetve sietett az ajtóhoz, mintha aludt volna. - Odakint Garth Breise állt, több tekercsnyi kötéllel a vállán. - Készen vagy? - kérdezte. - - Még sötét van - jegyezte meg Yomin Carr. - - Inkább vállalom az éjszakai erdő veszélyeit, mint Danni Quee haragját - felelte Garth Breise. - Yomin Carr visszalépett, hogy felhúzza az ingét. Minden nagyszerűen alakult... - A hajnal hűvös volt, de nem csípős, és valami sűrű, kénes szag terjengett a levegőben. Garth Breise állandóan huzogatta az orrát, de nem fűzött kommentárt a dologhoz. Yomin Carr ezt némi megkönnyebbüléssel nyugtázta. Emlékeztette magát, hogy ő sokkal érzékenyebb lesz a szagra, mert tudta, mit tartalmazott. Talán Garth alig vette észre. - - Megvárod, amíg elmennek? - biccentett Yomin Carr a dokk felé, ahol Danni és a többiek épp indulni készültek. - - Már elköszöntöm - felelte Garth. - Most már csak túl akarok lenni ezen a hülye melón. - - A torony csak száz méter magas - jegyezte meg Yomin Carr. - - Csak - visszhangozta szarkasztikusan a morcos Garth. - És kicsit szeles meg hideg a tetején. - - Ha szerencsések vagyunk, már vár ránk egy vöröstaréjú párduc odakint - folytatta Yomin Carr, de Garth Breise még csak el sem mosolyodott. - Legalább megspórolná nekünk a mászást. - Most, hogy Yomin Carr eszébe juttatta a ragadozókat, Garth sokkal elővigyázatosabb lett. Először is a fényeket mind a torony köré irányította, aztán kivett egy sugárvetőt a fegyverszekrényből. Egyet felajánlott Yomin Carrnak is, de ő ezt udvariasan visszautasította. - Kiléptek a komplexumból, és becsukták az ajtót maguk mögött, azzal elindultak a torony felé. Ahogy közeledtek, mindketten észrevették a mozgást az építmény lábainál. Olyan volt, mintha maga a talaj kelt volna életre. - - Mi a fenék ezek? - kérdezte Garth Breise, aki lehajolt, hogy közelebbről szemügyre vegye a mozgó lényeket - vörösesbarna bogarak egész tengerét. - - Talán ők az okai a kommunikációs gondoknak - vetette fel Yomin Carr. - - Ami a kábelt elrágta, nagyobb volt, mint egy bogár. - - De mi van, ha néhány bemászott a kábelbe, miután elszakadt? - Yomin Carr hagyta, hogy a mondat beleigya magát Garth fantáziájába. Tudta, hogy nem ez volt a gond, legalábbis nem kizárólagosan, de Garth nem - és valóban, ha néhány bogár tényleg bemászott, akkor a kábelnek annyi volt. - - Amikor megtaláltam a szakadást, még egyet sem láttam - mondta Garth. - Yomin Carr felnézett. Fel, fel, a magasba. - Gondolod, hogy megéri felmászni? - kérdezte. - Vagy előbb hosszában akarod megvizsgálni? - Garth habozott, mielőtt válaszolt volna, és Yomin Carr már kezdte azt hinni, sikerült lebeszélnie a férfit a mászásról. De... - Fel - szólt Garth, azzal levetette a köteleket a válláról. - Essünk túl rajta. - Yomin Carr vitatkozni akart, de megállította magát. Talán a küldetés számára jobb lenne, ha lebeszélné Garthot a mászásról, de ő percről percre izgatottabb lett, és vágyott az akcióra. Ő maga is mászni akart. - És így is tettek, centiről-centire haladtak, odafigyelve minden lépésre, a kötelet is biztosítva, aztán mentek még egy szintet. És még egyet. Még mindig sötét volt, amikor Garth Breise vezetésével felértek a tetejére. - - Meg is van - biccentett a szétszedett csomóponti doboz felé. - A rohadt szél. - Yomin Carr is fellépett mellé. - Talán az - mondta. - Egy hatalmas dübörgés jelezte a hátuk mögül, hogy Danni és két társa már úton voltak, és ők is követték a hajót tekintetükkel, amíg el nem tűnt a sötét égbolton. - - Szívesebben lennék odafent, mint itt - jegyezte meg. - - De itt fenyegetés vagy - szólt Yomin Carr. - - Mi? - Garth megfordult, és érdeklődve nézett rá. - Yomin Carr rabul ejtette a pillantását és a férfi lélegzetét is, ahogy megkeményítette két ujját, és Garth légcsövébe vágta őket. A férfi levegőért kapkodott, és fél kézzel a torkához kapott, de eközben Yomin Carr ugyanazon két ujjával a csuklójára csapott, és az ütés elég volt ahhoz, hogy elengedje a korlátot. - Garth vadul kapálozott, próbált elkapni valamit, de Yomin Carr keze mindig útban volt, és megállította, bármit próbált. Aztán, szinte a semmiből, a Yuuzhan Vong harcos elővarázsolt egy apró, fényes pengét, és fenyegetően Garth arca felé sújtott vele. De pusztán azért, hogy a férfi védekezően maga elé kapja a kezét, és ekkor Yomin Carr újabb támadást indított, felfelé rántotta a pengét, és elmetszette a kötelet, pontosan ott, ahol a gerendához csatlakozott. - Garth karjai halálos köröket jártak, ahogy elkeseredetten próbálta visszanyerni egyensúlyát. - Miért? - zihálta. - Yomin Carr egyetlen apró lökéssel befejezhette volna feladatát, de visszafogta magát, kiélvezte a férfi arcán megjelenő rémületet, élvezettel figyelve minden elkeseredett próbálkozást. - Aztán hasonló élvezettel hallgatta a sikolyt, ahogy Garth Breise hátrazuhant, estében eltalált egy keresztgerendát, és egy nyaktörő fordulattal tovább zuhant lefelé. - Yomin Carr örült, hogy Garth még korábban átirányította a jelzőfényeket, mert így jobban láthatta a csonttörő becsapódást. Mert adtál nekem egy ürügyet rá - válaszolta meg a Yuuzhan Vong némán az elkeseredett férfi utolsó kérdését. - Egy pillanatig azért a sajnálat is belehasított a harcosba, mikor rájött, hogy Garth teste könnyedén agyonzúzhatta néhány kedves kis dweebit bogarát. - Már messze-messze onnan Danni Quee visszanézett a Spacecaster ablakán keresztül Belkadanra, és arckifejezése sóvárgóról kíváncsira változott. - Fordítsd meg a hajót! - utasította Bensin Tomrit, aki épp a műszereknél ült. - - Nem kéne. Minél egyenesebb az út a Helskáig, annál jobb - felelte Bensin, bizonytalanul a hajó állapota miatt. - Éppen készültem a hiperűrugrásra. - - Nem, ezt látnotok kell - felelte Danni. - Kis csapatuk harmadik tagja, egy alacsony, sötét börű férfi, gyapjas hajjal, Cho Badeleg odalépett mellé. - Szép kis vihar - jegyezte meg, midőn észrevette a Belkadanon dúló felhőket. - Bensin Tomri is felhördült, mikor végre megfordította a Spacecastert, és mindhárman meglátták a vihar kiterjedését, és benne azokat a zöldessárga sávokat, amik Dannit a mostani naplementékre emlékeztették. - - Hívjátok fel a bázist, és figyelmeztessétek őket, hogy zárjanak le mindent! - utasította társait a nő. - - Nem valószínű, hogy már kész a torony - emlékeztette Cho Badeleg. - Danni elővette saját kommunikátorát. - Vigyél közel - szólt oda Bensinnek, és Tomri úgy is tett, noha mindhármuk agyában hátsó gondolatok zakatoltak, mikor visszatértek a belkadani atmoszféra széléig, és a Spacecaster úgy rázkódott, mintha darabokra készülne esni. - - Tee-ubo? - kérdezte Danni, és megrándult az arca, mikor meghallotta, mekkora a statikus zörej az általában tiszta komlinkben. - Hallasz engem? - - Danni? - érkezett egy alig érthető válasz, aztán Tee-ubo mondott valamit, amit egyikük sem értett. Mindhárman hallani vélték Garth Breise nevét, de egyikük sem tudta kivenni, mi más hangzott el. - - Van egy nagy vihar tőletek délre - Danni lassan és jól érthetően beszélt. - Egy nagyon nagy. Halljátok? - többször is megismételte az üzenetet, és Tee-ubo válaszolt is, noha néha csak szavak, máskor még rövidebb hangok törtek át a zörejen. - - Talán a vihar az oka - jegyezte meg Cho Badeleg. Végül Danni is feladta, és sóhajtva kikapcsolta a komlinket. Kérdő tekintete megtalálta magának a másik kettőt. - - Vissza akarsz fordulni - értette meg Cho Badeleg. - - Ha visszamegyünk, alighanem nem szállunk fel egyhamar - szólt közbe Bensin Tomri. - Főleg ha befut az a vihar. Már szerencsések vagyunk, hogy ez a vacak kijutott a légkörből. - Cho Badeleg hosszasan figyelte a vihar alakját. - Nem tűnik túl fejlettnek - mondta. - Nincsenek látható hullámai, sem szeme. - - Gondolod, hogy nem lesz bajuk? - kérdezte Danni. - - Ha kiérünk ebből a statikus zörejből, használhatjuk a hajó kommunikátorát - javasolta Bensin Tomri. - Neked kell dönteni. Folytassuk az utat, vagy menjünk vissza? - Danni hosszasan gondolkodott ezen. Végeredményben azonban egy elkötelezett tudós maradt, és úgy vélte, ők hárman nagyobb kockázatot vállalnak, mint a hátramaradottak. - Tee-ubo mondott valamit Garthról - jegyezte meg. - Talán helyreállította a tornyot. - - Akkor gyerünk tovább! - vágta rá Bensin Tomri. Megfordította a Spacecastert, és elölről kezdte az ugrás kalkulálását. - Ahogy maguk mögött hagyták a bolygót, Danni a hajó kommunikátorához lépett, és részletes jelentést adott a viharról, majd várt egy pillanatig, hogy jön-e válasz. Mikor nem jött, remélte, hogy hallották őt, csak a torony javítása még nincs olyan stádiumban, hogy válaszolni is tudjanak. - - Nom Anor szemeiben ott tükröződött az Osa-Prime ellen induló rakéták ragyogása. Már hetek óta tervezte az extraplanetáris támadást. Tamaktis Breetha ellenezte a támadást, tudva, hogy ez elkerülhetetlenül háborúhoz fog vezetni a két bolygó között, de miután több magas rangú rhommamooli tisztviselőt is holtan találtak szobáikban, Redhaven korábbi polgármesterének nem sok támogatója maradt. - Nom Anor remélte, hogy a Mediator nem veszi észre időben a rakétákat, máskülönben a vadászgépei elpusztíthatták őket. Persze ezt sem bízták a véletlenre. A végrehajtó és Shok Tinoktin órákig tanulmányozták a planetáris vektorokat és az Új Köztársaság hajójának pozícióját. Olyan helyről indították a rakétákat, ahonnan a robbanászerű emelkedés és az állandó égés nem volt olyan könnyen észrevehető. Ahogy kiértek a légkörből, a rakéták lekapcsolták önmagukat, mintha csak szemét sodródna a világűrben. Mire újra bekapcsolnak - Osarian légkörénél - a Mediator már tehetetlen lesz. - Hogy tovább növelje a siker esélyeit, aznap reggel Nom Anor órákig tárgyalt Ackdool parancsnokkal, békülékenynek mutatta magát, és azt sejtette, hogy a kotnyeles Leia Solo távozásával lehetőség adódott rá, hogy ő és a parancsnok alkut kössenek a konfliktus befejezéséről. Már meg is egyeztek egy találkozóban a Mediatoron, Nom Anor delegációja és az Osarian diplomatái között. - Nom Anor tudta, hogy Ackdool parancsnoknak tetszett a váratlan diplomáciai győzelem lehetősége. Sokan azt suttogták, hogy Ackdool csak azért kapta meg a cirkálót, mert kalamári volt, és a faj Ackbar visszavonulásával kevés képviselőt nyújtott a flottának. Ackdool hallotta ezeket a hangokat, és lelkesen akarta bizonyítani képességeit. Amúgy is biztos volt benne, hogy az erős hajó bőven elegendő a két gyengécske haderő ellenében, és soha nem gyanakodott volna egy ilyen trükkre. - Persze ez a támadás következményekkel járt, és Nom Anor tudta, hogy nagy valószínűséggel el kell menekülnie a Rhommamoolról. De nem volt problémája ezzel, a küldetése itt a vége felé járt, és ha rakétái eltalálták Osa-Prime-ot, kirobbantva ezzel a háborút, ő már itt sem volt többé. Az ő dolga a figyelem elterelése volt, hogy az Új Köztársaság annyira aggódjon a Mag közeli ellentétekkel, hogy ne jusson eszükbe kifelé tekintgetni. - Minél tovább dolgozhatott Da'Gara zavartalanul, annál jobban beásnák magukat oda a harcosaik, és annál több világhajó foglalhatná el új helyét. - Három órával később Nom Anor megkapta Ackdool parancsnok dühödt hívását. Rakétákat észleltek Osarian légkörében. - Nom Anor teljesen magára vállalta a felelősséget, arra hivatkozva, hogy bosszúból teszi mindezt, amiért meggyilkolták magas rangú tisztviselőit - akiket mellesleg saját maga tetetett el láb alól. Aztán megszakította a kapcsolatot. - Ő és Shok Tinoktin egy osariai holoadást néztek. Hallották a kétségbeesett bemondót, aki részletezte az Osa-Prime-ban uralkodó zavart és pánikot, aztán komoran leírta a rakétasugarak látványát. - A holokamerát az ég felé fordították, hogy láttassák a tűz vonulatait. - Osarian rakétákat és vadászgépeket küldött fel, hogy elpusztítsák őket. De nem sikerülhetett mindet. - Pár pillanattal később Osa-Prime lángokban állt. - Nom Anor úgy vélte, dicső perceket élhettek meg aznap.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Vector Prime

 

8. fejezet

- Megint harcoltál Anakinnal. - jegyezte meg Luke, mikor végre megtalálta Jacent, aki a Falcon dokkját körülvévő falon üldögélt. Egy nyílt űrkikötőben voltak, a Reecee bolygón. Han és Csubi ide állították be az első hipertéri ugrást, mondván, mindenképpen meg kellett állniuk a Külső Peremre indulás előtt. Leia végre le tudta rázni Bolpuhrt, a noghri a Coruscanton maradt. A nőnek most legkevésbé sem volt szüksége testőrének folytonos aggodalmára, amikor végre el akart menekülni egy kicsit a politika, a bürokrácia elől, melynek csapdájába már ismét kezdett beleesni. Bolpuhr, jó szándékai ellenére elképesztően bosszantó tudott lenni. Hogy maga mögött tudta hagyni testőrét, egy apró kis győzelmet jelentett Leia számára, szimbolizálta, hogy most egy kis időre el tudott szabadulni kötelezettségeitől. - A Jade Sabre, Marával és Luke-kal a fedélzetén csak most szállt le a Falcon melletti dokkba, és most már csak Jainára vártak, aki nagy örömére Luke X-szárnyúján jöhetett, Artu Detu társaságában. - - A fénykardjával gyakorolt, mikor találkoztunk. - felelte Jacen. - Látni akarta, mennyit fejlődött, ahogy én is. - - Nem a kardpárbajról beszélek. - magyarázta Luke. - Noha nem hiszem, hogy apátok túlzottan örülne, ha hallaná, hogy a hajója egyik legfontosabb részében csapkodtatok fénykardokkal. A szavak háborújáról beszélek. - Ez meglepte Jacent, és döbbenten nagybátyjára, mentorára meredt, próbálván valami jelet találni arra, hogy mi volt az ő álláspontja a kérdésben. - Lehetetlen volt olvasni benne. - - Egy őszinte nézeteltérés, véleménykülönbség. - mondta Jacen elfordulva. - Ez minden. - - Egy nézeteltérés a Jedik szerepét illetően. - jegyezte meg Luke. - - Nem. Az Erő szerepét illetően. - fordult meg unokaöccse. - - Fel tudnál világosítani erről? - kérdezte Luke. Nem volt szarkazmus a hangjában, sem pedig gúny. - Azonban Jacen csak sóhajtott, megcsóválta a fejét, és ismét elfordult. - Luke is helyet foglalt mellette a falon. - Tudod, hogy döntenem kell egy fontos kérdésben. - mondta. - - Azt hittem, már meghoztad a döntést. - felelte Jacen. - Nagybátyja bólintott. - Majdnem. - szólt. - De ha el akarsz mondani nekem valamit, például azt, hogy szerinted miért nem kéne újra életre hívnom a Jedi Tanácsot, akkor itt az idő, hogy kibökd. - Jacen nagybátyjára nézett, és meglepődött, hogy amaz őszinte tisztelettel tekint rá. Tizenhat éves volt csupán, és állandóan felnőttek vették körül, így furcsa volt neki a megbecsülés ezen megnyilvánulása. Elvégre Luke is a tanára volt, és néha igen kemény leckéket tanított neki. - - Nem tudom, hogyan mondjam el. - - Azt mondd, amit érzel. - felelte Luke. - - Én csak... - Jacen elhallgatott, és ismét felsóhajtott. Megint Luke-ra pillantott, és látta higgadtságát, türelmét még mindig kisfiús vonásai mögött, és cinkos mosolyát. Luke már nagyon-nagyon sok mindenen ment keresztül, és még rengeteg próbatétel állt előtte, de mégis, Jacennek úgy tűnt, hogy teljes harmóniában él. Itt volt ez az ember, a legkiválóbb példája annak, hogy mit jelentett Jedi-lovagnak lenni, és Jacen vele akart vitatkozni ugyanerről a kérdésről. - Az Erő olyan tisztának tűnik a számomra. - próbálta megmagyarázi. - Egy teljes igazság, mely el tudja mondani nekem ki vagyok. Hogy mi mindannyian kik vagyunk. Nem is tudom, egy bürokratikus kormányzat alá vonni a Jediket... ez rossznak tűnik a számomra. Nagyon rossznak. Mintha madarakat beraknánk egy ketrecbe, hogy ne lehessenek többé azok, akik. - Luke sokáig merengett a szavakon. - Nem mondom, hogy nincs igazad. - mondta végül. - Én is ugyanezen aggályokkal küzdöttem. Azt hiszem az Erőről alkotott nézetünk sok dologban hasonlít. Ugyanakkor... - szólt, és felemelte egyik ujját, mielőtt Jacen közbevágott volna. - ...a Jediknek olyan erőik vannak, amiket mások nem értenek és nem ismernek. És ezek az erők felelősségekkel járnak. - - Olyanokhoz, mint Borsk Fey'lya? - - Igen. - felelte egyszerűen Luke. - Azoknak, akiknek a döntései rengeteg életet befolyásolhatnak. - - Borsk Fey'lya nem érdelmi meg az idődet vagy az elkötelezettségedet! - Jacen szinte köpte a szavakat, de Luke reakciója ismét meglepte. - - Tartok a szavaidtól, és ahogy kimondod őket. - mondta Luke komolyan, aggodalmasan pillantva unokaöccsére. - Jacen nem értette. - - Büszkeség. - magyarázta Luke, megcsóválván a fejét. - Jacen hangosan visszhangozta a szót, és ahogy kérdő hangsúllyal kimondta, kezdte megérteni a problémát. - Büszkeség. - Borsk Fey'lya lenézésével magát a bothan fölé helyezte. - - Egy veszélyes érzés. - figyelmeztette Luke. - Mindannyiunkban megvan, és általában több is, mint kéne. Keményen kell dolgoznunk, hogy visszatartsuk, megszabaduljunk tőle. - - Csak nem szeretem a... - kezdte Jacent. - - Az ellenőrzést. - fejezte be helyette Luke. - A rendelkezést. Az Akadémiát sem szereted már, legalábbis az öcséd szerint. - - Anakinnak nagy szája van. - jegyezte meg kissé ingerülten Jacen. - Luke elnevette magát, és nem cáfolta meg. - - Valóban nem szeretem. - ismerte be Jacen. - - Sokat köszönhetsz neki, sokat adott neked. - emlékeztette őt Luke. - - Valóban? - kérdezte Jacen. - Velem van az Erő - a képesség a véremben van - és mennyivel erősebb lehetnék már, ha úgy képeztek volna ki, mint téged, mikor egy az egyben tanultál Yodától? - Luke nem vitatkozott vele, csupán elismerően nézett a fiatalemberre. Jó volt, ha néhányan megkérdőjeleztek dolgokat. A fegyelem fontos volt, de a feltétel nélküli engedelmesség nem volt célravezető. És Jacen véleménye az egy-egy típusú kiképzésről is mélyen érintette Luke-ot, csakugyan, ő is úgy érezte, az Akadémia már túlságosan eltávolodott ettől. Túl sok potenciális Jedi nem tudta kihasználni képességeit, vagy legalábbis, nem úgy, mint egyéni képzés esetén tudta volna. És ami még fontosabb volt, az egyéni oktatásban könnyebb volt elkerülni a Sötét Oldalt. Ezért váltottak ismét, tértek vissza az egy az egyben történő felkészítéshez, és lassan Luke került kisebbségbe, neki ugyanis több tanítványa volt, mint egy. - - Eszem ágában sincs azt mondani, hogy tévedsz. - szólt Luke, és unokaöccse vállára tette egyik kezét. - De ahogy idősebb leszel, sok dolgot másképp fogsz látni. - - A teljesebb képet? - kérdezte Jacen enyhe szarkazmussal a hangjában. - - Gondolod, hogy én szeretek Borsk Fey'lyával szenvedni? - kérdezte Luke egy feszültségoldó nevetés kíséretében. Megveregette Jacen vállát, és elsétált, de ahogy a Falcon leeresztett rámpája felé közeledett, unokaöccsének hangja megállította. - - Luke! - mikor a Jedi-mester megfordult, Jacen komolyan hozzátette. - Dönts helyesen! - - - Ó, legyen óvatos, Lady Vader! - mondta Szi Thripio, hangjával és szóhasználatával is Bolpuhrt utánozva. - Leia a droidhoz fordult, és haragos tekintettel meredt rá, és dühe csak fokozódott, mikor hallotta, hogy Mara elneveti magát mögötte. - - Ha még egyszer ezt mered mondani, beraklak egy nyílt lángos olajfürdőbe. - ígérte meg halkan Thripiónak. - - De űrnöm, ön azt mondta, hogy ezen az úton én leszek az ön noghri testőre. - ellenkezett komolyan a droid. - - Csak hogy elhallgattassalak, mielőtt kikotyogod Bolpuhrnak, hogy nem akarom elhozni őt erre az útra. - közölte Leia. A protokolldroid, noha arckifejezésén nem tudott változtatni, egyértelműen elszontyolodott kissé. Leiának most már muszáj volt nevetnie rajta. Néha Thripio minden szavát abszolút szó szerint vette. - A Jade Sabre hídjának másik végében álló Mara már jobban megértette őt. - Bezárva érzed magad a sok figyelemtől, amit kapsz? - kérdezte. - Leia felé fordult, és bólintott. - Nem is tudom. - csóválta meg a fejét. - Azt hiszem eljutottam egy pontig az életemben, amikor már csak Leia akarok lenni. Nem Leia hercegnő, nem Organa Solo tanácsos és államelnök, és nem... - mutatott Thripióra. - ...Lady Vader. Csak Leia. - Mikor visszafordult Mara felé, a másik nő egyetértően bólintott. - - Gondolod, hogy ez önzés? - kérdezte Leia. - Mara szélesen mosolygott. - Azt hiszem emberi dolog. - felelte. - Ha már megmentettük a galaxist, szükségünk van egy kis időre, hogy megmentsük magunkat is. - Ennek a mondatnak még sokkal nagyobb súlya volt, tekintve, hogy Mara mondta. Aki éppen az élet és a halál közötti keskeny vonalon egyensúlyozott. - Leia tudta mire gondol ismét. - Annyi idős vagy, mint én. - jegyezte meg végül. - És mégis gyerekeket szeretnél. Én el nem tudom képzelni, hogy még egyszer megtegyem. - - Mert te már megtetted korábban. - felelte Mara. - A fizikai életkor, és az élet időszakai különböző dolgok. Kezdek hinni ebben. - Leia megállt egy pillanatra, hogy elgondolkozzon a másik nő szavainak igazságán, a saját nézőpontjáról az univerzumot illetően, ahogy szándékosan elrohant minden bajtól, ami a Belső Kör világain várta volna, még a testőrét is elhagyva. Mennyire szerette volna már végre befejezni a munkát, és élvezni a jólétet, amit nagy részben az ő erőfeszítései hoztak meg a galaxisnak. És ott volt Mara, aki bele akart vágni egy kalandba, amit a gyerekek jelentettek, miközben a dolgok közepében akart maradni, és tanítani Jainát. - Leia nem irigykedett, csak szomorú volt, azt kívánta, bárcsak segíthetne elpusztítani azt a szörnyű betegséget, hogy Mara megkaphasson mindent, amit kívánt - és megérdemelt. - - Meg fogod kapni. - mondta végül halkan. - Mara kérdően nézett rá. - - Mindent, amit csak szeretnél. A betegség vagy bármi más... nem fognak megállítani téged. - Mara mosolyából magabiztosság és bátorság áradt. - Tudom. - - - Fedezd a hátamat. - szólt oda Han Csubinak, ahogy beléptek Riebold kocsmájába, egy gyilkosságokról, csonkításokról és bajkeverésről elhíresült lebujba. A kocsma hangos és zsúfolt volt, tele emberekkel, bothanokkal, rodiaiakkal, tervigekkel, vuvriánokkal, snivviánokkal... húzták egymást, üzleteket kötöttek és verekedtek. Ha megöltél valakit Rieboldnál, nem lett véres semmi, és eltakarítottad a hullát, senkit nem érdekelt a dolog. Ha meg valamit összemocskoltál közben... adnod kellett pár kreditet a tulajnak, hogy álld a takarítás költségeit. - Han felpillantott Csubira, miközben beszélt, és elégedetten nyugtázta, hogy az a régi tűz még mindig ott égett a vuki szemeiben, a kalandok ígérete, melyekből oly sokat éltek már meg együtt. Az ilyen helyeken sem voltak idegenek, de már jó ideje volt, hogy utoljára itt jártak, és mindketten öregedtek. - Egy részeg gamorrai csetlett-botlott, és egyenesen a párosba ütközött. Hanról szinte lepattant és nekitántorodott Csubinak, aki egy centiméternyit nem ingott meg, egyáltalán nem vesztette el egyensúlyát. A vuki lepillantott az időközben a földre eső lényre, és ráordított, a gamorrai pedig, mintha felhúzták volna, eszeveszett sebességgel kezdett csúszni-mászni, minél messzebb a szőrös óriástól. - Han szerette maga mellett tudni a vukit. - Csubi barátjára nézett, és tiltakozó nyüszítések és morgások sorozatát eresztette el. - - Jó, jó, tudom. - intette le Han, elvégre ő sem szeretett jobban ilyen züllött kis kocsmákban mászkálni, mint a vuki. - De nem fogok csak úgy elmenni Landóhoz, először meg kell tudnom, miben sántikál valójában odakint. Tuti nem csak bányászik - az ő kapcsolataival akár a Mag világainál is bányászhatna. Nem, megint valamiben sántikál, és mielőtt betoppanok hozzá a családommal, tudni akarom mi az. - Han rögtön észre is vett egy ismerős alakot, és rámutott. - Bagy. - szólt, széles mosollyal az arcán. - Csubi is felismerte a célpontot, a Dugo Bagy nevű hírhedt szélhámost. Nem túl lelkesen felhördült. - A páros nagy nehezen keresztülverekedete magát a tömegen, és amikor végre tisztán láthatták Dugo Bagyt, igaz amaz is őket, a sullusti hirtelen lehajtotta italát, és elindult. - Han balra mutatott, és Csubi nyomban a jelzett irányba indult, míg Han jobbra zárt. Dugo Bagy egyértelműen Hanra figyelt, és először jobbra indult, majd hirtelen megtorpant és irányt váltott - és egyenesen Csubinak ütközött. A pöttöm sullusti feje nagyjából a vuki hasával találkozott, és persze a hatalmas szőrgolyó meg sem rezdült. - - Á, Han Solo. - köszönt Dugo Bagy, amint Han is felzárkózott melléjük. - Jó újra látni téged. - - Ülj le, Dugo! - felelt Han köszönés nélkül, és kihúzott egy széket egy közeli asztaltól. - - Te vásárolsz, én leülök. - szólt Dugo Bagy idegesen kuncogva, és lassan helyet is foglalt. Han szerzett még két széket, és Csubival ketten közrefogták a sullustit. - - Miért vagy ilyen ideges? - kérdezte végül Han. - - Ideges? - visszhangozta Dugo. - Han ránézett, "azzal" a tekintettel, amit már gyerekei is oly jól ismertek, és mely nyilvánvaló jele volt annak, a koréliai pontosan tudja, hazudtak neki. Bagy idegesen körülnézett, menekülési lehetőségeket fontolgatva. - - Hé! - - Bocsássatok meg. - felelte végül kicsit nyugodtabban Dugo. - Csak meglepett, hogy felbukkantatok itt, és ezzel alighanem nem vagyok egyedül. Már önmagában az gyanús, hogy beszélek veletek. - - Nem távolodtam el annyira ettől a világtól. - felelte Han. - És ami az itteni cimboráidat illeti, egyiküknek sem okoztam soha problémákat. Sőt, az elmúlt pár évben némelyiküknek még segítettem is. - jó hangosan fejezte be mondatát, azt akarta, hogy minden ólálkodó csempész tisztán hallja. - És most sem akarok bajt hozni rátok. - folytatta komolyan. - Csak tudnom kell pár dolgot egy régi barátról. - Dugo Bagy azonnal elkezdte hegyezni hatalmas füleit, és előrehajolt ültében. Hirtelen támadt érdeklődéséből Han azonnal tudta, hogy vár valamit cserébe az információkért. - Tekintve, hogy nem volt nála éppen sok pénz, más megoldást kellett találnia. - Jövök majd neked eggyel. - mondta. - Dugo Bagy azonnal hátradőlt ismét, és feltartotta apró kezeit. - - Nézd, Solo, én üzletember vagyok... - tovább már nem jutott, mert Csubi fenyegetően rámordult. - Oké, oké. - mondta megadóan. - Majd valamikor behajtom rajtad. Miről van szó? - - Éppen Landóhoz tartunk. - magyarázta Han. - Csak tudni akarom, mit csinál a Külső Peremen. - Dugo Bagy láthatóan megkönnyebbült - könnyű kérdés. - Aszteroidákból bányászik ezt-azt. - felelte. - Han ismét "úgy" nézett rá. - - Tényleg. - erősködött Dugo Bagy. - - És még...? - Han nem hagyta annyiban. - - Miért csinálna még bármi mást? - kérdezte Dugo. - Ebből önmagában is jól profitálhat. - - És még...? - kérdezte Han ismét. - Dugo Bagy felsóhajtott, és közelebb hajolt hozzájuk, a két barát pedig ugyanígy tett. - - Lando új technikai fejlesztéseken dolgozik. - magyaráza a sullusti. - Sokat nyerhetnek, ha összejön nekik pár dolog. - - Mire gondolsz? - - Őrült Kerane. - mondta ki Dugo. - - Az az aszteroida? - kérdezte Han. - - Igen. A Hoth-rendszerben van. Tiszta platina az egész, de túl sok kisebb aszteroida veszi körül, hogy bányászni lehessen. Többen belehaltak a próbálkozásba. Lando erre keres megoldást. - - Azt hittem, már sehol nem találják azt a vackot. - jegyezte meg Han. - Dugo Bagy kényszeredetten elmosolyodott. - - Szóval Lando csak egy tesztpályát üzemeltet odakint, hogy új eszközöket és technikákat vethessen be a bányászatban, és csillagászati profitot szerezhessen magának. - összegezte Han. Volt is értelme a dolognak, az ilyesmi oly jellemző volt Landóra. - - Mást is csinál. - kacsintott Bagy. - - Az öv? Repülj át az övön? Az egy játék, nem? - - Néhányaknak az. - pontosított Dugo. - Másoknak... - - Edzés. - fejezte be helyette Han. - Szóval Lando csempészekkel dolgozik, akik az övben rutint szerezhetnek, hogy könnyebben egérutat nyerjenek a csempészvadászok elől. - - Főleg azok elől, akik Luke-nál tanultak. - szólt Dugo, és a hangja most már nyilvánvalóvá tette Han számára, hogy miért volt olyan ideges a találkozáskor. A csempészek aggódtak, és kezdett elegük lenni a rájuk vadászó Jedikből, és Han kapcsolatait a Jedikkel nem lehetett letagadni, mikor a felesége, a gyerekei, és sógora is a Rend tagjai voltak. - - Ki az? - kérdezte felsóhajtva. - - Kyp Durron. - felelte Dugo Bagy. - És az istent játszó bandája. Az Egytucat plusz Kettő Bosszúálló. - fejezte be drámai hangon. - Sok gondot okoznak és sok pénzbe kerülnek. - Han bólintott. Jól ismerte Kyp Durront, és így már lassan kezdett összeállni a kép. Kyp mindig is rendkívül lobbanékony volt, és a helyzetet csak súlyosbította, hogy a Jedi szüleit a hírhedt csempész, Moruth Doole ölette meg. - - Miért mentek Landóhoz? - kérdezte Dugo. - - Csak egy kis vakáció. - felelte Han szárazon, majd felemelkedett. Csubi is így tett, de mikor Dugo Bagy is megpróbálta, a vuki a sullusti egyik vállára tette hatalmas mancsát, és visszanyomta a székbe. - - Valami azt súgja, hogy ez jó móka lesz. - jegyezte meg Han szarkasztikusan, ahogy kiléptek Riebold kocsmájából. - Csubi felbődült, mintha csak emlékeztetni akarná barátját. - - Nem volt mindig az?

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Vector Prime

 

9. fejezet

 

Egy hatalmas zsákkal a hátán - amitől semmiért nem vált volna meg - Tee-ubo egy négyfős csapatot vezetett ki az épületkomplexumból. Normális esetben nem hagyták volna el az ExGal-4-et, a bázis tulajdonképpen minden szélsőséges időjárástól megvédte őket, de Danni hívása nyilvánvalóvá tette, hogy ez a vihar most valamiért különleges, és mindenképpen ki kell vizsgálni. - Noha egyikük sem mondta ki, a misszió jól jött abból a szempontból, hogy legalább nem értek rá tragikus balesetben elhunyt barátjukat, Garth Breise-t gyászolni. Mindannyian tisztában voltak a kockázatokkal, amikor idejöttek, az isten háta mögé, egy eladdig benépesítetlen világra, mégis, csapatuk egyik tagjának elvesztése mélyen érintette őket, különösen Tee-ubót. Tudta, hogy Bensin Tomrit, aki a férfi legjobb barátja volt, nagyon lesújtják majd a hírek, ha valami úton-módon kapcsolatba tudnak lépni a már messze járó Spacecasterrel. - A twi'lek nem húzta még elő sugárvetőjét, három társa azonban lövésre készen tartotta fegyverét. Balján Luther De'Ono, egy elég nyers, de életerős, a húszas évei közepe felé járó férfi, szénfekete hajjal és sötét szemekkel. Jobbján Bendodi Ballow-Reese, az ExGal-4 legidősebb tagja ötvehárom évével, a hajdani Lázadó Szövetség egyik ügynöke. Mögöttük a koréliai Jerem Cadmir fedezte a hátukat, gyakorlatilag hátrafelé sétálva, hogy figyelhesse mi történik mögöttük a dzsungelben. Jerem láthatóan nem érezte jól magát egy sugárvetővel a kezében, a férfi nem volt harcos, csak azért hozták magukkal, mert ő rendelkezett a legtöbb geológiai és klimatológiai ismerettel. Ha a vihar, amit Danni jelentett, veszélyt jelenthet az ExGal-4-re, azt Jerem Cadmir mondhatja meg a legnagyobb biztossággal. - - Az éjszakák lesznek a legveszélyesebbek. - mondta Bendodi késő délután. - A vöröstaréjú párducok éjszakai ragadozók, és alighanem igen komoly érdeklődést mutatnak majd irányunkban. - A többiek Bendodira néztek, elsősorban a sebhelyekre, melyek átszelték a maga módján jóképű férfi arcát, és nem tudták figyelmen kívül hagyni figyelmeztetését. - - Ha kiérünk a dzsungelből, használhatjuk majd a háti rakétákat - emlékeztette őket Tee-ubo. - - Akkor siessünk! - sürgetett mindenkit idegesen Jerem. - - Még két napot gyalogolnunk kell - hűtötte le őket Bendodi. - Tee-ubo rosszkedvűen nézett rá. Még indulás előtt túlestek egy hasonló vitán. Bendodi és Luther rögtön a rakétákkal akartak indulni, annak ellenére is, hogy a számítások kimutatták, így nagyon hamar elfogyna az üzemanyag - hatalmas fák felett kellett volna átrepülniük, és utána akár egy hétig gyalogolhattak volna. - Tee-ubo terve volt az értelmesebb, és a két harcos kivételével mindenki bele is egyezett abba, hogy gyalogosan szeljék át a dzsungelt, és húsz kilométerre délre a bázistól, a nagy medence szélénél kezdjenek repülni. Úgy számoltak, hogy a szelek segítségével onnantól már körülbelül ugyanannyi üzemanyaggal meg tudják majd tenni a háromszáz kilométeres utat, mint amennyi az erdő átrepüléséhez kellett volna. Ezzel a megcáfolhatatlan logikával Tee-ubo megnyerte a vitát, de alig hagyták el a bázist, már látta Luther és különösen Bendodi mogorva léptein, hogy nem fogják annyiban hagyni a dolgot. - Így hát egyre csak haladtak előre, izzadva a párás levegőben, és ahogy leszállt az éj, magasan egy fán találtak egy széles kiszögellést, amit kinevezhettek táborhelynek. - Csak keveset tudtak aludni, körülöttük a dzsungel fenyegető hangoktól visszhangzott, mély morgásoktól és sziszegéstől, ami mintha közvetlenül mellettük harsant volna fel. A fenyegetések ellenére sem kellett nyílt támadásokkal szembenézniük, de a hangok annyira zavarták őket, hogy inkább korán elindultak, elszántan arra, hogy még a következő naplemente előtt elérjék a medence partjait. Úgy is lett, bőven maradt még idejük, mikor megéreztek a dzsungel széli sziklás szakadékhoz. - De ezt az időt nem volt szabad elvesztegetniük. Gyorsan ellenőrizték még a rakétákat - mint minden más terepeszköz az ExGal-4-en, ezek sem voltak épp a legjobb állapotban - aztán ellökték magukat a szakadék pereméről, a gépezet szétnyíló szárnyai elég nagyok voltak ahhoz, hogy a szél beléjük kaphasson. - Repültek az alkonyatba, aztán a sötétbe, inkább vállalták a hideg szeleket, mint az alattuk érkező veszélyt sejtető hangokat. Amennyire tudták, nem voltak veszélyes repülő ragadozók a Belkadanon. Tee-ubo a haladásukat az órákban mérte, nem kilométerben, a szél segítségével úgy kalkulált, hogy körülbelül négy órát repülhetnek, mielőtt az üzemanyag első részét elhasználnák. - Mikor elérkezett az idő a leszállásra, Bendodi kilőtt egy jelzőrakétát az alattuk elterülő lombkoronák felé, és annak a fényét használták fel a földet éréshez. Minden gond nélkül földet értek, a területről érkező üvöltések és visítások által táplált félelmeik ellenére is. A navigációs rendszerük egy gyors ellenőrzéséből megtudhatták, hogy csaknem teljesen átszelték a medencét. Ha Danni jól határolta be a helyét, akkor pár napi meneteléssel megtalálhatták a vihart. Abban reménykedtek, hogy viszonylagos gyorsasággal el tudják végezni a fontos méréseket, mint például a szél sebességéét, elhelyezhetik a műszereiket, aztán gyorsan eltűnhetnek onnan. Kicsit megnyugodva dőltek le egy rövid pihenőre. - Rövidebb lett, mintsem azt várták. - Tee-ubo köhögés zajára nyitotta ki a szemeit. Az első pillanatban azt hitte, valamiféle sűrű talajmenti ködbe keveredtek, de mikor a romlott, záptojásszerű szag megcsapta, már tudta, hogy másról volt szó, - Mire a twi'lek fel tudott ülni, már ő is krákogott és köpködött. - - Vegyétek fel a zárt ruhákat! - hallotta Bendodi kiáltását. Szemei könnyeztek és szúrtak, alig látott valamit, de elő tudta húzni zsákjából csuklyás, tartályszerű ruháját. - - A kesztyűket is! - vakkantotta Bendodi immár a sisak mögül. - Semmi közvetlen érintés, amíg nem tudjuk, mi ez! - Pár pillanattal később, még mindig szúró szemekkel, a hányingerkeltő szag ízével a szájában, de már tiszta oxigént szívva végigsietett a széles ágon, amit táborként használtak, hogy csatlakozzon Bendodihoz és Lutherhez. Jerem Cadmir egy lámpával előrement az egyik ágon, és elkezdte tanulmányozni a leveleket. - - Talán egy vulkán - jegyezte meg Luther. - Azt láthatta Danni odafentről. Egy tűzhányó gázokat köpköd, vissza kell szólnunk az ExGal-4-nek, hogy szigeteljenek le mindent. - Bendodi és Tee-ubo bólintottak, nem túl nagy aggodalommal. A komplexum teljesen biztonságos volt, és ellent tudott állni bármilyen gáznak, amilyent Belkadan rázúdíthatott. Más ExGal-állomások még ennél is rosszabb körülmények között épültek fel, egy például csak egy pörgő kősziklán, amin nem is volt légkör. Ha a felhőt valóban egy vulkán okozta, az jó hír volt, mert így legalább nem kellett vad szelektől tartaniuk. - - Ez nem egy vulkán - érkezett valahonnan Jerem hangja, és mikor odafordultak felé, látták, hogy egy ágon ücsörög, és egy levelet tart maga előtt. - Hanem a fa. - Erre több meglepett arckifejezés volt a válasz, egyenként odagyűltek köré, és épp annyi ideig levették a sisakot, hogy megszagolhassák a levelet. - - Akkor másszunk le innen - javasolta Luther. - - Nem - felelte váratlanul Bendodi, alig miután a többiek a törzs felé kezdtek araszolni. - Nincs ennél biztonságosabb hely. Maradjunk itt a ruhákban, ide nem jönnek fel a párducok. - Ez logikusnak tűnt, a védőruhákban nem árthattak nekik a gázok. - - Mennyi idő van még napfelkeltéig? - kérdezte Luther. - Tee-ubo a kronométerre sandított. - Két óra. - - Akkor üljünk le szorosan - szólt Bendodi. - Így is tettek, és mikor végre a nap megjelent a keleti horizonton, csak még feszültebbé tette őket. Úgy tűnt, mintha égne az erdő körülöttük, zöldes naranccsárga füst terjengett a levegőben. A zöld levelek teljesen elsárgultak. - Nem tűz volt, hanem valamilyen kipárolgás magukból a levelekből, ez sugározta a veszélyes gázokat. - - Hogyan lehetséges ez? - kérdezte Tee-ubo. Bendodi, Luther és ő Jeremre pillantottak válaszért. - A férfi tágra nyílt szemekkel, fejrázogatva meredt az egyik levélre. - Egy molekuláris változás? - merengett. - - Luther, menj fel magasra, a többiek lefelé! - utasította társait Bendodi, és ő ment előre. - A levegő ugyanolyan sűrű és romlott volt a talaj közelében is, a füvek, még a moha és a virágok is ugyanolyan gázokat engedtek ki magukból. Jerem gyorsan az egyik növényhez sietett, és gyökerestül kiásta. Ahogy kiemelte a földből, a lyukból furcsa, vörösesbarna bogarak özönlöttek ki. - Jerem utasítására Tee-ubo elkapott egyet, és feltartotta. - - Mi az? - kérdezte Bendodi. - - Talán semmi - így Jerem. - Vagy egy jel. - Mielőtt Bendodi tovább érdeklődhetett volna, Luther érkezett meg a fa tetejéről, de olyan sebességgel, hogy eldőlt a talajon, és ahogy próbált felállni, majdnem visszazuhant. - Jóval túlment rajtunk - intett észak felé. - És egyre csak megy tovább. Láttam, ahogy a fák színt váltanak, és füstölni kezdenek! - - Tűnjünk el innen! - javasolta Tee-ubo. Betette a bogarat egy tárolózacskóba az övén, és meghúzta a rakéták indítóját, hogy felszálljon. - Csak a próbálkozásig jutott. - A motor felköhögött, egy pillanat erejéig még fel is emelte gazdáját a levegőbe, aztán leállt. - - Nincs elég oxigén a használatához! - vette észre Bendodi. - Alighogy kiejtette a szavakat, egy zajt hallottak oldalról. Megfeszültek, Bendodi és Luther a fegyvereik felé nyúltak, ahogy egy vöröstaréjú párduc tört át a bokrokon. Nem volt szükség lövésre. A hatalmas állat levegőért kapkodott, oldala hevesen emelkedett és süllyedt, és ha látta is őket, nem adta jelét. Közvetlenül az orruk előtt dűlöngélt még pár lépésnyit, aztán utolsót lélegzett, és eldőlt. - - Tűnjünk el! - ismételte Tee-ubo. Már kezdte volna levenni rakétáit, de Bendodi megállította. - - Tartsd meg őket! - mondta. - Szükségünk lesz rájuk, ha ki tudunk jutni ebből a... - megtorpant, kereste a szót - ebből az akármiből - fejezte be. - Jerem Cadmir elővette a komlinkjét, és megpróbálta a bázist hívni, de a statikus zörej olyan erőteljes volt, hogy szavak nem juthatták át rajta. - Elindultak hát, olyan gyorsan, ahogyan csak bírtak. Egy óra elteltével - fele oxigént elhasználva - még mindig nem látták a gázok végét. Bendodi ismét felküldte Luthert egy fára, miközben ő és társai szétszórodtak, próbálva lyukakat keresni a zavarásban. - Semmi. A fa lábánál gyűltek össze ismét. Luther rosszkedvűen rázogatta a fejét, nem látott semmit az egyre sűrűsödő gázok között. - A rájuk nehezedő reménytelenség majdnem olyan áthatolhatatlan volt, mint a gázok. - Mindenki meglepetésére Bendodi Ballow-Reese lehúzta az oxigénpalack maszkját, és Jerem Cadmir kezébe nyomta. - Fussatok! - parancsolta. Szipogott, és undorodva elhúzta az orrát. - Fussatok tovább! Egyikünknek vissza kell érnie, hogy figyelmeztesse őket! - Jerem földbe gyökerezett lábakkal állt, ahogy Luther és Tee-ubo is. - - Menjetek már! - kiáltott rájuk Bendodi, és mikor Jerem vitatkozni próbált vele, az idősebb férfi sarkon fordult, és berohant a bozótba, eltűnve a szemük elől - csak állandó köhögéseit hallhatták. - - Ez megőrült! - kiáltotta Luther, és utána indult. Alig ért el a bozót széléig, mikor felugatott egy sugárvető, és Luther hátrazuhant - keresztüllőtt mellkassal. - - Tűnjetek el innen! - üvöltötte Bendodi valahonnan. - Tee-ubo és Jerem Lutherhez siettek, de már hiába, a férfi halott volt. Tee-ubo elvette az oxigénpalackját, karon fogta a ledermedt Jeremet, és maga után ráncigálta, ahogy észak felé rohantak. - Még hallották a következő lövést, és tudták, hogy Bendodi is meghalt. - Egy újabb óra után még mindig nem volt nyoma a biológiai katasztrófa végének, és Jerem palackváltásra kényszerült. Biccentett Tee-ubo-nak, hogy ellenőrizze a saját szintjét is. - A twi'lek meg sem moccant. - - Szükséged van oxigénre? - kérdezte Jerem. - Tee-ubo odadobta neki a tartalék palackot. - Fuss! - közölte vele. - Az elmúlt fél órában már csak lelassítottalak. Te vagy az utolsó reményünk. - azzal levette a zsákocskát is az övéről, amiben a bogár volt, és azt is odaadta a döbbent férfinak. - - Nem hagylak itt! - jelentette ki Jerem, ellentmondást nem tűrő hangon. A tartalék oxigénnel a kezében Tee-ubo felé indult, de megtorpant, mikor a twi'lek ráemelte a fegyverét. - - Egyikünknek tovább kell mennie a meglévő palackokkal - magyarázta. - Te gyorsabb vagy, mint én, és jobban képzett. Te ki tudod találni mi ez az egész... ezért... ajánlom fel - már zihált a szavak között, így egyértelmű volt, hogy elfogy az oxigénje. - Az utolsó esély - ismételte, és észak felé intett a pisztolyával. - - Nélküled nem! - vágta rá Jerem. - Tee-ubo levette a sisakját, és messze félredobta. Jerem rémületére mélyet lélegzett a mérgező gázokból. A szemei azonnal beteg, vörösessárga árnyalatot vettek fel, és váladék kezdett ömleni az orrából. - - Vesztegeted az idődet - minden szónál köhögnie kellett. - És az oxigéned. - Jerem újra felé indult, de a nő felemelte a fegyverét, és figyelmeztetően a feje mellé lőtt. - Futni kezdett tehát észak felé, nem törődve a gázok és saját könnyei okozta vaksággal. Csak egy tucatnyi lépés volt mögötte, mikor újabb pisztolylövést hallott. - Jerem elkeseredetten futott előre. Feltámadt benne a remény, mikor meglátta, hogy előtte a gázok ritkulni kezdenek, de ugyanakkor fel kellett használnia az utolsó oxigénpalackot. Nem sokkal ezután egy meredek falba ütközött. Tíz méter magas lehetett, de nem tudta volna megmászni. - Nem volt rá ideje, hogy próbálja megkerülni. Végső elkeseredettségében Jerem előrántotta a rakéták műszereit. Mielőtt azonban bekapcsolta volna, hirtelen ötlete támadt. Lerántotta az oxigénpalackot, kitépte a csövet a csukyla oldalából, és a rakétákhoz szívónyílásaihoz tartotta. - Sikerült. A motor köhögött, de feljuttatta a fal fölé, ahol a levegő még tisztább volt, mintha a sziklás akadály lelassította volna a terjedő pestist. De mikor feljebb emelkedett, és visszanézett, elvesztette a reményt, mert teljes zöld-sárga valójában meglátta a vihart, amiről Danni beszámolt. Ami nem is volt vihar, hanem mérgező gázok egy valóságos fellege, egy felhő, amely pillanatról pillanatra minden irányba terjedt. - Továbbszállva Jerem többször is visszapillantott, próbálva megbecsülni a sebességét. Úgy vélte, körülbelül tíz kilométert tehet meg óránként. - Az ExGal-4-nek kevesebb, mint két napja volt vissza, mielőtt megérkezett volna. - Jerem mindent kisajtolt a rakétákból, és még aznap megérkezett a medence másik végébe. Nem szállt le azonnal a dzsungelben, hanem a fák tetején lovagolt, aztán keményen lezuhant, mikor elfogyott az üzemanyag, keresztültört az ágakon, és a sűrű növényzetben landolt, közben elvesztette a sugárvetőjét is. - Egyedül volt a dzsungelben, fegyverek nélkül, és kezdett leszállni az éj. - Jerem tovább futott. - - Ott lebegett előttük, azonnal miután kiléptek a hipertérből, a Helska rendszer negyedik bolygója, egy szürke jéggömb, pár ezer kilométeres átmérővel. Sem pára, sem atmoszféra nem vette körül a bolygót. A szabad szemnek tökéletesen halottnak tűnt. - Persze Danni és társai már tapasztaltabbak voltak annál, hogy a puszta látszatra alapozzanak. Sok rendszerben volt vízi élet hasonló jeges felszínek alatt. Mégis, ezen a bolygón volt valami furcsa. A felszín minden oldalról teljesen simának és egyenletesnek tűnt, mintha nem is lett volna semmilyen becsapódás. - - Talán elhibázta - jegyezte meg Bensin Tomri. - - Átrepüljük a fél szektort, ebben az ócskavasban, és talán elhibázta? - követelte undorodva Cho Badeleg. - Danni keményen ránézett Bensinre, és pillantásával egyértelművé tette, hogy nem tudta értékelni a férfi szarkazmusát. - - Komolyan mondtam - ellenkezett Bensin. - Ha az az üstökös tényleg eltalálta ezt a jéggömböt, hogyan lehet, hogy még mindig itt van? Ezer darabra kellett volna robbannia, és azok lebegnének most itt, nem ez a gömb. - Danni visszapillantott az ablakra. Bensin szavai igazak voltak. Mégis, az ExGal-4 megfigyeléseiből egyértelműen megállapították, hogy az üstökös elérte a bolygót. - - Valami furcsa jeleket veszek róla - szólt Cho Badeleg a műszerek mellől. Felnézett két társa reménykedő arcába. - Energia. - - Az lehet, hogy csak a nap tükröződése - mutatott rá Bensin. - Cho Badeleg megrázta a fejét. - Nem. Ez más. - - Hogyhogy más? - lépett oda mellé Danni. - - Más spektrumban van, mint a visszaverődő fény - magyarázta a férfi, és félrecsusszant, hogy Danni is megszemlélhesse a szenzorokat. Semmi állandót nem mutattak, csak valami pulzáló kisugárzást, de azokat valóban olyan hullámhosszokon, amiket nem várt volna az ember egy fagyott víztömbtől. - - Organikus? - kérdezte. Cho csak vállat vont. - - Talán az üstökös csak egy gázgömb volt - vélte Bensin Tomri. - Legalábbis sokmindent megmagyarázna. - - Hogy gondolod ezt? - kérdezte Danni. - - Nos, így érthető lenne, hogy miért van még mindig itt a bolygó - jegyezte meg Bensin. - És egy gázkombinációnak szinte bármilyen kisugárzása lehet. - - De hogyan maradhatott volna egyben a gravitációs kutak közepette? - kérdezte Cho. - - Mondjuk úgy, hogy egy majdnem gázgömb - szólt közbe Danni, megértve Bensin érveit. - Egy apró szilárd tömeggel a közepén. - - Aminek elég gravitációs ereje van ahhoz, hogy összetartson egy ekkora gázgömböt? - kérdezte kételkedve Cho. - - Ha szupergyorsan kering? - Danni sokkal inkább állította ezt, mintsem kérdezte, hangjából egyértelműen kihallatszott az izgalom. A többeik hamar csatlakoztak hozzá, szemeik csillogtak. - - Jelentsd nekik! - szólt Danni Bensinnek. - - Eddig sem tudtam elérni őket - felelte a férfi. - A torony még mindig nem működik. - Danni hosszasan töprengett ezen. - Akkor küldd a normál csatornákon. Ehhez segítségre van szükségünk. - Bensin keményen rámeredt. - - Mire bárki ideér, már végzünk a főbb vizsgálatokkal - magyarázta Danni. - A miénk a találat, már akkor is, ha befut a teljes flotta - Cho Badeleg felé fordult. - Tartsd a szemed az adatokon, én átviszem ezt a teknőt a másik oldalra. - Bensin elmosolyodott, és nyílt csatornára állította a kommunikátorát, majd lediktálta a helyzetüket, és a dolgot, amit találtak. - - Ez mi volt? - kérdezte Danni pár pillanattal később, mikor a Spacecaster megkerülte a bolygót, és úgy tűnt, mintha egy csapatnyi meteor suhant volna el előttük. - - Én is láttam - így kíváncsian Cho Badeleg. - Több száz. - - Micsoda? - kérdezte Bensin. - Danni felfelé fordította a hajó orrát. - Törmelék? - találgatta, aztán visszanézett társaira. - Azt hiszem, találtunk valamit. - - A becsapódásból származó törmelék - bólintott Cho Badeleg. - Majd megint, a bolyó kanyarulatánál újra meglátták a meteorözönt, de gyorsan el is tűnt a vakító napfényben, ahogy kiértek a bolygó árnyékából. - Danni hunyorgott, és mérgesen felmordult. - - Még mindig megvannak - biztosította Cho. - Előttünk járnak és gyorsan mozognak. - megtorpant, és összeráncolta a homlokát. - Egyre gyorsabban - mondta. De hát ennek nem volt értelme. - - És van ott még valami - így Cho. - Balra lent. A felszínen. - Danni a Cho által megadott irányba fordította a nem túl agilis Spacecastert, olyan szögben, hogy láthassák a bolygó felszínét, amely simának tűnt, leszámítva egy nagy hantot, vagy dombszerűséget, amit egy vékony, jégszerű réteg borított - de az nem jég volt, hanem egy tejszerű anyag, ami a sokszínű kőből vagy csontból összeálló hantot borította. - - Onnan veszem a jelet! - mondta izgatottan Cho Badeleg. - Danni lassan arrafelé vitte a hajót. - - Nem kellene először a metorokat elkapnunk? - kérdezte Bensin Tomri, és a hangjában megcsillanó rettegést egyik társa sem tévesztette el. - - Ha ez egy élőlény, még él - figyelmeztette őket Cho Badeleg, aki a legnagyobb értetlenséggel meredt a szenzorokra, fogalma sem volt, hogy mit kezdjen a hantból jövő furcsa jelekkel. - - Kapjuk el a metorokat - ismételte határozottan Bensin Tomri. - Danni ránézett, aztán Cho-ra, látta, hogy mindketten beletemetkeztek a hant látványába vagy a műszerekbe. Aztán visszapillantott a bolygóra, és a bolygó fölé. - - Ó, ne - mormolta. - - Kapjuk el a metorokat - szólt ismét Bensin. - - A meteorok kaptak el minket - közölte Danni, és mikor a két férfi felnézett, ők is megértették. - A meteorok feléjük száguldottak, de nem lehettek meteorok, azok ritkán álltak klasszikus támadóformációba. - - Tűnjünk el innen! - sikoltotta Bensin Tomri. - Danni keményen dolgozott, hogy oldalra, majd lefelé döntse az ősöreg Spacecastert. - Beállítom az ugrást! - kiáltotta. - - Az túl sokáig tart! - kiáltotta Bensin, és szavainak igaza hamar testet öltött, mikor a Spacecaster megrázkódott egy becsapódástól. - - Csak indítsd el! - értett egyet társával Cho Badeleg. - Danni felfelé fordította a hajót, próbált keresni egy tiszta vektort, amerre eltűnhetnek, hogy kihívják a sorsot maguk ellen, abban reménykedve, hogy semminek nem ütköznek neki. - De az ablakon túl minden tele volt a meteorhajókkal, amik úgy mozogtak, mint a vadászgépek. Az egyik már nagyon közel volt, és a hármas a megdöbbenés és félelem keverékével figyelte, ahogy az űrhajó elején egy kis kiszögellés, ami leginkább egy miniatűr vulkánra hasonlított, kitör, és feléjük köp egy tűzben izzó olvadt kőzetféleséget. El is találta a hajót, ami ha lehet, még jobban megrázkódott. - - Átolvad a burkolat! - kiáltotta Bensin Tomri. - - Kapcsold be a hiperhajtóművet, Danni - Cho már szinte könyörgött. - - Már megtettem - felelte a nő, a legyőzöttek hangjával. Valóban bekapcsolta a motort - semmi eredmény. Úgy gondolta, az első rázkódásokkor oda céloztak, mintha ezek az... izék tudták volna, hová kell lőni. - Mindhárman reflexből hátraugrottak, mikor valami eltalálta az elülső ablkaot. Reménytelen borzadállyal nézték, ahogy a valami mintha átolvadt volna az acélüveg ablakon, és belül lógott, mint valami ragasztógömb. - Elkezdett pulzálni, és membrános anyagában megjelent egy lyuk. A két férfi felüvöltött, Danni pedig a fegyverszekrény felé ugrott. - Aztán a golyó önmagába fordult, mintha elnyelné saját magát, és valami egészen más jött ki belőle, egy deformált és rémisztő, teljesen tetovált humanoid feje. - - Jó, hogy jönni, Danni Quee, Bensin Tomri és Cho Badeleg - mondta a golyó - de nem maga a fura lény, Danni rájött, hogy ez egy kommunikátor, nem maga a beszélő. Nem ismerte fel az illető akcentusát, pedig minden szóval meg kellett küzdenie. - Én lenni Da'Gara - folytatta. - Lenni prefektus, és tanácsadója yammosknak, ami lenni háború koordinátor Praetorite Vongnak. Érezni üdvözölve én otthonban. - A három tudós, meglepve, hogy Da'Gara kreatúrája felismerte őket, tudta a neveiket, még csak nem is tudtak válaszolni. - - Ti látni otthonomat, én azt hinni - folytatta udvariasan Da'Gara. - Ti jönni hozzám. Én mutatni nagyszerű Yuuzhan Vongok. - - Mi? - Bensin Tomri a nőre pillantott. - - Egy meghívás, ha jól értem - Danni vállat vont. - - Ti most látni villip - magyarázta Da'Gara. - Háziállata Yuuzhan Vongnak. - Beletelt pár pillanatba, amíg rájöttek, hogy arról a lényről beszél, ami behatolt a Spacecasterbe. - - Távolra beszélni - folytatta Da'Gara. - - Élő kommunikátor - jegyezte meg Cho Badeleg, ahogy a tudósi ösztönei egy pillanatra felülkerekedtek félelmén. - - Honnan jöttetek? - préselt ki magából egy kérdést Danni. - - Helyről, amit ti nem ismerni. - - Miért? - Da'Gara egyetlen válasza egy nevetés volt. - - Tűnjünk el innen! - könyörgött Bensin Tomri. Danni rápillantott, aztán felhorkant, és elszántan a műszerek felé nyúlt, hogy minden áron kivigye őket onnét. - De a metorok, a sziklaszerű vadászgépek körülvették őket, és meghatározott pontokra lőtték az olvadt golyókat, hogy egyre csak tovább kínozzák a hajót. Mielőtt Danni akár csak átgondolhatta volna a kitérő manővereket, már csak egyetlen hajtómű működött, és az is csak alig, a jármű szinte minden más szolgáltatása tönkrement, és a kiegyenlítők is kaptak jó néhány találatot. - Danni felegyenesedett, és reménytelenül pillantott társaira. - - Esély nincsen - jegyezte meg Da'Gara prefektus villipje. - Kö-kö-követni befelé korallugrókat. Most! Vagy ti elolvadni, és mi megfosztani dicsőségtől, hogy Yun-Yammka ajándékának lenni. - - Meneküljünk! - könyörgött Cho Badeleg is, aki már annyira remegett, hogy az egyszerű szó is dadogva tört elő torkából. - - Esély nincsen! - figyelmeztette őket Da'Gara. - A frusztrált és dühös Danni, aki már látta is, hogyan tépi darabokra jövőjét az idegen rémálom, előrántott egy sugárvetőt a fegyverszekrényből, és cafatokra lőtte a villipet, majd elkeseredetten a műszerek felé ugrott. - Közben találat érkezett találat után, egyre több, és hamarosan már irányíthatatlanul és megállíthatatlanul pörögtek, és úgy tűnt, mintha a bolygó feljönné értük, hogy elnyelje őket. - Aztán a semmi. - - Leszállt az éj, de Jerem Cadmir elszántan futott tovább a sötétben, küzdött a kimerültség és a rettegés ellen, rémülten attól, amit látott, és rettegve a körülötte rá leselkedő veszélyektől. A vöröstaréjú párducok üvöltései elkísérték mindenhová, és egyszer azt is hitte, hogy megpillantott egy ilyen állatot, amint az egyik faágról figyeli minden mozdulatát. - Hogy képzelte-e csupán, vagy valóság volt, amit látott, Jerem sosem tudta meg. Csak futott a saját és társai életéért. A navigációs térkép kivételével csak három dolog volt vele, a bogár, a növény, és egy minta a mérgező gázokból, amit egész véletlenül, de nagy szerencséjre elfogott az egyik tárolótasakkal. - Az sem nyugtatta meg, mikor az éjszakából megint nappal lett, már nem tudott tisztán gondolkodni. Úgy gondolta, hogy a megfelelő irányba halad, és ott van, ahol lennie kell, de nem lehetett biztos benne, mert a térkép károsodás nyomait mutatta, vélhetően a gázoktól. - - Marha jó lesz, ha pont elfutok a komplexum mellett - siránkozott. Egyszer mintha felismert volna egy fát, de valójában mind egyforma volt. - El lehetett képzelni a megkönnyebbülését, mikor faltörő kosként áttört egy bozótoson, és mikor száz apró karcolással a fején felnézett, az egyik ExGal-os társát találta maga előtt. - - Hol... van... a komplexum? - lihegte Jerem. - - Amott, közvetlenül mellettünk - felelte Yomin Carr, aki előresietett, hogy felsegítse Jeremet. - Hol vannak a többiek? - - Meghaltak - szólt Jerem, levegő után kapkodva. - Mind. - Yomin Carr talpra rántotta, és keményen rámeredt. - - Meg... megtaláltuk a vihart, de nem is vihar volt - próbálta elmagyarázni Jerem. - Valamiféle pestis, egy biolgógiai katasztrófa. Túljutott rajtunk. - - De te megmenekültél - állapította meg Yomin Carr. - - Nekem adták az oxigénüket - felelte a férfi remegve. - Yomin Carr keményen megrázta. - Egyiküknek vissza kellett jönnie - folytatta Jerem. - Figyelmeztetni titeket. El kell indítani a jolian siklót, és eltűnni innen, de azonnal! - - A jolian siklót? - visszhangozta nevetve Yomin Carr. - Az a roncs azóta nem látott űrt, mióta ez az állomás megépült, és az alkatrészek felét beépítették más rendszerekbe. Soha nem fogjuk beüzemelni. - - Muszáj! - Jerem megragadta Yomin Carr vállait. - Nincs más esélyünk! - - Azt mondtad, pestis? - kérdezte Yomin Carr, és Jerem izgatottan bólintott. - Talán akkor tudunk harcolni ellene, vagy elszigetelni magunkat a hatásai elől. - - Talán el tudnánk zárkózni - mondta Jerem, és megpróbált ellépni Yomin Carr mellett, de meglepetésére a nagyobbik férfi a helyén tartotta. - - De ha rajtunk van, nem tudunk majd üzenetet küldeni! - próbálta elmagyarázni a problémát, és egyúttal kiszabadulni Jerem. - A gázok... - - Gázok? - kérdezte nyugodtan Yomin Carr. - - Nincs időm elmagyarázni - vágta rá Jerem. - El kell tűnnünk innen! - Yomin Carr megragadta Jeremet, és keményen egy fa törzséhez vágta. A nagyobbik férfi impozáns alakja könnyedén ott tartotta, a kis ember hitetlenkedve nézett rá. - - Hagyhatnám, hogy csatlakozz hozzájuk - mondta Yomin Carr. - Berohanhatnák melletted a komplexumba, azt üvöltözve, hogy fel kell vinnünk a jolian siklót. - - Nem érted - felelte Jerem. - A pestis hatalmas sebességgel terjed. Pár óra, és a nyakunkon lesz! - - Egészen pontosan három órán belül - jegyezte meg Yomin Carr. - Jerem már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Yomin Carr utolsó mondata belé fojtotta a szót. - - A gázok három órán belül elérik a komplexumot - jelentette ki Yomin Carr. - Aztán két nap alatt elárasztják az egész bolygót - hamarabb, ha megfelelő az időjárás. - - Megfelelő időjárás? - visszhangozta teljesen összezavarodva Jerem Cadmir. - Honnan tudod? - Yomin Carr felemelte az egyik kezét, és ujjaival megnyomta az orra melletti érzékeny területet, jelezve az ooglith-maszknak, hogy ideje visszahúzódni. - Ahogy a maszk levált arcáról, és elővillantak Yomin Carr deformált, tetovált vonásai, Jerem Cadmir rémületében háttal előre próbálta felnyomni magát a mögötte lévő fára. - A Yuuzhan Vong harcos csak csendesen állt, kiélvezve a kín minden egyes pillanatát, miközben a maszk kihúzta csápjait bőréből, és lecsúszott laza ruházatáról is. - - Visszavihetnélek a többiekhez, és veletek együtt várhatnám meg, amíg utólér a végzetetek - magyarázta Yomin Carr. - Azt a siklót amúgy is teljesen tönkretettem - nem mintha egyébként lett volna bármi esélyetek azzal az ócskavassal. Hagyhatnám, hogy harcoljatok az átalakítás ellen, amit te pestisnek hívsz, és hagyhatnám, hogy dicstelenül hajlatok meg, nem egy harcos keze által, hanem egyszerűen az oxigénhiánytól. - Jerem némán rázogatta a fejét, az ajkai mozogtak, mintha szólni próbálna, de egyetlen hang sem jött ki a torkán. - - De úgy érzem, hogy tartozom neked ennyivel, tiszteletadásként a kitartásod és találékonyságod előtt, amikkel visszajöttél idáig. - Jerem előrelendült, és megpróbált félreugrani, de Yomin Carr a jól képzett harcos kecsességével elhagyta, egyik kezét a férfi álla alá csúsztatta, a másikkal pedig belemarkolt a férfi hajába a feje hátulján. Rémisztő könnyedséggel kényszerítette földre ellenfelét, és hátrarántotta a fejét, kényszerítve rá, hogy egyenesen eldeformálódott arcára nézzen. - - Meg tudod érteni, mekkora dicsőséget kínálok most neked? - kérdezte Yomin Carr teljes komolysággal. - Jerem nem felelt. - - Egy harcos halálát kínálom! - kiáltott fel a Yuuzhan Vong. - Yun-Yammka! - hirtelen mozdulattal megrántotta karjait, szétroncsolva Jerem Cadmir nyakcsigolyáit. - Hagyta, hogy az ernyedt test a földre zuhanjon. Sokáig komoran állt az elesett férfi felett, több imát is elmormolt a Gyilkosnak, hogy fogadja el áldozatát. Yomin Carr szemszögéből valóban hatalmas tisztelettel adózott Jerem Cadmir előtt ezen a napon, némileg meg is szegte parancsait azáltal, hogy nem engedte a tudósokat szabadon küzdeni a pestis ellen. - De Yomin Carr helyénvalónak érezte, amit tett. Jerem túl sokat látott már eddig is, és el is mondta, hogy nem reménykedhettek a védekezésben. Nem, Jerem csak egy elkeseredett menekülési kísérletet javasolt volna, nem a pestis elleni védekezést. A Yuuzhan Vong harcos bólintott, elfogadva önnön érvelését, aztán átvizsgálta Jerem ruháját, és talált is három értékes dolgot. - Úgy döntött, visszaviszi őket a bázisra, és hagyni fogja, hogy a hat megmaradt tudós megpróbáljon megoldást találni. Ez egy másik feladata volt itt, tesztelje, vajon a tudósok képesek voltak-e ellenállni az erőteljes Yuuzhan Vong biológiai fegyvernek. - És ennek a feladatnak a teljesítése is kifejezi majd a Jerem Cadmir iránt érzett tiszteletét. - A Yuuzhan Vong elégedetten indult vissza a komplexumba. Minden racionális gondolatot elrendezett magában, de mélyen a szívében tudta az igazat. - Nem pusztán azért ölte meg Jerem Cadmirt, mert tisztelte a férfit, vagy mert megérdemelte egy harcos halálát, hanem mert meg akarta ölni, mert élvezte. Túl sokáig élt a hitetlenek között, beszélte a nyelvüket és tűrte furcsa, szentségtörő dolgaikat. Most, a dicsőség napja immár rá várt, és a Yuuzhan Vong harcos is nagyon várta már. Nagyon, de nagyon várta. - Az első pillanatban Danni azt hitte, halott, de ahogy lassacskán visszanyerte az eszméletét, még mielőtt kinyitotta volna szemeit, már nemhogy csak azt tudta, igenis életben van, noha megsebesült, de azt is érezte, hogy hol van - az élő domb belsejében, amit még a Spacecaster pilótafülkéjéből látott, és a gondolat rettegéssel töltötte el. - Kificamodott válla borzalmasan szaggatott, mindkét karját egyenesen kihúzták. Érezte, hogy erős kezek ragadják meg a csuklóit, aztán egy könnyű poncho érintését meztelen vállain, és valami nedves ragacsot a talpa alatt, mintha sárba süppedt volna. - Aztán meghallott egy hörgő kiáltást, felismerte Bensin Tomri hangját, és kényszerítette magát, hogy kinyissa a szemeit. - Látta a sokszínű, durva felületű falat, a behemót embereket - nem, nem emberek voltak, értette meg ösztönszerűen, hanem valami más humanoidok, deformáltak és tetováltak, akik kifeszítették karjait, és olyan szorosan tartották, hogy meg sem tudott moccanni. Látta Bensint, kicsit arrébb, aki talpon volt, de a fejét hátrarántották, és egy másik hatalmas humanoid állt mellette. A tetovált harcos magasra emelte a kezét, karomszerűen begörbítette ujjait, és pokoli erővel Bensin torkába vágta őket. Aztán elengedte, és Bensin ernyedten - túl ernyedten - a földre zuhant. Danni már tudta, hogy meghalt ő is. - A behemót harcos, kezén még mindig Bensin vérével lassan felé indult. Danni szabadulni próbált, de az őt fogolyként szorító két humanoid megrántotta mindkét karját. Kificamodott vállából kiindulva a kín hullámai elárasztották egész lényét, ahogy az ízület visszacsúszott normális formájába. Az ájulással küszködött, feje félrebillent. A harcos már előtte állt, és Danni felismerte, ugyanezt a pofát látta azon a kreatúrán is, ami bejutott a Spacecasterbe. - - Yomin Carr követelni tisztelet Danni Quee neki - jelentette ki Da'Gara prefektus. - Te ér-ért.. - megtorpant beszéd közben, küszködött a szóval. - - Érted - sziszegte a nő összeszorított fogain keresztül. - Da'Gara bólintott és elmosolyodott. - Érted a megtiszteltetést? - Danni reménytelenül nézett rá. - Aztán szúró fájdalmat érzett, és rémülten vette észre, hogy a lábai alatt lévő ragacs életre kelt, és elkezdett felfelé tekeregni meztelen lábain. Danni szemei tágra nyíltak a félelemtől és fájdalomtól, ahogy a kreatúra testéhez rögzült, és eltakarta egész testét, a poncho alatt is. Szabadulni próbált, és csapkodott karjaival. - Da'Gara válaszul keményen pofonvágta. - Nem szégyeníteni meg Yomin Carr kérését! - mordult rá. - Vagy kirakni téged, hogy a vákuumban dögölni te meg! - A prefektus durva hangja kijózanította Dannit. Még mindig görcsölt, és reszketett, de hát ki ne tette volna azt, ahogy a kreatúra fogókarjai csatlakoztak bőrének pólusaihoz. Mégis az ajkába harapott, és megállt a lábán, keményen meredve a prefektusra. - Da'Gara elismerően bólintott. - Én örülni, hogy Danni nem halott, mint Cho Badeleg, mikor lehoztuk a hajót. - szólt. - Úgy gondolni, hogy magam ölni meg téged most, dicsőségesen, ezen a napon. - Danni még csak nem is pislogott. - - Átgondolni ezt újra - magyarázta Da'Gara. - Talán jobb, ha te mellettem állni, és látni zhaetor-zhae... - elhallgatott egy pillanatra, és megrázta a fejét, mikor rájött, hogy Yuuzhan Vong szót használt. - Látni Praetorite Vong dicsőségét. - Danni reménytelenül ingatta a fejét, képtelen volt felfogni, hogy miről volt szó. - - A-akarod látni galaxist meghalni? - kérdezte nyersen Da'Gara. - A régi, mert te látni minket jönni, világhajón. Kezdete a végnek. - Danni grimaszolt, ahogy kezdte megérteni, miről beszél Da'Gara, még akkor is, ha a gondolat teljességgel abszurdnak tűnt. - - Igen - mondta a prefektus, és gyengéden megsimogatta Danni orcáját, ami jobban taszította a nőt, mintha ököllel az arcába vágott volna. - Te velem látni mindent, látni az igazat, a zhaelor... a dicsőségét Yuuzhan Vongnak. Talán te rájönni végül, megérteni, és csatlakozni. Tartani dicső viccae - büszke düh - és meghalni. Mindegy. Csak még boldogabbá tenni Yun-Yammka. - Danni meg akarta kérdezni, hogy ki vagy mi az a Yun-Yammka, de csak a fejét rázogatta, túl sok volt neki mindez. - Da'Gara elfordult a döbbent nőtől, és egy intett egy másik harcosnak, aki egy puha, csillag alakú húsköteggel lépett Danni elé. Ösztönszerűen is összeszedte magát, és próbált küzdeni ellene, de ellenségei túl erősek voltak, és a tiltakozó kiáltása is elhalt, ahogy a hús lényt a szája elé helyezték. Rémülete csak nőtt, amikor egy csáp kinyúlt a torkába. Először öklendeznie kellett, de aztán a lény eggyé vált vele, csatlakozott a légzőrendszeréhez. - A sokktól és fájdalomtól kitágult szemű Dannit keresztüllökdösték a világhajó különböző kamráin, míg végül megérkeztek egy nagy terembe, aminek a közepén egy kör alakú lyuk volt a padlóban. A valódi nyílás sokkal nagyobb lehetett ennél. Danni látta a jeget mindenfelé, és csodálkozott is, hogy miért nem fázik, miért nem fagynak meg mindannyian. - De ez a gondolat gyorsan eltűnt a rémület egy újabb ködében, mikor Da'Gara mögé lépett, és minden szertartásosság nélkül fejjel előre belökte a lyukba, és Danni zuhant, egy hatalmas féreg belsejében, egyenesen a vízzel teli mélybe. - Tökéletes ugrásal követte.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Vector Prime

10.fejezet

- Nem számítottam volna Kevesebbre Landótól, - Jegyezte meg Han, amikor a Millennium Falcon kilépett a hiperűrből és a szemük elé tárult azoknak a bolygóknak a nézete, amik Lando Calrissian otthona és irodájaként szolgáltak. A régió egésze a két bolygóval előttük fenyegetően közeledő űrhajókkal volt teleszórva, volt itt minden kicsi vadászgépek, hatalmas teherhajók és még azoknál is nagyobb pajzshajók, amiket Lando arra használt, hogy védjék a többi járművet, amikor még a napjához közeli Nkllon bolygón, bányászott. - Nagyobb a forgalom itt mint a Mag-nál, - sípolt Luke hangja a kommból ahogy a Jade Sabre kilépett a hiperűrből egyenesen a Falcon mellé érkezve. - Nem látta mellettük Jainát az X-szárnyúval, és Han rápillantott a feleségére mutatva az aggodalmát. Az utazás Reecee-ből egy hetet vett igénybe, és amíg ez nem okozott kényelmi problémát a Millennium Falcon vagy a Jade Sabre utasainak, ez egy X-szárnyú pilótának a tűrés határáig megterhelő volt. Nem is beszélve az ellátmányokról. A Jedik ha hosszú utakra mentek általában transz állapotba hozták magukat, lelassították az anyagcseréjüket, és végig aludták a hosszú utazást. Jaina megtanulta Marától a technikát és a kiképzése alatt bebizonyította, hogy jól tudja alkalmazni. - De megcsinálni ezt egy edzőteremben teljesen különbözött attól, ha egy X-szárnyúban csináltad a hosszú és magányos úton. - Még Luke is gyakran kérdezte a feleségét arról, hogy Jaina tényleg készen áll-e erre. Mara ragaszkodott hozzá, hogy igen, és senki nem kételkedhetett Jaina bátor pilóta tudásában. Mióta Mara lett Jaina hivatalos tanítója, nem lehetett vitatni a tudását, még Leia és Han, sem tudta, akik különösen borzongtak attól, hogy a lányuk bármilyen fajta veszélybe, is kerüljön. - Így Jaina repült az X-szárnyúban, ugyanazzal a kurzussal, ugyanazzal a céllal, ugyanazzal amivel a másik két hajó is repült. - Miért nem lépett ki már a hiperűrből? Tapinthatóan ez a kérdés aggasztotta Leiát és Hant, de egyikük sem mondta ki fennhangon. - - Had találgassak melyik bolygó Landó-é, - jött Luke hívása, a hangja száraz és szarkasztikus volt. A válasz nyilvánvaló volt. Az előttük levő bolygók közül az egyik barna volt és eléggé barátságtalannak tűnt, amíg a másik kék és zöld volt az egén lebegő fehér felhőkkel. A színhely emlékeztette Leiát és Marát is arra a két bolygóra, amit nemrég meglátogattak: vendégszerető Osariant és göröngyös Rhommamoolt. - Luke, hol van Jaina? - Kérdezte Leia jól leplezve távol tartva az aggodalmat a hangjából. Nevetést hallott a másik hajóból - Mara. - - Miért nem lépett már ki? - Szorongott Leia, kényszeredetten. - - Mert Mara, rossz koordinátákat táplált be Artooba, - válaszolta Luke. - - Egy kis teszt, - magyarázta, Mara online. Jaina a közel van, de elég messze a rendszertől.... hogy újra ellenőrizze a koordinátákat. - Valószínűleg pánikba esik, - válaszolta Leia, és elképzelhete a vigyorgást, ahogy szét terjed Mara csinos arcán. - - Egy ideig kétségkívül, - válaszolta Mara. - De csak annyit kell tennie, hogy magában néz és az erőhöz fordul és felerősíti a kapcsolatot önmaga és köztünk, különösen Jacennel, és akkor bármelyik percben meg fog érkezni. - - Mindenesetre Artoo tudja az igazi utat, - tette hozzá Luke gyorsan. - - Durva támadást vittél be, - jegyezte meg gyámoltalan sóhajjal Leia. - Jaina irányába vagy irányodba? - Kérdezte Luke, Leia és Han újra hallhatták a sógornőjüket, ahogy nevetett. - - Igen! - válaszolta Mara. - És Leia tovább sóhajtozott. - - Ha bármi történik Jaina kisasszonnyal, személy szerint fogom megszidni Artoo-Detoot, - fecsegett idegesen C-3PO. - Oh, ő az igazi bajkeverő tudják. - Biztos vagyok benne, hogy nagyon élvezi ezt az egész dolgot. Leia rápillantott az aranyszínű protokoll-droidra. - Nem valószínű, - motyogta Mara, és a jelenlegi félelmeire és érzéseire tekintettel ő még félig gyerek volt. - - Jaina jó, - jegyezte meg Luke. - Ha kinyúlsz az erővel drága nővérem, érezni fogod őt, él és nagyon is jól van. - Leia épp így akart tenni, de nem maradt rá ideje, a Falcon érzékelő panelja sípolt, és egy pillanat múlva Jaina X-szárnyúja száguldott be a látószögükbe. - Elég sokáig tartott, - Kiáltotta Mara neki, és megnyitotta a csatornát... hogy a Falconon tartózkodók is hallják amit mond. - - Volt egy kis probléma Artooval, - jegyezte meg Jaina szárazon, és hallották ahogy R2-D2 vehemensen tiltakozva sípol. - Mara megparancsolta Jainának, hogy mielőtt leszállnának Lando otthonán a Dubrillion bolygón, nézzenek körül miféle műveletek folynak a másik bolygónál, a Destrillionnál. A kicsi hajók áramlata lefolyt a bolygóra és közben figyelték ahogy ki nyerik a nagy aszteroidokból hozott nyers ásványokat, azok a gyárak, amiket Landó felállítatott. Egy másik, nagy hajókból álló kisebb flotta, haladt el a világ mellett azok felé a hatalmas teherhajók felé tartottak, amik bolygó körüli pályán várakoztak. - A nézők közül mindenki, még Han is, aki annyira jártas volt Lando terveiben, hitetlenül bámult. Lando hogyan rendezkedett be itt ilyen rövid idő alatt és hozta össze ezt a nagyszabású műveletet? Csak egy éve volt itt kint, és mégis úgy tűnt, mintha a műveletei révén a fél galaxisnak tudna szállítani! - A kapcsolat a kék-zöld bolygó felszínéről üdvözölte őket - minden az lelkesedés nélkül a vezérlő kérte a hajók és a tulajdonosuk neveit - majd megadta a lesszálló hely koordinátáit, és ahogy keresztül ereszkedtek Dubrillion felhőtakaróján, látták, hogy Lando aktuális otthona nem volt kevésbé lenyűgöző a bányász műveleteinél. A város építményeit eléggé össze zsúfolták, magas tornyokkal és sok magasra emelkedő űrkikötővel. Luke észrevette, hogy a nyitott kikötők többsége üres volt, ebből arra következtetett, hogy Lando sok olyan vendéget szórakoztatott, akik gyorsan beugrottak, és már mentek is tovább. - Kedvelte a csempészeket. - Ahogy a Jade Sabre besiklott a kijelölt dokkjába, Luke észre vett egy pár XJ osztályú, X szárnyút, olyanok voltak mint a saját vadászgépe, csak ezek a legújabb verziók voltak. Ezekkel a modern vadászgépekkel nem sokan repültek, a Csillagrombolókon és csatahajó századokon kívül egyáltalán senki, de figyelemre méltó kivételek azért voltak. Ezekkel a vadászgépekkel a Jedi Lovagok repültek. - A három hajó, magasan a felszín fölött, leszállt a kikötő dokkokban az alacsonyan sodródó felhők között. A leszállózónákat keskeny sétányok választották el amik a központhoz vezettek, és egy negyedik sétány kötötte össze a központot toronnyal. Mind annyian kiszálltak és találkoztak a központban Jainával és R2-D2-val, akiknek jelentős segítségre volt szükségük ahhoz, hogy az X szárnyúból kikászálódjanak. A párok megérkeztek épp azelőtt, hogy Lando kiviharzott a toronyajtajából, a hatalmas üdvözlő mosollyal, és csillogó szemekkel, nem is csillogó, inkább szikrázókkal, azt a benyomást keltve mintha valami sokkal több, játszodna le ennek az embernek, minden gesztusa és kifejezése mögött. - Ha-ha! - Nevetett ahogy oda ért hozzájuk megölelte Hant, azután Leia következett, - ami egy kicsit hosszabb ideig tartott, elő csalva Hanból egy féltékeny mogorva tekintetet. Azután Luke következett, majd megállt Mara előtt és megrázta a fejét. - Csodálatosan nézel ki! - Mondta őszintén rá mosolyogva a nőre, és Lando szorossan megölelte. - - Nem sok olyan vakmerő lény van aki meg mer ölelni engem, - jegyezte meg Mara. - Annál többet hagyod nekem, ezután! - Nevetett Lando harsogva. Hirtelen megállt és sokat mondóan Lukera pillantott, de úgy találta, hogy öszintén bólintott és mosolygott. Ahogy Lando üdvözölte Marát nem is lehetett volna tökéletesebb. - Az ember Chewbaccával sokkal zárkózottabb volt, felajánlott egy üdvözlést R2-D2-nak és C-3PO-NAK, azután a három gyereknek szentelte a figyelmét. - Hogy tudtatok ennyit nőni? - kérdezte és hitetlenül széttárta a karjait. - Csak egy éve nem találkoztunk! - És ti már felnőttek vagytok. - Udvariasan visszamosolyogtak rá, de nyilvánvaló volt hogy zavarban vannak. - - Te mit keresel itt? - Kérdezte Lando, Hanhoz fordulva. - És miért nem szoltál, hogy jönni fogsz? - Előkészíthettem volna valamit. - - Valahogy nem tudom elképzelni, hogy unatkozni fogunk, - jegyezte meg szárazon Han. Lando kuncogott, de gyanúsan rövid idő alatt abba hagyta, Hanra nézett, mintha nem tudná hogy bóknak vagy sértésnek vegye ezt. A ragyogó mosolya majdnem azonnal visszatért, és egy gesztikuláló mozdulattal és egy pillanatnyi szünettel a lépteiben a vibráló Lando a toronyba vezette őket. Megmutatva nekik a vendéglakosztályai sikkes szobáiból a másik bolygón levő robotfeldolgozású növények vezérlőtermeit nagy büszkeséggel részletezve milyen a különféle ásványokat vonnak ki belőlük, amig azok megteszik az útjukat a teherhajókig, és onnan tovább. Befejezték a körutat a hatalmas ellenőrző kamrában a városa központjánál, ami egy ovális alakú szoba volt, és a kerülete, pontos mása volt az aszteroidaöv orbitális útvonalának, a Lando Folly-nak. A kamrafalakat óriási képernyőkkel fedték be amik valós időben mutatták az aszteroidöv képét. Lando egy másik nagy derékszögű képernyőhöz vezette őket, amit az egyik falon helyeztek el, és az előtte álló ember a vezérlőpultnál tisztelet tudóan félre állt. Lando következő demonstrációja sem volt kiábrándító. Kiválasztotta az aszteroidöv egy szekcióját és kinagyította azt pontot a derékszögű képernyőn, ahol látni lehetett azt a kicsi droidot, amit a bányász hajók teszteltek, ahogy fúrt gyakorlatozott, majd átugrott egy másik aszteroidára. - - Mennyit nyersz ki belőlük? - Kérdezte Han. - Igazából? - - A legtöbb aszteroid nem jövedelmező, - ismerte be Lando. - De időnként ... , - tette hozzá ravaszul összedörzsölve a kezeit, sötét szem pillantásokkal. Kicsit tovább folytatta a demonstrációt, a tételek és a telepítés költségeivel kapcsolatos kérdésekre választ adva, azután átvezette őket a toronyból egy másikba, fel egy mellék hangárba, amiben több kisebb hajót tartott, egyetlen középső pilóta hüvelyekkel a szárny alá függesztve, amik minden oldalra kiterjeszkedtek és olyan napelem-szárnyakat csatlakoztattak, amik jellegzetes háromszöget alkottak a központi hüvely felé. Lando vendégei, különösen az idősebbek, biztosan felismerték a járművet: Egy tovább fejlesztett TIE vadászgép, ezt a típust támogatta a régi birodalom elitje, beleértve Darth Vadert is. A jellegzetes harcosok látványa hatott Luke-ra és Leiára is, akiknek lekonyúlt a kifejezés látszott az arcukon. Han haragos tekintettel nézett Landóra. - - A legjobb tervezés a céljainkra, - válaszolta őszintén Lando. - - Ezek az övfutóid? - Kérdezte Luke. - Megdöbbentően jól beállítható a fekvésük, - magyarázta Lando ahogy tovább vezette őket a hasonlóan hírhedt, de nagyobb, ikerhajtóműves, TIE bombázókhoz, a hangár távolabbi hátsó részéhez. - A pilóták ezekben a járművekben tudják érezni az igazi ütemet. - - Mi ne tudnánk? - Kérdezte száraz hangon Han. - - Így keresztül repíted ezeket a járműveket az aszteroidaövön? - Kérdezte Jaina, a kifejezésében és a hangjában, egy kis cselszövés érződött. - A Lando Folly mentén, nem keresztül, - javította ki Lando. - Az aszteroidok áramlása ellen. - Van néhány tervezett különösen ronda szekciónk. Egy hosszú pillanatig Jainát nézte és mérlegelte a lelkes kifejezését. - Ki akarod próbálni? - Először a szüleire nézett, csak egy pillanatra, azután Marára, nyilvánvaló volt, hogy engedélyükért könyörgött. Az előkészületi idő végeláthatatlannak tűnt a lelkes Jainának, de figyelte, ahogy Lando technikusai elmagyarázták az alapvető különbségeket az egyik módosított TIE vadásznál. Amíg a pedálok és kézirányítások elég könnyűek voltak, Addig a pilótaszékeken volt mit javítani, az állíthatóak és agyon használtak voltak, a csuklós, életerős szerkezetek, mások voltak egy X szárnyú vagy egy sikló stabil pilótafülkéjében. De ami a legfontos különbség az a tehetetlenségi kiegyenlítő, - magyarázta Lando technikusa. Az X szárnyúaktól és a legtöbb más járműtől eltérően, ezeket a módosított TIE vadászokon kívül nem alkalmazták. - A szintek előre be lettek állítva, aminek a célja az volt, hogy a pilóta jó taktikai érzékkel irányítsa a hajót, a gyakran vad utak során, de nem lehetett túl lápni a megengedett g biztonsági határértéket. - - Régen, a pilótákat kilencvenöt fokban szíjjazták le és állították be a szintet, - magyarázta a három gyereknek a technikus. - Úgy gondolták így nem ugrálnának addig amíg az ütközés már elkerülhetetlen lenne, azután vadul pörögve visszapattanának. - Szívesen repültek velük amíg el nem kezdték az öntudatuk elveszteni. - Egy ember majdnem meg is halt. - Ettől az utolsó nyilatkozat Leilából nem tetsző pillantást váltott ki, és Jaina tudta, hogy az anyja készen állt arra, hogy azonnal törölje a futamot. - De a technikus biztosította őt, és a többieket, hogy ezt a problémát már elhárították. - Most már ha ütközöl egyet, csak egy erős pörgés a hatása, - magyarázta. - És meg fogod érni, hogy kérkedhess vele. A végső bizalom erősítéseként a technikus megmutatta a repulsorpajzsokat, szilárd védelmet nem a pilóta és nem is a hajó hajtműveitől függtek, hanem egy úszó állomásról, az Öv-Futó I-esről. Ettől a hírtől elkerekedtek Luke szemei. Elérhető volt már az a technológia amivel egy TIE vadászgép kibírt egy aszteroidütközést, a pajzsok kombinációit használva, egy megnövelt repulsorrendszerrel, de sok éven keresztül a Birodalom és az Új Köztársaság hadserege is próbáltak tökéletesíteni a hajói védelmét, a nagyobb energiát kölcsönadni a kissebb vadászgépek eltérítőpajzsainak, így felszabadítja a vadászgépek hajtóműveit, a manőverező, a gyorsuló és tüzelő feladatok alól. Eddig kevés, haladást értek el a technikával, és Luke megértette, ha Lando tökéletesíteni tudná ezt, akkor az értéke sokkal nagyobb lenne, mint amit ez a vállalkozó szellemű ember a Lando Folly vállalkozásával ki tud termelni az összes aszteroidjából. Talán ez volt az igazi célja. - - Valamint, - folytatta a technikus, ahogy arrébb ment és megpaskolt egy csillogó fehér fémes púpot az ülés mellett, ezeket a kicsikéket már felszerelték hiperhajtóművel. Luke elragadtatva bólintott, Lando és a technikusai valami igazán lenyűgözőt alkottak itt. - - Meg fogjuk óvni őket, - zárta le Lando a technikai bemutatót, és küldött egy kacsintást Leiának. - Majd Jaina és a másik két Solo ifjú tesz futamokat végeztek a módosított TIE-ben ami abból állt, hogy fél sebességgel bele csapódtak egy hegyoldalba, ahol megtapasztalták az ütközőpajzsokat védőerejét. De még ez a gyakorlat sem elégítette ki a lelkes Jainát. Lando megmutatott nekik egy eredmény névsort, amit a város fő tornyának belépő termében állítottak ki, ez tartotta nyilván a top pilótákat és a nyerő időeredményeiket. Nem ismert a nevek közül egyet sem, kivéve kettőt: Miko Regliát, aki a hetedik helyen szerepelt, és Kyp Durront, aki az aktuális bajnok volt a tizenegy perc, tizenhárom másodperces idejével. - Mind ketten Jedi Lovagok voltak, Kyp a mester, és a tanítványa Miko. - Jainának volt tennivalója. Elő készítette a koordinátákat a TIE vadászában, az aszteroidöv belépési pontjától. Jacen már a futamban járt tisztességes időt össze hozva, ami megközelítette az öt perces jelzést. Jaina nem láthatta, de hallotta a hívásait - vagy legalább is, érzékelte, az ikertestvére meglehetősen nyugodt maradt, ahogy az erő meditációval megtalálta a nyugalom értelmét. - Túl jutna az öt és fél perces jelzésen - ha ő lenne ott. - Ne állj meg, - suttogta Jaina, de amint a szavak elhagyták a száját, hallotta a testvérét felkiáltani, - Hé! - Ezután egy hosszú kiáltás következett. - - Kiesett, jött a hívás az Öv-Futó I-esről. - Találatot kapott. - Jaina észrevette, a TIE vadászt ami pörgő fényekkel száguldott az ki az űrbe. - Jacen? - Kiáltotta, és amikor nem kapott választ, az erővel kinyúlva kapcsolatot teremtett az iker testvérével biztonságban érezte őt a szoros kötelékükön át megértette, hogy megrázta a dolog, de nagyon is él és virul. - Majd elfordult, mivel Anakin éppen elkezdte a futását. Jaina észlelte a villanásokat, ahogy a hajója szlalomozott a sziklák között, hallotta a lélegzetét és az alkalmi kiáltásait a kommegységéből. Élénkebbnek tűnt, mint Jacen, ő inkább tudatosan a fizikai érzékeivel hangolodott rá. Jaina megértette ezt a világnézeti küzdelmet, ami folyt a testvérei között, mindegyikük a helyes egyensúlyt próbálta megtalálni az erő és a fiziológia között, és egyáltalán nem lepődött meg a különbségtől. - - Meg van, - jött a hívás Lando egyik vontatóhajójáról, amit követett biztosíték arról, hogy Jacen, rendben van. Jaina látta a megkönnyebbült pillantást az anyja arcán. - Megint meg akarom csinálni ezt, - tette hozzá, majd Jaina elképzelte Leia megjósolható mogorva tekintetét. - Keresztezte Jaina látómezejét, a TIE-t szállító vontató. A módosított vadász tökéletesnek látszott, még így is vontatás közben. Vett egy mély lélegzetet és koncentrált. - Azután meghallotta Anakint örömében visítani, és észrevette a TIE-T ahogy leszélezett egy hatalmas sziklát. Elfordította a tekintetét a jelről, és a figyelmét az erőre összpontosította, a nyugalmat, és a békét keresve. Aligha öntudatos erőfeszítéssel, megrázta a vezérlőt előre és hátra, megpróbálva jobban érezni a hajót, és egy gyors nyomás a pedálra és a sebesség bele is préselte a hátát a rázószékbe. - A másodpercek teltek, ahogy egyre mélyebb meditációba esett. Hallotta, a hívást abból a talajvezérlőből, Anakiné, már felülmúlta Jacent - vajon ez nem rontja el a későbbi mókás beszélgetést? - Visszafókuszált a környezetéhez, majd időben vissza hangolja a kommot és hallhatja majd Anakin kiemelkedő dicsekvését. - - Elkaptalak, Jac, - kezdte mondani. - Jaina látta az egész dolgot. Anakin levitte a TIE-t egy forgó szikla alá, hogy azután egyenesen szemközt találja magát egy másikkal. - Nem tudta elkerülni a harmadikat, ráadásul nem látta azt amíg az egyenesen előtte nem volt. Fejjel előre, a TIE vadász egyhuzamban felfelé tartott, forgó farral és óriási sebességgel. Ment egyre feljebb és feljebb, azután abbahagyta forgást - Anakinnak be kellett vetnie egy kompenzáló robbanást - csak éppen ettől folyamatosan sodródott, billegett és eléggé halotnak tűnt. - - Anakin? - Jött a kétségbeesett hívás az állomásról Leiától. Semmi válasz. Jaina szorította a vezérlőt, ahogy Leia újra felkiáltott, azon gondolkodott, hogy milyen gyorsan tud oda érni a testvéréhez, bár hogy milyen jó is ő, azt nem fogja megtudni. Mielőtt elindult volna, Anakin remegő hangja válaszolt. - - Bámulatos, - mondta, és a hangja olyan volt mintha beteg lenne. - - Rendben vagy? - Jött Leia hívása és Lando hangja egyszerre. - - Azt hiszem, igen. - - Legyőzted Jacent, jelentette be Jaina. - - Kit érdekel? - Jött a válasz. - Csak ekkor értette meg Jaina, hogy milyen összerázott volt valójában az öccse. Általában az a tény, hogy verte Jacent, járt volna állandóan a gondolataiban, mint egy hatalmas győzelem. - Ennyi elég volt, - mondta Leia látszólag ugyan arra a dologra gondolva. - Hozd be, Jaina. - - Startra kész! - Kiáltotta Jaina, csatornát váltva és úgy tett, mintha nem hallotta volna. Nem engedhette, hogy Anakin balszerencséje, visszatartsa - tudta, hogy neki kellett volna elsőnek lennie! - Minden tiszta a belépéshez? - Kérdezte a légi irányítót az Öv-Futó I-en. - - Ki vele, - jött a válasz. - - Jaina! - Jött Leia hangja, az anyja, elég könnyen megtalálta a lányát, az új csatornán. De Jaina gyorsan kikapcsolta, és sebesen az öv belépő pontjához ment. A legtöbb pilóta miután bement virtuálisan próbált megbirkózni a szembejövő aszteroidok áramlásával és csak kitérő manőverekre használták a hajtóműveiket. Ez nem távolsági teszt volt végül is, csupán egy időre menő kihívás volt. - Jaina, bár, félt attól, hogy az anyja lefújja az egészet, úgy döntött végig csinálja az övfutamot ... méghozzá gyorsan. Amint belépett már tudta, hogy elkövetett egy hibát. Mielőtt még igazán meg tudta volna jegyezni az érkező aszteroidok mozgását, keményen nyomnia kellett a vezérlőkart egyenes zuhanásba vitte a TIE-t, azután kétségbeesetten ki kellett térnie balra hogy elkerüljön egy hosszú szikla rohamot. Az út háromnegyedénél Jaina egy forgás után felhúzta és egy rövid megállásból átlósan kilőtt, alig elkerülve egy másik aszteroidot ami majdnem elnyírta az első és hátoldalát, amikor kitért. Volt ideje, hogy vegyen egy mély megnyugtató lélegzetet de egy másik pár jött, Jaina oldalra fordította a TIE-t és valahogy sikerült átcsúsznia közöttük, azután lefelé pörögve, keményen kitért egy másik elöl. Mielőtt a figyelmeztető riasztó megszólalt volna ami az öv határát jelzi, Jaina oldalra vitte a TIE-T ahol az aszteroidok közti haladás könnyebb volt, mivel ott kevésbé volt sűrű a szikla rajzás, amelyik kizárta volna, így értékes töredékmásodperceket nyert magának. - És abban a másodpercben összekapta magát és rájött, hogy nem tudja tartani a reakció időt. Ez egy türelem játék volt, előkészítés után kell megtenni a lépést. Ezt csinálta a négy Jedi a futamai során, köztük a testvéreivel a viszonylag két zöldfülü pilótával, minden tudására szükség van. Jaina figyelmen kívül hagyta a pislogó és sípoló eszközeit és az érkező rajt figyelte, úgy érezte előre látja a mozgásukat. - A szél megváltoztatta az orrát, a régi vizi vitorlázás szállóige szerint, és lebukott előre. Han egy alacsony mormogást hallott elhangzani Leia ajkairól, ahogy Jaina berepült az aszteroidövbe. Átkarolta a felesége vállait a karjával. - - Hallott engem, - jegyezte meg csendben és hidegen Leia. - Han közelebb húzta magához Leiát. Természetesen Jaina hallotta, és persze Jaina máshogy cselekedett, üldözte azt a futamot, amik emésztették a gondolatait, azok az utolsó napok eseményei voltak. Leia túljut ezen, Han tudta, de ha Jaina engedelmeskedik, az anyja kérésének, nem csinálja végig ezt a kihívást, amit olyan reménytelenül akart, a hidegség anya és lánya között tartós lett volna. - - Nem esik baja,- jegyezte meg, de még is összerezzent, ahogy Jaina TIE vadásza, tisztán kivehető lett a nagy képernyőkön a központi vezérlőteremben, bevitte egy háromnegyedes pörgésbe és kirobbanva jött ki belöle a legutolsó pillanatban. - Ő a legjobb hármuk közül. A pár mellett Mara zöld szemei izzottak az izgalomtól. - Ess bele, Jaina, - suttogta. - Engedd az erőnek, hogy a vezessen téged. - Mögötte, Luke masszírozta a nyakát és vállait és melegen mosolygott, emlékezve az Obi-Wan Kenobi szellemétől kapott hasonló tanácsokra, amikor öreg Ben vele tartott a Halálcsillag aknájában végre hajtott száguldás során. Ne próbálj meg mindent a szemeiddel látni, érezd a többit. Nem hallgass a műszereidre - kapcsold ki, ha lehetséges. Hagyd, hogy az erő, megmutassa neked előtted zajló eseményeket, a pörgéseket, a kanyarokat, a célt. - Jaina most már felszabadultabban repült, mindent látott, a kanyarjai kemények voltak, de kevésbé drasztikusak, mintha előre látná a vele szemben jövő eseményeket. - Luke rápillantott az időmérő órára, ami fölöttük lógott. - Négy perc. - A lány pörgött és fordult, hirtelen alábukott, majd felhúzta egészen a tisztább régióig. De ahogy figyelte, Luke felismerte az előtte feltűnő látszólag leküzdhetetlen problémát. Az aszteroidok két vastag csoportja sűrűsödött össze, a hátsó csoport, lépést tartott az előtte lévővel, és úgy tűnt, mintha egy olyan kő falat alkotnának, amin a TIE egyszerűen nem csúszhatott át. - - Áthatolhatatlan alakzat! - Kiáltott fel Lando egyik megfigyelő bírója, Mivel ezek a szavak pislogtak a monitorán, Jaina számítógépe kiszámította a repülést de nem látott tiszta utat az előtte tornyosuló akadályban az aszteroida öv határáig. - - Sok szerencsét, - jegyezte meg Lando. - Időnként megtörténik. - - Megfogja kapni, - állította Mara. - - Gyerünk, Jaina, - suttogta mellette, Leia. - Jaina is felismerte, hogy a sziklák mint az ujjak úgy kapcsolódnak össze, és azonnal lassított. Kétségbeesetten, pillantott körös-körül, egy rés után kutatva. - Nem talált. A műszereire nézett, de az összes szirénázott és pislogott, figyelmeztetve a közelgő ütközésre. Csalódottságban az öklével a combjára ütött ahogy elvesztette a lélekjelenlétét, és ezzel elvesztett bármilyen lehetőséget is. De akkor meghallotta Mara kérését, hogy váljon egyé az erővel, azután meghallotta, az anyja hangját, nem volt megkülönböztethető, de a támogatás és szeretet áradt mindkettőjükből. - Jaina keményen egyenesen előre szegezte a tekintetét és lassított, a támadó tömeg előtt. Időt kell nyernie, nincs mit tenni, és a követő csoport felzárkózik az elsőre, és ez réseket fog eredményezni. Keményen neki ment a legközelebbi aszteroidának, megpördült és a lefelé közeledőnek pattant, a repulsor tekercseknek hála ártalmatlanul lepattogot. Egy újabb pörgés következett megint kilőtték a repulsorok, és gellert kapott egy másik aszteroid aljától. Azután megint, visszapattant erőssen- de műszakilag nem repült hátrafelé, ami miatt kizárhatták volna a futamból. És így ment ez Jainával, úgy pattogott mint egy labda, és közben soha nem kapcsolta be feleslegesen a repulsorját, ezért nem volt hatással rá, pontosan és jókor indította be, oldalvást vagy mikor fel és lefelé tartva, néha még visszafelé is, időt nyerve a nem távololodó aszteroidoknál amíg le nem hagyta ezeket, mivel néhány összeütközött és új alakzatok alakultak ki. Jaina megérzett egy rést mintha egy szellő, söpörne végig a magas épületek közötti sikátortban. Visszapattant egy szikláról, és forogva lebukott, azután lendületet véve még egy másik aszteroid előtt felhúzta a gépet, mielőtt még egy szikla jött kiegyenlítők stabilizálták és keresztül száguldott a résen, a szárnyait billegteteve szállt keresztül a ferde kijáraton. - A szemei félig csukva voltak, ahogy érzékelte az alakzatokat, a TIE vadász, lecsapott és fordult, gyorsult és lassított azelőtt még volt tudatában lett volna a mozgásoknak. Egyáltalán nem volt öntudatánál az eltelt másodpercekben kivéve a tiszta pillanatokat mielőtt elindult. - Chewie üvöltött, ahogy Jaina áttört a látszólag áthatolhatatlan akadályon, dacolva az esély ellen és a számítógépszámítások ellen és ez nagyon visszatükröződött a nézők hangulatán még akkor is ha a többség Lando legénységéből állt. A Wookiee ugrált örömében, megragadta a legközelebbi technikust és vicsorgó agyarakkal úgy megrázta, hogy szinte csörgött, és a hatalmas szőrös öklével a levegőbe csapott. - Ez jó volt? - Kérdezte C-3 PO minden komolyságával, látszólag elszalasztva az egész lényegét. - R2-D2 sípolva és csikorogva válaszolt. - Leia megszorította Mara kezét. - - Tud repülni a gyerek, - jegyezte meg Han, a hangjában valamivel több büszkeséggel mint hivalkodással. Felpillantott az időmérő órára. - Öt perc, harminckettő másodperc. Jacen, még mindig egy kicsit bizonytalan volt az ütközésétől, ahogy a terembe lépett. Felpillantott az órára, azután elment a többiek mellett, megjegyzést téve Jaina repülésére. - Megtalálta a belső békéjét, - jegyezte meg. - - Tényleg? - Kérdezte Luke. - Jacen bólintott. - Nekem nem voltak meg hozzá a repülőképességeim, hogy kiegészítsék, - ismerte be. - Jainának jó sok jutott. - És úgy látszott a képernyőn mintha a TIE könnyedén repült volna keresztül a sziklák útvesztőjén. Az eddig elért idő hét perc volt ezzel Jaina magasra tette a mércét. - Nem kevesebbet mint a harmadik helyen van már eddig, - mondta Lando. - És még senkinek nem volt ilyen kemény repülése. Az egyik technikusához fordult. - Tedd ki minden sugárzó képernyőre, - utasított. - Rakd ki mindenhol a bolygón. - - Had kezdődjön a fogadás, - suttogta Han és Leia fülébe, és mindkettő mosolygott. - - Már ki tettem a többi vezérlőterembe és a kikötő területére, - válaszolta a technikus. - - Láttam az úton ide felé, - értett egyet Jacen. - Kyp Durron kint van a dokkoknál és figyeli minden másodpercét. A név emlékeztette Luke-ot arra, hogy más megbeszélni valójuk is van ide kint. De nem most, mondta magának. Tanulmányozta Jaina repülését, azután felpillantott az időmérő órára. - Kyp veszíteni fog, állapította meg. - Az erő átjárta Jainát, egyre erősebben, másodpercről másodpercre nőtt benne. Ez az egész érthetetlen volt, mintha kísérő nélküli mozgásuk lett volna, amint a sziklák között felbukkanó néhány aszteroid vad kanyarokba és lebukásokba, vagy egyenes emelkedőkbe és okos szögekbe irányították őt, nyílt vonalat vágva a sziklák közt. - És ez így ment, bár az idő lényegtelennek látszott, még az idő fogalmát is elveszítette ebben a mély transzban. - De a nyomástól, amire tapinthatóan biztosan építhetett, Jaina körültekintővé vált, és tovább koncentrált. A szemei tágra nyíltak ahogy eltalálta egy pörgő szikla, egy apró ütés volt, de elég lehetett ahhoz, hogy egy nagyobb aszteroidnak lökje. - Körbe és körbe pörgött, és ahogy kijött pörgésből egy kő fal, közeledett előtte fenyegetően. - Azután túl gyorsan forgott, túl gyorsan ahhoz, hogy megjegyezze a tízezer értelmetlen ábra mozgását amik felvillantak előtte. Egy újabb aszteroiddal ütközött össze - ezt az ütközést már tisztán érezte - azután ... Kijutott az övből, és az érzékei valósággal zakatoltak, lázasan dolgozott a vezérlésen, hogy megállítsa a pörgést. Nem tudta, hogy mennyi idő telt el, alig emlékezett a futamra. - A vezérlőteremben ... csönd volt. - Döbbent csönd. Az időmérő óra megállt, mihelyst Jaina TIE-vadásza kijutott az övből. - Huszonhét perc, huszonhét másodperc. - - A gyerek tud repülni, - mondta ismét Han.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Paul S. Kemp: A Harmadik Lecke

 

Fekete füstfelhő terjengett a levegőben. A Birodalmi Flotta lebombázta Alderaant és csak azután landoltak a lángoló bolygó felszínén. Harag izzott Malgusban. Haragja a szó miatt lángolt fel, melyet a Birodalmi kommunikációs csatornák hangoztattak: Visszavonulás.

A Birodalom elvesztette Alderaant. Órákkal ezelőtt Malgus úgy sétált a felszínén, mint egy hódító, de most...

Most jelzőtüzek tarkították Alderaant. A köztársasági erők találkozási pontjai. Az ellentámadás hamarosan megérkezik. A jelentések szerint a Köztársasági Flotta úton van Alderaan felé.

Visszavonulás.

Visszavonulás.

Ökölbe szorította kezét, olyan erősen, hogy ujjai sajogni kezdtek. Lélegzése szaggatottá vált, minden egyes légvétel fájdalmat okozott neki. Az égési sérülés marta a bőrét. Egy köztársasági kommandós az arcába robbantott egy gránátot, és a Jedi boszorkány elleni küzdelem erősen megroncsolta a tüdejét. Testét sebek és zúzódások alkotta zord mozaik borította.

De nem érzett fájdalmat. Csak haragot és gyűlöletet.

Egyfajta csalódottság késztette arra, hogy kiáltson. Magánsiklója alacsonyan zúgott át a felperzselt táj fölött. Alatta épületek és testek hamvadtak el az alderaani város romjai közt. Körülötte birodalmi hajók portyáztak az égen, repülő kísérettel. Megpróbálta elfelejteni fájó ökleit, sikertelenül.

Erő-érzékenységének köszönhetően megérezte a világos oldal egyik Erő-használójának jelenlétét, egy hirtelen lobbanás formájában. Lenézett, majd ki az ablakon. Nem látott semmit, csak elszenesedett romokat, kiégett járműveket és épülettörmelékeket. Bekapcsolta a komlinkjét, amit mindig magánál hordott.

- Forduljon meg!

- Uram? - kérdezte a pilóta.

- Forduljon meg! Csökkentse a sebességet a negyedére, majd ereszkedjen száz méteres magasságba!

- Igenis, Nagyúr.

Amint a gép megfordult, és lassult, Malgus felülírta a biztonsági kódot és leeresztette a leszálló rámpát. Szél süvített a kabinba, magával hozva a megperzselt bolygó bűzét, a bolygóét, melyet Malgus el akart pusztítani. Azonban a bolygó csak sebet kapott.

Valaki meg fog fizetni ezért.

Kezébe vette fénykardjának markolatát és merített az Erőből. A kiégett épületek alatt nyújtózkodott a felégetett föld, akárcsak Malgus korhadt fogai, ferdén és feketén.

- Lassabban! - mondta a pilótának.

Kiterjesztette érzékeit, hogy megtapintsa a világos oldalt, amit az előbb érzékelt. Először nem talált semmit, azt hitte, hogy hibázott, vagy a világos oldal Erő-használója megérezte őt és elrejtette jelenlétét. Azonban ekkor...

Ott van!

Úgy érezte, mintha szemgolyóit irritálná valami, egy viszketés, melyet csak az erőszak tud eltüntetni. Levetette köpenyét és a leszálló rámpa szélére állt. A szél lefelé próbálta rángatni. A düh nőttön-nőtt benne, cselekvésre késztette. Lecövekelt, nem engedett a húzásnak. Ismét bekapcsolta komlinkjét.

- Lebegjen a romok felett, amíg vissza nem térek.

- Visszatér, uram? Hová megy? Súlyosan megsebesült.

Malgus bontotta a kapcsolatot és leugrott a rámpáróról. Ahogy gyorsan közeledett a talaj felé, aktiválta pengéjét. Guggolva ért talajt és az Erőt hívta segítségül, hogy tompítsa a becsapódást.

Ott állt a kráterekkel, törött üvegekkel és felborult járművekkel borított feldúlt utca közepén. Tőle tíz méterre egy légikocsi égett, éjfekete füstöt okádva az ég felé. Valahol egy szélcsengő idegesen csilingelt.

- Itt vagyok, Jedi! - Malgus hangja végig dübörgött a romhalmazokon keresztül.

A háta mögött, egy működésbe hozott fénykard zümmögését halotta meg, majd mégegyét.

Megfordult és meglátta az utcát elhatároló összeroskadt épületnél megjelent zabrak férfit, a Jedit. A fénykardok kék pengéi ott ragyogtak mindkét kezében. A szeme sarkából Malgust méregette.

- Malgus - mondta a Jedi.

Malgus nem tudta a Jedi nevét, de nem is érdekelte. A zabrak pusztán Malgus haragjának alanya volt, dühének megfelelő célpontja.

Malgus elmélyedt az Erőben, bömbölése végigszáguldott az utcán. Haragja kivételes sebességet kölcsönzött neki.

A Jedi tartotta pozícióját. Mikor a távolság már csak húsz méter volt az ellenfelek között, a Jedi magasba emelte fénykardjait, hogy mindkét oldalát védeni tudja, majd kissé leeresztette mindkettőt és felvette az alakzatot.

A lehulló épületek moraja túl későn hatolt be Malgus tudatának sűrű ködjébe. Egy dur- és egy transzparensacél lavina csapódott hatalmas erővel a testébe az utca mindkét oldaláról...

 

Apja birodalmi egyenruháján az éles gyűrűdésekkel húst lehetett volna vágni. Hangja mégis olyan lágy volt, mint a hasa, mely ellen a nadrágja már feladta a küzdelmet.

- Jöjj velem, Veradun.

Követte apját a családi birtokot övező hatalmas állatsereglet felé. A Birodalmi Tudományos Alakulat biológusa számtalan világról gyűjtötte a legkülönfélébb állatfajtákat. A családnak volt egy, a Birodalom által finanszírozott saját állatkertje. Veradun mindig segített gondozni a lényeket, pedig csak egy kisfiú volt.

Vísítások, bömbölések és az állatok átható bűze köszöntöte Veradunt az állatkert bejáratánál. Apjának hangja tisztán csengett az óriási lármában.

- Tudod miért élvezem ennyire ezeknek az állatoknak a... társaságát?

Veradun megrázta a fejét. Látta magát visszatükröződni apjának szemüveglencséiben.

- Mert tudunk tanulni tőlük.

- Tanulni... mit?

Apja csak rejtélyesen mosolygott.

- Gyere.

Az apa Veradun vállára tette a kezét és átvezette őt az élőhelyek, ketrecek és tartályok labirintusán, mígnem meglátták a transzparensacélból készült kouhoun tartály kocka alakját. A vastag homokréteget, pár lazán elszórt szikla és néhány prém tarkította. A tagolt ízeltlábú teste olyan hosszú volt, mint Veradun karja és valahol a homok alatt rejtőzözött. Veradun körülsétálta a tartályt, megpróbálta felfedezni a kouhoun ittlétének bármilyen jelét. Semmi.

Eközben apja kiemelt egy patkányt a közeli ketrecből és a kouhoun tartálya fölé tartotta.

- Túl korán etettem meg - mondta Veradun.

- Tudom.

Az apa bedobta az állatot a tartályba. A patkány abban a pillanatban, hogy a homokhoz ért, megdermedt. Csupán az orra rángatózott, valószínűleg a levegőt szimatolta.

A patkány közelében a homok megmozdult.

A rágcsáló halkan sikított félelmében, s mielőtt még megtudott volna mozdulni, a kouhoun elkapta. A patkány alatt a homok hirtelen lesüllyedt és egy ollóra hasonlító állkapocs emelkedett ki belőle, s a patkányt ketté szelte. Vér ömlött, vörösre festette a homokot.

A kouhoun kimászott a homokból, feje temérdek állkapocsból és sok élettelenül csillogó fekete szemből állt. Több tucat pár láb hajtotta a testet a patkány véres teteme fölé. De nem ette meg. Pár pillanattal később visszaásta magát a homokba, otthagyva a rágcsálót érintetlenül.

- Mit gondolsz, miért ölte meg a patkányt? - kérdezte az apja - Nem volt éhes. Ahogy magad mondtad, nem sokkal ezelőtt megetetted.

- Ösztön - mondta Veradun - Ez egy kegyetlen lény.

- Jó, Veradun, nagyon jó. Csakugyan, a kouhoun ok nélkül ölt. Szerinted ennek van értelme?

- Nincs... de ez egy állat!

Az apja letérdelt, hogy Veradun szemébe nézhessen.

- Rendben van. Bár... szerinted nincs. A kouhoun megtanítja nekünk, hogy az értelmelen kegyetlenség az állatok ismertetőjegye, nem az embereké. A kegyetlenség csak akkor szükséges, ha ellenőrizni és kontrollálni tudja a halált. Érted?

Veradun lassan, figyelmesen bólintott.

- A halál minden, Veradun - mondta az apa.

 

Malgus kőtörmelékek egész hegyei alatt állt. Lábait behajlította, a felemelt kezeiből áradó Erő pedig megakadályozta, hogy a számtalan tonnányi duracél szétzúzza őt. A már amúgy is szaggatott légzését a por még nehézkesebbé tette. Apja szavai visszhangoztak fejében, miközben erősen köhögött.

Felületes volt, tehát nincs szüksége bosszúra. Alábecsülte a Jedi erejét. Feladta vérszomja okának megfejtését.

Még egy próbálkozást tett: haragját visszatartotta, kontrollálta, majd fejében egy köszörűkövet készített, mellyel erejét csiszolgatta, tökélesítette. Az Erő segítségével hatalmasat taszított az őt körülvevő törmelékeken, majd magától messzire hajította őket. A kisebb-nagyobb darabok a szomszédos házaknak csapdtak. Elrugaszkodott a talajtól, s az ugrás a nagy halom tetejére repítette Malgust. Amint az utca talajához értek lábai, a Jedi szemének pupillái kitágultak. Malgus gúnyosan vigyorgott.

A távolság gyorsan fogyatkozott az ellenfelek között. Malgus vörösen izzó fénykardja olyan gyorsan mozgott, hogy csak egy elmosódott sáv volt látható. A Jedi hárított újra és újra. Az egymásnak csapódó fénykardok sistergése a romokon visszhangzott. Malgus támadása, a csapások, vágások és döfések tomboló vihara nem hagyott esélyt a Jedinek ellentámadásra. A Jedi elrejtőzött az offenzíva idejére Most kétségbeesetten próbálta feltartóztatni Malgus rohamait.

Malgus többféleképpen is véget vethetett volna a Jedi életének, ám elégedettség töltötte el, mikor a fénykardjával ölt...

 

- Ez a kedvencem - mondta az apja.

- A viirsun?

Veradun mindig is unalmasnak találta a repülő élőlényeket. Pár kis madár, iszapszínű, barna és fekete tollakkal, nem keltette fel érdeklődését, csak az anyát tisztelte, amiért gondozza kicsinyét, az apát viszont, aki hamarosan elhagyja majd a fészkét, mélyen megvetette.

- Nem, nem a a viirsun.

- Akkor mi?

A viirsun élőhelyén, a transzparensacél falak mögött természetes növények, egy magányos fa és pár szikla volt látható. Amíg nézték a családot, az anya felöklendezte az aprólékosan megemésztett rovarokat, majd az utódjának szájába adta a táplálékot. Veradun már vagy százszor látta ezt a jelenséget, ám apja kitartóan nézte, mintha még sosem látta volna azelőtt.

- Mit nézel? - kérdezte Veradun. Nem látott semmi különlegeset.

- Nézd.

Miután elfogyasztotta a táplálékot, az utód felállt, majd járkálni kezdett a fészekben, kezdte megszokni lábait. Az anya nézte és közben tollászkodott. Egyszer csak a fióka visszatért anyjához, melléállt és csipkedni kezdte. Veradun először azt hitte, még több ételre vágyik, azonban a csipkedés egyre erősebbé és erősebbé vált. Szárnyak csapkodtak, tollak repültek. Az anya próbált elmenekülni, az utód viszont követte. Megragadta az anyja nyakát és erősen megrázta. Egyszer, kétszer. Ledobta a fészek aljára és elkezdte elfogyasztani.

Veradun soha nem látott ehhez foghatót.

- A fióka nem volt viirsun - magyarázta az apja - Ez egy mimnil. Kifejletlen korában a megtéveszésig hasonlít egy fiatal viirsunra. Megöli az igazi utódokat és helyettesíti őket. Amikor készen áll a vedlésre, megtámadja fogadott anyját. El tudnám nézni egy darabig.

Egy mimnil, Veradun soha nem találta volna ki.

- Én... még mindig nem értem.

- Sokszor az értelmetlennek tűnő dolgok csak a megfelelő pillanatban mutatják meg hasznosságukat. Most már érted?

Veradun lassan, figyelmesen bólintott.

- Senkiben sem bízhatsz, Veradun - mondta az apja - legfőképp azokban nem, akik gyengének tűnnek.

 

Malgus fénykardja nyomon követhetetlen, vörösen ragyogó íveket húzott a levegőben. A Sith megpördült, lesújtott, mjad szúrt, hátrálásra késztette a Jedit. De a Jedi mindig hárította a támadásokat. Úgy tűnt, megpróbálja kifárasztani ellenfelét, várt.

Malgus rájött, ő csak csali volt. A Jedi gyengeséget színlelt.

Malgus enyhítette támadásainak erősségét, pár lépést hátrált és kinyúlt az Erőn keresztül. Hirtelen ájulás környékezte meg, mert a világos oldal egy használója tudatos jelenlétét érezte meg a jobb oldalán. A Jedi szövetségesét a kőtörmelékek elrejtették, egyre közelebb került Malgushoz.

Malgus egy sor kegyetlen, dühös csapást indított, gyors visszavonulásra késztetve ezzel a zabrakot. Kibújt a Jedi döfése alól, egy oldalsó, forgó rúgással eltalálta a zabrak bordáit. A találattól a Jedi pörögve csapódott neki egy közeli épület falának.

Ezután Malgus elérte a bujdosó Erő-használót, elsöpörte a gyenge ellenállást és kihúzta a Jedit a rejtekhelyből. Egy húszas éveiben járó, az emberi fajhoz tartozó férfi emelkedett ki a romok közül. Úgy lógott, mint egy hal, amely Malgus horgára akadt. A Jedi hiába rúgdalózott, fénykardjának zöld pengéje csupán az üres levegőt vagdosta. Malgus az Erő közenjárásával összeszorította a Jedi torkát, amitől a férfi öklendezni kezdett.

- Vorin! - kiáltotta a zabrak.

- Ennyit a csapdádról, Jedi - mondta Malgus.

Malgus összeszorította ökleit, szétroppantva ezzel a Jedi légcsövét. Hagyta, hogy az élettelen test szabadon esen le az elszenesedett talajra.

Vak haragját a zabrak gyorsan elnyomta, majd a romok közül, mintha kilőtték volna, futni kezdett. Malgus meglátta a közeledő Jedit, vörös fénykardját hanyagul lóbálta maga mellett.

Mikor a Jedi már csak tíz méterre volt, Malgus felemelte szabad kezét és az ujjaiból kéken izzó Sith-villámokat küldött a zabrak felé. A kisülések nekicsapódtak a Jedinek: elsöpörték védekezesését, ide-oda cikáztak körülötte, majd elkezdték megégetni annak testét.

A Jedi ordított a fájdalomtól, kétrét görnyedt, ajkait összeprésellte, kék pengéit maga előtt tartotta, lassan tántorgott Malgus felé. Égési sérüléseinek ellenére is tovább haladt előre. Egy lépés, még egy és még egy, de a Jedi nem bírta tovább, elbukott, összeaszalódott a villámok hihetetlen hőségében. Malgus még erősebb kisüléseket indított el, a Jedi sikoltva térdre rogyott. A villámok spirál alakban kőröztek a zabrak körül, fekete sebeket hagyva annak testén. Fénykardjai kihullottak a kezeiből, vonaglott a pokoli kínoktól, fájdalmas ordításai az ég felé száguldottak.

Malgus befejezte a támadást. A károsodott test hátára fordulva feküdt a talajon. Malgus úgy vélte, a Jedi még nehezebben lélegzik, mint ő.

Malgus lassú léptekkel odasétált a testhez, majd megállt jobb oldalán.

Csodálta a Jedi bátorságát.

Deaktiválta vörös fénykardját.

 

Miután megnézték, hogy a mimnil felfalja a viirsunt, apja odavezette őt egy ketrechez, melyet Veradun azelőtt még sohasem látott, valószínűleg nemrég került az állatkertbe. Ponyva borította, eltakarta a tartalmát.

- Mi van benne? - kérdezte Veradun.

Apja komoran nézett.

- A harmadik lecke.

Veradun tekintete az apjáról a ketrecre siklott, majd vissza az apjára.

- Úgy vélem, nagy harcos lesz majd belőled, Veradun - mondta az apja - A Birodalom megállíthatatlan fegyvere.

Veradun hallotta a szavakat, de nem értette őket.

- Az oktatóid azt mondták nekem, hogy az Erő révén sok lehetőséget látnak benned.

- Büszke vagyok a dícséretükre.

Az apa kimérten mosolygott.

- Holnap érkezik egy hajó, hogy elvigyen téged az Akadémiába a Dromund Kaas-ra. Szeretném ha tudnád, büszke vagyok rád. Ezt soha ne feledd el.

- Nem fogom elfeledni... Én kétszer olyan büszke vagyok a dícséretedre, apám.

Az apja letérdelt, megölelte, aztán felállt és elsétált.

- Hová mész? - kérdezte Veradun - Mi a harmadik lecke?

- Nézz a ketrecbe - mondta az apa - Talán majd magad is kitalálod.

Veradun végignézte, ahogy elmegy az apja, aztán megfordult, s lassan, óvatosan, nagy izgalommal lerántotta a leplet a ketrecről, hogy megfejtse a titkot.

Megvárta, amíg a ponyva lehullott a földre.

A ketrec teljesen üres volt.

Egy pillanatig azt hitte, az apja hibázott.

De az apja soha sem hibázik.

Hosszú ideig figyelmesen bámulta az üres ketrecet. Végre úgy érezte, hogy megértette.

 

A Jedi fájdalmotól eltorzult arcát Malgusra emelte. A zabrak egyik szarva az Erő-villámok hőjétől megrepedezett. A Jedi felemelte fejét, szemei a Malgus kezében lévő kikapcsolt fénykardot pásztázták.

Malgus elolvasta a Jedi szemeibe vésett kérdést:

Kegyelem egy Sith-től?

Malgus elmosolyodott. Előrelépett, aktiválta fénykardját és beledöfte azt a Jedi mellkasába.

- Aludj szépen- mondta Malgus.

A Jedi szemeiben egy kis ideig még látható volt a kérdés, aztán pillanatok alatt eltűnt. Malgus kikapcsolta fénykardját, felállt, mélyet lélegzett, majd elsétált.

A Jedi szemeiben látható kérdés volt az egyetlen kérdés, melyet már számtalanszor feltett magának és az egyetlen kérdés, melyet az apja megpróbált megválaszolni neki sok-sok esztendővel ezelőtt. A válasz soha sem töltötte el elégedettséggel, de úgy vélte, ennek oka volt:

Mert a válasz néha olyan, mint egy üres ketrec.

 

Na, milyen lett? Végre kész van! :yeah: Szerintem nagyon jó kis novella, az Árulással együtt jól olvasható. Szerintem, aki még netalán nem látta volna a Remény c. videót az nézze meg :yes: Ez az első fordításom :D Úgy tervezem, a következő a Darth Maul: Saboteur lesz, James Lucenotól :yeah: De az majd csak később :D Jah és ati, ezt a 10 fejezetet mennyi idő alatt fordítottad?

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Örömmel látom, hogy megszaporodtak az írások.

Köszi az újabb NJO fejezeteket. Androidos mobilom nincs, de majd igyekszem folytatni gépen (az 1-3. fejezeten vagyok túl).

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Köszi a novellát ha lesz időm majd elolvasom csak most szóbelire kell tanulnom.Az NJO nem én fordítottam még csak nem is tudok angolul németet tanulok a TCW-t is csak szinkronnal nézem azt sem tudom ki fordította csak véletlenül találtam rá. És úgy döntöttem megosztom itt én még csak az első fejezetet olvastam.Na most lehullt a lepel. :)

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Zillo, remek fordítás, jó olvasni ezeket a novellákat. Azt hiszem le is mentem a gépemre, hogy meglegyen. A Saboteur jó lesz folytatásnak :D Luceno amúgy azóta írt újabb irományokat is, melyek Darth Mszólnak, és összekötik a TCW-t az EU többi részével.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

11.fejezet

 

 

Csak hat ellenség maradt, négy férfi és két nő, elemezte Yomin Carr. Közülük egy jelenleg fent volt a toronyban, teljes zárt öltözéket viselve próbálta, megjavítani a megrongált kábelházat. - Ez már nem számított, Yomin Carr tudta. A molekuláris pestis már majdnem végig söpört az ExGal 4-en, a Belkadan egésze fölött, a mérgező gázok örvénylő sárga és zöld felhői most már túl vastagok voltak, és túl viharosak, hogy bármilyen üzenetet elküldjenek a bolygóról. Amikor a pusztítás ténye nyilvánvalóvá vált, a megmaradt tudósok siettek felkészíteni a starthoz a kicsi teherhajót. Milyen könnyű volt Yomin Carrnak szabotálni, a már így is viharvert hajót összedörzsölte drótokat, hogy a megrothasztott a szigetelésük felbomoljon rövidzárlatot okozva, és kihúzta a csatlakozók rozsdás csavarjait. - A tudósok gyorsan felhagytak a menekülés bármilyen reményével, helyette arra koncentráltak, hogy kijuttasanak egy segélykérő jelzést. De már rég elkéstek vele; Garth Breise halála és a Yomin Carrba vetett bizalmuk megpecsételte a sorsukat. - Most már a mérgező gázok és felhők fogságába estek, bár elszigetelték magukat fent az ExGal állomás önfentartó oxigénhiányos levegőjében, de csapdába estek, Mon Calamari kancsó fejű halak voltak egy hordóban, és Yomin Carrnál volt a szigony. A Yuuzhan Vong harcos nyugodtan sétálhatott a kinti mégezett levegőben mivel viselte a csillagát, ami a légzést segítő létforma volt, nem tudta rávenni magát, hogy bízzon a szigetelő ruha mechanikus légzőkészülékében. Eléggé kényelmesen mozgott a pusztításban amit a bogár barátai végeztek, oda sétált a torony tövéhez és felnézett, alig látta a munkást a vastag ködön át. - - Hogy halad a javítás? - Ordította, a hangjának az álarc miatt vizes hangzása volt. - Megvan! - Jött a kiáltás fentről, egy nő hangja. - Még egy kapcsolat ... - Yomin Carr kihúzta a kicsi fejszét az övéről és keményen lecsapott a csupasz kábelre a torony tövében simán ketté vágta. Azután vissza helyezte a fejszét és nyugodtan várt sütkérezve a dicsőségében az ártalmas ködben. - Néhány perccel később, Lysire Donabelle, a két nő közül az egyik, aki élve maradt a Belkadanon, lejött a toronyból. Most már működni fog, magyarázta, ahogy leért és elkezdte kikászálódni a biztonsági hámjából és köteleiből. - Csak egy csatlakozó, kezdte magyarázni, azután visszafordult és megfagyott, a szemei tágra nyíltak a sisakjában ahogy Yomin Carrt és az élő levegőztetőjét meglátta. - Yomin Carr a kezét kinyújtva mutatott a frissen ketté szakadt kábel irányába. - Lysire egy hosszú pillanaton keresztül csak nézte; a sisakja bepárásodott a nehéz légzésétől. Ismét Yomin Carra nézett, és hitetlenkedve megrázta a fejét. - Azután menekülni kezdett, egyenesen elrohant az idegen mellett. - Ahogy elrohant mellette utána fordult és összerúgta a bokáit, majd ugyanazzal a könnyed mozgással, megragadt a sisakja hátsó részénél lévő légző csövet és leszakította róla. Lysire arcal a földnek feküdt. Yomin Carr lába lenyomta a hátát keményen földhöz szorítva. Lysire őrjöngve tekergőzött levegő után kapkodva a sárgaködtől, ami beszivárgott a védőfelszerelésébe. Valahogy a kétségbeesésében kiszabadult és feltérdelt, azután sikerült lábra kászálódnia. Yomin Carr újra megfoghatta volna könnyedén, de nem tette, felismerte a tántorgásából, hogy már győzött. - Lysire megingott és botladozott; az előtte lévő ajtó túl messze volt. Tántorgott egy utolsót, amit pár lépés követett és arcal előrezuhant a bejáratnál. A kezei mozogtak, egy gyenge kísérletet téve, hogy megtalálják az életmentő ajtó nyitó gombot, de az eszméletét akkorra már teljesen elvesztette. - Yomin Carr nem mozdult. Figyelte, ahogy összeesik az ajtónál. - Akkor oda állt mellé, és csak nézte a gyűrűző és vastagodva dühöngő felhőket. Fél óra késésben volt. A hét tudós a biztonság kedvéért szétvált, kettes, kettes, és hármas csoportokra, és amíg Yomin Carr két társa, azt hitte, hogy a szállásán alszik, addig Lysireről tudta a társa, hogy kint van. Így nem volt meglepő Yomin Carr számára amikor az ajtó nyilni kezdett. - Lysire Donabelle az oldalán feküdt. - - Lysire! - Jött a társa kiáltása, a nő, térdre rogyott mellette. Fel pillantott, érzékelve a mozgást, és a szemei tágra nyíltak Yomin Carr kísérteties alakjától, rémülten nézte ahogy Yomin Carr fejszéje sebesen felé tart. - Volt valami szimbolikus az utolsó nő meggyilkolásában a Belkadanon, ismerte el a Yuuzhan Vong harcos. A győzelem pecsétjei, ez a szimbóluma annak, hogy ennek a galaxisnak az emberei és más értelmes fajai, az első találkozásuk során vereséget szenvedtek a Yuuzhan Vongtól. Yomin Carr kitépte a fejszéjét a nő mellkasából, hagyta, hogy Lysirera essen, azután belépett az ajtón és visszaindult a szállásokhoz. - Csak négy ellenség maradt, és Yomin Carr tudta, közülük kettő valószínűleg alszik. - Nom Anor egyáltalán nem érezte kényelmesnek, ahogy beszíjazták az ülésébe, és ennek a több tonnányi, instabil folyékony robbanóanyag ami fényesen égett mögötte volt az oka. A Yuuzhan Vong végrehajtó, aki egy másik galaxisból érkezett, soha nem félt az űrrepüléstől - távolról sem - de ez a primitív két fokozatú rakéta Rhommamoolról elérte, hogy még a hagyományosabb hajók ionmeghajtói is nagyszerűnek tűnjenek hozzá képest, Nom Anor a saját fajának dicsőséges és kifinomult világhajóira és korallugróira gondolt. - Mellette Shok Tinoktin csak kicsit látszott nyugodtabbnak csikorgatva a fogait a G erőtől, ahogy a rakétaként pályára száguldottak. Végül, az első szakaszon túl jutottak, és Shok neki állt, hogy a nagy, esetlen járművet a rájuk váró Mediator felé irányítsa. - - Üdvözölnek minket, - magyarázta Shok a vezetőjének egy pillanattal később. - Nom Anor nemlegesen intett a kezével és megrázta a fejét. - Fejezd be a folyamat beállítását, - magyarázta. Bármennyi késés a válaszadással azt eredményezhette, hogy ez az ormotlan hajó tovább suhan. A vita a Mediatorral később jön, miután ő és Shok biztonságosan begyömöszölték magukat egy álcázott A-szárnyúba. - - Közvetlenül mellettük fogunk elrepülni, - biztosította Shok egy pillanattal később. - Nom Anor kicsatolta magát a kényelmetlen székéből, Shok ugyan így tett, majd mindketten leguggoltak és átmásztak egy szűk kapszulán, Nom Anor megállt, hogy a pilótaszékbe helyezze a csalétket, elmondott egy gyors imát Yun-Harlának, a Csalás és a Szélhámosság Istennőjének, majd búcsúzóul megcsókolta az egyik villipjét. Miután leváltak róla a Rhommamooli rakéta pályára állt a Mediator felé száguldva, hogy a felrobbanása elindítsa a második szakaszt. Ez a gyorsítórakéta valójában soha nem jelentett komoly tűzerőt, bár, erre nem is volt szükség, és igazából nem is volt rakéta, inkább egy üres héj volt benne egy álcázóval felszerelt A-szárnyúval, amit okosan elrejtettek benne. - Az A-szárnyú pilótafülkéjét úgy módosították, hogy elférjen benne két pilóta, Nom Anor és Shok Tinoktin figyelte, ahogy a rakéta folytatja az útját az Osari és Rhommamool között. A Mediator kibocsátotta a vadászgépeit mindkét bolygó légkörébe, különösen az Osarikéba, hogy megpróbálnak annyi rakétát megsemmisíteni amennyit csak lehetséges. A bombák közül néhány átjutott, a végrehajtó nézte ahogy a héj pörög, így láthatta az Osarin a nagy vörös foltokat, amik a termonukleáris robbanás felhői voltak. - Nem csoda, hogy Ackdool parancsnok mohón kapva felajánlotta, hogy jön a Mediatorral és tárgyal az Osarikkal. Az erősítő héj még egy kicsit forgott és a nagy hadicirkáló láthatóvá vált és eltörpítette a Rhommamooli kapszulát, ami a száguldás ténye ellenére sokkal messzebb volt. - - Tartsd ezt az irányt, - parancsolta Nom Anor. Shok lejebb vette a tolóerőt irányító rakéták sugarait megtörve ezzel a pörgés lendületét és finoman stabilizálta a látóterükben a Mediatort. - - Nyiss csatornát. Shok bólintott és távolról megnyitotta a kommcsatornát a kapszulában. Az adó nem tudott képet továbbítani, így Ackdool parancsnok képe sem látszott, a páros számára az A-szárnyúban, de Nom Anor élénken le tudta festeni a Mon Calamari fajt, a hamis mosolya garantálta, hogy a diplomáciai közhelyek mindegyike várható volt. - - Üdvözlöm, Ackdool parancsnok, - mondta a villip, Nom Anor. A kicsi teremtmény, Nom Anor egy pontos hasonmása volt, amit a kapszula pilótaülésébe tett lefejezett testre helyeztek el, és továbbította Nom Anor szavait, tökéletes átvitellel. - Ackdool alig kezdte el az őszintétlenül meleg üdvözlését, amikor egy járművekből álló csoport kilépett sötét űrből és gyorsan körül fogták a kapszulát. - Ackdool átkozódva kiküldte a vadászgépeit, Nom Anor és Shok Tinoktin vidám vakkantását hallottak valahol a parancsnok hátteréből. - A Jedi lovag, - jegyezte meg Shok Tinoktin. - Nom Anor bólintott és ironikussan szemlélte, hogy a Mediator saját vadászgépei tisztítják meg az utat a hamis kapszulának. - Shok Tinoktin keményen dolgozott azon, hogy szemmel tartsa a Mediatort és a kapszulát is, és élvezhessék a Mediator vadászgépeinek látványát, ahogy elfogják és elkergetik az Osarik Z-95 fejvadászait. - Az Osari barátai úgy tűnik nem érdeklődnek a beszélgetésünk iránt, - mondta nyugodtan Ackdool parancsnok, Nom Anornak. - - Az Osa-egy lángokban áll, - tért vissza Ackdool, egy kissé hűvös héjba burkolva a diplomáciát. - - Elfogadtuk a tűzszünetet, - mondta Nom Anor. - Egész végig védeni fogjuk a Mediatorig, és vissza kísérjük a Rhommamoolra a beszélgetésünk után, - biztosította Ackdool parancsnok, és a formális hangjáról egyedül Nom Anor sejtette, hogy vigyázba vágta magát ahogy beszélt. - A szavamat adom. - - Hiszek neked, - mondta Nom Anor, mivel a villipje nem tudott bólintani. - Zavard a képernyőt, - mondta halkan Shok Tinoktinnek, és ő eleget tett feltekerte a csatornát, de csak annyira, hogy a vizuális kommunikáció megszakadása meghibásodásnak tűnjön. - - Ackdool parancsnok? - Kérdezte Nom Anor villipje, félelemmel tele a hangon. - - Hallak téged, - válaszolta Ackdool recsegő hangja. - Kiment a képernyőnk. - - Attól tartok a meghibásodás nálunk van, - mondta Nom Anor. - Nem látok mást, csak Osari hajókat. - Vezérlés nélkül maradtam. - Nem tudom elkerülni őket! - Nyugodj meg, Nom Anor, - válaszolta Ackdool. - A vadászgépeink meg fognak védeni. - Valóban, figyelte a héjból, Nom Anor és Shok Tinoktin nem tudott segíteni, de mosolyogtak, ahogy a Mediator kiváló vadászgépei elfogták az Osarikat és könnyedén elkergették őket. Egy torpedó átjutott, kitörve a csoportosulásból, de hála egy X-szárnyú ragyogó manővereinek egy lézertűz sorozattal elkapta a torpedót, és meg óvta a védtelen kapszulát elhamvasztástól. De a torpedórobbanás lökéshullámától a kapszula letért és pörögni kezdett. - - Soha nem kételkedtem benned, - mondta nyugodtan Nom Anor. - Ackdool jelzés értékű hallgatása, ami a látható hűvösség volt a halállal szemben, csak fokozta a parancsnok iránti tiszteletét. Nom Anor majdnem azt kívánta abban a pillanatban, hogy ténylegesen a kapszulában legyen, és találkozzon Ackdoollal és az Osarikkal. De csak majdnem. - - Vezérlés nélkül, ráadásul nem tudom leállítani a hajtóműveim, és nem tudok irányt váltani, - dörmögte Nom Anor. - Alurion kátránygödreibe veled, Ackdool. - Védelmet ígértél. - - Meg fogod kapni, - biztosította Ackdool parancsnok. - Egy pillanattal később a kapszula pörgése hirtelen megállt, a hajtóművei jártak, és ahelyett, hogy a Mediatortól távolodott volna, elkezdett a nagy hajó irányába sodródni. - Vonósugár, - magyarázta Shok Tinoktin. - Ezek a hajtóművek a kapszulán tehetetlenek. - Befogják és tartani fogják, amíg be tudják vontatni. - Nom Anor mosolygott és figyelt nem vette a fáradságot, hogy válaszoljon, Ackdool hívásaira, ahogy a kapszula, amit körül fogtak a vadászgépek, megközelítette a Mediatort. - Az A-szárnyú megrázkódott, és a héj fordulni kezdett. - A légkör mentén pattogunk, magyarázta Shok Tinoktin. Nom Anor rápillantott, és szegény Shok dupla keményen dolgozott hogy a Mediatort látómezejükbe tartsa, mert félt a következményektől, hogy a végrehajtó nem lehet szemtanúja ennek a dicsőséges a pillanatnak. - A kapszula eltűnt a Mediator alsó dokkoló öblébe. Shok Tinoktin újra megnyitotta a vizuális csatornát. - - Robbanás, - mondta Nom Anor, és Shok-ra mosolygott. - - Robbanás, - visszhangozta Nom Anor villipje, Ackdool parancsnoknak. A nukleáris robbanóanyagok amiket a kapszulába helyeztek el, felrobbantak és elpárologtatták az egész kikötő öblöt felgyűrve a nagy csatahajó alsó padlójának hatalmas részét, a kibocsátott lökéshullám fehér-izzó fémszilánk zápora, belecsapódott a legközelebbi zümmögő vadászgépekbe és megemelte a csatahajó hátulját, kilencven fokkal jobbra fel mielőtt, a kiegyenlítők stabilizálhatták volna, megállítva a pörgést. Nom Anor és Shok Tinoktin a bolygó pereme mentén sodródtak a héjukban, amit elkapott a Rhommamool gravitációja és húzni kezdte. Amikor elég messze voltak a Mediatortól, hogy ne észleljék őket, Shok a lézerágyúkkal szétlötte a héjat, és elszáguldottak a módosított A-szárnyúval a bolygó másik oldalára, bízva abban, hogy Ackdool parancsnoknak és a legénységének túl sok dolga van a hajójuk biztosításával ahhoz, hogy észre vegyék az indulásukat. Ezután hamarosan fénysebességre kapcsoltak, és távoztak messze maguk mögött hagyva a Rhommamoolt. Nom Anor átlökte a konfliktust a törésponton, így a békés megoldás reménytelen volt, és ezzel megtette a kötelességét itt már végzett. Hadd higgyék, hogy meghalt a robbanásban a Mediatoron, egy ügy mártírjaként. Hagyta, hogy a felizgatott csőcselék, akiket magamögött hagyott Rhommamoolon, meghaljon a mohóságukért. Még mindig a terve szépségét és a csalárd végződését mérlegelte mikor órákkal később az A-szárnyú kilépett a normál űrbe. Shok Tinoktin aludt egyet az elől levő pilótaszékben, amíg hátul Nom Anor, légzése ritmikus volt, az elégedettségétől. A koordináták már be voltak programozva, és az A-szárnyú magától repült a következő helyre, és a következőre ahol Nom Anor fel tudta szítani az elnyomottak szenvedélyét, pusztítást okozva ezzel az Új Köztársaságban, a bolondok a polgárháborúktól és a nyugtalanságtól felemésztik saját magukat nem fordítva a szemeiket a galaxis peremén túlra, ahol sokkal nagyobb veszély közeledett, mintsem eltudnák képzelni. Az Osari-Rhommamool konfliktus most már teljesen kirobbant, tudta, és az Új Köztársaság Tanácsadó Testülete oda küldi a fél flottát, hogy beavatkozzon és sarokba szorítsa a háborúzó bolygókat, amíg a tanácsosok azzal töltenek el számtalan órát, a jelentéktelen részletek fölött zsörtölődve annak reményében, megpróbálnak majd valami kiutat találni a katasztrófából, amiből lehet, hogy személy szerint hasznot is húznak. Nom Amor keményen dolgozva megakadályozta, hogy a személyes megvetése az Új Köztársaság kormánya iránt elhomályosítsa a látását és engedje, hogy túl optimista legyen. A Praetorite Vong, a Yuuzhan Vong háborús erői, amik bejöttek hogy segítsenek a galaxis meghódításában, túlnyomórészt nem rendelkezett semmilyen nagyobb eszközökkel, és nem engedhették meg maguknak, hogy alábecsüljék az ellenfeleiket. Egy pillanatra Shok-ot kereste meggyőződött róla, hogy alszik, azután benyúlt az ülése mellett levő zsákjába, és kivette Da'Gara együtt érző villipjét. A teremtmény, amint megfordították abban a pillanatban a prefektus fejét mutatta, kiegészítve a csillagszerű lélegeztető lényével. - - Hogy halad Yomin Carr művelete? - Érdeklődött Nom Anor az udvarias és formális üdvözletek után, boldog volt, hogy ismét a kényelmesebb Yuuzhan Vong nyelven beszélhet. - A Belkadanon az ellenségeink halottak, - biztosította Da'Gara. - Yomin Carr ott marad, ő lett a legújabb szemem a galaxisnak ebben a régiójában. - - Az állomás műholdjait megszerezte nekünk? - Kérdezte Nom Anor. - - Így van, Végrehajtó, - mondta Da'Gara. - Vagy is, amint a viharok végetérnek. - Távolra vakok vagyunk, de a háború koordinátor ellenőrzi a közeli szektorokat. - - És elégedett vagy azzal amit a háború koordinátor lát? - Kérdezte Nom Anor. - Ez a régió gyéren lakott, - válaszolta Da'Gara, a hangjában sajnálattal. - A háború koordinátor megfigyelései az előző jelentésekkel egyetemben bebizonyították, hogy kevés ellenállás lesz, amíg megvetjük a lábunkat. - Nom Anor jóváhagyólag - és megkönnyebbülten bólintott. A Praetorite Vong csak addig volt sebezhető amíg egy fagyos bolygón nincs igazi bázisa. Amint az megvan kihasználhatják a háború koordinátort, egy yammoskot, a támadáshoz. A saját erőteljes energiáin, és a háború koordinátor néven kívül a teremtmény szoros kapcsolatban állt és célra tudta állítani a három expedíciós világhajó erőit, a korallugrókat tökéletes összhangban tudta repíteni, így sokkal hatékonyabbak voltak. De volt egy hátránya is a törekvéseiknek, ha az Új Köztársaságnak valahogy sikerül a jelentős tűzerejének egészét összevonni a fagyos bolygó bázisnál, ez lehetetlennek látszott, de ha sikerülne megsemmisítenie a yammoskot, az ebből származó káosz a Praetorite Vongot teljes katasztrófába sodorná. A Praetorite Vongnak először lassan kellett haladnia és a yammoskoknak szánt bázisokat meg kellett védelmezni, így biztosítva a következő két harci világhajó érkezését. - Kiválasztottad a következő célodat? - Kérdezte. - - A Sernpidal, - válaszolta Da'Gara. - A harmadik bolygó a Julevian rendszerben és a legsűrűbben lakott bolygó az egész szektorban. - - Ez egy ambiciózus lépés. - - A legnagyobb fenyegetés számunkra, - magyarázta Da'Gara. - A yammosk figyelte őket és nem biztos a légköri belépésben, sem a sok kommunikációs adásban, ami a felszínről ered. - Ha a fel fedezéstől tartasz, valószínűleg onnan várható, - értett egyet Nom Anor. - - Megpróbáljuk csendben csinálni, - magyarázta Da'Gara. - Talán a pestisel - talán ahhoz hasonló molekuláris katasztrófával, amivel Yomin Carr elintézte a Belkadant, legyőzve a kifelé menő kommunikációt a bolygóról, de Sernpidal bizonyítani fogja, hogy nem lesz könnyű feladat, sem a megtartása az ellenséges világnak sem az elpusztítása. A háború koordinátor saját számításai szerint hét vagy három az egyhez a sikerünk ellen, és nem jobb az egy az egynél még akkor sem, ha hozzávesszük a korallugrók teljes létszámát, ha bírnák. - Nom Anor hosszú pillanatokig gondolkodott az esélyeken, és az esélyektől nyugtalan lett - , bár még mindig egyetértett azzal, hogy a Sernpidallel foglalkozni kellett - és más irányba fordította a gondolatait. - Valami olyannak kell lennie, ami közvetlenül nem kapcsolatos egy invázióval, és természetesen ez nem fedi fel az inváziós erőinket a területen, - mondta. Ismét azokon a problémákon gondolkozott, amik azonnal szembesítenék őket az Új Köztársaság Tanácsadó Testületével, és annak a tűzerejével, és most már foglalkozniuk kellene a galaxisuk közeli teljes katasztrófájának megakadályozásával. - De ne csendesen csináljuk, - magyarázta. - Nem, semmisítsük meg a Sernpidalt és öljünk meg annyi ellenséget amennyit csak lehetséges, de használjunk hozzá egy katasztrófát, hogy oda csábítson néhányat az ellenségeink hadihajói közül nekünk. - Az Új Köztársaság teljes flottája esetleg problémát okozhatna a Praetorite Vongnak, de ha apránként tudjuk ide csalni őket, az nem okozhat gondot. - - Ne csendesen? - Ismételte Da'Gara prefektus szkeptikusan. - De nem lelepleződve, - válaszolta Nom Anor. Újabb hosszú szünet következett, mindkettőjüknél, hogy megfontolják a problémát. Azután a villip Nom Anor előtt pontosan visszatükrözte azt a lelkes fényt, ami a prefektus szemeiben felcsillant. - - Yo'gand mag? - Kérdezte Da'Gara. - A javaslat meglepete Nom Anort, és majdnem egyből elutasította mint nevetséges ötletet. De szánt időt rá, hogy gondolkodjon rajta és őszintén megfontolja a lehetőséget. Yo'gand a Yuuzhan Vongok, egy legendás tábornoka volt, arról volt híres, hogy megfordította a Cremleviai háborúban az esélyeket és így sok nemzedéken át egyesítette a különféle Yuuzhan Vong törzseket, a múltban. A Mag taktikája döntő csapásnak bizonyult abban a konfliktusban, ahol megsemmisítette az Ygziirt, a legerősebb törzs szülőbolygóját, és ezzel megölte a makacs vezetői közül majdnem mindegyiket egy csapásra. Yo'gand hasznosította egy erős dovin erejét ugyanazt a gravitáció-összegyűjtő teremtményt, amit most használtak, a világhajók és más járműveik meghajtásához, azáltal, hogy ledobták az Ygziir felszínére, ahol ez egy sávban összpontosítva erejét csatlakozott a bolygó magjához, majd magához vonzotta a bolygó mellett elhaladó holdat. Az Ygziir óta, Nom Anor népe, megtanult könnyen szembeszállni ezzel a taktikával, de ezeknek a hitetleneknek, az extragalaktikus teremtmények megértése nélkül, és a dovinnak ellenszegülő alapvető erők nélkül, nem lenne módjuk, hogy meghatározzák a közelgő katasztrófa forrását, - és nem lenne akkora a tűzerejük, hogy legyőzzék. - Az Új Köztársaság nyomozó csapatai sem fogják fel az igaz forrást, vagy a hatalmat ami ez mögött áll. Nem amíg már túl késő lesz. - Csináld zajosan, - mondta Da'Gara prefektus, Nom Anornak. - Semmisítsd meg Sernpidalt és tervezd meg a növelést. - Várni fogom a hívásodat. - - Mi? - Kérdezte a zavaros tekintetű Shok Tinoktin, kábultan felébredve. - Nom Anor elfordította a villipet, és visszatette a zsákjában. - - A felhívás, - válaszolta Nom Anor. - Az elnyomottak, kolduló könyörületes felhívása az Új Köztársaság nemtörődöm tanácsosaihoz. - - Felkészülsz a következő beszédedre? - Kérdezte Shok Tinoktin. Nom Anor mosolygott. Valóban hamarosan pontosan ezt fogja tenni. A következő beszéde felráz egy csőcseléket, azután egy újabbat. - De hamarosan tudta, a beszéde a hódításról fog szólni, egy ultimátum lesz az Új Köztársaságnak, hogy vessék alá magukat az új uraik igényeinek vagy teljesen megsemmisülnek.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

12.fejezet

 

- Ez ... furcsa volt, - vallotta be később Jaina a bátyának, miután hármasban feltárták Lando legújabb otthonának csodáit, ilyenek voltak az átlátszó csőliftek, amik az egyik toronyból átlőtték őket egy másikba és a szélfogó nyitott csúszdái amiken a harmincadik emeletről lelehetett lebegni az elsőre. Az utóbbinál, azért felcsatolták a sisakjaikat és úgy léptek a lyukba leesve egy óriási ventillátor segítségével, ami finoman lassította és letette őket a legalsó emeleten. - Megtaláltad a békéd, - válaszolta Jacen. - - Gyakoroltad a vezérlő képességeid, - vetette közbe gyorsan Anakin, és dühösen néztek egymásra Jacennel. Megint benne voltak, azóta is vitatták, hogy mihez alkalmazzák az Erő belső használatát és a gyakorlati képességeket Anakinnal, mióta elindultak a Landó Follyhoz, a vezérlőtermébe találta Jacent és a többieket, mindenki, kábult volt Jaina teljesítményétől és vártak rá, hogy megbizonyosodjanak róla minden rendben vele. Jaina megrázta a fejét és kuncogott a nevetséges vitán. - - Tudatában voltál a mozgásaidnak? Jacen kérdezett. - - A navigáció területén? - Kérdezte Jaina. - Nem is emlékszem erre. - - Mert hagytad, hogy átjárjon az Erő, - érvelt Jacen, azt gondolva, hogy éppen most szerzett egy győzelmet. - - Mert megtanulta hogy alkalmazza az Erő használatát folyamatos fizikális igénybe vétel mellett, - jelentette ki Anakin. - A tettei azért voltak automatikusak, mert gyakorolja a repülését. - Egész idő alatt. - Ez több annál, - erőltette Jacen. - Akkor te miért nem csináltad jobban? - Kérdezte Anakin. - - Én soha nem értem el a meditáció ezt a szintjét. - - Mert nem gyakorolsz eleget, - mondta Anakin. - Ezért vert meg. Csettintett a levegőben, a követő pontok felé. - Tudom, hogy hogyan lehet használni az Erőt a gyakorlati feladatokra, csak nem üldögélek a sötétben befelé bámulva. - - Akkor miért nem te nyered soha a barátságos pengeváltásainkat? - Kérdezte Jacen. Majd most legyőzlek, - állította Anakin a fénykardjáért nyúlva. - - A feltételezett Jedi lovagok közül néhány nagyon jól játsza a hülyét, - mondta szárazon Jaina. - - Éppen ellenkezőleg, jött egy másik hang, - és mind hárman egyszerre fordultak a feléjük közeledő ember felé, akinek egy fénykard, himbálózott az övén. - - Kyp, - köszöntötte Anakin zokogott. - Kyp Durron sétált oda hozzájuk bólintott a fiúknak azután leejtett egy hosszú merev pillantást vetett Jainára. - Elég jól repülsz, - mondta végül. - - Elég jól? - Kérdezte Jacen, kuncogva. - Kyp ránézett tartva komoly tekintetét, majd egy pillanattal később széles mosoly terült szét az arcán. - Rendben, - ismerte be. - Annál is jobban. - Tudtam, hogy bajban vagyok, amint meghallottam, hogy repültél, Jaina. - Most mehetek majd megint végig csinálni az övfutamot, hogy visszavegyem a vezetést. - - Most mész? - Kérdezte Anakin, Kyp előtt mozogva, nyilván kicsit félt az idősebb Jeditől. - - Nem most, - magyarázta Kyp. - Voltaképpen egy rendszeren kívüli bolygóra megyek. - Van egy kis munkám. - Az osztagom már készen állva vár rám. - De látni akartalak titeket srácok és köszönni akartam. - - Az osztagod? - Kérdezte Jacen és Anakin egyszerre, Jacen szkeptikusan, Anakin bizakodóan. - - Néhány barátom, akik velem repülnek, - magyarázta Kyp. - - Miko Reglia? - Kérdezte Jaina. - - És mások. - - De nincs más Jedi, - inkább kijelentette mint kérdezte Jacen. - - Csak néhány barátom, - magyarázta Kyp. - Ti hárman csatlakozhattok valamikor - ha apátok és a bácsikátok, Luke megengedi, úgy értem - szívesen látlak benneteket. - - Csatlakozni mihez? - Kérdezte Jacen. - - Munkához, - mondta Kyp. - - Munkához? - Jacen szkepticizmusa nem csökkent. - - Leállítani a törvénytelen kereskedelmet és a jogvitákat elrendezni, - magyarázta Kyp. Nem volt hősködés a hangjában, csak egy megmásíthatatlan elhatározás, a szemeiből több komolyság áradt mint a három gyerek valaha látott tőle. - A Jediknek most ez a szerepe? - Kérdezte Jacen. - A csempészek üldözése? Jaina és Anakin is hitetlenkedve nézett rá, megdöbbentette őket, hogy vitába szállt egy idősebb és több tapasztalattal rendelkező Jedi lovaggal. - - Talán nem? - Horkant vissza válaszként Kyp. - - Volt idő, amikor a csempészeket a Jedik barátainak tartották, - mondta Jacen. - - Mint az apádat, - érvelt Kyp. - - Azok más idők voltak, - vetette közbe Jaina, és közéjük lépett próbálva oldani a szétáradó feszültséget. - Azokban az időkben egy törvénytelen kormány uralta a galaxist. - Jacen megrázta a fejét, nem úgy látszott mint akit meggyőztek. - - Azt gondolod ez tesszük? - Kérdezte Kyp, és udvariasan de erőszakosan ellépett Jaina mellett és egyenesen Jacen elé állt. - Amikor ártatlan emberektől ellopják az összes vagyonukat, vagy talán foglyul ejtik őket, és kínozzák, nem a Jedik feladata hogy a segítségükre siessenek? - Kérdezte, a hangja, minden szó után emelkedett. - - De az, - értett egyet Anakin. - Nem ugyan az ha az utaddal kapcsolatos gondokkal találkozól, vagy kutatsz a gondok után hogy eltakarítsd az utadból, - mondta Jacen. - Mi nem vagyunk galaktikus rendőrök. - - Már hallottam mindezt a nagybácsidtól, - válaszolta Kyp. - - És van jobb forrás szerte a galaxisban a Jediknek a bölcsességre? - Kérdezte Jacen. - - És még sem akadályozott meg engem az önjelölt feladatomban, - tette hozzá gyorsan Kyp, bökött az ujjával, Jacen felé, hogy kihangsúlyozzon minden szót. - Megkért, hogy eddzem a kiválasztottjaimat, de nem kért meg rá, hogy álljak le. Egy bólintással végzett, azután Jainára fordította a tekintetét. - Nagyszerű repülés volt, Jaina, - mondta. - Vissza fogok jönni hogy megdöntsem a futam rekordodat, azután számítok rá, hogy próbáld megdönteni az enyémet. - - Soha nem kapsz el, - mondta viccelődve Jaina. - Kyp megpaskolta a vállán, a könnyed mosolya visszatért, és elsétált. - Indulunk, - magyarázta, hátra fordulva séta közben. - Az ajánlatom érvényes mindhármotok számára mikor elmenekültök a nagynénitektől és a nagybácsitoktól. - Hasznomra lenne még több Jedi, hogy kiegészítsem az osztagot. - Kacsintott és elindult a kikötő irányába, ahol az X-szárnyúja várta. Anakin javaslatára - és Jaina ragaszkodására, mivel Jacen nem akart menni - a három testvér felmászott a torony legmagasabb emeletére és kiültek az égjáró erkélyre, hogy az éjszakai égbolton megnézzék az indulást. Valahogy tudták, hogy Kyp Durron nem fog csalódást okozni. Zene kezdett szólni, a Dembaline Shwock Dubllon, vagy Crested Wake, egy Mon Calamari zeneszerző leglelkesítőbb dallamai, a kikötő minden hangszórójából. A zenemű nyitányának csúcsa elhalványult ahogy fokozatosan némileg eltérő hanghatásokkal, összegyűlt Kyp osztaga fent a levegőben, minden jármű típus, javarészt régi modell volt: B-szárnyúak és A-szárnyúak, még Fejvadászból is volt egy pár és a régi X-szárnyúak egy triója. Egy tucat vadászgép szőtt vörös szálakat a fekete égboltra a szárnyaikkal, a pilóták tánca volt ez zenei aláfestéssel. - Aztán a két XJ X-szárnyú, Kyp és Miko, a tucatnyi követőjükkel, épp amikor a Crested Wake felrobbant a montázson keresztül, fokozatosan erősödő zúgással, gyors és fegyelmezett rendben elindultak, rendelnek. - Jacen nézte Anakint aki lenyűgözötten figyelte, az állhatatosan távolodó szárnyakat. Az öccse gondolatai tele voltak kalanddal és dicsőséggel, Jacen tudta, az ok hogy a gonoszságot üldözzék az jó. - Anakin azt nem értette meg, hogy a dolgok ritkán voltak feketék vagy fehérek. - - Kyp elég vegyes vadászgépeket szedett össze, - jegyezte meg Jaina, ahogy a zene elhalkult. A testvéreire nézett és megrázta a fejét. - Tudja, hogy kell hatásosan távozni. - És pontosan ez a hősies bemutató fogja megerősíteni Luke nagybácsit abban, hogy újra össze kell hívnia a Jedi Tanácsot, - válaszolta Jacen. - És egy bölcs tanács ugyan úgy elégedett lesz a bemutatókkal, Anakin közbevetett. - - Bemutatni a galaxisnak a Jedik dicsőségét? - Kérdezte Jacen szkeptikusan. - Hogy félelmet hozzon azokra, akik elleneznék az Új Köztársaságot, és reményt azoknak, akik békében akarnak élni egy jogállamiság alatt, - válaszolta a testvére. - - Elég! - Könyörgött Jaina, mindkettőjüknek. És mindketten eleget tettek a kérésének, megrázta a fejét és engedelmesen követték Jainát vissza a toronyba ahogy egyikük sem volt biztos a nézőpontjában csak úgy tettek mintha azok lennének. - - Ott mennek, - jegyezte meg Leia, ahogy ő és Han, Mara és Luke, Lando, Chewie, és a két droid nézte Kyp fényes távozását Lando privát szállásának erkélyéről. - - Kypnek fontos hogy stílusosan távozzon, - mondta Han, azután halkabb hangon hozzá tette, - valószínűleg még mindig bosszús, hogy Jaina legyőzte. - Végy egy Jedi-t hogy megverjen egy másik Jedi-t, - Lando, gondolkodó testtartást vett fel és Luke-ot figyelte. - Ismerek egy másik Jedi-t aki elég tisztességes pilóta, - mondta hosszasan ravaszul. A szavaira a többiek is Luke felé fordultak. - Luke mosolygott és vállat vont. Nem készült versenybe szállni a Solo gyerekekkel. És Lando megkísérelte léprecsalni, megpróbálva Jedi-t a Jedi ellen versenyt játszani, ami egyszerűen arra szolgált, hogy megerősítse azon elhatározását, hogy újra összehívja a Jedi Tanácsot. Egy Jedik többek annál mint, hogy egymás ellen versenyezzenek, gondolta Luke. A Solo gyerekeknek még megtudta bocsátani az izgalmukat és a vágyukat, hogy pattogva versenyezzenek egy ilyen helyen. De Kypnek, több mint tíz évvel háta mögött, jobban meg kellene értenie. - - Kaptunk egy teljesen más kétüléses hajót, - magyarázta Lando. - Nincs keresnivalója egy Jedinek ezen a helyen. - Luke kétkedve nézett Marára. Nem vágyott rá, hogy végig csinálja az övfutamot, - nem volt szüksége kihívásra hogy pilótaként vagy Jedi-ként bizonyítsa a képességeit. De megértette, hogy Mara máshogy látja a dolgokat. Talán szüksége volt a személyes megnyugtatásra, hogy a fizikai állapota ellenére még mindig optimálisan működhetne. Talán egy futam az övön keresztül önbizalmat és határozottságot adna neki, hogy tovább játsza a létfontosságú szerepét a saját ügyeikben, különösen azokban amelyeket szeretett, de veszélyeztette volna Jaina biztonságát. - - Szeretnél részt venni a futamon? - Kérdezte tőle Luke, és Lando mohón előrehajolt a válaszért. - Már megtettem, - válaszolta csendesen Mara, hogy egyedül Luke tudja hallani, és érzékelni, hogy ő igazán nyugodt volt, és vissza nyerte az önbizalmát, amire szüksége volt Jaina nagyszerű teljesítményén keresztül. - Luke csodálkozott, milyen jól olvasta őt, nem volt semmilyen sürgető igénye, hogy menjenek, de ment volna, készségesen ha ő úgy kívánta volna. Sokáig nézte Marát csodálva. - Úgy tűnt, mindig ezt teszi. - Azt hiszem, hogy kihagyjuk ezt az ajánlatot, - mondta Mara, Landónak. - Lando tiltakozni kezdett, amikor látta, hogy kettejükkel elszáll a lehetősége a valaha a legmagasabb rekordnak, a többi pilóta közelükbe sem járna. De akkor Hanra és Leiára pillantott és látta, hogy a fejüket csóválják, emlékeztetve, Mara egészségi állapotára. - - Nos, ha valaha meggondolnád magadat ... , - jegyezte meg némi sajnálkozással. Luke logikusnak találta a dolgot, amikor megfontolta. Lando szerette volna ezt a kettős vezetésű tanácsot az élen látni akiket Luke és Mara Jade Skywalkernek hívtak, a két Jedi Lovag lenne a páros futam élén! Mekkora reklámot hozna ez a vállalkozó szellemű embernek, átfogalmazva a bolygója közismerté vállna. És ami még fontosabb, Lando vállakozásának haszna megkérdőjezhetetlenül törvényessé vállna. - - És mi van kettőtökkel? - Kérdezte Lando, Hanhoz és Leiához fordulva. - Nekem van elég dolgom a kormány tanácsülésein, - válaszolt Leia azonnal feltartva a kezeit nemlegesen megrázva a fejét, ezzel jelezve, hogy nem keltett benne érdeklődést, és nem tartott kihívásnak egy aszteroidövet. - - Akkor Han és Chewie! - Mondta szertelenül Lando. - Mindig azzal hencegtek, hogy ti vagytok a legjobb pilóta páros a galaxisban. - Itt a lehetőség, hogy bizonyítsátok! - - Én már túl öreg és lassú vagyok, - válaszolta Han, egyik kezével átkarolva Leia vállait. - Chewie csak üvöltött egyet. - Jacen, Jaina, és Anakin lépett be a terembe. - Láttad Kypet elmenni? - Kérdezte izgatottan Luke-ot, Anakin gyorsan oda lépve hozzá. - A zene, a szoros alakzat. - Luke bólintott. - Jaina különös módon koncentrálva nézett Landóra és a szüleire, azután Chewiera, akin látszott, hogy meglehetősen izgatott, majd a tekintete megállt Marán. - - Lando azt akarja Chewietól és Hantól, hogy vigyenek egy kétüléses járművet és próbálják ki az öv futamot, - magyarázta Mara. - Ez egy jó ötletnek hangzik. Leia elhúzódott a férjétől, aki megvillantotta az egyik tipikus panaszos önelégült mosolyát. Igazából nem őrült meg az ötletért, hogy Han játékból bele megy egy ilyen futamba - még akkor is, ha Lando szavatolta, hogy a veszély minimális. A védő ösztönei nem tudtak ellenállni ennek az önelégült mosolynak. Han nyilvánvalóan nem akart menni, vagy nem számított neki eléggé hogy vesződjön vele, de képtelen volt, ellen állni a késztetésnek, főleg ha még piszkálták is. - Nekem is, - értett egyet. Erre Chewie is megeresztett egy sor üvöltést ami annyit jelentett, hogy őt is izgatja az ötlet. - - Ez csak egy gyerek játék, - válaszolta Han egy horkantással. - Én már túl öreg és lassú vagyok, már mindenem fáj. - - És túl zsebre vágott nyúl is, - tette hozzá Anakin gyorsan, nevetést kicsalva mindenkiből, - kivéve természetesen Hanból. - Moss Deevers és Twingo tartják az aktuális rekordot, - mondta Lando, megemlítve a két kisstílű csempészt, akik arról voltak ismertek, hogy a nagyobb hasznú szállítmányokat ital formájában inkább a saját bendőjükbe töltötték, mint a hajójuk rakterébe. A Bothai Moss, és a Sullusti segédje Twingo gyakran mondogatták azt, ha egyszázadát, leszállították volna annak a rakománynak, amit kihagytak, már ők lennének a leggazdagabb gazemberek a galaxisban, és még azzal is kérkedtek, hogy ha ezalatt még kitértek, elcsalogatták, vagy lellőttek volna Birodalmi hajókat, akkor százszázalék, hogy a Császár, flotta nélkül maradt volna és a Lázadók Szövetsége könnyedén legyőzte volna őt. A két hetvenkedő nem volt különösen kedvelt a törvény előtt, ami azt illeti Han és Chewie soha nem kötött barátságot velük, és Hannak amúgy sem volt soha szüksége a párosra, különösen Mossra nem. - Landó szerencséjére, ezek ketten mindjárt a páros futam kezdetén lettek lista vezetők. - - Be sem férsz egy TIE bombázóba, - jegyezte meg Han, a Wookiee-nak. Az alján kifognak lógni a lábaid és rúgdalhatod majd félre az aszteroidákat. Chewie a fejéhez emelte a mancsait egy Sullusti nagy füleit utánozva velük, hülye kifejezést vett fel az arcán. Majd nyomatékosan ordított emlékeztetve Hant arra, hogy Moss és Twingo soha nem hagynák jóvá tétel nélkül a gyávaságukat. A két hetvenkedő arra használná a híreket, hogy Han és Chewie nem merte megkísérletet megdönteni a páros rekordjukat, felismerve és elismerve ezzel, Moss és Twinge felsőbbrendű repülő képességeit. - Igen, igen, - ismerte be Han. Körbe nézett körbe és látta, hogy többiek mind őt nézték és mosolyogtak. - Mi van? - Kérdezte ártatlanul. - Azok a mosolyok még szélesebbek lettek, amikor Lando legénysége azon dolgozott hogy préselje be Hant és az óriási Chewiet egy TIE bombázó ikerüléseibe. Egy szerencsétlen segéd rossz felé csavarta Chewie lábát, és a Wookiee egy tenyeres pofonnal válaszolt - nem volt kemény, de elég volt, hogy az ember néhány métert repüljön tőle. A legénység végül boldog volt amikor a párost a beerőltette a helyére; Chewie a lábaival némileg nevetségesnek tűnt, ahogy a szőrös térdei az állát verdesték. - - Startra készen? - Jött a hívás. - - Azt hiszik rólunk, hogy így fogunk repülni? Tiltakozott Han, kétkedve nézve Chewiera. - A Wookiee felordított. - - Nos nem tűnsz késznek! - Vágott vissza Han. - - Ez nem fog semmit számítani, - válaszolta Lando. - Úgy sem fogod megközeliteni Moss és Twinge négy negyvenegyes eredményét. - Chewie felordított. - - Startra készen! - Kiáltotta Han. - Mindig játsz a büszkeségére, - suttogta Lando egy kacsintással Leiának és a többieknek, és amíg Han és Chewie a dokkban harsogtak, mindannyian vissza indultak a vezérlőteremhez hogy onnan nézzék a bemutatót. A három gyerek jósolgatta az esélyeiket az úton, egyetértve abban, hogy az apjuk és Chewie félre, megfogja dönteni az előző rekordot mivel eddig csak egy pár ment végig, és ők nem voltak Erő érzékenyek. Jaina elmagyarázta, hogy gyakorlatilag vakon repült, és az Erő adott betekintés, ahhoz, hogy legyőzze a repülőkövek látszólagos falát. - Jacennek és Anakinnek, bár az Erővel kapcsolatban különbözött a hite, most mindketten egyetértettek Jaina értékelésével. Luke némi vidámsággal hallgatta az egészet. Még egyikük sem jutott el addig, hogy igazán értse az Erő hatalmát és korlátait, és egyikük sem igazán volt tudatában az apjuk ügyességének. Luke soha nem becsülné alá az Erőt, ahogy Han Solót sem. - Valamint Luke tudta, hogy Hannak és Chewie nem kevés navigációs tapasztalata volt az aszteroidaövek terén. Mire a csoport megérkezett a vezérlőterembe, már minden képernyőkön, Han és Chewie volt, végre hajtottak a TIE bombázóval néhány gyakorlómanővert és készen álltak rá, hogy belépjenek az övbe. - Az Öv futam ellenőrei, ellenőrizték, hogy a páros pajzsai teljesen fent vannak, és szabad utat engedtek nekik. - - Szuper, - válaszolta Han szárazon, ami mindekiből nevetést váltott ki a vezérlőteremben. A másodlagos, képernyő ráközelített a TIE bombázóra, ahogy ez besurrant az aszteroidöv áramlásába, egy csepp fény volt a sötétségben, ahogy könnyedén cirkált, a felé közeledő akadályok körül, azután annyira zökkenőmentesen navigált át a pörgő kövek egy csoportján, mintha egy szellem lenne ami figyelmen kívül hagyta az anyagot. - - Szép volt, - jegyezte meg Jacen. Han viszont nem így látta a dolgokat. Valójában, amikor pillanatban amikore Chewieval besüvítettek az aszteroidövbe, egy hosszú, rémült sikoltást hallatott. Ami a vezérlőteremből úgy tűnt, hogy egy jól kitervelt, gondosan kiszámított manőver, az valójában nem volt több egy sor kétségbeesett reakció szerencsés találkozásánál. Ahogy a TIE bombázó kikerült egy aszteroidát, Chewie, magasan tartott könyöke, lecsúszott oldalra és betakarta Han fejét. Han már azon volt hogy felrántja a hajót függőleges irányba, ezzel manőverrel egyenesen becsapódtak volna egy másik aszteroidba, de hála Chewie könyökének eltérítette a vezérlést, azzal, hogy megütötte őt, a TIE bombázó folytatta a jelenlegi útját, és valahogy átcsúszott a két aszteroid között, ezt Han és Chewie is, a vezérlőteremben figyelőkkel együtt túl közelinek találta. A manőver zseniálisnak tűnt. - - Szőrcsomó! - Ordította Han, Chewienak. - A Wookiee felé fordult, az arca alig egy centire volt Hanétól, és megeresztett egy üvöltést. Aztán mindketten visszanéztek a képernyőre, és látták hogy mindjárt felkenődnek egy aszteroidára, mindketten felüvöltöttek, és ösztönösen az arcuk elé kapták a kezeiket. - Szerencséjükre közben Chewie térdel megrúgta a vezérlőt, és ettől a TIE bombázó, oldalra pörögve elkerülte az aszteroidot. Ez legalább zseniálisnak tűnt. - Lando hangja jött a beszélőből. - Hé ti ketten a gyerekek, tátott szájjal állnak itt. - Han rákattintott a kommra. - Nem probléma, - mondta, azután gyorsan elzárta, mielőtt felkiáltott, - Jókor viccelsz! - Ahogy egy aszteroidokból álló fal emelkedett fel előttük. - Han balra húzott, Chewie jobbra, és a TIE bombázó ... nem reagált. Mindketten látták a másik ellentétes lépését, mindketten fordítva reagáltak, és a TIE bombázó ... nem reagált. - Balra, te bűzlő szőrcsomó! - Kiáltotta Han reménytelenül, azután jobbra rántotta a vezérlőt, de Chewie közben követte a parancsát és balra húzta, így a TIE bombázó ... nem reagált. - - A te bal oldalad, nem az enyém! - Veszekedett Han, ami némileg nevetséges volt, mivel mindketten ugyanazzal az úttal néztek szembe. Chewie kinyúlt, és átvette Han vezérlőjét az egyik hatalmas manccsával, és mindkét vezérlőt ő irányította. A fürge TIE bombázó kitért balra és keresztül suhant a hatalmas fal előrészén. Han szinte rugdosta a vezérlést, és ha alig is de átcsúsztak a fal szélén, azután bevágtak jobbra, és újra az áramlásban voltak - aminek egy egyszerű manővernek kellett volna lennie, az tűnt úgy mintha zseniális lett volna. Az áramlásba száguldva túlzottan felgyorsultak. Lando hangja recsegett a beszélőből, de nem tudtak figyelni rá, ahogy megpróbáltak visszanyerni az irányítást. Egy hatalmas, forgó szikla gyorsan közeledett, és a két pilóta, most már szinkronban, orral lebukva átjutott alatta, majd felhúzta a vezérlőt, és végrehajtott egy tökéletes hurkot, alig elkerülve az aszteroid felszínét és arra használták a gravitációját, hogy egy kis ellenállást érjenek el a repülésükhöz. Sokkal biztonságosabb sebességgel kijöttek az alja körül és sima ritmusban repültek tovább egy viszonylag tiszta rész mentén. Han félszemmel le pillantott az időzítőr, hogy megtudja ő és Chewie mennyi idő alatt tette meg az eddigi őrületet. - De az óra nem futott. - - Mi? - Kérdezte, és rácsapott egyet az eszközre. - Semmi. - Most Han a kattintott a kommra. - Az óránk nem fut, - kiáltott. - Mennyi idő telt el? A hangja némileg szaggatottan, jött a vezérlőterem hangszóróiból, és mindenki felpillantott az órára. Három perc, harminchárom másodperc, közel egy új páros rekordhoz. - - Három harminchárom - már majdnem legyőztétek, - kiáltotta Lando, és gyorsan hozzátette, - mind a három gyereked azt mondja nyugodt út áll előtted, - igazság szerint csak ezzel csak arra ösztönözte a párost, hogy repüljön tovább és folytatódjon a bemutató. - - Mennyi idő telt el? - Jött Han hangja ismét de már sokkal jobban akadozva. - Nem hallott téged, - jegyezte meg Luke, és az eddigi jó eredmény okozta elismerő mosolyok és bólintások gyorsan elhalványultak Lando hirtelen komoly kifejezésének láttán. A technikusok a vezérlőpultoknál mélyen az eszközeik fölé hajoltak, ahogy még több csatornát nyitottak meg az egyes Öv futamnak. - - Három negyvenhét, - kiáltotta Lando hangosan. - - Idő? - Kérdezte Han megint, nyilvánvalóan nem hallott egy szót sem. - - Csak egy kis kommunikációs probléma, - biztosította Lando a többieket. Több annál, - jött egy hívás az ellenőrök egyikétől. - Az Öv futam egyes elveszített minden jelet. - - Minden jelet? - Kérdezte Lando. - - Mindent, - erősítette meg a férfi. - - Ez mit jelent? - Kérdezte Leia, megragadva Lando könyökét. - - Ez azt jelenti, hogy teljesen süketek, - válaszolta józanul. - És ez azt is jelenti, hogy a pajzsaik lent vannak. - A teremben minden szem tágra nyílt, ahogy megértették a hallottak jelentését. Luke futva hagyta el a vezérlőtermet. A TIE bombázóval jelenleg Han és Chewie egy viszonylag tiszta terepen repültek, könnyedén cirkálva az aszteroidok között, magabiztosak voltak, mert úgy tudták, hogy semmilyen veszély nem érheti őket, és kezdték megérteni, hogyan használják a rendszereiket az előnyükre. - Azokat a rendszereket amik nem működtek. - - Azt kerüld ki, - utasította Han, egy nagy és sima sziklára mutatva élesen jobbra. Azután visszahozta a karját balra megjósolva a repülési irányokat és arra a helyre mutatott, ahol lehet, hogy át tudnának csúszni egy másik közeledő csoporton. - Chewie úgy tett ahogy utasította és kitért a TIE bombázóval, a jobbra levő aszteroid irányába, és a felszínt súrolva akarta megkerülni úgy használva a pajzsokat mint egy állandó repulzor tekercset. - Megcsinálták a kerülőt, de a napelem-szárnyukat ért ütésből rájöttek, hogy nincs pajzsuk. A TIE bombázó pörögve elpattogott, Han és Chewie mindkettő ösztönösen a hajót ért kárt figyelte: a fél napelem leszakadt, és tartó oszlop meghajlott. - Megragadták a vezérlőket és küzdöttek az irányításért őrjöngve pumpálták a pedálokat. Lökdösődve az egyik öv pukkant kinyílt és előre terpeszkedett az irányukba ahogy Han elindította a hajót egy átlós zuhanásba és forgásba. Chewie gyorsan reagált, és rácsapott a vadász kapcsolójára átadva Hannak a teljes irányítást a hajó felett ordítva, ahogy Han is ordított keményen dolgozva, hogy javítson a röppályájukon. - - Nincs pajzs, Chewie! - Nincs pajzs! - Kiáltotta Han. - Egy leselkedő aszteroid kő fala, töltötte be a képernyőjüket. - - Le! - Le! - Le! - Ordította Lando, nézve a látványt, és a TIE bombázó lebukott a kő előtt, azután ... - Semmi. - A jel elment! - Ordította az egyik ellenőr. - Az Egyes Öv futamban nincs semmi, - tette hozzá egy másik. - A képernyő hirtelen bekapcsolt, és egy teljes sebességgel kiszáguldó TIE vadászt mutatott. - - Találd meg őket, - suttogta, a testvérét, Luke-ot, vette célba a szavaival és az imáival, aki a TIE vadász pilótája volt és hamarosan belépett az Öv futamba.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

13.fejezet

 

 

Könnyedén cirkáltak a sötétségen keresztül, az osztag tagjai, akiket Kyp Durron a tizenkettő plusz kettő bosszúállónak nevezett el, ettől a névtől azt várta a Jedi, hogy gyakran fogják ismételgetni keresztül kasul a galaxisban. Mindegyikük sokszor repült Lando Follyjában a módosított TIE vadászokkal, és mindannyian jól teljesítettek felkapaszkodva a különféle ranglistákon. De ami még ennél is fontosabb, hogy ezzel a kiterjedt képzéssel, amit a fegyelmezett Kyp rájuk kényszerített, megtanultak együtt, egymás mozdulatait előre látva, egymást kiegészítve reagálni. Kyp tudta még nem szoktak össze annyira figyelemre méltóan az olyan híres vadász osztagokhoz képest mint a Zsivány osztag - még nem, de naponta javultak, és bárkinél több akcióban vettek már részt. Talán hamarosan, a tizenkettő plusz kettőről ugyan úgy kifulladásig beszélnek majd mint a Zsivány osztagról. - Ez volt Kyp reménye. - Persze, ha a három Solo, vagy bármelyik közülük, különösen Jaina, úgy döntene, hogy csatlakozik, az egyenlet drámaian megváltozna. Han és Leia utódja közvetlen felismerést és figyelmet vonzana a tizenkettő plusz kettőre - és Kypnek meg kellene változtatni az általa kitalált nevet. Jó dolog lenne ez? Az osztaga tizennégy tagja, vajon készen készen áll a reflektorfényre? Az ilyen közismertség segítené őket ez kétségtelen és mikor harcolnának az ellenségeiket valószínűleg eltöltené a félelem, amikor megfelelően koordinálnák a mozdulataikat és támadásukat, de a dicsőségel jönnének a nagyobb ellenségek is. Vajon készen álltak? És ő Kyp vajon készen állt? - És miért ő a Bosszúállok vezetője? Kypnek töprengenie kellett. Jaina felülmúlta őt az öv futamban, és a hősködése ellenére Kyp megértette milyen alaposan elverték. Még ha százszor repülné végig az övet, akkor sem érhetne soha Jaina eredményének közelébe. A Tizenkettő plusz kettő többi pilótájának sem lenne esélye rá. Ha Jaina és a testvérei csatlakoznának a csoporthoz, vajon ki lenne a vezető? A jelenlegi állás szerint, Kyp egyetlen igazi versenytársa Miko volt, az egyetlen Jedi aki simán a csapat második legjobb pilótája. Miko, csendes és szerény típus, aki a legtöbb idejét a fénykard gyakorlással töltötte vagy csak ült egyedül a csillagos égbolt alatt, és láthatóan nem törekedett a vezetésre; valójában Kyp tanítványa volt és képezte magát a tapasztaltabb Jedi alatt. Ezek a gondolatok kísértették Kypet az űr sötétjében, ahogy ő és a társai elhagyták Dubrilliont. Nem volt nyugtalan a lehetőségek miatt, inkább szemlélődő, és végül egyszerűen eldöntötte, hogy a haszon többet fog nyomni a latba mint a potenciális bajok közül bármelyik. Ha a három Solo csatlakozott a Bosszúállokhoz - a Tizenkettő plusz öthöz, akkor az osztag hamarosan az elit időszakába fog lépni, és a küldetéseik a haszon tekintetében fontosabbá, veszélyesebbé és jövedelmezőbbé válnának a törvény és az Új Köztársaság okán. A Tizenkettő plusz öt - egy tucat elhivatott és öt Jedi - akár a legnagyobb osztaggá válhat a galaxisban. Természetesen Kyp igazából nem hitte, hogy a Solok be fognak kapcsolódni, legalább is nem mindegyikük. Luke Skywalker a rá jellemzően általában diplomatikus és tiszteletteljes volt, de amikor találkozott Kyppel a Dubrillionon, némileg szigorú és helytelenítő volt. Kyp persze nem tudta, hogy Luke azért gondolta helytelennek ezt a csempészvadászatot mert nem tartotta a Jedi lovagok kötelességének, vagy talán a személyes okokból kifogásolta, - mert Han Solo volt egykor az egyik legjobb és leghírhedtebb a csempészek között? - de bármelyik is volt az oka Kyp határozottan érezte a találkozójukon, hogy Luke nem támogatja a jelenlegi tevékenységét. - De Luke nem követelte, hogy ezeket a tevékenységeket szüntesse be, így tehát Kyp jelenleg a Veragi szektorba vezette a századát, egy távoli területre a csillagrendszerektől, az űr egy üres fekete régiójába ahol egy megfigyelő bóját kivéve, Kyp és a barátai tartozkodtak, egy hiperűr csomópontnál. Miután Kyp jelt adott egy titkos és kevéssé használt csatornán a századot a bójához vezette. Miko Reglia védő gyűrűt alkotott Kyp XJ X szárnyúja körül, ahogy összekapcsolódott a bójával. Az astromech droidja, R5-L4 - Kyp Elnégynek nevezte őt - gyorsan elkezdte letölteni az információt, Kyp képernyőjére, gyorsan áramlottak keresztül az üres napok. Kyp sóhajtott és ellazult az ülésében. Csempészeket nem volt könnyű sehol sem megtalálni a galaxisban, és különösen ritkák voltak itt kint a Külső Peremnek ebben a régiójában - kivéve természetesen azokat, akik Landóhoz mentek, és üzleteltek a bolygókka és egy kicsit edzettek is közben. És Kyp nem mehetett oda, miután minden ilyen csoportnak köze volt Lando Calrissian műveleteihez, és mivel ő mindig is pragmatikus nyerészkedő volt, hamar gyakorolná a hatását olyan emberekre mint Han és Luke hogy állítsák le Kypet. Az egyetlen, amit a képernyője mutatott, az a csillagok hosszú sora volt, és Kyp egy eseménytelen órán át hátradőlve pihent. Hirtelen új erőre kapott, ahogy R5-L4 normálra lassította a sort mikor egy gyanús teherhajó gyorsan megjelent a hiperűrből, a régióba, de megint sóhajtott ahogy látta, hogy hajó irányt módosít és a hiperűrbe lép, R5-L4 számításai azt mutatták, hogy a Destrillion felé tartott. És ez így ment óráról órára a bója felvételei, nem mutattak semmi figyelemre méltót néhány aszteroidot kivéve a térségben, és néhány ismeretlen teherhajót és még kisebb személyi hajót, de ezek túl gyorsan elugrottak, hogy megérjenek egy vizsgálatot. De akkor, közeledve a felvételek vége felé, egy hajó jelent meg ott, ahol nem tűnt úgy, hogy keresnivalója lenne, egy régi Űrosztályú szállíttó hajó, R5-L4 szerint. - Mutasd újra, Elnégy, - utasította Kyp. A bója érzékelő mezőjének megközelítési szögéből oda nem illőnek látszott, és biztos nem a belső Mag-ból jött. - A Belkadan szó villant fel a képernyőn és koordinátái a közeli Dalonbiai szektorban. - - Életjelek? - Kérdezte Kyp, és még a szó elhagyta volna a száját, lepergett előtte a Belkadan történelme beleértve az ExGal-4 részleteit is. - - Miért akarnak távozni? Egy kérdőjel jelent meg a képernyőn, R5-L4 látszólag nem értette a kérdés szónoki természetét. - Kyp utasítására, R5-L4 azokra a bója felvételekre koncentrált, amik követték az elinduló szállító hajó útvonalát, egész a Helska rendszer határainak végéig kiszámították az ugrásig, ahol eltűnt a szkennerekről. - Akkor a droid nekilátott az audiófelvételeknek, a részletek javarészt Lando műveleteinek fecsegéséből álltak az űrben. Kyp utasításai szerint a droid kiszámította a komp hozzávetőleges indulási idejét a Belkadanról, azután összpontosította a keresést az abból az időszakból érkező jelekre amik a Belkadan általános irányából származtak. - A kevés tiszta szó közül csak egyetlen volt tisztán kivehető Kypnek: vihar. - Vajon a Belkadan, és ez az ExGal-4 állomás bajban lehet? Kyp érezte, ahogy az adrenalin, áramlani kezd az ereiben, és az izgalom bizsergése átjárja, így kezdődött mindig egy kaland előtt. Választania kellett, mivel Belkadan messze volt a Helska rendszertől, de amint jobban belegondolt, a válasz nyilvánvalónak látszott. Bármi történhetett a Belkadanon, látszólag a tudósok közül néhány elszökött, de miért a távoli Helska rendszer felé indultak és nem a Mag irányába, vagy akár Lando műveletei felé, a nem olyan távoli Moddell szektor felé, elmenekültek valami elől. - - A Helska rendszer részletes adatait kérem, - utasította Kyp a droidját, aki azonnal küldte és nem tartott sokáig. Nem voltak települések, és látszólag nem voltak lakható bolygók sem a Helskában. - - Miért? - Kérdezte Kyp halkan. - - Mert ezt kérted, - válaszolta a feledékeny droid. - Kyp elfordult a képernyőtől és rosszallóan nézett a távolba. - A Helska rendszerbe megyünk, - kiáltotta Mikónak és a többieknek. - Tervezd meg az ugrást. - És amíg dolgoztak, Kyp megfogalmazott egy jelentést, ami érinti Belkadant, egy általános hívást, hogy valaki megtudja, hogy az állomásnak segítségre van szüksége.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Na ennyi volt a New Jedi Order magyarul tovább nincs lefordítva. Ha majd valaki elolvasta írhatna véleményt, hogy milyen volt

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Megtaláltam az oldalt, és hát szerintem nem túl igényes a fordítás :S Na mindegy, persze jó, hogy az illető szán rá elég sok időt. Ott van a kész könyveknél pár novella is, aok hol találhatóak?

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Szerintem maga a fordítás aránylag jó lett, a formázás hagy némi kívánnivalót maga után, de azt könnyen ki lehet javítani.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Zillosárkány, meg tudnád mondani, hogy miért ismételted el többször ugyanazt? Még nem olvastam el, csak beledobáltam őket egy .pdf-be, gondoltam, majd a vonaton a telómról elolvasom, de többször megismétlődik a fekete füstfelhős rész. Ez most az eredetiben is így volt, vagy mi?

 

Szerk.: Csak most esik le, hogy az utolsó hozzászólásodban már a végleges, egész mű szerepel. :oops:

 

Szerk.2.: Egyébként, hogy ha így folytatod, nagyon népszerű tag leszel itt a fórumon. Novellákat pedig mindig nagyon jó olvasni, mert rövidek, de kb. ugyanolyan ütősek mint bármilyen Star Wars történet. Ráadásul idehaza még nem nagyon volt dolgunk velük. Esetleg, hogy ha van időd és kedved, akkor majd megpróbálhatnád a Duelt Timothy Zahntól és az Equipmentet Matthew Stovertől. :)

Szerkesztve: - KisKósa

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Regisztrálj, vagy jelentkezz be a hozzászóláshoz

Regisztrálni kell a hozzászólási jogosultsághoz

Regisztráció

Egyszerűen regisztrálhatsz közösségünkbe.

Regisztráció új felhasználóként

Bejelentkezés

Már regisztráltál? Lépj be!

Belépés

  • Jelenlévő felhasználók:   0 tag

    Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.

×

Fontos információ