Ugrás a kommentre

Filmek


Bomarr

Ajánlott hozzászólás

Előbb-utóbb integrálva lesznek az MCU-ba, és bőven a 4. fázis után.
Egyébként meglehet nyugodni, Deadpool megmarad R-rated-nek. 

Update: http://marvelmagyarorszag.blog.hu/2017/12/15/az_x-men_es_a_fantasztikus_negyes_csatlakozni_fog_az_mcu-hoz

Szerkesztve: - RacerX
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

1 órával korábban, Darth Revan9 írta:

És ez azt jelenti,  hogy újra is kell indítani ezeket a vonalakat? Tehát új Deadpool kell, ami elüt a Reynolds-félétől? Az X-men: Az elsők vonala sem folytatódhat a Dark Phoenix után?

Ryan Reynolds-nál nem lesz recast. Az X-Ment nem tudom. Előbb utóbb biztos lesz abból is. Azért gondolj bele hogy azok a filmek nem napjainkban játszódnak. Az Apokalipszis is a 80-as években van.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

2017.12.28. - 16:35, RacerX írta:

Mit lehet tudni róla?
És egy másik kérdés: A 2008-as Cloverfield és a Lane 10 között van valami kapcsolat?

Egyszerre játszódik, de sajnos már ez is spoiler a lane 10 re nézve. Nekem amúgy az utóbbi sokkal jobban tetszett. Hányok a hálisten bölcsőhalált halt kézikamerás stílustól.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Az első film, amit idén megnéztem, az a Jumanji  Welcome to te jungle :D

 

Kíváncsi voltam, miért szorongatja ennyire a TLJ-t a box office listákon...

A film végén rájöttem. Végig pörgős kalandfilm, rengeteg humorral.  Ideális családi mozi. Jack Black és Karen Gillan szenzációs volt.  Nagyon jó poénokat írtak a karaktereiknek. Kevin Hartról nem is beszélve. Rock meg hozta a formáját, amikor ütött, akkor repült minden :D 

Kedvem is támad megnézni majd az első részt :)

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Tavaly már listát vezettem a megnézett filmekről és összesen 166 olyan alkotás volt, amit 2017-ben láttam először. Szerencsére a nagy részük kifejezetten jó film volt, bár becsúszott néhány borzalmas is. A legrosszabb film, amit tavaly láttam az 1953-as Cat-Women of the Moon volt. Egy holdutazós film még a tényleges holdutazás előtt. A filmben a szomszédos égitesten óriási szőrös pókok meg teleportáló nők élnek. Ez így leírva tán izgalmasnak hangzik, de nem az. Hasonlóan borzalmas volt a 2016-os japán Godzilla is, amiben össz-vissz egy értékelhető jelenet volt, egyébként az egészet lehetett volna kukázni. "A lány a vonaton" meg csak szimplán felbosszantott az együgyü szereplőivel.

 

A sok jó film közül összesen 21 volt, ami toronymagasan kiemelkedett. Ezek új kedvencek lettek. Mindegyikről írnék röviden pár szót. Aszerint rendeztem sorba őket, hogy mennyire tetszettek.

 

21. Sabrina (1954, USA)

Tavaly fedeztem fel magamnak az Audrey Hepburn filmeket és ez volt közülük az egyik legbájosabb. Sajnos régen divat volt a huszonéves szinésznőket 40-50 éves csávókkal romantikáztatni. Eme tény sajnos tönkre is teszi kicsit a film végét, de az első 1 óra valami eszement bájos.

 

20. A szamuráj (Le Samurai - 1967, Franciaország)

Nem vagyok a lassú filmek nagy rajongója, de ez betalált. Kis túlzással olyan mintha a "Volt egyszer egy vadnyugatot" átrakták volna a '60-as évek Párizsába. Ha van reinkarnáció akkor a következő életemben szeretnék olyan cool lenni, mint a kalapban feszítő Alain Delon.

 

19. Némaság (Silence - 2016, USA)

Az interjúk meg a dokumentumfilmjei alapján tudtam hogy van egy csendesebb, elmélkedősebb Scorsese, aki nem csak a gengszterekről tud mesélni. A mester végre megmutatta ezt a filozofikus arcát. Nem vagyok keresztény (sőt), de ez a keresztény film mégis megérintett. Scorsese titka, hogy nem papol.

 

18. A hihetetlenül zsugorodó ember (The Incredible Shrinking Man - 1957, USA)

A régi B-filmekkel szemben elfogult vagyok. Alapból nagyon bírom őket, de ez most valami egészen más volt. Tudtam hogy egy zsugorodó férfiről szól úgyhogy gondoltam majd kapok néhány jópofa retro effektet, meg a poszter alapján sejthető volt hogy miután a főhős összemegy meggyűlik a baja a macskával, úgyhogy lesz valami akció is. Azt nem gondoltam, hogy ennyire komolyan fogják venni az egészet és ilyen jól sül el. Igazából ez nem is B-film. Az alapötlet annak tűnik de mégsem az.

 

17. A rúgós késes csajok (Switchblade sisters - 1975, USA)

Ha Quentin Tarantino nem kezd árongani róla, talán sose nézem meg. Igazi B-filmről van szó: arról a fajtáról ahol a gyors-étteremben a magányos cicababának is ezüst-ostor lapul a szoknyája alatt. Tarantino azért is szerette, mert olyan mintha valamiféle olvasztó-tégelye lenne a kor B-filmes irányzatainak: egy kicsit bandafilm, egy kicsit blaxploitation, egy kicsit meg női börtönfilm, úgy hogy közben a koktélba a sarkos figurái és megannyi túlzása ellenére képes némi klasszikus értelemben vett drámát is bevinni. Minden elismerésem.

 

16. Gyilkos vagyok (Double Indemnity - 1944, USA)

A régi film-noir-okban már többször is csalódtam. Talán épp ezért volt annyira kellemes meglepetés ez a film, ami már az első kockáival beszippantott és egész a befejezésig nem eresztett. Eddig a legjobb film-noir amit láttam.

 

15. A szép és a szörnyeteg (La belle et la bete - 1946, Franciaország)

Disney rajongó létemre nem vagyok oda a Szépség és a szörnyeteg rajzfilmért, a tavalyi Emma Watson-féle feldolgozás meg szerintem egyenesen borzasztó lett. Pedig a történet nagyon erős, lenne benne bőven potenciál. Ez a régi francia film pedig ki is aknázza ezt. Ritkák azok a tündérmesék, amik a vásznon vissza tudják adni az eredeti történetek mélységét. Amik elérik, hogy a varázslat ne csak filmes hókuszpókusz legyen hanem tényleg elbűvöljön. Itt ez megtörtént.

 

14. Kamerales (Peeping Tom - 1960, Egyesült Királyság)

Alsó hangon is 10 évvel megelőzte a korát. A maga idején mindenki -kritikusok és a nézők is- egyaránt utálták, ma már viszont a thriller műfaj egyik legnagyobb klasszikusaként tartják számon. Okkal. A képei viszont annyira erősek, hogy a '70-es évekig kellett várni mire előjött az a generáció amelyik nem fordult el tőle undorában hanem elkezdte értékelni.

 

13. Római vakáció (Roman Holiday - 1953, USA)

A könnyedebb Audrey Hepburn filmek közül a legjobb. Itt a befejezéssel sincs baj: a film végig irtó kedves, a korabeli Róma -ami szinte pont úgy néz ki mint a napjainké- pedig mesésen mutat. Nem vagyok a romantikus vígjátékok nagy rajongója, de ezt bárkinek szívesen ajánlanám.

 

12. Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája (Z - 1969, Franciaország)

Egy valódi, megtörtént politikai gyilkosság filmes megidézése. Döbbenetes hogy már 1969-ben ilyen szintü dokumentarista filmet tudtak forgatni. Néhány tüntetési jelenetnél olyan mintha nem is játékfilm lenne hanem valaki tényleg kiment volna egy kamerával leforgatni az eseményeket. 

 

11. Banditák Milánóban (Banditi a Milano - 1968, Olaszország)

A film igaz történeten alapul: 1967-ben egy milánói bankrablás után a gengsztereket a helyi rendőrség autón üldözte a fél városon át, miközben a bűnözők több civilt is meglőttek: ketten belehaltak a sérüléseikbe. A film egy kicsit felcsavarta az erőszak-faktort, úgyhogy itt mint a legyen hullanak a járókelők. Azon ritka bűnügyi filmek közé tartozik, ahol az áldozatok is reflektorfénybe kerülnek. Mielőtt elhullanak a golyózáporban kapunk róluk néhány életképet, hogy ne csak elhulló statiszták legyenek. A film igyekszik nyomatékosítani, hogy a gengszterek igenis aljas szemétládák. Ez olyasmi amiben az amerikai és az olasz krimik egyébként is alapvetően különböznek: a tenger túloldalán imádnak legendát faragni a maffia-főnökökből, az olaszok viszont a filmjeik alapján egyszerüen csak szeretnék őket pofán köpni. Ez a film is mintha indulatból készült volna. És talán pont ettől olyan jó.

 

10. A lány, aki túl sokat tudott (La ragazza che sapeva troppo - 1963, Olaszország)

Képtalálat a következőre: „girl knew too much 1963”

Több olyan műfaj is van amellyel szemben erősen elfogult vagyok. Az egyik ilyen a giallo. Vagyis az olasz thrillerek. Ez a Mario Bava film egyfajta előképe ennek a zsánernek (amit aztán majd maga Bava éleszt fel egy évvel később a Blood and Black Lace-el). Már rengeteg műfaj-elem itt tornyosul: van titokzatos gyilkos, sötét atmoszféra, egy bajba kerülő ártatlan lány stb. De még nem veszi annyira komolyan magát. Ennek a filmnek van humora. Meglepő fogás egy thrillerben de nagyon bejött.

 

9. Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany's - 1961, USA)

breakfast-at-tiffanys-53c93200bae33.jpg

Úgy indul mintha ez is egy újabb romantikus-vígjáték lenne, aztán ahogy haladunk előre úgy lesz egyre mélyebb a történet. A koncepció mögül a befejezés egy picit gyáván kifarol ugyan, de még így is szenzációs film. Audrey Hepburn egyetlen filmjében se annyira jó mint itt....

 

8. Végzetes rágalom (The Children's Hour - 1961, USA)

Kapcsolódó kép

... a fentebbi megállapítás ellenére egy másik Audrey Hepburn film előrébb került. Az ok egyszerű: ez nem Hepburn filmje. Beárnyékolja őt Shirley MacLane szenzációs alakítása. Két tanárnőt alakítanak, akik egy magániskolát tartanak fent. Aztán az egész életük összeomlik amikor megvádolják őket azzal, hogy leszbikusok. Természetesen a '60-as évek Amerikájában senki nem hajlandó ilyen "fertőbe" járatni a gyerekét. Első osztályú dráma a rágalom erejéről.

 

7. Országuton (La Strada - 1954, Olaszország)

the-road-la-strada.12036.jpg

Az olaszok egyik legnagyobb találmánya volt a neorealizmus. A taljánok álltak elő azzal a merész ötlettel, hogy a film akár őszinte is lehet: nem kell a színpadiasság, a hamis csillogás, meg lehet mutatni az embereket olyannak amilyenek valójában, ez nem feltétlenül vesz el a műélvezetből. A fentebbi megállapításra pedig remek példát ad az Országúton: papiron dögunalom az egész hisz csak egy erőművészről szól, aki együgyü segítőjével járja az országot. Ám miközben ebben a sajátos road movie-ban megelevenedik az '50-es évek Olaszországa igazi maró emberi dráma bontakozik ki a lassú képsorok alatt. A vége könnyezős.

 

6. Németország nulla évben (Germania anno zero - 1948, Olaszország)

http://www.davekehr.com/wp-content/uploads/2010/01/germaniaannozero.jpg

 

 

5. Your vice is a locked room and only I have the key (Il tuo vizio è una stanza chiusa e solo io ne ho la chiave - 1972, Olaszország)

http://static3.aintitcool.com/assets2012/aicncomics/yourvice1.jpg

Láttam már vagy 20-30 giallot de egyik se volt ennyire szórakoztató mint ez. Talán mert nem a gyilkos kilétére meg az olcsó rejtélyekre lett felépitve hanem a karakterekre, akik akkor is elvitték volna a hátukon a filmet, ha éppenséggel senkit nem ölnek meg. De azért megöltek. 

 

4. A lepkegyűjtő (The Collector - 1965, Egyesült Királyság)

Képtalálat a következőre: „The Collector - 1965”

Lehet hogy ez csak az én bánatom, de mintha az igazán jó thrillerek kimentek volna a divatból. Bármennyire is töröm a fejem egyetlen thrillert se tudnék mondani az elmúlt 10 évből, ami akár csak megközelitőleg olyan jó lenne mint ez az 1965-ös darab. A mai készítők mentségére szóljon: ez éppenséggel egy mestermű a saját zsánerében.

 

3. Mi történt Baby Jane-el? (What ever happened to Baby Jane - 1962, USA)

Képtalálat a következőre: „What ever happened to Baby Jane poster”

Ez az a fajta film amit végig elkerekedett szemekkel néztem. Elég nyomasztó, de nagyon hatásos. Egy gyereksztárról szól, akinek még fiatalkorában kisiklott a karrierre. Idős korára is a régi pompát sirja vissza, a bánatát pedig a nyomorék testvérén vezeti le. Hát hűha... ez nem egy hétköznapi film.

 

2. Rabid Dogs (Cani Arrabiati - 1974, Olaszország)

Képtalálat a következőre: „Rabid Dogs 1974”

Afféle elveszett mestermű. A fentebb már emlegetett Mario Bava összeakart ütni egy kemény bűnügyi-thrillert, amivel új pályára akarta helyezni a karrierét. Csakhogy nem volt pénz az utómunkálatok befejezésére, ezért évtizedekre fiókba került a projekt. Végül a '90-es években már a halála után fejezték be a produkciót. Fontos hogy kétféle verzió is létezik: ebből az egyiket a fia csinálta beleszőve a saját elképzeléseit is és sajna ez a verzió elég gyenge lett. A másikat Bava fennmaradt útmutatásai alapján készítették el és ettől a verziótól bizony letettem a hajam. Még a néhol érezhető félkész jelleg ellenére is valami brutál jó. Az adrenalinbomba rögtön a nyitásnál kezdődik: az egész egy emberrablásra van felfüzve. Nincs olyan perc amikor nyugodtan hátra lehetne dőlni. Végig afféle kamara-drámaként működik: a cselekmény túlnyomó része különféle autók belsejében játszódik. A kamera állandóan a bűnözők arcában van, akik meg majd szétpattanak az őket hajtó őrülettől. Egyet sajnálok: ezután még a kifejezetten jó gengszterfilmek is laposnak fognak tűnni.

 

1. Az utolsó jedik (The Last Jedi - 2017, USA)

Kapcsolódó kép

Nem csak az elmúlt év, de az elmúlt évek legnagyobb filmélménye volt. A fórumon már irtam róla pár sort, úgyhogy nem szaporitanám róla a szót :D Annyi, hogy 2017-ben nem volt még egy film ami ennyi agyalásra késztetett volna. Minden szempontból elképesztő alkotás. Nagy betűs mestermű.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.