Ugrás a kommentre

Könyvek és képregények


Ody Mandrell

Ajánlott hozzászólás

Egy kis önreklám. Két évvel utolsó novellám után most újra nyomtatásba kerül egy művem (megjegyzem, két éve semmit sem írtam, szóval... :) ), méghozzá a Rés a valóság szürke szövetén című antológiában. Az enyém az És tényleg léteznek című novella, amiben egy elég abszurd helyzettel kell az emberiségnek szembe néznie: ellopták a Holdat. :D

 

33123331_1861345720571194_28991525016074

 

Június 9-én a könyvhéten dedikáljuk is a kötetet a szerzőtársakkal, én 16:00-tól leszek asztalnál, bár valószínűleg már az előtt is ott fogok sertepertélni. No, reklám vége. :D 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Jack London: A maják kincse

 

Egyszer, még 2016 nyarán fogtam bele ebbe a könyvbe, de nem tetszett annyira, így felhagytam vele. A múltkor viszont keresgéltem a könyvespolcomon valami jó olvasmány után, s mivel nem volt igazán más, ezért úgy gondoltam, belefogok ismét A maják kincsébe, hátha 2. nekifutásra jobban fog tetszeni. (Timothy Zahn Kirajzás című SW-regényével is így voltam. :D)

Röviden arról szól, hogy két rokon, Francis Morgan és Henry Morgan meg akarják keresni halott apjuk rejtett kincsét Panamában. Azonban a kincsre másnak is fáj a foga, íg megindul érte a hajsza. A regényt rengeteg váratlan és izgalmas fordulat fűszerezi. Tele van ármánykodással, dühvel, kalanddal.  

Elég hosszú regénynek éreztem, szerintem simán lehetett volna belőle 2 részt is csinálni. Igaz, hogy csak 300 oldalas, viszont elég aprók a betűk. 

A karakterek jók, és remek helyszínekre, Dél- és Közép-Amerikába, valamint az Egyesült Államokba kalauzol el bennünket az író. És bár a vége a regénynek elég összecsapott lett, meg egy-két mellékszereplőről néha mintha megfeledkezett volna a szerző, összességében remekül szórakoztam rajta. Bátran merem ajánlani minden kalandregény-kedvelőnek.

 

5/4

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 3 héttel később...

Agatha Christie: Poirot: Az Ackroyd-gyilkosság

A negyedik Poirot könyv ismét regény. A történet különleges lett. Sikerült jól félrevezetni engem. Egyáltalán nem sejtettem, hogy ki is a tettes.

Ralph Patton-ről valahogy nem gondoltam, hogy gyilkos lenne. Túl sok, egymástól eltérő indíték is mellette szólt. Inkább Blunt-ra, vagy Raymond-ra gyanakodtam. A sztori egyik legjobb pontja: mindenkinek van valamilyen rejtegetni valója, amely gyanússá teszi a szereplőt és a cselekedetit. Ahogy ezeken végig zongorázik Christie, az valami fenomenális. Sheppard doktort valahogy kizártam már az elején, hiszen most ő a mesélő. Nagy hiba volt, egyben egy zseniális húzás Agatha Christie-től. Ugyanis tényleg ő volt. Csak Poirot végső fejtegetésénél tartottam gyanúsnak Sheppard-öt. Itt is az apróságokon volt a hangsúly. A félrehúzott fotel, a megrendelt diktafon. Patton és Ursula, valamint Flora és Blunt kapcsolata megint csak nagyon félrevezető volt. Flora hazugsága jól megkavarta az alibik dolgát. E mellett a Kent nevű fickó feltűnése is nagy csavar volt.



Poirot-t érdekes volt visszavonultan látni. Örülök, hogy a későbbi könyvekben is aktívan nyomoz.



A felvezetés hosszú volt, de megérte, így nagyon jól megismertük a potenciális gyanúsítottakat. Caroline karaktere egy kissé idegesítő volt, de a cselekmény fordulatossága ezt tökéletesen ellensúlyozta. Ötös.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Agatha Christie: Poirot: A nagy négyes

Ez a regény merőben másmilyen volt, mint a korábbi Agatha Christie könyvek. És pont ezért tetszett. Teljesen más. Különleges, egyedi íze, hangulata van. Valahogy úgy éreztem, mintha novellák sorozatából állt volna össze a regény. A krimi vonalat itt is megtalálhatjuk, de a kaland vonal erősebben dominál. Nem hagyományos krimi regény, hanem kaland-krimi. Már-már egy James Bond történetre emlékeztet a sztori, de ez nem róható fel Christie-nek, hiszen akkor James Bond még nem is létezett. Poirot nagy ellenfele egy titkos társaság, a Nagy Négyes.

A belga detektív éppen indul Dél-Amerikába, hogy kinyomozzon egy ügyet, mikor Hastings betoppan hozzá látogatóba. Ekkor váratlanul megjelenik egy haldokló ember, aki a Nagy Négyesről kezd hőseinknek beszélni. A titkos társaság nevéhez több, különböző bűntény is köthető, valami igazán nagy dobásra készülnek. Poirot és Hastings belevetik magukat a nyomozásba. Rengeteg ügy kerül a látókörükbe, melynek köze van a Négyes tevékenységéhez. Gyilkosságok, lopások, egyéb machinációk. Poirot emberére talál Li Csang Jen-ben aki a társaságot vezeti. Abe Ryland, a dúsgazdag üzletember a pénzével, Madame Olivier pedig a tudományos munkásságával segíti a Négyes munkáját. Az átváltozó művész, Claude Daurell nagyon sokszor keresztbe tesz Poirot-nak. Az ügyek igazi sakkjátszmára emlékeztetnek, hol Poirot, hol a Nagy Négyes van előnyben. Szinte sose lehet tudni, hogy az egyes esetekben ki dolgozik a titkos társaságnak. Poirot végső csele hihetetlen bravúros, mellyel sikerül megdöbbentenie az olvasót. Hastings-re is többször nagy szerep hárul.

Van valami nagyszabású és epikus ebben a történetben. Akár az utolsó Poirot történet is lehetne, hisz úgy tűnik ez a legnagyobb ügye és a legnagyobb kihívás életében. Sok helyszín és sok esemény. Pörgött a cselekmény, szinte letehetetlen volt. Nagyon élveztem. Ötös.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 3 héttel később...

Richard A. Knaak: Vízköpők ura

A trilógia méltó zárása. A meglepetések és a váratlan fordulatok könyve. Nagyon izgalmas zárást kap az olvasó az Ogre titánok trilógiához. Knaak-tól megszokhattuk az epikus, izgalmas és drámai pillanatokat és most sem okoz csalódást. Nagy leleplezések várhatók, ideje is volt már, mert az előző két kötetben számtalan szereplő identitása, vagy éppen célja rejtve maradt. A könyvet olvasva sajnáltam, hogy a Minotaurusz-háborúk kimaradtak, mert ebben a kötetben kaptuk rá a legtöbb utalást. Szerencsére nem olyan sokat, hogy attól érthetetlen legyen a cselekmény. Viszont értelemszerűen a Vízköpők urához feltétlenül tisztában kell lenni a Fekete Karom és a Tűzrózsa eseményeivel. Sőt! Mivel ez a trilógia a Halandók Korában játszódik, így az alap Dragonlance regényeket is ismerni kell, főleg a Lelkek Háborúja trilógiát, ugyanis jelentős utalást olvashatunk Weis és Hickman munkáira is.



Golgren kétségbeejtő helyzetben van, hisz Safrag és a Titánok megfosztották őt hatalmától és a kezükbe került a Tűzrózsa. Az előző kötetből tudjuk, hogy milyen hatalmas erejű varázstárgy is Sirrion isten ajándéka, a Tűzrózsa. Ha mágus használja, akkor isteni hatalom birtokosává válik. Golgren szövetségeseket keres. Idariának sikerül megszöknie a Vízköpők urától. Megdöbbentő fordulat volt, hogy Stefan Rennert visszatért a halálból Kiri-Jolith isten segítségével. Tyranos lelepleződik: nem is ember, hanem minotaurusz, aki varázshasználói múltja miatt véglegesen ember akar maradni, ezért kell neki a nemesogrék ereklyéje. Kiderül, hogy ki is teremtette valójában a Titánokat. Lelepleződik a Vízköpők ura, aki egy ősi nemesogre, Xiryn. Sarth, a sámán sem az akinek mutatja magát. A szereplők közül sokan a saját pecsenyéjüket sütögetik. Van, aki két urat is szolgál látszólag, de saját céljai vannak. Több árulás, illetve oldalváltás található a könyvben, ami nagyon izgalmassá tette a cselekményt. Golgren bevonja a játszmába a minotauruszokat és Solamnia lovagjait. Mesterien tudja manipulálni őket, és haderejüket felhasználja a Titánok ellen. Mindenki közül Xiryn céljai a legveszélyesebbek, igazi megalomániás szuper gonosz. Golgren és Idaria viszonya itt a legdrámaibb. A viszonyuk egyértelműen megváltozott, még ha nem is mondják ki egymásnak a valódi érzéseiket. Örültem, hogy az elfek kiszabadultak. Idaria áldozata volt az egyik legmeghatóbb, legdrámaibb és legmegdöbbentőbb jelenete a regénynek. Látszik, hogy Golgrent nagyon megrázta. A végső győzelem után elengedte az elfeket, és szentélyt emelt szerelmének. A könyv végi végső harc nagyon epikus és izgalmas.



Nagy összecsapásokból sem volt hiány. Változások is beálltak, Érdekes lenen látni ezek következményeit, de a Dragonlance világát sajnos már nem fejlesztik. Nagyszerű befejezést kaptunk, a trilógia legjobb része lett. Bekerült a kedvenceim közé. Ötös.

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 1 hónappal később...
2018. 03. 18. - 17:56, Darth Revan9 írta:

Kérdésem lenne azokhoz, akik szeretik a DC sztorikat, Batman világát.
Ha kiadásra kerülne két Batman világához kötődő regény, akkor melyiket választanátok?
A.) Jason Starr: Gotham: Dawn of Darkness
Jason Starr. Gotham: Citiy of Darkness

 

 

B.) Marv Wolfman: Batman: Arkham Knight, a videojáték regényváltozata
Alex Irvine: Batman: Arkham Knight: The Riddler's Gambit

 

 

Erről van valami bővebb infó azóta, érdemes még várni? 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Bán Mór: Hunyadi: Az üstökös lángja

A Hunyadi-ciklus második kötete 1430-1433 közötti időszakba visz el bennünket. Ezek már jobban dokumentált évek voltak. Az említett esztendők Hunyadi János Itáliában eltöltött évei. A cselekményt még mindig megszakítja néha az 1526-os mohácsi vész utáni események elbeszélése. Habár 1526-ról is érdekes adalékokat kapunk, de valahogy úgy érzetem, hogy visszaveti a cselekményt. A durva dolgok leírása egy kicsit talán visszafogottabb lett az előző kötet óta, vagy az is lehet, hogy már kezdek hozzászokni az effajta leírásokhoz. A kötet végén jegyzeteket, kiegészítő leírásokat, családfákat, bibliográfiát találunk, amely nagyon szép magyarázatokat ad több dologra is. Élvezettel lapoztam hátra mindig a megfelelő jegyzethez. Hunyadi származásának elméletei is szépen leírtak és összeszedettek. A kötetben most többször is jelzésre került a pontos kronológia, illetve a helyszín. Ezeket a dolgokat az első kötetből hiányoltam. Most nagyon jó volt így olvasni ezt a kötetet.



Hunyadi János figurája itt idealizáltabb, mint az első kötetben volt. Erre többször is remek magyarázatot kapunk a könyvben. Nagyszerű bepillantást kapunk Jankó elméjébe. Tetszett a visszafogott, kötelességeit előtérbe helyező Hunyadi János. Persze ez nem megy olyan könnye, hisz felesége, Szilágyi Erzsébet otthon, Hunyadváron van a legifjabb Hunyadival, Lászlóval. Vlad visszatérése kissé meglepett. Még mindig körüllengi az a rejtélyesség és misztikus hangulat, mint az előző kötetben. Valahogy már ezt is kezdem megszokni. Jó leírásokat kapunk az itáliai hadművészetről és a zsoldos életről. A táj, az épületek az emberek leírása nagyszerű, szemléletes és olvasmányos. János nagy hasznát veszi az Itáliában tanultaknak később, a török ellen. Kedvenc részeim között vannak azok a jelenetek, mikor János kiosztja Visconti herceget és sorra meglepi új barátját, Francesco Sforzát.



Vitéz János, azaz Zrednai visszatér. Nagy szerep jut neki Szilágyi Erzsébet és Hunyadi László megmentésében. Ezeket a részeket kifejezetten élvezettel olvastam.



Zsigmond hatalmi politikájába is szép bepillantást enged a szerző. A Garai és Cillei család már most megkezdi ármánykodását. Újlaki Miklós nagy bajba kerül, kíváncsi vagyok, hogyan ússza meg.



A török szál elindítása Eszterrel és a kis Mohamed születésével nagyon érdekes. Meglátjuk mi lesz belőle.

Szerintem jobb lett, mint az első rész. A durvaságok leírása itt-ott még mindig feleslegesen túlrészletezett és egyhangú, így egy fél pontot levonok. Négy és fél.

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

23 perccel korábban, Darth Revan9 írta:

A durvaságok leírása itt-ott még mindig feleslegesen túlrészletezett és egyhangú, így egy fél pontot levonok. Négy és fél.

Ez végig a sorozat jellemzője marad.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Indrek Hargla: Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye

 

Egy egészen jó középkori krimi, mely az észt fővárosban, Tallinban játszódik (a szerző is észt egyébként). A történet szerint megölnek egy lovagot, és elég csúnyán megszégyenítik a holttestét, majd több haláleset is történik az ezt követő napokban. Erre a rejtélyre próbálnak rájönni a város "hozzáértői", no meg az okos, fondorlatos patikárius, Melchior, aki már több bűntényt is megoldott a városban. 

A regény kissé nehezen indul be, de aztán a vége felé pörgősebb lesz. Érdekes, kissé misztikus a története. Nincsenek elnyújtva a párbeszédek, viszont néha túlzásba vitte az író a leírásokat. A főhős nem éppen egy szerethető karakter, a mellékszereplők között viszont van több is, akiről ez nem mondható el. 

 

Összességében érdekes regény, de olvastam már jobbat is. Csak úgy süt belőle a középkori hangulat. 

10-es skálán adnék rá egy 6-ost.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

2018. 05. 26. - 20:39, Dzséjt írta:

Egy kis önreklám. Két évvel utolsó novellám után most újra nyomtatásba kerül egy művem (megjegyzem, két éve semmit sem írtam, szóval... :) ), méghozzá a Rés a valóság szürke szövetén című antológiában. Az enyém az És tényleg léteznek című novella, amiben egy elég abszurd helyzettel kell az emberiségnek szembe néznie: ellopták a Holdat. :D

 

33123331_1861345720571194_28991525016074

 

Június 9-én a könyvhéten dedikáljuk is a kötetet a szerzőtársakkal, én 16:00-tól leszek asztalnál, bár valószínűleg már az előtt is ott fogok sertepertélni. No, reklám vége. :D 

Dzséjt, ezzel a könyvel én szemezek egy ideje holnap könyv üzletben bele olvasok :D

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A Titan Books a DC Comics-szal együttműködve bejelentett egy új regény sorozatot, melyben DC-s sztorikat dolgoznak fel regényben.

1. kötet The Killing Joke,

2. kötet: Mad Love

3. kötet: Court of the Owls.

Az első ugyebár a Gyilkos tréfa regényváltozata , a második Harley Quinn sztorija, a harmadik a Baglyok Bírósága sztori feldolgozása lesz.

Szerintetek lenne igény ezekre a regényekre?

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 3 héttel később...

Andrzej Sapkowski: Vaják: A Tó Úrnője

A sorozat hetedik része lezárt egy fontos eseménysort, de a vége azt sejteti, hogy egy új valami is elkezdődött. Őszintén szólva, nem vagyok maximálisan megelégedve ezzel „záró” résszel. Nagyon vegyesek az érzéseim. Voltak olyan részek, melyek nagyon tetszettek, de voltak olyanok is, melyek nem, vagy kevésbé. Sapkowski szerintem már megfáradt erre a kötetre.



Nimue és tanítványa, Condwiramurs a jövőből próbálják megfejteni, hogy mi történt Cirivel, Geralt-tal és a Vaják saga többi szereplőjével. Ehhez álmokat használnak. Érdekes adalékokat kapunk. Sok mindenbe bepillantást nyerünk. Ez a rész még tetszett. Ráadásul ennek a két a szereplőnek még befolyása is van az eseményekre, hisz Cirit a világok közötti utazásaiban a helyes útra téríti.



Geralt és csapta Toussaint-ban töltik a telet. Ez a fejezet kissé elnyújtott lett, bár voltak élvezetes leírások itt is. Geralt és Fringilla kapcsolata érdekesen alakult. Az volt igazán jó, amikor Geralt kihallgatta a barlangban a nilfgaardi nemesek beszélgetését és ebből megtudta, hogy hol kell keresnie Vilgefortz-ot és Cirit. Kökörcsin persze jól járt, hogy a városban maradt, míg Geralték útja indultak.



Ciri az első ugrás után a tündék egy csoportjának fogságában találja magát. Itt újra találkozhatunk Avallac’h-hal, akinek ugyanazok a szándékai, mint Vilgefortz-nak Cirivel kapcsolatban. Csak ő természetes úton akarja megtermékenyítettni. Eredin kifejezetten ellenszenves figura. Auberon, az Égerfakirály sem volt éppen egy megnyerő figura. Tir ná Lia egy érdekes hely volt, de örültem, hogy Ihuarraquax, a negyedik kötetben szereplő egyszarvú kivezette Cirit erről a helyről. Túl sok megaláztatásban volt része.



Aztán ott volt az ugrabugrálás a világok között. Ciri számtalan helyre eljutott, ha jól olvastam, akkor a saját világunkba is. Ezek a részek nem nyerték el maradéktalanul a tetszésemet. De voltak nagyon tetszetős leírások.



A brennai csatával foglalkozó fejezet. Sapkowski a saját stílusában próbálta érzékeltetni, hogy milyen fontos volt ez az ütközet. Szerintem túlságosan szétdarabolta az események bemutatását. Látszódott, hogy próbálta a drámaiságra fektetni a hangsúlyt, de a szétdarabolt részek miatt ez elveszett a szememben. Epikusság és heroikusság tekintetében nem sikerült jól a csata bemutatása, sőt több helyen kifejezetten unalmas lett. Úgy érzem, hogy nagyszabású csaták, ütközetek leírásánál R. A. Salvatore, William King, Dan Abnett, Margaret Weis, Tracy Hickman, Paul S. Kemp, vagy éppen Richard A. Knaak jobban teljesítenek a könyveikben. Kár a brennai csatáért, a könyv egyik csúcspontjának kellett volna lennie, ehelyett a mélypont volt. Pozitívum, aminek nagyon örültem: több szereplő a korábbi könyvekből itt újra tiszteletét tette: Yarpen Zigrin, Zoltan Chivay, Shani, a medika, Iola, Jarre, Coen… stb. Az első négy könyvet régebben olvastam utoljára, úgyhogy előfordulhat, hogy több szereplő is visszaköszön, akikre nem emlékszem. Nekik örültem.



A Stygga várában történtek. Vilgefortz búvóhelyén összefutnak a szálak, a szereplők és a sorsok. Ciri, Yennefer, Geralt és csapata mind itt kötnek ki. Ez az összecsapás sorozat más sokkal epikusabb és drámaibb lett. Az összecsapásokat és halálos küzdelmeket nagyon élveztem. A halálok száma viszont túl nagy lett. Cahir, Angouléme, Regis, Milva… nagyon sajnáltam őket, mélyen együtt éreztem Geralttal. Szerencsére a szemétláda Vilgefortz és Bonhart is megkapták a magukét, az ő halálukat viszont élveztem. Aztán befutott Emhyr var Emreis, Nilfgaard császára és mindent megváltoztatott. Az Emhyrrel kapcsolatos fordulat hihetetlen volt. Ő Duny, Pavetta férje és Ciri apja. Sajnos ebbe a titokba már korábban belefutottam régen, így kevésbé okozott meglepetést. Hihetetlen, hogy ennek ellenére Emhyr milyen vérfertőző terveket dédelget. Aztán mintha a lelkiismerete megszólalna, kiengedi Cirit, Geraltot és Yennefert a kezei közül. Ez a fordulat nagyon tetszett.



Aztán kapunk képet arról, hogyan zajlott le a Nilfgaard és az északi királyságok háborújának lezárása. Ezek a részek tetszettek.



A varázslónők páholyának sorsával is foglalkozni kellett, ami megtörtént. Úgy tűnik, mintha a páholy akarata érvényesülne Ciri sorsával kapcsolatban. Úgy tűnik, mintha nem lehetne szembeszállni velük.



Az utolsó fejezet Rivíában játszódik, ahol Geralt várja Cirit és Yennefert, hogy elbúcsúzzanak. A pogrom váratlanul közbeszól. A fejezet kissé elnyújtott és a pogrommal kapcsolatos dolgok bemutatása feleslegesen túlrészletezett. A végkifejlet érdekes lett. Ezek szerint Ciri és Yennefer elkerültek valahova a csónakban Ciri hatalma segítségével. Örültem, hogy Geralt megúszta. Ciri pedig ismét egy másik világba került. Érdekes végkifejlet, bár azt hiszem nincs még vége. Mintha Sapkowski úgy írta volna meg, hogy ezt is folytathassa.

Az összkép vegyes. Nem vagyok maximálisan megelégedve. Több dolog is zavart és szerintem túl terjengős lett a vége. Három és fél. Lehetett volna sokkal jobb is, az előző kötetekkel sokkal jobban meg voltam elégedve. Remélem lesz még folytatás, és az jobb lesz ennél.

 

Szerkesztve: - Darth Revan9
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Spoiler
1 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

Az volt igazán jó, amikor Geralt kihallgatta a barlangban a nilfgaardi nemesek beszélgetését és ebből megtudta, hogy hol kell keresnie Vilgefortz-ot és Cirit

Ezt nagyon olcsó húzásnak éreztem. Geralt kap egy véletlenszerű munkát, ami véletlen akkor és véletlen oda vezeti, amikor és ahol véletlenül kihallgathatja azt beszélgetést, ami továbbviszi a sztorit...

 

Maga az ostrom meg elég gyengére sikeredett. Azzal nem volt bajom, hogy mindenki meghal, de az ahogyan meghaltak... Egyedül Regis halála volt olyan, ami segített nekik megállítani Vilgefortz -ot (vicc, hogy a játékban pont őt élesztik fel, mondván, hogy egy másik vámpír megtalálta a hamvait és újjáélesztette). Anguelme-nek semmi haszna nem volt, Cahir is csak másodpercekre tartotta fel Bonhartot-t, aztán ígyis-úgyis beérte Cirillát, Milva egy random íjász lövésébe hal bele... Nem baj ha meghalnak pozitív karakterek, de az tud zavarni, ha a halálukkal nem mozdítják előre a történetet

 

 

Amúgy ha érdekel a játékok sztorija, akkor összefoglalhatom neked, mert ugyan nem Andzrej-től származnak, de a könyvek történetet viszik tovább, és rendesen lezárják az egész Eredin - Avallach - Cirilla történetszálat.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

2018. 10. 01. - 15:24, Dzséjt írta:

Nem lehetne egy spoiler tag alá tenni 66 helyett?

Sajnálom, a moly.hu-n is közzé szoktam tenni az írásaimat, és az ottani rendszer valami miatt csak akkor engedi a spoiler feliratot, ha szétbontom. Remélem, így jó lesz.

2018. 10. 01. - 17:19, Nabopolasszar írta:
  Spoileres tartalom megtekintése

 

Amúgy ha érdekel a játékok sztorija, akkor összefoglalhatom neked, mert ugyan nem Andzrej-től származnak, de a könyvek történetet viszik tovább, és rendesen lezárják az egész Eredin - Avallach - Cirilla történetszálat.

Ha csak pár pozitív hős hal meg, az kevésbé zavar. Esetleg, ha feláldozzák magukat valami jóért akkor az úgy rendben van. Viszont azon kaptam magam, hogy sokszor, ha túl sok pozitív figura hal meg az már zavar valahogy engem.

Az nagyon jó lenne, köszönöm szépen. Úgyse lenne lehetőségem a játékokkal játszani.

Szerkesztve: - Darth Revan9
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Éppen most , JakeSully írta:

Darth Revan, szerinted idén megjelenik a Deltavisiontól Steven Erikson Malazian bukottak regéje regényciklus nyitó darabja, a Hold udvara?

Nagyon nehézkesen halad a projekt szerintem.. :(

 

Meglepődnék, ha megjelenne. Szerintem kizárt, annyira el vannak havazva. És úgy emlékszem az utolsó álláspont az volt, hogy először az előzmény trilógia jön majd.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

3 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

Sajnálom, a moly.hu-n is közzé szoktam tenni az írásaimat, és az ottani rendszer valami miatt csak akkor engedi a spoiler feliratot, ha szétbontom. Remélem, így jó lesz.

Tökéletes, köszi! 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Dean Devlin, Stephen Molstad, Roland Emmerich: A függetlenség napja

 

Alapvetően nem szeretem a film alapján készült regényeket; sokatmondó adat, hogy A függetlenség napja talán életem második olyan könyve, amely film alapján készült, pedig nagyon sok kötetet tartottam már a kezemben.

Ezt kizárólag azért olvastam el, mert az egyik kedvenc filmem regényadaptációjáról van szó, mivelhogy élek-halok az inváziós sci-fikért (Világok harca is nagy kedvenc, mind a könyv, mind a filmadaptációk). És mindig is kíváncsi voltam, milyen könyvben az ID4.

Őszintén szólva, nem volt egy nagy szám. Egy-két rész élvezetes volt, ugyanis az ilyenek olvasásakor megtudhattam, mire gondoltak egyes szereplők, a filmből pedig ezek nem derültek ki. De nem varázsolt el összességében. Talán mert tudtam a végét meg az egész sztorit. Ezért sem szeretek film alapján készült könyvet olvasni. 

 

Egyébként szerintem ebben az ID4-ban lenne bőven potenciál. Örülnék neki, ha a Star Warshoz hasonló univerzummal gazdagodhatnánk. Pl. a Csendzóna - amely A függetlenség napja előtt játszódik (csak aljas módon azt nyomtatták a borítóra, hogy folytatás...), és Dr. Okunról szól - egy remek könyv, amely hozzáadott sok pluszt a filmhez. És bárki bármit mond, szerintem a 2016-os filmfolytatás is nagyon jó lett, pedig talán én voltam az első számú ember a világon, aki ellenezte, hülyeségnek tartotta a folytatást. Aztán kellemesen csalódtam benne, és a film végéből ítélve egy remek univerzumot lehetett volna csinálni, de nagy valószínűséggel nem lesz folytatás. :( Pedig a harmadik rész szerintem nagyon érdekes lehetett volna a sztori alapján. Mellesleg én szívesen olvasnék regényt mondjuk az 1996 és 2016 között eltelt időszakról, esetleg az idegenek pusztító hadjáratairól a galaxisban. Van ebből az ID4-ól mit kihozni.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.