Ugrás a kommentre

Long way round


lokatelli

Láttad a dokumentum filmet a motorozásról?  

20 felhasználó szavazott

  1. 1. Láttad a dokumentum filmet a motorozásról?

    • Igen
      5
    • Nem
      8
    • Most követem a Viasat exploreren.
      1
    • Nem tudom fogni a Viasat ebplorert, úgyhogy most sem tudom nézni.
      5


Ajánlott hozzászólás

Azt ki is felejtettem, hogy kecskefejet is ettek.

 

Micsoda ínyenc ez az Ewan. :)

Ewan ínyenc mindent megkóstolt amit elétettek, míg a többiek húzták a szájukat.

Például Egy lófütyinek nevezett étket is. De nem ló nemi szerv volt, hanem lókolbász.

Ewan ebből is vígan falatozott, míg Charley, rá sem nézett. A többi stábtag még Charley-nál is rosszabb.

GOndolom Ewan mindenféle fogadásokon találkozott néhány kajával, megtanulta mindent meg kell kóstolni, mert előfordulhat, hogy jó.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Long Way Round 4.rész

 

Kazahsztán után egy rövid kitérőre visszatérünk Oroszországba. Nem tudom, Kínába miért nem ruccantak át, vagy útba van a Nagy fal, vagy csak nem kaptak engedélyt, vagy kicsit féltek a kommunizmus egyik utolsó bástyájától.

32. nap Altay régió. Ewannak egy helyi felajánlja, hogy megborotválja. Ewan nem tűnik túl lelkesnek az ötlet hallatán, időhiányra hivatkozik, de én inkább bizalmatlanságnak tudom be a borotválkozás elkerülését. Hétköznapjain nem szokott szakállal mutatkozni, ebből következtethetünk, hogy nem ez a kedvenc viselete, de nekünk talán igen, hisz ez emlékeztet a legjobban Benre.

Charley a kappanháján(a hasán lévő felesleget hívja így) beavat minket egy kulisszatitokba, miszerint, hogy ezen szokta lemérni az utak állapotát. Szlovákiánál csak egy kicsit rezegteti, Ukrajnánál, már lényegesen jobban (kíváncsi vagyok nálunk hogy remegne  ), Kazahsztánnál már majdnem leesik a sörhasa. Mongólia után nem tudom, hogy rángatná, de megteszi az út helyette.

De még nem vagyunk Mongóliában, mert letáboroznak még egyszer Oroszországban. Az út menti patakban megmártóznak meztelenül. Ewan ismét hülyének nézi saját magát, hogy külső szemlélőként meséli a kamerának, hogy 3 idióta férfi pucéran fürdik. Ewan megint időutazáson megy keresztül, az itteni házak civilizálatlansága miatt. Egy öreg nő vödörrel hordja a vizet a házába, és a kertbe, hogy locsoljon. Ewan elmélkedik egy kicsit, hogy nekünk nyugaton milyen könnyű, mert kinyitjuk a csapot a házban, vagy a kerti csapot és locsolunk. De boldoggá is tesz ez minket? Felteszi magának a költői kérdést.

Megérkezünk a határátkelő állomásra. Minden zökkenő mentesen történik, gondolom azért mutatják meg nekünk a határátkelőt, hogy kihangsúlyozzák, hogy teljesen más világba megyünk. Kazahsztán óta rengeteget változott a vidék, volt itt sivatag, dűne hegyek, nyüzsgő város, kopár vidék és most mintha Arizonába lennénk, vagy a Geonosison, hisz vörösesbarna sziklák vannak mindenütt. Ewan egy kicsit tart tőle, mert információik szerint Mongóliában, csupán 120 km aszfalt út van. Búcsúzóul kapnak egy-egy kendőd, ami egy mongol népszokás, hogy nagyobb utazás előtt, illetve családalapításkor, vagy egy gyermek születésekor adják. Szóval nagyobb alkalmakkor ajándékozzák egymásnak. A határátkelő állomásról „Szányá várá!” kiáltással búcsúznak, hogy ezt még sokat fogják hallani, mert annyit tesz Jó utat.

A mongóliai útvonal terve a következő Ulám-bátorba a fővárosba igyekeznek, Ulaangom és a Fehér-tó érintésével. 6. hete vannak úton és ez az együtt töltött idő elég, ahhoz, hogy immáron külön sátorban aludjanak, szükségük van egyéni privát térre, különben begolyóznak. Helybeliekkel italt cserélnek, skót whiskey(azt hiszem Johnny Walkert) mongol vodkára cserélnek. Külön érdekesség, hogy a helybéliek a semmiből tűnnek elő, váratlanul egy bucka mögül, vagy egyszer csak a messzeségben lóháton.

2. nap Mongóliában. Helyesek voltak a forrásaik, nincsenek sehol utak, csak köves puszta. Sokszor éppen úgy választanak útirányt, hogy melyik ösvényt használhatják, akár manapság is. Változtatni kell az eredeti útvonalon, mert nem tudnak átkelni egy folyón, a túl magas vízállás miatt, nagyon sokat kell kerülni miatta.

Kézi pumpával kell tankolni! Az egész falut kihívták segíteni, mert annyit kellett tekerni a pumpát. Nagyon rossz minőségű a benzin, de megy vele a masina.

Nagy gondot jelent a szemét, nem tudják, hová tegyék a zacskóikat amibe az ételmaradék van. Dicséretes hozzáállás, hogy eszükbe sem jut otthagyni, vagy eldobálni, kuka viszont sehol, úgyhogy cipelik. Borzalmasak a földutak, sokkal rosszabb a kazah utaknál. Nem is utak, csak keréknyomok a föld felszínén. Hihetetlen lassan haladnak. Egész nap eddig 35 km-t tettek meg. Kopár kietlen táj, sehol semmi, se állat, se ember.

3. nap Mongóliában, 19600km-re New Yorktól. Még mindig nem értek vissza arra az útra, ahonnan kerülnek. Claudio bukott, motorja megsérült. A motor hátsó vázán van egy törés. Charley nagyon ügyesen sínbe tette, hogy legalább addig tudnak vele menni, amíg civilizált környékre nem érnek, hogy megjavítsák. Charley is esett később, neki a hátsó fékpedálja görbült el, ami miatt nem működik a hátsó kerék fékje. Visszaértek, másfél napba telt a folyó miatti kerülés. Képzeld csak el, ha otthon egy útlezárás miatt másfél napot kéne kerülni – Mondja Charley.

Megérkeztek Ulaangomba 19510km-re New York-tól. 15 perce vannak a városba, de már sikerült meghegeszteni a motort. Csak,hogy a javítás során valamit elbarmoltak, és mind a két féket tönkre tették. Nem sikerül megjavítani. Új motort vesznek. Találkoznak egy amerikai sráccal, angolt tanít az egyetemen, az amerikai kormány megbízásából, már elég régóta él itt. Segít nekik, elintézik, hogy Claudio rossz BMW-jét Ulám-bátorba szállítsák 300dollárért. Ez a srác segít nekik a piacon is tolmácsolni. 1014 dollárért sikerül is szerezni, azért nem kerek az összeg, mert a piacon számológéppel kiszámolják, a dollár jelenlegi árfolyamát, nem kispályáznak.

Tovább állnak, hisz már legalább másfélnapos lemaradásban vannak a tervezetthez képest. Ewan és Charley szenvednek, de Claudio az új motorjával könnyen átmegy mindenen. Nem hiába, hisz ezt erre tervezték. Sokkal könnyebb a BMW-knél, ez az orosz masina. Beérte őket az ellátó csapat, pedig mindig néhány nappal később indulnak, de olyan lassan haladtak, hogy nem kellett olyan nagy tempót menniük, hogy utolérjék őket. Csapattal mennek, amíg nem javulnak az útviszonyok.

„Ma hajnalban Star Wars-sal álmodtam, és én voltam Obi-Wan Kenobi. Nagyon furcsa érzés volt.” Meséli Ewan az álmát. Charley szerint nagyon nehéz, itt motorozni, sokkal nehezebb, mint bárhol máshol. Megállnak egy jósdánál, ahol bika herékkel kínálják őket. A vendéglátóik csodálkoznak, hogy csak egyet kérnek, hisz tele van a kondér nagyobbnál nagyobb darabokkal, erre, ők csak egyet kérnek, lehetőleg minél kisebbet. Ewan, mint mindent, ezt is elsőként kóstolja meg, Charley kiköpte, a producerük pedig rosszul lett tőle, és a sátoron kívül köpte ki.

Ewan megint elmélkedős kedvében van, minden külsőségben teljesen más ez a világ, de belsőleg, nincs sok különbség, Ugyanúgy vigyáznak a gyerekeikre. Gondjukat viselik, etetik, ruházzák. Csak nekik mások a mindennapi gondjaik.

5. nap Mongóliában. Elválnak a csapattól egyedül folytatják tovább az útjukat. Gondtalanul, tartják az irányt kelet felé. Minden jól megy, majd egyszer csak, minden egy pillanat alatt rosszra fordul. Többször kényszerülnek visszafordulni, mert nem tudnak tovább menni, vagy eltévednek. Már Mongóliába való belépés első pillanatokban is meg kellett tanulniuk, hogy egy bucka mellet két út van, de ugyanoda vezet, a bucka másik oldalára, itt a völgyben már ez sem igaz. Kétszer keltek át egy folyón, mert a rossz oldalon voltak.

Claudio még nem borult, Ewan számon is kérte rajta, de hát már tudjuk, hogy az új motor az oka. Ezzel szemben Ewan két percig sem bír két keréken maradni, ami még azért is nagy baj, mert nagyon nehéz felemelni ezt a motort, hárman is szokták. Ewan ismét azt érzi, mint, a walesi kiképző terepen, hogy visszafogja Charley-t, szerinte, már árkon bokron túl lehetne, ha nem akarnának együtt maradni.

Baruunturuum 19400 km-re New Yorktól.

Ötször keltek át ugyanazon a folyón, nem tudták merre kell menni.

6. nap Mongóliában. Nagyon lassan haladnak. Megállnak egy szentélyben segítséget kérnek az égiektől, rájuk is fér. Claudio motorja lerobbant, megjelenik két helybéli, aki kineveti őket, mert minden szerszámuk megvan, de nem tudják megcsinálni, ők szerszám nélkül szokták megbarkácsolni a járműveiket, már ha van.

Szerelés közben Ewan a térképet nézegeti, és rájön, mennyit kell még itt megtenniük. 1500 km-re van Ulám-bátor, az ebbe a tempóba, még legalább egy heti út. Sokkal könnyebb lenne észak felé elhagyni Mongóliát, vissza Oroszországba, ott rendes utak vannak. Ewan nagyon csalódott, hogy megfutamodik, de ezt nem bírja. „Azt hittem keményebb fábó faragtak.” Csalódottan, beletörődve ostorozza magát. Ewan felhívja a csapatot (valami műholdas telefonon), hogy megbeszélje velük ezt a fordulatot. Miközben beszélnek a másik terepjáró balesetet szenved, felborul. A producer, akivel Ewan beszél, azonnal néhány szóval elmndja mi van lecsapja és a kocsihoz siet. Ewan ott áll a semmi közepén, megtörten, egy rossz motorral két helybélivel akik megpróbálják megjavítani. Most még a társai iránti aggodalom is a nyakába szakad. Elgondolkodik azon, ez az egész, megéri azt, hogy valakinek baja legyen.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ez a kézi pumpás tankolás nem semmi :)

Erről eszembe jut, hogy kolléganőm munkahelyi gépére szoktuk azt mondani, hogy kézi hajtányos, mert olyan lassú.

Nagyon tetszik, hogy Ewan néha "külső kommentátorként" viselkedik. Kicsit oldja is vele a hangulatot, nem?

Egy cseppet sem csodálkozom rajta, hogy utat akarnak módosítani. Kész agyrém lehet menni napokig a nagy semmi közepén. Úgy látszik, a helyi járgány mégsem bírta annyira az utat, ha elromlott :twisted:

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Egy cseppet sem csodálkozom rajta, hogy utat akarnak módosítani. Kész agyrém lehet menni napokig a nagy semmi közepén. Úgy látszik, a helyi járgány mégsem bírta annyira az utat, ha elromlott  :twisted:

Nem az a bajuk hogy a semmi közepén mennek, hanem az, hogy gyakorlatilag, gyalog többet tennének meg egy nap alatt.

Az igaz, hogy a ruszki masina is elromlott, de addig azzal nagyon könnyen lehetett menni, látszott rajta, hogy olyasmi viszonyok közé tervezték, csak nem a legjobb anyagokból készült.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Long Way Round 5. rész

 

Az előző rész nagyon rossz szájízzel ért véget. Már egyáltalán nem egy kalandról volt szó, hanem sokkal fontosabb dolgokról, az életről.

Russ és Vaszilij, kiszállnak a felborult autóból. Jól vannak, de megrázta őket az eset. Egy nagy sziklára hajtottak rá, az dobta meg őket. Vaszilij a családra hívja fel a figyelmet, hogy mindkettőjüknek van, minek kockáztatni, menjenek biztosra.

Charley-t nem érdekli a motor, a csapat érdekli, hogy jól vannak-e, eközben a két helybéli egyedül bütykölgeti a motort.

Ewan és Charley, nem döntöttek, hogy maradnak, vagy mennek. Sokat küzdöttek már eddig is. Ewan azt mondja, lehet, hogy a küzdelem a lényeg, ezért küzdenek tovább.

Ewan egy hosszú beszélgetést kezd Dave-vel, a producerrel. Megbeszélik, hogy itt 80-110 km/h sebesség reális. Hisz ki tudja mi lesz velük még Szibériában. Észak-Amerikát 3 hét alatt átmotorozzák. „Összedől a világ, ha július 18. helyett augusztus 14-én érnek célba?” kérdezi Dave. Ewan szerint Mongólia különleges kultúra, nagyon szép. Megakarja ismerni ezt a kultúrát amit nem ért. Kár lenne kihagyni, csak azért, mert rosszak az utak. Ilyen egyszer van az életben, ki tudja járnak-e itt még valaha. Borzasztó lenne elmenni innen, később megbánnák, hogy miért nem voltak keményebbek, elfogadhatták volna, hogy tovább tart az út. Dave-nek az az egyik utolsó mondata, hogy: „Ne hagyják ki azt, amit élveznek az útban.” Ewan és Dave beszélgetése közben a helybéliek megjavítják a motort. Charley meg is dicséri őket: „Fantasztikus milyen találékonyak ezek az emberek.”. A jól végzett munka után tubákolnak egyet, ez amolyan pipaféleség. „Nehézség helyett a szépségre kell koncentrálni.” Ewan szerint. Nem gondolta ő is, hogy könnyű lesz, de arra sem számított, hogy az első reakciója az lesz, hogy tűnjünk el innen. „Kerüljük ki Mongóliát! Miféle hozzáállás ez?!” – kérdezi magától felháborodva Ewan. Videó naplójába Ewan színt vall: „Azt hiszem ez volt a mélypont. Tovább haladunk a tervezett útvonalon, jobban figyelünk a környezetünkre. Lazábban vesszük.”

A csapat felállítja a felborult terepjárót, kitörik a betört szélvédőt, és folytatják az utat. Ewanék találkoznak a csapattal, és egy ideig együtt mennek. Charley visszaemlékszik felesége bíztató szavaira: „Sose felejtsd el, hogy valószínűleg ez lesz élete legnagyobb kalandja, de akármilyen menjen tovább.”, teszi hozzá Charley „És igaza van.”

Végre sikerült túltenniük magukat, a lelki bajaikon, mert ezek első sorban lelki problémák voltak. Ewannak láthatóan jót tett a Dave-vel való hosszú beszélgetés. Most már nem megfáradt, elkényeztetett mártírokat kell nézni, hanem felszabadult lelkes kalandorokat. Mindent megint hasonló intenzitással és vidámsággal meséltek és kommentáltak, mint az utazás elején. Össze sem lehet hasonlítani megtört önmagukkal.

Az utazás 42. napja, Ondorhangay.

Nem menekülnek el, tovább mennek, nem nyulak, hogy az első nehézségnél megfutamodjanak. Ismét külön válnak a csapattól.

Legjobb úton mennek, amivel eddig találkoztak Mongóliában, de döngölt földre hasonlít. Azt mondják keletre jobbak az utak. Ewan csodálkozik a városok nagyságán: „Furcsa milyen kicsik a térképen jelölt városok, mivel szerepelnek a térképen, az ember azt hiszi, hogy akkor már jelentősek.”. Megállnak és kapnak ételt egy háznak aligah nevezhető viskóban. Nagy zsírdarabokat főznek az ételbe, mert állítólag könnyebb elviselni a hőséget, és télen melegen tart.

43. nap, végre elérték a Fehér tavat. Ewan elhanyagolta a naplóját, ezért úgy érzi magát, mint egy diák, aki nem csinálta meg a házi feladatát. Ezért a kamera előtt eszik egy dobverőt(nem tudom mi az, biztos ezt a nevet adta annak az ételnek. Mintha egy félig lerágott csirkecsontot szopogatna.). Aztán elnézést kér, hogy biztos, nagyon gusztustalan ezt nézni, ezért abba hagyja. Elkezd esni a hó májusban.

Ewannek, honvágya van, nem is honvágy, hanem inkább családvágy. Elindulnak tovább. A Fehér tó partvidékét Ewan ismét Skóciára hasonlítja, illetve annak nyugati partvidékére. Én nem tudom, milyen Skócia, de hogy nem hasonlít rá minden a világban, az szinte biztos.

Mindenki kedves és barátságos velük. Meghívták őket egy jurtába, ahol „Szó” elnevezésű ételt adnak nekik. Cukrozott tejes löttyöt bekortyolják, mivel minden szárított tehén trágyával főznek, különös földes íze volt. Ez az első kaja, ami Charley-nak is izlett, azt meg már megszokhattuk, hogy Ewannak minden ízlik.

Egy folyó útjukat állja Ulám-bátor felé. Csak egy rozoga híd van rajta, amit használhatatlannak vélnek, ezért meg sem próbálják rajta az átkelést. Mikor Charley egy szál alsónadrágban átkelőt keres a folyón, akkor fogja magát és motorral áthajt a hídon egy helybéli. Hülyén érzi magát Charley, hisz ha megpróbál átkelni a hídon sikerült volna, erre mezítláb gázol a kis folyóban, keresi a legsekélyebb részét, hogy ott átevickéljen.

45. nap Kharkhorinban megállnak, egy mongol kolostort látogatnak meg. Ewan megdícséri a kopogtatókat, ami egy sárkány fejéből és nyelvéből volt. Egy napnyira vannak Ulám-bátortól. Claudio ismét lerobban, de most már vidámabban veszik tudomásul, és együtt bütykölik meg a motort. Kicsit cikizik is Claudiót, hogy megint miatta állnak.

Minden homokos, és ezért nehéz kormányozni, fárasztó. Ewan azt kívánja, hogy bárcsak kikerülnének valami köves vagy agyagos terepre, mert ott könnyebb a kormányzás. Így teljesüljön minden kívánsága. Az út mentén padkát vesznek észre, alig látszik ki a homokos föld alól. Látszik, hogy errefelé nem használják az utakat, akkor se, ha van. Semmi kétség, aszfalt utat találtak aminek, úgy örülnek, mint a kisgyerek a karácsonyi ajándékoknak. Ráhasalnak, megcsókolják, persze a minősége sokkal rosszabb, mint a legrosszabb kazak úté. De az eddigi mongol utak legjobbika. Charley az úton fekve mondja: „Milyen szép, sima és mongol.” Nulla kezezve mennek kihasználva, az út adottságait, miszerint, azt, hogy járható.

Főváros közelében legalább néminemű közlekedési lehetőség felfedezhető és az is iagznak bizonyult, hogy az utak keletre jobbak.

46. nap Ulám-bátor.

Találkoznak Ted Simonnal, ő írta A Jupiter utazásait. Ewan egyből csinál neki egy kis reklámot: „Akinek nincs meg azonnal vegyen egyet.”. Hogy Charley is meséljen valamit, most ő mondja el, hogy ez a könyv adta az ötletet annak idején Ewannak a világ körüli útra. Az író a 70-es években 4 év alatt körbe utazta a földet motorral. Ted Simon szerint: „Teljesebb élményt ad a motoros világkörüli út, mert ki van téve az ember az elemeknek.”.

A piacon mongol motoros csizmát vesznek. Ewan a parasztosabbat szereti, mert nem táncolni akar benne, hanem motorozni. Megpödri közben a már igen termetesre nőtt szakállát. Már lassan dupla annyi, mint a filmben. Sőt talán több. Körülbelül úgy néz ki, mint ahogy kinézhet a megtört kissé ápolatlan Obi-Wan 2-3 évvel az ep3 után.

48. nap.

Ma birkózni fogunk. A mongol birkózás nemzeti sport, de senki ne a hagyományos birkózásra gondoljon, sárga szőnyeg (aki nézte most hétfőn dec.12-én a Világfalut, ott is lehetett látni ezt a sportot)stb. Szertartás a lényeg benne, birkózás előtt sas táncot járnak, utána pedig a vesztesnek elrepül a legyőző szárnya alatt. Charley Jimmel (a csapatban az egyik kameraman) fog birkózni egyet. Ewannak nincs kedve kisgatyára vetkőpzni és bírkózni. Charley győz, de rosszul csinálja a rituálét, mert ő repül el győztesként.

Főváros, viszonylag normális vannak autók, éjszaka fények világítás. Itt meglátogatják a helyi irodaház fűtőcsövei mellett lakó utcagyerekeket, őket az Unicef próbálja támogatni ételt kapnak és lehetőséget, hogy kiemelkedjenek. Ezek a gyerekek különböző okok miatt kerültek ide, vagy meghaltak a szüleik, vagy nem volt pénzük eltartani őket.

Ulám-bátorból egyenesen északnak veszik az irányt, az orosz határhoz. Egyből látszik a változás, vannak utak, teljesen más a környezet. Visszagondolva imádják Ewanék Mongóliát. Máris hiányzik nekik, az a teljesen szokatlan kultúra. Ewan elvarázsolja érzi magát, hisz itt ismét Oroszországban teljesen már minden, civilizáltabb. Ulan Ude az első állomás és megállnak egy ember magasságú Lenin fej mellett. Claudio hajat vágat, kopaszra nyírják. Ewan is igazít a séróján, kicsit a szakállából is vágat, ismét ep3-as kinézete van. Charley megfázik, gyógyszert szed.

Bajkál tóhoz tesznek egy kis kitérőt, mert ez a tó a Föld édesvíz készletének egyötöde. Csalódnak benne, azt hallották róla, hogy olyan, tiszta, hogy lelehet látni az aljára. Azt hitték olyan, mint a Genfi-tó. Ellenben koszos, mocsaras és sok a szúnyog. Egy sámánt várnak, hogy szellemet idézzenek, de nincs nagyon hozzá kedvük, egy ilyen lehangoló helyen. De a sámán megtisztíttat velük egy 5 méteres partszakaszt az ágaktól. A tűz körül faágakkal járkálnak.

Továbbállnak. Ewan meséli, hogy keletre utazó típus, nem szeret nyugatra utazni. Közben ismerteti velünk a további útitervet. Chitából vonattal Tyndába, onnan Yakutskba, onnan hajóval a Csontok útjára, ezen az úton jutnak el Magadanba, ahonnan Alaskába repülőnek.

Ewan Szibériáról énekel egy rögtönzött dalocskát. Megállnak valahol enni, és kamion sofőrökkel beszélgetnek, mert ők maguk nem tudják, hol járható az út. Egy folyónál táboroznak.

55. nap. Még mindig nem döntötték el, hogy Chita-ból vonattal mennek tovább, vagy közúton, feltéve ha létezik. A térképen szaggatott vonallal van jelölve ez az 1000km, ami azt jelenti, hogy épül. Charley szerint szörnyű lenne ha a vonatból kinézve szép azfalt utat látnának.

Végül arra jutnak, hogy mivel bizonytalan az út létezése, ezért vonattal mennek. Pályaudvarra menet Claudio árokba sodródik, túl gyorsan akarta bevenni a kanyart.

Találkoznak egy sráccal, aki tud nekik tolmácsolni Eriknek hívják. Megkérdezik feltehetik-e a motorokat. „Csak utasoknak van hely” – érkezik a rideg válasz. Megbeszélik, hogy had utazhassanak a tehervagonban a motorokkal együtt. Beleegyeznek, de később valamiért visszakoznak. Valami ellenőrzéstől félnek, hogy lebuknak. Ewannak csak végső esetben jut eszébe illegális megoldás. Milyen érdekes, hogy talán nekünk elsőre illegális megoldás jut eszünkbe, nekik meg utoljára. 3000 dollárért feltehetik a 3 motort a tehervagonra. Tiszta vadnyugat, mondja Charley. „Szibériában nem szabad kihagyni a vonatot.” – mondják most már teljesen nyugodtan, hisz nem sok utat látnak a vágányok mellett. Furcsa érzés, hogy ők most csak utasok. Nehéz lepakolni a motorokat, de sikerül. Az első defekt Tynda után, Charley motorján kell kereket cserélni. Ewan „jó szokása” szerint végig ökörködik kerékcsere közben.

57. nap Nagornij. Ewan motorjának váza mindkét oldalon eltört. Meg kell hegeszteni, visszamennek Tyndába. Nem olyan egyszerű, mert szerezni kell egy teherautót, amire felpakolják Ewan motorját. Egész nap nem jön egy kocsi sem, egy jött, de az nem oda megy. Mindenesetre jól megtanulták azt, hogy Szpaszíbá. Miután ezt a kis kitérőt megoldották, visszamentek meghegeszteni a motort, kivesznek egy szabadnapot, aztán indulnak tovább Yakutsk-ba. Kirándulgatnak, találkoznak egy Lenin szoborral a szibériai erdő közepén.

Óriási a por az utakon, csak úgy tudnak teherautót előzni, ha belehajtanak a porfelhőbe, ami sűrű fehér ködnek látszik. Nem látnak semmit, csak amikor kijönnek a felhőből. Ewan szerint beteges élvezet, de miután kijönnek a felhőből, mintha újjászülettek volna, hisz túlélték az előzést.

Yakutsk-ban megállnak enni, nem fogad el pénzt a vendéglátójuk. Mégis nagy árat fizetnek. Claudio kint hagyta az övtáskáját, mindene benne volt. Hitelkártyáját, papírjait és a sátrát ellopták. Ewan fel van háborodva „Motorról lopni, olyan mint gyilkolni. Hiszen csak a túléléshez szükséges dolgok vannak rajta.” Charley-nál kell aludnia.

Ewan az otthonára gondol és egy kicsit furcsának érzi, hisz fizikailag nem lehetne távolabb tőle. Világ túlsó felére értek.

Legtöbb út csak télen járható errefelé, mert be vannak fagyva. Valahogy át kell kelniük a folyókon. Olyan helyzetbe kerülhetnek, ahonnan nem tudnak továbbmenni. Ez a legnehezebb része a utazásnak, de visszagondolva a legjobb része.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 2 héttel később...

Long Way Round 6. rész

 

61. nap Yakutsk. Hőseink folytatják útjukat, a kompkikötő felé igyekeznek, mert itt egy részen, csak komppal lehet átkelni. Az út mellett egy vízbe borult, és beleragadt teherautót látnak. Felmásznak rá, de egy hajléktalan lakja, aki nem volt túlságosan boldog, hogy felkeltették. Komppal átkelnek a folyón keletnek, a lápvidéken.

Vízben motorozni kiborító, ettől Ewan ismét félni kezd.

Megérkeztünk a Csontok útjára. Sztálin mikor építette ezt az utat, a munkatáborok szerencsétlenjeivel, akkor a halottak holttestét is beleépítették az útba, ezért nevezik a csontok útjának. Mindenki szerint járhatatlan az út, de mindenki szerint más része járhatatlan. De a helybeliek abban egyetértenek, hogy őrültség tovább menni. Azok már elég őrültek, akik nekivágnak egy világkörüli motoros túrának. Kemény tél miatt olyan magas a folyók vízállása, hogy nem jutnak át rajta. Út mentét meghalt sofőrök emlékkövei szegélyezik. Nagyon nehéz lesz, lekéshetik a magadani repülőjáratot, ami hetente csak egyszer jár.

Folyókon gázlókat keresnek. Néha nem is értem, hogy csinálják, hisz már a folyó közepén akadnak meg, nem tudom, hogy jönnek ki belőle, és miért nem a túlpartra húzzák ki. Ezeket nem mutatták. Medvéknek ilyenkor van a párzási időszaka, veszélyes ilyenkor a turistáknak. Ewan megmutatja a szúnyogok által összecsípett fenekét. Ronda nagy vörös csípésnyomok. Majd hozzátesz: „A tökömön is van 3. Jól belakmározott a rohadék.”. Miután megmutatta legújabb sérüléseit, megosztja velünk legújabb tapasztalatait: „Soha nem voltam, olyan helyzetben, ahol a természet tartott vissza.” Ha egy nagy folyón nincs biztonságos híd, akkor bizony nem tudnak átmenni. Ilyennel bőven találkoztak. A következő folyón híd ugyan volt, de a közepe le volt szakadva, és ott egy létrával hidalták át a kritikus részt. Charley és Claudio a városba mennek, hogy szerezzenek egy járművet, ami képes őket átvinni. Ewan egyedül van fésülködik a kamera előtt, majd felnevet, hogy ez egy fésületlen műsor. Neki itt is minden Skóciát juttatja eszébe: „De szép ez a táj. Döbbenetes, hogy a világ milyen sok része hasonlít Skóciára, ez alátámasztja azt az elméletemet, hogy az egész világ Skóciában készült. Az egész világot saját képünkre formáltuk.”

Eközben Charley-ék tovább keresnek valami szállítóeszközt. Persze nem találnak semmit, mindesetre, holnap, ha törik, ha szakad át kell jutniuk. Az az ötletük támad, hogy a rozoga hídról leengednek egy rámpát, amin leeresztik a motorokat a leszakadt felére, ami még a víz felszíne fölött van. De ez nagyon veszélyes, mert ha nem sikerül, 6 métert zuhanhatnak, és a jégre érkeznek, ha nem törik be, akkor onnan kéne kimotorozni. Claudio szállást keres éjszakára, mert a múltkor ellopták a sátrát. Ewan viccesen jegyzi meg: „Elhagysz minket, hogy a városban aludj egy másik férfival. Charles nem fogadtad be a sátradba?” Claudio a szállásán elmondja, hogy mindenkinek így a legjobb. Talán, sőt biztos, neki a legjobb most a helye, mert ugyan Charles-nak kétszemélyes a sátra, mégis kényelmesebb így. Még valamiféle fűtés is van a kis viskóba.

Másnap reggel esik az eső, így nem próbálkoznak meg a rámpás hadművelettel, mert majdhogynem biztos, hogy megcsúszik a gép. Át viszik a cuccokat gyalog, hisz létrán elég jól járható a híd leszakadt szakasza. Egész délelőtt egy jármű sem jött. Majd délután jön egy hatalmas Kamasz. Sikerül felhajtani rá, ennek a gépezetnek, pedig nem jelent gondolt áthajtani a vízen, pedig a szélvédő aljáig ér a víz. Ő is Magadanba megy, vagyis ha megakadnak, akkor jön és ugyanúgy átvisz a jövőbeli folyókon, csak be kell várniuk.

Ewan vakarja a szúnyogcsípéseit, nem éppen a legilledelmesebb módon. Mindig viszketnek – teszi hozzá. Egy fogolytábort találtak, ami a Csontok útja építésének korából van. Sok romot találnak és a egy diesel motort. Körül-belül 20 millióan haltak meg az építés során. Találkoznak egy medvével, messziről látták az úton. Beragadnak a mocsárba, nagyon nehéz kihúzni és fárasztó, de sikerül.

Ewan a videó naplójába: „Nézzék ez a cseppeket a lencsén, nincs erőm letörölni. Ez nem jó hozzáállás!”. Dorgálja meg magát Ewan és letörli. Az út egyre rosszabb, sok sár, kavics pocsolya. Ewannak emiatt víz jut a motorjába, szét kell szerelni, hogy kiszárítsák. Majd működik a motor, csak a kipufogóból elfelejtették kiönteni a vizet, így borzalmas hangok közepette, mint egy szökőkút kilőtte a vizet.

Charley megsérült meghúzódtak a lapockájára tapadó izmok. Le akarta emelni a támaszról a motort, az megcsúszott, Charley megpróbálta megtartani a motort, de a lapockára tapadó izmok nem bírták. Eközben ismét vízjutott, de most mind a két motorba. Szerelés közben megjött a csapat, orvos vizsgálja meg Charley-t. Nem motorozhat. Ez a terep legyőzte őket.

Vaszilij megint a családot hozza fel példának, hogy minek kockáztatni. Most jó neki, ha belerokkan.

Charley-nak rosszul fog esni, hogy nem motorozhat, de a kocsiban kell utaznia tovább.

Feltették a motorokat a kamaszra ismét, és egy újabb folyón mennek át, most csak a terepjáró szélvédőjéig ér a víz, nem a Kamaszig. Kamasz nélkül erre felé nem tudnának haladni.

Meglátnak egy medvét az út mentén. Megvadulnak az oroszok. Fegyvert fogtak és lelőtték. Kellett a bőre. Megnyúzták, kibelezték, kivágták az epehólyagját (ezt a kínai gyógyászatban használják.). A tetemet otthagyták az erdőben.

Ewan szerint ez undorító. Charley kicsit megvédi őket, hogy itt nagyon kevés a sofőrök fizetése, ezért kénytelenek orvvadászni némi plusz pénzért. Ewant nem érdekli mennyit kapnak (600 USD), ez az állat a saját területén él, senkinek nincs joga lelőni.

Úton egy nagy repedést fatörzsekkel „foltoznak be”, de előbb hozzá ki kell vágni a fákat. Motorozás közben hólyagos lett Ewan keze, és az egyik favágás közben szétrepedt a bal kezén a jegygyűrűje alatt. Nem volt szép látvány, de Ewan még ebből is viccet csinál. Vékony hangon beszél, és közben nyitogatja a szétrepedt hólyagját. „Véreshólyag a nevem, ismered a tesómat vízhólyagot?” Kamera közelről mutatja a kezét, amin a sok munka árulkodik.. Körmei és tenyere nagyon koszosak, mint egy építőmunkás keze. Sok órát kell majd eltöltenie a manikűrösnél, hogy rendbe hozza a kezét a következő filmre.

Charley sajnálja, hogy nem segíthet, Ewan élvezi a munkát.

Egy folyó egyszerűen elmosta az utat. Nagyon mély, és a kamasz nem tud átmenni, mert az elmosott úton egyszerűen lebillen és orra esik. Ewan a helyzet tanulmányozása közben kitalál egy sztorit, hogy Brad Pitt-tel találkoznak szemben, aki egy haverjával indult el Londonba New Yorkból. Pont az ellenkező irányba, mint ők, ezen jókat nevet, de csak egyedül a kamerának. Mikor mutatják be a filmeteket? – kérdezi a képzeletbeli Pitt-től. Míg ezzel szórakoztatja magát, kiderül, hogy szemből is át akarnak jönni az elmosott úton. Őket figyelik, megpróbálnak átmenni, túl meredek a rámpa orra esnek, de egy másikkal kihúzzák. Következő nap reggel megpróbálják megint, mert reggel alacsonyabb a vízszint.

Úgy is volt, reggel 30 cm-rel alacsonyabb volt a vízszint, de még így is le kellett bontani egy kicsit a csontok útjából, hogy megfelelő meredekségű rámpát kapjanak.

A rámpa bevált és jó szibériai szokás szerint, erre inni kell. A kisebb furgon majdnem felborult, de a már átkelt kamasz kihúzza. 10 heti filmanyag van a teherautóban és 100 ezer dollár értékű technika. Nem vállalunk nagy kockázatot azzal, hogyha arra tippelünk, hogy átérnek vele sértetlenül, hisz ha nem értek volna, nem készült volna el a sorozat…

Amikor valami akadályba ütköznek, vagy átkelnek, vagy vége az utazásnak. Később többször meg kell ismételni ezt az útbontásos hadműveletet, de már rutinból megoldották. Mondhatni belejöttek, mint kiskutya az ugatásba.

Újra használható útra érnek, ahol ismét tudnak motorozni. 30 km-re állnak meg Magadantól. Nagyon sok a szúnyog. Reggel dupla adag zabkását kapnak, mert melegen tart.

76. nap Magadan.

Megérkeztek az emlékműhöz, amit azoknak emeltek, akik életüket vesztették a Csontok útja építése közben.

Furcsa embereket látni, furcsán érzik magukat, talán azért, mert nagyon régen láttak embereket.

Szálloda szerűségben zenélnek egy kicsit, Ewan is gitárt ragad.

Szergejtől és Vaszilíjtól elbúcsúzik a csapat. Mindenki szentimentálisan emlékszik az Ázsiában eltöltött 2 hónapra. Repülőre szállnak és irány Alaszka, ahonnan már senki nem állíthatja meg őket New Yorkig. Nehezén túl vannak.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Szerény véleményem szerint az út nehezére fognak majd később szívesebben emlékezni. Emlékként már maga lesz a csoda, nem mintha eredetiben nem az lenne, de akkor még érzik a testi és szellemi fáradtságot, stb. ami vele jár.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 2 héttel később...

Long Way Round 7. befejező rész

 

79. nap Anchorage, Alaszka.

Sikeresen átmotorozták a legnagyobb földrészt. Ezután mindenki amolyan jutalom útnak tekinti az amerikai kontinens átmotorozását, mivel utak biztosan vannak.

Megérkezés után kicsit helyre kell pofozni a motorokat a Repülőn is szenvedett sérüléseket, mert sokáig oldalra volt fektetve és ettől beragadt a váltó.

Hőseink nem aludtak előző éjszaka, most ezt szenvedik meg. Eddig sosem hagytak ki egy alvást sem, ezért megviseli őket, emellett a különleges igénybevétel mellett. Amíg a motorokat javítják kivesznek két nap szabadságot. Vadonba mennek és figyelik a fürdő barnamedvéket és bocsaikat.

Ewan kicsit megint levágatott a szakállából. Így kommentálta: „Tetszik? Le kellett vágatnom mert állatok laktak benne. Fészket rakott néhány madár, itt pedig egerek laktak.” Most ismét Ep3-as fazonra van vágva, talán készülnie kell az utóforgatásra?

Kajakoztak egy kicsit a vízen, közben egy óriási jégtömb a vízbe zuhant a hegyről. Ha éppen a hegy mellett csónakáznak gondjaik lehettek volna, így viszont csak egy óriási élménnyel lettek gazdagabbak.

Hihetetlen, hogy néhány napja a csontok útján semmi nem volt, itt pedig mendent meg lehet venni az élelmiszerboltban amire szükségük van, sőt, még többet is, hisz nincs szükségük fegyverekre 44-es magnumra. – mondja Ewan. Hajókáznak egy kicsit az óceánon és csodák csodájára látnak delfineket, pedig sokan csak delfinekért mennek hajóval ki, nekik nem jönnek elő, mi pedig láthatunk. Már csak 20 nap van az útból.

Szép tiszták a motorok, működik a GPS. Még a McDonaldsokat is kiírja.

1,8 millió hold gyulladt ki Alaskában, óriási erdőtűz van. Bemutatják nekik a tűzoltást, helikopterrel.

Nagyon fáradtak, pedig itt a legjobbak az utak, valószínűleg most jön ki rajtuk az út eddigi fáradalmai. Elhagyták Alaszkát. Július 29. a tervezett érkezés. Vigyázni kell a kavicsos utakkal, errefelé sok van. Beleszólt az üzlet is az útba. Ewannak el kell olvasnia néhány forgatókönyvet. Fel kellett hívnia a londoni és a Los Angeles-i ügynökeit is. Nevetségesnek tartja a millió dolláros filmeket, azok után, hogy látta a csernobili gyerekeket, a kazahsztáni falmászó srácokat és a mongol árvákat.

Nem szeretem, mikor Ewan ilyen világigazságokat mondd, mint ez vagy, ne lőjük le a medvéket. Ő könnyen beszél, nincs gondja semmire. Kedvtelésből körbemotorozza a Földet, és pont a millió dolláros filmeknek köszönheti. Persze legalább rájött, hogy mennyire másak az ő gondjai, a halandó pénztelen szegény emberekhez képest.

Ewan ismét nosztalgiázik, hogy az utolsó napig gyűjtötték a szennyest a színészképzőben. Ezt annak az apropóján mondja, hogy új ruhákat vesznek, mert nem akar túra motoros cuccban motorozni. Charley a tónál maradt és ő is nosztalgiázik egy sort. Nürnburgringen lógatták utoljára így a lábukat, mint most.

Dawson Creek. Charley örül, visszakapták a telefonjaikat. Ewan bekapcsolja 28 üzenetet kapott, ebből 20 az ügynöktől és a sajtótól van. Lovagolnak egy bölényfarmon, kicsit a mongol pásztorokra emlékezteti ez őket. Lassan ez az egész epizód átmegy amolyan visszatekintő műsorba, hogy merre is jártunk, de ez így van rendjén.

Inga hintáznak egy vidámparkban. Charley nem akar, ezért Ewan az egyik operatőrrel, Jimmel megy fel, akivel Charley birkózott Mongóliában.

Karamboloztak, Ewanba jött hátulról egy Honda. A túra doboz felfogta az ütközést, megmentette az életét. Fiatal srác az első balesetében 3 motorost ütött el. 20 perc alatt helyre kalapálták a dobozt.

Utolsó határátlépés, belépnek az USA-ba.

96. nap Libby, Montana.

Lovagolnak egy Ranchen. Marhákat terelnek és élvezik a lovaglást.

Megmutatják a motelben a szobájukat. Nem emlékszenek a város nevére, de a számlából kiderítik, hogy Hungryhall. Ewannak, csak egy széthajtható ágya van. Ezzel cikizik is a többiek.

Ewan érzi, hogy közeledik a vége, és először gondol rá szomorúan.

Ilyen útra vágytak, Mongóliában és Szibériában, sehol egy kátyú.

Megérkeztek a Rushmoore hegyhez. Táblán mutat Ewan 2 McGregort (Donald E. McGregor és Wilson T. McGregor). Azt mondja tőlük származik a hegy ötlete, vagyis ezt is a skótoknak köszönhetjük, hogy itt van ez az emlékmű.

Carl húgát meglátogatják. Ő segített Ulangomból Ulámbátorba szállítani Claudio törött motorját. Adott egy saját készítésű érmét, és megkérte az utazókat, hogy adják át a húgának, mert úgyis útba esik. Megtalálják és átadták az érmét. Baszélgetnek, hol dolgozott eddig Carl. Ewan azt mondja, hogy arra jutottak Charly-val arra jutottak, hogy Carl az USA James Bond-ja. Közben Obi-Wanosan pödri, az újra hosszú szakállát.

Ezután Jimit látogatják meg, a már eddig sokat megért operatőr szüleihez mennek. Házikosztot ehetnek.

Küzdenek az elalvás ellen, veszélyes így motorozni.

Arról viccelődnek, ha vége kicsit üresebb lesz az életük.

Ewan reméli, hogy példa lesz ez sokak számára, sokan kérdőjelektől félnek, de pont ez teszi izgalmassá. Emberek mindenhol segítőkészek.

Megnéznek néhány Choppert. Sok Chopper őrült azt vallja, hogy a biztonság, csak másodlagos. Ha így jobban néz ki nem baj, ha letépi a nadrágod alsó részét. Kicsit Choppereznek, majd tovább állnak.

107. nap Rock Tavern, New York állam.

Dave titokban ide hozza a családot, Ewan Jedi ösztöneivel megérzi, hogy itt vannak, Charley is ezt érzi, de hogy hisz Ő nem Jedi. 

De Dave letagadja, majd Charley kislánya előbukkan, Ewannak pedig a felesége. Megőrül a neje a szakálltól. „Le kell vágni, nem látom az arcodat.”

BMW interjút akar tőlük tartják távol Ewanékat, de egy kép és egy rövid interjúban megegyeznek. De a motoros álszerkóban a riporter Ewan apja. Ewan nagyon meglepődik. Dave megdicséri magát, hogy ez volt az út legjobban megrendezett része. Rengeteg motoros kíséri be őket a városba.

2004. július 29. délután 2 óra, vagyis amikorra ígérték, megérkeztek.

Pezsgőznek, mint a Forma-1-es futam végén. Jól lelocsolnak mindenkit.

Mindenki meg van hatva, de ez érthető.

 

Ewanék megvalósították az álmukat, és a miénket is azzal, ahogy Obi-Wan Kenobit alakította.

Gratulálunk és köszönjük! :41:

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én szeretném megköszönni mindenkinek, aki velem tartott ezen a világkörüli úton és az én tolmácsolásomban követte az utazást. Remélem nem volt annyira unalmas és száraz előadásom. Nem sikerült teljesen elrontanom ezt a csodálatos kalandot.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én is szeretném megköszönni, hogy a jóvoltodból követhettem az utat, ha már tévén nem állt módomban. Nagyon jó volt olvasni, igazán élveztem :)

És persze Ewanéknak, hogy megosztották velünk az élményeiket.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 5 héttel később...

Találtam az indexen egy leírást a könyvről, ami ugyanerről a túráról szól.

index-ről van egy link egy motoros oldalra, ahol szintén van egy rövid leírás a könyvről.

 

Magyar kiadásban is megjelent, de képek nélkül. 3600Ft-ért igazán rakhattak volna bele képeket. Ennyiért tuti nem veszem, meg, majd ha beadják használtkönyvesboltba olcsóbban.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ennyiért tényleg rakhattak volna bele képeket is ;)

Azt hiszem, én sem fogok rögtön a könyvesboltba rohanni érte, ahhoz kicsit sokba kerül egyelőre.

 

Pont ma reggel olvastam arról, hogy jövőre indulnának erre az új túrára. Az sem lesz semmi. Keresztül a Szaharán, és őserdőn. Lesz kaland bőven.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 5 hónappal később...
  • 9 hónappal később...
  • 6 hónappal később...
  • 7 hónappal később...
  • 9 hónappal később...

Hm, én most nézem a Long way Downt, és nagyon bírom. A tegnapi harmadik részben Ewanék ellátogattak Tunéziába, oda, ahol az SW filmek pár jelenetét is felvették az EpIV-ből. A poén az volt, hogy Ewant senki sem ismerte fel, pedig volt, hogy ott állt egy életnagyságú EpII poszter mellett, amelyen Obi-want elég nehéz nem észre venni...

 

A második részben elsütött egy "Be mindful of your thoughts"-ot, fel is kaptam a fejem :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.