Star Wars Mozaik

[Donát]

A Star Wars világa az elmúlt több mint négy évtized alatt elképesztő mód kitárult. A jakkui roncstelepektől a coruscanti luxusnegyeden át, a takodanai kalózlebujtól a rideg és morózus Hoth jégvilágáig számos helyszínét ismerhettük meg a távoli galaxisnak. Az ezeken a helyszíneken játszódó események alapjaiban változtatták meg a galaxis élőlényeinek mindennapjait, átalakítva a Galaktikus Köztársaságot először Birodalommá, később Új Köztársasággá, amit már-már felemészt az Első Rend zsarnoki terjeszkedése.

 

Ebben a topikban a megannyi helyszín és esemény közül naponta egy képkockát válogatva, egyfajta mozaikszerű betekintést kaphatunk a távoli galaxis történéseibe és változatos világába. A kollázs összeállítása a fórumlakók kiváltsága.

 

A szabályok:

- Minden nap egy képkocka posztolható valamelyik számozott Star Wars epizódból vagy antológia filmből.

- A képet posztoló fórumozó röviden indokolja meg, hogy miért az adott képre esett a választása.

- Két egymást követő nap ugyanaz a fórumozó nem posztolhat képet. A cél, hogy a mozaik a fórum közös ízlését tükrözze, ne pedig egy emberét.

- Ha egy adott napon senki sem posztolt mozaik darabot, a következő nap már bárki posztolhat, akár az is, aki a legutolsó képet helyezte be a kollázsba.

- Egy kép többször is szerepelhet a mozaikban, de az utolsó három beillesztett mozaik kép sosem egyezhet meg.

- Az adott napi képet posztoló fórumozó a képet nyugodtan közvetlenül is feltöltheti az SWSAGA szerverére, így később sem fognak a képek elveszni. A feltöltött kép mérete lehetőleg ne haladja meg az 1 MB-ot (a szerverünk tárhely kapacitása véges).

- A topik az Episode IX. premierjének a napján lezárul. Igény esetén később új mozaik topik nyílik, ahol már a IX. epizódból is lehet majd képeket posztolni.

 

 

Remélem sokaknak elnyeri a tetszését az ötlet, és beszálltok játszani. 

[Donát]

Az egyik legerősebb képi világ tárult a szemünk elé a Starkiller ikonikus híd jelenetében. Han Solo lassan beleveszik a homályba, miközben Ben végleg (?) a sötétségbe merül. Mindez a híd fényeivel és a fénykard vörös izzásával kiegészülve egészen egyedi képet alkot. Kiváló szimbolikája a generációváltásnak is. Kylo Ren újabb lépést tesz a sötétség felé, miközben a Lázadók korábbi hőse a múlt feledésébe merül.

 

 

[Bomarr]

Szuper ötlet ez a topik! Akkor folytatnám én a sort.

A Rogue One-nál Gareth Edwards egyik elképzelése az volt, hogy rendszeres időközönként szükség lesz ikonikus, érdekes beállításokra, amik igazán emlékezetessé teszik a filmet. Emiatt a film szerintem még SW mércével is roppant impozáns lett. Azért is mert már jól ismert SW elemeket is képes teljesen új szemszögből megmutatni. Erre pedig remek példa Jedha város pusztulása. Hogy a Halálcsillag miként képes pusztítani azt már 1977 óta tudjuk. Itt viszont a támadást az áldozatok szemszögéből is látjuk: a napot kitakaró űrállomás pedig egyszerre gyönyörű és félelmetes.

[Donát]

Kiváló választás!  

Ahogy a zöld sugárnyaláb becsapódik a bolygóba, az valami egészen félelmetes hatást eredményez. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy Galen, ha látná ezt, alighanem zokogna. Elkeserítő, hogyan használják fel azt a mérhetetlen energiát, amit a kyberek révén előállít. (Nyilván tudja, de más lenne látni és átélni). És ez csak 1 reaktoros töltet! Ami pedig ad még egy gellert az egésznek, az a kyberek felhasználása a szuperlézerhez. Az a lényegében élőlény kő (a Katalizátor alapján), ami korábban 1000 évig védelmezte a galaxist (a fénykardok és Jedik által), most bolygókat pusztít el. Hátborzongató.

 

A képi beállítás pedig valóban nagyon impozáns lett, jár az elismerés Edwardsnak. 

[Dzséjt]

Mind a Han halálát, mind a Halálcsillag első lövését bemutató kép gyönyörű, remek beállítás, ami képileg is felér Lucas képi játékaihoz. Az új filmekkel kapcsolatban anno az egyik félelmem az volt, hogy ezek kivesznek a filmekből, de szerencsére ilyen téren az ep7-8 és a Rogue One is erős, és a Solónak sincs oka szégyenkezni, bár ott más jellegűek a képi játékok. Az első kép amúgy pont abból a jelenetből van, ami végérvényesen meggyőzött arról, hogy Abrams kiváló választás volt, és az ep7-et is felemelte a szememben. Ez az egész akár Lucas rendezése is lehetne.

Ami meg a második képet illeti, az számomra egy képbe sűríti a Rogue One lényegi létét: bemutatni a Birodalom fenyegetését. Igen, az ep4-ben is láttuk a Halálcsillagot működés közben, de nagyon más egy "ismeretlen bolygó" szétrobbantása (hiszen az ep3-mal és a TCW-vel együtt sem láttuk sokat Alderaant), és az, ha előtte megismerjük a felszínét, a lakóit, és az ő szemszögükből látjuk, hogy ez a technológiai szörnyszülött üzembe lép. Ennél a jelenetnél mindig eszembe jut az a kislány, akit Jyn az élete kockáztatásával mentett meg, és aki pár órával később mégis meghal.

[Ody Mandrell]

Épp írtam a sajátomat, amikor Bomarr beelőzött.  Akkor majd holnap.  

 

@Donát Érdekes, így még nem néztem erre a képre, pedig egyértelműen benne van a generáció váltás, ami az egész ST-t belengi amúgy. 

 

@Bomarr A RO nagy érdeme, hogy sok olyan dolgot bemutatott a Halálcsillagról amit eddig nem tudtunk. Ráadásul mindezt mesés képi világgal teszi. Példának okáért ez a kép is tele van szimbolikával.

[Pildi]

2018. 12. 21. - 11:00, Donát írta:

Az egyik legerősebb képi világ tárult a szemünk elé a Starkiller ikonikus híd jelenetében. Han Solo lassan beleveszik a homályba, miközben Ben végleg (?) a sötétségbe merül. Mindez a híd fényeivel és a fénykard vörös izzásával kiegészülve egészen egyedi képet alkot. Kiváló szimbolikája a generációváltásnak is. Kylo Ren újabb lépést tesz a sötétség felé, miközben a Lázadók korábbi hőse a múlt feledésébe merül.

Nagyon jó ez a kép!

12 órával ezelőtt, Bomarr írta:

A Rogue One-nál Gareth Edwards egyik elképzelése az volt, hogy rendszeres időközönként szükség lesz ikonikus, érdekes beállításokra, amik igazán emlékezetessé teszik a filmet. Emiatt a film szerintem még SW mércével is roppant impozáns lett. Azért is mert már jól ismert SW elemeket is képes teljesen új szemszögből megmutatni. Erre pedig remek példa Jedha város pusztulása. Hogy a Halálcsillag miként képes pusztítani azt már 1977 óta tudjuk. Itt viszont a támadást az áldozatok szemszögéből is látjuk: a napot kitakaró űrállomás pedig egyszerre gyönyörű és félelmetes.

Én korábban az Alderaan pusztulását próbáltam elképzelni, hogy milyen lehetett a lakóinak, mielőtt a Halálcsillag lőtt, mit láttak. Ezt teljesen átadta ez a jelenet. Azóta megjelent a Bizonyos szemszögből novellagyűjtemény, amiben Breha Organa szemén keresztül érezhettük át, mi történt, de vizuálisan ez mutatta meg először. Hátborzongató.

Egyébként gyönyörű ez a kép is!

[Ody Mandrell]

Számomra ez a kép és jelentsor teszi teljessé a jedi rend történetét. Luke, az utolsó jedi a prime jedi lakóhelyén válik eggyé az Erővel, így vetve véget a rendnek. A kör bezárult. Maga a kompozíció is ezt sugallja: a nagy totál amit ugyan a "tanácsterem" ural, de a középpontjában mégis az a szirt van, amiről éppen lefújja a szél Luke köpenyét. Közben a lemenő nap glóriát von az egész köré. Mintha szentképet nézne az ember, ami az SW világán belül valahol igaz is. A spiritualitás nagyon erősen jelen van itt.

 

 

[Donát]

Annyira... békés a kompozíció!  És szerintem ez a lényeg. Luke megbékélt a sorsával. Elfogadta, hogy mi volt a célja vele az Erőnek és minden tudását beleadva még egy utolsó kvázi csodát hajtott végre, hogy életben tartsa a Jedi Rendet. És ezzel nyugodt szívvel egy magasabb szintre lépett. 

[Bomarr]

Tényleg fantasztikus kép! Külön bejön hogy nem premier plánban látjuk ahogy Luke eltűnik hanem szinte a háttérben zajlik a dolog miközben a kamera a "barlangot" mutatja. Tetszik a szentkép hasonlat! Eddig igy nem gondoltam rá pedig tényleg igaz.

[Ody Mandrell]

 

9 órával ezelőtt, Donát írta:

Annyira... békés a kompozíció!  És szerintem ez a lényeg. Luke megbékélt a sorsával. Elfogadta, hogy mi volt a célja vele az Erőnek és minden tudását beleadva még egy utolsó kvázi csodát hajtott végre, hogy életben tartsa a Jedi Rendet. És ezzel nyugodt szívvel egy magasabb szintre lépett. 

Szerintem az a Jedi rend ami Luke-al meghal, nincs többé.

[Dzséjt]

A fenti kép tényleg művészi, nagyszerű beállítás. Luke önfeláldozásával megalapozott egy új Jedi Rendet és egy jobb galaxist, és még egyszer utoljára ő lehetett az új remény. Különösen tetszik, hogy bár a Luke itt fizikai értelemben meghal, Ahch-Tón napfelkelte van, ami két okból zseniális: az egyik, hogy keretet ad. Luke utazásának egyik szimbóluma a kettős naplemente, amit az út elején láthattunk, és most, a végén egy kettős napfelkeltét láthatunk. A másik, hogy a napfelkelte is a reményt szimbolizálja.

Mert ugye van az a mondás: hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka. Nos, elég sötét van: Kylo Ren lett az uralkodó, a Köztársaság elpusztult, Han Solo és Luke Skywalker halott, az Ellenállást kis híján teljesen felszámolták. De Luke felvállalta a legendát, amivé vállt, és elhozta a hajnalt. A sötétség ezzel elkezdett felszállni.

 

És akkor a mai napra (karácsonyra ) egy vidámabb és klasszikusabb kép, ami sok tekintetben mégis kapcsolódik az eddigiekhez, de talán kicsit derűsebb árnyalatot ad. Hiszen eddig láttuk Han és Luke halálát, valamint a Halálcsillag első pusztítását. Eme képen viszont Luke még nem megkeseredett öregember, hanem egy kalandkereső fiatalember, aki éppen elindult a legendává válás útján, első hőstetteit ünnepli. És Han sem tábornok, a fia lelkéért az életét kockáztató öregember, nem is az új hősök mentora vagy tábornok, hanem a csempész, akiről itt már nem csak Qi'ra tudja, hogy jó ember. És persze az ünnep a Halálcsillag elpusztításának is szól, illetve ezek az első lépések egy szebb Galaxis felé. Az út persze még hosszú, rögös és borzalmakkal teli, de hosszú idő után ez az első alkalom az ünneplésre. Mert ilyet Naboo felszabadítása óta nem láttunk, de ez is jelzi, hogy kezdenek a dolgok jobbra fordulni. És ezt az optimizmust szeretném e képpel átadni:

[Ody Mandrell]

A mondanivaló miatt szerintem is remek választás. Karácsonykor ilyen kell.  

[Pildi]

Anno fiatalkoromban ez volt az egyik kedvenc képem, az Original Trilogy zenéjéból készített best of válogatásom borítóján is ez szerepel. Csupa optimizmus és derű.  

[Nute Gunray]

Tekintve, hogy ezekre a hősökre mégis milyen sors vár az elkövetkező évtizedekben, nekem ehhez a képhez a derűs optimizmus mellett most már némi keserűség is vegyül.

[MissKarrde]

17 órával ezelőtt, Pildi írta:

Anno fiatalkoromban ez volt az egyik kedvenc képem, az Original Trilogy zenéjéból készített best of válogatásom borítóján is ez szerepel. Csupa optimizmus és derű.  

Ha az epizód maga nem is a kedvencem, de ez a kép és jelenet a mai napig az

[Nute Gunray]

 

Akkor maradjunk az optimista képeknél. A saga-nak kevés katartikusabb pillanata van annál, amikor a lázadók hosszú évek küzdelmei után legyőzik az uralkodót és a Birodalmat, és végre kiengedhetnek. A special edition, majd a DVD-kiadás jót tett a hatodik filmnek, amikor jelentősen kibővítették a jelenetsort. Az eredeti olyan semmilyen... nem hiszem, hogy az ewokok tudatában voltak a Galaxisban történő sorsdöntő eseményeknek, így ők a Birodalom vereségében csak a kéretlen betolakodók eltakarodását ünnepelhetik. A kibővített jelenetsor már hűen reprezentálja a Galaxis egészét. Ennek is egyik legerősebb pontja a Coruscant megmutatása. Nem is tudom, melyik pillanattól ráz ki a hideg jó értelemben azóta is... A harangszó, a birodalmi rohamosztagos legyűrése, Palpatine szobrának ledöntése, a háttérben meghúzódó Jedi Templom és Szenátusi komplexum... vagy amikor a tűzijáték közepette felfelé mozog a kamera és beindul a zárójelenet lényegi zenéje. Zseniális.

 

Tudjuk, hogy a Galaxis előtt nehéz időszak áll, és pár évtized múlva majdhogynem értelmetlenné válik ez a katartikus felszabadító ünnepsorozat. De itt, ebben a pillanatban, csak ez számít, a határtalan boldogság és szabadság érzésének megélése.

[Ody Mandrell]

13 perccel korábban, Nute Gunray írta:

Tudjuk, hogy a Galaxis előtt nehéz időszak áll, és pár évtized múlva majdhogynem értelmetlenné válik ez a katartikus felszabadító ünnepsorozat. De itt, ebben a pillanatban, csak ez számít, a határtalan boldogság és szabadság érzésének megélése.

Főleg, hogy évtizedekig tartó elnyomás után élik meg ezt a pillanatot. Most már azt is tudjuk, hogy ez még nem a háború vége, de egy sorsdöntő csapás volt. Ez egyébként nálam kicsit el is vesz a jelenet éléből. 

Szerkesztve: 2018. December 25. - Ody Mandrell

[Pildi]

2 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

Tudjuk, hogy a Galaxis előtt nehéz időszak áll, és pár évtized múlva majdhogynem értelmetlenné válik ez a katartikus felszabadító ünnepsorozat. De itt, ebben a pillanatban, csak ez számít, a határtalan boldogság és szabadság érzésének megélése.

Látod, én pont ugyanezt érzem a tróntermi résznél. Ugyan az első Halálcsillag felrobbantása kisebb győzelem, ma már tudjuk, mert nem volt rajta az uralkodó, és Vader sem tért még meg, de ezt akkoriban senki nem tudta, Lucason kívül. Olyan Happy End volt, mint a könyvekben meg van írva.

 

2 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Most már azt is tudjuk, hogy ez még nem a háború vége, de egy sorsdöntő csapás volt. Ez egyébként nálam kicsit el is vesz a jelenet éléből.  

Ezt most már gyakorlatilag az összes boldog jelenetről el lehet mondani, hiszen nem rendeződött jó irányba véglegesen semmi. Igen, az azóta történtek miatt lehet ma már más szemmel nézni ezeket, de szerintem azért a boldog pillanatokat jó ma is megélni boldog pillanatokként. Az életben sincs végleges boldogság, sok mindent utólag felülír az élet, de a szép emlékekre ezzel együtt is jó úgy visszaemlékezni.

[Ody Mandrell]

1 perccel korábban, Pildi írta:

Ezt most már gyakorlatilag az összes boldog jelenetről el lehet mondani, hiszen nem rendeződött jó irányba véglegesen semmi. Igen, az azóta történtek miatt lehet ma már más szemmel nézni ezeket, de szerintem azért a boldog pillanatokat jó ma is megélni boldog pillanatokként. Az életben sincs végleges boldogság, sok mindent utólag felülír az élet, de a szép emlékekre ezzel együtt is jó úgy visszaemlékezni.

Ezzel egyetértek, és sosincs rossz szájízem itt csak szokni kell még a kis szomorúságot ami idekeveredik.  

[Nute Gunray]

Na meg persze azóta tudjuk, hogy itt sem mentek olyan simán a dolgok, bár itt ünnepelnek, valójában egy helyi polgárháború alakult ki a városbolygón számos civil áldozattal (ld. Utóhatás-trilógia). 

[Darth Revan9]

Az a vöröses fény, amikor Ben megteszi a végső lépést a hídon nagyon jó el van találva. Épp eltakarja valami a napot és sötétbe illetve vöröses fénybe burkolózik minden, jelezve, hogy itt valami rossz fog történni.

[Ody Mandrell]

Akkor fogy el a nap anyaga amit a Starkiller magához vonz. 

[Dzséjt]

Maradjunk a pozitív felhangnál, és hadd reflektáljak ezzel a képpel az előzőekre. Ha mindig azt néznénk, az adott pillanatban mi lehet még rosszabb, soha nem örülhetnénk semminek. Igen, az ep4 végén még jöhetünk azzal, hogy az Uralkodó és Vader él, ez csak egy kis győzelem. Igen, az ep6 végén jöhetünk azzal. hogy utána jön Snoke, Kylo és az Első Rend. De nem ez a lényeg. Az ep1 végén mondhatnánk, hogy abszolút nincs happy end, hiszen idővel Padmét megöli Anakin, akiből szörnyeteg lesz, és aki megöli Obi-Want is, míg Palpatine kancellár a Galaxis zsarnok uralkodója lesz, Tarpalst meg kinyiffantja Grievous, Jar-Jar pedig utcai bohócként végzi. De nem ez a lényeg. A lényeg a pillanatnyi öröm, a móka és kacagás, amit úgy vélek, sokaknak meg kellene tanulnia élvezni, hogy az élete ne legyen keserédes. Mert az élet nem konstans, nincs állandó fent és lent, éppen ezért kell örülni a pillanatnyi örömnek. És ha a jövőben, legyen 10-20-30 év múlva elsz*ródik, azzal sem kell foglalkozni. Mert akkor, abban a pillanatban boldogok vagyunk. És csak ez számít!

Szerkesztve: 2018. December 26. - Dzséjt

[Ody Mandrell]

Ez így van az életben, de a ROTJ vége mint tudjuk sokáig a SAGA zárása volt így nem voltak evidensek ezek a dolgok. 

[MissKarrde]

15 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Mert akkor, abban a pillanatban boldogok vagyunk. És csak ez számít!

 

Touché!  

[Nute Gunray]

Ez egy megindító, lelkesítő jelenet, még akkor is, ha tudjuk, hogy szinte már másnap rosszul alakultak a dolgok. Hovatovább Nute Gunray-t tíz év alatt sem sikerült elítélni egyértelmű bűneiért. Az EP4 után legalább van egy rövid periódus, ahol a lázadók ki tudják használni a Birodalomban beállt zavart, tanácstalanságot.

[Donát]

Úgy látszik, egyelőre én leszek az ST fogadatlan prókátora, mert ismét az új részekből választok.  Így kiérve a magasztos piros betűs ünnepnapok árnyékából, rögtön rántsuk is le magunkat a becstelenség legmélyebb bugyraiba... szóval jöjjön egy "kissé" dicstelenebb jelenet.

 

Tudom, hogy sokan osztják azt a nézetet, hogy ez a jelenet a mi generációnk "Én vagyok az apád" fordulata. Én magam is egyike vagyok ezen embereknek, mert amikor Kylo Snoke ellen fordította a kardját, amellett, hogy leesett az állam, a totális bizonytalanság kerített hatalmába. A Pretorian Guardokkal folytatott küzdelmet ökölbe szorított kézzel néztem végig és szurkoltam, hogy Rey meg ne haljon. Pedig ha a VIII előtt megkérdeznek, 100%-ig biztos lettem volna, hogy Rey túléli a részt. Viszont ugyanígy voltam Snoke-kal is... így amikor Snoke kicsúszott a képből, akkor erősen elkezdtem aggódni a kedvenc karakteremért. Ami totálisan újdonság volt az SW terén nálam, hiszen a IV-V-VI már annyira beleivódott a popkultúrába, mikor én először láttam, hogy nem is nagyon volt kérdéses, hogy a jók győznek, míg a III. résznél ugye adott volt, hogy ki marad életben. Az I-II-t pedig amikor először láttam, még egyik karakter sem állt hozzám annyira közel, mint ma, így nem is nagyon szorítottam mondjuk Qui-Gonért.

 

Szóval a sok más előnye mellett a VIII. egy ilyen páratlan élményt is nyújtott, amit míg élek sohasem felejtek el.  A fordulat mellett ugyanakkor a díszlet is páratlan. A kezdetben vörös, majd szépen felégő és pernyeként aláhulló függönyök a szürke parancsnoki székkel együtt igazán impozáns látványt nyújt, amibe Snoke belesimul az aranyló köpenyével. A zenét is idevéve ez a jelenet valóban 10/10-es, ami egyértelműen szintet lép a Snoke-on keresztül suhanó karddal.

 

[Dzséjt]

Csak ismételni tudom az előttem szólót. Amíg élek, nem felejtem el azt a döbbenetet, ami úgy belém nyílalt, mint Snoke-ba a kék penge. Nem tudom, melyikünk volt a meglepettebb. Ráadásul - mint annyi más jelenet az ep8-ban - döbbenetesen jól lett felépítve.

[Bomarr]

Eleve Snoke tróntermében minden egyes mondat és beállítás egyszerüen fantasztikus. Imádom ezt a jelenetsort. És igen én is azok közé tartozok akiknek ez volt az első alkalom, hogy egy SW film meglepetést tudott nyújtani. Innentől tágra meredt szemekkel figyeltem a filmet és eltudtam képzelni akármit. Akár azt is hogy kinyirják az Ellenállást vagy hogy Finn meghal. Rian Snoke megölésével teljesen felrúgta az iratlan szabályokat. Imádom is érte.