Ugrás a kommentre
Lenci

Mennyire egységes a tíz film együtt?

Ajánlott hozzászólás

Amúgy a Shakespeare példára reflektálva még... 1) Ő az akkori nyelvezettel megint csak azt tudta leírni, amit akart. Az általa megalkotott mű az lett, amit közölni akart. Lucasnak ellenben meg volt kötve a keze. Abszurd példa: ha S-nek egy olyan írógèpen kellett volna megírnia a Hamletet, amin nem lett volna e betű, gyanítom később ő maga lett volna az első, aki átírja normàlisra az e-mentes szövegezést.

 

2) A Shakespeare művekből készültek érthetőbb nyelvezetű átiratok épp az olvasmányosság fokozása érdekében. Nyilván nem az eredeti művet írják át, hiszen az továbbra is megmarad. Akárcsak az EPIV esetében. Felőlem adják ki Blu-rayen az eredeti és csodáljátok közösen nagyfelbontásban a régi trükköket. Nekem nincs ezzel gondom. De emellett legyen egy olyan verzió, ahol a korabeli technológiai limitációkat diktálta megoldásokat felhozzák mai szintre. Ez neked azért rossz, mert... miért is?

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Épp ez az, hogy ilyen verzió nincsen bolti forgalomban Blue-ray lemezre

Dvd-n van. A BR-t meg adják ki felőlem. Ezt írtam lentebb is.

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A "terepasztallal" pedig nekem semmi bajom. Az legfeljebb az új filmek kisebb bakija, hogy ott sose láttunk ilyet és ezért archaikusnak tűnik. Próbálják meg orvosolni azzal, hogy például a Rebelsbe is raknak két dimenziós "terepasztalokat".

Hát belerakták a Rebelsbe, ugyanazt a terepasztalt. Csak éppen itt hologrammos. :roll:

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
15 órával ezelőtt, IndianaAndrisSolo írta:

Bár egy ideig úgy tűnt, hogy az emberek az azóta elkészült dolgokat tényleg minőségi alapon vizsgálgatják - valójában ahhoz minden, ami új, az gyengének találtatik, mert más, mert nem olyan.

Ne nézzük már hülyének az embereket!

Amit te itt írsz az szerintem egy kegyetlen nagy csúsztatás és összemosás. Úgy magyarázol az egészről mintha azt kifogásolnák az emberek (akiknek nem jöttek be az új részek) hogy új dolgok kerültek be a Star Warsba. Ami egész egyszerűen nem igaz. Az tény hogy sokan fikázzák az új trilógiát, de nem azért mert új dolgokat hozott be, hanem mert ezt sokszor szarul csinálták. A kritikákban nem azt olvasni, hogy jajj de szar hogy vannak új dolgok, hanem hogy ez se nem egy továbbgondolás, se nem egy új sztori. Egymásra halmozott díszletek, kidolgozatlan karakterek, hulladék a forgatókönyv, történet alig van, univerzum alig bővül, nem halad semerre, öncélú az egész, tele logikai hibákkal, és úgy mossa össze az OT-t az újjal, hogy közben mindkettőt kiheréli. A legtöbb fikázó ettől függetlenül azt mondja, hogy szórakoztató, de az elődök kaliberéhez nem mérhető, csak egy decemberi blockbuster.
 

15 órával ezelőtt, IndianaAndrisSolo írta:

Nem attól lesz vmi fordulat, hogy valakik közt kapcsolat van, vagy valakinek van egy titkos identitása, hanem attól, hogy egy esemény, egy információ megborítja az addigi valóságérzékelésünket. Ezért húzott váratlant Johnson, mert éppen az Én vagyok az apádnak az az antitézise, a megcsavarása: Rey szülei senkik. Ez a normális fordulat, ez a jó fordulat. 

Ez nem egy igazi fordulat, mert a kutyát nem érdekli Rey. A semmiben lebeg a karaktere, cilinderből előhúzott erőképességekkel próbálják felöltöztetni, de valójában meztelen és súlytalan. Egy nulla. Nincs kötődése, nincs iránya, nincs rajta semmi szerethető. Az EPVIII-ra már oda jutottunk, hogyha nem lenne Kylo, akkor nem is lehetne mihez képest meghatározni...

  • Nem tetszik 5

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
4 órával ezelőtt, Mestal írta:

Ne nézzük már hülyének az embereket!

images?q=tbn:ANd9GcT5ZAVsLWRgc0eTgm-9hJA

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
4 órával ezelőtt, Mestal írta:

Ne nézzük már hülyének az embereket!

Én nem nézem hülyének őket, de ettől még kib*szott sok idióta van. Továbbra se azzal van a baj, aki értelmesen kifejti a véleményét, hanem az okoskodó balfaszokkal. Persze ha cáfolod őket, akkor Te vagy az elvakult swdizni fan, a kritikusokat pedig lefizették. Egyszer nem merült fel még bennük, hogy esetleg ők látják rosszul? Á dehogy. Mi vagyunk a hülyék mert bevesszük ezt a szart. Az újdonság hatása. Igen. A PT épp ezért nem volt jó. Ja hogy az is el lett baszva mert gyerekes JarJar meg nyálas a szerelmi szál. Lassan úgy érzem, hogy az EPV-n kívül nincs is jó SW film. 

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
5 órával ezelőtt, Mestal írta:

Ne nézzük már hülyének az embereket!

Amit te itt írsz az szerintem egy kegyetlen nagy csúsztatás és összemosás. Úgy magyarázol az egészről mintha azt kifogásolnák az emberek (akiknek nem jöttek be az új részek) hogy új dolgok kerültek be a Star Warsba. Ami egész egyszerűen nem igaz. Az tény hogy sokan fikázzák az új trilógiát, de nem azért mert új dolgokat hozott be, hanem mert ezt sokszor szarul csinálták. A kritikákban nem azt olvasni, hogy jajj de szar hogy vannak új dolgok, hanem hogy ez se nem egy továbbgondolás, se nem egy új sztori. Egymásra halmozott díszletek, kidolgozatlan karakterek, hulladék a forgatókönyv, történet alig van, univerzum alig bővül, nem halad semerre, öncélú az egész, tele logikai hibákkal, és úgy mossa össze az OT-t az újjal, hogy közben mindkettőt kiheréli. A legtöbb fikázó ettől függetlenül azt mondja, hogy szórakoztató, de az elődök kaliberéhez nem mérhető, csak egy decemberi blockbuster.
 

Ez nem egy igazi fordulat, mert a kutyát nem érdekli Rey. A semmiben lebeg a karaktere, cilinderből előhúzott erőképességekkel próbálják felöltöztetni, de valójában meztelen és súlytalan. Egy nulla. Nincs kötődése, nincs iránya, nincs rajta semmi szerethető. Az EPVIII-ra már oda jutottunk, hogyha nem lenne Kylo, akkor nem is lehetne mihez képest meghatározni...

Szeretnék olyan hulladék forgatókönyvet írni, mint a The Last Jedi-é. Nem csak SW viszonylatban, hanem en bloc egy ritka jó forgatókönyv. 

 

Szerintem meg a te jelzőid a csúsztatások. Tkp. sok változatos jelzővel leírod, hogy mi minden rossz, valójában konkrétumot egyszer sem írsz... Ezek nem érvek, már ne is haragudj. És az enyém meg nem csúsztatás, mert tapasztalati alapon látom, mi mindent írnak ki az interneten mocskolódók. Egyébként jellegzetesen ők vannak kevesebben, nem gondolom, hogy ők a nagyobb fan-ek, vagy a régebbi fan-ek, csak sokkal nagyobb a hangjuk. Ugye volt ez, hogy milyen rossz a TLJ értékelése az internetes oldalakon, miközben érdekes módon a kritikák rendkívül dicsérik. Most ugyanez a helyzet a Fekete párduccal. A kritika magasztalja, közben internetes trollok maroknyi hada kurvasokat regisztrálva leszavazta az audience score-okat a fenébe.

 

Tulajdonképpen egyetlen ponton találok konkrétumot rövid és felszínes (ugye milyen könnyú dobálózni a jelzőkkel?) írásodban: "cilinderből előhúzott erőképességek" - tipikusan olyan dolog, ami fan-szemszögből, in-universe van vizsgálva, rohadtul nem esztétikai szemmel. Az embereket nagyon zavarja az, hogy Luke nem tanította ki Rey-t. (Nem mintha az OT-ben Yodánál nem ideig-óráig lenne, a következő részben meg kb. mint felkent Jedi vonul be, és rögtön Force choke-kal kezd be a gamorrean guardokkal szemben - csak az nem zavar, mert gyerekként láttad, alapvetés neked, ahogy nekem is)

 

Na már most, ha a fan-eket ennyire foglalkoztatja a saga történelmi-kronológiai alapja, mindenki rohadtul fontosnak tartja, hogy tudja, Yavin előtt hányban avatta fel Tarkin a Halálcsillag WC-jét, stb, akkor bizonyára a saga filozófiai vonala is igen fontos lehet. Ez olyan dolog, ami esszenciálisan benne van már a legelső filmben, nem úgy mint a sok backstory, stb, ami az expanded universe-zel lett fontos. Ez egy olyan dolog, ami benne van a mesében magában.

 

Tehát a kérdés: mitől lesz valaki Jedi? Szerintem attól Jedi egy Jedi, hogy ellen tud állni a sötét oldal hatalmának. Ez az egyetlen dolog, amit meg kell tanulni. Kanyarodjunk vissza a prequelek idejére: az érv az, hogy Anakin kilenc éves kora óta tanult Jedinek, míg Rey pikpakk megtanulja az egészet. Én úgy látom, hogy a PT egy egyértelműen düledező, bukásra ítélt, bigott Jedi-rendet mutat be, ami a saját elavult dogmáihoz rettenetesen ragaszkodik, ez roppantja őket össze. Tulajdonképpen a Jedik dogmái azok, amikkel Anakin konfliktusba kerül, és ez is vezet az elpusztulásukhoz. A Jedi-rend se más, mint egy diktatúra. És érezhetően balfaszok gyülekezete. Megszámlálhatatlan rossz döntést hoznak. Jellegzetes, hogy a kilenc éves naiv kisgyereket, aki abszolút jóindulattal, lelkesedéssel érkezik hozzájuk, sőt, igazából magától eszébe se jutott volna odamenni, hanem Qui-Gon hozza el, ilyeneket mondanak neki, hogy túlkoros, a jövője sötétségbe burkolózik, stb. Mivel a Sith-ek bosszúja abszolút egy Oidipusz-parafrázis, ezért nyugodtan mondhatom, hogy ez tipikusan az az eset, hogy azért sötét Anakin jövője, mert a Jedi-rend így viszonyul hozzá. A Jedi-rend a prequelekben egy reformáció előtti katolikus egyház. Bár azt hirdetik, hogy nem szabad birtokolni, valójában nagyon is imádták a hatalmat: ezt főként Mace Windu karakterén látom, szerintem ő a főkolompos az egészben. Csak ketten maradnak életben, akiknek drasztikusan életmódot és szemléletmódot kell váltaniuk. Nem véletlenül emlegeti Yoda, a 880 éves Jedi-mester, hogy tanulnia kell. Ráadásul megtudnak valami esszenciálisat az Erőről, amit addig egyáltalán nem tudtak: van élet a halál után. A szeretteink elengedése nem csak egy üres frázis csupán, egyszerű hitegetés, hanem valósan bizonyított tény Qui-Gon személyében. Ezután Luke az OT-ben elment Yodához, bár már addig is volt jónéhány erőképessége, amit hát kétlem, hogy Obi-Wan tanított volna meg neki abban a negyed óra-húsz perces gyakorlógömbös gyorstalpalóban. Yoda már öregnek tartotta a tanuláshoz, hasonlóan Anakinhoz, mondjuk eléggé különböző a két srác életkora. Bár volt néhány sziklaemelgető óra, a tanításának a lényege itt már nem a saját dogmák átadása, nem azzal jött, hogy nem lehet feleséged, nem szerethetsz senkit, hanem azzal, hogy próbálj ellenállni a sötét oldalnak. Ugyanis Yoda tanításának lényege ez: a Dark Side Cave. Hogy ellen tud állni a sötét oldal hatalmának. Jellegzetes jelenet, amikor Yoda azzal teszteli Luke-ot, hogy másnak adja ki magát, mint aki. Luke végtelenül pökhendien bánik vele, lenézi. Emiatt tapasztalja azt Yoda, hogy nem tanulhat tőle. Azt is szokták nagy érvként mondani, hogy Rey hogy lehet partiban Kylo-val szemben: Luke se kardozott semmit, mégis elég szépen partiban van a valaha volt egyik, ha nem a legerősebb Erőhasználóval.

 

Szóval jó lenne elfelejteni, hogy a Jedi-képzés lényege az, hogy feltárja a képességeket a mester. Hogy megmutatja, hogy nézd, ezt is tudjuk. Ez egy öngerjesztő folyamat. Anakinban is már megvolt a Baljós árnyak elején, és Luke-ról sem hiszem, hogy Yodától tanulta volna pl. a force choke-ot. A TLJ-s kisgyerek is magához tudja húzni a seprűt. Ahogy egyébként a TESB-ben is magához húzza Luke a kardot, pedig Obi-Wan nem tanított neki force pull-t az előző filmben.

 

Az OT óta még egyszer elpusztították a Jedi-rendet. Zseniális az a pillanat, amikor egy Jedi-mester, aki talán maga a bölcs ember szinonimája, belenéz egy ember elméjébe, és megérzi, hogy mindent elpusztít, ami kedves neki, és hatalmába keríti a vágy, hogy megölje, véget vetve ezzel a sötét jövőnek. Mint oly sokszor a saga-ban előtte (és nem csak a saga-ban, hanem az irodalom- és filmtörténetben egyaránt: fatalizmus), éppen ez az a pont, ami miatt az egész elindul abba az irányba, amit megérzett. Azt hiszem egyébként, ez az a pont, ami miatt ennyire utálják a TLJ-t. Szerintem borzalmasan félreértelmezik, főleg amiatt, mert előtte hosszan abban a tudatban élnek, hogy Kylo verziója az igaz, ami ténylegesen kiábrándító képet fest Luke Skywalkerről. Csakhogy azt felülírja Luke verziója, ami szerintem csodálatos, és esszenciális a fent hosszan kifejtett gondolatomhoz: Luke a haláláig viaskodott a sötét oldallal. Luke Jedi-rendje nyilvánvalóan már nem arról szólt, hogy nem lehet házasodni, nem lehet szeretni, a sikereiben alapvető szerepet játszott az, hogy voltak barátai, akikhez kötődött. Persze látszólag ez az út is elbukik (holott valójában mégiscsak ez a helyes út, vissza is tér rá a TLJ végén), mivel itt meg a szerettei féltéséből ered az a pillanat, ami miatt elbizonytalanodik. Ezért gondolhatja azt, konklúzióként levonva, hogy talán ez az egész, amivel már így is-úgy is próbálkoztak, bukásra ítéltetett, az egész Jedi-rend. Azzal, hogy kiszáll, hogy elvonul, éppen ezt a fatalizmust akarja megállítani: szembemenni a végzet által kirendelt útnak. (A jövő mozgásának ábrázolásában egyébként többféle lehetőség van a filmekben, és irodalomban: van a megváltoztatható jövő, ilyen a Terminator-ban vagy a Vissza a jövőbé-ben, és van az akármit csinálsz, ez lesz a jövő, ez van az Oidipusz-mítosztól kezdve a Harry Potter 3. részéig rengeteg műben.) Na, és akkor térjünk rá Rey-re, bár azt hiszem, a fent leírtakban benne van, miért vannak Rey-nek cilinderből előhúzott erőképességei, vagy miért gondolják sokan, hogy az van neki: mert ez a franchise és a Jedi-képzés egy felszínes oldala, hogy Jedivé válni annyi, hogy sziklákat mozgatunk. Ezt maga Luke is megcáfolja, ezután megmutatja a természet önálló egyensúlyát, amiben ott a sötétség és a fény, de megférnek egymás mellett. Ezután Rey megérzi a sötét barlangot - nem áll ellen, gondolkodás nélkül elnyeli: ugyanolyan teszt ez, mint amikor Yoda látja Luke pökhendiségét, és mindkettőben esszenciálisan érzik meg a mesterek a tanítványok sötét oldal iránti vonzását. Persze aztán mindkét tanítvány rácáfol később, de nem véletlen, hogy Luke először elutasítja Rey-t, mivel később önmaga is elbizonytalanodott, amikor bekapcsolta a fénykardját Kylo feje fölött.

 

 

 

Rey karakterének felszínességéről: fogalmam sincs, hogy ez nem abból származik-e, hogy a férfi rajongók nehezen azonosulnak Rey-jel. Viszont tudom, hogy nőismerőseim soha ennyire nem szimpatizáltak női figurával az SW-ben, mint Rey-jel. Ez a "Mary Sue", amit szoktak mondani, amit valamikor elkezdett mondani valami hülye rajongó, és különben ezért tudja mindenki, hogy mi ez, különben egyáltalán nem egy filmszakmai-dramaturgiai fogalom, nem egy szakzsargon, és ismét a dolgok felszínes vizsgálatát látom ebben. Szerintem Daisy Ridley döbbenetesen jó színésznő, nagyon apró, finom, elképesztően szerethető gesztusokkal jeleníti meg Rey-t, és szerencsére Abrams sem sajnálta az időt Rey exponálására, véleményem szerint az, ahogy Rey mindennapjai be vannak mutatva a Jakku-n a film legerősebb pillanatai: az a kiábrándultság, az a melankólia, az az elhagyatottság, ami ennek a fiatal lánynak az arcán látszik, hogy ő nem azt az életet éli, amit kellene, az elképesztően mély és csodálatos. És az, ahogyan ezt Abrams bemutatja, az valami elképesztően bravúros, kövezzetek meg, de talán jobb, mint Luke OT-s exponálása, pedig a Binary Sunset-jelenet a filmtörténet legjobbjai között van. Pl. ott van az, ahogy csak feltekint egy elszálló űrhajóra sikálás közben, eközben az új éra legmeghatóbb, és legújítóbb SW-zenéje, a Rey's theme. Ebben minden benne van. Való igaz, hogy Rey nem az az önbizalomhiányos balfasz, mint Luke az OT-ben, ebben inkább Han Solo-ra emlékeztet: ő nem egy Tom Sawyer, hanem inkább egy Huckleberry Finn. Humora van, csintalan. Luke éretlen zárkózottságát, naivitását inkább Finn karakterében fedezhetjük fel. Egyébként Leiára ugyanúgy igaz ennyi erővel a Mary Sue, pláne Padméra. Nekik szinte nincs is valódik karakterfejlődésük, Leia kapcsán max annyi, hogy rájön, hogy nem is annyira szararc ez a Han Solo. De míg Luke, Rey, Han és Finn kapcsán van változás, sőt, a TLJ-ben már Poe-nak is írtak konfliktust, addig Leiáról, Padméról ez nemigen mondható el (külső konfliktusuk persze van, de önmagukkal szemben, az önképükkel szemben nincs). Nekik nincs egy olyan tulajdonságuk, világszemléletük, amit meg kell ugraniuk, hogy legyőzzék a saját árnyékukat. Luke kapcsán ez egyértelműen a saját önbizalomhiánya, Rey kapcsán meg tkp. a vak hit: a TFA-ban a hit abban, hogy majd a szülei egyszer csak visszajönnek, és megmentik, ezt az idealisztikus képet kell levetkőznie azért, hogy továbbléphessen. Utána pedig hasonlóan a TLJ-ben egy ilyen hit van Luke-kal szemben is: bízik benne, hogy a bölcs Jedi majd segít, és rá kell jönnie, hogy nem fog, ellenben ha valamit változtatni kell, akkor akkor azt magának kell kiharcolnia (hasonló a gondolat a príma Blade Runner 2049-ben is) - sőt, még ugyanígy elkezd megbízni Kylo Renben, és benne is csalódnia kell. Szóval ez tkp. Rey-nek az emberekkel szembeni naivitása. Míg azt láthatjuk, hogy sok dologban magabiztos, mivel egyedül élt, megedződött, tud űrhajót vezetni, meg tud szökni és el tud bújni a Starkiller Base-en, stb, addig az emberekkel való kapcsolata, és a kép, amit lát róluk elsőre nagyon naiv, gyermeki. Ez még Finn-nél is így van, akiről Han egy pillanat alatt rájön, kicsoda, és jellegzetes félmosolyával nyugtázza, Rey pedig vakon hisz abban, hogy a rohamosztagos valójában ellenálló.

 

Mellesleg azt állítod, hogy te csak Kylo miatt vagy hajlandó tovább nézni: sokan meg Kylo karakterét utálják. Ugyanannyira megosztó Kylo karaktere, mint Rey-é. És sokkal kevésbé megosztóak, mint a többi új szereplő a saga-ban. Az meg egyszerűen nem igaz a teljes rajongótábor viszonylatában, hogy nem fordulat, hogy Rey szülei senkik: az, hogy kik Rey szülei, az volt a nr.1 kérdés a film előtti várakozásban. Tehát igencsak érdekelte a rajongókat, legfeljebb téged nem. - A csúsztatás tehát ott van, hogy te a saját elvárásaidat a teljes rajongótábor elvárásaira húzod rá. A probléma ott volt, hogy az emberek nem meglepődtek, hanem kiakadtak, mert nem az ő saját kis elméletük igazolódott. Nem Obi-Wan unokája, nem Obi-Wan lánya, nem Luke lánya, stb. Ha ezek mellett döntött volna Johnson, nem lett volna kevésbé nagy a kiakadás. Meg mellesleg arra is kíváncsi lennék, h mondjuk Obi-Wannal való rokonságot hogy exponálta volna a filmben, miközben Rey azt sem tudja ki, és van elég sok hiányzó láncszemünk. De ez még Luke kapcsán is igaz: nem volt exponálva egyáltalán egy anya-figura még a TFA-ban sem. Illetve egy igen: az, hogy Leia és Han másik gyereke, az a verzió szorult volna a legkevesebb utólagos magyarázatra a TFA alapján. 

 

 

És még egy dolog: egy film kapcsán az a szubjektív állítás, hogy szeretnemszeret, az áll. Számomra is van olyan nagy filmtörténeti klasszikus, amit nem szeretek, nem szívesen nézek meg, de a lejsztungot elismerem. Egy film rendezése és dramaturgiája viszont csak egyféleképpen értelmezhető, és szinte, mint egy mértékegység mérhető. Az, hogy egy forgatókönyv mennyire rétegzett, strukturált, összetett, vagy egy rendezősi metódus mennyire dinamikus, bátor, változatos, hatásos, az bizony teljesen fekete-fehér dolog. A The Last Jedi, bár kilencedik nekifutás egy sorozatban, amik már nemigen szoktak jól sikerülni, elképesztően összetett mind rendezésben, mind forgatókönyvben, mindkettő szinten a legjobb a sorozatban. Csak hogy néhány egyszerű, és zseniális rendezői-írói fogást mondjak: az egyik ugye a fent említett Rashomon-effektus, azaz az események többszemszögű bemutatása, ami baromi erős suspense, hogy mi az igazság (ez az, hogy Kylo árulását bemutatja először Luke téziseként, majd Kylo antitéziseként, végül az igazságot a megtört Luke szintéziseként). Ilyen eszközzel él a Rashomon Kuroszavától és a Citizen Kane Orson Welles-től. És ilyen eszközzel baromira nem élt korábban SW-film, és rendkívül örülök, hogy ilyen okosan dobta fel Johnson a filmjét. Ez azért is nagyon jó, mert ugye ezek a szemszögek elképesztően hatnak a befogadóra, jelesül Rey-re, akin ez úgy csapódik le, hogy elképesztően oda-vissza megkérdőjelez kb. mindent. A másik ilyen eszköz pl. az a zseniális párhuzamos montázs-szekvencia, ami Finn-ék lebukásától tart Holdo önfeláldozásáig. Az, hogy különböző szálak egy pontban érjék el a csúcspontot, és ezen a ponton még egymásra is hatással legyenek, az valami elképesztő bravúr. Csúcspont a filmben. Ilyet én nagyon kevés filmben láttam ennyire jól használva. Sokkal kevésbé dinamikus és kevésbé érzelmileg megalapozott a RotJ végén a három szálon zajló csata, valamint ugyanígy a TPM-ben a háromfrontos küzdelem. Vagy pl ott van pl. az az egyszerű jelenet a film elejéről, amikor egy pillanat alatt elkezdek menni egy olyan figurával, akit addig még egyáltalán nem láttunk (Paige Tico), és a bravúros plánozással, dramaturgiával szintén nagyon nagy feszkót teremt. Ez lényegében a Mission Impossible-helyzet. És mielőtt ellenem fordítanád a szavaim, és mondanád, hogy na látod, az egész film tiszta lopás, stb, mert ez ebből, az abból van. Az egész filmtörténet egy lopás, beleértve a legelső SW-t is. Egyidejűleg meg semmi sem az. A lényeg az, hogy a kliséket, a filmesek számára ismert eszközöket úgy használjuk, hogy egy új kompozíció álljon össze belőle, ami aztán már nem klisé. Művészet: a klisék feltöltése és egyedi összekapcsolása új tartalmat hoz létre. És talán a leglényegesebb momentum: az, hogy Luke projekció, és ott sem volt, hogy a mester ilyen bravúrosan keni el a tanítvány száját. Ha már mesét csinálunk, jó, ha megtörténik a csoda benne. Lehet, hogy ez is vmi olyasmi, amit eddig nem láthattunk (mondjuk maga az első SW is olyan, amit eddig nem láthattunk, épp ezért varázslatos), de én inkább ezt szeretném, mint azt a "csodát", amit max a felnőtt rajongók fanfictionös nedves álmaiból szedtek, hogy Darth Vader százával kaszabolja a lázadókat (minden tiszteletem a Rogue One-é, és én is szeretem azt a jelenetet, de a film hőseinek arc-jához vajmi kevés köze van, és csak huszonéves fejjel tudom értékelni). Ettől a jelenettől, ha én gyerekként láttam volna, lehet, hogy baromira zavarba jövök. Ez minden, csak nem mese. Az a baj, hogy sokan az egész saga-t nem mint a gyerekkora kedvenc meséjét látja, pedig az, hanem egy túl komolyan vett valamit. Sajnos szerintem az olyan EU-könyvek, mint az a zombi rohamosztagosos, meg hogy ilyen TOR-játékokban a főszereplő figura, aki nagyon népszerű valami rejtélyes oknál fogva, ez a Revan, úgy váltogatja a nézeteit a sötét és a világos oldal közt, mint más a koszos alsógatyáját, ezek szerintem erodálják azt az oldalát az SW-nek, hogy egy csodálatos filozofikus, komplex meseként lássuk, és a felnőtt rajongók inkább egy túl komolyan vett high-fantasy-t akarnak bele látni. Nekik sith-ek kellenek, vagány figurák, kaszabolás, stb. Ez az, ami miatt szerintem ráaggatták az SW-re az "eszképizmus" jelzőt. Azaz, hogy a rajongás iránta olyan, mint az RPG-k iránt - egy alternatív valóság, ahova el lehet menekülni, ahol hihetetlen erejű cool figurákkal azonosulhatnak. Én pl. nem ezért szeretem, és sztem az SW-filmek alkotói sem ezért szeretik: szinte már-már elfelejtjük, hogy az OT-ból két film abszolút filmtörténeti klasszikus, George Lucas egyetemi tananyag filmes iskolákban, de szerintem a RotS is minimum megemlítendő, mint Lucas kései nagyon erős és vizionárius filmje. Ezért írtam, hogy a rajongók az SW-filmeket nem úgy vizsgálják, mint egy filmet, hanem in-universe, az addigi könyvekben és merchandising-termékekben lefektetett szabályrendszer szerint. Persze próbálják egy-két olyan, valódi esztétikainak látszó fogalommal kipótolni írásukat, mint pl. "Rey felszínes karakter", stb. Az OT meg a megkerülhetetlen alap nekik, mert az volt az indikátor gyerekkorukban.

 

De van egy dolog, amivel egyébként nem lehet vitatkozni, és amivel semmilyen filmes sem veheti fel a versenyt. Az a gondolat, az emberi képzelet, amikor még nem materializálódott a TFA. Hogy jön a hetedik rész, és BÁRMI megtörténhet. Ugyanez igaz a prequelekre. Amíg nem tudtuk, hogy hogyan lett Darth Vader, akkor ezerféleképpen lehetett elképzelni, csodálatos, fantasztikus módokon. Aztán a filmen meg már csak egyféleképpen láthattuk. A könyvek egyébként szerintem ezért is népszerűek, és az SW RPG-k is. A regény ugyanis jobban ráhagyja az emberre, hogy elképzelje a történetet, a helyszíneket, a helyzeteket. Így lehet, szerintem, hogy bár egyetlen SW-könyvről sem gondolom, hogy bármelyik filmmel is felvenné a versenyt, ha megfilmesítenék őket, gyenge, széteső ponyvasztorik lennének, de jobban megadják azt a szabadságot, hogy mi képzeljük el. Az RPG-k kapcsán pedig az a kulcs, hogy mi dönthetünk, és a döntési helyzetek százféle különböző irányt foglalnak magukban. A képregény is azért olyan szerethető műfaj, mert nem ott történik meg a fantázia, hogy Pókember hálót lő éppen egy képkockán az ellenségeire, hanem azon a vékony fehér vonalkán, ami elválaszt két képkockát egymástól, és ahol a kettő közti távolság az olvasó agyában kötődik össze. Biztos ti is tapasztaltátok már azt, hogy egy barátotok elmondta nektek egy neki tetsző film történetét, és a néhány mondatával, plusz a lelkesedésével iszonyúan felkeltette az érdeklődést bennetek, azt hiszitek, hogy a világ legjobb sztoriját halljátok, aztán a filmet megnézve nagyot csalódtatok. Mert elképzeltétek, hogy úristen, ez mennyire jó történet, aztán már a filmet látva, ami már nem tökéletes, mert nincs tökéletes film, már közel sem érzitek annyira elképesztőnek. Itt az SW kapcsán valóban felmerül az, hogy jó-e az nekünk, hogy orrba-szájba kapjuk az új filmeket. A Disney pénzügyi okoknál fogva így döntött, ahogy anno a Lucasfilm is, amikor megjelentette a zombirohamosztagosos sztorit, mert tudta, hogy van rá igény. Ugyanakkor az is látszik, hogy törekszenek az igényességre. Ez látszik a rendezőválasztásokon, látszik Kennedy rizikóvállalásain, sőt, szerintem a RO és a TLJ minőségén is. Mert mindkettő roppant igényes film. Pl. ez nagyon érdekes, mert bár feljebb mindennek elmondtam az SW-könyveket (és ez csak a filmek kontextusában igaz rájuk, mert van egy-két remek), nekem is van olyan, ami nagyon nagy kedvencem, ilyen a Han Solo-trilógia A. C. Crispin tollából. Szerintem az egyik legszebben, legérzékenyebben megírt regény az SW kapcsán. Nagyon pontos képet ad Han-ról, és a múltjának eseményeiről. Érdekes lesz ezt összevetni a Solo-val. Már most egyébként én érzek valahol egy csalódást, ami tudom, hogy az imént leírt okokból fakad: pl. van a Han-regényben az Ylesia nevű bolygó, amit én egy egészen édenkerti helynek képzelek, a mélyén ezzel ellentmondásosan zord bányákkal, meg vannak rajta ezek a t'landa tilek, ez az ott élő faj, akik átverik a zarándokokat, és rabszolgamunkára kényszerítik őket. Ezekről nemrég találtam rajzot a wookieepedián. Ugyanúgy négy lábuk van, csökevényes kezük, mint a könyvben, de baromira máshogy néznek ki, mint ahogy azt én a könyv alapján elképzeltem. Ugyanígy a Solo-ban megjelenő bolygók már most nem veszik fel a versenyt a bennem élő Ylesia képével. Szóval egyidejűleg az új SW filmek az emberi fantáziával szemben eleve kudarcra vannak ítélve, mert az már csak egy ember víziója lesz, ami a vásznon van. És ez így lesz azokkal a filmekkel, amik majd még ezután jönnek, és amiknek a befogadói azok a húsz-harmincéves rajongók lesznek, akiknek már a sequel trilógia is annyira alap és gyerekkori élmény, mint nekem az OT meg a PT.

Szerkesztve: - IndianaAndrisSolo
  • Imádom 1
  • Köszönöm 2
  • Tetszik 6

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Szép írás, kell az, hogy valaki időről-időre átgondolja a dolgokba. Valóban, a rajongóknak értelmezniük kell, hogy mostanában a SW végül is miről szól. A Skywalker család történetéről, a Jedi, Sith ellentétről, a Erő sötét és világos oldaláról, vagy csak az Erőről általában, de leginkább szinplán csak a jóról és a rosszról ? Valahogy úgy érzem, hogy az új trilógia már csak a  jóról és a rosszról szól. De még ez az egyszerű alapvetés sem biztos, hogy igaz, mert ez is csak nézőpont kérdése. Mit tekintünk jónak, rossznak. Még számíthatunk nagy pofára esésre, úgy gondolom.

  • Tetszik 1

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ilyen az, amikor összeáll a kép és valaki átlátja/átérzi/felfogja, hogy miről szól a Star Wars a csihi-puhin és fénykard lóbáláson túl. Szép írás valóban! :) 

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
18 órával ezelőtt, IndianaAndrisSolo írta:

Szeretnék olyan hulladék forgatókönyvet írni, mint a The Last Jedi-é. Nem csak SW viszonylatban, hanem en bloc egy ritka jó forgatókönyv. 

Vicces, hogy nekem lövöldözitek a mínuszokat, miközben azt írom le ami a kritikákban szerepel azzal szemben amiket te mondasz hogy a kritikákban szerepel. Biztosan van pár balf*sz akik CSAK azért fikáznak mert szerintük az új az rossz, de az ahogy te egybemosod az általánosításoddal az egyszerűen csúsztatás és nem igaz. Nyomhattok nekem ezer mínuszt az akkor sem változtat a tényen. Elkezdesz arról magyarázni, hogy az emberek az OT-hez viszonyítanak, és minden ami új, az gyengének találtatik, mert más, mert nem olyan mint a régi. Baszki szó szerint ezt írtad. Miközben ez nevetséges, sehol nem ezt írják.

 

Az achan és reddit tele van olyan kritikákkal és véleményekkel ahol gyönyörűen elmagyarázzák mi a gond. A kritikákban nem az újításokat fikázzák. Az merül fel legtöbbet, hogy ez se nem egy továbbgondolás, se nem egy új sztori, hogy kidolgozatlanak és inkoherensek a karakterek, hulladék a forgatókönyv, az univerzum alig bővül, nem halad semerre az egész, tele logikai hibákkal, és úgy mossa össze az OT-t az újjal, hogy közben mindkettőt kiheréli. EZ A KRITIZÁLÓ EMBEREK VÉLEMÉNYE. Nem mindenkié, mert van akinek bejön. Olvassatok ne összeesküvés elméleteket gyártsatok! B*sszatok a fejemhez 1000 mínuszt mert leírtam, nem érdekel.

 

De le lehet csekkolni a nagyobb online felületeket is.

A Forbes magazin kritikusa pl. azt írja hogy "I loved The Force Awakens and still do, but I do mind not getting more on-screen time devoted to helping us understand the backstory of the conflict itself. The problem is that it all still feels too much like a repeat of the original trilogy, even with Rian Johnson's surprise twists.". Magyarul pont hogy nem az új dolgok behozásával van gond hanem a (háttér)történettel, hiába a sok csavar, nincs megfogható alapja a konfliktusnak, még mindig csak a régi sémákat ismétli. Ezt idéztem többek között. Itt is megtalálható, hogy ettől függetlenül neki tetszett mert szórakoztató.

 

A Huffington postban azt írják "I truly like George Lucas’ Prequels. Just gimme a good ride. In fairness, The Last Jedi can be said to deliver 150 minutes of hyperactive fanfic festooned with Star Wars-y visuals. If you ignore its cringeworthy script it’s fun to look at. To me The Last Jedi doesn’t feel like anyone at Disney is bringing their A-game yet, but, as with any spaceship movie on a Saturday afternoon." Magyarul ha nem nézzük a full gáz forgatókönyvet akkor egy jó kis szombati űrhajós filmnek elmegy, lehet élvezni a látványt. Neki kb. olyan volt mint egy fanfic SW. És ő is azt mondta hogy "It's fun to look at."
 

Nem akarok négyszáz idézetet behozni, nehogy már nekem kelljen igazolnom ezer review-val meg poszttal hogy a ti fórumotokon valaki csúsztat mint a gép. Ráadásul összevissza beszél: "A redundancia, önismétlés a legkárosabb dolog a filmművészetben, filmiparban, szórakoztatóiparban - főleg úgy, hogy a Star Wars az számomra maga az innováció." Ha egy ilyen mondat után le kéne húznia vécén az Ébredő Erőre vett jegyeket ha fikarcnyira is konzisztens lenne, mert ezek szerint az olyan filmek mint a TFA maga a métely. Hagyjuk már...

 

 

18 órával ezelőtt, IndianaAndrisSolo írta:

Szerintem meg a te jelzőid a csúsztatások. Tkp. sok változatos jelzővel leírod, hogy mi minden rossz, valójában konkrétumot egyszer sem írsz... Ezek nem érvek, már ne is haragudj. És az enyém meg nem csúsztatás, mert tapasztalati alapon látom, mi mindent írnak ki az interneten mocskolódók. Egyébként jellegzetesen ők vannak kevesebben, nem gondolom, hogy ők a nagyobb fan-ek, vagy a régebbi fan-ek, csak sokkal nagyobb a hangjuk.

Te hol élsz ember? Itt PONT hogy TE mondtál véleményt, és én nem. Csak azokat idéztem akik kritizálták ilyen vagy olyan okokból az új szériát. Mindenki véleményét nyilván nem lehet uniformizálni, mint ahogy azt te tetted. Érted? Azokat idézem akiket te egybemosol. Erre kaptam ÉN a mínuszokat, mert AZOK a vélemények nem tetszik itt a szenátusnak. Ha saját véleményt írok (ami most épp nem történt meg) nálam akkor sem az megy, hogy benyalok valakinek, hanem SAJÁT véleményt írok. Még akkor is ha az itt trónoló hangadóknak nincs a szája íze szerint és ezért Supreme Leader Donát nem olvassa többé amiket írok, mint ahogy ez már előzőleg megtörtént. Ezzel semmi gond, általában nem kelek és alszok a SW-szal, sem Donáttal hogy ez lelki válságot okozzon.

 

Nyilván én vak vagyok meg hülye, légből kapott dolgokat írok le, és csak te látsz tapasztalati úton. Ezt legjobban az igazolja hogy aki ellentétes véleményen van veled az IDÉZEM "mocskolódik". Még szerencse hogy "jellegzetesen" ezek vannak kevesebben. Vicc ez az egész :-)

 

 

  • Zavaros 1
  • Nem tetszik 2

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nem kell idegeskedni és rátámadni mindenkire. 

 

Egyáltalán mi a célod mások írásainak, cikkeinek idecitálásával? Azt írod ez nem a Te véleményed. Akkor? Ide másolás nélkül is pontosan tudom mit írnak máshol. A mínusz pedig erre a tartalomra ment nem a személyedre. Én is kaptam már nem is egyet, de sose kezdtem el emiatt háborogni. Pedig állítólag itt én vagyok a szenátus... 

  • Tetszik 2

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
7 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Pedig állítólag itt én vagyok a szenátus... 

It's treason then... :D 

iamthesenate.jpg

  • Vicces 1

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
2 órával ezelőtt, Mestal írta:

A kritikákban nem az újításokat fikázzák. Az merül fel legtöbbet, hogy ez se nem egy továbbgondolás, se nem egy új sztori, hogy kidolgozatlanak és inkoherensek a karakterek, hulladék a forgatókönyv, az univerzum alig bővül, nem halad semerre az egész, tele logikai hibákkal, és úgy mossa össze az OT-t az újjal, hogy közben mindkettőt kiheréli.

Szerintem viszont nem árt összességében nézni az egészet. A sequel egy önálló trilógia, de ugyanakkor folytatás is, amiről sokan elfelejtkeznek...persze, hogy vannak utalások, vannak párhuzamok a régi filmekkel, de nem azért, mert semmi eredti nem jutna a rendezők eszébe...ezek nem véletlenül vannak ott. A star wars-nak van egy mélyebb mondanivalója, a jó, a rossz harca, erkölcsi kérdések, hogy mi a helyes és a helytelen...és ezek a kérdések végighúzódnak mindegyik trilógián, összességében nézve a képet, pedig igenis van értelme az ismétléseknek is. Az sem igaz, hogy nem halad sehová a sztori. Én pl. anno utáltam a TFA-t, nagyobbat star wars filmben még nem csalódtam mint a TFA-ben, a TLJ-t csak Hamill miatt néztem meg, semmi másért. Pont ez volt a véleményem, hogy olcsó copy, és temettem a sequelt. Viszont a TLJ-t nagyon szerettem, és a 2 film összefüggéseibe nézve, igenis teljesen eredeti úton halad, és nem a régiek lemásolása egyáltalán. Arról nem is beszélve, hogy ahogy egy trilógiát 1 film alapján nem lehet megitélni, úgy 2 film alapján sem...biztos vagyok benne, hogy a 9. részben egy eredeti, ütős, lezárást fogunk kapni, ami értelmet ad annak, hogy az események miért úgy haladnak, ahogy...Ha pl az OT-ból csak a ANH és a TESB létezne, mennyivel más lenne a story, nem? De pont a lezárás adott egy teljesen más értelmet az egésznek trilógiának...Szerintem ezzel a trilógiával is számithatunk hasonlóra. Vagy ott a PT, ami a jedikről alkotott képet rúgta fel rendesen, és ha a PT nincs, a történetnek ezt az oldalát megint máshogy látnánk...Nem árt az egészet egy összefüggő egészként kezelni, mert nem egy különálló értelmetlen történet az új trilógia, hanem igenis van célja.

  • Tetszik 2

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
2 órával ezelőtt, Mestal írta:

Nem akarok négyszáz idézetet behozni, nehogy már nekem kelljen igazolnom ezer review-val meg poszttal hogy a ti fórumotokon valaki csúsztat mint a gép.

Fölösleges is. Szerintem itt mind olvasgattuk a kritikákat. És tetszik-nem tetszik Indy elég jól rátapintott a lényegre. A legtöbb negativ véleményből elég világos, hogy az illetőknek az a baja hogy a film újitott. Hogy például megmert mutatni egy esendő Luke-ot. A közösségi oldalakon, a fan közösségekben messze ezen megy a legnagyobb hiszti. Az hogy vannak akiknek más miatt nem tetszett, vagy hogy a Forbes itészének a pozitiv kritikájában mi volt megemlitve mint negativum az ezen semmit nem változtat. Azoknak akiknek nem tetszik a film -és itt most az átlag rajongókról beszélünk- főleg az újitások miatt nem tetszik. A TFA-t, ami sok tekintetben tényleg egy OT copy sokkal jobban a keblére ölelte a fan közösség. Elég csak az aggregátor oldalakat megnézni. Ez teljesen egyértelmű. Nem is értem miért próbálunk úgy csinálni mintha ez kérdés lenne.

  • Tetszik 6

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Kedves Mestal, idecitálod nekem a Forbes-ot, ami lehet, hogy híres újság, de ugyanígy idecitálhatod akkor már a Nők lapja film rovatát, vagy a Playboyét (ami mellesleg volt idő, amikor nem számított teljesen szarnak filmes szempontból, de az is inkább az egyedi interjúk miatt). Ugyanis egyik sem mértékadó filmes újság. A rajongói kommenteket meg pláne válaszuk szét a mértékadó, filmesztéták által írt kritikáktól.

 

De itt a rottentomatoes, amin nem akarom sarkítani és elrejteni (mert azt állítod, sarkítok) a rajongói értékeléseket, borzalmasan rosszak, míg az összes arra jogosult filmes szaklap értékelése ott van rajta összegyűjtve, és az 91%-ban pozitív, az értékelési átlagban 8.1-gyel. Ez az egyik legjobb a saga-ban, egyébként nem jobb, mint a TFA-é, de azért azt is hozzá kell tenni, hogy abban benne van egy 10 éves gap utáni lelkesedés, itt pedig már zsinórban a harmadik SW-filmet kapjuk, ezúttal már némileg megfáradtan (legalábbis a kritikusok fejével gondolkozva) de azt is ki kell emelnünk, hogy a Rogue One-énál, a RotJ-nál és a prequeleknél jobb.  https://www.rottentomatoes.com/m/star_wars_the_last_jedi/reviews/?page=7&sort=

 

 

De csakhogy egy, EGY konkrét kritikát-esszét hozzak fel, ami talán az egyik legfontosabb. Egészen addig, amíg nem kezdtél el idecitálni mindenféle neked tetsző kritikákat, nem tudtam, hogy hányasra osztályozták ezen az oldalon a filmet. Illetve sejtettem, ugyanis a filmekről prímán gondolkodó emberek írnak oda, akikkel általában egyet tudok érteni. Hallottál már Roger Ebert-ről? Amerika valaha volt legnagyobb filmkritikusa és esztétája. Nagy SW rajongó is volt, ő volt az egyike azon pioníroknak, akik az akkori felemás értelmiségi kritikákból, amik a klasszikus SW-t érték, észre tudta venni, hogy mesterműről van szó. Sajnos már évek óta meghalt. Ugyanakkor van néhány kiváltságos ember, tanítványai, általa megbecsült egykori kolégái, akik folytatják munkásságát, és az ő elemzési módszereivel (amik ténylegesen elemzések, nem csak annyi, hogy pl. a karakterek jók/szarok, az újítások jók/szar a régi dolgok jók/szarok, a forgatókönyv jó/szar és mindezt szofisztikáltba csomagolva, hanem megemlít filmeket, konkrét pillanatokat, stb.). 4 csillagot kapott a film. A 4 azt gondolod, hogy hát az a jó, az nem a kiváló. Csakhogy Ebert egyik jellegzetes fogása volt, egyike a legendáriumának, hogy nála négy csillag volt a maximális megszerezhető - ezt később sokan átvették tőle.

"Most importantly, the damned thing moves, both in a plot sense and in the sense of a skilled choreographer-dancer who has visualized every millisecond of his routine and practiced it to the point where grace seems to come as easily as breathing. Or skywalking"

"There’s greater attention paid here to color and composition than in any entry since “The Empire Strikes Back.” Particularly dazzling are Snoke’s throne room, with its Dario Argento-red walls and red-armored guards, and the final battle, set on a salt planet whose flat white surfaces get ripped up to reveal shades of crimson. (Seen from a distance, the battlefield itself seems to be bleeding.)"

"A self-enclosed setpiece in the opening space battle is more emotionally powerful than any action sequence in any blockbuster this year, save the "No Man's Land" sequence of "Wonder Woman," and it's centered on a character we just met."

Lifting a bit of business glimpsed briefly in “The Empire Strikes Back” and "Return of the Jedi," Johnson lets these all-powerful characters telepathically “speak” to each other across space as easily as you or I might Skype with a friend. This gimmick offers so much potential for drama and wry humor that you might wonder why nobody did it earlier. 

https://www.rogerebert.com/reviews/star-wars-the-last-jedi-2017

Látod, itt pl. említenek ilyeneket, hogy Dario Argento. Megemlítenek más filmeseket, párhuzamba állítják, fogásokat írnak le, stb. Kiemelik azt a jelenetet is, amit én is fejtegettem, hogy a néző egy pillanat alatt elkezd menni egy karakterrel egy akciójelenetben, akivel csak most találkozott először.

Kiemeli azt a zseniális megoldást, ami csak egy egyszerű ansnittes dialógus-plánozás, egymásra vágva és működik, és ott a varázslat, Rey és Kylo összenéz, beszélgetnek. Az egész apropója persze az, hogy két különböző helyszín közt történik. A technika in-universe is exponálva van az OT-ből - a Birodalom végén kommunikált így utoljára Vader és Luke. Remek megoldás, mert az SW-filmek nagy nehézsége volt, hogy a filmvégi fénykardpárbaj összecsapásában résztvevő szereplők (akik közti konfliktusról lényegében az adott film szól) addig nem igazán találkoztak, elválasztotta őket egy galaxis, így a köztük húzódó dráma felépítetlen marad, abban a jelenetben kell elmondaniuk a közös backstory-jukat (pl. Obi-Wan és Vader közti párbaj az ANH-ban, Yoda és Dooku közt az AotC-ban) - már ha van nekik közös (pl. Obi-Wan és Maul a TPM-ben). Abramsnek emiatt el kellett raboltatnia Rey-t Kylo-val, hogy összeismertesse egymással a két szereplőjét, hogy érzelmileg megalapozott legyen a dráma köztük. Itt meg egy ilyen egyszerű fogással Johnson lehetővé teszi, hogy Rey és Kylo folyamatos kommunikációban legyen egymással VÉGIG az egész filmen. Hiszen ez a film kettejük, na jó, Luke-kal együtt a hármuk története.

 

 

De itt van egy magyar abszolúte filmesztétikai tanulmány, ami visszakanyarodik a korábbi részekhez is, de alapvetően a TLJ-t elemzi:

https://dunszt.sk/2018/01/16/a-star-warsok-vizualis-erzekenysege/

Nekem ez pl. már sok, túlmagyarázó, túlintellektualizáló. Nem filmes gondolkodói-alkotói szemmel van megírva, hanem bölcsész szemmel. Ugyanakkor az, hogy felfedezték maguknak esztétikai szemszögből is ezt a filmet, az önmagában fantasztikus. Művészet pedig az, amit a befogadók, a kánon (nem SW kánon) alakítói befogadják, írnak róla, tematizálják. És csapj fel pl. egy képzőművészeti könyvet az avantgárdról, meg fogod találni ezt benne. (pl. Duchamp egy WC-csészét megfordított, kitette egy múzeumba és a Fountain nevet adta neki - ez az avantgárd kezdete). Én tudok úgy nézni a TLJ-re, mint műalkotásra, ahogy a RotS-ra és a TESB-re is. Viszont elismerem, lehet, hogy sokan csak szórakozni akarnak. Fasza stormtroopereket, akciókat, utalásokat régi részekre és a sorozatokra stb. És én is amúgy, épp ezért nem Tarr Béla-rajongó oldalakra írogatok. Szerintem a RotS, TESB, TLJ - ezek az epizódok a legjobb elegyei szórakozásnak és művészi ambícióknak. Mint mondtam, az SW-filmek rendezői sosem abból a fan-szemszögből fognak nekiállni filmet készíteni, hogy mit szeretnek a rajongók pl. a játékokban. Ők azt remélik, hogy majd mindenben a maguk saját nagy pillanatát alkotják meg, úgy, ahogy azt Lucas tette. De hogy mondjak valamit Johnson ellen is, van, amiben pl. kudarcot vallott. Nem voltak igazán olyan varázslatos új űrlények a filmben. Értem, miért nem akarják, hogy legyenek klasszikus SW-fajok. Nyilván meg akarják teremteni a maguk kultikus Greedo-ját, Ponda Babáját, Jabbáját. Az egészen más, hogy Lucas a saját korábbi filmjeiben mutatott figurákat hozza elő újra - de pl. az ő új űrlényei a prequelekben is zseniálisak voltak. Érdemes megnézni ezt a videót, hogy micsoda gondossággal, ihletettséggel segít Tion Medon megalkotásában (jól látszik az is, hogy az animatronic-os parasztvakítás, amivel a Lucasfilm manapság eléggé él, hogy mi "mindent megépítünk" - ezek a technológiák tökéletesen megvoltak már a RotS idején is, és az a film, amit ma hajlamosak CGI-pixel-rettenetnek nevezni, ugyanígy él ezzel a technikával).

 

 

Rengeteg fejtegetésemre nem reagáltál, azt kell hinnem, nem értetted meg, amit mondani akarok, vagy letojtad, felületesen futottad őket át, esetleg bele sem mertél gondolni, hogy mondjuk te is abba a kategóriába esel, mint én az új Solo-film kapcsán, hogy valójában a végtelen nézői fantáziával ütközik Rian Johnson konkrét, materializálódott víziója.

De egyébként mi a célod mindezzel? Nem értek egyet veled, a többiek sem, jól láthatóan, én a stílusoddal sem értek egyet, de az már más kérdés. Én se tudlak meggyőzni téged. Tudok ezzel együtt élni, hogy neked nem tetszik ez a film. Meggyőzni nem foglak, legfeljebb abban bízom, hogy majd egyszer megtetszik, hogy egyszer majd újranézed és rájössz. Lehet, hogy utópisztikus gondolat. Gondolj bele, a klasszikus Csillagok háborúja mennyire megosztotta a mozirajongókat, egyedi volt, új volt, ami pedig egyedi és új, az mindig botrányos is valamiképp, az mindig megosztó, ilyenek a prequelek is. A Star Wars egy jelenség volt, és voltak utálói, kialakult egy mániákus rajongótábora, ez lennénk mi mindannyian. De a Last Jedi-nél, mivel ez is megosztó, ez már nem azt a teljes filmrajongó közeget osztja meg, amit anno az SW, hanem az SW iránt rajongó közeget osztja ketté. Most már egészen sok kis ilyen alrajongói körök alakultak: prequel haterek, prequel loverek, sequel-prequel haterek, RO loverek, stb. Bár főként én már leginkább SW-hatereket látok vmi oknál fogva. 

A TFA pedig egy biztonsági játék valamelyest, szerintem bőven megvannak az értékei, de az meg tipikusan az a film, ami inkább arra megy rá, hogy mindenkinek tetsszen, visszahozza a nosztalgiát, engem épp ezért nem fog meg annyira (de fenti fejtegetésemben Abrams egyik-másik fogását is kiemeltem), mert igazából úgy gondolom, hogy Abrams George Lucas tollaival ékeskedik, az általa elért eredményeket vette elő újra - írói és rendezői szinten egyaránt.

 

Meg igazából mit vársz ettől a fórumtól? Az, hogy "MÉ TETSZIK NEKED, NEKED SE TETSSZEN", szerintem nem visz előbbre minket. Kritizáltál, én pedig próbáltam rád úgy reagálni, hogy azért azt elkanyarítsam egy valamilyen értéket képvielő fejtegetésbe. Te erre újra csak kritizáltál, nem írtál valódi ellenvéleményt. Csak elmondtad, hogy ez szar, én csúsztatok (de én azért magamról csak tudom, hogy nem csúsztatok), itt ez a kritika, szerintük is szar, stb. Ha a rajongóknak van joga kritizálni az új SW-filmeket, akkor nekem is van jogom kritizálni a rajongókat, és kérdőre vonni őket véleményükben. A különbség a kettő közt, hogy az SW-filmek létrehozása több száz ember komoly több éves munkájába kerül, míg a rajongói vélemény akár két chips bezabálása közt, egy böfögés keretei közt is elhangozhat, beleértve az én ellenvéleményemet is.

 

De most már egyet szeretnék kérni tőled. Erre már lécci ne úgy reagálj, hogy én csúsztatok, mert megeszem a hajam.

  • Köszönöm 1
  • Tetszik 5

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

@IndianaAndrisSolo

Egyfelől - :clap: 

 

Másfelől, az SW népszerűségét tekintve olyan, mint egy hatalmas háló, amivel egy halász halászik. Amikor belemeríti a vízbe, akkor - mivel rohadt nagy a hálója - ezernyi hal akad fenn rajta, köztük rengeteg sneci meg avatott kezek esetén szerencsére pár igazi nagy hal is. De mivel a snecik a felszínen úszkálnak, ők sok hálóba belegabalyodnak és igazából lövésük sincs a mély vizekről. A komolyabb halak lentebb úsznak, így csak néha ejti őket rabul egy-egy már-már mesterien elhelyezett ravasz halász merítőszákja.

 

Sajnos a snecikből a fentiekből fakadóan jóval többet lehet kifogni. Ja és ráadásul mivel sokan vannak, előszeretettel hallatják a hangjukat is. És a trükkös halász hiába dob be nekik egy igazán rafináltan elhelyezett mélyre merülő csalit, a snecik csak a felszínen úszkálnak, és csupán azt veszik észre, hogy ennyi meg annyi rablás van a felszínen, vagy azon tanakodnak, hogy az áramlatok vajon miért nem arra sodorják őket amerre szerintük kéne. Velük mélyen úszó avantgárd művészetekről és dialógus plánozásról nem igazán tudsz beszélgetni mert ők áramvonalasan elcsúsz(tat)nak az ilyenek mellett (felett) és így nincs is mire menni velük. 

 

No de ez nem is olyan nagy baj, mert egyfelől a Box Office nevű halgazdaságban jól lehet látni, hogy a) azért többségében a snecik is jól érezték magukat a hálóban b) a snecikből manapság bőven meg lehet élni, miközben a nagyobb halak meg elismeréssel adóznak a virtuóz halász egyedi fortélyai előtt.

 

Hiába na, remek halász ez a Rian Johnson! :) 

  • Tetszik 7

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
12 órával ezelőtt, IndianaAndrisSolo írta:

Kedves Mestal, idecitálod nekem a Forbes-ot, ami lehet, hogy híres újság, de ugyanígy idecitálhatod akkor már a Nők lapja film rovatát, vagy a Playboyét (ami mellesleg volt idő, amikor nem számított teljesen szarnak filmes szempontból, de az is inkább az egyedi interjúk miatt). Ugyanis egyik sem mértékadó filmes újság. A rajongói kommenteket meg pláne válaszuk szét a mértékadó, filmesztéták által írt kritikáktól.

Ez beteg. Egyrészt ami megmutatja hogy összemosol mindent az nem mértékadó (már ez az idecitált fogalom is nevetségesen sznob, mivel te általában beszélsz a nézők véleményéről - ergo csak egy szofisztikáltan tálalt zacskónyi fing cirádás jelzőket aggatni arra amit egyes vélemények mellé erősítésnek szánsz, és mocskolódásnak titulálni ami ezzel nem egyezik), másrészt összevissza hadoválsz, mert PONT ÉN választottam szét, és te meg mostad össze a véleményeket.

 

Az általam írt idézetben az szerepel hogy "Az achan és reddit tele van olyan kritikákkal és véleményekkel ahol..." ezek mezei fórumok. A Forbes magazin kritikusa azt írja...", "A Huffington postban azt írják" pedig kritikák. Teljesen szétválasztva.

 

Ráadásul a fogalmakkal sem vagy tisztában. A kritikák meghatározó része nem rajongóktól származik. Te "rajongói kultúráról" írsz, ami csak annyiban vetíthető az egészre, hogy akár tetszik nekik a folytatás akár nem, a rajongók többnyire szélsőséges véleményen vannak. Lásd a Te esetedet is, aki vonaglik egy értelmetlen összemosáson, de annyira sznob, hogy képtelen korrigálni rajta. A szélsőségek pedig nem abban nyilvánulnak meg tetszik-e nekik vagy sem, hanem hogy maga a vélemény beszűkült, mert szemellenzős, és egybemos, csúsztat. Innen kezdődik a rajongói attitűd, ahol nem vesznek tudomást semmiről ami nem fér bele a saját véleményükbe.

 

A legnagyobb gáz hogy mivel nem érted egyes fogalmak jelentését, ezért folyamatosan ellent mondasz magadnak. Vannak itt hasonló fanatikus, szemellenzős attitűddel megáldott emberek, mint pl. Dzséjt, de ő legalább értelmesen le tudja vezetni a mondanivalóját, és nem próbálja cirádázni, hogy ne látsszon az hogy a mondata elején még azt sem tudja mit lesz a mondata végén.

 

"redundancia, mértékadó, innovatív, produktum" egy mondatban. "ansnittes dialógus-plánozás". Ez vagy Te. Talán még pár év és sikerül elengedned, ez kortól is függ. Mert nem attól lesz tartalmilag is befogadható valami amit leírsz, hogy lakkozod a tököd közben vagy sem, hanem hogy mennyi értelme van annak amit mondasz. Ebben mondjuk példát vehetnél akár Ody-ról, akár Dzséjtől, mert őket legtöbbször alaposan végigolvasom még ha nem is értek velük egyet bizonyos dolgokban.

 

 

2018. 02. 15. - 9:26, Ody Mandrell írta:

Nem kell idegeskedni és rátámadni mindenkire. 

Nem támadtam senkire, csak a sznob srácnak próbálom elmagyarázni miért hülyeség amiket ír. Mivel itt körülültük páran a tüzet és van aki szerint örök meleget ad majd, valószínűleg ezért gondolják sokan hogy én el akarom taposni. Pedig nem. Én csak rágyújtottam az egyik lángnyelven, mert tüzem az nem volt, de téli kabát van rajtam és eleve nem fáztam...

 

Idézet

Egyáltalán mi a célod mások írásainak, cikkeinek idecitálásával? Azt írod ez nem a Te véleményed. Akkor? Ide másolás nélkül is pontosan tudom mit írnak máshol. A mínusz pedig erre a tartalomra ment nem a személyedre. Én is kaptam már nem is egyet, de sose kezdtem el emiatt háborogni. Pedig állítólag itt én vagyok a szenátus... 

Nekem egyetlen véleményem volt: hogy amit a csóka írt, azt csúsztatás és egybemosás. Ez nem akkora horderejű, hogy akár szót is érdemeljen, de úgy látszik mégis felkavarta a vizet. :-)

Szerkesztve: - Mestal
  • Nem tetszik 1

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
3 órával ezelőtt, Mestal írta:

Nekem egyetlen véleményem volt: hogy amit a csóka írt, azt csúsztatás és egybemosás. Ez nem akkora horderejű, hogy akár szót is érdemeljen, de úgy látszik mégis felkavarta a vizet. :-)

Ezzel nincs baj, kitárgyaljuk. :) Andris nem hiszem, hogy sznob lenne, de ezt majd ő kifejti. :) Egyáltalán a sznobok szeretik az SW-t? Úgy tapasztaltam herótot kapnak tőle. :D A párodnak azóta se változott a véleménye? 

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nem vagyok sznob, ezt kikérem magamnak. Tudok neked mutatni valódi sznobokat. Már csak az is mutatja, hogy nem vagyok sznob, hogy forgatókönyvíró hallgató létemre a Csillagok háborúja a kedvenc filmem - ez nem túl gyakori eset. Sznob pl. az a csávó, aki azt a magyar elemzést írta, amit szintén belinkeltem, és nem azt írtam annak a kapcsán, hogy tetszik, hanem hogy milyen jó, hogy az ilyenek is felfedezték. 

 

3 órával ezelőtt, Mestal írta:

Nem támadtam senkire, csak a sznob srácnak próbálom elmagyarázni miért hülyeség amiket ír. Mivel itt körülültük páran a tüzet és van aki szerint örök meleget ad majd, valószínűleg ezért gondolják sokan hogy én el akarom taposni. Pedig nem. Én csak rágyújtottam az egyik lángnyelven, mert tüzem az nem volt, de téli kabát van rajtam és eleve nem fáztam..

És még én vagyok a sznob, és az érthetetlenül fogalmazó, miközben te írsz ilyen ostobácska hasonlatokat. 

 

De azt gondolom, hogy nem árt, ha már szakértesz filmekről, ismerni is filmeket, meg úgy általában az egész filmszakmát. Meg a fogalmakat. Menj el a Szabó Ervinbe, és mondjuk csapj fel egy filmes könyvet. Mindenhol azt fogod olvasni, amiket én írtam. Max. az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz-ban nem.

 

Betegnek, sznobnak nevezel, gratulálok. Ki a beteg? Úgy képzellek, ahogy ezeket mondod, amilyen stílusban ezeket mondod, hogy közben habzik a szád és acsarogsz. Érvelni nem tudsz, mert csak a szavaim forgatod ki, a felvetéseimre nem reagálsz. Én ezekkel az eszközökkel élek, ezekkel tudok élni, nyilván először próbálom köznapian megfogalmazni. Ha nem megy, mert a párbeszéd túlsó oldaláról csak fröcsögést kapok vissza, akkor szakmaian, hogy látszódjon: az én jelzőim mögött van is valami. Erre a leggázabb érv, hogy a srác sznob, hogy jaj, hát én vele nem kommunikálok. Ezzel a saját primitivizmusodat ismered el. Ez a Trump-féle módszer egyébként, elég sikeres manapság. De én hadd nevezzem felszínesnek. Az is vicces, hogy még gyerekesnek is nevezel: majd kinövöm, stb, ezzel jelezve, hogy egy kis porbafingó vagyok. Ez a "TISZTELJ, mert idősebb vagyok"-érvelés a legsúlyosabb - ezzel csak azt éred el, hogy nem foglak tisztelni. Ha valóban idősebb vagy (lelki-tudati értelemben is, nem csak korban), akkor biztos megvan a bölcsességed, hogy meggyőzz, és nem kell erre hivatkozni. Aki ezzel hozakodik elő, az rögtön fejen is lövi magát, és csak azt éri el, hogy mindennek lássák, csak bölcsnek nem.

4 órával ezelőtt, Mestal írta:

Ráadásul a fogalmakkal sem vagy tisztában. A kritikák meghatározó része nem rajongóktól származik. Te "rajongói kultúráról" írsz, ami csak annyiban vetíthető az egészre, hogy akár tetszik nekik a folytatás akár nem, a rajongók többnyire szélsőséges véleményen vannak. Lásd a Te esetedet is, aki vonaglik egy értelmetlen összemosáson, de annyira sznob, hogy képtelen korrigálni rajta. A szélsőségek pedig nem abban nyilvánulnak meg tetszik-e nekik vagy sem, hanem hogy maga a vélemény beszűkült, mert szemellenzős, és egybemos, csúsztat. Innen kezdődik a rajongói attitűd, ahol nem vesznek tudomást semmiről ami nem fér bele a saját véleményükbe.

Egészen egyszerűen nem értetted meg, amit írtam. Behoztam a legnagyobb kritikagyűjtő oldalt, behoztam a legnívósabb filmkritikai oldalt (arra jól láthatóan semmit nem reagáltál, biztos ott is szemellenző rajongók ülnek), és még azt is mondtam, hogy a rottenen szar a nézői megítélés. Mellesleg a kettő igenis szét van választva, mert a rotten, az imdb és a metacritic is úgy gyűjti. És ha nem számít a kritikusok véleménye, egy lenne a nézői értékelések közt, csak a bevétel számítana, akkor a világ egyik legjobb filmje a Halálos iramban sorozat hetedik része lenne, ellenben elveszne egy csomó igényes film.

Tehát te hoztad a redditet - erre mondtam a rottent, ami átfogóbb és kevésbé részrehajló, hoztad a forbes-t, ami nem filmes újság, én erre mondtam a rogerebert.com-ot. A vita ezen része ismét zátonyra futott, semmit sem reagáltál az én hivatkozásaimra.

 

De akkor tessék, itt van egy nagy régi rajongó véleménye is, akinek kétségtelen, hogy drasztikus véleménye van minden SW-produktumról. A TFA-t pl. utálta. Barta Zoliról van szó, a magyar rajongói élet legfontosabb figurájáról. Tetszett neki a film: https://www.starwarsklub.hu/12_video_dvd/video_dvd_030/video_dvd_030_ep8_kritika_1.htm

Ha mond is negatívumokat, azokat elsősorban in-universe szemszögből teszi (pl. Leia lebegése - azzal elsősorban in-universe nem lehet egyetérteni), a film rendezését pedig méltatja. Ő pl. elég erőteljesen összeveti Johnson és Abrams módszereit. De akkor tessék, megint mondok egy konkrétumot a két rendező közti különbségben: Carrie Fisher színészvezetése. Míg Abrams-nél kifejezetten gyengén muzsikált Carrie, a figurája súlytalan volt, láthatóan nem talált fogást az idős Leián, a TLJ-ben már iszonyú finoman, apró gesztusokkal él, egy-két ötlete be is került a forgatókönyvbe, amik a legjobb pillanatai. Ebben a filmben méltósága van, és valódi konfliktusa, amit a színésznő így már el is tud játszani. Humora van, játékossága, miközben az ő drámája talán a legsúlyosabb. Amit ebben a filmben művel, az valami rendkívüli. Már csak a kinézetén is látszik Johnson másféle értelmezése: nem egy hatvanéves nőt próbálnak középkorúnak beállítani, a hajával, a ruházatával, stb (kvázi a régi Leia haj és ruházat van rajta), a TFA-ban azt éreztem rajta, amit a legtöbb idős színészen, akik nem tudják elfogadni, hogy elrepült felettük az idő, hogy nem képesek észrevenni, mennyire sok új szereplehetőséget hordoz ez a kor magában. Erre itt meg tényleg nem tudom máshogy leírni, minthogy méltósága van, egy idős nőt látok, aki elegáns, elszánt, magabiztos, és közben iszonyú mély ez, mivel legbelül meg teljesen össze van törve.

 

4 órával ezelőtt, Mestal írta:

A legnagyobb gáz hogy mivel nem érted egyes fogalmak jelentését, ezért folyamatosan ellent mondasz magadnak

 

Kérlek, sorold a fogalmakat, írd le, én hogy értelmezem őket, és hogy hol értelmezem rosszul. Nem írsz egyetlen konkrétumot sem. Képzeld el, az ansnittes dialóg-plánozás olyasmi, amit filmesek naponta használnak. Lehet, hogy a rajongók, akiknek a filmek összeolvadnak a számítógépes játékok, a képregények és a Pop vinyl játékfigurák világával, nem. De nem akarok általánosítani. Lehet, hogy te nem ismered ezt a fogalmat. Sajnálom. nem ez lett volna a lényeg. Az, hogy két ember úgy néz össze, hogy nem egy helyen vannak, és ezzel fel tudja építeni a köztük lévő drámát úgy, hogy nem egy helyen vannak, ráadásul már ezzel élt korábbi rész is.

 

 

DE MINDENEKELŐTT: jó lenne, ha már a filmről is mondanál valamit. Mondjuk kiemelnél egy konkrét elemet, ami szerinted gyenge, miért gyenge, ne csak azt, hogy Rey karaktere sztem gyenge, akkor indokold meg, mi az a pont, ami az benne. Ez a baj, hogy neked csak a megérzés van, mögöttem egy fogalomrendszer, a megérzés sosem tud érvvé válni, a mondandómat pedig láthatóan sem időd sem energiád sincs, hogy megértsd.

 

 

Annyira szívesen leülnék veled személyesen is beszélgetni, mert akkor nem tudnál kibújni a felvetéseim 90%-a alól. Bizonyára azt is látod, hogy ebben a bejegyzésemben már legcseréltem fogalomtáramat a tiédre, hátha ezzel jobban dűlőre jutunk, egyben ezzel szeretnék görbe tükröt is mutatni neked, hogy milyen eszközökkel élsz.

 

13 órával ezelőtt, IndianaAndrisSolo írta:

Erre már lécci ne úgy reagálj, hogy én csúsztatok, mert megeszem a hajam.

3 órával ezelőtt, Mestal írta:

Nekem egyetlen véleményem volt: hogy amit a csóka írt, azt csúsztatás és egybemosás.

Mától fogva kopasz emberként élem az életem. 

 


Már másodjára próbáltam veled békésen konszenzusra jutni, de most már egyre kevésbé megy ez, úgy érzem. De még egyszer feldobom: miért baj, az, ha nekem tetszik egy film, neked meg nem? Engem egyáltalán nem zavar, hogy neked nem. Engem már az zavar, hogy nyíltan pocskondiázol. Donát hasonlata alapján nem vagy más, csak egy sneci.

 

De mutatok normális ellenvéleményt is (ha már neked nem sikerült írni), csak hogy lásd, mennyire nem vagyok egyoldalú és szemellenzős:

Redlettermedia. Mindannyian tudjuk, milyen drasztikus véleményük van mindarról, ami 1983 után jelent meg és SW-produktum. A TLJ-t is utálták. DE! Azt mondják, hogy nem tudnak vitatkozni Rian Johnson döntéseivel, mindent értenek, de egyszerűen az egész nem működik nekik SW-kontextusban, láthatóan a magas rajongói elvárásaiknak nem felel meg (de ez utóbbi már az én konklúzióm, mielőtt azt gondolnád, hogy csúsztatok), miközben Johnson tehetségét elismerik. Mert elsősorban erre akarok kilyukadni, hogy az az érve a rajongóknak, hogy a forgatókönyv, a rendezés rossz, nem állja meg a helyét, és lehet, hogy máshol van a probléma. Rich Evans úgy fogalmaz, az egész film arról szól, hogy Rian Johnson hogyan küszködik, tesz meg mindent, és ismeri fel, hogy mennyire limitált a Star Wars-galaxis világa.

 

  • Tetszik 1

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
3 órával ezelőtt, IndianaAndrisSolo írta:

forgatókönyvíró hallgató létemre

Az a baj hogy ilyenekkel meg az izzadságszagú szó-lufijaiddal próbálod erősíteni amiket mondasz nem pedig tartalommal. Ki nem szarja le? Én nem kezdtem itt azon lihegni hogy dolgoztam már tucatnyi filmen, dolgoztam Star Wars-os kontenteken, Star Wars-os játékokon, mert attól még nem lesz igazam és mondhatok bődületes baromságokat is (ahogy teszem is). 46 vagyok, egyedül tán halott német katona nem voltam még, de ettől még nem lesz igazam. Szeretem a Star Wars-t, de nem vagyok SW kocka, valószínűleg Donát meg Dzséjt kb. százszor többet tud nálam róla, de nem izgat, mert nem arra izgulok, hogy hány méter per szekundummal suhant Leia az űrben, vagy hogy mennyi hőt termel a fénykard másodpercenként. Nem érdemes erőlködnöd, mert nem működik.

 

Idézet

De azt gondolom, hogy nem árt, ha már szakértesz filmekről, ismerni is filmeket, meg úgy általában az egész filmszakmát. Meg a fogalmakat. Menj el a Szabó Ervinbe, és mondjuk csapj fel egy filmes könyvet. Mindenhol azt fogod olvasni, amiket én írtam. Max. az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz-ban nem.

Barátom, ez a baj veled. Mondasz valamit, ami egy szimpla hülyeség, aztán elkezdesz oktatni olyanról aminek 1. semmi köze ahhoz amiért leoltottalak (tételesen hogy egybemosod a filmet kritizálók véleményét) 2. arra vered, hogy tanulsz valamiről, amit én 21 éve nyomok, miközben kb. semmit sem tudsz rólam. Ha jó leszel elviszlek egyszer a mid-atlanticba vagy etyekre hogy szétnézz...

 

Idézet

Betegnek, sznobnak nevezel, gratulálok.

Amit mondasz az beteg. Remélem az influenza nem kapott el.

Idézet

Az is vicces, hogy még gyerekesnek is nevezel

Tényleg vicces amiket mondasz. Ne essék félreértés, nekem is volt olyan korszakom amikor azt hittem hogy az egyetemes titkok tudója vagyok, amit csak cirádás semmikben lehet kifejezni, de leszoktam róla. Egy idő után viszket tőle az ember agya... 

Idézet

Behoztam a legnagyobb kritikagyűjtő oldalt, behoztam a legnívósabb filmkritikai oldalt (arra jól láthatóan semmit nem reagáltál, biztos ott is szemellenző rajongók ülnek), és még azt is mondtam, hogy a rottenen szar a nézői megítélés. Tehát te hoztad a redditet - erre mondtam a rottent, ami átfogóbb és kevésbé részrehajló, hoztad a forbes-t, ami nem filmes újság, én erre mondtam a rogerebert.com-ot.

Mert önmagában egy baromság összemosni a kritizálók véleményét. Ember nincs aki azt gondolná hogy 250 millió emberből aki moziban látta és a másik 150-ből eddig videomegosztókon valami fos camos verzióban minden fikázó az újítást kifogásolná. Ez olyan nonszensz, amit még kimondani is szégyellenék a helyedben. 

Idézet

Barta Zoliról van szó, aki a film rendezését méltatja.

Fizess tizezret hogy erre b*sszam el az időmet és 1 óra alatt összegyűjtök neked sok tucat embert aki szerint meg szar. Ingyen nem vagyok hajlandó. Ilyen baromságokba fölösleges belemenni, mert alapból nonszensz. Kár hogy nem érzed.

Idézet

az ansnittes dialóg-plánozás olyasmi, amit filmesek naponta használnak.

Meg a sznobok akik erőlködnek, hogy kurvára igazuk legyen. Köze nincs itt senkihez. Van pár ilyen homi politikus is, aki elmegy egy lakossági fórumra és jelzi mennyire antropocentrikus argumentumokkal képes absztrahálni a globális világválságot, de kb 2 perc után valaki lenyom neki egy tockost mert a művházba behozta a sarat. Ahhoz ugyanis segg volt hogy megtörölje a lábát mielőtt belép, a Marika néni meg egész délután porszívozta a szőnyeget...

Szerkesztve: - Mestal
  • Nem tetszik 1

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Oké, itt fejezzétek be! Egy, ennek már semmi köze a topik témájához Kettő, Mestal, vegyél vissza! A hozzászólásaid most már csak Indi b*szogatásából állnak, ennek viszont itt helye nincsen!

Szerkesztve: - Dzséjt

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Srácok, hadd mondjak el valami iszonyú következetlenséget, ami egész életemben szúrta oldalam.

 

Lucas annyira figyelt mindenre a Sith-ek bosszújában, hogy tökéletesen illeszkedjen az előtte és utána következő filmek sorába. Illeszkedik is.

 

Egy dolgot kivéve. Antilles kapitányt. Egyik filmben sem látszik sokat a csávó, premier plánban egyáltalán nem. De az egyszerűen már messziről is lejön, hogy ennél két különbözőbb palit nem is választhattak volna. Még a ruha segíthetett volna, de az is homlokegyenest más. A ruhát viszont inkább elnézem, húsz év alatt változhat a "divat", egyik filmben mint szenátusi testőr, másik filmben meg mint lázadó jelenik meg, oké.

 

De a két csávó alkata és feje közti különbség így is átjön. Az egyik egy hatalmas, vállas, iszonyú nagy állkapcsú, barnás-feketés hajú férfi, akit egyáltalán nem is tudok elképzelni, hogy Darth Vader csak úgy felkap. A másik pedig látványosan egy vékony, kissé talán pocakos, szőke, alacsony, a fojtásnál jól láthatóan teljesen más arcú figura. Még csak azt se lehet elképzelni, hogy húsz év alatt ilyenre esik össze, egyszerűen abból az emberből nem tud ezzé a fickóvá öregedni. Szerencsére a Rogue One-ban olyan színészt választottak, aki hasonlít az ANH-sra, nézegettem róla képeket. Persze ennyi baj legyen, ettől nem szeretem kevésbé sem Lucast, sem a RotS-ot, sem magát az SW-t. Ezt az egészet inkább félkomolyan, mint komolyan írom :D 

 

Valaki nem tud valami jó kis in-universe magyarázatot a mester botlására? :D 

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:
2 órával ezelőtt, IndianaAndrisSolo írta:

Valaki nem tud valami jó kis in-universe magyarázatot a mester botlására? :D 

Nem 100%, de úgy rémlik, hogy a 2 Antilles nem ugyanaz az ember, az Antilles olyan az SW-ben, mint nálunk a Kovács vagy a Kis, Nagy stb. Bail, Wedge, a kapitány is ezekkel a vezetéknevekkel rendelkezik. De valaki kompetensebb majd cáfolja vagy megerősíti :)

Szerkesztve: - Darth Cupsy

Bejegyzés megosztása


Link a bejegyzéshez
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Regisztrálj, vagy jelentkezz be a hozzászóláshoz

Regisztrálni kell a hozzászólási jogosultsághoz

Regisztráció

Egyszerűen regisztrálhatsz közösségünkbe.

Regisztráció új felhasználóként

Bejelentkezés

Már regisztráltál? Lépj be!

Belépés

  • Jelenlévő felhasználók:   0 tag

    Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.

×

Fontos információ