Ugrás a kommentre
Obi1

Kritikák, vélemények

Ajánlott hozzászólás

No akkor újra a május 28-án irt véleményem:

 

"Itt az ideje, hogy kicsit összefoglaljam a véleményem az új filmmel kapcsolatban :D Előre is elnézést a hosszúért. Előljáróban csak annyit, hogy ahogy telik-múlik az idő egyre biztosabban érzem, hogy ez lesz a kedvenc Star Wars filmem. Előre jelzem, hogy bár rengeteg pozítivumot fogok irni -igy prequel-utálóknak csak nagyon erős idegi állapot mellet javasolt az elolvasása- azért némi negativumot is felrovok az irásom végén csakhogy még véletlenül se érjen az elvakultság vádja, illetve megpróbáltam minnél jobban visszfogni magam a dicsérő jelzők osztogatásánál és némi objektivitást magamra erőltetni. Hogy milyen eredménnyel, majd meglátjátok :D)

 

Kezdeném rögtön a legfelszinesebb nézőponttal, a látvánnyal. Nos, igy kell kinéznie egy 2005-ben készült látvány-filmnek!!! Most biztos vannak akik háborognak, hogy méghogy a Star Wars filmek látványfilmek… pedig igen, azok (is). A régi részek kismillió érdemük mellett rendelkeztek azzal a különös képességgel, hogy eltudták kápráztatni a mozibalátogatót és olyan vizuálitást kináltak az átlag nézőnek, amitől az átérezhette, hogy most valami különösnek és egyedinek a részesévé vált (ugyan ki a fene gondolkodott el azon, hogy mit keres egy nagyra nőtt kelgyó egy aszteroidában, mikor olyan jól néz ki? :D). Ma már nehezebb dolga van annak a filmesnek, aki elakar kápráztatni, hisz éves szinten kapjuk a parádésabbnál parádésabb vizuális költeményeket. Az elöző két rész bár rengeteg CGI-t és makettet vonultatott fel számomra csak néhol tudták azt a bizonyos vizuális-varázst hozni, amit egy napjainkban készült SW-től elvárható lenne (most szigoruan a vizualitásról beszélek; én egyébként az elöző két részt is nagyon birom). A pod-race verseny engem teljesen magával ragadott, akárcsak Maul és a jedik harca, ám míg az elöző kettő csak helyenként tudta éreztetni ezt a különös érzést, addig az ep.3-ban az első képkockától az utolsóig ott van az a bizonyos plussz. Már a bevezetés is torokszorító, ahogy lemegy a kamera, majd mintha az ember kihangositva hallaná a saját szivverését… óriási dobverések hangzanak fel, és a kamera alászáll az óriási ütközetbe. Igen! Igy kell kinézni egy SW-nek 2005-ben. És persze itt a lényeg, hogy hiába a rengeteg CGI és makett ha az nem tud magába szippantani… márpedig az ep.3 engem feketelyukként szivott magába. Minden egyes jelenetén, beállitásán érezzük, hogy egy –bár a miénktől meglehetősen idegen, de egy- élő és müködő galaxist látunk. Az egyik kedvencem, ahogy a kamera végigvonul az éjszakai Coruscant-on majd megállapodik az egyik épületen, s messziről látni ahogy Padmé fésülködik, miközben Anakin nézi őt… az embernek itt eszébe se jutna (legalábbis nekem semmiképp), hogy most diszletek közé szoritott szinészeket látunk, sokkal inkább egy megelevenedett galaxis képe bontakozik ki a szemünk elött. A látvány fantasztikusságáról több dics-himnuszt nem is zengenék, inkább jöjjenek a szereplők:

 

Anakin Skywalker: Mivel igen sok vita tárgyát képezi, hogy pontosan, hogy is áll át mindenki kedvenc sith lordja, igy én is felvázolnám a verziómat és persze kitérnék aztán az őt alakító Haydenre is! Én úgy látom, hogy az ep.2 és az ep.3 között Anakin igencsak megváltozott. A jedikkel való kapcsolata egyre inkább a felszinességen alapszik. Tulajdonképpen ez már az ep.2-ben se volt másképpen hisz már ott is úgy beszél a jedikről mint akik elfojtják, nem hagyják kibontakozni. Obi-Want pedig már akkor is kinevezte főbűnősnek anyja halála miatt. Ez az elszigetelődés azonban csak tovább mélyült… se az érzelmeiről se Padméről nem beszélhet nekik. Tudom ezzel sokan nem fognak egyetérteni, de szerintem még az Obi-Wannal való kapcsolata is bizonyos szintig csak szinlelés. Már korábban emlitettem azt a jelenetet, amiben Obi és Anakin nagy haverokként elköszönnek egymástól, majd Anakin undorodva néz mestere után. Az talán túlzás, hogy tetteti a barátságot, de szerintem az ő érzései messze nem olyan egyértelmüek és öszinték, mint Obi-Wané. Benne azért titkon ott munkál az érzés, hogy talán Obi-Wan a felelős az anyja halálért, ő az aki visszafogja és ez alaposan megmérgezi ezt a kapcsolatot. Az egyetlen kapocs mellyel Anakin a Jedi Rendhez kapcsolódik az az, hogy elfogadja, söt magáénak érzi azt amit képviselnek. Az ep.2-ben is ez volt az egyetlen dolog, amiről a jedik kapcsán szenvedélyesen tudott beszélni (arra gondolok, amikor Padménak a menekültek között a szeretet fontosságát ecseteli Anakin). Anakin elfogadja a Jedi Rend céljait, söt minden más alternativát kizár, hisz azt azért ő is elfogadja, hogy a sithek a gonoszak. Palpatine láthatóan jól ismeri ezt a piciny kapcsot, igy hát nincs más dolga mint jól megrugdosni azt… csupán elkell helyeznie a bogarat a fülébe, hogy a jedik talán nem is olyan jók és talán van más alternativa is a jediskedésen kívűl és Anakin szinte füttyszóra követi őt. Persze Anakin áttérése attól válik igazán drámaivá, hogy a középpontba a szerelmének elvesztése kerül, melynek megelőzéséért mindenre képes. Ezaz ami megadja a végső lökést neki a sötét oldal felé, amiben miután alaposan megmeritkezik előbujik belőle az, ami mindig is megvolt benne csak elnyomta magában. A korlátlan hatalom-vágy, az arrogancia és a fékevesztett düh… Anakin sokáig még azt tervezi, hogy végez a Császárral és ő maga ül a helyére, ám mindez a semmibe vész, miután szerelme meghal. Ezután csupán egyetlen ember van akitől tanulhat, aki meghallgatja, aki képes kielégiteni olthatatlan hatalom-vágyát és aki többek között megmentette az életét, azzal, hogy megcsonkitott testét elhozta Mustafarról: a Császár, aki szerintem kezdettől fogva tudta hova is fog kilyukadni ez az egész. Érdemes megnézni azt a vigyort, amikor Vader felordit. Palpatine is tudja, hogy most zárult be végleg a csapda. Talán azt is sejtette, hogy Anakin/Vader az életére akar törni… de szinte biztos, hogy érezte, hogy Padmé nem fog életben maradni és akkor Vader számára már nincs több mentsvár… a csapda bezárult egyszer s mindenkorra… egészen addig amig húsz évvel később váratlanul fel nem tünik a fia… de ez már egy másik történet :evil:

 

Az ifjú Skywalkert megszemélyesitő Hayden Christensen felülmúlta minden várakozásomat. Amikor az ep.2-es alakitását kellett értékelni én mindig azt mondtam, hogy nagyon ingadozó. Vannak jelenetek, amiket nagyon jól elkapott, de vannak, amik nem mennek neki túl jól (az ep.2 rémálom jelenete a mai napig fanyar mosolyt csal az arcomra… Anakinra sok mindent rálehetne fogni, csak azt nem hogy rémálmodik :lol:). Most viszont minden egyes apró gesztusa a helyén van, és a film előrehaladtával egyre jobb és jobb lesz. Külön kiemelném a mustfar-i leszálló-pálya jelenetet. Rendkivül kellemes meglepetés volt, mivel az elözetes Spotokban mintha erőtlennek tünt volna… ám a Hayden-Ewan-Natalie trió olyat alkot itt, hogy eddig akárhányszor néztem, mindig garantált volt a libabőrőzés (imádom ahogy átkapcsolódik a párbajba a jelenet: „You will try!” mondja Anakin, majd hátraszaltó és beindul a zene… nagggyon jó).

 

Padmé: Natalie Portmannak volt pár kifejezetten idegesitő kiszólása a filmekkel kapcsolatban. Igaz burkoltan, de többször is a tudomására adta a nagyérdemünek, hogy őt a Star Wars nem hozza túlságosan lázba (utolagos javitás a részemről: azóta olvastam olyan interjúkat amiben erre rácáfolt a szinésznő :cry:). Ezzel még talán nem is lenne baj, ha ez nem lett volna tetten érhető az elöző részekben nyujtott alakításán. Az ep.2-ben ő is meglehetősen hullámzott; még az elején teljesen eltudtam neki hinni, hogy ő egy határozott szenátor, addig a film előrehaladtával egyre inkább erejét vesztette és a film végén, ahogy kifejezéstelen arccal lövöldöz az arénában szinte érezni, ahogy a szinésznő azon morfondirozik, hogy mi a fenéért is irta alá a három filmre szoló szerződést. Épp ezért volt kellemes meglepetés az ep.3-ban. Persze biztos, az is sokat segitett Natalie-nak, hogy a karaktere immáron jóval egyszerübb keretek között mozog. Vágyakozik Anakin után, terhes és végül megszül. Nagyjából ez a lényege a szerepének, de ezt tisztességgel hozza. Ahogy meggyötörten néz ki az űrhajója gépéből a Mustafarra való megérkezés után, az talán az egyik legjobb és legszebb jelenete. És ha már szépségnél tartunk: szerintem Natalie végig gyönyörű a filmben :lol: Amikor azt a montázst mutatják, ahogy Anakin gyötrödik, miközben Padmé néz ki az ablakon az egyik legemocionálisabb jelenet. A vágás remek, a zene gyönyörű, Hayden jól játszik és Natalienak pont elég annyi, hogy nagyon szép :)) Ezzel együtt a szerelmi-jelenetek is kellemes meglepetésként értek. Remekül működött a Hayden-Natalie duó… én teljesen elhittem nekik, hogy ők egy szerelmespár :)

 

Obi-Wan Kenobi: Mivel Ewan szinészi munkájával eddig is maximálisan megvoltam elégedve és számomra már az ep.2-es ténykedésével is túlszárnyalta Alec-et (aki ettől még persze örök kedvenc marad), nem ért meglepetésként, hogy McGregor megint elemében érzi magát a pofaszakállas jedi bőrében. Eleinte amolyan zen-mesterbe oltott Indiana Jones módjára intézi a dolgokat, mignem a film végére igazi tragikus karakterré válik. Anakinhoz intézett monológja döbbenetes erejű, s ahogy Williams lágy zenéje aláfesti, az egész hihetetlenül szivbemarkolóvá válik. Az egész Saga egyik legjobb jelenete. Nagy nagy köszönet Ewannak… egy élmény volt őt Obi-Wan Kenobiként látni!

 

Yoda: Yoda mindig is nagy kedvenc volt… az egyetlen ami az elöző részekben némileg rontotta a képet az a megvalósitása. A mai napig nemtom pontosan kit is akar ábrázolni az ep.1-es báb. Az ep.2-es CGI már valamivel jobb… igaz nem túl élethű, de azt mondják, hogy nem az élethűségre, hanem a báb utánzására mentek. Ez érthető is lenne, ha az ep.3 CGI Yodája nem sikerült volna ilyen baromi jóra. Remélem előbb-utobb beiktatnak egy cserét. Yodának van egy-két kifejezetten jó jelenete… az egyik ilyen amikor Anakint okitja a jövőbelátásról, félelemről és szeretteink elengedéséről. Ezaz a Yoda, akit annyira szerettünk. A frenetikus végső-párbajáról majd később.

 

Mace Windu: Az elöző részekben ő volt a nagy és bölcs jedi mester. Mivel karaktere meglehetősen egyszerű volt, igy eléggé háttérbe is szorult. A harmadik részre azonban igazi egyéniséggé vált (nem, nincs bajom az elöző részek Windujával csupán az nem volt ilyen karakteres… talán direkt). Ha képzettársitást kéne alkalmaznom akkor azt mondanám, hogy Windu egy élő kőszikla. Határozott véleménye van, melyet nem rest másokkal megosztani. Amikor Anakin elkezd rinyálni a Tanács előtt Windu az egyetlen aki odamer szólni, hogy „Pofa be, ülj a helyedre”. Nem próbálja azt se kendőzni, hogy Palpit mennyire nem csipi… és ahogy a Jedi kommandó élén bevonul végül Palpihoz… ahogy Darth Metró mondta: mint aki szarba harapott és nem izlett neki. Érezni, hogy Windu útjába nem érdemes állni, mert még seggbe talál billenteni. Bár ha percre lebontanánk talán itt se szerepel többet, mint mondjuk az elöző részben, nekem mégis sikerült jobban megkedvelnem :D

 

Palpatine: Talán ő a film egyik legnagyobb meglepetése. Ugyanis egyáltalán nem úgy viselkedik, ahogy azt eddig megszokhattuk tőle. A film első felében továbbra is hozza azt a kétszinű cselszövőt akit eddig is megismerhettünk benne (ohh... az a remek opera-jelenet!!!), ám onnantól, hogy lehull róla az álarc és átvitt illetve szó-szoros értelemben is megmutatja igazi arcát, megismerhetjük a tajtékzó, elvetemült GONOSZ-t, aki alig birja ép elmével feldolgozni saját hatalmát. Aki teli torokból, üvöltve hirdeti ki a Birodalom megalakulását, és aki az őrület határ-mezsgyéjén billegve röhögi ki az elbukott Yodát, miközben saját életéért is kiáltozik. Miután megnéztem a Jedi visszatért rájöttem, hogy ez tulajdonképpen mindig is megvolt Palptine-ban csak eddig nem vettem észre… mindig is ilyen pszihopata-tömegmészáros beütése volt. Ian McDiarmind egyszerüen óriási… ezt kár is lenne vitatni. Talán a legjobb jelenete az az, ahogy megkereszteli Vadert. Nem tudom, hogy itt az igazi hangját halljuk, vagy azt amit Anakin hall a saját fejében („Hagytad, hogy a sith lord megrontsa az elméd” –mondja neki később Obi-Wan… lehet, hogy szószerint kell érteni? Lehet, hogy itt „rontja” meg az elméjét?). Az a túlvilági hang amin ekkor Palpi beszél, mintha a Pokol feneketlen bugyraiból bukanna elő… félelmetes. És ahogy ezután leül a székébe és mondja, hogy végre a sithek fogják uralni a galaxist, majd halkan hozzáteszi: és beköszönt a szent béke! Van ebben valami hátborzongatóan jó!

 

Grievous tábornok: Talán egyetlen szereplő sem lóg úgy ki a többi közül, mint Grievous, aki mindazt jelképezi, amit a Star Wars hajdanán képviselt vagy képviselni akart. Felidézi a régivágású sci-fi filmsorozatok milliőjét. Griveous annyira egy dimenziós karakter, hogy ennél már nem is lehete egysikubb. Ő az über-táp rosszaság, aki akár négy karddal is tud nyomulni. Tipikusan az a karakter, aki már annyira gonosz, hogy egy hajszál választja el a nevetségességtől. Imádom!!! :? Az Obi-Wannal folytatott párharca pedig az egyik legdinamikusabb, amit SW-ben láthattunk (és itt van a film egyik legjobb poénja is: Obi-Wan belerúg Grievous fémlábába :)))

 

C-3PO: Bár ő a mellékszereplők között is mellékszereplő, ennek ellenére pár szóban róla is megemlékeznék. Föleg azért, mert számomra még sose működött ilyen jól 3PO karaktere, mint ebben a részben. Talán ez annak köszönhető, hogy még sose állt 3PO ekkora kontrasztban az éppen folyó eseményekkel, mint most. Én mindenesetre minden egyes megjelenését széles vigyorral nyugtáztam.

 

Szót ejtenék még az óriási és grandiozus csatákról is melyek felsejlenek a filmben. Érdekes, hogy a legtöbb ütközetből csupán pár jelenetet látunk. Hiába… ez a film elsősorban –nagyon helyesen- Anakinről szól. A csatajelenetek elsődleges funkciója, hogy érzékeltessék a Klón-háború monumentalitását. A nyitó-űrcsata mindenesetre lenyügöző… eddig ötször láttam a filmet és mind az ötször tátva maradt a szám. De Kashyyyk pár pillanatra bevillanó összecsapásai is óriásiak… mégis a leginkább földbe-döngölő harcokat a fénykardpárbajok terén produkálja a film. Nehéz helyzetben vagyok, amikor rangsorolnom kell őket, de én az Anakin-Obi-wan ütközetet teszem meg elsőnek. Nagyon régóta várom már ezt az összecsapást, és egy picit tartottam is tőle. Az elözetesekben láttuk, ahogy Anakin és Obi-Wan drótokon lógva csap össze és elkezdtem kicsit félni, hogy Lucas túl nagyot akar markolni. Túl jó koreográfiát akar, túl sok helyszint stb. Szerencsére ez a párharc egyáltalán nem a koreográfiáról, sokkal inkább az érzelmekről szól. Anakin és Obi-Wan csapásait szinte alig látjuk át, s épp ezért érezzük micsoda elemek csapnak itt össze. Ahogy az egyik tartóoszlop megég és belezuhan a lávába, majd megindul a Battle of Heroes cimű zene az valami olyan katartikus pillanat, hogy azt szavakban nem lehet elmondani. Persze az egészet tovább emeli az a drámai keret amibe belevan ágyazva (a leszálló-pályás párbeszédek és a végső Obi-Wan monológ). A második helyezet a Yoda-Palpatine párharc. A kezdés még nem döngől a földbe… számomra ott indul be -de nagyon- az egész, amikor a Kancellári-páholy elkezd emelkedni az üres Szenátusba - melyet akár egyfajta jelképként is lehet értelmezni. (az elején mondjuk nagyon jó szövegek vannak… föleg az tetszik, ahogy Yoda kiosztja Palpit :)) A kórús-mű által megtámogatott összecsapás, mely alatt csak úgy röpködnek a szenátusi podok egyszerüen frenetikus. A Windu-Palpi összecsapás értékelésénél nagy gondban vagyok, mert a lényeg itt nem a fénykardok összetűzése sokkal inkább a nagy fordulópont pillanata… ha csak mint kardpárbajt veszem persze még igy is lenyügöző, de nálam csak a harmadik helyre elég. Most nem megyek végig az összes akció-jeleneten: legyen elég annyi, hogy az összesel olyan jó munkát végzett a mi jó Lucasunk, hogy garantált, hogy a DVD-n mindegyikből repetázni fogunk :)

Az ep.3 egyik legnagyobb erénye azonban mégis az óriási érzelmi töltet, amit nem is nagyon várna az ember egy SW filmtől. A Star Wars valahogy mindig is amolyan fiús szórakozás volt, űrcsatákkal, lövöldözéssel, fura lényekkel és über-erős gonoszokkal. Épp ezért meglepő az, hogy micsoda ereje van az ep.3 drámájának. Ez az amiért én máris a kedvenceim közé sorolom. A 66-os parancs kiadása, Windu levágása, Obi-Wan monológja… hogy csak párat említsek a drámai csúcspontok közül, melyek itt most szabályszerüen összetorlodtak. Majdnem annyi drámaiság van ebben a filmben, mint az összes többiben együttvéve. Ezt tovább fokozza az SW mértékkel mérve erős brutalitás. Ahogy a megcsonkitott Anakin huzza fel magát a kavicsos lejtőn, vagy ahogy ordit miközben műtik… sokkoló!!! Mivel megigértem, hogy valami negativumot is mondok majd hát tessék: túl sűrű és tömény. Én minimum húsz perccel még megtoldanám!! És bár a film elején a legtöbb poén működik, R2 harci droid elintéző akciója talán kicsit túlzás. Elnézést, most ennél több nem jut eszembe :)) Azért még a zenéről is ejtenék pár szót: Williams láthatóan kicsit elkényelmesedett. Az ep.2-nél is meglehetősen szűkmarkuan voltak mérve az új témák és most sincs ez másképp. Ennek ellenére a zene nagyrészt remekül, néhol pedig egészen szenzációsan képes növelni az egyes jelenetek érzelmi töltetét. Én speciál azt is nagyon imádom, hogy a Birodalom kikálltása alatt kórus megy. Tudom sokan nagyon bánják, hogy nem a Birodalmi induló megy… de szerintem ez maximum ötlet-szinten hangzik jól. Ehhez a jelenethez egyszerüen nem illene, föleg mivel ez amolyan „Keresztapásan”, inkább montázs-szerüen, számos párhuzamos cselekménnyel együtt történik. Még azon se lepődnék meg, ha Lucasék kiprobálták volna, hogy milyen a Birodalomi induló alatta, majd hallva/látva a végeredményt lecserélték.

 

Végül summa summárum: nagy nagy köszönet Lucasnak. Óriási élmény volt ez a hat film, melyet most az ep.3-al koronázott meg!!!"

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Íme az enyém is újra május 17-i kezdéssel és június 7-i befejezéssel...

 

Star Wars

Episode III

Revenge of the Sith

 

Hát eljött a pillanat, bemutatták a Star Wars Saga utolsó részét. Illetve, csak fogják, mert mikor ezeket a sorokat írom, még hátra van 1 nap, 54 perc és 13 másodperc. De úgy gondoltam, kicsit előbb állok neki saját kis rajongói (tehát csöppet sem elfogulatlan) kritikámnak, ezzel mintegy tisztázva magam előtt azt is, hogy hogyan álltam hozzá a filmhez és majd mi fog változni.

Nos, az ep3 készítésének három évét pontról pontra követtem, hála a starwars.hu nevű rajongói oldalnak. Aktív fóruméletet élve sikerült napra kész információkhoz jutnom, ami végül odáig fajult, hogy hónapok óta mindent tudok a filmről… de hát ilyen spoileresnek lenni.

Szóval, a kiszivárgott script, információk, képek, videók és a könyv után én az eddigi legjobb Star Wars filmet várom. Miután nekem a Baljós Árnyak és A Klónok támadása is nagyon tetszett, a látványvilág, a karakterek nem fog ellenérzést kiváltani. De történet tekintetében a mérce magasan van. Egyrészt hitelesen kell ábrázolni Anakin Skywalker Darth Vaderré válását, Palpatine terveinek felfedését, a Birodalom születését, a Jedi Rend kipusztulását (ezt várom a legjobban, ha ez nem lesz hiteles, az egész film borul a szememben), másrészt el kell varrnia minden apró szálat, amire egy magamfajta, mindent kiveséző rajongó felfigyelhet. Ráadásul mindezt szórakoztató módon, de akkor is elgondolkodtatóan. Nos, amit eddig tudok, aszerint mindez beteljesedik. A történet íve a könyv és a film között nem fog jelentősen eltérni, az pedig remek. Egyedül a párbeszédek, valamint a képi megjelenés okozhat némi szájhúzást, ám talán ettől sem kell tartani.

Tehát, így állok az A Sith-ek bosszújához a premier előtt 1 nappal, 45 perccel és 4 másodperccel.

 

És most jöjjön az, hogyan állok a Star Wars Episode III Revenge of the Sithez a bemutató után 21 nappal (jézus, csak ennyi telt el?). Ennyi idő kellett ahhoz, hogy azt mondjam, eléggé leülepedett a film, és így már rajongói tekintetben objektív kritikát írjak. Azért mondom, hogy rajongói, mert egyszerű mozi nézőként egyáltalán nem tudnék véleményt nyilvánítani.

Most kicsit valószínűleg terjengősen vezetem be a premiert, ezért elnézést, csakhogy a premier nagyon nagy nap volt, és érdemes írni róla.

A premier napja elég zötyögősen telt, mert bár délelőtt sikeresen megnéztem az ep1-et és az ep2-t, a busz felé menet ronggyá áztam és a majd kétórás buszozást egy sűrű felhőréteg kísérte, amelynek köszönhetően majdnem éjszakai sötétség borult a tájra, szóval se olvasás, se bámészkodás, csak unatkozás. Ráadásul meg se száradtam. Szóval a Duna Plázába már picit romos hangulatba érkeztem, ezt tetézte még a megvilágosulás, miszerint a táskámba rejtett Jedi jelmez se úszta meg a vizet, a tunika megázott – öröm az ürümben, a köpeny nem, mert az összement volna. Szóval a hangulatom nem volt éppen a legjobb, ezért az első órában kicsit feszélyezett voltam. Ez aztán elmúlt, hála a jobbnál-jobb műsoroknak (japán trailer rulez J, de senkinek sem ajánlom, hogy úgy nézzen meg SW filmet), és néhány kör vívásimitálásnak – amik után jó néhány sebet is szereztem; hiába, a fénykard veszélyes jószág J. Legkedvesebb élményem, ami igazán derűssé tette a várakozás óráit, pedig az volt, amikor egy hét-tíz év közötti kissráccal álltam le vívni, aki talán több örömet lelt abban a napban, mint én bármiben életemben. Ez bizonyította, hogy van még élet a Star Warsban és lesz is.

És akkor térjünk rá a filmre. A mozi terembe szó szerint az elsők között léptem be, mert az első percekben csak ketten voltunk, aztán szépen begyűlt a nép, a hangulat pedig emelkedett. Teltek a percek, az éjféli premier lassan hajnali egyes premierbe kezdett átnyúlni, de legalább még utoljára kitárgyaltunk néhány fontos momentumot. Aztán elsötétült a terem, és az első két rész trailere valamint egy – szerintem – szörnyűséges nosztalgiakisfilm után végre eljött a pillanat, felcsendültek a Fox fanfárja és megjelent(ek) a régen várt logo(k).

És akkor itt valahogy filmszakadás történt. Nem elaludtam. Valamilyen más állapotba kerülhettem, mert tudom, hogy láttam a filmet, minden pillanatra emlékszem, ami körülöttem történt, de magából a műből csak egy összemosódott látvány és hang áradat maradt, néhány tiszta momentummal. Csak ültem a stáblista felsorolásánál, és azon gondolkodtam, hol járhattam. Az egyetlen értelmes dolog, ami eszembe jutott, hogy a castról lemaradt a Throne Room című zene, ami rajta volt a filmzene CD-n. De semmi más. Olyan gyors és részletes volt a film, hogy nem maradt meg bennem.

Ezért is, és mert még vagy három óra volt az első busz indulásáig, átvonultunk a következő előadásra. Újra trailerek, újra szörnyű kisfilm, és újra jött a fanfár a logokkal. Ezúttal elhatároztam, éberebb leszek, kevésbé figyelek a látvány részleteire és többet a történetre. S lőn csoda, a film érezhetően lelassult, már vissza tudtam emlékezni minden fontos momentumra.

 

Nos, ezzel a majdnem két oldalas bevezetővel el is jutottam a film kitárgyalásáig. Az első benyomás tehát nem volt túl pozitív, a második annál inkább, és mindnél többször láttam, annál jobb lett. Először is rendhagyó módon a negatívumokkal kezdeném, mert nemrégiben megvádoltak, hogy semmi rosszat nem mondok George Lucasról és műveiről. Nos, most akkor kezdetben nekik kedvezek.

Szóval, Lucasról itt sem fogok rosszat mondani, mert nem tudok, ezen nem változtathatok. Amíg nem tesz olyat, ami nekem fájna, addig ez így marad. A filmről azonban van néhány negatív kifejtenivalóm.

Mint írtam, a film elsőre nem fogott meg, egyszerűen elszáguldott mellettem. A látvány olyan kidolgozott és magával ragadó, hogy én akaratlanul is az apróságokra koncentráltam és szó szerint elvesztem bennük, a történetre nem maradt idő. Na én ezért szeretem a szinkront, mert míg a részletekre figyelek, a magyar szöveget is felfogom, nem kell olvasnom. Ez persze szubjektív dolog, de ez egy magánvélemény nyilvánító mű, szóval én ezt negatívumnak rovom fel (bár ez volt az első SW, amit először feliratosan láttam – de nem az első, amit először angolul láttam J). Persze a második megnézésre letisztult a történet, a harmadikra pedig már egyszerre tudtam képre és történetre figyelni, s ez egyre jobb lett. Ezért sem sorolom már negatívnak a film gyorsaságát, látványát. Ez elsőre volt, elmúlt.

Viszont ami nem múlt el, az a vágás. Először éreztem úgy SW filmnél, hogy baj van a vágással. Spoileres révén lendületből hiányoltam néhány, szerintem fontos jelenetet. Az egyik ilyen Qui-Gon Jinn túlvilágról történő beszélgetése Yodával. Nem is a későbbi részekben tapasztalt eltűnés, feltűnés jelenség szájbarágása miatt, hanem mert itt egy lyukat érzek a történetben. Yoda úgy mondja el Obi-Wannak, hogy Qui-Gon visszatért, mintha évek óta vele beszélgetne, holott az ep2-ben tapasztalt felkiáltásán kívül (amit láthatólag se Yoda, se néhány ismerősöm nem tudott elsőre beazonosítani, azt hitték Obi-Wan érezte meg Anakin tettét) semmi más túlvilági életre utaló jel sincsen. Ezért kellett volna legalább néhány mondat, plusz ebben a jelenetben ismerte volna el Yoda, hogy a Jedi Rend rossz utat követett. Nos, felröppent a hír, hogy ez a jelenet visszakerül a DVD-re, aztán Rick McCallum (ep4-5-6 SE & ep1-2-3 producere) a felvételeket is cáfolta (Liam Neeson – emlékeim és más emlékei szerint – korábban éppen ennek ellenkezőjét nyilatkozta), bár én McCallumnak már azt sem hiszem el, hogy az eső fentről lefelé esik. Meg aztán, mekkora kihívás lehet az elkövetkezendő három hónapban leanimálni a jelenetet és felvenni Neesonnal és Frank Ozzal néhány mondatot? Szóval én reménykedem.

A másik kimaradt jelenet(ek), a Lázadók Szövetségének elődjét képező 2000-ek küldöttsége, vagyis röviden a politikai szál. Mindennél kevesebb politika került ebbe a filmbe, és ez Amidala karakterének is a kárára vált, ezzel átléptünk egy másik negatívumba is. Padmé magabiztos szenátorból Anakin egyszerű felesége lett, otthonából csupán kétszer mozdul ki. Ez nagy szálka a szememben, mert mind a politika, mint Amidala politikusi énje (ami ugye nem száll el a terhességtől) lényeges része volt az ep1-nek és az ep2-nek (bár ebben már kevésbé), amit viszont az ep3-ban látunk, az közel semmi.

Vágástanilag még zűrös két jelenet, mégpedig az, amikor Palpatine kinevezi személyes képviselőjének Anakint a Jedi Tanácsba, valamint az, amelyikben Amidala azt ecseteli Anakinnak, hogy lehet, rossz oldalon állnak. Mindkettő hosszú néma csönddel indít, s olyan hatása van, mintha későn szóltak volna a szereplőknek a kamerák elindításáról – holott csak a párbeszédek elejét vágták le.

Negatívum még Chewbacca szerepeltetése. Semelyik visszatérő (először felbukkanó) szereplővel sem volt gondom, eddig. Kedvenc vukink azonban teljesen semmit mondóan van jelen, semmi plusz nem került a karakteréhez. Csak áll, néz, morog, hörög, sétál, újra morog, hörög, áll. Ezzel össze is foglaltam a szerepét. Pici adalék a Yodával való ismeretsége, így elmondható, miért áll kötélnek Obi-Wan bárban rendezett mutatványa után és miért állítja bőszen Luke-ról, hogy Jedi lovag. De ez nem elég, még az is többet ért volna, ha a csatatér közepére helyezik. Így csak háttérszereplői posztban van, akit a rajongók kedvéért tettek oda. Elfogadom a jelenlétét, mert ismerem a hűségét és a hazafiasságát, de ebben a formában nem tetszik.

Ahogy Yoda Kashyyykról történő menekülése sem. Ide kellett volna a sok vitát kiváltott vukievő sáros Yoda (csak a szellentés motívum nélkül). Így azonban ennyit látunk: Yoda felugrik Chewbacca hátára, majd később néhány AT-RT odarobog egy lezuhant katamaránhoz, amin jól kivehető a magát halottnak tettető Chewi, majd egy snitt és máris repül Yoda. Összecsapott. Remélem a DVD-re kibővül ez a jelenet, hír már van róla…

Hasonló gondjaim vannak Obi-Wan menekülésével az Utapauról, ahol mikor mászik ki a vízből látható egy felderítő droid. De hová tűnt az? Egy kivágott jelenet erre választ ad, de ha már azt kivágták, a droidot is kiszedhették volna.

Látványilag okoz gondot az a kétség kívül hatásos jelenet, amiben Tarkin, Sidious és Vader áll a csillagrombolón. Sajnos nagyon látszik, hogy számítógéppel generálták a híd falait, valamint ugyanígy kitűnik a CGI Vader születésénél. Azonban egyiknél se olyan nagy a gond, megszokható és a jelenetek súlya elhalványítja e hibákat.

Kis negatívumot érzek még Palpatine és Windu összecsapásánál. Mikor a kancellár odaugrik a Jedik elé, túl sokáig várakozik az első szúrásnál, ennek sokkal gyorsabban kellett volna lezajlania, így sajnos balfácánnak tűnteti fel szegény Seasee Tiint és Agen Kolart. Dinamikusabb vágással jobb lett volna, ellenben Kit Fisto halálával már nincsenek gondjaim, s végül is ráfogom, hogy az első kettő a szűk hely, illetve a félelem miatt nem reagált időben (elvégre nem minden nap szembesülnek Sith bátorsággal). Apró szájhúzásom van Palaptine vívóstílusától, nagyon fura a többi látványos akcióhoz képest. Aztán harmadik vagy negyedik megnézésnél döbbentem rá, ez ugyan olyan vívásmód, mint amilyet Vader és Ben produkál az ep4-ben, ezzel egy újabb magyarázatot is nyert annak a párbajnak a lassúsága. Ennek ellenére Palpatine az ablakban szó szerint gyerekes mozdulatait akkor is röhejesnek tartom.

Ezeken kívül fájó pont még nekem Obi-Wan reakciója a Jedi Templomban történt mészárlásról készült felvételek visszanézésekor. Egy barátom fogalmazta meg jól:

„Obi-Wan véleménye a biztonsági felvételről: Ezt nem bírom nézni. Mehetünk.” Szó szerint nulla érzelmet mutat az iránt, hogy a legjobb barátja, aki szinte a testvére, a Rend reménysége, mestere felfedezettje éppen lemészárolta a Templom lakosságát. Szép dolog a Jedi önuralom, de ez sok(k) volt nekem. A helyzetet tetézi, hogy Yoda láthatóan elkámpicsorodik, pedig ő érezte mi történt, Kenobi csak sejtette. S mégis, Yoda több érzelmi megnyilvánulást mutatott, pedig ő híres a Jediségéről. Obinak itt sírnia kellett volna, összerogynia, ahogy a könyvben, de legalább kicsordulhatott volna némi könny a szeméből, több döbbenet kellett volna az arcára és több hitetlenkedés a hangjába. A jelenet végén kezdett belejönni…

És ezzel el is értünk a negatív lista végére, remélem nem ábrándítottam ki senkit J

 

Jöjjenek a pozitív dolgok, amikből néhány fura kontrasztba fog állni a negatívumokkal.

 

Látvány: talán a legrészletesebb. Ismerek több olyan rajongót, akinek ez okozta az egyik legnagyobb bajt, ám számomra a legnagyobb pozitívum ez. A film kezdete a hat film közül a legjobb. Imádom a csillagrombolókat, és az ep5 óta nem láttam még ilyen frenetikus rombolóval történő kezdést, ahol pusztán már azzal lenyűgöznek, ahogy ez a monstrum méltóságteljesen úszik az űrben. Itt viszont a méretéről és a felszíne részletességéről is tanúbizonyságot tesznek, s amikor befordulnak a csatába a vadászok, akkor majdnem utánuk fordultam a székről. Néha már elkezdtem tapogatózni, hol lehet a botkormány, én is be akartam szállni a csatába. És a látványorgia ezután is folytatódott, jobbnál-jobb, részletesebbnél-részletesebb pillanatokkal meglepve. Utapau, Mustafar, Coruscant, a különböző épületek, mind-mind tartalmaznak valami érdekfeszítőt. A nagy központi látvány mellett mindig van valami apróság is, ami nem a cselekményt hivatott bemutatni, hanem a Galaxis életét. Nagyon élveztem a részletek közti kutatást, és még most is képes vagyok újat felfedezni. A fő látványosságok, mint például felszálló csillagromboló, Jedi vadászok akciói, párbajok, a háború pillanatai, lenyűgözők és a székhez bilincselt, az állam meg valahol a bokám környékénél járhatott. Minden rész közül ez a leglátványosabb.

Fontos volt a látványtani átvezetés is. Szerintem ez sikerült. Az ep3 túlnyomó részben még mindig ep1-2 képi világgal van megáldva, ellenben már jelentős részét teszi ki az ep4-5-6 jellegzetességei is. Még 19 év hátra van az új remény színre lépéséig, így természetesen nem kaphatunk egyből birodalmi csillagrombolókat és TIE vadászokat, viszont már jelentősen kapunk előzetest. A Venator csillagrombolók, a V-szárnyúak (valaki világosítson fel, mitől lett az V-szárnyú), a Jedi Interceptorok és rengeteg más látványelem szolgálja ezt. Többen fejtették már ki a film végén látható csillagromboló hídon fellelhető egyenruhák és ormótlan gombok ep1-2-3 képi világába nem illését. Nos, nekik üzenem, kutakodjanak a részletekben. Mustafar tele van ezekkel a gombokkal, a Jedi Templomban pedig már fellelhetőek ezek a ruhák, persze mivel eddig nem volt hadserege a Köztársaságnak, ez nem is került olyan nyilvánvalóan előtérbe. De ott vannak.

 

Történet: mielőtt félreértés esik, a látványt nem helyezem a történet fölé, de ebben az esetben a látvány az első, ami megfogott, ezért írtam arról elsőként. A történet pedig nagyon jól felépített és kidolgozott. Újat mutatva érünk el addig a pontig, amit már évtizedek óta ismerünk. Jól elvarrja a szállakat, és hál istennek, már hallottam több olyan megnyilvánulást, miszerint az ep3 által élvezhetőbb az ep1-2. Ezzel kerek lett az ep1-2-3 története. Véleményem szerint ezek az epizódok kevésbé állják meg a helyüket külön-külön, a három együtt alkot egy egész fejezetet, persze már külön-külön is élveztem őket. De mégis összefüggőbbek, mint az ep4-5-6. S most a kör lezárult, egybeforrt az ep1-2-3-4-5-6.

A felépítés remekbeszabott, tökéletes az átvezetés. Az ep1-re nagyon jellemző volt a gyermetegség, a mesei elemek túlzott kiemelése. Nos, azon túl, hogy a Star Wars egy mese és főként gyerekeknek szól, ez igaz. Az ep2 már érezhetően komorodott. Az ep3 itt veszi fel a fonalat, a kezdő csata az A klónok támadása könnyed vidámságát hordozza magán, és a coruscanti kergetőzést idézi. Ám egyre inkább elhalnak a könnyed motívumok, erőteljesebbé válik a nyomasztó hangulat. Az ep1 színtiszta gyerekmese, az ep3 ellenben színtiszta felnőttmese. Az összes többi rész e kettő keveréke. És a hat rész ezáltal mutat is egy bizonyos ívet. Az ep1 komolytalan motívumaiból az ep2-n át eljutunk az ep3 és ep4 komolyságába, ahol csak egy-egy apró könnyedség emlékeztet a régi időkre (R2 akciói, illetve Mos Eisley-ba érkezés; Obi-Wan és Anakin civódása Obi-Wan és a rohamosztagosok esetéhez). Utána az ep5-nél van egy kis kiugrás, mivel az ep3 után az a legsötétebb, de Yoda belépője illetve C-3PO ökörködései megadják a könnyed visszaemlékezést az ep2 hangulatához. Aztán az ep6 az ewokokkal és Jabba táncosaival egy az egyben idézik az ep1 komolytalan motívumait.

A Sith-ek bosszúja története is ívelt, mélyebbre zuhan a sötétségbe, mint eddigi társai. A kezdő könnyedségből elképesztően finoman jutunk el a Jedik kiirtásáig és a mustafari párbajig. Az átmenet olyan finom, hogy el kell gondolkodni, mikor is történt a váltás. Hol maradtak el a könnyed poénok? Mikor is lett pontosan Anakin Skywalkerből Darth Vader? Hol halt el Obi-Wan és Anakin barátsága? Az ember kénytelen visszagondolni a történet közepén, mi is történt előzőleg. Észre se veszi, és Anakin már Windura támad. Eddig egyik résznél sem volt ilyen érzékien megkomponálva az átmenet, mindig pontosan meg tudtam mondani, mikortól fordult rosszra a helyzet. És mégis, minden világos, minden egyértelműen benne van a filmben. Érthetőek a szereplők tettei és motivációi.

Ami viszont a legjobban tetszett, a karakterek fejlődése. Az eddigi részekre nem volt jellemző a karakterek ilyen mértékű változása. Ehhez hasonlót utoljára az A Birodalom visszavágban láthattunk, ám ott se ennyire erőteljesen. Anakin torzulása jól nyomon követhető, Yoda lelki összeroppanásának közelsége néha már tapintható volt. Sidious egyre növekvő magabiztossága és jókedve pedig sose volt ilyen frusztráló. Ha már a fő gonosznak a legkétségbeesettebb pillanatban is kacarászhatnéka támad, akkor ott nagy a baj. És az ep3-ban nagy a baj. A karakterfejlődésen túl a világ változása is nyomon követhető. A Birodalom már az ep2-ben megszületett, méghozzá Jar Jar Binks segítette világra nyelvi anomáliák közepette. Most tanúi lehetünk a keresztelőnek, és annak, hogyan lesz egy világ a keresztszülő. Jó példa erre az opera jelenet. Ahogy Anakin rohan keresztül a folyosókon, különböző előkelőségek, ám mégis hétköznapi személyek beszélgetnek vagy igyekeznek az előadásra, miközben egy vékony fallal elválasztva tőlük éppen szertefoszlik a szabadságuk. Az előadásban látott vizenyős gömb meg mintha magát a rabságot szimbolizálná, amiből csupán egy-két kiváltságos törhet ki. Apró elem, de jó példa, Rystal Shant és Greeata szerepeltetése ebben a jelenetben. Mindkét hölgy csupán háttérszereplő, alig észrevehetőek, de aki felismeri őket, máris elszörnyülködhet. Hogyan lett két coruscanti előkelő nőből Jabba táncosa és valószínűleg rabszolgája? És a világ torzulása még Utapaun is nyomon követhető. Egy Köztársaságtól független peremvidéki bolygó, melyet megszálltak a Szeparatisták. Segítettek a Köztársaságnak a harcban és mi lett a vége? Utapau zárójelenetiben látható, amint a rohamosztagosok láncra verve kísérik a hajók felé a lakosságot.

Szóval, a történet a legjobb mindegyik rész közül. Jól felépített, jól elvarrja a szállakat.

 

Karakterek: mint írtam, a karakterek fejlődése lenyűgözött a film folyamán. Én szeretem beleképzelni magam az egyes szereplők helyzetébe, s valahogy át is tudom érezni, mit éreznek az adott szituációban. Ez akkor a legkönnyebb, ha egy jól kidolgozott karakterrel állok szemben, s itt dúskálhattam (minden szeretetem ellenére, a régebbi részekre ez nem jellemző, pl az ep1-2-3 nélkül az ep4-5-6-ban csak Vader és Luke helyzetébe tudnám magam igazán beleképzelni, viszont az ep1-2-ben is akadnak egyszerű karakterek).

Minden részben találok magamnak egy fontosabb mellékszereplőt, akinek drukkolhatok (én nem szeretek főhősöknek szurkolni, mert azok sorsa előre elrendeltetett, az ep3-ban pedig ez fokozottan igaz volt). Legtöbbször ezeket a karaktereket szimpátia alapján szúrom ki, és sajnos majdnem minden esetben holtan végzik. Az ep3-ban igazából nem találtam magamnak ilyen személyt, annyira jók a mellékszereplők is. Nagy esélyes Grievous tábornok, de valahogy Mace Windu karaktere is megfogott most (az első két részben a szerepe olyan semmilyen volt), de ugyanígy érzek Yoda és Palpatine iránt (bár ők feljebb vannak a mellékszereplők listáján). Ráadásul Cody parancsnok karakterében Jango Fett is visszatért.

Aztán ott vannak a szereplőrangsor alján ülő háttérszereplők, közülük azonnal tudtam választani, hisz már az ep2 óta szerepel. Akik ismernek, tudják ki az J (elárulom róla: fénykardja van, nő nemű és kék bőrű). Pechemre ő is meghal, ráadásul elég brutálisan L

És végül ott vannak az egész trilógián átívelő kedvenc karakter kérdése. Az első három része – most megkérném Darth Krande kisasszonyt, hogy az életemre való tekintettel ezt a bekezdést ugorja át – Obi-Wan Kenobi lett. A „miért?” egyszerű. Bár hibázott azzal, hogy magára vállalta Anakin kiképzését, végig hű maradt az elveihez és sikeresen túllépett azon hibáján, hogy makacsul ragaszkodott a szabályokhoz. Ewan McGregor az ep1-es enyhe, valamint az ep2-es remek játékához képest most fantasztikusan játszik. A Mustafaron hozta ki magából a legtöbbet, ez vitathatatlan. Kár, hogy van az a templomi kizökkenése, ha azt rendesen megoldja, a legjobb lenne, így viszont megelőzi valaki.

Anakin Skywalker karakterével az a helyzet, hogy én eleve nem nagyon kedvelem a Skywalker família férfi tagjait. Valamiért apa és fia unszimpatikussá vált a számomra. Viszont akkor se tagadhatom le, Anakin jelleme messze a legjobb mindegyik Star Wars karakterhez képest és a segítségével Luke karaktere is jobb lett. Érthetőek a motivációi, isten tudja, talán én is így cselekedtem volna, azonban mindenképpen elitélendő. Anakin önszántából tette, amit tett, és ha nem ragaszkodik annyira ahhoz a tévhithez, hogy mindent maga tud csak megoldani, egyszóval nem lett volna annyira egoista, átláthatott volna Palpatine hazugságain, s talán még a módját is meglelhette volna a Padméval való együttélés és a Jedi Rendnek való szolgálat összeegyeztetéséhez (nem feltétlenül kell Jedi lovagnak lenned, hogy a békét és az igazságot szolgáld). Anakin csapdába sétált, ez sem vitás. Ám kikerülhető csapda volt ez. Csak Anakin látását elhomályosította és megmérgezte saját önzősége és Palpatine ezt kihasználó koholmányai. Saját jelleme vezette bele, s ezért sem lehetett Jedi Mester, mert nem tudott túljutni önös érdekein. Végül már szántam szegényt. Hayden Christensen pedig félelmetesen adja elő Anakin torzulását, legjobb alakítása egyértelműen a Mustafaron van. Néha neki is vannak kilengései, de tűrhető határokon belül mozog, javarészt pedig remekül szerepel.

Amidala karakterével alapból nincs baj, amit látunk azzal maximálisan elégedett vagyok, és rettenetesen sajnáltam, mikor a Köztársaság megszűnt létezni, majd Anakin is ellene fordult. Ezek után nem csodálom, hogy belehalt szíve összetörésébe. A baj azzal van, amit nem látunk, vagyis a politikusi mivoltával. Amidala elsikkadt ebben a részben, sajnos, és csak a végén jutott szerephez. A színésznőről, nos, én azok közé tartozom, akik gyönyörűnek tartják Natalie Portmant, talán a legszebb színésznő (amíg el nem rontja magát valahogy, remélem, nem megy el az esze). A játéka remek, azonban valahogy nem megy neki az ájulásból való ébredés. Az ep2-ben borzalmasan csinálta, és itt se fejlődött sokat, ennek ellenére legtöbbször jól színészkedik, kiemelkedő a mustafari alakítása.

Yoda kiérdemelte, hogy ha megkérdezik tőlem, ki az, aki az egész SAGA-ból a legjobban tetszik, akkor az ő nevét adjam meg válaszként. Sose gondoltam, hogy az ep5-ben annyira unszimpatikus kis gnóm valamikor a kedvenc karakteremmé növi ki magát. Yoda ep1-2-3-as cselekedetei minden ep5-ben és 6-ban elhangzott mondatának új értelmet adott, hiszen majdnem minden saját tapasztalatra alapoz, vagy olyan dologra, amit azokban a részekben láthattunk. S ráadásul ebben a részben megmutatta, hogy érzelmekre is képes, tehát élőlény, ez megint egyfajta önvallomás a Jedi Rend eltévedéséről. És azt is bebizonyította, hogy a Sötét Oldal valóban nem erősebb, pedig néha már nagyon úgy tűnt az ep1-2-3-ban. Az animációja mondhatni tökéletes, bár az ep5-6-os báb még mindig lekörözi, nagyon jól sikerült (igaz, nekem az ep2-es animációval sincs bajom). Frank Oz pedig mindennél jobban adja elő Yoda hangját. A Templomban például hallható, hogy kis híján elpityeredik.

Palpatine kancellár, alias Darth Sidious, azaz az Uralkodó karaktere viszont visszatért oda, ahonnan gyermekoromban megítéltem. Ez egy briliáns, ámbár rohadt, szemét, pszichopata szörnyeteg. Mikor rendszeres látogatója lettem az sw.hu fórumának, meggyőztek róla, hogy tévesen látom. Most újra ezt kell vallanom. Palpatine briliáns cselszövő, hazudozó és politikus. Rohadt szemét (azon túl, ahogy kinéz), ahogy elbánik Anakinnal, a Köztársasággal, a Jedi Renddel. És pszichopata, mert az biztos az, aki több emelet magasan egy kézen lógva kacarászik. Ian McDiarmid pedig viszi a hátán a filmet. Nincs mit hozzáfűznöm, a megtestesült profizmus. Egyetlen kilengése a kardpárbajban van, amikor Winduval az ablakban áll és egy közelin éktelenül idétlen arcot vág miközben úgy csap a karddal, mint valami játékkal.

 

Konklúzió: a hiányzó „Qui-Gon Yoda beszélgetés” és „2000-ek küldöttsége” jelenetek, illetve „Obi-Wan zéró reagálása a templomi mészárlásra” jelent miatt sajnos az ep3 nem lett az abszolút kedvenc részem, noha ezzel vagyok megelégedve a legjobban. Ha feltétlenül rangsort kéne állítanom, döntetlenben végezne az első helyen az ep2-vel. Ez a két rész a szívem csücske J

Az ep3 tökéletes befejezése a Star Warsnak. A történet minden szálat elvarr, a látvány hibátlan és magával ragadóan részlet gazdag, a szereplők fejlődnek, a váltások pedig halványak. Nagyon jó rész lett. Nem hibátlan, de nagyon jó. A STAR WARS SAGA immár teljes.

 

Dzséjt

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Itt az enyém is:

 

Végre én is rászántam magamat, hogy bővebben írjak a ROTS-ról. Emlékszem, anno az EPII-ről hamar közzétettem mit gondolok, de ez a film teljesen más eset. Eddig tizenháromszor láttam, és mondhatom, egyre jobban tetszik. Igazán darkos történetet sikerült összehoznia Lucasnak, első látásra számomra talán túl darkosat is... Letaglozó volt először, és a drámai töltet azóta sem vesztett erejéből, sőt! A ROTS egyéb kvalitásait tekintve is, a legjobb SW filmnek mondható. Előre leszögezem, ez a saját véleményem, nem akarok senkit meggyőzni semmiről. Továbbá nem fogom fikázni és hibákat keresni a filmben , ezért ha valaki csak akkor érzi jól magát, ha ilyeneket olvashat, az még nyomhat egy page down-t... No de térjünk a lényegre. Kicsit hosszú lesz :) A film kezdete nagyon erős. Számomra az ANH legendássá vált csillagrombolós nyitó jelenete után, a második legemlékezetesebb kezdés. Ahogy a TAM-TAM dobok és a csillagromboló dübörgő hangjai gyomorba vágják az embert, az már valami! Ami utána jön, az csak hab a tortán. Nehéz szavakkal leírni az űrcsatát, és talán nem is lehet. Remekül megtalálták azt az utat, amely mentén haladva az űrcsata könnyedén beilleszthető a "későbbi" részek hasonló jelenetei közé, mindemellett látványilag is tudtak újat nyújtani. Monumentalitás terén mindenképpen. Persze ezt el is vártam, hiszen mégis csak 2005-öt írunk :D Az űrcsata hangulat a kevéske párbeszéd ellenére is jól megfogható. Régebbről ismert mondatok is visszaköszönnek, amik itt is megállják a helyüket. Az ARC-170 -esből kirepülő pilóta, vagy az éppen berobbani készülő pilótafülkében, a kétségbe esett klónpilóta arca.....mind-mind nagyszerű pillanatok. Ezek a jelenetek olyan szinten szippantják be a nézőt, hogy ezután már csak akkor ocsúdik fel az ember, ha vége a filmnek. De ne szaladjunk ennyire előre :evil: A kellemes kis űrharc után bejutunk az Invisible Hand belsejébe, ahol régi jó ismerősünk, Dooku gróf vár ránk. Ámbár eme találkozás előtt, még ízelítőt kapunk Anakin és Obi-Wan meglehetősen baráti kapcsolatából. Engem meglepett kettejük jó viszonya, hiszen emlékezhetünk még, a Klónokban majdnem mindig marták egymást. Ez a klónháborúk alatt teljesen megváltozott. E felfedezés mellett, R2 poénkodásai is bejöttek! Jar Jar idétlen viccei sehol sincsenek, mind üdítő és könnyed geg, ráadásul nem is viszik tulzásba a dolgot. Sokan elmondták már, de tényleg igaz, hogy kalandfilmbe illően kezdődik a ROTS. A film kezdetén nem sok nyomát láthatjuk a beígért darkos feelingnek. Persze ez nem sokáig marad így, mert a könnyed kezdést gyorsan beárnyalja Dooku gróf likvidálása. A Palptaine kiszabadítására érkezett Jediket már várja Dooku, és ugyanazzal a könnyedséggel óhajtja elintézni őket, mint anno a geonosison. Megfeledkezik arról a tényről, hogy bizony a három kemény, harcokkal teli év alatt ellenfelei megsokszorozták erejüket, és ügyességüket. Miután Obi-Wan -t harcképtelenné teszi, Dooku csak Anakinnal áll szemben. A fiúban azonban már dolgozik a düh és a gyűlölet, ám ezek az érzések még csak elfojtva vannak jelen. Dooku jól érzi ezt, és el is mondja "nekünk". Anakin azonban enged a dühének, és megcsonkítja ellenfelét. A gróf előtte térdel, Anakin pedig egy kék és egy piros fénykarddal fogja ollóba a gróf fejét. Szimbolikus a jelenet, hiszen a kék kard jelképezi Anakin jó oldalát, a piros viszont a jövőjét mutatja meg. Itt láthatóan még vívódik mit tegyen, de a mentora és jó barátja, Palpatine addig biztatgatja, míg lefejezi Dookut. Talán kissé gyorsan elhullik a jó gróf, dehát ebben a filmben nem volt számára több hely még akkor sem, ha esetleg az EPII után nagyobb szerepet gondoltunk volna neki. Ám így is beteljesítette feladatát, hiszen halálával fontos állomást jelentett Anakin sötét oldalra vezető útján. Tulajdonképpen Palpatine-nak ez volt a célja vele. Az egész jelenet nagyon jól megkomponált, bár kicsit rövid. Sokan hiányolták, ami a könyvben van, hogy Dooku miért nem szól semmit? Szerintem az arca mindent elárul, és itt még Lucas nem akarta konkrétan felfedni Palpatine-ról, hogy ő Sidious. Továbbá az sem véletlen, hogy a hajó hídja nagyban hasonlít az EPVI-os halálcsillag trónterméhez. Jóval később Anakin is Dooku helyzetébe kerül majd... Meg kell jegyezni, már itt megkezdi sziporkázó játékát McDiarmid! Ahogy nevet, és dícséri Anakint, majd arra biztatja ölje meg a grófot, teljesen az EPVI-os uralkodót juttatja eszembe. Anakin tette után, persze jön a lelki fröccs a fiúnak, mert akkor még szükség van erre. De Palpatine pontosan tudja, hogy hamarosan már nem kell mondania semmit.....a fiú bábként fog engedelmeskedni neki. Ebben a jelenetben van egy érdekes pillanat; Palpatine amikor Anakin buckalakó mészárlásáról beszél, akkor egy elhaló buckalakó sikoly is hallható. A menekülés közben Palpatine már tesz egy óvatlan utalást arra, hogy esetleg Obi-Wan -t hagyják ott, mert csak teher lenne. Valószínűleg ha a film közepén járnánk, Anakin ott is hagyná a mesterét, de itt még nem :lol: Már itt látható az a kettőség ami egyenlőre Palpatine terve ellen dolgozik. Mégpedig Anakin erős kötödése Obi-Wan -hoz. Egyértelmű, hogy el kell távolítania a fiú mellől, mert csak így lehet teljes a csábítása. Ismét kalandos menekülés következik, melynek végén megismerjük Grievous tábornokot. Tulajdonképpen Dooku helyett kapjuk, bár ő a vezetője a szeparatista hadseregnek. A három fő pillér közül (szeparatista vezető tanács---Dooku---Grievous), már csak kettő maradt. Mára igazi kedvencemmé vált a karakter! Beszéde, és gesztusai szinte telitalálatot jelentenek. Érdekes, hogy elsőre nem igazán tudtam mit kezdeni vele, de ez már a multé. És persze le nem tagadható, hogy egyfajta Vader előképnek lett szánva. Organikus eredetét, még furcsa, asztmás köhögéssel is kihangsúlyozták. Nagyon eredeti ötlet. A karakter minden feltünése élmény. Persze jó tábornokunk megszökik, ám ennek ellenére, hatalmas bravúr árán a sérült hajót sikerül letennie Anakinnak, aki ezzel végképp a galaxis hőse lesz. Az eközben felvonuló látványelemeket kár felsorolni, elég annyi, hogy mind nagyon hatásos és profi munka. A landolás után ismét tanúi lehetünk Obi-Wan és Anakin barátságának. Ha Obi-Wan mellett látjuk Anakint, akkor mindig szeretetre méltó, és szimpatikus. Egykori mestere jó hatással van rá, ez egyértelműen látszik. Mindig rácsodálkozok, mennyire "összedolgozta" őket a klónháború. Természetesen ahogy földet érünk, megismerjük az aktuális viszonyokat. Gyorsan kiderül, hogy Dooku halála után Grievous vált a legfőbb ellenséggé, ezért a Jedi-tanács a droid tábornok elfogásában látja a háború végének ígéretét. Minden erejükkel az ő felkutatására összpontosítanak. Ezalatt Anakin és Padmé újra találkoznak, a lány elárulja, hogy gyereket vár. Kisvártatva újabb rémálmok törnek Anakinra, de most már Padmé halálát előrevetítve. A rémálmos jelenet a film egyik erőssége, és sokkal baljósabb mint EPII-es társa. Szinte már ekkor fájt látnom azt a félelmet, ami Padmé elvesztése miatt tör Anakinra. Persze ő nem akar megint úgy járni mint az anyja esetében, és különben is megfogadta annak sírjánál, hogy nem vall többé kudarcot. Ezek az érzések nagyon sebezhetővé teszik a fiút. Kínlódik a félelmei miatt. Itt talán azt is megérthetjük, miért nem szabad a Jediknek mélyebben kötődniük senkihez. Ez az ő esetükben a sötét oldal kapuját jelenti!!!! Anakin az élő példa rá. Későn kezdték el tanítani, amikor már megvoltak az érzelmi kapcsolatai. Főleg az anyja iránt érzett ragaszkodása, és most Padmé iránt érzett szerelme. Egyszerűen zseniális, ahogy ez lejön a filmből. Itt rájövünk annak a mondatnak a jelentőségére is, amit Yoda mondott az EPI-ben. A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, az pedig kínt és szenvedést... Benned nagyon sok félelmet érzek. Már akkor, a teszten nyilvánvaló vált, hogy Anakin nem alkalmas Jedi lovagnak. Egy ideig tartotta magát a tanács ehhez a határozatához, de sajnos nem eléggé kitartóan. És most itt vagyunk.....egy hatalmas Jedi lovaggal, aki nem tudja mit kezdjen démonjaival. Anakin zavarodottságában, Yoda mesterhez fordul tanácsért, de amit kap, nem elégíti ki. Újabb lökés a sötét oldal felé... A Jedik nem hazudnak. Nagyszerű ez a jelenet, amelyben Yoda elmondja mi lenne a helyes út. Ez persze csak egy a fontos adalékok közül, amik Anakin vesztét okozzák. Erre rakódik rá furcsa, kettős helyzete. Nem elég, hogy Padmé miatt örlődnie kell, még Palpatine és a Jedi tanács is a saját céljaira próbálja felhasználni őt. Palpatine "tizenéve" tartja befolyás alatt Anakint, mindig azt mondta, amit a fiú hallani akart. Folyton dícséri, és ajnározza. Erre remek példákat láthatunk a filmben. Pl. amikor kinevezi a tanácsbeli képviselőjének, vagy amikor az utapaui akcióra is őt javasolja, pedig tudja, hogy nem a fiút fogják küldeni. Palpatine egy zseni! Olyan helyzetekbe rakja Anakint, amiből csak az sülhet ki, hogy a Jedik ellentmondanak neki. Ez persze Anakin arroganciáján csapódik le, ergo egyre jobban utálja a Jediket. A rend lovagjai viszont nem látnak át a szitán. Kiválasztott ide vagy oda, Anakint lassan kívülálóként kezelik, a Palpatine-nal való szoros kapcsolata miatt. Érthető a gyanakvásuk, de talán több bizalommal is illethették volna a fiút. Jó példa erre a Jedi-tanácsban játszódó jelenet, amelyből süt, hogy nem bíznak benne. De hát hogy is bízhatnának?? Palpatine tuszkolja be a tanácsba! Ez felettébb gyanús. Itt kell megemlítenem Windut, aki feltünően Anakin ellen van. Ezt se hittem volna az EPII után! Mindenből kizárná a fiút, annyira gyanakszik rá. Anakinnak látnia kellett volna Palpatine másik arcát is, ehelyett ő csak azt vette le, hogy Palpi bízik benne, és mindig egyengeti az útját. Az pedig az arrogancia netovábbja, amikor friss tanácstagként azért van felháborodva Obi-Wan előtt, mert nem lehet egyből mester. Ez az a pillanat, amikor Obi-Wan rá tesz még egy lapáttal, és megkéri, hogy kémkedjen Palpatine ellen. A sok negatív hatás után ez már tényleg sokként éri Anakint. Ezután jön a kedvencem, a színház jelenet! Egyszerűen fantasztikus a hangulata! Amikor volt a forgatás, kicsit féltem tőle. Nem tetszett a koncepció, és nem értettem mi a szerepe. De most is bebizonyosodott, hogy hagyni kell Lucasra a dolgokat :cry: Nagyon jó lett! A film egyik csúcspontja, amit kiemel John Williams hátborzongató zenéje. Nem tudok betelni vele. Mentálisan nagyrészt ekkor térül át Anakin a sötét oldalra. Kell mondanom, hogy Palpatine mennyire zseniálisan manipulál? Először kezdi azzal, hogy megtalálták Grievoust, és természetesen Anakint tartja a legalkalmasabbnak a feladatra, és csalódna a Jedikben ha nem őt küldenék Grievous ellen. Pedig tudja, hogy nem őt fogják küldeni, és ez benne a gyönyörű! Továbbá az általa megrendezett konfliktusok mind a Jedikre mutatnak, és Anakin is kénytelen elismerni, hogy megrendült a bizalma a rendben! Amikor nézem a filmet, mindig megborzongok, mennyire tökéletes Palpatine terve. Ennek ellenére még itt is fellelhető a fiúban a Jedi, mert a sithek ellenében védi a rend értékeit. Csak akkor bizonytalanadok el, amikor Palpi előad neki egy mesét, miszerint olyan tudás is létezik, amellyel bárkit megmenthet, még a haláltól is. Nyilván nem véletlen említette ezt Palpatine, és itt merült fel bennem először, hogy Anakin rémálmai, mind a főkancellár műve. Ezután egy újabb adalékként bekövetkezik az, ami várható volt. A Jedi tanács Obi-Want küldi Utapaura, így Anakin önérzetén újabb csorba esik. Ráadásul Mace Windu megint beszól neki, nyilván ez se érintette kellemesen. Ezzel a küldetéssel Palpatine elérte, hogy Obi-Wan elszakadjon Anakin mellől. Eltávolította az egyetlen Jedit, akiben a fiú bízott, és hitt. A búcsújelenetük nagyon jóra sikerült! Itt ismét az ártatlan Anakint látjuk, aki beismeri hibáit, és elnézést kér mesterétől a viselkedése miatt. Obi-Wan ekkor nagyon meleg és dícsérő szavakkal illeti, majd elbúcsúznak. Bár csak sejtette volna, hogy ekkor látta utoljára azt az Ankint, akit megismert és felnevelt... Apropó Obi-Wan. Az első rész szertelen, és mondhatni arrogáns padawanjából, igazi érett bölcs Jedi lovag lett. Qui-Gon Jinn nyilván nagyon büszke lenne rá. Ez a tulajdonsága ebben a búcsú jelenetben mutatkozik meg igazán. Obi-Wan az egyik legnagyobb Jedivé lett, ami itt lett világos számomra. A történeti elem mellett, itt van egy vizuális csúcspont is! Obi indulása az Utapau rendszerbe, a csillagromboló elhúzása a fejünk felett, szavakkal egyszerűen leírhatatlan. Monumentális, lehet érezni a súlyát, a benne rejlő erőt! Kenobi tábornok a hadvezér, aki éppen csatába indul. Ennél nincs nagyobb StarWars érzés. Már alig várom, hogy DVD-n nézve, szétszaggassam vele a házat :lol: Őszintén megmondom, nem hittem volna, hogy a "későbbi" részek rombolói mellé, akár csak fel is tudjon zárkózni más hajó. Ezek a Venator osztályú cirkálók azonban a szívem csücskeivé váltak. Az űrcsatával kezdődött, itt pedig betetőzött a dolog. Obi-Wan távozása után közvetlen, van egy nagyon jó jelent, amiben Anakin arról beszél Padménak, hogy elveszettnek érzi magát. Pontosabban azt érzi, hogy történik vele valami. Többet akar, mint amit a Jedi rend nyújthat. Bár itt még tudja, hogy nem helyesek az érzései, de már kezd beérni Palpatine munkája, a színházas jelenetben tett papolása végképp megfogta az ifjút. Anakin az utolsó szakaszba lépett. Itt ismét csak ki kell emelnem a zenét, ami iszonyat nagyot dob a jeleneten. Ennél komorabbat már nehéz elképzelni. Közben Obi-Wan megtalálja Grievous tábornokot, és megkezdődik az ostrom. A Coruscanton maradt Jedik felkészülnek az esetleges közbelépésre, ha a kancellár nem akarná visszaadni a különleges jogait. A taktikai értekezleten Mace Windu, ismét elküldi Anakint a kancellárhoz, hogy vázolja neki az eseményeket. Nagyon jól látható ebben a jelenetben, hogy megvárja míg Anakin eltávolodik, és csak akkor kezd el beszélni a baljós érzéseiről. Addigra már annyira felfokozódtak a dolgok, hogy már megérzik a Jedikre leselgő veszélyt, sőt, a kancellárt körülvevő sötét oldalt is érzékelik. Közben Anakin és Palpatine között ismét egy szenzációs beszélgetés zajlik, amely során a fiú megtudja, hogy valójában Lord Sidious az egyik legjobb barátja. Innentől olyan szinten mozog a színjátszás a filmben, ami 90%-ban übereli a korábbi részek telesítményét. Palpi EPVI-os mondása; " I can feel your anger..." borsódzott a hátam. Itt világossá válik, hogy nem véletlen Anakint szemelte ki tanítványának. Benne voltak meg azok a hajlamok, melyekre hatva a sötét oldalra csábíthatta. Érdekes, hogy itt Palpi azt mondja Anakinnak, hogy csak a sötét oldal segítségével mentheti meg Padmét. Honnan tudott Anakin rémálmairól???? Ez a fiút is meglepi. Talán Palpatine maga okozta? Lehetséges.... Mindenestre, itt még mindig van esély Anakin számára. Bevallása szerint, át fogja adni a jediknek. Palpi persze felveti, hogy azok úgy is megölik. Anakin azonban azt mondja gyorsan végére jár a dolognak. Ezután következik Grievous halála, amit kicsit sajnálok, mert egy számomra kedves karakterről van szó. Ezzel azonban bezárul a kör, és a Jedi rend - Palptine- Anakin konfliktus a tetőpontjához ér. Itt van az a pillanat is, amikor Mace Windu hatalmas baklövést követ el. Anakin felfedi előtte a sith lord kilétét, Windu viszont nem bízik benne, és azt parancsolja neki, maradjon a tanács teremben. Itt tehát Anakin már ki is derítette, mi a szándéka a Jediknek... A Jedi-rend, és Mace Windu egyik legnagyobb melléfogása ez, ami a lovagok végét jelentette! A következő jelenet szimbolikus, ahogy Anakin az üres tanács teremben ül, miközben a többi Jedi mind fontos feladatot teljesít szerte a galaxisban.....és persze Coruscanton. Teljes a kirekesztettség érzése, a Jedi rendben való hit megrendülése, és ráadásul ehhez kapcsolódik a Padmé iránti vágyakozás, Palpatine nagy ígérete. Ez a vívódás nagyon jól érzékelhető, hála a remekül vágott és rendezett jelenetnek. Itt valóban az állapotokról van szó, ami egy SW filmben nem igazán jellemző, de itt most ez kellett. A lemenő nap vörös fényében, Anakin elhatározásra jut. Palpatine megmentésére kell sietnie. Itt leszáll az est, a sötétség, ami Anakin további útja során mindig elkiséri. Innentől kezdve akárhol is járjon, mindig sötét van. A kancellárnál játszódó események nagyon tragikusak, és egyszersmind az SW legnagyobb jelenetei. Ahogy Sidious megöli a Jediket (érdekes megfigyelni Sidi alattomos stílusát. billbringi hívta fel rá a figyelmemet), majd hagyja magát legyőzetni Windu által, de csak azért, hogy a belépő Anakin végre megtegye az utolsó lépést a sötét oldal felé. Mesterkélt választás elé van állítva Anakin, aki rosszul dönt. Megcsonkítja Windut, ezzel írva alá annak halálos ítéletét, magát pedig végképp a sötét oldalra taszítja. Itt a színészek játéka tökéletes. Jackson, McDiarmid és Christensen mesteri munkát végeznek. Fantasztikus. Ennél nagyobb feszültséget én még egyetlen SW filmben sem éreztem. Földöntúli hangok törnek elő Sidiousból, aki végre kimutatthatta foga fehérjét, és szinte úgy viselkedik mint egy őrült. Anakin megkapja sith nevét, ő lesz Darth Vader. Érdekes, hogy még itt is Padmé megmentésével operál Sidious, persze tudja, hogy a lánynak így is úgy is vége lesz. Innentől kezdve méllyrepülésben láthatjuk Anakin Skywalker tragédiáját, és Darth Vader felemelkedését. Első szóra legyilkolja a Jedi teplom lakóit, miközben Sidious parancsot ad a klónkatonáknak, a 66-os parancs végrehajtására. Montázsszerűen láthatjuk az ismertebb lovagok halálát. Ha lehet, ez a jelentetsor mégjobban odatesz a drámaiságnak. Ebben élen jár a zene, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy könnyek jelenjenek meg a szemünkben. Yoda elejti a botját (a fejlevágása oltári)....Padmé az égő templomot figyeli...Anakin megöli a younglingeket. Fenomenális, tragikus, és ami a legfontosabb nagyon is átérezhető. Ennek is megvan a súlya, mint mindennek ebben a filmben. Nagyon jól sikerült érzékeltetni a Jedik bukását, Anakin/Vader új arcát. A tisztogatás utáni állapotok bemutatása is jó, habár nem sokat látunk belőle. Obi-Wan-t keresi egy droid, plusz Yodát kutatják a Kashyyyk-on. Pár embernek ez kevés, de nekem ennyi is elég :) Tudom miről van szó. Kisvártatva Anakin/Vader visszatér az aggódó Padméhoz, de már itt elkezdi a hazugságokat. Láthatólag Padmé is összevan zavarodva, ám még mindig hisz a fiúban. A korábbi filmeknél mindíg egy adott részt tekintettünk csúcspontnak, vagy akár nagyon jónak. Itt szinte az egész film egy hatalmas csúcspont! Az eddig lezajlott eseményeket látva, már világos volt, hogy ezt a film lesz az SW-k királya. Pedig még hátra van a java! Hála égnek van egy Bail Organánk, aki Yoda megmentésére indul, de útközben felszedi Obi-Wan-t is. Mondanom se kell, mennyire nosztalgkius érzéseket kelltett bennem a Tantive. Jó volt viszontlátni azt a folyosót, ahol minden elkezdődött. Ezután a kis szünet után visszatérés Coruscantra, ahol újabb csúcspontok következnek. A Birodalom kikiáltása, és Sidious hanghordozása egy az egyben Hitlert juttatják eszembe. Remek vágások során láthatjuk Obit és Yodát a jedi templomban, ahogy felfedezik mi is történt, majd Anakin/Vadert, ahogy irtja a szeparatista vezetőket a Mustafaron. Kicsit olyan itt, mint Darth Maul. Csuklya a fején, és könyörtelen. Mindenkit lemészárol. Egyre jobban elmerül a sötét oldalban. Obi-Wan megtudja a szörnyű igazságot, ki volt a templombéli mészáros. McGregor ebben a jelenetben mutathatott volna több érzelmet is, habár a hangja nagyon jó. Érződik rajta a tehetetlen kétségbeesés. Yoda kiadja a parancsot, meg kell semmisíteniük a Sithet. Ekkor Obi-Wan újabb szimpatikus vonását tárja elénk. A történtek ellenére, még mindig nem bírná megölni Anakint, ezért arra kéri Yodát, had ő menjen az Uralkodó ellen. Yoda azonban nem találja elég erősnek a feladatra, majd figyelmezteti, hogy a tanítványa nincs többé, mert felemésztette őt Darth Vader. Obi felkeresi Padmét, aki hitetlenkedve fogadja a Jedi beszámolóját, és nem árulja el neki Anakin tartózkodási helyét. Ebben a jelenetben ismét nagyon jók a színészek, főleg Portman. Nagyon csodálkoztam a film után, hogy a színészeknek mennyire jól sikerül megragadni a karakterek érzelmi állapotát. Később Obi-Wan, csellel fellopózik Padmé hajójára, és vele tart a mustafarra. Amikor a lány megérkezik, Anakin futva siet elé. Jelzés értékű, hogy Anakin leveszi a csuklyát a fejéről, mintegy kicsit félre rakva új személyiségét. Miután Padmé elmondja neki mit hallott Obitól, Anakin láthatólag mesterkélten próbálja elhitetni, hogy csak ellene akarják fordítani. Ezután azt kezdi el ecsetelni, hogy már nem kell menekülniük többé. Az új hatalmával mindent megtehet, még az Uralkodót is legyőzheti, és ketten uralhatják majd a galaxist Itt olyan arcot vág, mint aki teljesen megőrült, vagy legalábbis megszállot lett. A sötét oldal eluralta az elméjét, és amikor Padmé nem tart vele, egyből haragra gyullad és bántani kezdi. Először csak szavakkal, majd ahogy meglátja Obit a hajó kijáratában, tettekkel is. Ez az a pillanat, amikor látszik mire is képes a sötét oldal. Padméval való viszonyát is már ezen a szemüvegen keresztül nézte. Birtolkolni akarta a lányt. Anakin itt már eszelős volt, akinek elboríotta az elméjét a harag, és a gyűlölet. Szörnyű látni Padmé arcán a felfedezést, hogy szerelme végérvényesen megváltozott. Még próbál tenni egy utolsó kísérletet, és arra kéri menjenek el együtt, és hagyják hátra az egészet. Azonban ez már késő, mintha a falnak beszélne. A következő jelentben érdemes megnézni Obit, aki nyugodtabb és megfontoltabb, míg Anakin tombol, üvölt. Itt is minden szónak igazi súlya van. Most nem akarom idézni, de tökéletesen leírja a helyzetet az a pár mondat. A környzet a poklot idézi, ahova lényegében a Köztársaság és Anakin jutott. Már így is rengeteget írtam, és dícsértem, fokozni ezt már nem nagyon lehet. A film végét nézve nem is lehet igazán jelzőket találni rá (csupán mégegyszer ennyit írni róla :?) Szerintem maradjunk annyiban, hogy számomra maga az SW tökéj! Minden másodperc, mondat, zene, esemény. Annyira el van találva, hogy az valami hihetetlen. Azt hisszük nem lehet fokozni az addig látott monumentalitást, pedig de! A Jedik és a sithek végső összecsapása alatt az az ember érzése, hogy majd' kifirdul a sarkaiból a galaxis. Tombolnak az elemek, háborog az ERŐ! A film legvégén pedig ott van az új remény ígérete, az ikrek. Annyira jó volt látni, hogy milyen gyönyörűen átvezetnek minekt az EPIV-be. Ezenkívül olthatatlan vágyat érzünk rá, hogy megnézzük a következő epizódokat -- immár más szemmel. Persze a leírtak ellenére sok dolog kimaradt, és még lehetne is mit elemezni, jeleneteket felhozni, stb. Talán majd apránként arra is sor kerül, de most az volt a célom, hogy nagyjából leírjam, miként érzek a film iránt. A Korábbi hónapokban, években úgy láttam, hogy az SW3 még nagyon hiányzik a sagából. A hat rész összekapcsolásához még kellett egy adag érzelmi löket. Bíztam benne, hogy ezt megkapjuk ezzel a filmmel, de ennél sokkal többet nyújtott. Minden perce elvarázsol! Ugyanúgy mint 1984-ben egy bizonyos "New Hope" Ha azt vesszük figyelembe, hogy akkor 10 éves voltam, most meg 31, ez nem kis teljesítmény. Az első három filmet elnézve, megemelem a kalapom Lucas előtt! 1999 óta érdekel komolyabban a StarWars. Addig "csak" egy meghatározó filmes élmény volt. A legjobb film. Immár a komplett műre tekintve ez sokkal többé vált.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Eltüntek innen a beírások?Tegnap még nem így nézett ki.Gondolom ez volt a hiba amit Ody írt.No problem.Én már nem igérek semmit.Rendesen szégyellem magam, hogy mindig igérek egy időpontot aztán nem írok semmit.A mai napra terveztem a kritika megírását, de közbeszólt a sors.Ebéd után szólt a sógorom, hogy nézzem meg a laptopját.Megnéztem.Sikerült este 11-re végezni a problémák javításával.Erröl sajnos nem tehettem.Mindenképp kell neki a gép holnapra.

Úgyhgy mégegyszer elnézést kérek.Nem írok már időpontot, hogy mikor lesz meg.Egy nap itt olvashatjátok majd.Már persze akit érdekel.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

frenkie! Akkor írod meg, amikor ráérsz. :evil: Engem érdekel egyébként. Sajnos egy hiba folytán a beírások törlődtek, de amint láthatod újra gyűlnek szépszámmal!

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én egyszer már belekezdtem, de mindegy.Vagy a tanulás, vagy betegség, mostmeg a kutyám ügyében járok el...Azt tervezem, hogy mindegyik részhez írok egy nagy kritikát, elemzést.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

"Kétszer olyan jó rendező lettem, amióta utoljára találkoztunk!" (George Lucas :evil:)

 

Egy kis személyes élménybeszámolóval kezdeném, mielőtt rátérnék a filmre.

Amikor tavaly kijött a teaser trailer a filmről, azt találtam írni, hogy május 19. nem dátum többé számomra... Azóta sok minden megváltozott, az igazi trailer már sokkal jobb képet mutatott a filmről számomra, visszakerült a SW a hétköznapjaimba, ám mégis igazam lett. A sors szeszélye folytán ugyanis 19-én nem néztem meg a filmet, csak pár nappal később... Ám megérte várni. Az élmény, hogy Wallatossal először látjuk életünk utolsó SW mozifilmjét, azt hiszem életem végéig velem marad. Mindkettőnket földhöz vágott, amit ott tapasztaltunk. Lucas papa akkora csapást mért ránk, hogy alig tértünk magunkhoz a film után, majd beláttuk, hogy úgysem tudjuk megfejteni egy nézés után, ezért még aznap éjjel vetítőn betettük a filmet... Emlékezetes nap volt... És lehet beszélni még sorozatoktól, meg Clone Warsokról, de attól még tény marad, hogy a szigorú értelemben vett Star Wars lezárult ezzel a filmmel, és ez azért elszomorít. Persze, vannak hibái a prequeleknek, van, amit visszanézve nem szeretünk a régi trilógiában, de mindez az összeképet tekintve nem igazán számít; mindent összevetve ez egy igazán fantasztikus eposz, amit mindig a filmtörténelem legnagyobbjai között fognak emlegetni.

 

Ennyit az érzelmi töltetről, most jöjjön a film :)

 

Az intro szöveg csupa feszült várakozás... Aztán bejönnek a nyitóképek. Sokat hallottam róla, hogy nagyon ütősre sikerült a nyitás, de valóság felülmúlta minden várakozásomat! Ahogyan a két jedi vadász a naplemente téma hősies harci átiratának zenéjére csodálatos, díszbemutató jellegű űrbalettet lejt, és közben sodródünk befelé a csata közepébe, az valami elképesztő... Ez rögtön bizonyította, hogy Lucas tényleg sokat fejlődött a Klónok óta, hiszen ilyen merész kezdéssel még egyik Star Wars filmben sem találkozhattunk. Annyira tetszett az első pár perc, hogy attól féltem, hogy ennél már nem fog tudni jobbat nyújtani a film - ám szerencsére tudott, de erről majd később...

 

A nyitányt követő űrcsata egyike a leglátványosabb képsoroknak, ami valaha is vászonra került. A trükktechnika elképesztő mértékben fejlődött három év alatt, és erre a legjobb bizonyíték az, ha egymás mellé tesszük a két legutóbbi Star Wars filmet - az én szememben hatalmas a különbség. Maga a csata a látvány mellett még egy fő célt szolgált: hogy bemutassa, a két főszereplő valóságos hőssé vált a két epizód között eltelt időben - és ezt sikerrel teszi. Egyébként a film első kb. fél órája (egy-két súlyosabb jelenet kivételével) nagyon kalandfilmes feelinget áraszt, de abszolút jó értelemben, hiszen a leglátványosabb akciókat rendre ízléses poénok lazítják fel, és szerencsére nincs sehol az az erőltetett poénkodás, ami az első két részben azért jelen volt (pl. Thripio fejcseréje). Nagyon nem akarok kiemelni jeleneteket, hiszen színvonalában nagyon egységes a film ezen szakasza.

 

A párbaj Dookuval nekem az egyik kedvenc párbajom a filmben - mégpedig azért, mert bár rövid, de ez az, amelyik a legjobban emlékeztet a régi trilógia párbajaira. Követhető mozdulatok, lendületes csapások Skywalkertől, sötét atmoszféra és Palpatine a háttérben - ez így nekem nagyon bejön. Az egyetlen hibája, hogy maga a csapda, aminek célja a könyvben megmagyarázásra lel, a filmben egyáltalán nincs alátámasztva (és talán ezért vágta ki Lucas a "kegyelmet igért, kancellár" mondatot - mivel nincs meg az a felvezetés, amivel ez érthető lenne). De egyébként tetszik a jelenet, Dooku döbbent arca a halála előtt pedig hab a tortán :)

 

A látványos landolás (tetszik, ahogyan bezoomol a kamera a pilótafülkébe, ahol teljesen békében ül egymás mellett a film későbbi drámai háromszögének három csúcsa: Anakin, Palpatine és Obi Wan) után a film visszavesz a tempójából, és elkezdi felépíteni a sztorit. A tempóváltás jót tesz, végre van időnk felfogni a körülményeket, és a cselekmény fő szálait - azaz Padmé terhességét, Anakin álmát, valamint most értesülünk a Jedik és a kancellár között lévő, egyre feszültebb helyzetről - ami szerintem a film egyik legjobban felépített pontja - de erről később.

 

Már a csata és Palpatine kiszabadítása alatt is tapasztalhattuk, de a leszállást követően nyilvánvalóvá válik: Obi-Wan és Anakin kapcsolata sokkal mélyebb az előző részhez viszonyítva. Ott inkább szigorú mester-padawan kapcsolat volt, itt pedig már két egyenlő fél barátságáról van szó - és ez át is érezhető. Nagyon szeretem a leszállást követő dialógust közöttük, ahogyan szimpatikus Obi háttérbe húzódása is (a régi trilógia alapján pont ilyennek képzeltem őt :D), és aranyos a poén is ("Csak kilencszer" :?)... Szóval a két barát kapcsolata nagyon erős oldala a filmnek, és először itt derül ez ki igazán. Itt jegyezném meg azt is, hogy a két szinész sokkal lazábban, természetesebben kommunikál, mint a Klónokban.

 

Sajnos ugyanezt nem mondhatom el az Anakin-Padmé kapcsolatról... És ez számomra az egyetlen komoly hiba a filmben. Akik ismernek, azok tudják, hogy a legnagyobb bajom a Klónokkal a szerelmi szál volt - nem a megléte, mert mindig is beláttam szükségességét, hanem a kivitelezése. Annyira idegen volt ott nekem az egész, egyszerűen nem volt hiteles számomra. Itt, főleg a film első felében, megint van két-három olyan párbeszéd közöttük, amit mintha egy-az-egyben a Klónokból hoztak volna át. Szögletesnek tűnt mind Hayden, mint Natalie alakítása ezekben a jelenetekben, és pár mondat hallatán teljesen kizökkentem a filmből. Szerencsére azonban csak két-három rövid párbeszéd van ebből a kategóriából, és a film zseniális pillanatai összeségében feledtetik ezeket.

 

Grievous: übercool! Már Palpatine kiszabadításánál megkaphattuk az ízelítőt a harmadik epizód legjobb új karakteréből, de a legszebb pillanatai csak ezután következnek. Grievous egyszerűen minden tekintetben besz@rás, nem tudom szebben mondani :o Egy fuldoklóan köhögő, görnyedt, köpenyes, fél-gép fél-szerves Vader előkép, aki elég pofátlan ahhoz, hogy minden vesztes helyzetben azonnal menekülőre fogja. A hangja pedig külön Oscart érdemelne, nem kérdés. Ahogyan már írták előttem, Grievous minden pillanata a vásznon ünnepi esemény, nem lehet betelni vele (azért az egyért haragszom Obira, mert túl hamar kivégezte :D)... Szóval nem lett igazuk azoknak a hangoknak, akik benne vélték megtalálni az új Jar-Jart. Eddig bárkivel néztem a filmet, Grievous osztatlan sikert aratott, pedig Wallatoson kívül még csak nem is voltak Star Wars rajongók - ez azért jelent valamit. Sokan itt irtóznak a Gyűrűk Urától, de azért megjegyzem, hogy nekem Grivi hasonlóan bejött, mint a ROTK-ben a Witch King - és kb. hasonló súlyú szerepük is van.

 

Yoda: most már tényleg tökéletes, számomra immár egyenértékű a régi jó bábuval. Grivihez hasonlóan minden jelenetet visz, ahol jelen van, és ez nem kis teljesítmény, mivel full CG karakterekről van szó. Yoda rengeteg pozitív tulajdonsággal gyarapodott a filmben, szinte látszanak rajta az érzelmei. Gollam-szint :?

 

Palpatine-Anakin-Jedi Tanács: azaz a film történetének egyik kulcsrésze. Szerintem Lucas ezzel egyértelműen bizonyítja megint, hogy ő a Nagy Mesélő. Ahogyan felépíti a két tűz közé kerülő Anakin helyzetét, az nálam a zseniális kategória. Átlátjuk mindegyik fél motivációit, és teljesen érthetővé válik a helyzet, amibe Anakin került - bizony, egyik döntés sem tűnik jónak az ő helyzetében. A legjobb, amikor arra kérik, hogy kémkedjen a kancellár után - ebben a helyzetben nagyon jól átlátható, hogy meddig süllyedt a Köztársaság - és az is érezhető, hogy a két főhős barátsága erre bizony rá fog menni (és még finom voltam :o). Itt emelném ki a sokak által már bedicsért színházas jelenetet: valóban döbbenetes. Ilyen mélyre hangolt zene talán még nem is volt Star Wars filmben, és mellette ott van még Palpatine, ahogyan megfontoltan, ügyesen adagolja hazugságait Anakin elméjébe... Sok kiemelkedő momentum van még, amit itt sorolhatnék fel: pl. Anakin kirohanása a tanács előtt.

 

Palpatine: szinte a legváratlanabb húzás a filmben az, hogy McDiarmid hirtelen sokkal több teret kapott, mint az eddigi epikben. Most lehet igazán örülni neki, hogy annak idején a Jedihez ilyen nagyszerű színészt választottak Lucasék, itt ugyanis kitölti a rendelkezésére álló nagyobb teret, és végig sikerrel egyensúlyoz azon a vonalon, ami a zseniális főgonoszt elválasztja a gagyitól. Nem hittem volna, hogy öreg tartogathat ekkora meglepetéseket... Új arckifejezések sorozatát hozta a játékába, és a pszichopata főgonosz vonások most jelennek meg igazán Palpatine karakterében. Többször is a Batman zseniális Jokere, Jack Nicholson jutott róla eszembe - és ez nálam nagy dicséret. Újabb piros pont :)

 

Kashyyyk (vagy hogy írják): szerintem Lucas figyel a rajongókra... Más esetben is tapasztalhattuk már, de ezzel már végképp egyértelmű lett: a Jediből száműzött Vuki bolgyó a felszínen dúló csatával ide bekerült. Sokan azt mondják, hogy nem kellene, mert nem tesz hozzá a történethez, de erre azt mondom, hogy ennek a pár percnek a lényege az, hogy ez egy szép gesztus a rajongók felé, akik anno háborogtak az Ewokok miatt... Tessék örülni most a vukiknak, és örüljünk annak is, hogy Lucas papa figyel ránk :)

 

Obi és Anakin utolsó beszélgetése: amit korábban írtam kettejük kapcsolatáról, itt hatványozottan igaz. Nem tudok érzelmek nélkül gondolni erre a jelenetre, annyira megható, már érezhető itt a tragikus végkifejlet... És Obi utolsó szavai barátjának tényleg igazi bölcsességről tanúskodnak, szinte Qui Gont láttam magam előtt. És utána Obi-Wan indulása az Utapaura: ahogyan már említették előttem, EZ A STAR WARS FEELING :)))

 

Obi-Wan vs Grievous: Obi belépője Grivi mögé teljesen cool ("Hello there"), majd Obi ugyanazzal a lazasággal intézi el a guardokat is (az utolsó fejének levágása nagy kedvenc nálam :)). Maga a párbaj először csalódás volt nekem, mivel hagyományos fénykardpárbajra számítottam, de ahogy többször láttam a filmet és egyre jobban rákattantam Grievous karakterére, rájöttem, hogy az egyáltalán nem illene hozzá - az ő gyáva, iparos karakteréhez ez a mészárszékes-darálós megoldás illik :) Nagyon is helyén van ez így. Az üldözés pedig CG munka mesterfokon, döbbenetes látványt kapunk megint, lüktető akcióval. A végső leszámolás kettejük között azért érdekes, mert eddigre már egyetlen fényszabja sincs a közelben - azért persze ők elég leleményesek ahhoz, hogy ne jöjjenet zavarba ettől. Obi végül a lézerstukkerig alacsonyodik, és így már duplán vicces Han negyedik epiben tett kiszólása ("egy lézerstukkerrel többre mész, mint ezzel a spádéval és az egész humbuggal" - Obi még mosolyog is ezen :)). Grivi halála szerintem jól néz ki, és itt megint apró filmes párhuzamot vonnék a Witch King halálával.

 

A fordulópont. Miután Grivi meghal és Palpatine felfedi magát Anakin előtt (mekkora jelenet ez is...), nagyon átfordul sötétbe a sztori. Mace hatalmas hibát vét azzal, hogy a Templomban hagyja Anakint, gyakorlatilag nem teszi lehetővé neki, hogy beteljesítse sorsát... És itt van az a jelenet, ami számomra érzelmi töltet tekintetében ütött minden mást a filmben, és a régi filmek legnagyobb érzelmi csúcspontjai mellé helyeződik: amikor Anakin és Padmé egymás felé néznek, miközben rásötétedik Coruscantra... Ez hihetlen döbbenet, ilyen még nem láttam Star Wars filmben. Elképesztő, a látvány, a színek, a zene is csodálatos, az egész jelenet hihetetlen súllyal nehezedik ránk - itt tényleg a Galaxis sorsát meghatározó döntés születik meg. Annyira elkapta itt a fonalat Lucas, hogy minden egyes nézésnél megkönnyezem... Thanks George!

 

Mace halála. Hát eljött a pillanat, hogy Palpatine is fénykardot fogjon aszott kezébe. Bevallom, nagyon féltem ettől, de szerencsére ez alaptalannak bizonyult. Azért még így is nálam ez az utolsó a párbajok között a filmben, de egyáltalán nem rossz, a helyszín pedig sokat dob rajta. Egy-két helyen furcsa Palpatine vívása, de egyébként rendben van. Az pedig, amikor Mace kiüti a kezéből a kardot és az öreg pánikszerűen csúszik előle, az fantasztikus! Összességében rendben van ez a párbaj is. Ami lehúzza nálam a jelenetet, az a rész, amikor Mace védi Palpatine villámozását, és közben győzködik Anakint... Tudom, sokaknak ez az egyik csúcspont, de nekem valahogy ezek a pillanatok nem jöttek be. Kevesebb szöveggel meggyőzőbb lett volna. De még ezért is kárpótol Mace halála, ahogy villámokban fürödve kirepül a fővárosi forgatagba - ez tényleg a Jedi Rend pusztulása is egyben. Anakin átállása kicsit furcsa, de McDiarmid játékát megint ki kell emelni - jól tolja az öreg.

 

66-os parancs: újabb érzelmi csúcspont. Lucas megint tőle szokatlan vizekre evez, de nagyon jól csinálja. Az előbb említett jelenet mellett ez a másik, ami mindig könnyeket csal a szemembe... És a zene megint hihetetlen! Amikor először felcsendül, miközben Obi lezuhan a szakadékról, az valami csoda... És a java csak ezután jön. A jedik halálából is éppen eleget látunk, nem kell több, tökéletes a tempó!

Ami ehhez kapcsolódik, és nem nagyon jön be: Lucas fia... Kicsit irritál, hogy az egyik legtöbb klónkatonát kivégző Jedi egy padawan, aki ráadásul Lucas fia is. Talán jobb is lett volna, ha nincs ott semmilyen hősködés.

 

A Birodalom kikiáltása: a film ezen szakaszán nagyon szépen van összevágva a cselekmény három kulcsmozzanata. A Birodalom kikiáltása, a mustafari mészárlás és Yodáék betörése a templomba remek tempóban váltják egymást - és megint nagyszerűen érezhető a jelenetek súlya is. Itt lehet kötekedni Obi-Wan játékával kapcsolatban, amikor felfedezi a lemészárolt padawanokat, de ő olyan nagyszerűen teljesít az egész filmre levetítve, hogy feledhető az itteni gyengélkedése. A Birodalom születése fantasztikus csúcspont, és Vader mészárlása is hatásos (az Ep1 nyitójelenete óta várom, hogy Gunrayt fénykardvégre tűzze valaki :)).

 

Obi-Wan és Padmé beszélgetése újabb csúcspont számomra. Valahogy itt is annyira eltalálta az egyensúlyt Lucas, hogy csak gratulálni tudok neki... A helyszín, a szinészek, a mondatok és megint a ZENE annyira rendben van, hogy megrázó erővel hat a jelenet. Obi búcsúzása pedig ("Sajnálom") tíz pont...

 

Végjáték. Na, erről már tényleg nem lehet rosszat mondani... Yoda vs Sidious, a mesterek harca, és a két hős, Obi-Wan és Vader küzdelme egymásba vágva. Duel of Fates, birodalmi téma, Battle of Heroes, fénykardpárbajok, erőhasználat, döbbenetes monumentalitás - kell ennél több? Ugye, hogy nem :) Pár csúcspontot azért kiemelnék innen is: a párbaj előtti párbeszéd (és főleg, amikor Vader észreveszi a rámpán álló Obi-Want, mekkora kép már ez...), Yoda és Palpatine amint az emelkedő podban küzdenek (monumetális, verhetetlen), Obi-Wan búcsúmondatai tanítványának, és egy mesteri fogás: egyetlen szó nélkül többet tudunk meg abból Palpatine és Vader kapcsolatát illetően, amikor az öreg Sith megcsonkult tanítványa fölé hajol...

 

A film legvégén a Nagy Mesélőhöz méltóan varrja el a szálakat Lucas. A helyére kerül minden... Vader születése pedig filmtörténelmi pillanat (amikor ráteszik a maszkot, az döbbenetes élmény volt először a moziban :)). A tatuini naplementénél pedig nagyon együtt van a Star Wars feeling megint, valahogy olyan érzésem van ezzel a jelenettel kapcsolatban, mintha ténylegesen ötvözné a prequelt és a régi trilógiát (mint egy turmix), és ezért tudja olyan hatásosan felvezetni a negyedik részt... De az is lehet, hogy csak késő van, és kezdek hülyeségeket irogatni :)

 

Összességében a Birodalom elé nem, de mögéje, a New Hope mellé tenném a Sitheket. Ami egészében nekem a legjobban tetszik a filmmel kapcsolatban, hogy olyan, mintha egy új stílus első tökélyre vitt példánya lenne. Sokkal jobban értem már, hogy mit akart Lucas az első két résszel, de azt is, hogy miért nem működnek ennyire nálam...

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A Filmről csak annyit tudok mondani, hogy minden tekintetben óriási. Bár nem győzöm hangsúlyozni, hogy van valaki a Filmben, aki nem kapott elég helyet. Sokatoktól hallottam már, hogy ez a rész nem Padméról szól, viszont nekem az a véleményem, hogy kulcsa a történéseknek.

Padmé szerepe óriásit változott. Az első epizód királynője, és a második rész hősszerelmes szenátora rengeteget változtott, mind a két részt, mind a forgatások között eltelt időt összekötő három évben. Natalie Portman máshogy fogta meg a karaktert, és Padmé is más lett. Az anyaság megszépítette, a harc viszont érzékennyé tette.

A halála számomra egy nagyon fontos kulcs, mégis azt éreztem, hogy elveszett a történetben. Úgy tűnt, mintha kimaradt volna. De talán csak elfogult vagyok, mert nagyon szeretem ezt a karaktert.

Anakin... hát... nagyon megváltozott, külsőleg-belsőleg egyaránt... (Külsőleg nagyon is... :( )

Anakin küzdelmét nem igazán tudom,hogyan jellemezzem. Amikor térdre borult Palpatin előtt, számomra akkor lett igazán értelme a Filmnek. Palpatin olyasmit ajánlott neki, ami több volt minden hatalomnál.Azt láttam, hogy fél Palpatintól, aki ezt tökéletesen kihasználta, hogy a szolgájává tegye. Viszont Anakin elméje elborult. Csak ezt tudom mondani, hiszen pont arra támadt rá, aki miatt átállt. Amikor a végső küzdelem, a párbaj zajlott, remegett kezem-lábam. Hatalmas volt a küzdelem, nagyon tetszett, a zene alatta pedig... mind John Williams, mind Nick Gillard elismerést érdemel. És persze Ewan és Hayden is. Visszatérve a Filmhez, a párbaj jelenete tetszett a legjobban. Itt kell kitérnem Obi1 és Anakin viszonyára. A két karakter kapcsolata túllépte a Mester-Tanítvány viszonyt, és ami a legjobban megfogott, az Obi1 utolsó pár mondata volt, amikor testvérének nevezi Anakint.

Padmé és Anakin ... meghatott. Bár hiányoltam azokat az érzelmeket,amiket a házasság valóban jelent. Amikor Anakin a Jedi-templomban volt, Padmé pedig a lakosztályában, és mindeketten a várost nézték, nos, ott be kell hogy valljam, elpityeredtem...

Ami még nagyon fontos volt, az az a pillanat, amikor Anakinra felkerül a sisak. Ott még láttam a szemében a félelmet. Mikor a lávatengert nézte, és sírt, akkor világossá vált az, mennyire tiltakozott önmaga ellen.

Pont ez volt számomra a karakterének a lényege.A félelme tette őt "rosszá".

 

Hát, ennyit a Filmről. A zene még nagyon nagyon bejött, örültem a régi dallamoknak, jó volt visszahallani egy-egy részletet a Dual Of The Fates-ből és az Across The Stars-ból. A Birodalmi induló és a "naplemente" zenéje szintén kellett, és a Battle Of Heroes a kedvencem lett.

 

Az Erő Legyen Mindannyiunkkal.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Amikor térdre borult Palpatin előtt, számomra akkor lett igazán értelme a Filmnek.

 

Az egész karakter és a történet ott teljesedett be számomra...mi több az egész érzés, amit elindított gyerekkoromban a film.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Amikor térdre borult Palpatin előtt, számomra akkor lett igazán értelme a Filmnek.

 

Az egész karakter és a történet ott teljesedett be számomra...mi több az egész érzés, amit elindított gyerekkoromban a film.

 

Nekem akkor mikor rárakják az öltözéket és végul a sisakot.Az a zene és a hatás.Huuuu. Na akkor féltem igazán.

Mindig is érdekelt ,hogyan kerul a testére a maszk és páncél.Nem Shit párti vagyok csak érdekelt mert egy fő momentum lehetett és az volt.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A kánikula kicsit visszavetette a teljesítményemet, így csak most érkezik a kritikám első része.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez tulajdonképpen a szubjektív folytatása a forgatókönyvről írt korábbi elemzésemnek, a kettő egymás után alkot megfelelő egységet. Ez a kritika inkább csak egy gondolatsor.

Figyelem, hosszú lesz! És kap majd a film hideget is, meleget is bőven. :)

 

---

 

III. RÉSZ: A SITH-EK BOSSZÚJA

 

Film- és zenekritika

 

Ez a második kritikám, amelyet a III. részről írtam. Az elsőt (ami elég rövid volt) rögtön a film első megnézése után készítettem, és sok szempontból túl szigorú voltam, mert akkor néhány dologban csalódnom kellett. Aztán jópár újabb filmnézés után már megváltozott a véleményem, és most úgy érzem, itt az ideje, hogy ezt is papírra vessem.

Film- és zenekritika. Kissé furcsa párosítás. Terjedelme alapján ennek a huszonvalahány oldalnak inkább az elemzés kategóriába kéne tartoznia. Azért döntöttem mégis a fenti megfogalmazás mellett, mert ez az írásom erősen szubjektív (főleg a forgatókönyv elemzésével összehasonlítva), míg az "elemzés" kifejezés valamennyire magában foglalja a tárgyilagosságot is.

Az írás során önkéntelenül is megismételtem néhány olyan véleményt, észrevételt, ami már elhangzott tőletek itt vagy a sw.hu fórumán. Mindenesetre igyekeztem ezeket minimalizálni, hogy ne legyek unalmas.

 

A történet, a képek, a hangok, a zene

 

A történeti szálról nem nagyon fogok írni, inkább a többire összpontosítok. A történetről alkotott véleményem nagyrészt megtalálható a forgatókönyv elemzésében, most csak az ettől eltérő, vagy abban nem szereplő részeket említem meg. Tehát vegyétek úgy, hogy ez az írás a folytatása a forgatókönyv elemzésének.

A nyitószöveg első bekezdése nem nyűgözött le, de hát oda se neki, nem ez a lényeg, hanem az ezt követő két és fél óra. A film kezdése viszont annál tökéletesebb: a nap, majd a csillagromboló képe, és a száguldás utáni lebukás remekül megcsinált képsor. A dobok remekül illenek a jelenethez. Megkockáztatom, hogy a legjobb filmkezdést ebben az epizódban láthatjuk, nálam még az Új remény klasszikus nyitását is üti. A különlegesen hosszú első snitt bennmaradásáért nagyon izgultam, amióta először meghallottam, hogy ilyen lesz a filmben. Nagyon szeretem az effajta virtuóz megoldásokat, kamerakezeléseket. Az űrcsata kivitelezése pompás, a zene tökéletes űrakció, az egész hamisítatlan Csillagok háborúja-érzést áraszt. Nekem ugyan továbbra sem tetszik nagyon az új Jedi-vadász kinézete, de a csata eseményei kárpótolnak ezért.

Az Invisible Hand fedélzetére való megérkezéskor újabb példát látunk a könnyed kamerakezelésre, amikor Obi-Wan kipattan a hajójából. Majd következik Grievous tábornok első feltűnése, egy nagyszerűen megkomponált képpel. Az átlós megvilágítás, a rácsok árnyképe, a sötétség, a köpenybe burkolt nagydarab robot, aki krákogva caplat végig a folyosón - briliáns. (Egyébként az éppen náthás Lucas is adott hangmintát a tábornok köhögéséhez.) A képsor alatt a tábornok vezérmotívumát hallhatjuk, ami tökéletesen illeszkedik a karakterhez. Gonoszhoz passzoló hangszerelésű, mégis kissé komikus téma: jól festi le Grievous jellemét. A tábornok hangja olyan, mintha egy fémvödörből beszélne, nagyon tetszik. A neimoidi pilóta kissé bágyadt hangja remek ellentétben van vele. A liftaknás jelenetek is tetszenek. Artu aranyos, amikor dugdossa a komlinket, de a szuper harci droidok magas hangja nagyon nem tetszik. Túl komikus. Ez agyoncsapja azt a brutális érzetet, amit a Klónok végén kialakított bennem az arénában folyó mészárlás. Ott még néma halálosztók voltak ezek a droidok, most meg bugyuta, nagy testű ovisok. Ha már muszáj volt beszéltetni őket, kissé mélyebb hangjuk is lehetett volna, nem kellett volna ilyen esetlenre venni őket. (Azzal kibékültem, hogy Artu elintézi őket, elvégre mégiscsak Arturól van szó.)

Megérkezünk Grievous magánlakosztályába. Mivel a szék, amelyben Palpatine ül, elvben a tábornoké, elképzeltem benne őt, és azt hiszem, elég kényelmetlen lehet neki, tekintve, milyen magas. Nem csoda, hogy inkább átengedte a fogolynak. A jelenetnek már a szék megfordulása megadja az alaphangulatát. A párbaj jó, de elég sokat vágtak ki belőle. Remek megoldás, amikor összeakad Anakin és Dooku kardja, hogy a kamera Anakin arcát a vörös kard fényében mutatja. McDiarmid parádésat alakít, nagyon jó, ahogy ide-oda vált a kancellár és a Sith hangja között. Először Anakinre nézve adja ki a parancsot: "Öld meg." Aztán a tanítványa felé fordul, és kedvesen megismétli, hátha félrehallotta volna: "Végezz vele." A Sith módszere az árulás, ezt Dooku a saját bőrén tanulja meg. A buckalakók említése után egy sikolyt hallunk a háttérből. Újszerű megoldás, utal rá, hogy ebben a filmben Anakin fülével hallunk majd.

Nagyon ötletes a két csatahajó tűzpárbaja. Kalózfilmeket idéző képsor, amire még nem nagyon volt utalás a Csillagok háborújában. A zuhanó hajó látványa, az ide-oda lépkedő Grievous és szövegei mind telitalálatok. A "Magnetizálni! Magnetizálni!" pedig az egyik legjobb szöveg a filmben. Sajnos közben egy már korábban feltűnt zene jelenti az aláfestést. Hőseink néhány kaland után Grievousnál kötnek ki. (Amikor a lift elől elmenekül a trió, és a földön ülnek, Palpatine úgy áll fel, hogy a keze a levegőt markolássza, és egész véletlenül eltakarja az arcát a kamera elől - avagy hogyan segítsük az ILM-et könnyen, gyorsan.) A testőrök elleni küzdelem alatt nincs zene, nyilván azért, hogy a fénykardok és a fénykardálló botok zúgása-búgása tisztán hallható legyen, mint a Klónok szeizmikus töltetének kilövésekor. Az egyedül maradt Grievous végül eliszkol, és lehetőséget ad a film második zenei copy-pastéjére, amit szinte minden esetben roppant igénytelen megoldásnak tartok: a hajó az első rész The Tide Turns című számára kezd zuhanni. (A zuhanás képsorai nagyszerűek, főleg a zárókép, amely egy nagytotálból közelít a hajóhídon ülő emberekre.) John Williams alighanem megírta az eredeti zenéjét ennek a jelenetsornak, ez volt a 2M2 jelzésű darab a III. rész zenéjének felvételén.

Amikor Lucas megmutatja Williamsnek a filmet (pontosabban az éppen legfrissebb vágást), annak már van zenéje, ugyanis egy ideiglenes zenesávot készítenek hozzá. A régi epizódoknál ez főleg Wagner-művekből állt, de most már a korábbi zenékből is lehetett válogatni. A copy-pasték, azaz a korábbi részek zenéinek változtatás, újbóli rögzítés nélküli felhasználásának egyik lehetséges oka az lehet, hogy Lucasék egyszerűen meghagyták véglegesnek az ideiglenes zenesávot. A másik ok persze az, hogy a Williams által írt zenét lecserélték a felvételek után. Lucas azt mondta, a Williams által írt zenék 90%-ával tökéletesen elégedett. A maradék 10%-ból ötöt újraírat a maestróval, öt százalékról meg hallgat. Azt hiszem, ez az öt százalék különösen esélyes a copy-pastéra, hiszen ha Lucas mégis meggondolja magát, a zenekari felvételek elkészülte után már nem kerülhet a helyükre új zene.

A transzporthajó landolásakor gyönyörű képet látunk a hatalmas városról, kellemes zenei aláfestéssel. A leszállás után ismét találkozik Anakin és Padmé. A lány a sötétben áll, az oszlopok között. Kiemelkedően jó jelenet, nagyon bensőséges hangulatú, és mindkét színész pompásan játszik. A suttogások, a sok árnyék, a közeli képek, Padmé tekintetének ide-oda rebbenése és a II. rész szerelmi témája mesés egyveleget ad. Aztán a zene felerősödik, és Grievoust látjuk, ahogy megérkezik az Utapaura. A kép és a zene összhangja zseniális ebben a szöveg nélküli jelenetben. Tanítani kéne. A harmónia továbbra is hibátlan, ahogy Anakin és Padmé beszélgetését halljuk a Coruscant-on. A jelenet elején hegedűvel előadott szerelmi téma fantasztikus. Az éjszakai város gyönyörű, Padmé szintén, bár a lány játéka egy kicsit erőltetettnek tűnik ebben a jelenetben. A Csillagok háborúja-filmekben jellegzetes képváltás szinte rákényszeríti az embert, hogy Padmé arcát nézze, amíg el nem tűnik. De aztán visszatér, a rémálomban. Újabb utalás: most arra, hogy ezt a filmet Anakin szemével nézzük. A II. részben kívülről láttuk a rémálmot, nem belülről. A zene jó értelemben véve nyomasztó, a kép szintén, jó érzés felébredni a rémálomból. A csend, a kevés fény nagyon meghitté teszi a hálószobát. Érdemes összevetni a II. résszel, ahol ugyanez a hálószoba elég bizarr hangulatot árasztott néhány kellemetlen látogatónak köszönhetően. De most ennek nyoma sincs, és még a műkéz szervómotorjának a zúgása is beleillik a hangulatba. A Jedi lemegy a verandára, és az éjszakai város gyönyörű látképét szemléli. Anakin témáját halljuk az I. részből, amikor Padmé megjelenik, és diszkréten felgyulladnak a lámpák. Ez arra emlékeztet, amikor a Klónokban szintén feltűnt Anakin témája: egyetlen alkalommal, a film elején, amikor először találkoztak Padméval a lakosztályban. Anakin most elterelésképpen a japorfa medálról kezd beszélni, és ekkor néhány csengettyű szólal meg. Ezt a részletet nagyon szeretem. Mindössze néhány másodperc az egész, és később nyoma sincs sehol, de szerintem meseszép. Kár, hogy a CD-n nincs rajta. A jelenetet ezután nyugtalanító zene kíséri, addig, amíg Padmé nem oldja fel a feszültséget, amikoris visszatér a szerelmi téma.

Ezután megpillantjuk a Jedi-templomot, és a kamera egészen a bejárat szintjéig süllyed. Jellegzetes Lucas-módszer: előzetesen megmutat néhány dolgot, aminek a későbbiekben szerepe lesz. Most látjuk először a templom lépcsőit, de nem utoljára. A beszélgetés nagyon jó, Yoda pedig több mint jó, már-már tökéletes. Digitális karakter létére éppúgy viszi a filmet, amikor vásznon van, mint McDiarmid. Anakin érzelemmentesnek szánt, néha odavetett szavai és a kis mester mélyreható válaszai remek ellentétben vannak. A következő helyszín az eligazítóterem. Egyszerű, de remek díszlet. Ismét egy kis betekintést nyújt a színfalak mögé, a Jedik mindennapi életébe. Ebben remek folytonosságot mutat az első három epizód. A Baljós árnyakban csak a tanácstermet láttuk (és egy erkélyt), mintha a templomban csak tizenkét Jedi lenne, és azok is állandóan ott ülnek a magasban. A Jedi-rend ábrázolása erősen szimbolikus volt. A Klónok legnagyobb örömömre megmutatott néhány hétköznapi pillanatot és helyszínt: az ifjak képzését Yodával, Yoda meditációs kamráját, a könyvtárat és néhány belső folyosót. Nagyon tetszett mindegyik, mert közelebb hozták a nézőkhöz a Jediket. Kiemelték őket a tanácsterem elefántcsonttornyából, és ezáltal emberibbé váltak. Ez most folytatódik: látjuk a bejáratot, látjuk, ahogy a Jedik kijönnek az eligazításról, később azt, ahogy a csapatszállítóikhoz mennek, ahogy ballagnak a folyosókon - végül azt, ahogy meghalnak ugyanezeken a folyosókon.

Anakin és Palpatine beszélgetése egy komoly vágási hibával indul. Nem lenne ezzel a hosszú kezdéssel semmi baj, ha Anakin nem nézne közben jelentőségteljesen a földre. Így nagyon érződik, hogy szó szerint belevágódtunk egy jelenet közepébe. Nem bánnám, ha ezt korrigálnák a DVD-n. Ahogy ketten elballagnak a kamera előtt, meglátjuk azt a kis oldalsó kamrát, ami az előző epizódban rejtve maradt a szemünk elől. A jelenet zárásakor mindkét figurának csak a fekete sziluettje látszik - az előrevetített jövő. Amikor a jellegzetes vágás után meglátjuk a templomot, az fényárban úszik, bár az ég borult - amilyen a galaktikus helyzet. Anakin nem kapja meg a mesteri rangot, tiltakozni kezd, és ezt Darth Vader témája festi alá, mely most tűnik fel először ebben az epizódban. A következő jelenetet is nagyon remeknek tartom: Obi-Wan nagy nehezen kinyögi, miért lett tanácstag egykori padawanja. Amikor az ablaknál állnak, megint a templom lépcsőit látjuk, miközben Anakin azt mondja: "Arra kérsz, hogy a Jedi-kódex parancsai ellen tegyek." (Érdekes, hogy Anakin nehéz helyzetben mindig megmagyarázza, hangosan lefordítja a maga számára a szituációt. A Klónokban Padmének mondott hasonlót: "Arra kérsz, hogy cselekedjek racionálisan.") Hayden fantasztikusat alakít, méltóságában sértetten szuszog, szúrósan néz, összehúzza a száját. Obi-Wan szinte meghunyászkodik a jelenet végére, és a következő helyszínen, a csapatszállítón ki is fejti aggályait. Yoda gondterhelten simogatja végig a fejét. Nagyon meglepődtem, amikor ezt láttam, érdekes újítás. Obi-Wan biztosítja a mestereket Anakin hűségéről. Ekkor enyhe pofonként az Uralkodó témája szólal meg. A katonai területre érkezés eredeti zenéje az a részlet volt, ami a Baljósban a Coruscant-i megérkezést festette alá, de le lett cserélve. Azt hiszem, jobb ez így, az a fényes zene nem igazán illett volna ide. Ebben a verzióban viszont tökéletes a kép és a zene egysége, igazi komor, klónháborús hangulatot teremt.

A korábbi szürke színvilágot a lágy barna, a meleg színek váltják fel, ahogy Anakin Padméval találkozik. Megint túlesünk egy tökéletlen vágáson, majd észrevehetjük, hogy Anakin már elég gyakran tesz Vaderre jellemző mozdulatokat. Akárki gondoskodott erről, remekül megoldotta a két figura egymásba mosását.

Az operaházi jelenet szép nagytotállal indul. A lépcsőkön felsétáló felső tízezer, köztük rengeteg ismerőssel igazi ínyencfalatnak számít a rajongók körében. Az egyszerű, három hangból álló dallam jól illik a képhez. A kamera ezután a kancellár páholyát mutatja meg, és a zene rögtön bizarrá, idegenszerűvé válik. Bizarr a téma is, ami szóba kerül: a Sith. Ezt a jelenetet minimális díszlettel vették fel: két átalakított székkel a főkancellári irodából. A stáb pedig ott tolongott McDiarmid körül, aki kivételesen örült a közönségnek, mert úgy érezhette, mintha tényleg mesélne. Mi tagadás, a brit színész csakugyan itt nyújtja képességei legjavát ebben a filmben. Minden szava, minden arcrándulása, fejmozgása, levegővétele tökéletesen a helyén van. Itt elevenedik meg a legjobban Palpatine főkancellár karaktere, akinek az álarca alól már kezd kibukkanni Darth Sidious: amikor a "Jedi" szót kimondja, vagy amikor Darth Plagueis bizarr halálán elmélkedik. Legalább tucatszor láttam ezt a jelenetet, mire végre sikerült túlnéznem Palpatine fején, és meglátnom Knollt a hátsó páholyban. A Mon Calamari táncosokról mutathattak volna néhány közelit is, mert így elsőre nehéz felfogni egy kívülállónak, hogy miféle látványosságot figyelnek Anakinék. A zene szó szerint meseszép, elbűvöli az embert, amikor Palpatine az élet létrehozásának képességéről beszél. Megható az is, ahogy Anakin korábban szörnynek nevezi a félig droid, félig élő tábornokot.

A következő helyszín a Kashyyyk, ami nagyon tetszik. Kár, hogy keveset szerepel. Alatta egy gyönyörű copy-paste zene szól, az aréna témája a Klónokból. Nem bántam volna, ha itt valami eredeti zene hallatszana, de belátom, hogy csak az elvakult rajongók azonosítják be ezt mint arénatémát, mert a filmben alig lehet hallani, tehát nem fáj a dolog. Itt nem. A Tanács ülése után megkezdődik a droidok partraszállása, amit megint egy copy-paste zene fest alá, a droidinvázió témája a Baljós árnyakból. Ez viszont nagyon nem tetszik. Itt látszik igazán, miért tartom igénytelen megoldásnak a copy-pastét. Ugyanis van egy csata, amelyben droidok harcolnak vukikkal a vukik szülőbolygóján. Droidokat három epizódon keresztül láttunk állandóan, a nagydarab, sokak által kedvelt vukik pedig itt tűnnek fel először, Csubakkával együtt. Vajon melyik csapatot kellett volna megzenésíteni itt? Kik érdekelnek minket jobban? A Jediben az Endoron az evokok lettek megzenésítve, nem a birodalmiak! Ide szerintem valami jó vukis, őserdei stílusú zene kéne, dobokkal, fa- és rézfúvósokkal. Valami eredeti, nem megint egy copy-paste, aminek semmi köze nincs a vásznon zajló eseményekhez, csak be van vágva alá. Azt elfogadom, hogy nem íródott vezérmotívum a vukiknak, mert tényleg nem szerepelnek túl sokat a járkáló szőnyegek, de azért valami eredeti akciózenét megérdemeltek volna.

Amikor a klónok lövést kapnak, mindig látványosan, hangos üvöltéssel esnek össze (néha a droidok is). A kamera nagy csatákat mutat, de az egyének halála mindig komoly hangsúlyt kap ebben az epizódban, szemben a II. résszel, ahol a Jedik némán, mondhatni szinte észrevétlenül hullanak a csatában. Most minden egyes halált észreveszünk, kezdve a nyitó űrcsatában a vadászgépből kirepülő pilótától, akit a kamera külön megmutat, miközben röpül. Rendkívül jó ötletnek tartom, igazi kis finomság, ami sokat ad a film hangulatához.

Egy olyan jelenethármas következik, amelynek a középső darabját Lucas sajnos kivágta a filmből. Anakin elbúcsúzik mesterétől és barátjától. Obi-Wan útnak indul az Erő-téma kíséretében, mely egyben Kenobi vezérmotívuma is. Egyszerű és tökéletes zenei megoldás, szép hangszereléssel. A látványról pedig nincs mit mondani: a csillagromboló lenyűgöző. Anakin elmosolyodik a beszélgetés végén, de ahogy hátrébb lép, és eszébe jut mindaz, ami zavarja, ismét elkomorodik.

Ezután hiányolom Anakin és Palpatine beszélgetését, melyet tüzetesen megvizsgáltam a korábbi elemzésemben, mert így eléggé a levegőben lóg Anakin következő látomása. Ráadásul a látomás szerepe érthetetlenné válik, ugyanis ez lenne a figyelmeztetés Anakin számára. Az első látomás, a rémálom Dooku kivégzése után érkezett, amikor Anakin önszántából, felelősségének tudatában rálépett a sötét ösvényre. Az iménti búcsúzáskor szerintem egyértelműen a világos oldalon áll, de a kivágott jelenetben Palpatine megint beárnyékolta az ifjú Skywalker lelkét, ami újabb misztikus figyelmeztetést vált ki. Ebben a jelenlegi formájában inkább úgy néz ki, mintha becsapás, a sötét oldal egy körmönfont csapdája lenne a látomás, amit Anakinnek mindig figyelmen kívül kéne hagynia. Ez a koncepció eléggé eltér az eredetitől, főleg, ha összevetjük a II. rész igencsak fontos látomásával. Az Anakin-Palpatine jelenet kivágása szerintem csökkentette a III. rész történetének árnyaltságát, mélységét, és ezzel talán kissé következetlenné is tette.

Anakin most Padméval beszélget, és a jelenet végén közli, megtalálta a megoldást, hogy megmentse. A jelenet zenéje szerintem rendkívül gyengére sikeredett, olyan, mintha nem is lenne. Fontos mondatok hangzanak el, Anakin közeledik a döntéséhez, mely a bukását fogja okozni, és ezt a remek lehetőséget kínáló jelenetet egy semmitmondó zenécske festi csak alá. Pedig olyan szépen meg lehetett volna zenésíteni ezt az érzést, a konfliktust! Anakin lelkiállapotát Williams gyönyörűen tudta ábrázolni az előző epizódban, most meg többször is olyan érzésem van, mintha a zene inkább elrejtené, semmint felfedné a szereplők érzéseit. Nagyon zavaró ez a többi öt filmben megszokott színvonalhoz képest. Főleg azzal együtt, hogy Williams saját állítása szerint azért szeret filmzenéket írni, mert a zene megmutatja azt is, ami a vásznon nem látható.

Obi-Wan és az Erő-téma megérkezik az Utapaura. (Érdekes, hogy a leszállóplatformok csúcsán az eredeti koncepció szerint szélmalmok lettek volna.) Tion Medon tökéletes mellékszereplő, jól néz ki, és határozottan karakteresre sikeredett. A mélynövésű kurták, akik mintha megtankolnák Obi-Wan vadászgépét, iszonyú jó hangokat adnak ki: u-i-u-i-u-i. A háttérben egy veractyl üvölt fel. Az egész helyszín egy kompakt egységet alkot, az ember rögtön elhiszi, hogy ez valódi, élő hely. Van egyénisége. Amikor Obi-Wan csuklyával a fején néz eltűnő vadászgépe után, teljesen elfogott a régi epizódok hangulata. Ez megint egy pompás kapocs a két trilógia között, amiből számtalan van még a III. részben. Obi-Wan kiválasztja Bogát, akinek a kinézete és a hangja is elvarázsolt, de főleg a hangja. (Boga hamar a kedvenc állatkám lett a Csillagok háborúja lényei közül.) Burtt fantasztikus munkát végzett az Utapauval. Minden hang rendkívüli, ami itt szól. Persze az ILM animátorai is kitettek magukért, például Boga mozgásának animálásában. Csakugyan gyíkszerűen mozog, nekem valószínűleg hányingerem lenne a sok ide-oda dőléstől meg ugrálástól egy idő után. A szeparatisták rejtekhelyén Grievous megmondja az egyértelműt a szakadár vezetőknek, akik olyan ijedten néznek össze, hogy komolyan sajnálni kezdtem őket. Teljesen kicsúszott a kezükből minden, már csak Sidious bábjai, akiket a nagyúr még csak nem is saját kezűleg tologat a sakktáblán, hanem Grievouson keresztül. Obi-Wan érett megfontolás tárgyává teszi a tábornok fogságba ejtésének kérdését, és arra jut, hogy a legjobb, amit tehet, ha egyszerűen leugrik. Klasszikus mondata után nagyvonalúan elintézi a testőröket, és felveszi a harcot a nagyszájú tábornokkal. Küzdelmük alatt Grievous témája szól, mely egyszer már elhangzott ebben az epizódban, amikor a tábornok megérkezett az Utapaura. Itt most kórus nélkül hallható, de nincs igazán összhangban a kép és a zene, ami nálam némiképp parodisztikus, komikus hatást kelt ebben a jelenetben. Látva azt a cséphadarást, amit Grievous a Jedik harcművészetének tart, önkéntelenül is Dooku gróf arca jutott eszembe, aki kiképezte a tábornokot. Nyilván tökéletes közönnyel leplezte azt a végtelenül mély undort, amit egy ilyen barbár szörny láttán érzett. Miután megérkeznek a klónok, Grievous és Obi-Wan vadnyugati módra egymás szemébe néznek. Grievous szövege alatt bámulatosan van animálva mindaz, ami élő a tábornokban. Obi-Wan ezután elősegíti Grievous menekülését, aki pókként mászik be az egykerekűjébe. Menekülés közben, amikor leugrik a járműve, a lábával még egy klónharcost magával ránt a mélybe.

Cody bejelentkezik a Jedik irányítóközpontjába, és beszámol a harcok állásáról. A jelenetet az utóforgatáson vették fel, a korábbi forgatókönyvverziókban nem szerepelt, pedig elég fontos, hiszen itt derül ki, mi az igazság a Jedik hatalomátvételi kísérletéből. Sidious remek munkát végzett. A Jedik már elkéstek. Akármit tehetnek, az mindenképpen a bukásukat fogja okozni. Ha megtámadják a kancellárt, és nem sikerül megállítaniuk, meghalnak mindannyian, amint azt látni fogjuk. Ha legyőznék a kancellárt, a Szenátus fordulna ellenük, és az eredmény valószínűleg ugyanaz lenne. Ha nem tesznek semmit, szép lassan eltűnnek a háború alatt. Innen nincs kiút. Korábban kellett volna cselekedni. Nem csoda, hogy Yoda csak sötétséget lát maga előtt. Kár, hogy ezt is egy copy-paste festi alá, a II. részből.

Most pedig, szemben az első oldalon tett állításommal, a Sith leleplezésének jelenetét megint alapos elemzésnek vetem alá. Ezt a remek színészi játék indokolja, ami rengeteget ad a forgatókönyv soraihoz. Továbbra is fenntartom mindazt, amit korábban írtam erről a jelenetről, de most kiegészítem néhány gondolattal. (Nézzétek el nekem, hogy nem mindig idézem szó szerint a magyar szöveget.)

 

PALPATINE: Bízzunk benne, hogy a feladat végrehajtása nem haladja meg Kenobi mester képességeit.

ANAKIN: Mellette lenne a helyem.

 

Ennyit a fontos hírről, mely szerint a háborúnak hamarosan vége lesz. Ideje rátérni az igazán lényeges dolgokra.

 

PALPATINE: Egyenesen fájdalmas látnom, hogy a Tanács mennyire nem értékeli a képességeidet. Nem gondolkodtál még el rajta, miért nem emelnek téged mesterré?

ANAKIN: Bárcsak tudnám. Egyre inkább az az érzésem, hogy ki vagyok rekesztve a Tanácsból. Tudom, hogy vannak dolgok, amelyeket nem mondanak el nekem az Erőről.

 

Szövege elmondása után Anakin várakozással teli arccal pillant a főkancellárra. Mintha azt kérdezné: "Jól feleltem?" A kancellár bólint. Lám, Anakin úgy táncol, ahogy ő fütyül. Hajlandó belemenni a játékba, amit a kancellár készített elő. Palpatine ezután első mondatában kimondja azt, amit Anakin kimondatlanul hagyott. Utána gondosan elhelyez egy elismerő (de a Jediket becsmérlő) megjegyzést, majd a hangulat felmelegítése után belevág a tanácsaiba.

 

PALPATINE: Nem bíznak benned, Anakin. Látják a jövődet. Tudják, hogy erőd túl hatalmas lesz ahhoz, hogy kontrollálni tudják. Anakin, ki kell törnöd a hazugságok sűrű ködéből, amit a Jedik teremtettek körülötted. Engedd, hogy segítsek megtanulni az Erő finomságait.

ANAKIN: Honnan tud ennyit az Erőről?

PALPATINE: A mentorom mindent megtanított nekem az Erőről... még a sötét oldal használatát is.

 

Nagyon óvatosan kezdi a behálózást. Először tovább gyengíti a Jedikbe vetett bizalmát, és egyenesen hazugoknak nevezi őket. Aztán jön egy hirtelen váltás: az Erőről kezd beszélni. Nagyon meglepő egy politikus szájából ez a mondat. Meglepő és gyanús. Anakin kérdése után a kancellár kimondja a kulcsszót: sötét oldal. Milyen áhítattal ejti ki a száján ezeket a szavakat! Ez még egyértelműbbé teszi, kivel áll szemben Anakin, aki megint csak visszakérdezni tud (akar?), ahelyett, hogy cselekedne.

 

ANAKIN: Ismeri a sötét oldalt?!

PALPATINE: Anakin, ha valaki meg akarja érteni a nagy rejtélyt, tanulmányoznia kell annak minden aspektusát, nem pedig csak a Jedik dogmatikus, elfogult nézőpontjából vizsgálódni. Ha igazi, bölcs vezetővé akarsz válni, nagyobb rálátással kell rendelkezned az Erőre.

 

A kancellár hangja most idegessé, nyugtalanná válik, szinte magyarázkodik az első mondatban. (Most kivételesen nem volt undor a hangjában, amikor a "Jedi" szót kimondta, szemben az előző alkalommal.) Hiszen kiadta a titkát egy Jedinek, aki a legfőbb ellenségei közé tartozik. Még. Sidious veszélyes játszmába kezdett, nem meglepő az idegessége. Valahogy mégsem hiszem, hogy komolyan aggódik a beszélgetés kimenetele miatt. Ez csak színjáték, hogy Anakin komolyan beleélje magát a helyzetbe. Amikor a kancellár befejezi ezt a szövegrészletet, még el is mosolyodik.

 

PALPATINE: Légy óvatos a Jedikkel, Anakin. Csak általam juthatsz nagyobb Erőhöz, mint bármely Jedi. Ismerd meg az Erő sötét oldalát, Anakin, és képes leszel megmenteni a feleségedet a biztos haláltól.

 

Szinte hipnotizáló a hang, mely a nagyobb erőről, a nagyobb hatalomról szól. És a zene is csábító, tökéletes mézesmadzag. Nem komor, hűvös, hanem meleg, fényes, hívogató, hiszen Anakin ilyennek hallja ezeket a szavakat. Eleinte nem voltam elégedett ezzel a megoldással, valami sötétet, behálózót szerettem volna hallani, de Lokatellinek sikerült meggyőzni róla, hogy ez így jó. Ez illeszkedik ahhoz, hogy Anakin szemével látunk, és az ő fülével hallunk, bár nem tagadom, kissé kevésnek érzem a zenét ebben a jelenetben. Mintha Lucas és Williams úgy döntöttek volna, hogy a kritikus pillanatokban inkább ne nagyon legyen zene ebben az epizódban, legalábbis a párbeszédes jelenetekben ne. Csakhogy nem ezt szoktuk meg a többi részben, így némiképp zavar a dolog.

 

ANAKIN: Mit mondott?

PALPATINE: Használd a tudásomat, könyörgöm.

ANAKIN: Ön a Sith nagyúr!

PALPATINE: Tudom, hogy mi aggaszt téged. Hallgass rám! Ne légy többé tehetetlen báb a Jedi-tanács kezében! Mióta csak ismerlek, mindig is többre vágytál, mint amit egy egyszerű Jedi-lovag elérhet. Tudom, hogy szeretnél szívből élni, nyomot hagyni.

 

A kard bekapcsolása után Palpatine idegességében többször is összecsukja az öklét, majd kinyitja, és ismét összezárja. Nagyon hiteles, nagyon meggyőző. Aztán merészen hátat fordít a Jedinek, és Anakin - egyben igazat adva Palpatine-nak - leengedi a kardját. Majd észbe kap, és ismét a kancellár nyakának szegezi.

 

PALPATINE: Végezni akarsz velem?

ANAKIN: Legszívesebben azt tenném.

PALPATINE: Tudom, hogy szeretnéd. Érzem a dühödet. Segít koncentrálni, erősebbé tesz.

 

Anakin kikapcsolja a kardot. Elbukott a próbán, és ezt a zene is megmutatja: Palpatine témája szólal meg.

 

ANAKIN: A Jedi-tanács elé viszem.

PALPATINE: Természetesen ezt kellene tenned. De nem vagy biztos a szándékaikban, ugye? ANAKIN: Gyorsan ki fogom deríteni az igazságot.

 

Palpatine teljes nyugalommal fogadja el Anakin döntését. Úgy kérdez vissza, mintha a Jedi nem is az ő életéről döntene. Anakin válasza közben egy kicsit elmosolyodik, és ez számomra egyértelművé teszi: itt most pontosan tudja, milyen igazságot fog majd kideríteni. Amilyenre neki szüksége van, ami közelebb viszi a céljaihoz. És ezt Palpatine is látja rajta, nem csoda hát, hogy következő mondatában elismerően szól a fiúhoz.

 

PALPATINE: Nagy bölcsesség rejlik benned, Anakin. Ismerd meg a sötét oldal hatalmát. A hatalmat, amely megmentheti Padmét.

 

Anakinnek ez a mosolya sokat rontott nálam a karakter megítélésében. Eddig még képes voltam valamennyire együttérezni Anakinnel, főleg a forgatókönyvi verzió alapján, mert ott jobban érződnek azok a kényszerek, amelyek a filmből néhány jelenet kivágása miatt részben kimaradtak. Ez a mosoly most előrevetíti a gonosz, eltorzult lelkű Anakint. Ez a mosoly egy tudatos választásról szól.

Grievous üldözésekor és később, az ökölharcnál is érdekes, hogy a tábornok már nem beszél, csak nyög, meg röhög időnként. Teljesen állatias lett. Az egyébként elég hangulatos végső összecsapás alatt szóló zene egyáltalán nem illeszkedik a képhez. Globálisan passzol ugyan a jelenethez, de az egyes történésekhez nem. Nem vagyok biztos benne, de szerintem az eredeti, Williams által írt 4M4a jelzésű zenét lecserélték, valószínűleg azért, mert megváltozott a jelenet vágása, és ahhoz már nem passzolt a korábbi zene. Amikor Obi-Wan megkapaszkodik a platform peremén, a zene rosszkor vált ritmust. A váltás akkor van, amikor Grievous megragadja a botot, pedig vagy korábban kellett volna (a leesés pillanatában), vagy később, amikor a kamera felemelkedve mutatja a lógó Jedit. A lövések alatt sem történik komolyabb változás a zenében, csak akkor, amikor Grievous végre elhalálozik. Ezt érdemes összevetni a Klónok Jango vs. Obi-Wan összecsapásának zenéjével, ahol minden egyes mozgásnak, történésnek megvan a zenei visszhangja, párja. Williams ott megmutatja, mire képes a kép és a zene szikronizációjában. Nagyon sajnálom, hogy most nem hagyták kibontakozni ezt a képességét.

Anakin jelentést tesz Windunak arról, amit a főkancellár mondott neki. Ez a jelenet az utóforgatáson lett felvéve. Anakin pozíciója a jelenet végén sokatmondó: még a fényben áll, de a teste nagyobb része már az árnyékban van. Lucas gondosan ügyel a fény-árnyék szimbolikára. Anakin tanácstermi merengése és a telepatikus kapcsolata Padméval szintén az utóforgatás eredménye. Üde színfolt a filmben, nagyon tetszik. A merengés közben igen óvatosan felbukkan a szerelmi téma. A lágy, keleties hangzású zene gyönyörű, tökéletesen árnyalja a szeretett lény elvesztése felett érzett fájdalmat. Mert Anakinnak ezt jelenti Palpatine letartóztatása és megölése. Nem Palpatine halálát, hanem Padméét. Nem csoda, hogy úgy dönt, kézbe veszi a dolgokat, és az Erő-téma kíséretében útnak indul. (Nem tartom nagyon szerencsésnek itt az Erő-téma használatát, hiszen Anakin nem a Jedisége miatt megy a kancellári irodába, hanem a szerelme miatt.) A merengés zenéje és képei kiemelkedően jó részét alkotják a filmnek. Itt Williams egyedi módon tudta megragadni és ábrázolni Anakin lelkivilágát. Ez az, amiért a filmzenét kitalálták.

Winduék megérkeznek a kancellárhoz. Alsó kameraállásból látjuk, ahogy végigmennek a folyosón az irodáig. (Amikor Mace a Köztársaság Galaktikus Szenátusára hivatkozik, az jutott eszembe, hogy talán eltévesztette a szöveget a karaktere. Nem a Galaktikus Köztársaság Szenátusáról lenne inkább szó?) Palpatine hátborzongató üvöltéssel támad a Jedikre. Ez már Sidious mérhetetlen gyűlölete, amit évtizedekig palástolnia kellett, és most végre kiszabadul. Három Jedi gyors halála lesz ennek a gyűlöletnek az ára. A harc közben a Jedik eléggé bambának tűnnek, ami azt illeti. Saesee Tiin például felemelt karddal nézi végig, ahogy a mellette álló Jedit Palpatine kardélre hányja, anélkül, hogy akár csak egyet is suhintana. Nem ártott volna kissé pörgősebbre venni ezt a jelenetet. Sidious egy alkalommal könnyedén megölhetné Windut, amikor a mellkasához tartja a kardot. Mégsem teszi meg, mert Anakin még nem érkezett meg, és akkor oda az átállás. Windu pedig nem tudja mire vélni a dolgot, de innentől még elszántabban küzd.

EDIT: Lucas ennél a jelenetnél hangsúlyozta az ellenérzéseit a digitális arccseréléssel (Digital Face Replacement) szemben. Hát, sajnos nem ok nélkül. Palpatine arca néha halotti maszkra emlékeztet. Mintha semmit sem javult volna a technika a II. rész óta, ahol Dooku arccseréjének elfedésében sokat segített a kevés fény.

A harc alatt meglehetősen gyenge zene szól, szerintem nem méltó a Sith-nagyúr első akciójához. (Pláne, ha összevetjük a nagyúr utolsó akciójával a Star Wars-ban, ami igencsak markáns zenét kapott.) Ennél a résznél alakult ki bennem az az érzés, hogy Lucas sokszor olyan zenét íratott Williamsszel, amely nem illeszkedik 100%-osan a képhez, csak úgy nagyjából, mert így könnyebb dolga van, ha később valamit változtatni akar. Ha tökéletesen illeszkedő zene születik, egy vágás megváltoztatása azzal jár, hogy az egészet ki kell dobni. Ha viszont csak amolyan "nagyjából"-zene van, azzal jóval kevesebb a gond. A zene szerintem ott tér magához, amikor Sidious elveszti a kardját, és rémült patkányként iszkol az ablak széléhez. Eddig csak húzta az időt a küzdelemben, de most csakugyan pechje volt az öregnek. Sajnos Windu még most sem akarja megölni, csak letartóztatni, ezért ki kell provokálni a döntést: a nagyúr villámlani kezd, de hagyja, hogy Windu a kardjával hárítsa a villámokat. Még a saját arcát is hagyja eltorzulni, majd eljátssza, hogy teljesen legyengült, és amikor Windu végre meg akarja ölni, kegyelemért kezd könyörögni. Igazi aljas gazfickó. Lucas azt mondta, ennek a jelenetnek olyannak kell lennie, hogy a kisgyerekek felpattanjanak, amikor nézik, és odakiáltsanak Windunak, hogy "Ne higgy neki! Csak megjátssza magát!" Amikor Anakin meg akarja állítani Windut, az Erő-téma szólal meg. De amikor lecsapja a kezét, a zene átváltozik, és őrült, sokkoló horrorba torkollik minden. Windu üvölt, a zene üvölt, Palpatine üvölt - a nézőt pedig rázza a hideg. A film első hatalmas csúcspontja ez. Csak egy mondatot tudok mondani: "Un-li-mi-ted po-werrr!!!" McDiarmid megint elképesztő teljesítményt nyújt. Nem csoda, hogy az utóforgatáson minden egyes felvételnél megtapsolták McDiarmidot. (Ennek az egész jelenetnek az utóforgatáson született meg a filmen látott verziója, korábban nem volt üvöltés, és nem zuhant ki Windu sem. Utóforgatás nélkül, az eredeti verziójában elég gyenge lett volna ez a film.) Az a kontrollálatlan, állati gyűlölet, ami kirobban belőle... ilyesmire még soha nem volt példa. Hátborzongató. Nem csoda, hogy Anakin sokkos állapotban, kardját elejtve zuhan magába.

 

ANAKIN: Hogy tehettem ezt?

PALPATINE: Beteljesítetted a sorsodat, Anakin. Légy a tanítványom.

 

Anakin felnéz egy pillanatra az eltorzult szörnyre, aztán lefelé fordítja a tekintetét. Nem bír ránézni.

 

PALPATINE: Tanuld meg használni az Erő sötét oldalát.

 

A bukott Jedi még mindig nem tud Palpatine-ra pillantani. Maga elé mondja a választ.

 

ANAKIN: Megteszek mindent, amit kér.

PALPATINE: Jól van.

 

Most képes felnézni Palpatine-ra, amikor elmondja, mit kér ő cserébe. Amikor viszont a következő mondatban beismeri gyengeségét, megint összeroskad.

 

ANAKIN: Csak segítsen megmenteni Padmé életét. Nem tudok élni nélküle.

PALPATINE: A halál legyőzésének titkát eddig csak egyvalaki ismerte meg. De tudom, hogy mi ketten, együtt, felfedhetjük a titkot.

 

Kulcsfontosságú mondatok ezek. Döbbenetesen mély hangon halljuk, valószínűleg megint Anakin fülével, aki most nem áltatja magát, tudja, hogy feleslegesek a korábbi szép szavak, ő most tulajdonképpen lepaktál az ördöggel. Ez az ő saját döntése. Padméért teszi meg, és aztán Palpatine szavai megrészegítik. A hatalom lehetősége, ami korábban el volt zárva előle, teljesen elveszi az eszét, odacsúszik Sidious elé, kiegyenesíti a gerincét, és megbűvölve mered rá. Sidious pedig úgy játszik vele, mintha egy hangszer lenne - vagy inkább egy kígyó, akit megbűvöl. A Sith tárgyilagos hangon kezdi a mondatot, aztán határozottan tesz egy ígéretet, mely a végére halk suttogásba megy át. Anakin ezután ismét lejjebb ereszkedik, és esküt tesz a Sith mellett, miközben lágyan megszólal Darth Vader témája. Amikor a névadás után Sidious felveszi a köpenyét, az Uralkodó témáját halljuk, a csuklya felvétele után pedig a kórus is belép. Sidious rögeszmés hangon beszél a Jedikről, ami nem csoda, hiszen most fedte fel magát, most már mindennek tökéletesen kell sikerülnie. A terv a végső szakaszába lépett. Amikor kiadja az utasításokat Vader nagyúrnak, Vader témájának egy részlete bukkan fel, és utána ismét csak suttogva mondja ki Padmé nevét. A jelenet alatt most különös hangulatú zene szól, ami szerintem lehetett volna sokkal sötétebb is. Ez általános problémám ebben az epizódban: kevésszer hangzik fel igazán sötét zene, különösképpen az Uralkodó témája. A zárómondat óriási: "Once more the Sith will rule the galaxy and we shall have peace." Kegyetlen, gonosz, elnyújtott kezdés, ami aztán a jó kifigurázásába fordul, és halkan, mosolyogva zárul, megbecstelenítve a világos oldal egyik legszentebb szavát, a békét.

 

---

 

Folytatása következik.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Simon Z! Ez aztán minden részletre kiterjedő írás. Pár dologban nem értek egyet, de ez nem is baj. :D

 

"egy gyönyörű copy-paste zene szól, az aréna témája a Klónokból."

 

Az a droid invasion téma az EPI-ből. :)

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A támadáskor valóban a droidinvázió hallható, de amikor először látjuk a Kashyyykot (a levegőből), akkor az aréna témája szól. (Sajnos nem csak akkor, de erről később...)

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
A támadáskor valóban a droidinvázió hallható, de amikor először látjuk a Kashyyykot (a levegőből), akkor az aréna témája szól. (Sajnos nem csak akkor, de erről később...)

 

Ja hogy arra gondoltál. :) Az már tényleg az.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Körülbelül másfél hónapja készülök arra, hogy megpróbáljak én is összehozni egy kis iromány a filmről. Egy darabig húztam, mert Ti olyan remek írásokat hoztatok össze, hogy nem volt hozzá merszem, de aztán elhatároztam, hogy azért is írok valamit. Előre is elnézést kérek, ha esetleg hasonló dolgokat is írok, ami valószínűleg nem a véletlen műve, hanem azé, hogy ugyanarról a filmről írok :) Megpróbálok nem sokat ismételni, és lesz, amivel keveset foglalkozok.Szóval ne egy kritikának vegyétek, hanem egy olyan írásnak, amit én kaptam össze a filmről. Még soha nem próbálkoztam ilyesmivel. Épp itt volt az ideje, nem ?

Akkor kezdem is.

Az előttem írókhoz hasonlóan én is megosztanám veletek, hogyan láttam először a filmet, mert nem egészen hétköznapi eset. Nem voltam fórumozó, így én már csak annyit hallottam a rádióban, hogy az éjféli premierre hamar elkapkodták a jegyeket, így meg sem próbálkoztam azzal, hogy jegyet vegyek rá. Pedig kár volt. Most utólag fáj a szívem érte. Szerencsére úgy alakultak a dolgaim, hogy 19-én fel tudtam menni Pestre. Életemben először rendeltem a neten jegyet, és előző szombaton, amikor más ügyben Pesten jártam, meg is vettem. Boldog mosollyal mentem a dolgomra, mert nálam volt a két jegy. A filmet anyuval néztem, mint már az előző két részt is. 19-én hajnalban már nagyon izgultam, hogy végre ez a nap is eljött. Persze tudtam, hogy utána sajnálni fogom, hogy vége. Időben felmentem elintézni a dolgom, mert a 10 órás előadásra volt jegyünk. 8-ra vissza is értem a Nyugatiba, már csak anyut kellett megvárnom, mert ő nem kelt fel szinte éjszaka azért, hogy rohangáljon velem mindenhova, hanem csak később jött (volna) utánam. Szóval vártam a Nyugatiban, kellően izgalomban, amikor is csörgött a mobilom. Anyukám volt, hogy nem tud jönni, mert Monorierdőnél vonatbaleset volt, és nincs mivel jönnie. Képzelhetitek, minket nem mondtam magamban. Nonszensz volt a helyzet. Végül is megegyeztünk abban, hogy veszek két jegyet délutánra, ha kapok, és megnézzük akkor együtt, mert addigra biztos felér. Na de én ott álltam két jeggyel. Felmentem a mozihoz jegyet venni du-ra. Mögöttem egy harmincas fickó állt egyedül. Leszólítottam, ahogy azt illik. A filmet jött megnézni. Jó helyre szólt a jegyem, így megvette anyu jegyét és megnéztük együtt a filmet. Szerencsére az ebéd utáni feliratos előadásra még kaptam jegyet, így du. megnéztem még egyszer most már anyuval, aki délre ért fel Pestre. A két nézés között megebédeltünk, a Burger Kingben vettem menüt, természetesen SW pohárral. Azóta is ott van a könyveim előtt. Hát szóval így történt első ROTS filmnézésem.

Azért is elnézést kérek, hogy helyenként ismétlem magam, mivel ez elkerülhetetlen, ha a filmről akarok írni, ugyanis jó néhány dolgot kibeszéltünk már itt a fórumon, ezeket most beilleszteném az írásba. És azért, hogy nem tudok szó szerint idézni. Meg ha hivatkozok valakire, tőlük is előre.

 

Most jöjjön a film.

Páratlan élmény volt látni a filmet. Kedvenc részem lett, csodálatos. Akkor úgy éreztem, hogy eszméletlenül jó, tökéletes filmet látok, ma már utólag, fórumosként tudom, hogy mi hiányzik piszkosul belőle. Egy-egy kis jelenet, egy-egy kivágott mondat most fájóan hiányzik, de attól még életem meghatározó filmes élménye marad ugyanúgy, a varázsból nem veszített egy cseppet sem.

A nyitó csata hihetetlenül pörgős. Lélegzetelállító a csillagrombolók látványa Coruscanttal a háttérben, bónusznak a dobok, mint zenei elem, ezt zseniálisan eltalálták. Nem vagyok benne biztos, de talán Bomarr írta, hogy így kell kinéznie egy SW filmnek 2005-ben. Igaza van. A zene a csata alatt remek, amit nem mondhatok el az egész filmről. Szédítő és fantasztikus, ahogy bevágnak a Jedivadászok a képbe és mi követjük őket a "csatamezőn" át. Hab a tortán, hogy tudjuk, kik vezetik a két vadászt. Meg kell hogy mondjam, nagyon tetszenek ezek a hajók, jobban mint a Delta-7 az AOTC-ből (ha jól emlékszem, ez a típusa azoknak a hajóknak), csak ne lenne olyan csapott a hátsó része ! Egyik kedvencem, amikor a négy torpedó, vagy nem tudom én micsodák pörögnek a vászon közepén, azokat nézve úgy érzem, mintha én magam is része lennék az eseményeknek. Számomra fontos esemény történik mindjárt a csata közepén, méghozzá az, amikor Anakin segíteni akar a bajbajutott klókkatonának, Obi-Wan pedig nem engedi. Itt Anakin mentsünk meg mindenkit kényszere jön elő, ami egy rendkívül fontos jellemzője. Obi-Wan meg hozza magát, irányítja volt tanítványát a csata hevében is. Azt kell, hogy mondjam, jól teszi. A két karakter az elmúlt időszakban sokat fejlődött, és összeérlelte őket a háború. Nemcsak az egymáshoz való viszonyuk lett más, de ők maguk is sok mindenen mehettek keresztül, ami nagy hatással volt a fejlődésükre, bár Anakin számára nem a legjobb lecke háborúban felnőtté válni, igen egyoldalúnak tartom. Obi-Wan számomra soha nem volt ennyire humoros és szimpatikus. Nem kedvenc karakterem, de meg kell hogy mondjam, ez az Obi-Wan páratlan fickó, érett, laza, szóval szeretem. Most vissza a csatához. Egy páratlanul látványú leszállásnak lehetünk tanúi az Invisible Handen. Obiék mindjárt elintéznek néhány tucat droidot, csak hogy tudjuk, kiknél van az Erő :):D Csak a szemünk tudja követni ezt az akció sort !!! Tetszik, ahogy Artu elintézi a két droidot, sokkal jobban, mint C-3PO számomra nem egészen helyénvaló poénkodásai az AOTC-ből. Ott nem igazán jött be, szerencsére most ez nem történik meg, kellő mennyiségű és minőségű humort kapunk a droidoktól.

Jó a Dookuval vívott párbaj is. Nem hosszú, de nincs is értelme ide hosszú viadalt betenni, mert a párbajozásnak még hátra van a java. Kellő hosszúságú, viszont annál intenzívebb. Van, amit furcsállottam akkor is, és talán most is még. Méghozzá Dooku egyik beszólása, kb. így hangzik, és Anakinnak mondja: érzem a haragod, de te mégsem használod. Elsőre furán hangzik, mert olyan íze van, mintha ő akarná átállítani Anakint a sötét oldalra. Dookutól ez szokatlan szöveg. Azt hiszem, ezzel hergelni akarja a fiút, hogy az veszítse el a fejét. De nem számol vele, hogy Anakin már nem az a forrófejű padawan, aki a Geonozison volt, megerősödött és jobban tud uralkodni magán. Bár mint tudjuk, csak néha. Nem is tart sokáig a huzavona, Anakin hamar legyőzi a grófot. Igaz, ebben talán segít neki a sötét oldal is. Már többször és több helyen is elhangzott a kék és piros fénykard szimbolika, erre nem térnék ki. Anakin végez vele, de erős kétségei vannak tettei helyességét illetően. Tudja, hogy Jediként nem szabadott volna ezt tennie. Részben, mert fegyvertelen, sebesült embert ölni nem morális (itt eszembe jut a film végén, amikor Obi áll ott Anakin fölött, aki életben hagyja őt, hát igen, Obi másként dönt), másrészt értékes fogoly lehetne belőle, rengeteg információval, amire szükségük lenne, hogy véget vessenek ennek a háborúnak. Na és ezt nem hagyhatja Palpatine. Kibújik eddigi nagyrészt passzív szerepéből és arra utasítja (szinte hipnotizálja! sőt, lehet, hogy tényleg megbűvöli) Anakint, hogy ölje meg. Két legyet üt egy csapásra: megszabadul egy kellemetlenné váló "tanútól", és Anakint is terelgeti tovább a sötét oldal felé. Nem sok sikerrel, de megpróbálja elnyomni Anakin kétségeit. Remek ötlet az utalás a buckalakókról, mert ezzel emlékezteti Anakint arra, hogy már tett hasonlót, és mi megtudjuk, hogy ők ketten milyen bensőséges viszonyban vannak. Csak annak a személynek mondunk el egy ilyen horderejű eseményt, akivel tökéletesen bízunk, és legközelebb áll hozzánk. Obi-Wan erről nem tud, és ez elég ahhoz, hogy tudjuk, annak ellenére, hogy a háború összehozta őket, mégis van egy kicsi fenntartása volt mesterével szemben (az AOTC-ben is hibáztatja Obi-t, és ezek az ellenérzések azért nem felejtődtek el, csak éppen most nincs jelentőségük). De a közöttük lévő testvéri szeretet mégis elég erős ahhoz, hogy Sidious ezt veszélyesnek tartsa a tervei szempontjából, és mielőbb próbáljon megszabadulni Obitól. Közvetlenül ez nem sikerül, később megteszi közvetetten, és akkor már összejön neki. Anakin a köztük lévő ellentétek ellenére ragaszkodik egykori mesteréhez (én is ragaszkodom a húgomhoz, pedig annyi közös sincs bennünk, mint Obiékban), na meg a megmentési kényszer is bejátszik.

Tanúi lehetünk közben General Grievous első megjelenésének is. Remekül eltalált mellékszereplő, már elsőre is tetszett. Jó a hozzá tartozó zene is. Bár amikor kezemben tartottam először a zene cd-t, filóztam rajta, ki lehet ez a Grievous tábornok, hogy háromszor is szerepel a filmzene cd-n, de sajna a film alatt hallható zene felemásra sikerült. Az újak isteniek, imádom őket, de jó néhány kulcsjelenetet és egyéb jelenetet majdhogynem tönkrevágtak azzal, hogy máshonnan raktak alá zenét, és nem eredeti mű szól alattuk. Erről talán még írok valahol. Grivi hangja 110 %-os, nem tudom, hogy hozták össze, de fenomenálisra sikerült, kedvenceim tőle, amikor üdvözli Obiékat, és később Sidioust.

Anakin érettebbé válását mutatja az is, hogy a sugárpajzs csapdában türelemre int, és nem kezd el rögtön "ugrálni". Bár most, hogy barátja, a kancellár már ott van a közelében, megfontoltabb, és nem akarja veszélyeztetni az életét, meg persze a magukét sem. Kivárja türelmesen, hogy mi fog történni. Akár Artu segít, akár máshogyan. Most már megváltozott a cél, nem a kiszabadítás lebeg a szeme előtt, hanem a menekülés.

Obiék Grivi előtt hozzák a lazát, bocs, nem tudok jobb szót rá, tele önbizalommal, ahogyan egy Jedi viselkedik, akivel ott az Erő :P Grivi menekülőre is fogja, elvégre Windu szavaival élve ő gyáva ellenfél, de arról még gondoskodik, hogy más ezt ne tudja megtenni. Nem számít, hőseinknek sikerül a bravúr, és leszállnak. Innen visszavesz tempójából a film. A leszállás utáni párbeszéd Anakin és Obi-Wan között nagyon bensőséges. Megtudjuk, hogy Obi-Wan mennyire sokra tartja Anakint, számára ő tényleg testvérré vált. Obi egyik legnagyobb és legszimpatikusabb vonása lett, hogy a háttérbe húzódik, neki ugyan nem kell az egyéni felmagasztalás (akkor meg pláne, ha nem sok szerepe volt benne), ugyanakkor ha más valami nagy tettet hajt végre, azt igenis felmagasztalja. A fenébe, egyre jobban szeretem az epIII-as Obi-Want !!!!! És még nem vagyok a végén :D Windu elég kimérten fogadja Palpit. És amit nagyon szeretek, egy jelenetben látni Anakint és Bail Organát! Azt hiszem, talán máshol nem látni őket együtt. Istenem, de szeretem őket együtt látni, egy lány két apukája :D Na jó, már abba is hagytam :D Anakin pedig hosszú idő után végre találkozik Padmével. Szép és bensőséges jelenet, és megtudunk egy nagyon fontos dolgot, Padmé terhes. És a zene alatta remek. A többit nem részletezem, mindnyájan láttuk a filmet.

Közben Grivi megérkezik Utapaura, ahol Sidious közli vele, hogy hamarosan új tanítványa lesz, aki sokkal erősebb, mint Dooku volt. Sidious nagyon biztos a dolgában. Azzal, hogy Anakin megölte Dookut, látja, hogy a fiú innentől már könnyen megszerezhető és végre beérnek tervei.

Padmé fésülködős jelenetét imádom! Egy darabig ;) Williams szokatlan, de gyönyörű zenét írt ehhez a jelenethez, a hegedű az elején csodás !!! Ahogy Anakin nézi a fésülködő Padmét, abban a pillantásban benne van minden!! Egészen addig csodálatos a jelenet, míg el nem kezdenek beszélgetni. Sajnos attól sikítani tudnék, főleg Padmétól. Csak 3 olyan jelenet van, amitől falnak tudnék menni, és ez a párbeszéd az egyik. Anakin rémálmáról már jó néhányszor és nem egy helyen volt szó, itt is leírnám azért, amit gondolok erről. Anakin Dooku megölésével véglegesen (de nem visszavonhatatlanul, mert tudjuk, hogy számára van visszatérés) rálépett a sötét oldal felé vezető ösvényre, aminek a végén Padmé halálát okozza. Hogy ez most hogyan történik meg, az itt mellékes, de ő okozza azt. Ha egyébként normál menetben is meghalt volna Padmé, akkor már előbb is látta volna ezeket az álmokat, hiszen Padmé előrehaladott terhes már, és az, attól még, hogy ő nem tudta, még tény marad. Mint ahogy az anyjáról sem tudta, hogy elrabolták, de mégis álmodott róla. Mint tudjuk, a jövő mindig mozgásban van, és az övé most úgy mozdult el Dooku halálával, hogy a tettei végén ez a halál várja. Jó az álom jelenet képi megvalósítása. Végül felébred az álomból, és nagyon nyugtalan lesz miatta. Azt viszont elutasítja, hogy Obi-Wan segítségét kérjék. Van egy olyan fura gondolatom, hogy Obi-Wan itt számára a Jedi Rendet jelenti ( Obi magának a Rendnek a képviselője, megtestesítője, és ez már máskor, máshol is megfordult már a fejemben ), és ezért utasítja el ezt a lehetőséget. Nem a testvér ellen van kifogása, hanem annak elkötelezettsége a Rend iránt. Később beszél Yoda mesterrel, hátha a Rend legbölcsebb Jedije tud neki valami megnyugtatót mondani, igaz, a konkrét eset elhallgatásával, de nem azt kapja, amit szeretne (van egy olyan gondolatom, hogy ha itt bevall mindent a mesternek, akkor enyhén szólva is másképp alakulnak az események, de hát nem erről szól a film :D ). Még nyugtalanabb lesz, nő benne a félelem, és ez mindinkább arra ösztönzi, hogy keressen máshogy megoldást. Igaz, ezt csak én gondolom, de ez benne van.

Abba a jelenetbe szó szerint belecsöppenünk, ahol Palpatine kinevezi személyes képviselőjének Anakint. Itt a vágással van egy kis gond. Az utolsó mondatot emelném ki, mert az Palpitól az egyik kedvencem. A jelenet végén Anakin és Palpi jönnek felénk, jóformán csak a fekete sziluettjük látszik (képi előrejelzésként), és Palpi azt mondja Anakinnak, hogy (a Jediknek) nagyobb szükségük van rád, mint hinnéd. Ezt Anakin kétségeire válaszolja a Tanáccsal kapcsolatban. Nagyon fontosnak tartom ezt a mondatot. Egyébként jó a zene alatta. Sidious végezni akar a Jedi Renddel, de egy olyan társasággal szembe szállni, amelyik mellett ott ez a fiú, nem merne. Azért is kell neki pont ő, hogy mellette álljon, és ne vele szemben. Anakin egymaga képes lenne megmenteni a Jedi Rendet. Palpi mesterkedései meghozzák gyümölcsüket, Anakin és a Tanács viszonya feszültté válik. A Tanács nem nézi jó szemmel Palpi működését (ezt megtudjuk később), nem tetszik nekik, hogy beleszól a belső ügyeikbe, és talán az sem, hogy ennyire a hatása alá vonja a kiválasztottat. Windu persze jól helyre teszi Anakint. Windu ki is mondja majd, hogy nem bízik benne. Most jöttem csak rá, hogy az AOTC kimaradt jelenete, melyben Obi a bizalmatlan, és Windu az, aki azt mondja, hogy bíznia kell abban, hogy Anakin a helyes utat választja, mennyire nem illik bele a történetbe. Mégsem arról van szó, hogy Windu pálfordul, hanem arról, hogy az a jelenet mennyire elhibázott, és bele sem került a végén az AOTC-be. Kár, hogy tudjuk, létezik a jelenet. Ha meg mégis pálfordulásról van szó, akkor azt Anakinnak Palpihoz fűződő viszonya okozza. Ez persze feltételezi, hogy tudja a Tanács, hogy jó viszonyban vannak, de már miért ne tudná, még ha nem is a teljes igazat. A Tanácsülésen elhatározzák, hogy Yoda a Kashyyykra megy. Ezután következik Anakin és Obi-Wan beszélgetése az ülés után immár csak kettesben, amikor Anakin már többet mer háborogni, hiszen a mesterével van. És itt tudjuk meg, hogy a Tanács milyen nagy fenntartásokkal van Palpi iránt. Anakin felháborodik azon, amire a Tanács kéri, de ő úgy veszi, mintha azt csak Obi kérné tőle (ez már megint az Obi-Wan a rend képviselője és megtestesítője effektus), de Obi-Wan azt válaszolja, hogy a Tanács kéri, és hogy ő maga ellenezte, hogy ilyen helyzetbe hozzák. Ezt Obi személyes érzelmei mondatják vele, és nem pedig mint felelős Tanácstag mondja, mutatván, hogy mennyire fontos neki a fiúhoz fűződö viszonya. És persze ő az egyetlen, aki tudja, hogy milyen nehezet kérnek tőle, de bízik benne, hogy volt tanítványa azt teszi, ami a helyes, mint később mondja, nem fognak csalódni benne. Mellesleg figyelmezteti Anakint, hogy Palpi körül nincs minden rendben. Amikor Yodát elkísérik az induló hajóhoz, Windu egyenesen kimondja, hogy mennyire nem bízik a fiúban, és ha jól rémlik, az is elhangzik tőle, hogy veszélyes őket összehozni (mármint Anakint és Palpit). Max. ebben látom az okot, amiért bizalmatlan. Sőt, még tovább is mennek, megkérdőjelezik Anakin kiválasztottságát is. Egyedül Obi az, aki hisz benne, és mint tudjuk, ezt jól is teszi. A többi mester tisztánlátását elhomályosítja a sötét oldal :D Ez jó, ez most jutott csak eszembe :D Obi meg rendületlenül hisz volt tanítványában, és egykori mesterében is (hogy Qui-Gon nem tévedett). Szerintem számára még ma is fontos minden, ami vele kapcsolatos, nem véletlen, hogy a film végén meglepetten és örömmel ejti ki a nevét, amikor Yoda azt mondja, hogy visszatért az Erőből. Bár ez már megint csak belemagyarázom, de nekem tetszik.

Újabb beszélgetés Anakin és Padmé között. Ez már kevésbé meghitt, hiszem itt a gondjaikról van szó. A jelenetbe már megint furán beleesünk. Padmé megjegyzi, hogy talán rossz oldalon állnak, erre Anakin felháborodik, hogy úgy beszél, mint a szeparatisták. Padmé látja, hogy mi folyik körülötte, és próbálja megértetni a maga álláspontját a fiúval, akit ez szemmel láthatóan nem érdekel. Ők ketten már nincsenek egy hullámhosszon, és Padmé talán látja ezt. Anakin megjegyzése, hogy a háború lezülleszti a Köztársaságot, nagyon találó, és nem ez volt-e részben Palpi célja még? Egy szétzilált államot könnyebb átvinni diktatúrába.

Ó, az a nagyszerű operajelenet. Azt hiszem, mindent itt sem részleteznék. A jelenet alatt elhangzó zenét már sokan istenítették, annyit tennék hozzá, hogy a jelenethez egyszerűen remek, de magában hallgatni nem nagyon szeretem. Palpi elmondja Anakinnak, hogy megtudták, hol van Grivi (na persze, neki nem nehéz :D ). Valószínűleg sejti, hogy Obi-Want fogják odaküldeni, elvégre alig akad már olyan Jedi, aki nincs kint a fronton, és azért Obi-Wan nem akárki, hanem egy hős, aki pont az ilyen feladatok elvégzésére alkalmas. Ezzel elérné egyik fontos célját is, Obi eltűnne a képből. Valószínűleg azért is árulja el Grivi hollétét, hogy Obi-Want eltávolítsa Anakin közeléből, meg egyébként sem lesz most már szüksége a tábornokra. Na persze Anakinnak azt mondja, hogy csodálkozna, ha nem ő kapná ezt a feladatot, ezzel is tovább mélyítve Anakin és a Tanács között meglévő szakadékot. Ismét két legyet egy csapásra. Palpi minden második mondata felér egy aranyköpéssel. Már filóztam azon, hogy Palpi részben itt a saját szemszögéből nézve nem is hazudik. Mivel számára mindennél fontosabb a hatalom (unlimited power!), úgy gondolja, hogy másoknak is fontos. Magából indul ki, és el sem tudja képzelni, hogy másnak ez nem számít. Ezért áll elő azzal, hogy a Jedik is hatalmat akarnak, na és persze mindent elkövetnek, hogy megtartsák azt. Szerintem ő hisz ebben. Anakin védi a Jediket, ezzel Palpi kényelmetlen helyzetbe hozza a fiút, hiszen Anakinnak igencsak megrendült a bizalma bennük, mégis kénytelen őket megvédeni, mert a céljaikkal nagyon is egyetért. Csak hát a cél nem szentesíti az eszközt, és ezt nem lesz majd képes később felismerni. Na meg ez az eszköz majd markába szorítja őt magát is, és szerintem Palpit is. Nagyon felemásan áll a Rendhez. Nincs mit tenni, Palpi kénytelen váltani, és máshonnan megfogni a fiút, jön a Plagueis "mese". Palpinak az a mosolya közben félelmetes ! Még egy dolog. Az, hogy ezeket a neki tetsző dolgokat itt Anakin egy hozzá közel álló személytől hallja, még erősíti is egyik a másikat.

Természetesen a Tanács Obit küldi Grivi után, és mivel kénytelenek megint jól helyre tenni a fiút, újabb szöget ütnek a saját koporsójuk fedelébe.

A Kashyyyk és a vukik jelenléte a filmben engem nem zavar. Mivel úgyis kell egy harci jelenet is a film közepébe, nehogy elfelejtsük, hogy azért itt háború folyik, nem csak a cselszövés, akkor az lehet akár ezen a helyszínen is. Itt egy kicsit bántó a zene, mivel úgy válogatták össze az előző részekből, aréna és droidinvázió. Ha jól emlékszem. De persze nem ez a zenei mélypont, így elmegy. Obi-Wan is elindul a maga kis küldetésére. Anakin elbúcsúzik volt mesterétől. Szép ez a jelenet, az tesz hozzá plusz érzelmi töltetet, hogy tudjuk, ez az utolsó találkozásuk, mint barátok, most már csak ellenségként látják viszont egymást. Obi-Wan elismerő szavai a fiúnak óriási dolog, de már késő. Anakin nézésére mestere után már sok mindent írtak/írtatok, szerintem fájdalmas és félelem van benne. Aggódik Obiért, félti őt, és talán nélküle egy kicsit elveszettnek is érzi magát. A csillagromboló eldübörgése a fejünk felett óriási! Igazi SW fíling.

Anakin ismét rémálmot lát, de most már Obi-Wan is szerepel benne. Padmétól megtudjuk, hogy Obi nemrég ott járt, mert aggódik Anakin miatt. Ezzel beavatkozik a kettőjük kapcsolatába is, megint változik a jövő, és Obi ott van a rémálomban. Anakin bevallja Padménak, hogy valami nincs rendben (Something' s happening...), tisztán látja, hogy rossz úton halad. Ez a tisztánlátás talán annak köszönhető, hogy nemrég vált el Obitól, és az ő tiszta rendíthetetlen megléte az Erő világos oldalán hatással van még rá. De már nem sokáig. És itt legnagyobb sajnálatomra (mert ezt eddig nem így gondoltam, de rosszul gondoltam), hoz egy tudatos, de rossz döntést. Mivel a félelmei irányítják, ami ugye a sötét oldal kapuja, a sötét oldal hatása alatt dönt, ezért is lesz az rossz. Már nem tud Jediként az Erőre támaszkodva helyesen gondolkodni. Érdekes ez a kettősség. Padmére sem hallgat (ezért is tartom hibásnak azt, hogy csak Padmé miatt áll át, ha más nem lenne, a lány kérését esetleg figyelembe venné ). Türelmetlen, de a türelmetlensége ez esetben abból adódhat, hogy Padménak nem sok ideje van hátra, és ez sietteti a véget.

Obi közben Utapaura érkezik. Sidious elszállítattja a szeparatista vezetőket a Mustafarra. Talán azért teszi ezt, mert tudja, hogy jön Obi, hogy elfogja Grivit, de ha most letartóztatják az egész vezérkart, mi marad Anakinnak. Neki is jusson már valami, hogy végre bosszút állhat rajtuk (végül is Nute és Ruune "irányították" a Naboo megszállását annak idején, és ők külön kis ínyencfalatnak számítanak), és a bosszú még mélyebbre fogja vinni a sötét oldalon. Grivi meg nem számít, lehet Obié. Obi Hello there-je óriási, mint az egész Obi- Grievous harc mindenestől. Grivi itt totál brutál, mint egy mészárszék, ahogy forgatja a fénykardokat, csak éppen Obi az egyik legjobb Jedinek számít már ekkor, így nem sok esélye van. Nagyon tetszik az a poén, hogy végül egy lézerstukkerral végez Grivivel. Yodamesternél olvastam először erről a plusz poénról. Nagyon tetszik. Kész, Grivi elintézve. Windu elküldi Anakint, hogy mondja meg Palpinak, és majd a reakciójából következtetnek. Windu érzi, hogy a sötét oldal körül veszi a főkancellárt, de azt már nem, hogy maga a főkancellár a sötét oldal eszköze. Ennyire ráborult a Jedikre a sötét oldal, elhomályosítja őket, hogy nem veszik ezt észre. Nem képesek tisztán látni. Na és vajon mi lenne, ha Anakin hallaná, hogy Windu azt mondja, hogy át kell venniük a Szenátus vezetését, hogy biztosítsák a békés átmenetet? Tisztára rájátszanak Palpi kezére, igaz, nem hallja ezt a mondatot a fiú, mert még időben elküldték, kirekesztették.

Anakin elmegy Palpihoz. Palpi sejtheti, miről lesz szó, nagyon ügyes, először azzal kezdi, hogy Anakint dícséri, majd szinte nyiltan kimondja, hogy Anakin szerinte rossz úton jár (mármint a Jedikkel), ami nem neki való, ő több ennél, az eddigi útja csak lebéklyózza. Anakin lelkében mindez visszhangot kelt, majd jön Palpi azzal, hogy létezik más lehetőség is, és itt mondja ki nyíltan, annyi burkolt célzás után az igazat. Felteszi a műre a koronát. Anakinnak nehezen esik le, hogy Palpi a Sith nagyúr, szerintem nem akarja ezt tudomásul venni, ezért elnyomja magában, nem gondol rá, de mivel Palpi nyíltan kimondja, nincs mit tenni, ő is kénytelen. Anakin közli Winduval, hogy Palpi a Sith nagyúr, akit régóta keresnek. Én itt Windutől több reakciót vártam volna. Bár mondta, hogy körül veszi Palpit a sötét oldal, mégis meglepődik, hogy ő az. De nincs idő ámuldozni, Windu a tettek mezejére lép, és egy óriásit hibázik. Egyrészt megkérdőjelezi (ha igaz, amit mondtál...) azt, amit Anakin mondott, másrészt nyíltan megmondja neki, hogy nem bízik benne. Kétszeresen is lealázza Anakint. Ebben a krízishelyzetben ez nagy ostobaság, még akkor is, ha van alapja. El kellene erről felejtkeznie, mert ebben a válságban minden segítség jól jönne, és ez a legjobb bizonyíték arra, hogy Windu nem hiszi, Anakin a kiválasztott. Ha hinne benne, magával vinné. És erre nem elég indok az, hogy félelmet érez benne. Vagy igen? Anakint egyedül hagyják a Tanácsteremben. Vajon miért gondolta azt Windu, hogy ez megfelelő lesz, hogy ebben a kritikus helyzetben majd lenyugszik a fiú? Pont ellenkezőleg. Kirekesztve várni az eseményeket iszonyú dolog, főleg, ha közben még gondolkodik is az ember. És Anakin ezt teszi. Tetszik ez a jelenet, hogy Padmé és Anakin "nézik egymást az ablakon keresztül". Remek a zene is hozzá. Meg a lemenő nap. Erről a jelenetről képi elemzést már írt más előttem, azzal maximálisan egyetértek.

Winduék megérkeznek Palpihoz, és megpróbálják letartóztatni (a próbáljákon van a hangsúly :) ). Jön a kardozás. Nagyon tetszik, hogy Palpi a ruhája ujjából kapja elő a fénykardját. Először látunk fénykardot a kezében, ha jól emlékszem. Viszont nekem egyáltalán nem jön be Palpi vívóstílusa. Egyszerűen nem tetszik. És az sem, hogy olyan hamar elintézi a két mestert, majd a harmadikat is. A mesterek lettek volna túl elbizakodottak, hogy nem készültek fel arra, hogy egy, sőt "A" Sith nagyúrral fognak találkozni? Lebecsülték Palpi erejét. Nincs teljesen helyén ez a jelenet számomra, de végül is nincs számomra akkora jelentősége, mert nem ez a film legfontosabb jelenete, mármint, ahogy megöli Palpi őket. Winduék kardoznak, Palpi "elveszti" a kardját, és menekülőre fogja az ablakban. Itt nagy kockázatot vállal azzal, hogy színészkedésre adja a fejét. Mert mi van, ha mégsem jön be? Közben megérkezik Anakin is, aki azt látja, hogy Palpi vert helyzetben az ablakban, Windu meg készül lesújtani. A többit nem részletezném agyon. Az az igazság, hogy nem is tudok sokat írni. Erről egyszerűen nem lehet. Az Erőre, tényleg nem tudom, hogyan is írjak erről !!! A lényeg, hogy a film egyik legfontosabb jelenetét láthatjuk, és hogyan! A színészek páratlanok, elképesztően játszanak. Ha bárki is szidná Haydent, mint színészt, javasolnám neki, hogy nézze meg ezt a filmet. Ebben a jelenetben különösen jó, a másik, ahol fenomenális, az a vége párbaj előtti jelenet, és a párbaj alatt is vannak elsőosztályú pillanatai. Na de vissza Palpi irodájához. Végül is Palpi tervei beérnek, a kölyök átáll az ő oldalára (elég sokat és sokáig tepert érte), Windu meghal és kezdődhet a bosszúja. A Sith régóta várt bosszúja. Egyébként a hideg futkos a hátamon, amikor Palpi kiáltja, hogy unlimited power. Már előbb simán lenyomta volna Windut, csak éppen neki az kellett, hogy Anakin mellé álljon, ezért színészkedett. Érdekes, hogy a fiúnak fel sem tűnt utána, hogy Palpi kisujjból lenyomta Windut. Ennyit arról, hogy nincs ereje! Nagyon belezuhant magába: mit tettem? kérdezi. Hát mit ! Aláírta a többi Jedi halálos ítéletét! Itt viszont nem értem, hogy Palpi, vagyis inkább Sidious miért emlegeti a végzetet Anakinnal kapcsolatban? Biztos volt már szó róla valahol, csak még én nem olvastam. Na és persze kibukik, hogy Palpi mégsem ismeri a halhatatlanság titkát. Mint mondja, mi ketten együtt felfedezhetjük a titkot. Ez a másik dolog, amiből kiderül, hogy nem csak Padméért állt át. Mert akkor most őrjöngene, hogy neki csak ez kell, a titok, hogy lehet valakit megmenteni a haláltól. Anakin meg nem is reagál arra, hogy Palpi ezt mondja, mintha az egész nem érdekelné, csak a hatalom, ami elég ahhoz, hogy megmentse a lányt (megmenteni csak az új hatalmammal tudlak, mondja ő), az nem érdekes, hogy ezt konkrétan hogyan lehet véghezvinni. Csak a hatalom maga. Sidious itt elhangzó majdnem minden mondata szintén aranyköpésnek számít. Hát némelyik elég félelmetes. Ez a hatalmas Sith válik belőled mondat olyan, mintha Sidious nem egészen a maga nevében mondaná, hanem egységesen a sötét oldal nevében, a Sith Rend nevében. Sidiouson keresztül a sötétséget halljuk. Ő csak egy használati eszköz a sötét oldal számára, hogy rajta keresztül vigye végbe az akaratát, és káoszt hozzon. Egek, miket nem írok !! Egyik kedvenc mondatom: mostantól minden egyes Jedi a Köztársaság ellensége. Elszorul a torkom tőle! Abszurd, hogy a Jedik halálával érjen véget a polgárháború, akik a békére esküdtek fel. Anakin pedig, mint akit megbűvöltek, fordul Sidious felé. Megkapja első két feladatát. Itt ismét egy Sidious örökmondat: ismét a Sith-ek fognak uralkodni a galaxisban, és beköszönt az áldott béke. A béke, mint a Sith célja? Persze az elnyomáson keresztül, hogy semmi ne veszélyeztesse a hatalmát. Ez a szöveg Anakinnak szól kizárólag, az ő mániája, hogy végre béke legyen, mert már sokat látott a háborúból. Abban nőtt fel.

Anakin bevonul a Jedi templomba, (tedd, amit tenned kell, ne tétovázz!), egyik kedvenc jelenetem. Csak éppen sírnék azon, hogy zeneileg teljesen elrontották. Ez az egyik mélypont. Erre nem is lehet mit mondani. Utapaun Cody megkapja a 66-os parancsot, és azonnal engedelmeskedik (mint ahogy azt egy jó klónkatona teszi), lelöveti Obit, akivel előzőleg még olyan jóban volt. És jön a Jedi montázs. Ezt könnyhullatás nélkül még nem bírtam végignézni. Igaz, én csak moziban láttam a filmet. Abszolút érzelmi csúcspont. Ezt a jelenetet látni a vásznon!! Hát erre nem lehet mit mondani. Yoda azonnal megérzi, hogy valami óriási baj történt. A többiekkel ellentétben rendesen végez a klónokkal. Itt egy kicsit azért szkeptikus vagyok, mert ugyebár tudjuk, hogy Yoda életben marad, a többiek meg nem. Yoda elbúcsúzik a vukiktól, majd később Bail Organa rátalál. Közben egyszer Padmét láthatjuk, ahogy az égő templomot nézi, miközben C-3PO közli vele, hogy Anakin ott van. Úgy látszik az embereket nem hatja meg, hogy mi történik a Jedikkel, mert Bail Organán kívül senki nem megy oda megnézni, hogy mi történt, de ez a film szempontjából nem is számít, az viszont igen, hogy Bail ennek hatására elindul, és felszedi Yodát, majd később Obit is. Most jött el kedvenc szenátorom ideje.

Anakin a vérengzés után elmegy Padméhoz, és elmondja, hogy mi történt (na nem a mészárlást). Érdekes tőle ez a mondat: kitartok a főkancellár, a szenátus mellett és melletted is. Pontosan ebben a sorrendben, mint látjuk majd !! Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Obira is csak Padmé gondol. Vagyis tulajdonképpen Anakin is. Sidi kihangsúlyozza, hogy Obi is ellenség, erre Anakin most azt reagálja, hogy reméli, ő is kitart, vagy valami hasonlóval jön. Tehát nem szentírás számára Sidi minden szava, volt (előző) mestere még mindig fontos a számára. És itt elfelejti, hogy nem csak a főkancellárhoz való hűségről van szó, nem csak a Köztársaságról, a célokról, hanem tettekről és eszközökről is, amivel azokat végrehajtjuk.

Jön a három jelenet összevágása, ami nekem nagyon bejött ebben a formában, Anakin tombolása a Mustafarron, Obiék a Jedi Templomban, és Sidious bejelentése a Szenátusban. Alatta egyik kedvenc zenémmel. Remek lett. A Birodalom kikiáltása félelmetes jelenet! A hideg futkos a hátamon tőle. Erre vált Sidious és a Sith Rend már mióta, most aztán tombolhat. Nekem itt hiányzik az a mondat, amiben magát uralkodónak kiáltja ki. Remek itt Padmé mondata a demokráciáról és a tapsviharról. A templomban Obi megnézi a hologramot jelenet a másik, amin sikítani tudnék. Ewan egy remek színész, nem igaz, hogy csak ennyi beleélés telt tőle! Obi meglátja volt tanítványát, testvérét mészárolni, és csak annyit mond fapofával, hogy nem hiszem el. Siralmas. Yoda mester persze azonnal a tettek mezejére lép, el kell pusztítani a két Sith-et. De Obi számára Anakin még mindig a testvér, hiába mondja neki Yoda mester, hogy a tanítványa nincs többé, Darth Vader felemésztette őt. Neki meg ezt a hírt kell megemésztenie. Vader mustafarri sírós jelenetét nem igazán tudtam hova tenni. Aztán olvastam Dzséjt írásában erről, és tetszett az a verzió. Időközben SimonZ meggyőzött arról, hogy nem illik ide. Most már csak Lucas véleményére lennék kíváncsi, mert nem tudom igazán hova tenni. Esetleg ráfoghatjuk arra, hogy ez Anakin Skywalkerben a jó ember utolsó fellángolása, és utána vége. Több ötletem nincs. Ezt most utólag szúrom be ide: Az sw.hu-n az utóforgatásról szóló cikkeknél van erről egy mondat, de hogy őszinte legyek, nekem ennél a jelenetnél nem jön le a vászonról Lucas koncepciója. Ha már választanom kell, akkor Dzséjt verziója, egyébként meg nem a legjobb ötlet az egész. Na mindegy. Anakin később bejelentkezik Sidiousnál, aki is még nyomatékosítja benne, hogy jó munkát végzett, visszaállította a békét és az igazságot a galaxisban. Ezek Anakinnak voltak fontosak, nem árt, ha még ezzel kábítja szerencsétlent.

Padméról nem írtam sokat eddig, de talán ebben a részben van a legkevésbé összetett feladata. A politikusból nem látunk sokat, mert azt kivágták a filmből. A másik énjéből úgy gondolom, hogy nem is kell többet látnunk, mert az pont elég, amit kapunk. Mindenütt szép, remekül hozza, amit kell, csak a fésülködős jelenetben érzem őt gyengének és furcsának is. Számára most központi szerepet Anakin és az iránta érzett szerelem játszik. A közügyekkel foglalkozó szenátorból magánember lett, akinek a család az első. Csak egy-két mondat erejéig tér vissza a közügyekért felelős politikus.

Mit is írhatnék az Anakin-Padmé-Obi hármasról. Egy szóval: csúcsjelenet. Nagyon szeretem. A párbajjal együtt abszolút lehengerlő. Obi mondata, hagytad, hogy a sötét nagyúr eltorzítsa az elméd, nagyon találó. Az ő tisztánlátását semmi nem árnyékolja be, látja Sidious befolyását volt tanítványán. Lehet, hogy Sidious ténylegesen „belemászott” Anakin elméjébe? Mindenesetre érdemes elgondolkodni rajta. Mintha valakitől már olvastam is volna erről valamit. Anakintól itt nagy kedvencem, amint azt mondja, hogy elhoztam a békét, igazságot, szabadságot az új birodalmamba. Félelmetesnek tartom, hogy még mindig elhiszi ezt a hazugságot, mennyire vak arra, ami valójában történik. A sötét oldal teljesen elborította az elméjét, még azt sem látja, ami előtte van. Ész nélkül vagdalkozik, tombol, nincs benne semmilyen korlátozó tényező, vérbeli Sith lett belőle. Másik kedvencem, ha nem vagy velem, ellenem vagy. Ez az, ami elég Obinak, hogy leszámoljon Vaderrel. Az ő szemében itt vált a tanítványból Darth Vader, a Sith nagyúr, aki elemésztette volt tanítványát. Eddig észérvekkel próbálta magához téríteni, de most már annak látja, akivé vált (csak egy Sith tárgyal végletekben).

És megkezdődik a párbaj, amire oly régóta vártam. Hogy végre lássam. Hát mit ne mondjak, nem csalódtam. Káprázatos, jó alatta a zene is, nagyon illik ide a Battle of the heroes. Igaz, ez a zene bármilyen jó, nem tud kedvencemmé válni. A Duel jobb nála, de itt az érzelmi töltet mindent visz. Annak örültem, hogy egy helyen bevágták a Duel zenéjét, mert illik ide. Elvégre mégis két sors áll szemben egymással. Ennek a zenei témának a becsempészést remeknek tartom. A színészek remekül játszanak, Haydennek csodás vagyis inkább félelmetes pillanatai vannak, és az előtte elhangzó párbeszéd alatt is.

Közben Yoda mester megérkezik Sidioushoz, ő vállalta magára, hogy végez a főkancellárral. Ami persze érthető is. Kellemes meglepetés volt Yoda belépője a Guardok kiiktatásával. Tetszik. Meg az összecsapásuk is. Sidious először bedől Yoda mester trükkjének, eszelősen nevet a fekvő alak láttán, lebecsüli az erejét. Na utána jön csak a meglepetés. Annyira, hogy Sidious gyáván megfutamodna, nem akar fölösleges kockázatot vállalni. De akkor hogyan akarja eltűntetni a mestert az útból? A nagy megrémülés közepette ez lehet, hogy eszébe sem jut. Yoda mester meg hozza az Erőben maximálisan bízó nagy tudású mestert (tesz is egy remek megjegyzés Sidious sokáig tartó uralmáról, és itt ő lebecsüli a sötét nagyurat). Csakhogy az Erő most a Sith-ek oldalán áll. Még nem is említettem, hogy milyen jól sikerült ez a CG Yoda. Épp azért, hogy lássuk, mennyire jól megoldották, újfajta, tőle eddig nem látott mozdulatokat láthatunk, pl. végigsimít a fején. Már megint kitértem, de hát ez jellemző rám, úgy látszik. Igen, úgy tűnik, Sidious tulajdonképpen gyáva, ha harcolni kell, de más tekintetben nem mondanám ugyanezt rá. Viszont amikor a négy mester bement hozzá, nem volt benne egy csepp gyávaság sem. Ő valószínűleg Yoda mestertől félt, ami a kis mester nagyságát mutatja. Azért sem gondolom, hogy gyáva, mert alapvetően gyáva ember nem fog olyan galaxis méretű cselszövésbe, mint Sidious. De ez nézőpont kérdése. A kis mester most aztán megmutatja, mit tud, és azt hogyan teszi !!!! Sidiousnak van itt egy beszólása, amit Yoda mesternek mond, éspedig az, hogy Darth Vader hatalmasabb lesz mindenkinél. Erről megint az jut eszembe, hogy ezt a Sith Rend és a sötét oldal mondja rajta keresztül. Mert ugyan Sidinek miért lenne jó, ha valaki nála hatalmasabb lenne. Tulajdonképpen nem lenne jó, mert ugye a Sith-ek módszere az árulás, és egy nála hatalmasabb Sith csak veszélyt jelent. Sidi nagyon büszke arra, hogy sikerült megnyerni a sötét oldal számára Anakint, ezzel valamiféle erkölcsi vagy nem is tudom én, milyen győzelmet is aratott a Jedik felett! Na elég a filózgatásból. Végül is a párbaj döntetlenül ér véget. Nem látok a párbaj befejezésében semmi kivetnivalót. Hogy nézne ki, ha Yoda mester gyengébb lenne Sidinél, ugyanakkor nem is győzhet, hiszen mindketten szerepelnek továbbra is a Sagában! Még mindig ez volt a legjobb, amit Lucas ki tudott találni, hogy valahogy vége legyen a párbajnak, de mégse győzzön egyik sem. Legalább is én nem tudok ennél jobbat kitalálni. Kicsit felemás, de hát mondjon valaki ennél jobbat. Yoda mester gyorsan lelép kedvenc szenátorom segítségével (csak hogy legyen szegény Bailnek még egy jelenése), Sidi pedig sürgősen lelép Mustafarr-ra, mert megérzi, hogy újdonsült tanítványát veszély fenyegeti. És ez most megint érdekes. Mert elég aggódó hangon mondja ezt, ráadásul a láva melletti mozdulatai nem éppen arra vallanak, hogy Vader számára csak egy eszköz, amit használ, majd eldob (ROTJ). Számomra az jön le ebből, hogy valamiféle csodálattal van a fiú iránt (az ereje iránt) most.

És Vader ott fekszik a láva mellett, az elbizakodottsága odáig vezetett, hogy Obi legyőzte őt. Obi még egyszer, utoljára tanítványaként tekint rá, keserű szavakkal emlékezteti őt arra, hogy mi lett volna a rendeltetése. Elteszi a kardját (később odaajándékozza Luke-nak), és nem öli őt meg, pedig Yoda mester megmondta, hogy el kell pusztítani a Sith-eket. Nem teszi, mert fegyvertelen, sebesült, és rábízza az Erőre, hogy életben marad-e vagy nem. Ha Anakin tényleg a kiválasztott és az Erő gyermeke, akkor az Erő majd gondoskodik róla. Így vagy úgy. Obit az eddigiek alapján nem olyan Jedinek ismertem meg, aki magára vállal egy ekkora felelősséget, ha Sith lett a kiválasztottból, ha nem. Visszamegy Padmé hajójára, ahol a lány eszmélése után rögtön Anakinról kérdez. Még most is csak ő a fontos számára, érzelmei nem múltak el iránta. Be kell hogy valljam, el sem tudtam képzelni, hogy Padmé hogyan fog meghalni. Számomra egyértelmű volt, hogy ő meghal, csak éppen a mikéntjére nem volt ötletem. Igazából nekem nem tetszik a filmbe került verzió. Nem vall Padmére, hogy nem akar élni, és egyszerűen csak meghal. Ő ennél harcosabb nőszemély. Inkább annak tudom be a halálát, hogy halálos dózist kapott a sötét oldalból, és a szívszakadással együtt elég volt ahhoz, hogy nem azonnal, de belehaljon. Ez nekem jobban bejön. A szülész droid meg idegesít. Megvagyok a droidok fura hangjával, de ettől az egytől a falat kaparom. Közben:

Sidi összekapja Anakint, és kezdődhet a végleges átalakulás. Vader megkapja kellékeit. Ez sem egy utolsó jelenet. Ezt látni megint csak egy külön élmény. Felemelkedik az asztal, és ott van ő teljes életnagyságban, ahogy megismertük. Felejthetetlen !!! Ismét igazi SW fíling. És nemcsak meg kell küzdenie az új külsővel, hogy ezentúl így éli az életét, de ott fognak zengeni lelkében Sidi gonosz szavai, ő ölte meg Padmét. Még ha ez nem is igaz, de ő ezt nem tudja. Ez megint zseniális húzás Sidioustól. Gondolom, hálát ad az összes Sith szellemnek, hogy Padmé meghalt. Bár felhasználta őt tervei megvalósulásához, most már ő is egy kellemetlen "tanúvá" vált, akitől meg kell szabadulni. Milyen kényelmes lehet neki, hogy ezzel nem kell foglalkoznia. Ráadásul még rá is kenheti Vaderre az egészet. Ismét két legyet egy csapásra. Zseniális !!! És az a mosoly, amivel ezt kíséri!!! Hát az kísérteties. A két egymás mellett futó jelenet alatt Qui-Gon temetési zenéje szól. Imádom azt a zenét, nem is volt ezzel semmi problémám. Kellően szívszaggató aláfestő zene. Aztán SimonZ-nek sikerült meggyőznie, hogy ide ez a zene nem illik (bármennyire is remek darabról van szó), valami más kell. Ennek részleteibe nem mennék bele.

Na és itt jön(ne) a legfájóbban hiányzó kivágott jelenet: Qui-Gon és Yoda mester. Erről muszáj pár szót írnom. Elhangzik itt egy-két rendkívűl fontos mondat, mindnyájan tudjuk, melyek azok. Amit borzasztóan szeretek Qui-Gontól az kb. így hangzik: a halhatatlansághoz az én elengedése, és nem pedig felmagasztalása vezet. Qui-Gont nem igazán érdekelte a Tanács tagság (mert egyébként bekerült volna, mert "nagy" Jedi volt, de a tettei miatt hanyagolták szegényt), de a Tanács tagság is egyfajta én felmagasztalás. Láthattuk ezt pl. Anakinnál. És végül is ki az, aki igazán képes volt megérteni az Erő mibenlétét? Hát Qui-Gon. Azért tartom őt a legnagyobb Jedinek, de ez már nem ide tartozik.

Sőt hiányzik itt Yoda Dagobah-ra való megérkezésének jelenete is. Mindenkit látunk megérkezni oda, ahol végül is felnő, rejtőzködik, csak őt nem. Ezért kellene ide az a jelenet. Mint már lokatelli is írta szuper hosszú filmről készült fogalmazványában, Vaderről és az épülő Halálcsillagról bevágott kép nincs időrendben a többi jelenettel. Vagy valami hasonlót írt, már kb. két hónapja olvastam. Én is ezt gondolom. Ez a bevágott jelenet összekötő kapocs a régi trilógiával. Hogy lássuk, hova vezet tovább a történet. Ó, és Padmé temetési jelenete, hát... Nem is tudom. Gyönyörű és szomorú képileg, na de a zene :) Valami nagyon más kellett volna, nem ad olyan mély érzelmi töltetet, amit itt várnék. Na és a film legvégső jelenete !!!! A legigazibb SW fíling !!!!!! Kedvenc zeném alatta, kedvenc zenémmel fejeződik be a SW !!!! Egyszerűen csodálatos!! Persze nem csak a zene miatt :D:D Gyönyörű az egész. Tovább nem is áradozom. Vége.

Még pár mondat. A színészek isteniek. Az összes SW filmben itt nyújtják a legjobb teljesítményt, fantasztikusak, kivéve egy-két jelenetet, de az belefér. A zenéről írtam már egy-két mondatot. Nagyon szeretem hallgatni a filmzene cd-t, de a film aláfestő zenéjét bizony elszúrták itt-ott. Látvány: szuper. Mi van még? Na mindegy, most épp nem jut eszembe más. Pedig még biztos lenne miről írnom, de valahol megálljt kell mondanom, és befejeznem.

De hogy visszaolvasva miket nem írtam!!! Egek !! Megszaladt a kezem, ahogy elkezdtem írni. Szóljatok rám, ha nagy hülyeségeket írtam.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Remek lett, gratulálok! Lassacskán én is eljutok a sajátom végére, és jöhet a második fele.

 

"Akkor úgy éreztem, hogy eszméletlenül jó, tökéletes filmet látok, ma már utólag, fórumosként tudom, hogy mi hiányzik piszkosul belőle."

 

Ezért kár fórumozni... :lol: És velem megtárgyalni a filmet. :)

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Remek lett, gratulálok! Lassacskán én is eljutok a sajátom végére, és jöhet a második fele.

 

"Akkor úgy éreztem, hogy eszméletlenül jó, tökéletes filmet látok, ma már utólag, fórumosként tudom, hogy mi hiányzik piszkosul belőle."

 

Ezért kár fórumozni... :lol: És velem megtárgyalni a filmet. :)

 

Köszi szépen !

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Az sw.hu-n Beba-1 már megint egy huszadrangú kritikát ajánl az olvasók figyelmébe. Esetleg valamikor kifognak linkelni valami érdekeset is vagy olyasmit, ami megpróbál a felszin alá menni? Persze költői kérdés...

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én sem látom sok értelmét ennek a "beharangozónak". Gyenge érvelés, hgy tekintsünk vissza az év eseményeire. Ezek a poénos írások egy április elsejei tréfa keretében működnének, de így, ebben a formában elővenni őket, több mint kínos. Beba1-nek nem ez az első baklövése. :evil:

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nálam rendben van az írás, mert a filmhez ugyan nem sok köze van, de SW vel összehasonlítva a saját közéletünk eseményeivel ötletes.

Szerintem vicces.

Két sith a 21-es buszon :evil:

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

lokatelli: Biztos vagy benne, hogy ugyanarról az irásról beszélünk?

 

"Ez a kérdés olyan izgalmas, hogy már engem is őszintén érdekel: hogyan változik egy nyughatatlan fiú elvetemült gonosszá? Sajnos, fogalmam sincs róla! Pedig Hayden Christensen (Anakin) becsülettel nekirugaszkodik a feladatnak, csak sajnos nem írták meg neki. "

 

Ebben a hócipős kritikában mi a vicces?

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Komolyan mondom, ez az év legjobb, meg legrosszabb filmjei... hát... nevetséges. A "Bukás" című filmet leszámítva ki emlékszik rájuk akár most, akár egy, két vagy három év múlva. Ezzel szemben a Star wars örök életű... na mindegy, elfogult vagyok, de ahogy látom a kritikák alapján nem csak én. Mintha az SW-t bekategorizálnák a nézhető kategóriába attól függetlenül, hogy milyen. Áh, *legyintős emotikon nincs?*

 

Donát.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Regisztrálj, vagy jelentkezz be a hozzászóláshoz

Regisztrálni kell a hozzászólási jogosultsághoz

Regisztráció

Egyszerűen regisztrálhatsz közösségünkbe.

Regisztráció új felhasználóként

Bejelentkezés

Már regisztráltál? Lépj be!

Belépés

  • Jelenlévő felhasználók:   0 tag

    Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.

×

Fontos információ