Ugrás a kommentre
Nute Gunray

Beth Revis: Rebel Rising

Hogy tetszett a könyv?  

6 felhasználó szavazott

  1. 1. Milyen osztályzatot adnál a könyvnek?



Ajánlott hozzászólás

Most olvasom a Lázadás hajnalát.

 

Egy kicsit fura az, ahogy Jyn és Saw útjai elváltak a Tamsye Prime-on. Az, hogy Reece megtudta Jyn titkát elegendő ok arra Saw-nak, hogy otthagyja Jynt? Valahogy nem teljesen értettem ezt a részt. Saw úgy gondolta, hogy először el kell bánnia Reece-szel és azokkal, akik tudnak Jyn-ről, és csak utána keresheti meg a lányt újra?

 


Saw sérülése. Gondolom ez még nem az a sebesülés, mely miatt a Zsivány Egyes-ben látott állapotba került. Hisz a Lázadókban sem úgy nézett ki még. És a Tamsye Prime-on játszódó cselekmény még a Lázadók 3. és 4. évada előtt játszódik, ugye?

Szerkesztve: - Dzséjt

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Saw paranoid, ne keress értelmes magyarázatot arra, mit miért csinál. Meg ha meg is öli Reece-t, mi a garancia, hogy a következő "megbízható" emberétől is meg tudja védeni? Épp ez volt a gond. Már azzal mekkora bajba kerültek, hogy egy embere rájött. Reece a birodalmiaknak adta ki őket, de képzeld, ha valaki Saw ellen fordulva túsznak akarja használni, hogy zsarolják Galent és így a Birodalmat. Vagy csak szimplán álmában megölik a birodalmi kutató sarját, és talán Saw-t is, amiért bújtatta.

 

Ez nem az a sérülés.

 

A saját topikjában a könyvekről amúgy nem kell spoiler mögé rejteni a szöveget. Ez a kibeszélő topikjuk. ;) 

  • Tetszik 1

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
2018. 05. 27. - 13:08, Dzséjt írta:

A saját topikjában a könyvekről amúgy nem kell spoiler mögé rejteni a szöveget. Ez a kibeszélő topikjuk. ;) 

Dzséjt, te írtál egy hosszú értékelést a könyvről, amelyet nem volt időm elolvasni, mielőtt a fórumleállás végleg eltüntette volna. Nem mentetted el az írást? :(

  • Tetszik 1

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Sajnos nem. :( Igyekszem majd visszaírni, legalábbis valami hasonlót, csak még időm nem igazán volt rá.

  • Tetszik 3

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Beth Revis: A lázadás hajnala

A Katalizátorhoz hasonlóan ez a könyv is egy előzményregény a Zsivány Egyeshez. Beth Revis felfedi Jyn Erso múltjának hiányzó részleteit. Ha valami nem volt világos a filmből és a Katalizátorból, akkor A lázadás hajnala mindent helyére tesz. Örülök, hogy a Lucasfilm egy külön regényt szentelt Jyn Ersónak, hisz a film végkifejlete miatt nem léphet színre más művekben (vagy ha mégis, akkor csak utalnak rá, esetleg mellékszereplőként jelenhet meg még a scarifi csatát megelőző időkből).

Őszintén, én nem igazán értem, hogy ez a könyv miért Young Adult (fiatal felnőtt) regény. A téma, a hangulat, a stílus… ezek mind megállják helyüket egy felnőtt regényben is. Beth Revis stílusa több helyen is Karen Traviss-ra emlékeztetett. Ez az árnyalt ábrázolásban egyértelműen tetten érhető. Revis nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa: a Birodalom és a Felkelés harca egyáltalán nem csak a gonosz és jó küzdelme. Ennél sokkal többről van szó. A nagy szabadságharc kellős közepén emberi életetek mennek tönkre, lelkek törnek meg és családi tragédiák árnyékolják be a mindennapokat. És ezekért nem csak a Birodalom tehető felelőssé. Nagyszerű képet kapunk a Saw Gerrera vezette fanatikusok módszereiről. Ahogy a Zsivány Egyes is jól megmutatta: nem csak jó lázadók léteznek. Saw és társai több tette is inkább terrorcselekmény, és sokszor igaznak érezhetjük a Birodalom vádjait: Saw és társai terroristák.

A kötet három részre bontható.

Az első rész Jyn életének azon szakaszát mutatja be, amikor Saw rátalált a Lah’mun a kislányra, magához vette, kiképezte és bevette lázadói közé. Jyn egyfajta pótapát lát Saw-ban, ám többször megdöbbenti Gerrera paranoiája és kegyetlen akciói. Különösen emlékezetes az, ami Inusagin történt. A Tamsye Prime-on látható igazán Saw őrülete. Eleinte nem értettem, hogy miért pont ezen a bolygón utasítja Jyn-t, hogy rejtőzzön el, miközben menekülnek. De aztán világossá vált: Saw ekkorra már nagyon paranoiás és egyre kevésbé a racionalitás határozza meg döntéseit. A lány nevelőapjában is óriásit csalódik. Mégis a zűrzavar vezeti el a Ponta családhoz, ahol élete új szakasza kezdődik. Megismerkedik Akshaya Pontával és fiával, Hadder-rel, akik befogadják. Hadder személyében jön az első szerelem. Sok szép pillanatot átél, mire a Birodalom és a Lázadás harca ismét tönkre teszi életét, és a háború elveszi tőle az új családját. A harmadik szakasz a Five Points rendszerben és az űrállomáson történtek utáni magányos kóborlás eseményeit dolgozza fel. A Five Points állomáson meghatározó dolgok történnek. Jyn próbál a kódhamisító tudásával boldogulni, de két tűz közé kerül. Egyrészt Solange ezredes, a korrupt birodalmi tiszt, másrészről Allehander Pso, a helyi alvilág vezetője is ki akarja használni a lányt. Jyn ravasz, sikerül túljárnia mindkettejük eszén. Ám a sors évekkel később ismét a Five Pointrs-ra viszi el, ahol Rocwyn admirális ultimátumot ad neki: vagy segít felszámolni egy felkelő csoportot, vagy börtönbe kerül. Jyn sajnos mindenképpen veszít és így kerül a Wobani-ra, ahol a Zsivány Egyesben láttuk legközelebb. Utolsó tettei óriási lelkiismeret fordulást okoznak neki, ezzel kiváló magyarázatot kapunk arra, miért segít később a Felkelők Szövetségének a Halálcsillag ügyében. Közjátékok formájában a Wobanin töltött fél évbe is bepillantást nyerünk. Azt hiszem az 501. óta ez az első Star Wars regény, ahol az öngyilkosság témája is újra előkerül.

 

A fokozatos reménytelenség és reményvesztés állapotából eljutunk az utolsó esélyig, mely megnyugvást hozhat a sokat szenvedett Jyn Ersónak. A birodalmi elnyomás és kizsákmányolás témája itt is nagyon erős. Az utóbbi években erre a témára rendesen ráfeküdtek az írók, így ez talán annyira nem meglepő. Számomra azért volt emlékezetes a regény, mert kitöltötte a fehér foltokat és közelebb hozta hozzám Jyn Erso figuráját, akinek az áldozata így még meghatóbb a Zsivány Egyes végén. A 2017-es magyar megjelenések egyik legjobbja. Ötös.

 

Szerk. Affene. Elfelejtettem, hogy itt ne tegyem ki a spoiler jelet, most meg nem tudom levenni.

Szerkesztve: - Ody Mandrell
Segítettem
  • Tetszik 2

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
2018. 05. 30. - 19:43, Darth Revan9 írta:

Őszintén, én nem igazán értem, hogy ez a könyv miért Young Adult (fiatal felnőtt) regény. A téma, a hangulat, a stílus… ezek mind megállják helyüket egy felnőtt regényben is.

Egyetértek. Hirtelen nem is tudom, hogy olvastam-e ennél keményebb hangvételű SW-könyvet. Az egész regény belengi a reménytelenség és elnyomatás érzése. Itt a Birodalom tényleg egy olyan hatalmas csápokkal rendelkező szörnynek tűnik, amely elől nincs menekülés, és előbb-utóbb mindenkinek színt kell vallania, hogy hogyan viszonyul hozzá.

  • Tetszik 1

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
3 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

Egyetértek. Hirtelen nem is tudom, hogy olvastam-e ennél keményebb hangvételű SW-könyvet. Az egész regény belengi a reménytelenség és elnyomatás érzése. Itt a Birodalom tényleg egy olyan hatalmas csápokkal rendelkező szörnynek tűnik, amely elől nincs menekülés, és előbb-utóbb mindenkinek színt kell vallania, hogy hogyan viszonyul hozzá.

Nekem a Republic Commando jutott eszembe róla. Karen Traviss is nagyon árnyaltan ábrázolta a Köztársasághoz és Klónháborúhoz való viszonyokat, gondolatokat. Sőt, az 501. című regényben szintén volt egy figura, aki a reménytelenség és a nehéz élet elől az öngyilkosságba menekült.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A lázadás hajnala

No, megpróbálom visszaírni azt, amit anno írtam ide kritika címszóval. Nem lesz pontosan ugyanaz, de megteszem, ami tőlem tellik.

Szóval, kellett ez a könyv, mint egy falat kenyér. A Rogue One egy remek film, de sajnos nagy „hátránya”, hogy a benne megismert hősök nem fognak már nagyon történetekben szerepelni. Még az olyan idősebbek, mint Baze vagy Chirrutt igen, de Jyn, aki fiatalabban halt meg, mint Padmé, biztos nem érhet meg sok történetet, ami nagy kár, hiszen roppant szimpatikus nő volt.

Éppen ezért örülök minden alkotásnak, ami köré és családja köré szövődik, legyen az olyan egyszerű, mint a Forces of Destiny, vagy éppen az olyan komolyabb könyvek, mint a Katalizátor vagy jelen topikunk témája, A lázadás hajnala. Ráadásul ez a könyv remekül illeszkedik a Katalizátor és a Rogue One vonalába, azaz az olyan történetek közé, amiben nincs fehér lovon érkező lovag, csak szürke, megkérdőjelezhető erkölcsű katonák.

Sőt talán ez az SW történetek körében az egyik legszürkébb könyv. Gondolok itt például Saw Gerrera akciójára az Inusagin, ami egy az egyben egy kegyetlen terrortámadás, semmi több. Se szent cél, se erkölcs, se jóság – az a támadás semmivel sem szentebb vagy jobb, mint egy kávéházi robbantás. Meggyilkoltak brutálisan válogatás nélkül mindenkit, akik a látóterükbe került. Saw eddig sem volt a kedvencem, de ezután a könyv után azt mondom, hogy nem halt meg időben. És amikor meghalt, nem szenvedett eleget. Ez az ember semmivel sem érdemelt kevesebbet, mint Darth Vader vagy Darth Sidious. Egy sorozatgyilkos rohadék, akit kerékbetörés után élve kellett volna megnyúzni, hogy aztán szépen felnégyeljék, és talán ezután meghalhatott volna. Szörnyű ember, sőt, „ember”. Tényleg ő a lázadók Darth Vadere.

Amúgy nagyon tetszett Jyn kiképzése, szinte mindenre adtak magyarázatot. Hogyan lett olyan jó lövő, miért szokott rá a botokra, miért ért annyira a technikákhoz, hogy egy ismeretlen adótornyot is simán kalibrál. Szépen felépítették a karakterét, és nagyon tetszik, hogy a magánéletbe is szépen elvitték egy békésebb irányba. Mert itt (is) megmutatkozik a Birodalom kegyetlensége és negatív hatásai. Jyn esélyt kapott arra, hogy békés életet éljen. Talált párt magának, egy életformát, amit élete végéig élhetett volna. Erre jött a Birodalom és a Lázadók, és jól elcseszték az egészet.

És ez nagyon szép ebben a könyvben, hogy akárcsak a Rogue One, ez szintén szürkévé teszi mindkét felet. A Lázadók terrorakciója az Inusagin vagy éppen a csata a Skuhlon mind ilyen árnyalások. S bizony nem tudhatjuk, hogy a Pontákat végül kik lőtték le, de akármelyik fél is, a kis polgárháború ezzel bizony ártatlanok vérét követelte. Máris más fényben leledzik a dicső lázadás a gonosz birodalom ellen.

Korábban valaki említette (Karrde azt hiszem), hogy ez a könyv is a bolygók kizsákmányolásáról szól. Nos, ahogy akkor már mondtam, én ezt üdvözlöm, legalább egységes képet mutat arról, hogyan lett a Birodalom zsarnok uradalom (nem csak bemondják, látjuk), másrészt már elhiszem ennyi után, hogy képesek voltak pár év alatt hatalmas hadsereget építeni. Plusz szerintem ezt a könyvet ez alapján értékelni még hiba is.

Miért? Mert egyszerűen nem ez a központi témája. Ez csak egy elem benne, egy elhanyagolható elem. A központi témája Jyn Erso felnövése és fejlődése, rövid életének legfontosabb szakaszainak bemutatása. A bolygók kizsákmányolása annyira jelentéktelen, hogy ha kihagynák, át sem kéne írni igazán a sztorit. Emiatt kár negatív strigulát behúzni a könyv mellé, mert az nagyjából olyan, mintha az ep8-ban kifogásolnánk, hogy vannak benne idegen állatok. Mert nagyjából ennyire fontos.

Még megemlíteném azt, hogy a könyv képes rendkívül hétköznapian ábrázolni a Galaxis egyes világait. A Wobani, amiből alig láttunk valamit a Rogue One-ban, itt életre kelt. Megismerhettük a helyi élet kilátástalanságát, a rabok mindennapjait. Sőt általa azt is, honnan jönnek az alkatrészek a csillagrombolókhoz, TIE vadászokhoz, vagy éppen magához a Halálcsillaghoz.

Ezzel remek kontrasztban áll a Skuhl, ahol az emberek lassabban, nyugodtabban éldegélnek, ahol az űrhajót nyitva lehet hagyni a ház mellett, beülhetsz egy étterembe, és az embereken kívül más fajú lényekkel is összefuthatsz. Legalábbis, amíg oda nem eszi a fene a lázadást, amit egyből követ a Birodalom is, és egyszer csak azon kapod magad, hogy éjnek évadján rúgja rád a rohamosztag az ajtót.

Emellett még maradt idő arra, hogy kicsit bepillantsunk Saw lázadóinak terroristáinak mindennapjaiba. A tervezgetésekbe, kiképzésekbe, vagy éppen az akciókat követő bulikba és a másnapi feszkóoldásba. Na meg kiderült, hogy a lázadóknál sem mindenki szent ember, mármint ezt már persze tudtuk, de itt konkrétan az árulásra gondolok. Ilyet sem sűrűn látni.

Na, azt hiszem ennyi. Nem jut más eszembe, amit korábban megemlítettem. Ha van még valami, majd később megírom. Akárhogy is, nagyon tetszett A lázadás hajnala, valóban az egyik legjobb SW könyv az új érában. Érdemes elolvasni, már csak azért is, mert egy olyan hősnőről szól, aki túl korán halt meg, de még így is sikerült nagy dolgokat véghezvinnie. És általa azt is bemutatják, hogy azért az a polgárháború tényleg háború volt, nem csak egy parasztfiú, egy világcsavargó és egy hercegnő mókás kalandja.

  • Tetszik 3

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Regisztrálj, vagy jelentkezz be a hozzászóláshoz

Regisztrálni kell a hozzászólási jogosultsághoz

Regisztráció

Egyszerűen regisztrálhatsz közösségünkbe.

Regisztráció új felhasználóként

Bejelentkezés

Már regisztráltál? Lépj be!

Belépés

  • Jelenlévő felhasználók:   0 tag

    Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.

×

Fontos információ