Nem tudom megére egy topikot, de hátha. Szerintem apa és fia itt egy új szintre léptek.

A film központi témája az apa és fia kapcsolat. Ez fellelhető Grogu és Rotta esetében is.

Úgy is tekinthetjük, hogy ez egy film egy apáról, aki rájön, hogy a fia felnő, és mentálisan felkészül arra, hogy előbb-utóbb el kell engednie.
Ez tükröződik Rotta történetében is, és abban, hogy a gyerekeknek egy bizonyos ponton a saját útjukat kell járniuk. Akár nagyszerű, akár szörnyű apád van, minden gyerek kinövi őket.

Amikor Rottát és Grogut látjuk együtt játszani a tengerparton, ez a pillanat Din számára az elengedést is előrevetíti. Hogy egyszer majd meg kell tennie, és az mennyire fájdalmas lesz neki.

A film elején Din mindig utasítja valamire Grogut, mint egy kisgyereket: "ne nyúlj hozzá", "csatold be a biztonsági öved", stb.
És miután Grogu megmutatta, mennyit fejlődött egy kocsiban ülő csecsemőből, akit meg kell menteni és vigyázni kell rá, odáig, hogy megmentette a helyzetet és megmentette az apját ("A fiatalok gondoskodnak az öregekről"), a film azzal ér véget, hogy Din hagyja, hogy Grogu levegye a biztonsági övét, megnyomja a gombokat és átvegye az irányítást a hajó felett.

Ebben a filmben nőtt fel és lett igazán önálló Grogu. Kíváncsi leszek a jövőben milyen új kalandok várnak rá.

Grogu fejlődése valóban szépen tetten érhető úgy a sorozatban, mint ebben a filmben. Utóbbi azért is meglepő, mert a harmadik évad végén már úgy éreztem, Grogu útja a korához képest lényegében véget ért. Mivel ő több száz évig él, így fejlődése láthatóan lassabb, azért szerintem van egy határ, amin emberi léptékkel mérve talán 10-15 évig sem jut túl. Értem ez alatt, hogy egy korszak, ami az embernél csak néhány év, az ennél a fajnál akár több évtized is lehet. És ez nyilván látszik is, elég csak megnézni a Din családot. Korban apa és fia közel egyazon idős, Grogu 50-51, és Djarin is a negyvenes évei közepe-vége felé járhat. Szóval úgy gondoltam, hogy emiatt a lassú öregedés miatt Grogunál tartósabbak lehetnek az egyes korszakokra jellemző limitek.

De a film erre alaposan rácáfolt, s bár már nem volt olyan nagy ugrás, mint az első évad és a harmadik évad között, érezhetően még tovább fejlődött a kis fickó. Igazából eddig úgy gondoltam, hogy Grogu emberi korba átszámolva valahol 10 év alatt lehet, de megkockáztatom, hogy valahol 10-15 év között járhat inkább - persze nála azért sok mindent befolyásol a elmúlt évtizedekben elszenvedett súlyos lelki és fizikai traumák egész sora, így fejlődésének tempójába nyilván az ezekből való felépülés is sokat beletesz. Lehet Grogu még ezzel együtt sincs olyan szinten, mint egy átlagos, normális körülmények között fejlődő fajtársa, és most nem csak a beszédképességére gondolok.

Ami még tetszik a The Mandalorian and Groguban, hogy tovább szövi azt, amit Lucas és később a Disney is szépen bevitt. A szülő-gyermek és alapvetően a család fogalmának kezelése. Már az OT sem a hagyományos szinten kezelte ezt, mert bár az ep4-től az ep6-ig a vérszerinti apa-fia kapcsolat a legejelentősebb, Luke-ot alapvetően úgy ismertük meg, hogy a szüleinek a nagybátyja és a nagynénje számított. Ezt pedig az Obi-Wan Kenobi később csak még inkább megerősítette. S, ha már ez a sorozat említve van, akkor nem feledkezhetünk meg Leia és az Organa házaspár kapcsolatáról is, ami egy örökbefogadott kislány és örökbefogadó szülei kapcsolatát mutatja be.

Igazából, ha megnézzük, a Star Warsban valójában az adoptált szülő és gyermekeik kapcsolata a komolyabb elem. Luke és a Larsok, Leia és az Organák, Cassian és az Andorok, Rey és a Skywalkerek, Grogu és Djarin, de még ide vehetjük talán Ezrát és a Kanan-Hera párost, noha itt nem történt adoptálás, de Ezra számára nyilván ők ketten jelentették a szülői figurát. Vérszerinti családi kapcsolat viszonylag kevés van előtérbe helyezve. Igazából Luke és Anakin valamint Anakin és Shmi kapcsolatán túl nem igazán akad ilyen. És utóbbi arra is rávilágít, hogy azért a Star Wars-ban a nem hagyományos vérszerinti kapcsolatok is jelentősek lehetnek, hiszen nem egy szülőnek van úgy gyermeke, hogy hiányzik egy másik szülő. Shmi apa nélkül szülte Anakint, ahogy Osha és Mae is apa nélkül jött a világra. Boba Fett és Dathan anya nélküli klónok. És hát ott van Omega, aki nem csak anya nélküli, de a nála (években mérve) jóval fiatalabb (de biológiai értelemben) idősebb bátyjai neveltek.

És itt megint ez van jelen Djarin és Grogu esetében. Ezúttal a faj sem azonos, sőt ennél jobban talán már el sem térhetnének egymástól. Mégis egy szoros apa-fia kapcsolat jött létre.

Aztán itt van Rotta, akinek vérszerinti szülei vannak, de letért az apja útjáról, ami szintén fontos téma a Star Warsban, főleg az OT és az ST kontextusában. Mert ez - és lényegében minden fenti, beleértve a Din családot is - bizony a "vér kötelez" téma ezekben vált fontossá. Luke ki is mondja az ep9-ben a legfontosabb tanulságot ezzel kapcsolatban: van, ami fontosabb, mint a vér. És ez az, ami ebben a filmben is jelen van. Djarin és Grogu még csak nem is egy faj, mégis, családot alkotnak, és Grogu bizony az apja útján jár, kiegészülve saját individumával. Rotta ellenben igyekszik teljesen letérni az apja útjáról, saját nevet akar szerezni. Vagyis tök mindegy, kik a vérszerinti szüleid, tekinthetsz családot másnak is, és sok szempontból rajtad múlik, végül kivé válsz. Grogu és Rotta is meghozta ezt a döntést.