caseyjones

Rendeltem eBay-ről egy terméket, viszont nincs nagy tapasztalatom az egészben, és a "Purchase History"-nál a rendelt terméknél van négy jel, amelyek számomra nem elég egyértelműek. Van egy dollár jel, egy csomag jel, egy ceruza jel meg egy boríték jel. A terméknél a dollár feketén jelenik meg, vagyis gondolom, hogy a fizetés sikeres volt. A csomag jel viszont halvány, ahogy a ceruza is. Viszont a legutolsó, a boríték megint csak fekete. Ezt nem igazán értem. Máskor mindig egyből a csomag jel jelenik meg feketén a dollár után, vagyis hogy elindult a beszerzés/csomagolás folyamata, vagy már meg is van. Másrészt, tudomásom szerint a boríték jel azt jelenti, hogy megérkezett a termék. De az nem lehet, tegnap este rendeltem csak.

@Nabopolasszar @MissKarrde Tehát az helytelen, hogy ha azt mondom, hogy 'I must be learning English'? Tehát hogyha azt akarom kifejezni, hogy nekem most, ebben pillanatban angolt kell tanulnom. Ugye ez a must be + ige szerkezet azt jelenti, hogy x-y személy biztosan csinál valamit - Pl. You must be dreaming: Biztosan álmodsz. De nekem az lenne a logikus, ha ezzel azt is kifejezhetném, hogy most éppen tanulnom kell. Vagy ezt inkább a should-dal fejezzem ki? Mert olyat láttam már, hogy what I should be doing (ez egy mondat második tagmondata).

Nagyon megtetszett a sorozat az előzetesek láttán, így úgy döntöttem, meg fogom nézni! Nem gondoltam volna, hogy ennyire felkelti az érdeklődésemet, mert nem igazán érdekelnek a fejvadászos sztorik, viszont olyan mértékű SW-hangulat volt benne, hogy kénytelen vagyok megnézni. Viszont meg kell várnom, amíg kijön az első évad összes része. Illetve nem kell, én döntöttem így. Nem szeretek úgy sorozatot nézni, hogy várnom kell mindig a következő részre. Hamar elvesztem a fonalat. A netflixes Marvel-sorozatokat ilyen szempontból nekem találták ki. Akkor rakom be az adott részt, amikor én akarom, meg annyit nézek meg egyszerre, amennyit akarok. Illetve az sem utolsó szempont, hogy karácsony környékén sokkal több időm lesz a sorozatok nézésére.

Kifelejtettem egy nagyon fontos dolgot az írásomból: nagyon-nagyon tetszett, hogy Johnston beleépítette Clovist is a könyvbe! Ezáltal létrejött egy kiváló összeköttetés e regény és a TCW között. Már pontosan nem emlékszem, hogy mi volt a TCW-ben. Sőt, egyáltalán nem emlékszem. Csak arra, hogy volt egy ilyen karakter, és Anakin féltékeny volt rá, aztán Padmé elmagyarázta neki, hogy volt vele viszonya.

Sok Star Wars-rajongóval vagy magát Star Wars-rajongónak mondó egyénnel ellentétben én mindig is imádtam a The Phantom Menace-t, és sokat szomorkodtam amiatt, hogy abból az időszakból milyen kevés könyv jelent meg eddig. A hivatalos Kánon létrehozása óta viszont két könyvet is kiadtak ehhez az érához kapcsolódóan, az egyik a Mester és tanítványa, a másik pedig ez, A királynő árnyéka. Remélem, ez a tendencia folytatódik a jövőben is, és minél több, az ep. I-hoz kapcsóló művet tarthatok majd a kezemben. A Mester és tanítványa sajnálatos módon elég nagy csalódás volt számomra, A királynő árnyéka viszont leírhatatlanul tetszett! Tudom, hogy most elég pajzánnak fogok tűnni, de azzal kezdeném, hogy sok Star Wars-művet magam mögött hagyva (legyen az írott vagy mozgóképes) ki merem jelenteni, hogy ennyire nyíltan, ennyire szájbarágósan én még nem találkoztam szexjelenettel szeretett univerzumomban. Ezzel persze semmi bajom nem volt, csak kicsit furcsálltam a szituációt, elvégre tudtommal ez egy olyan regény, amelyet a fiatalabb korosztálynak szántak, a benne lévő szeretkezős jelenet meg akár a Trónok harcában is jól mutatott volna. Egyébként nem értem önmagamat, mert a való életben rühellem a politikát, tulajdonképpen úgy vagyok vele, hogy bármi érdekel, ami nem politika. De a Star Warsban valamiért szeretem a politikával kapcsolatos szálakat. Politikai szempontból (meg persze minden más szempontból) ez a regény is volt olyan minőségi és szórakoztató, mint A megtévesztés leple, amely egy szintén nagy kedvenc, és ugyancsak a TPM időszakába kalauzol el minket. Nagyon tetszett, hogy az írónő nem kalandozott el sosem, nem voltak unalmas leírásai. Szinte végig fenntartotta a figyelmem. Nagyon érthetően és világosan fogalmazott, emiatt bátran merem ajánlani ezt a remekművet a nagyon fiatal korosztálynak is (leszámítva a szerelmeskedős jelenetet :D). Johnston egyébként remekül mutatta be a Naboo-t, a Coruscantot, meg úgy alapvetően az egész Star Wars-univerzumot. Minden karaktere hihetetlenül kidolgozott és szimpatikus volt. Örülök, hogy fontos szerepet szánt olyan karaktereknek, akik a PT első filmjében csak mellékszerepet kaptak (Sabé, Tonra, Padmé udvarhölgyei). Külön dicséret jár érte, hogy beleszőtte valahogy Depa Billaba mestert is. Mindig az a bajom, hogy SW-regények főként Obi-want meg Anakint helyezik előtérbe, akiket már láthattunk rengeteget az animációs sorozatokban meg a filmekben, míg a többi Jedi totálisan háttérbe szorul. Billaba mondjuk nem szerepelt sokat, de nekem már az a kevés is elég volt, hogy boldog legyek! A könyv nagyszerűen elénk tárta Padmé hétköznapjait mind a Naboo-n, mind a Coruscanton, az érzelmeit, a viszonyulását az új munkahelyéhez, a beilleszkedését a coruscanti szenátusba. Plusz pont, hogy a szerzőnek köszönhetően megismerhettük a családját is, amelyről, emlékeim szerint, a filmekben egy árva szót sem ejtettek. Van egy nyitva maradt kérdés, mégpedig az, hogy Bonteri kivel beszélgethetett titokban. Ez nagyon érdekel, tippem szerint Sidious lehetett az. A könyv végére érve azt a konklúziót vontam le, hogy ez az írás inkább a nőknek szól, de egy vérbeli Star Wars-rajongónak az ellenkező nemből ugyanolyan szórakozást nyújthat. Pompás művel gazdagodott a Star Wars-univerzum. Határozottan 10/10. Ezután kedvet kaptam Johnston másik, magyarul megjelent kötetéhez is, az Ahsokához.

Végül is ez a szemléletmód is érthető valahol, de én pont ezt akartam sugallni azzal a kommenttel, amellyel kisebb vitát indítottam itt: nem az határozza meg a mű minőséget, hogy rajta van-e a Legends-csík, vagy nincs. Én például úgy állok hozzá, hogy egy marha jó Star Wars-kalandot akarok olvasni, egy jót akarok szórakozni. És én ilyenkor pont nem veszem figyelembe, hogy az a hivatalos idővonalba beilleszthető-e - a hivatalos idővonalba, amely szerintem erősen szubjektíven lett létrehozva. Ha a szomszédom hozta volna létre, biztosan máshogy nézne ki, ha én, akkor is máshogy, ha a kocsmában dolgozó cimborám, akkor megint máshogy.

Nem jól értelmezted. Pontosan azért tettem fel ezt a kérdést, mert nem olvastam. Ez nem az "én rendszerem". Amit én próbáltam elmagyarázni, az a következő szituáció: Tegyük fel, hogy G. Jakab, aki ősrégi és vérbeli Star Wars-rajongó a '80-as évek óta, odamegy hozzád valahol diskurálni a Star Warsról, és a következőket mondja: "Kedves barátom, én a '90-es években olvastam a Thrawn-trilógiát, és nekem az olyan élményt nyújtott, hogy mind a mai napig egyik Kánon-mű sem veszi fel vele a versenyt. Én azt a trilógiát örökre a szívembe zártam, és nekem mindig is az marad A Jedi visszatér folytatása." De mivel te ezzel (nagyon) nem értesz egyet, így tulajdonképpen megveted őt mondván, hogy "Márpedig ez így nem helyes, kedves Jakab, te nem tekintheted a Thrawn-trilógiát a 6. rész folytatásának a szívedbe zárva, mert a Disney által bevezetett Kánont készpénznek kell venni, és minden rajongónak aszerint kell élnie az úgymond >saját Star Wars-életét<, és az Utóhatás-trilógiát meg Az ébredő Erőt kell a folytatásnak tekinteni, akár tetszik, akár nem. Ha neked jobban tetszik egy Legends-mű, mint egy Canon-mű, nem zárhatod azt a szívedbe, mert ezt a legősibb Jedi kódex tiltja. Ezért halállal lakolsz!" És akkor előkapod a fénykardodat, és párbajra hívod Jakabot. Felőlem bármelyik érában játszódhat, kivéve az ST érájában, mert azzal sajnos nem tudok megbarátkozni. De azon kívül tényleg bármelyikben.

Troy Denning: A Tatuin szelleme Kifejezetten tetszett! Pompás volt. Minőségi Star Wars-regény. Fénykardpárbajon kívül szinte minden van benne, amire egy vérbeli rajongó vágyhat. Leginkább az tetszett a regényben, hogy a szerző nem hagyott figyelmen kívül más regényeket, sőt kimondottan foglalkozott is velük! Van benne utalás a Thrawn-trilógiára (Pellaeon Admirális), de még a Kirajzásra is! Ez már döfi. A Tatuint tökéletesen sikerült ábrázolni, minden egyes apró részletét. Taszkenek, javák, párafarmok... Pontosan olyan jó hangulatot teremtett Denning, mint J. J. Miller a Kenobinál. Ezúttal is tisztára olyan érzésem volt, mint ha én magam is a Tatuinon lennék. A regény legnagyobb erősségét kétségtelenül a múltidézős részek jelentették. Tetszett, hogy megismerhettük Anakin édesanyjának a mindennapjait, miután Ani otthagyta a bolygót. És a legjobb az volt benne, hogy nem klisés flashbackek formájában történt mindez. Apropó: azt valaki el tudná magyarázni, hogy Larséknak pontosan hogy sikerült túljárniuk Watto eszén Shmi felszabadításakor? Nekem nem igazán volt tiszta az a rész. Emellett az tetszett nagyon, de nagyon nagyon, hogy a szerző olyan karaktereket vonultatott fel, akik A baljós árnyakban szerepeltek először és utoljára. Mint Kitster Banai vagy Ody Mandrell. Örülök, hogy ezek a figurák nem merültek feledésbe, még ha csak Legends-műről is van szó. Alapvetően egy izgalmas, élvezetes kalandregény. Leia és Han párosa remek volt, semmi karakteridegen dolog nem volt a könyvben velük kapcsolatban. Landót kegyetlenül hiányoltam viszont. Illetve az nem tetszett még, hogy a csatajeleneteknél sokszor nem értettem, hogy a szerző mégis mi a fenét akart leírni. Lando és a csatajelenetek miatt valahol 8,5 és 9 közé tenném ezt a könyvet 10-es skálán. Egyébként jól gondolom, hogy amikor Leiáék egy afféle "panzióba" menekülnek (ott kapja meg Leia a nagyanyja "videoblogjait"), és a Birodalmiak rájuk találnak, ott volt Thrawn Admirális is?

Négy éve fut, oké, de akkor már a filmeket (I-VI) mind ismertük, nem úgy, mint az Ep. I idején, amely megjelenéséig érthető módon csak az eredeti trilógiával kapcsolatos regények jelenhettek meg, mint ahogy írtad is. Így, a filmek ismeretében nem értem, hogy miért nem jelenhetett meg korábban, pl. már 1-2 évvel ezelőtt egy olyan mű, mint A mester és tanítványa? Mert az érthető, hogy annak idején nem adhattak ki egy regényt, amely az ANH előtt játszódik, mert akkor még nem létezett a PT. Viszont tízen X évvel azután, hogy már megalkották a PT-t, nem értem, miért nem íródott már korábban egy olyan Canon-mű, mint az említett Mester és tanítványa vagy A királynő árnyéka? Vagy ennyire az új filmekre akartak fókuszálni, és úgy gondolták, a PT meg az OT történéseivel később foglalkoznak? Szerintem lehetett volna úgyis építeni a Kánon irodalmi univerzumát, hogy már korábban kiadatnak olyan könyveket, amelyek pl. a prequel trilogyhoz kapcsolódnak. És akkor már 3-4 év alatt is el lehetett volna érni azt, hogy minden korszakból legyen legalább egy-két regény. Pl. az olyan regények, mint a Canto Bight, a Phasma vagy a Vérvonal olyan elengedhetetlen témákat feszegetnek, amelyek nem értek rá mondjuk 10 évet?

Értem. Én a Legendák-könyveket azért preferálom jobban, mert az minden korszakra kiterjed. Míg a Kánon eddig szinte csak az utóbbi időben kiadott (tehát 2015 után) filmekhez kapcsolódó regényekből állt. Bár az utóbbi időben már jelentek meg más korszakokból is, lásd az új Qui-gon-Obi-wan regény vagy A királynő nevében. Így most most már sokkal jobban el fogok merülni a Kánonban. Minőségben pedig - pár kivételtől eltekintve - szerintem nem is érdemes különbséget tenni a Legends meg a Canon között. Nyilván van nagyon sok hulladék a Legendák között, de minőségben nem egy regény jobb, mint valamelyik Canon-regény. Az már más téma, hogy a hivatalos álláspont szerint azok a Legends-könyvek, amelyeket a közvélemény jobbnak tart egy-egy Canon-könyvnél, nem befolyásolnak semmit, tehát nem tényezők, mivel ugye Legends-művek.

Akkor gondolom téged nem hoz lázba az, @Dzséjt, hogy a Szukits jövőre megjelenteti a yuuzhan vongok történeteit magyarul.

Az a 2-es én voltam. Hiába "non-plusz ultra" a minőség, amit az írónő képvisel, ha egyszer én egy másodpercig sem éreztem azt, hogy egy, a Baljós árnyak érájához kötődő olvasmányt tartok a kezemben. Hiába jó az író stílusa, nem éreztem se TPM-hangulatot, de úgy igazán olyan mértékű Sw-hangulatot sem, amelyet például A megtévesztés leple, a Kirajzás, A gonosz útvesztője vagy a Kenobi kapcsán éreztem. Illetve egyik karakter se nőtt a szívemhez a könyvből. Egyébként annyit hozzátennék, hogy 10-es skálán egy erősebb 4-es nálam ez a könyv, amely 5-ös skálára vetítve ugye 2-es - vagyis a 3-as alsó határát súrolja nálam.

És semmilyen más alternatíva nem létezik? Mert engem nagyon érdekel mind a Revan, mind az Árulás, viszont a játékkal nem szeretnék játszani, mert sosem voltam híve a videojátékoknak.

És egy olyan regény sincsen, amellyel úgymond kiválthatnám a játékot?

Anélkül teljesen élvezhetetlen?

Sose voltam egy nagy Terminátor-rajongó, de A gépek lázadását leszámítva az összeset bírtam. Még a negyedik meg az ötödik részt is. Annyi bőrt lehúztak már viszont a Terminátorról, hogy szerintem erre a filmre már nem is fogok beülni.

Én is találkoztam már ezzel a problémával, többször is. Nehéz elmagyaráznom, talán úgy a legérthetőbb, hogy ezek amolyan a "múltból ittrekedt oldalak". Tehát, ha beírod a Google-ba a könyv címét, mellé meg hogy "Szukits", egyből kiadja a kötet szukitsos oldalát, és azt az árát, amelyen árusították abban az időben, amikor még kapható volt. És ha rámész, akkor kiírja ezt az errort. Viszont, ha már eleve a kiadó honlapján böngészel, és az ottani keresőbe írod be a kötet címét, akkor is kiadja, de már a jelenlegi, vagyis "Előjegyezhető" státuszában.

Starwarsmedia.hu szerint felnőtt regény, bár azt az oldalt némiképp fenntartásokkal kezelem, mivel több másik könyvet meg ifjúsági regénynek tituláltak, amelyekről nehezen tudom elképzelni, hogy ifjúsági regények (Leia-regény, Padmé-regény).

Roppant meghökkentő, hogy ezen az oldalon elérhető, de magától a kiadótól nem lehet beszerezni... @Darth Revan9 Nem tudsz esetleg az ügyről valamit? Tehát a Bane-trilógia harmadik részéről, valamint az Árulásról. Remélem, nem lesz az a helyzet, mint a Vesztegzárral...

Az Álmok bolygójában tesznek utalást a vongokra? Ja, és A túlélők keresésében is szerepelnek. Amelyhez meg érdemes előtte elolvasni a Kirajzást, majd a Thrawn-trilógiát, aztán a Jedi Akadémia-trilógiát, majd a Thrawn keze-duológiát...

Nagyon szívesen elolvasnám a Darth Bane-trilógiát, illetve a Revan-Árulás OR-regénypárost, de sajnos a trilógia záródarabja nem kapható a Szukitson, ahogyan az Árulás sem. És nem tudom, hogy a jövőben lehet-e egyáltalán ezeket kapni... Mert csak akkor olvasnám el őket, ha újra kaphatóak a hiányzó kiadványok. Ha meg hosszú idő után sem lesznek beszerezhetőek, akkor szétnézek használt könyves oldalakon, hátha ott több szerencsével járok. Bár szívesebben szerezném be újonnan.

Van itt köztünk olyan, aki olvasta a Twilight-sorozatot? Mivel nagyon szeretem a fantasy irodalmat, és a Harry Potter mellett a fantasy irodalom világából szinte mindig a Twilightról zengenek ódákat, így felkeltette az érdeklődésem. Csak nekem úgy tűnik első benyomásra, hogy elsősorban a női korosztály van vele megcélozva (sok romantika stb.), így nem tudom, hogy mennyire lenne számomra élvezetes.

Korábban már volt arról szó a fórumon, hogy a Saga első hat részének (+ a TCW-filmnek) regényváltozatai miért nem számítanak bele a Kánonba. Azt a választ kaptam, hogy azért, mert vannak bennük dolgok, amelyek ellentmondanak a Kánonnak. Szerintetek van rá esély, hogy jelenjen meg hivatalos, a Kánon részét képező regényváltozat a filmekhez 1-6-ig, illetve a TCW-filmhez? Mert én személy szerint nem érzem ésszerűnek és korrektnek, hogy amíg a Disney-éra filmjeinek mind van hivatalos regényváltozata, addig a korábbiaknak nincs. Mármint ugye van, csak ilyen-olyan okok miatt nem lehetnek benne a Kánonban. A logika azt diktálná (legalábbis nálam), hogy mindegyik résznek legyen könyvváltozata a Kánonban. Habár az eredeti trilógiát feldolgozó, nem túl színvonalas ifjúsági regények beleszámítanak a Kánonba, de tudtommal az előzménytrilógiának még csak ifjúsági regény formájában sincs könyves változata a hivatalos Kánonban.

Hamarosan nagy valószínűséggel elolvasom ezt a regényt is. Akik olvasták, azoktól kérdezném, hogy mennyire van ifjúsági regény hangulata? Elvégre a Rebels elsősorban a fiatalabb korosztályt célozta meg, ez pedig egy ahhoz kapcsolódó mű.

Annak idején az iskolában, amikor vettük a módbeli segédigéket (must, should, ought to, stb.), mindig úgy tanultuk, hogy a segédigéket mindig egy alapalakban lévő szó követi. Pl.: I must practice. Mármint nem így tanultuk, hogy csak ilyen formában létezik, de csak ilyen példák voltak a könyvben. Az utóbbi időben viszont számtalanszor felfigyeltem egy olyan szerkezetre, hogy 'modal V + be+V-ing'. Pl.: I should be doing something. Ha jól értelmezem, akkor így van a dolog: A kijelentő mondat: I learn English. -> I must learn English. Tehát ez egy egyszerű jelenre vonatkozó kijelentés, hogy gyakorlom az angolt, és ez módbeli segédigével pedig: gyakorolnom kell az angolt. Vagyis, ha jól értelmezem, akkor ez egy olyan kijelentés, ami nemcsak a jelenre, hanem a jövőre meg úgy kb. mindenkorra vonatkozik. Tehát mindig tanulnom kell az angolt. A kijelentő mondat: I'm learning English. -> I must be learning English. Ez egy folyamatos jelenbe tett kijelentés, vagyis a jelen pillanatban angolt tanulok. Módbeli segédigével pedig: gyakorolnom kell az angolt (szintén). Vagyis ez egy olyan kijelentés, amely a jelenre fókuszál, tehát azt akarom ezzel kijelenteni, hogy nekem most, ebben a pillanatban angolt kell tanulnom. Ugyanakkor, ha jól tudom, a 'must be +V-ing'" lehet így is: You must be dreaming = Biztosan álmodsz. Neten nem igazán találtam erre vonatkozó érthető magyarázatot, de nagyon piszkálja a fantáziámat ez a szerkezet, mert egyre többet találkozom vele.