Ugrás a kommentre
Darth Revan9

Chuck Wendig: The Aftermath Trilogy

Hogy tetszett a könyv trilógia?  

6 felhasználó szavazott

  1. 1. Milyen osztályzatot adnál a könyvnek?



Ajánlott hozzászólás

A végére jutottam az Adósságnak. Sokkal jobban tetszett, mint az Utóhatás, főleg azért, mert ez végre azzal foglalkozott, ami érdekelt: a Galaxis állapotával. Hát... keserves. Nem tudom, mi a rosszabb, az elvadult Birodalom, akik immár korlátok nélkül kegyetlenkednek és katonai akciók helyett terrorakciókat hajtanak végre, vagy az álszent új Köztársaság, ahol ünnepségeken rázzák a rongyot, miközben a lázadás egyik nagy támogatója, a Kashyyyk szenved a Birodalom elnyomásától. És miért nem segítenek? Hát mert nem szavazták meg! Hát én lefosom a bokámat! Pedig csak néhány hónapra vagyunk az ep6-tól, de az új Köztársaság már döntésképtelen. Mon Mothma meg nagyjából egy vállrándítással intézi el a dolgot. Én Leia helyében kikapartam volna a szemét. És nézd már, megint nem a vezetők voltak azok, akik cselekedtek. Na jó, részint a vezetők, hiszen Leia is cselekedett, igaz, ehhez politikai öngyilkosságot kellet elkövetni. Nagyra becsülendő e nő elhivatottsága és tehetsége, hogy innen visszaküzdi magát oda, ahonnét a Vérvonalakban újra alázuhan. De kezdek rájönni, hogy Leiának a politika nem áll jól. Neki a terepen a helye.

 

Ezúttal az "újoncok" is jobban bejöttek. Azt hiszem, Weddig nem tud karaktereket bevezetni, de ha már ezen túl van, jól tudja kezelni. Sugi unokahúga, Sinjir és a többiek sokkal kedvelhetőbbek voltak, mint az előző részben, bár Sinjirt már ott is bírtam. Mondjuk a Wexley család így sem lesz a kedvencem, de tetszik, hogy Wedge úgy tűnik, Norra mellett állapodik meg... Ha... Még nem olvastam a Birodalom végét. Nem lenne rossz kapcsolat, ha tudnám, hogy az ep7-ben Snap mostohaapja Wedge. És még azt is megmagyarázná, miért nincs az Ellenállásban (csak az ne derüljön ki, hogy a Hosnian Prime-on éltek).

 

Persze mint az előző részben, ebben is a Birodalom szála volt a legütősebb. Tetszik Rax karaktere, s bár a módszerei vitathatóak, ő legalább felismerte, hogy a Birodalomnak a túléléshez fejlődnie kell. Kíváncsi vagyok, hová fejlődik a karakter, bár amit olvastam róla, az azért nem tetszik, mert az alapján inkább ámokfutó. Sloant viszont nem komálom. Túlságosan merev, túlságosan ragaszkodik a Birodalom régi, Palpatine által alkalmazott módszereihez, amik bizonyítottan nem működnek. Morálisan talán ő a jobb figura, de a moralitás még nem mentett meg senkit és semmit. Ugyanakkor érdekes látni, hogy akivel anno Kanan pofátlanul flörtöl, már a Birodalom egyik leghatalmasabb embere. Mekkora lenne, ha újra összetalálkoznának. :D Ugyanakkor érdekes, hogy vajon Sloannak lesz-e szerepe az Első Rend megalapításában. Hux apját (és említés szintjén Huxot) már bevonták, ez azért komoly alapkő az Első Rendhez.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Végre volt szerencsém elolvasni a trilógia záródarabját. Összességében ez is tetszett, jobban mint az első rész.
Tetszett a jakku-i csata leírása, jobban mint az Elveszett csillagokban. Néhány novellának hála már megtudtam hogyan pusztult el a Ravager, de így ebben a regényben leírva még jobban bejött. Külön öröm hogy tettek is a rövid történetekre utalást. 
Érdekes volt ez az Obszervatórium is. Meg a feladat amit Palpi Rax-ra bízott - ha nincs császára a Birodalomnak, akkor nem érdemli meg hogy létezzen - ezek után már értem hogy miért volt az ami a Shattered Empire-ben és a BFII-ben. 
Remélem Sloane története itt nem ér véget, mert kíváncsi vagyok a sorsára és a kapcsolatára a kicsi Hux-szal. Akin egyébként már elég fiatal korában mutatkozni kezdtek a pszichopata vonások. :D 
Tetszettek a közjátékok is. Jar Jar-t megsajnáltam. :D

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én is a napokban fejeztem be és meglepően jó volt. Ami gondolkodóba ejtett az a vége. Van ez a részlet, amikor a megmaradt birodalmiak megérkeznek az Ismeretlen Régióba:

 

"Ideje újrakezdeni - szólt oda Huxnak - A legfontosabb parancsunk: alapítsuk meg az Első Rendet. Újrakezdjük! És ezúttal jól fogjuk csinálni."

 

Itt Sloane csak úgy hirtelen előrukkol az Első Rend elnevezéssel vagy ez benne volt a parancsban? Mert ha az utóbbi akkor az Első Rend nevet Palpatine találta ki :)

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
2 órával ezelőtt, Bomarr írta:

Én is a napokban fejeztem be és meglepően jó volt. Ami gondolkodóba ejtett az a vége. Van ez a részlet, amikor a megmaradt birodalmiak megérkeznek az Ismeretlen Régióba:

 

"Ideje újrakezdeni - szólt oda Huxnak - A legfontosabb parancsunk: alapítsuk meg az Első Rendet. Újrakezdjük! És ezúttal jól fogjuk csinálni."

 

Itt Sloane csak úgy hirtelen előrukkol az Első Rend elnevezéssel vagy ez benne volt a parancsban? Mert ha az utóbbi akkor az Első Rend nevet Palpatine találta ki :)

Angolul egy kicsit máshogy hangzik a mondat. :D 

"It's time to start over. That is our first order. To begin again. And to get it right, this time."

  • Imádom 1

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Wow, akkor ezt rendesen elcseszték! És így sokkal több értelme van. Fura is volt, hogy még el se kezdték újraszervezni magukat még el se dőlt ki a nagyfőnök -hisz az Eclipse legénységével még csak nem is találkoztak- de az máris megvan hogy hogy fogják hivni magukat :D Viszont az hogy azaz első parancs, vagyis a first order, hogy újra kell kezdeni.... valszeg innen jött a név, csak jóval később lett hivatalosan is ez a szervezet neve.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Kicsit furcsa volt ez a mondat Sloane-tól olvasás közben, most már megvan a megfejtés, hogy miért. 

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ez érdekes volt.

A fordításokról.. Ahogy sejtettem, valószínűleg továbbra is elsőbbségi prioritást kap az, hogy a köteteknek időben meg kell jelennie. Annak idején a kilistázott észrevételeket elküldtem nekik. Azt ígérték, hogy majd továbbítják a fordítóknak és jobban vigyáznak.

Szerkesztve: - Darth Revan9
  • Tetszik 2

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Még tavaly fejeztem be a trilógia harmadik részét, csak írni felejtettem el róla. Most pótlom hiányosságomat. Szóval, A Birodalom vége határozottan a trilógia legjobb könyve, mert már szinte az egész azzal foglalkozik, aminek nagyjából az első rész óta kellene: a Birodalom elpusztulásával. Van itt bőven politikai intrika, katonai taktikázás és még kicsit a Jakkut is jobban megismerhetjük, különösen a hutt Niima kultuszát. Tetszett, hogy Sinjir lett Mon Mothma új tanácsadója, ez azért megmagyarázza, hogy hogyan tudott Mon ilyen sokáig hatalmon maradni. Aki egy ex-birodalmi vallatótisztet tart maga mellett, annak nem kell félnie a politikai riválisoktól.

Sajnos a közjátékok java még így is unalmas volt, egyedül az tetszett, amiben Chewie megtalálta a fiát. Volt néhány hülyeség is benne, például, hogy az egyik politikus azért szavazott a Jakku megtámadása ellen, mert elrabolták a házi állatát... Vagy az, hogy Mas Ameddát gyerekek szabadítják ki a Császári Palotából. No comment. Illetve nagyon nem tetszett, hogy Jomot technikailag lefokozták egy tucatmellékszereplővé, aztán még meg is ölték off-screen. Hát ezért baromi felesleges volt bemesélni a karaktert. Az egész trilógiában abszolút felesleges volt, de ezzel a húzással az író még jól el is ismerte, hogy baromira nem tudott vele mit kezdeni. De akkor miért nem húzta ki?

A legjobb részek továbbra is a birodalmi epizódok voltak, nagyon jó volt Sloane szála, de Rux pillanatit is szerettem olvasni. A Birodalmi vonal jól ki volt építve, kár, hogy mindez csak a harmadik regényre lett tényleg jelentőssé téve. Nagyon nem onnan kellett volna indítani ezt a sztorit, ahonnan indították. Na mindegy. A lényeg, hogy a Birodalomnak vége, és a sorozat eljutott egy ritka unalmas könyvtől egy egyszer érdemes elolvasni könyvig. Baromira nincs az élvonalban, de azért leközöl jó néhány fontos infót és a végére már a karakterekkel is törődik az ember. Na jó, érdekli Sinjir, a többi pusztulhat. :) 

  • Tetszik 2

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Igaz, ő is érdekes volt még. De a többiek tényleg nagyon felejthetőek.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ahogy olvasom a Chuck Wendig - Utóhatás: Adósság című könyvet, egyre jobban elborzaszt az a teszetosza hozzáállás, amit az Új Köztársaság kinyilvánít! Ugye ezen trilógia felvezető Az ébredő Erőhöz, hogy miként alakultak ki azok az események, melyek a filmben láthatók... Számomra idegesítő, az a hozzáállás amit már a Lázadók Új Köztársaság néven mutatnak! :facepalm: Pontosan ezen nemtörődömség vezetett a Régi Köztársaság bukásához... Hiszen ott a Jedik viselkedtek úgy, mint ahogy most a szenátorok! Az új kancellár már a hadsereg egy részének leszerelését akarja, valamint tárgyalásokat akar folytatni a Birodalommal, hogy legyen végre vége a háborúnak! Ez egyébként nem lenne egy rossz ötlet, de az ellenség soraiban olyan emberek és különböző lények szolgálnak vagy szolgáltak, akik mindenre hajlandók, csak békét kötni nem! Számomra túl idealista az a felfogás, amit az új kormány vall! Így pedig csöppet sem meglepő az, ami ezután következett! Természetesen még nem olvastam végig az utolsó két könyvet, most kezdek majd bele a harmadik részbe, de egyenlőre ez az ami nagyon is szemet szúrt! Muszáj volt kiírnom a fenti sorokat magamból, mert csak tovább idegesített volna az a tudat, hogy ha valamit lezárhattak volna, de a szerencsétlenkedésük miatt mégsem tették meg... 

  • Tetszik 3

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
1 órával korábban, SZKipi Padawan írta:

 Ugye ezen trilógia felvezető Az ébredő Erőhöz, 

Ajánlom a Vérvonal című könyvet is ami még több dologra világít rá, az még több dolgot rak helyre mint az Utóhatás trilógia, szerintem.

  • Tetszik 1

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Darth Cupsy amint a trilógia harmadik részével végzek, már esek is neki, hála Istenek meg van az is! :)

 

Szerk.: Azt még egyébként hozzá kell tennem, hogy Chuck Wendig - Utóhatás: Adósság közel sem olyan vidám mint az első rész! Sokkal komorabb, ami a történet előre haladtával érthető is, de valahogy ez az egész búskomorság számomra annyira nem tettszik... Szeretem a könyvet és a történetet is, de kicsit lehetne humorosabb is! Oké, felvetődik a kérdés, hogy hogyan legyen vidámabb, ha egyszer olyanok történnek benn amik mindent képviselnek csak éppen vidámságot nem... Az első részben ezt úgy oldották meg, hogy Csont Uraság többet szerepelt, és több szövege is volt! Már az vicces volt ahogy az ellenségeit kivégezte. Ha ezt vissza hozták volna, akkor a színvonal megmaradhatott volna olyannak, mint ami az első részben tapasztalt az olvasó... Ezen elméletből ki indulva kíváncsi leszek a harmadik részre!

Szerkesztve: - SZKipi Padawan
  • Tetszik 2

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Chuck Wendig: Utóhatás - A Birodalom vége

 

Nálam a harmadik kötetre ért be ez a sorozat. Az első könyv egyszerűen unalmas volt, érdektelen karakterekkel, bár akadtak benne jó ötletek, de még a birodalmiak civakodását is olyan borzasztóan együgyű stílusban tálalta a szerző, hogy óhatatlanul is a szintén hasonló kvalitásokkal bíró Kevin Anderson SW-könyvei jutottak eszembe még a 90-es évekből (ld. például Sötétkard). A második kötetre a szerző már összeszedte magát, bár még voltak meredek részek. A harmadikra viszont mintha megtanult volna jól írni és fogalmazni, néhány kisiklástól eltekintve. Talán kapott maga mellé egy lektort a Story Group-tól. A harmadik kötet cselekménye elhanyagolható: a szálak egyértelműen a jakkui csatához vezetnek, sok szövevényes fordulatot vagy csavart kár is lenne várni. Norrát és Sloane-t a személyes bosszú hajtja, a többieket pedig társaik megmentése. Norra ritka idegesítővé és egyszerűvé vált erre a részre: cselekedetei egyszerűen valószerűtlenek... szándékosan lezuhan a Jakkun, hogy majd csak megtalálja majd Sloane-t egy hatalmas sivatagbolygón... ilyen elcseszett terv a világon nincs. Jas nagyon beleszürkült a 3. kötetre, és ezt még az sem tudta ellensúlyozni, hogy kapott két társat Embo és Dengar személyében. Jom-ra kár is szót vesztegetni: egyszerű mellékszereplővé degradálódott, aki ráadásul off-screen halált halt. A nagy kedvencem, Sinjir azonban hozta a formáját: imádtam minden sorát olvasni, a fricskáit, szarkazmusát, öniróniáját, és a beteg gondolatait Conderrel kapcsolatban. :D Számomra Temmin továbbra is idegesítő egy kölyök, egyelőre el nem tudom képzelni, hogy belőle lesz a joviális szakállas, kissé pufók Ellenállás-pilóta, akit a D'Qaron láthatunk majd 30 évvel később. Csont uraság meg Csont uraság. RIP.

 

A kánon regényekben azt szeretem, hogy minden egyes darabnál látható, komoly háttérmunka van mögötte, koherens egészet alkotva egymással. Amit látunk majd a Vérvonalban egy sokkal durvább szinten, annak csírái már itt is jelentkeznek: az Új Köztársaság egész egyszerűen nem tud a Birodalom helyére lépni: túl sok a hirtelen talajvízként feltörő, egymással ellentétes személyes érdek, a Szenátus már most is béna kacsának tűnik (hiszen előbb majdnem elcseszik a Kashyyyk ügyét, később 5(!) szenátor primitív megzsarolásán keresztül obstruálni lehet az egész intézményt), pedig itt még tényleg az igazán Birodalom-ellenes világok képviseltetik magukat, hol vannak még a később "felszabadított" vagy csatlakozó bolygók... És hiába Mon Mothma vezető szerepe a Felkelésben, az évek alatt egyszerűen nem tudott tekintélyt szerezni magának... fél megtenni a határozott, sokszor akár kemény lépéseket is, amelyek igenis szükségesek egy galaktikus kormányzat hatékony irányításához. Számomra a Rogue One, a Rebels, jelen könyv és később a Vérvonal mind-mind megmutatta, hogy Mothma alkalmatlan a saját maga által választott szerepére. 

 

Ezúttal kevés közjátékot kapunk, de azok legalább érdekesek: Lando, ahogy visszaszerzi Felhővárost, vagy Mas Amedda szenvedése ugyanúgy, mint Jar Jar sorsának elrendezése. Én azért arra még mindig kíváncsi vagyok, hogy Amedda mit tudott, hogy ő lett Palpatine legbizalmasabb tanácsadója, aki minden titkát ismerte, és hosszabb ideig volt mellette, mint az öreg bármelyik Sith-tanítványa. Ha már szóba került a Birodalom proxy-vezetője, beszéljünk a tényleges uralkodóról: Rax, követve mestere tervét, néhány hónap alatt lezülleszti a Birodalmat, egyszerű zsoldosbandává silányítva. Bár nem értem Sloane mi különbséget látott, a régi és az új Birodalom között, leszámítva a külsőségeket: hiszen korábban is előfordult, hogy a rohamosztagosok szórakozásból lőttek civilekre, a birodalmi tisztek korrupciójáról, önkényeskedéséről, vagy a különböző népirtásokról és ökonómiai katasztrófákról nem is beszélve. Mintha Sloane nem nyitotta volna ki soha a szemét, amerre járt a Birodalom szolgálatában, és egy az egyben magáévá tette a propagandát a rendről és békéről... éppen ezért vezették őt sokan mindig is az orránál fogva... Mellette szól azonban, hogy képes a korrekcióra, tévedésének felismerésére, és bosszújának kiteljesítésére: kegyelmi pillanat volt az olvasó számára, amikor végre letörölte a vigyort az önelégült Rax pofájáról.

 

Spoiler

Más művek említéseiből (Phasma vagy az EP8 könyvváltozata) leszűrhető, hogy Sloane lett a megalakuló Új Rend első formális vezetője. Na most, három évtized alatt nagyot fordulhatott a világ, hiszen az Ébredő Erőben megjelenő Első Rend Snoke-ostul, Kylostul vagy Huxostul néhol sokkal inkább emlékeztet a Rax által irányított "jakkui Birodalom" nyers brutalitására, semmint a Sloane által lefektetett alapelvekre. Remélem egyszer megismerhetjük Sloane tragédiáját is.

 

Ahhoz képest, hogy a szálak mind-mind Jakkuhoz vezetnek, Wendig nem veszteget sok fejezetet a csatára, annak is csak egy rövidke részébe kapunk betekintést, pedig miután Claudia Gray érthető okokból szófukar volt Az elveszett csillagokban ebben a tekintetben, többet vártam. A Jakku olyan grandiózus ütközet volt, hogy egyszerűen képernyőre kívánkozik. Remélem egyszer ezt valamilyen formában meg fogjuk kapni. 

 

Ha egyben nézem a trilógiát, akkor egyértelműen csalódás: ahhoz képest, hogy milyen fontos szerepet tölt be, túl elnagyolt, túl egyszerű, sőt, néhol már-már bárgyú (főleg az első könyv, de erre a későbbiekben is akad példa). A Birodalom végére egy 4-est tudok adni, de az egész trilógia egy erős közepes. 

  • Tetszik 3

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
1 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

Ahhoz képest, hogy a szálak mind-mind Jakkuhoz vezetnek, Wendig nem veszteget sok fejezetet a csatára, annak is csak egy rövidke részébe kapunk betekintést, pedig miután Claudia Gray érthető okokból szófukar volt Az elveszett csillagokban ebben a tekintetben, többet vártam. A Jakku olyan grandiózus ütközet volt, hogy egyszerűen képernyőre kívánkozik. Remélem egyszer ezt valamilyen formában meg fogjuk kapni.

Végül is "valamilyen formában" már láthattuk a jakkui csatát képernyőn, a Battlefront II-ben. Baromi hangulatos egyébként. Az átvezetők már-már filmszerű élményt nyújtanak. 

 

 

  • Tetszik 2

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
7 órával ezelőtt, Darth Sky írta:

Végül is "valamilyen formában" már láthattuk a jakkui csatát képernyőn, a Battlefront II-ben. Baromi hangulatos egyébként. Az átvezetők már-már filmszerű élményt nyújtanak. 

No igen, ez a játék nekem egyelőre kimaradt, na majd a PS4 megvétele után. :D Egyébként brutál látványos.

  • Tetszik 2

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Regisztrálj, vagy jelentkezz be a hozzászóláshoz

Regisztrálni kell a hozzászólási jogosultsághoz

Regisztráció

Egyszerűen regisztrálhatsz közösségünkbe.

Regisztráció új felhasználóként

Bejelentkezés

Már regisztráltál? Lépj be!

Belépés

  • Jelenlévő felhasználók:   0 tag

    Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.

×

Fontos információ