Rajmesz

Szerintem nem volt rossz. Én idáig a gyümölcsös részt tartom a leguncsibbnak (ha az egész Rebelst vizsgálom, nem csak ezt az évadot; bocsi, de már nem emlékszem a rész címére, és a gyümölcs nevét sem tudom, hogy kell leírni [Mejluran], nyilvan azért, mert teljesen hidegen hagyott az a rész). Ebben az ébadban a The call feleslegesebb rész volt, mint ez. Jó, nem tartozik a kedvenceim közé, de azért a kukába nem dobnám. Sőt. Ha jól értettem, akkor (nem csak a részben) hanem az egész Rebelsben itt hangzott el a legjobb poén, méghozzá Zebtől. "Shope. Shopper" ha jól értettem. Marha jó. :lol: Összességben valóban töltelék rész volt, de a töltelékrészekből a legjobb idáig. Ketsu feltünését teljesen feleslegesnek tartottam. Bár legalább valami önzetlenebb irányba kezdett el változni. A Blood Sistersben már elindult nála egy folyamat, de még nem tökéletes ebben a részben sem. Továbbra sem tetszik ez a kopasz csaj (továbbra sem tetszenek a kopasz csajok ), bottal sem nyúlnék hozzá. De hát szegény kis csajszi biztos bejön valakinek. Elég sok félnótás szaladgál a galaxisban. Jó volt látni, hogy amit lenyúltak anyahajó még mindig náluk teljesít szolgálatot. Lopkodhatnának többet is. Mondjuk eddig is ezt tették, csak kissebb tételben. Az a daginak azért nem mondható, de azért néhány plusz kilóval rendelkező, zöld szemű birodalmi tisztet egy fánkzabáló rendőrhöz tudnám hasonlítani. Összességben nem volt azért borzalmas rész. 10/4.5

Na olyan d.u. 4 körül elpostáztam. Előtte megmutattam az irodalom (és nyelvtan) tanáromnak. Azt mondta egész jó (Dzséjt szerkesztése miatt persze, hogy jó. ) Hozzátette, így is volt egy-két helyesírási hiba meg egy pár stilisztikai hiba is becsúszott. (De persze az is az én hibám. ) De azt mondta, hogy nem gondolta volna, hogy így tudok írni. (Bocsi Dzséjt, de nem mondtam azt, hogy "Tanárnő, Dzséjt sokat segített." helyette azt mondtam, hogy "ez vagy 6X át lett írva, szerkesztve, jó, hogy a Tanárnő nem olvasta az előző verziót/verziókat!" Hozzátette, ha egy pár nappal hamarabb mutattam volna meg neki, akkor kijavította volna azokat a hibákat. Ahoz képest azt hittem, azt fogja mondani, hogy "Rajmund ez nem a maga világa, ne foglalkozzon ilyesmivel" stb.stb.stb. egyáltalán nem mondott ilyet, sőt, gyakorlatilag örült neki. Hát úgy néz ki, nem ismerem őt eléggé. Dzséjt, azt mondta a tanárom, hogy esélyem van a versenyen, úgyhogy ha tényleg megnyerem, akkor vendégem vagy 2 körre. De mindenki más is azért.

The Forgotten Droid megérkezett a Kisscartoon-ra! Jó szórakozást! (imádom, amikor egy rész hamarabb kijön. De ki nem? ) (Még mindig el van csúszva itt a számozás, 18. résznek mutatja.)

Egyébként nem tudtam, hogy te író vagy. Sejtettem egyébként. nem baj amúgy hozzászoktam. Viszont amúgy mint írtam azért nem vagyok teljesen hülye. tré a helyesírásom, de azért annyira nem, hogy dolgozatoknál a maximális hibapontot levonják. Egyébként abszolút nem akarok író lenni. messze áll tőlem.

Nem jelzi, de azt is kijavítottam. A teljeden kész word formátumot szívesen feltölteném, de nem engedi Aki gondolja elküldöm email-ben, ha dob egy email címet pm-ben. (Dzséjt?) Aki kéri és elküldöm remélem mindent mutat majd. Élőfejet, élőlábat, oldalszámot, szegélyt, mindent. Telefonon nem mutatja. (Amit elküldtem email-ben azt töltöttem le a telefonon, szóval azt, amit beküldtem, csak a telefonom a szöveget képes megjeleníteni)

Igen, Dzséjt, köszönöm, pontosan az ilyen hibákról beszéltem. Az tudom, hogy azokat egybe kell írni, csak tudod, telefonról vagyok és folyton aláhúzta pirossal engem meg már nagyon zavart, gondoltam majd kijavítom a suliban. Nem azt írtam, hogy így küldöm el, hanem arra akartam kilyukadni, hogy drasztikusabb változtatásokat nem fogok csinálni. Fél egy óta szerkeszem. Mondhatnám, hogy az infótanárom miattam maradt bent eddig, de hát úgy is ma pont fogadóóra van. (De különben jófej, biztos bent maradt volna). Úgyhogy kb 30 perce fejeztem be. Nagyon köszönöm neked a javításokat. Mondhatnám, hogy egy csomót kijavítottam volna magamtól is, de nem tagadom, hogy a felét nem javítottam volna, ha Te nem írsz. Kicsit drasztikus hangot ütöttél meg, de nem baj. Persze megint írhatnám, hogy mentségemre szóljon, hogy ilyen "primitiv" hibákat kijavítottam volna. De pl. ilyen idézőjeleket, zárójeleket, esztétikai hibákat, amit Te felsoroltál, biztos, hogy nem javítottam volna ki. Úgyhogy összesítve nagyon köszi, vendégem vagy egy kettő körre. Különben meg az úgy nem helytálló, hogy nem olvasok. Néha szoktam, amit "muszáj", csak nem szeretek. Mivel a pályázathoz csatolni kell iskolalátogatásit, amit elfelejtettem ma kérni, így csak holnap postázom. Holnap még pont időben vagyok, csak szerettem volna ma elküldeni. Email-ben is el kell küldeni, ott már elküldtem.

Miért is? Épp azért hátha van benne még apróbb hiba azt gyorsan kijavítom. Nem a helyesírásira gondolok, azt majd a gép kijavítja. Plagizálni senki nem fog rólam. Vagy ha igen, semmi értelme, mert már előtte elküldtem magamnak emailben ezt, így tudom bizonyítani, hogy én írtam. Ha más is megteszi, csak utánam tudja. Mentési meg amit elküldtem másolatot magamnak időponton látszik, hogy én voltam hamarabb kész, tehát bizonyítható, hogy én írtam eredetelieg. Tőletek senki nem fogja lenyúlni, esetleg az, aki reg nélkül idetéved de mint írtam, bizonyítható.

A Hetedik Nővér az folyton mindenkivel flörtölget. Vajon mit szoktak csinálni az Ötödik Fivérrel szolgálaton kívül?

Na végeztem egy pár módosítást az én kis novellámon, mert előzőleg nem teljesen arról írtam, amiről kellett volna. (bár nem tudom, egyáltalán olvasta-e valaki az előzőt. De ha nem, nem is baj) Ugye még mindig van az a pályázat hogy én milyen szórakoztató tevékenységgel bővítem az idegen nyelvtudásom. Ha esetleg valaki időt szakít rá, hogy elolvassa, azt megköszönném és legalább annyit, hogy jó, vagy tré. változtatni már nem nagyon fogok, max egy nagyon picit, holnap már postáznám is. 17-én van a határidő, de inkább holnap postázom. Természetesen szó van benne a Star Wars-ról is. Még annyit, ha valaki esetleg elolvassa, hogy 80%-ban hazugság, 19%-ban elferdített igazság és 1%-ban teljes igazság. (olvasni is utálok, nem hogy írni ). Leellenőrízni senki nem fogja, hogy igaz-e, senkit nem érdekel. Arra törekedtem, hogy minél jobb és élvezetes legyen. A szerkezet az persze kezdetleges, még word-ben szépen meg kell formálni (de hat ugye nincsen gepem) aztan kinyomtatni. Holnap a suliban elintézem. Ha nyerek, a kövi fórumtalin mindenkit meghívok egy sörre (Ody ), borra, vagy amit az illető kér A nyelv tanulás útjai A szekrény csúnyán nézett rám. Azt hittem, a fal fel akar falni. A hűvös szobámban feküdtem, az ágyamban. Nehéz szemhéjaimat alig emeltem fel, ekkor jöttem rá, miért hallucinálok. A komor szekrényemen egy piros, kör alakú valami az arcomba röhögött. Hirtelen nem tudtam elképzelni, mi történik. Legalább fél percig zörgött az a valami, mire rájöttem, hogy az az ébresztőóra. Éppen a legmélyebb fázisban volt az alvási folyamatom, ez megmagyarázza, miért hallucináltam fél percig, míg le nem csaptam azt a piros, ördögi szerkezetet. Mert gyakorlatilag fél álomban voltam még. Még mindig kómás voltam. Legalább 10 perc kellett, mire észhez tértem annyira, hogy felöltözzek, és kimenjek a fürdőszobába. A fürdőszoba még soha nem volt ilyen idegen számomra. Valósággal depressziót keltett bennem. Nem tudom azért, mert még mindig nem ébredtem fel rendesen, vagy mert kint amúgy is szürke idő van. A pici ablakon, ami olyan pici, hogy nyáron is alig talál be rajta foton, kilestem. Esett a hó, mégpedig rettenetesen lassan. Csak bambultan kifelé az ablakon. Némán néztem ahogy a hópelyhek egymásba kapaszkodva szálltak össze-vissza. Ám hirtelen eszembe jutott valami. Sietnem kellene a suliba. Hideg vízzel gyorsan megmosakodtam, s mikor orcámat törülgettem, eszembe jutott valami fontos. Elfelejtettem megírni a német fogalmazásomat. Mire ez tudatosult bennem, már majdnem teljesen felébredtem. Lehet, rám fért volna egy kávé, de én 20 éves létemre nem kávézom. Inkább készítek magamnak egy finom teát, de erre most nem volt idő. Végiggondoltam magamban, hányadik óra a német. De kicsit belassult az agyam, fejből nem tudtam volna megmondani, így elővettem a telefonom. Szerencsére korábban már le volt fotózva az órarendem, így nem kellett matatni az e- naplóban. A német a 6. óra. “Ez az!” kiáltottam fel gondolatban. “Ott lesz a nagyszünet is, plusz az előző szünetek és reggel is tudom egy picit írni a vonaton, simán kész lesz”. Úgy gondoltam, a telefonomban lévő német- magyar szótárral könnyedén megírom a német fogalmazásom. Ám mielőtt eltettem volna a telefonom, észre vettem, hogy 20 százalékon van. Majdnem kétségbe estem, a reggeli kábulat miatt elfelejtettem, hogy pont tegnap vettem egy hordozható külső akkumulátort, (röviden “power bank”-ot) amivel okos telefonunkat könnyedén, bárhol, bármikor tölteni tudjuk. Újult lelki könnyedséggel folytattam reggeli teendőimet. Ránéztem az órára “aj jaj!” Gyorsan bepakoltam aznapra, megreggeliztem, felöltöztem, a power bankot táskába raktam, ellenőriztem, hogy telefon, pénztárca (benne a bérlettel) meg van minden, aztán indultam a vonathoz. Reggel szörnyű hideg volt. A fogaim vacogtak mint a vadászkutya. Csak pár lépést tettem a hideg, csúszós betonon, de azt hittem, odafagyok. Hó szinte alig esett. Inkább úgy döntött, nem esik, mert még ő is fázik és inkább a finom, puha felhőben várakozik, hogy kitörhessen. Helyette a harmat fagyott meg. A fenyőfán lévő jég kristályok a szórt napfényt a szemembe juttatva elvakított. Alig találtam ki a kapuig. Szerencse, hogy 100 méterre van a vasút állomás. Kísértett a hideg gondolat, hogy forduljak vissza, így a német fogalmazásomat is halaszthattam volna, de elfogytak a szülői igazolásaim. Különben is! Szabadidőmben gyakran szoktam írogatni, németül és magyarul is. Ha fogalmazást kell írni, akkor gyakorlatilag az nekem hobbi. Gyorsan kiértem az állomásra. A reggeli téboly miatt később indultam, így pont elértem a vonatot, vágytam is már egy meleg helyre, valahol jó is, hogy később indultam. Ebben a hidegben minden percben elfagy egy végtagom, tovább vártam volna, összes forgóm elfagyott volna. A vonaton helyem is volt. Szerencsésnek érezhettem magam, pont a fűtőtest mellett sikerült helyet találnom. A meleg a lábon keresztül felkúszott a nyakamig. Az egész testem átmelegedett, mintha forralt bort ittam volna. Komótosan elővettem a táskámból a német füzetem, amit az ölembe raktam. Üres lapot kerestem, mert külön lapon kell beadni, gondoltam, később kitépem. Készítettem egy vázlatot a fejembe, pontosan miről fogok írni, milyen sorrendben. A téma adott volt: “Mein wahrer Freund”. Fel is írtam a címet. Ám ekkor egy különös érzés fogott el. Biztos, hogy vannak nekem igaz barátaim? Furcsa érzés volt, valami belülről elkezdte rágni a lelkem, mint ha a métely velejéig hatolt volna bele az én szöveteimbe és ott elkezdte volna rágni azt. Mivel nem tudtam eldönteni, van- e legalább egy igaz barátom, így az “M” betűt zárójelbe tettem. A fogalmazásom címe tehát “(M)ein wahrer Freund” lett. Ez így még valahol viccesen és költőiesen hangzik. “Ein wahrer Freund muss…” mit írjak ide? Gondoltam. “Ein wahrer Freund muss nicht eigensüchtig sein.” ez lett az első mondatom. Gondoltam, ez jó lesz. “Ein wahrer Freund lässt mich nicht im Stich” ez lett a következő mondatom. Reméltem a tanárt nem fogja zavarni, hogy egymás után kétszer ugyan úgy indult a mondat. Visszahúzódó ember vagyok, így napló híján gyakran vetem papírra gondolataimat. Mivel nem tudtam eldönteni, hogy van-e igaz barátom, így ez a fogalmazás pont jól jött, hogy eldöntsem. Tanulni, házi feladatot írni nem szeretek, ezért gondoltam úgy a fogalmazásomra, mint ha most is csak magamnak irkálnék. Túl sok mindent nem írtam még. Csak negyed oldalt. Sok szónak néztem utána amíg írtam a fogalmazásom. Bár a telefonom merülőben volt, a power bank-nak hála tölteni tudtam. Milyen jó, hogy vannak ezek a ketyerék! A lapon a maradék üres hely úgy tátogott, mint ha még három oldalt kellene írnom. Sokan voltunk a vonaton. A kialakult hering járaton levegőt alig lehetett kapni, nem hogy írni. Az embereknek alig jutott talpalatnyi hely. Az egyik mellettem álló ember táskája ott lebegett köztem és a házi feladatom között, mint ha eltökélt célja lenne megakadályozni, hogy írjam a házim. Beadtam a derekam. Mivel összesen csak háromnegyed oldalt kell írni, ezért úgy döntötten, a többit a suliban befejezem, különben is, 10 perc múlva szállnom kell. Így komótosan eltettem a füzetem a zöld színű táskámba. Amíg vártam, hogy a végállomásra érjünk, folyamatosan arra gondoltam, hogy a tanulás unalmas. Nem szórakoztató. A tanulást szórakoztató tevékenységgel kellene összekötni, így mindenki élvezné a tanulást. Például ha mindenki nehéz tankönyvek és füzetek helyett csak egy tabletet “cipelne” az már sokat segítene. A mai fiatalság függ a digitális világtól, minket azzal lehet megfogni, így a tanulás is könnyebb lenne. Ezzel csak az a gond, hogy nem minden szülő teheti meg, hogy ilyen drága masinákat vásároljon. Pedig jó ötlet, a diákok pozitívabban ítélnék meg a tanulást, ha arra gondolnának, hogy ugyan azon az eszközön tanulnak, mint amin a szabadidőjükben játszanak. Amíg vártam, hogy beérjünk az állomásra, megnéztem, hogy melyik résznél hagytam abba tegnap este a Cobra-11 című sorozatot. Szeretek sorozatokat nézni. Eredeti, német nyelven nézem még a Rex felügyelőt (Kommisar Rex eredeti címen), így a nyelv tudásom jobban fejlődik. A Rex felügyelőnek köszönhetem, hogy a múltkori német szó dolgozatom ötös lett. Az egyik szó pont elhangzott az egyik részben. Még két sorozatot nézek németül. Bár ezek eredetileg angol sorozatok, egy hét míg lesz német szinkron, az pedig már nem sok. A két kedvenc sorozatom mind animáció, mind a kettő egy Star Wars-os animáció. Mi tagadás, kicsit Star Wars fanatikus vagyok. A Klónok háborúja című animációs befejező, hatodik évada először német nyelven jelent meg. Akkor szerencsém volt, mert nem kellet még egy hetet sem várni a szinkronra. Még emlékszem rá, a SuperRTL-et streemeltem amíg volt laptopom. Ám a Rebels című animációs sorozat angolul jön ki először. Mivel az animációs éráknak köszönhetően már hat évadnyi anyagot láttam németül magyar felirattal (felirat párti vagyok, a magyar szinkron rémes) így a hallás utáni értésem rendkívül javult. Mikor megnézek egy adott részt, büszkeség hatja át a szívem, hogy a feliratot szinte nem is olvasom, mert nélküle is szinte mindent megértek. Engem egy valami bosszantott fel a német nyelvű Star Wars-al. Mikor megtudtam, hogy a német a Jedi szót “Jédí”-nek ejti, majdnem szív rohamot kaptam. Valósággal megdöbbentett. A fülem már teljesen hozzászokott az angol “Dzsedáj” és a magyar “Dzsedi” kiejtéshez. A Lichtschwert-hez viszonylag hamar hozzászoktam, viszont a “Jédí”-zést szoknom kellett egy darabig. Ám mire ezt a huzavonát sokadszorra végigrágtam magamban, már szállnom is kellett le a vonatról. A cigaretta csikkektől tarkított szűk peronon sétáltam több száz emberrel ki az állomásról. Budapest szép hely lenne, ha nem lenne tele szeméttel. A törvényeket megszegve szem rebbenés nélkül dohányoznak az állomáson. Én mint nem dohányzó, kénytelen vagyok beletörődni. Ilyenkor nem értem, hol vannak a köz területesek. Az ő feladatuk lenne bírságolni. De mind egy is. Inkább siettem a villamoshoz, hogy hamar beérjek a sulimhoz. Folytatni szerettem volna a német fogalmazásom. És bár ott a 20 perces ebéd szünet, én abban inkább ebédelni szerettem volna. Mikor kiértem a villamos megállóba, jött is a sárga villamos. S bár igen ráérősen ment a zsúfolt villamos, viszonylag hamar beértem. Mikor megálltam a suli előtt, eszembe jutott, mit éreztem legelőször. Masszívságot éreztem. Az iskola megrendíthetettlen talajon állt, hatalmas bejáratához 5-6 lépcső vezet fel. Ha a gízai nagy piramis mellett álltam volna, akkor sem éreztem volna azt a hatalmas erőt, ami az iskolából sugárzott. De most, 5 év után már nem bűvölt el. Csak egy átlagos ajtót láttam, amin besétáltam. Ránéztem az órára, a nagy sietségnek köszönhetően volt még negyed órám, míg becsöngetnek. Negyed órával a becsöngetés előtt nem sok diákot láttam. A boltívekkel díszített folyosón sétáltam a teremhez, ahol az első órám volt. A teremmel szemben kinéztem magamnak egy szimpatikus ablak párkányt, ahol kényelmesen tudtam folytatni a fogalmazásom. “Ein mal passieret es, ich habe keinen Geld gehabt”. Folytattam a fogalmazásom. Vagy “Kein Geld”? Hirtelen nem jutott eszembe a “Geld” névelője. Nem nagyon volt időm gondolkodni, a szótárt sem néztem meg, gondoltam, ha ezt az egy hibát elkövetem, még lehet ötös. Nem baj, az én német szlogenem amúgy is az, hogy “Das Artikel ist ganz egal”. Az sokkal jobban foglalkoztatott, hogy legyek készen. Ám ekkor eszembe jutott, hogy a múltkori német kisregény, amit olvastam, abban pont volt egy ilyen mondat és abban “kein Geld” volt írva. Gyorsan javítottam. A matt, tablókkal zsúfolt fehér fal tetején egy szürke színű doboz félében valami hangos zörej hallatszott ki. A csengő volt az. Pontban 7:45-kor, ahogy szokott. Nem estem kétségbe, már a háromnegyede készen volt a fogalmazásomnak. Az első óra matematika volt, ami gyorsan eltelt. Talán azért, mert a levegőben lehetett szagolni a “nem értem” szagát, amit az osztály bocsátott ki magából a matek miatt, s ez elálmosított minket s ezért fénysebességgel telt az óra. A következő szünetben folytattam a fogalmazásom. Picit kellett gondolkodnom, hogy mit is írjak még, mert gyakorlatilag már mindent írtam. Körübelül egy percig néztem a fehér, félig tele írt lapot. A fejem sistergett a megerőltetéstől, amikor végre ihletett kaptam valahonnan. “Er kann meine Geheimnisse halten”. Folytattam. Erről még jó néhány, szép kerek egész mondat született a fejemből. Így gyakorlatilag már be is fejeztem, mert csak háromnegyed oldalt kellett írni. A történelem terem előtt állva a koszos padlón elégedetten tettem el a táskámba a füzetem. A töri óra már nem telt olyan lassan. A következő szünetben még hozzáírtam pár mondatot, és véglegesítettem. Most már igazán elégedett voltam, hogy készen vagyok. Az osztály társaim nagy része természetesen akkor vágott bele a nagy feladatba. Ők lázasan írtak a maradék két szünetben meg az órákon is próbáltak amennyire tudták. A következő szünetben játszottam a telefonom, s egyáltalán nem zavart, hogy a játék német nyelvű volt. Az összes játékom, sőt, még a telefonom nyelvezete is magyar. Hihetetlen, hogy az ember nyelvtudásán mennyit javít, ha a hobbiai idegen nyelvűek. A nagyszünetben kényelmesen megebédeltem a nagy ebédlőben. A kis asztalon ebéd közben tudatosult bennem valami. Meghökkentő, de a jelenlegi nyelvtudásom több mint a felét a hobbiaimból nyertem. Ha nem német nyelven űzném a hobbiaim, biztosan nem lennének ilyen jó jegyeim. Istenítem a német tanárom, amiért pár éve rábeszélt, hogy kössem össze a németet a hobbimal. Igazat megvallva én utáltam tanulni, de így egész szórakoztató a tanulás, mert ha valami nem szórakoztató, unalmassá válik. Mire ezt végiggondoltam magamban, meg is ebédeltem. Szépen lassan mentem a német teremhez. A szűk folyosón sétálva a diákok között szlalomozva elértem a német teremig. Ott stressz mentesen vártam a német tanárt, míg néhány osztály társam még mindig a fogalmazást írták. Nos, lehet, én az utolsó pillanatra hagytam, hogy ma írtam meg, de ők az utolsó utánira. De mind egy is. Nekem már kész volt a fogalmazásom. Mikor megérkezett a német tanár becsöngő után három perccel, az unszimpatikus, komor terembe érve az volt az első, hogy a “(M)ein Wahrer Freund” című fogalmazásom kikészítettem az asztalra. Boldoggá tette a pici szívemet, hogy ez a fogalmazás is csak a hobbijaim egyike. A tanár már leült a barna, mindenféle tanári cuccokkal ellátott asztala elé. Én szépen átnyújtottam a fogalmazásom. Mikor már mentem volna a helyemre, egy nyomtatványt vettem észre a tanári asztalon. A nyomtatvány bal felső sarkában egy piros, enyhén elfordított négyzet volt, egy “Q” betűvel beleírva. Ezen a fura jelképen szöveg is volt, a négyzeten balról lefele, majd jobbra ez állt: “Nyelviskolák Szakmai Egyesülete”. A jelkép mellett egy cím is volt a nyomtatványnak. “Pályázati felhívás nyelvtanulók részére a Matheidesz Mária Minőségi Díj elnyerésére 2016”. Ahá! Gondoltam magamban. Úgy döntöttem, hogy majd hazaérve elkezdem írni. A többi óra gyorsan eltelt. Az utolsó óra után siettem haza, mert legkésőbb 17-én be kell adni ezt a pályázatot. A vonat hazafelé már nem volt zsúfolt. Kényelmesen lehetett levegőt venni, a kalauz is végig tudott érni a vonaton, míg én rajta voltam. Hazaértemkor anyu finom, forró, gőzölgő húslevese várt, másodiknak lencse főzelék fasírttal. “Imádom” gondoltam. Második ebédem után megnéztem még két- két részt a Cobra11-ből és a Rex felügyelőből. A Rebels következő részéig még aludni kell egyet. Ez után neki álltam írni. “Először papírra vetek, majd legépelem” gondoltam. Már fél hat volt, így felkapcsoltam a lámpát. A lámpa izzó üveg gömbként fénylett fejem felett, mintha szándékában állna, hogy azt a pici szobám bevilágítsa. A toll nehezen megindult. Lassan közelített a papír felé, árnyéka hűségesen követte. Végül sikerült is eljutnia a papírig. Ez az! Sercegve szaladt végig az A-betű első, ferde szárán. Végül egy mondat lett belőle. “A szekrény csúnyán nézett rám”.

Ezt én már akkor sejtettem, mikor a Disney megvette a Lucasfilmet. Szegény Fordnak a járókeretébe lesz elrejtve a fémdetektor és azzal keresi a kincset.

Nagyon cuki.

Így van. Vihar előtti csend.

ÚrIsten mi az a ló?! Nekem nagyon nem jön be...

Hát ja remélem legközelebb tovább tudok maradni.

Meddig maradtatok?

Én már úton vagyok. Egészen pontosan már 45 perce úton vagyok.

én antialkoholista vagyok. Az összes pia amit én idáig megittam elférne egy csészében.

Oké köszi. Jah öm örömmel értesítek mindenkit, hogy kutya bajom, ma már be is vásároltam a Tacskóban meg minden szóval senkit nem fogok megfertőzni mivel már nem vagyok beteg.

ZoliZoltán! A Galaktikus Köztársaság Birodalom és a Szenátus nevében, valamint az én nevemben is, boldog születésnapot kívánok.

Azért meg kell hagyni, igen jól sikerült ez a fan made videó. Vannak ettől sokkal gagyibb fan filmek.

Köszi Pildi! Nekem nincs szemüvegem de a helyszínen lehet venni.

Én nem éreztem úgy. Egyértelműen látomás volt, amire a fényvillanás még rá is erősített.

Amúgy vasárnap 11:30-kor van az Arénában egy 2D felirat verzió. (Nekem teljesen mindegy, jó a szombat is. )

Óh, bocsánat. Pildi, boldog neved napját! (Áhá! Szóval (P)Ildi )

Csoli, az Erő legyen veled születésnapod alkalmából.