caseyjones

Asszem, idén karácsonykor is bepróbálkozok a Holiday Speciallel. De ezúttal betartom a @Pildi által javasoltakat.

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!

Megnéztem végre teljesben az új Avengers-film előzetesét, és azt kell, hogy mondjam, nagyon várom már a filmet! Az IW sokakkal ellentétben nekem nem annyira tetszett (10/7), de a film végén levő cliffhanger miatt nagyon-nagyon várom a folytatását - az előzetest látva pedig még jobban.

És? Attól még keltheti egy játék hatását, nem? Az egész könyv tulajdonképpen Artyom bóklászására fókuszál. Nyilván nem véletlenül készült belőle számítógépes játék; talán mert másnak is eszébe jutott, hogy ez a Metro 2033 egy videojátékhozt tök jó alap lenne - jobb, mint egy filmhez. Őszintén szólva, a könyv elolvasása után én is azt mondom, hogy előbb készítenék belőle videojátékot, mint filmet. Szerintem nem véletlen, hogy ez így is történt (tudniillik a számítógépes játék már régóta létezik, a film pedig mind a mai napig nem készült el). Akkor inkább úgy fogalmazok, hogy nem nagyon történik benne semmi olyan, amit egy ilyen témájú könyvtől elvárnék. A könyv hátoldalán lévő szöveg: "2033. Az egész világ romokban hever. Az emberiség majdnem teljesen elpusztult. Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. A metró állomásai most városállamok, az alagutakban sötétség honol és borzalom fészkel. Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget." Nos, én ezt végigolvasva rögtön arra gondoltam, hogy egy Aliens, Predator- vagy Legenda vagyok-hangulatú könyvet tartok a kezemben, amely tele van izgalommal, vérrel, brutalitással és sok akcióval. Ezek közül igazán egyiket sem kaptam meg. Mondjuk az, hogy nem volt benne sok vér meg brutalitás, még nem olyan nagy baj, de hogy konkrétan egyszer sem izgultam a könyv olvasása során (1-2 fejezetet leszámítva), már baj. Megértem a nézőpontodat, miszerint a történelmi hibáink, a jelenkori problémáink, valamint a társadalomkritika van a Metro 2033 középpontjában. Csakhogy én egy poszt-apokaliptikus regénytől nem ilyet vártam, a rövid ismertető szöveg alapján aztán meg pláne nem. Szóval, igen, nem feltétlenül rossz ez a regény, csak egyáltalán nem olyan volt, mint amilyenre én számítottam, és ezért ért akkora csalódás. Valóban rendesen mellényúltam.

Kíváncsi vagyok a te véleményedre a könyvvel kapcsolatban, @Dzséjt, ha már kaptam tőled egy "piroskát". A történet alapján azt mondom, hogy a Metró 2033 videojátékként biztos, hogy nagyon jó lehet, mert mindvégig olyan érzésem volt, mint hogyha egy videojátékot olvasnék. De úgy gondolom, regényként iszonyúan vontatott, unalmas és hosszúra nyújtott.

Kár, hogy a 2015-ös Nirvana-filmet nem így csinálták meg. Az egy koncertfelvételekből, interjúkból meg régi családi videókból összevágott katyvasz, itt-ott megspékelve egy-egy rajzfilmes betéttel (amelyek mellesleg csodásak voltak, csak kár, hogy kevés volt a filmben.) Szóval, megnéznék egy Nirvana-filmet olyan formában, mint amilyen a Bohemian Rhapsody volt.

Legendás állatok - Grindelwald bűntettei Egyáltalán nem volt rossz, mint ahogy oly sok helyen beállítják, bár azt aláírom, hogy nem a legjobb film a Wizarding Worldben. Rövid kis véleményem nyomokban spoilert tartalmaz. Öröm volt látni, hogy a sztori ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az első rész befejeződött. Tehát nincsen több éves, évtizedes szakadék a két epizód közt. Az Eddie Redmayne által alakított Göthe továbbra is nagyon kedvelhető figura, ahogy az talán a legtöbb szereplőről elmondható - pár kivételtől eltekintve. Jude Law Albus Dumbledore-ként egyszerűen zseniális volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogja majd alakítani a fiatal énjét a Roxfort igazgatójának. Emberfeletti alakítást nyújtott, szerintem teljes mértékben sikerült lemásolni, visszaadni Michael Gambon gesztusait, arcmimikáját, tekintetét. Lenyűgöző volt. Mondjuk a nemi identitásának kihangsúlyozása nem volt éppen ínyemre, de ha jobban belegondolok, a cselekmény szempontjából ennek valamilyen szinten fontos szerepe volt, hiszen Albus azért nem kaphatta el Gellertet, mivel a szerelmük révén megfogadták, szerződést kötöttek, hogy nem bántják egymást. Az új karakterek nem igazán nyűgöztek le, az előző részben megismert figurákkal sokkal jobban megbarátkoztam, mint az újakkal. Gellert Grindelwald szerintem nem volt egy nagy durranás, Voldemort-nak a nyomába sem ér. Göthe bátyja meg mintha valami szegény ember Percy Weaslyje lett volna. Közel sem akkora egyéniség, és feleannyira sem szerethető, mint a testvére. Isteni érzés volt, hogy visszatérhettünk a Roxfortba. És az a zene alatta... Szerintem a roxfortos részek azoknak is megigézték kicsit a Harry Potter-hangulatot a filmben, akik eddig nem érezték úgy, hogy ez egy Harry Potter-film. Egy kicsit egyébként tényleg más a hangulata, mint a HP-filmeknek, de ez engem már az előző résznél sem zavart. A Star Wars előzménytrilógiája is egészen más, mint az eredeti trilógia. Az meg, hogy Credence a Dumbledore család sarja... igencsak meglepett. Izgalmas volt egyébként a filmben az a játszadozás a hovatartozásával kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, mit hoznak majd ki ebből a következő rész(ek)ben. Összességében szerintem egy nagyon szórakoztató, izgalmas, kedves filmet kaptunk, sok-sok fan service-szel (mint pl. Nicolas Flamel, a Roxfortról meg Dumbledore-ról nem is beszélve). Én adok rá 10-es skálán jóindulattal 8-at (7.5).

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 Fú, rég csalódtam ekkorát egy könyvben. Nagyon szeretem a poszt-apokaliptikus műveket, legyen az könyv vagy film (Az út, Legenda vagyok, Éli könyve), de ez a Metró 2033 gyenge eresztés. Önmagában is az, nemhogy még a zárójelben felsorakoztatott művekhez képest. Egyszerűen nem történik benne semmi. A közel 440 oldalból talán ha volt 10 oldal, amit tényleg érdekesnek találtam. Én több vért, akciót, félelmetes részt vártam. Erre meg tulajdonképpen csak a főhős gyaloglásáról olvashatunk. Mondjuk az Éli könyve is erről szól, de az legalább izgalmas és érdekes. Ezek után biztos, hogy nem olvasom el a folytatásokat, elment a kedvem az egész univerzumtól. Pedig annyira azt hittem, hogy élvezni fogom. 10/2

https://port.hu/cikk/mozi/szineszek-akiket-tonkretett-a-star-wars/article-55586/amp

Megnéztem én is a hétvégén a The Predatort. Szerintem egészen jó volt, bár nem tetszett annyira, mint az első két rész. A főszereplő hölgy, Olivia Munn nekem valahogy nem nagyon illett a képbe. Ez a csinos női karakter nem passzolt szerintem a filmbe. A többi szereplővel sem igazán tudtam megbarátkozni, szerintem az összes kifejezetten rossz volt. Bár a katonák olykor elég mulatságosak voltak. Az egyetlen jó választás Boyd Holbrook volt szerintem. Neki rendkívül jól állt a szerep, nála jobbat nem is találhattak volna. A történet elég döbbenetes, kicsit talán marhaság is, de az akciójelenetek (egy-kettőtől eltekintve) elképesztően szuperek, és a ragadozók is nagyon jól néztek ki. Brutalitásból, látványból meg aztán abszolút nem volt hiány. Ebben az egyben veri az első két részt a The Predator. Nálam az első kettő 10/10-es, ez 10/7-es. Nimród filmjét én totálisan ignorálom, azt inkább nem is pontozom, az AvP2 jóindulattal majdnem közepes, az AvP meg 10/7. (Az igazsághoz mondjuk hozzátartozik, hogy elég régen láttam a felsorolt filmeket, szóval nem teljes mértékben hitelesek a pontozásaim.)

Ebben a percben végeztem a Spider-Man: Unlimited című, 13 epizódból álló rajzfilmsorozattal. A sorozat nézése közben arról áradoztam magamban, hogy mennyire jó szuperhősös rajzfilmsorozat, és hogy ilyen jót még életemben nem láttam. És ez igaz is, egészen az utolsó epizódig. Ilyen egy béna, semmilyen, összecsapott befejezést még életemben nem láttam. Kár érte, mert egy elég szürrealisztikus, érdekes, izgalmas Póki-sorozat, aminek nagyszerű hangulata van, és tele van jobbnál jobb karakterekkel, mellesleg a történet sem mindennapi. Igazándiból nem sok köze van az alap SM-sztorihoz, de pont ezért tetszett, mert nem a szokásos sztorival kellett megint szembesülnöm, hanem egy erősen sci-fi környezetbe ültetett történettel. Zseniális sorozat - lenne, ha az utolsó részt nem cseszték volna így el. Szerk.: közben utánajártam, hogy a sorozat folytatódott volna tovább, de eltörölték a folytatást. Így már azért kevésbé haragszom a vége miatt.

Már megvolt, mielőtt az első hozzászólásomat írtam. Adtam a filmre egy 4-est. Hannál még az is baj, hogy őt ugye elsőként az epIV-ban láthattuk, ahol eleve nem volt egy annyira öreg figura, mint ahogy értelemszerűen ebben a filmben sem az. Míg például ott van Kenobi, akivel szintén az epIV-ban találkozhattunk első ízben, de ő akkor már egy vén remete volt, az előzménytrilógiában meg egy fiatal(abb) figura, akit Ewan McGregor alakított - és nyilván emiatt Ewan elfogadhatóbb volt Obiként, mint Alden Hanként.

Igen, erre én is kevés esélyt látok. A film végéből ugye leszűrhető, hogy az egésznek "folytatásszaga" van, de már akkor tudtam, hogy ennek nem lesz folytatása, az elmúlt pár hónapban közzétett híresztelések miatt. (Mint A függetlenség napja 2-nek se... )

Ma megnéztem a filmet végre én is. Tudom, kicsit elkéstem vele, de az az igazság, hogy pont ott május környékén voltam benne a nagy SW-regény-olvasásokban, és nem szeretek egyszerre több SW-s dologgal foglalkozni (pl. valamelyik filmet vagy sorozatot nézni, miközben valamelyik regényt olvasom), mert összezavarodom. Szóval úgy döntöttem, ezúttal megvárom, amíg le lehet tölteni normális minőségben, és megnézem úgy. Nyáron gondolkodtam rajta azért, hogy megnézem moziban, de sajnos ez nem jött össze. Kellemesen csalódtam. Ki merem jelenteni, hogy az újak közül ez a legjobb a Sagában. Bár azért összességében még így is messze van egy kicsikét az első hat résztől. Alapvetően az volt a legnagyobb meg valójában az egyetlen igazi problémám a filmmel, hogy egy másodpercig sem éreztem azt Hanról, hogy ő Han, vagy Landóról, hogy ő Lando. Egyszerűen úgy tudtam csak rájuk tekinteni, mint "két átlagos valaki a Star Wars-univerzumban". Az különben felettébb tetszett, hogy megtudhattuk, Han honnan kapta a vezetéknevét. A khaleesiben, Emilia Clarke-ban kellemesen csalódtam. A GoT nézésekor nem gondoltam volna, hogy őt Star Wars-filmben fogom látni, azt meg pláne nem, hogy még tetszeni is fog a szerepében. Tényleg, semmi panaszom nem lehetett rá. Woody Harrelson karaktere is bejött. Meg úgy alapvetően mindenkit el tudtam fogadni. A Mimban egy picit csalódás volt. A Splinter of a Mind's Eye (magyarul Erőpróba/A Jedi-kristály néven jelent meg) alapján én valami Endorhoz hasonló planétaként tudtam volna elképzelni. A Star Wars-hangulat egyébként nagyon ott volt a szeren! Ilyen mértékű SW-hangulatot nem éreztem még a Disney-éra filmjeiben. Összességében tetszett, de továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy ezt a filmet a '80-as évek végén vagy a '90-es évek elején kellett volna elkészíteni Harrison Forddal és Billy Dee Williamsszel. 10/7

Tegnap elkezdtem egy (számomra) újabb Pókember-sorozatot, a Spider-Man: Unlimitedet. Az egész sorozat 13 epizódból áll, szóval nem hosszú. Elég érdekes így az első része alapján, nagyon nagy benne a sci-fi töltet, már-már furcsa. De nem is baj, hogy kicsit elrugaszkodnak a New Yorkban tevékenykedő hőstől. Folytatom tovább mindenképp. A rajzok, a színek amúgy zseniálisak. Tiszta képregényes hangulatot kelt az egész.

Na arra, hogy a kocka akár "mágikus" is lehet, nem is gondoltam. Pedig Wattót ismerve eszembe juthatott volna. Így végül is Qui-gon tette egyáltalán nem tűnik olyan vészesnek. Ugyan azt nem tudom, hogy ő tisztában volt-e a kocka "mágiájával", de végül is szerintem nem kizárt, hogy sejthette, mint ahogy azt Donát is írta előttem.

Tegnap ugye a Viasat leadta a Baljós árnyakat, én meg belenéztem kicsit. Pont annál a résznél kapcsoltam oda, amikor Qui-gon Wattóval köt fogadást a fogathajtó verseny előtt, és tulajdonképpen szabotálja a fogadást azzal (mely a kockadobás), hogy az Erőt használja. Ennél a jelenetnél mindig elmosolyodom, tegnap viszont elgondolkodtam, hogy ez mennyire volt korrekt, helyénvaló a részéről? Nyilván a jó cselekedet érdekében tette, de ez a háttérből történő manupiláció nekem akkor is kicsit furcsa volt. Bár, ha jobban belegondolok, a Jedi-elmetrükk alkalmazása se sokkal különb gesztus, de ez a fogadásos dolog valahogy ezt figyelembe véve is szemet szúrt.

Miután elolvastam A függetlenség napja könyvverzióját, kedvet kaptam ahhoz, hogy megnézzem újra a filmet - már vagy x-edik alkalommal. Még mindig az egyik kedvenc sci-fim. Izgalmas, jó a sztori, szerethetőek a karakterek, korát meghazudtoló a látványa, kellő mennyiségű benne a humor. Az idegenek meg lenyűgözőek. Leginkább miattuk szeretem a filmet. Nem a szokásos "nagy szemű zöld emberke"-sablont alkalmazták, hanem megalkottak egy sokkal titokzatosabb, érdekesebb idegen fajt, mely ún. biomechanikus "ruhát" hord. Az viszont szemet szúrt, hogy mennyire ostoba jelenet volt az, amikor Will Smith kimegy az utcára, és nem veszi észre az űrhajót, ami ott van az orra előtt. És ugyanez történt meg a párjával is. Oké, értem én, hogy kellett a dráma meg a meglepettség, de ez így in-universe elég hülyén fest, hogy kimennek az utcára, és nem vesznek észre egy, az egész égboltot beterítő objektumot.

Dean Devlin, Stephen Molstad, Roland Emmerich: A függetlenség napja Alapvetően nem szeretem a film alapján készült regényeket; sokatmondó adat, hogy A függetlenség napja talán életem második olyan könyve, amely film alapján készült, pedig nagyon sok kötetet tartottam már a kezemben. Ezt kizárólag azért olvastam el, mert az egyik kedvenc filmem regényadaptációjáról van szó, mivelhogy élek-halok az inváziós sci-fikért (Világok harca is nagy kedvenc, mind a könyv, mind a filmadaptációk). És mindig is kíváncsi voltam, milyen könyvben az ID4. Őszintén szólva, nem volt egy nagy szám. Egy-két rész élvezetes volt, ugyanis az ilyenek olvasásakor megtudhattam, mire gondoltak egyes szereplők, a filmből pedig ezek nem derültek ki. De nem varázsolt el összességében. Talán mert tudtam a végét meg az egész sztorit. Ezért sem szeretek film alapján készült könyvet olvasni. Egyébként szerintem ebben az ID4-ban lenne bőven potenciál. Örülnék neki, ha a Star Warshoz hasonló univerzummal gazdagodhatnánk. Pl. a Csendzóna - amely A függetlenség napja előtt játszódik (csak aljas módon azt nyomtatták a borítóra, hogy folytatás...), és Dr. Okunról szól - egy remek könyv, amely hozzáadott sok pluszt a filmhez. És bárki bármit mond, szerintem a 2016-os filmfolytatás is nagyon jó lett, pedig talán én voltam az első számú ember a világon, aki ellenezte, hülyeségnek tartotta a folytatást. Aztán kellemesen csalódtam benne, és a film végéből ítélve egy remek univerzumot lehetett volna csinálni, de nagy valószínűséggel nem lesz folytatás. Pedig a harmadik rész szerintem nagyon érdekes lehetett volna a sztori alapján. Mellesleg én szívesen olvasnék regényt mondjuk az 1996 és 2016 között eltelt időszakról, esetleg az idegenek pusztító hadjáratairól a galaxisban. Van ebből az ID4-ól mit kihozni.

Akkor írhatok mondjuk a "Könyvek" topikba (könyv, képregény... majdnem ugyanaz a kettő ) olyan képregényekről, amik se nem DC-s, se nem marveles képregények? Pl. Usagi Yojimbo. (Nagyon ritkán van olyan, hogy képregényt olvasok, az meg még ritkább, hogy nem marveles vagy DC-s képregényt, szóval nem fordulna elő a fentebb említett példám nagyon sokszor.)

Ha minden marad a régiben, akkor egy DC-képregényről szóló kritikát hova írjak? A "DC és egyéb képregények" topikba vagy a "DC" topikba? Vagy teljesen mindegy?

Tehát akkor ez a topik simán csak "Képregények" lesz, és ha DC-képregényről akarok írni, akkor a "DC" topikba menjek?

Nem célom nyafogni, kötekedni, tényleg semmi rossz szándék nem vezérel, de ez a topik nem kizárólag a képregényeknek van szentelve? Csak furcsálltam, mikor ma délelőtt benéztem ide képregénykritikákat olvasni, aztán a DC-filmekről megy a diskurzus.

Szerintem a második rész is szuper, nekem talán még jobban is tetszett, mint az első rész. A 2010-es verzió viszont nagyon nem jött be, annál még az AvP 2 is jobban tetszett.

Végeztem a Harry Potter és az elátkozott gyermek című kötettel. Azt kell, hogy mondjam, valóban nem egy irodalomtörténeti remekmű, de azért nem olyan szörnyű, mint amilyen mennyiségű köpködést kap a rajongók egy részétől. Ez a szövegkönyves megoldás az elején nagyon szúrta a szemem, de a végére megszoktam. Voltak benne hülyeségek, de ezen én nem annyira akadtam fenn, mivelhogy meglátásom szerint az első hét részben is volt nem egy. Például a mosdóban kísértő Hisztis Myrtle szerintem legalább akkora baromság, mint a Cursed Childban a szörnnyé változó büfés néni a vonat tetején. Mondjuk az, hogy a két fiú - Albus és Scorpius - többször is összeölelkezett, kissé bizarr volt. Nem tudom, a mai fiatalok körében ez az ölelkezés már finoman szólva sem divat, márpedig ez a mű a jelenben játszódik. Inkább valami pacsi- vagy öklösféle jobban passzolt volna hozzájuk. De ez nem egy óriási nagy hiba a könyvben. Ez az időutazós dolog egész jó ötlet volt, engem nagyon érdekel ez a téma. Érdekes volt látni, hogy a múlt, illetve a párhuzamos univerzumok hogyan elevenednek meg ebben a kötetben; a 3. részben nem foglalkozott ennyire a témával Rowling. Jó volt újra HP-könyvet tartani a kezemben, mely 19 évvel később játszódik az utolsó sztorihoz mérten. És örömteli volt számomra, hogy Dracóval nem ment már az ellenségeskedés Harryék részéről olyan szinten, mint az előző kötetekben. És szvsz a két kis srác is kedvelhető volt. Összességében nem egy vészes mű, bár azt meg kell hagyni, hogy az összes közül ez a legrosszabb. A vége egyébként eléggé össze lett csapva, amolyan semmilyen lett. 5/4