caseyjones

Tegnap elkezdtem egy (számomra) újabb Pókember-sorozatot, a Spider-Man: Unlimitedet. Az egész sorozat 13 epizódból áll, szóval nem hosszú. Elég érdekes így az első része alapján, nagyon nagy benne a sci-fi töltet, már-már furcsa. De nem is baj, hogy kicsit elrugaszkodnak a New Yorkban tevékenykedő hőstől. Folytatom tovább mindenképp. A rajzok, a színek amúgy zseniálisak. Tiszta képregényes hangulatot kelt az egész.

Na arra, hogy a kocka akár "mágikus" is lehet, nem is gondoltam. Pedig Wattót ismerve eszembe juthatott volna. Így végül is Qui-gon tette egyáltalán nem tűnik olyan vészesnek. Ugyan azt nem tudom, hogy ő tisztában volt-e a kocka "mágiájával", de végül is szerintem nem kizárt, hogy sejthette, mint ahogy azt Donát is írta előttem.

Tegnap ugye a Viasat leadta a Baljós árnyakat, én meg belenéztem kicsit. Pont annál a résznél kapcsoltam oda, amikor Qui-gon Wattóval köt fogadást a fogathajtó verseny előtt, és tulajdonképpen szabotálja a fogadást azzal (mely a kockadobás), hogy az Erőt használja. Ennél a jelenetnél mindig elmosolyodom, tegnap viszont elgondolkodtam, hogy ez mennyire volt korrekt, helyénvaló a részéről? Nyilván a jó cselekedet érdekében tette, de ez a háttérből történő manupiláció nekem akkor is kicsit furcsa volt. Bár, ha jobban belegondolok, a Jedi-elmetrükk alkalmazása se sokkal különb gesztus, de ez a fogadásos dolog valahogy ezt figyelembe véve is szemet szúrt.

Miután elolvastam A függetlenség napja könyvverzióját, kedvet kaptam ahhoz, hogy megnézzem újra a filmet - már vagy x-edik alkalommal. Még mindig az egyik kedvenc sci-fim. Izgalmas, jó a sztori, szerethetőek a karakterek, korát meghazudtoló a látványa, kellő mennyiségű benne a humor. Az idegenek meg lenyűgözőek. Leginkább miattuk szeretem a filmet. Nem a szokásos "nagy szemű zöld emberke"-sablont alkalmazták, hanem megalkottak egy sokkal titokzatosabb, érdekesebb idegen fajt, mely ún. biomechanikus "ruhát" hord. Az viszont szemet szúrt, hogy mennyire ostoba jelenet volt az, amikor Will Smith kimegy az utcára, és nem veszi észre az űrhajót, ami ott van az orra előtt. És ugyanez történt meg a párjával is. Oké, értem én, hogy kellett a dráma meg a meglepettség, de ez így in-universe elég hülyén fest, hogy kimennek az utcára, és nem vesznek észre egy, az egész égboltot beterítő objektumot.

Dean Devlin, Stephen Molstad, Roland Emmerich: A függetlenség napja Alapvetően nem szeretem a film alapján készült regényeket; sokatmondó adat, hogy A függetlenség napja talán életem második olyan könyve, amely film alapján készült, pedig nagyon sok kötetet tartottam már a kezemben. Ezt kizárólag azért olvastam el, mert az egyik kedvenc filmem regényadaptációjáról van szó, mivelhogy élek-halok az inváziós sci-fikért (Világok harca is nagy kedvenc, mind a könyv, mind a filmadaptációk). És mindig is kíváncsi voltam, milyen könyvben az ID4. Őszintén szólva, nem volt egy nagy szám. Egy-két rész élvezetes volt, ugyanis az ilyenek olvasásakor megtudhattam, mire gondoltak egyes szereplők, a filmből pedig ezek nem derültek ki. De nem varázsolt el összességében. Talán mert tudtam a végét meg az egész sztorit. Ezért sem szeretek film alapján készült könyvet olvasni. Egyébként szerintem ebben az ID4-ban lenne bőven potenciál. Örülnék neki, ha a Star Warshoz hasonló univerzummal gazdagodhatnánk. Pl. a Csendzóna - amely A függetlenség napja előtt játszódik (csak aljas módon azt nyomtatták a borítóra, hogy folytatás...), és Dr. Okunról szól - egy remek könyv, amely hozzáadott sok pluszt a filmhez. És bárki bármit mond, szerintem a 2016-os filmfolytatás is nagyon jó lett, pedig talán én voltam az első számú ember a világon, aki ellenezte, hülyeségnek tartotta a folytatást. Aztán kellemesen csalódtam benne, és a film végéből ítélve egy remek univerzumot lehetett volna csinálni, de nagy valószínűséggel nem lesz folytatás. Pedig a harmadik rész szerintem nagyon érdekes lehetett volna a sztori alapján. Mellesleg én szívesen olvasnék regényt mondjuk az 1996 és 2016 között eltelt időszakról, esetleg az idegenek pusztító hadjáratairól a galaxisban. Van ebből az ID4-ól mit kihozni.

Akkor írhatok mondjuk a "Könyvek" topikba (könyv, képregény... majdnem ugyanaz a kettő ) olyan képregényekről, amik se nem DC-s, se nem marveles képregények? Pl. Usagi Yojimbo. (Nagyon ritkán van olyan, hogy képregényt olvasok, az meg még ritkább, hogy nem marveles vagy DC-s képregényt, szóval nem fordulna elő a fentebb említett példám nagyon sokszor.)

Ha minden marad a régiben, akkor egy DC-képregényről szóló kritikát hova írjak? A "DC és egyéb képregények" topikba vagy a "DC" topikba? Vagy teljesen mindegy?

Tehát akkor ez a topik simán csak "Képregények" lesz, és ha DC-képregényről akarok írni, akkor a "DC" topikba menjek?

Nem célom nyafogni, kötekedni, tényleg semmi rossz szándék nem vezérel, de ez a topik nem kizárólag a képregényeknek van szentelve? Csak furcsálltam, mikor ma délelőtt benéztem ide képregénykritikákat olvasni, aztán a DC-filmekről megy a diskurzus.

Szerintem a második rész is szuper, nekem talán még jobban is tetszett, mint az első rész. A 2010-es verzió viszont nagyon nem jött be, annál még az AvP 2 is jobban tetszett.

Végeztem a Harry Potter és az elátkozott gyermek című kötettel. Azt kell, hogy mondjam, valóban nem egy irodalomtörténeti remekmű, de azért nem olyan szörnyű, mint amilyen mennyiségű köpködést kap a rajongók egy részétől. Ez a szövegkönyves megoldás az elején nagyon szúrta a szemem, de a végére megszoktam. Voltak benne hülyeségek, de ezen én nem annyira akadtam fenn, mivelhogy meglátásom szerint az első hét részben is volt nem egy. Például a mosdóban kísértő Hisztis Myrtle szerintem legalább akkora baromság, mint a Cursed Childban a szörnnyé változó büfés néni a vonat tetején. Mondjuk az, hogy a két fiú - Albus és Scorpius - többször is összeölelkezett, kissé bizarr volt. Nem tudom, a mai fiatalok körében ez az ölelkezés már finoman szólva sem divat, márpedig ez a mű a jelenben játszódik. Inkább valami pacsi- vagy öklösféle jobban passzolt volna hozzájuk. De ez nem egy óriási nagy hiba a könyvben. Ez az időutazós dolog egész jó ötlet volt, engem nagyon érdekel ez a téma. Érdekes volt látni, hogy a múlt, illetve a párhuzamos univerzumok hogyan elevenednek meg ebben a kötetben; a 3. részben nem foglalkozott ennyire a témával Rowling. Jó volt újra HP-könyvet tartani a kezemben, mely 19 évvel később játszódik az utolsó sztorihoz mérten. És örömteli volt számomra, hogy Dracóval nem ment már az ellenségeskedés Harryék részéről olyan szinten, mint az előző kötetekben. És szvsz a két kis srác is kedvelhető volt. Összességében nem egy vészes mű, bár azt meg kell hagyni, hogy az összes közül ez a legrosszabb. A vége egyébként eléggé össze lett csapva, amolyan semmilyen lett. 5/4

Ha elolvasnám újra a könyveket, valószínűleg máshogyan vélekednék az összes filmmel kapcsolatban, de jelenleg 4. rész tetszett a legjobban. Könyvek közül is az volt a kedvencem mindig.

Indrek Hargla: Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye Egy egészen jó középkori krimi, mely az észt fővárosban, Tallinban játszódik (a szerző is észt egyébként). A történet szerint megölnek egy lovagot, és elég csúnyán megszégyenítik a holttestét, majd több haláleset is történik az ezt követő napokban. Erre a rejtélyre próbálnak rájönni a város "hozzáértői", no meg az okos, fondorlatos patikárius, Melchior, aki már több bűntényt is megoldott a városban. A regény kissé nehezen indul be, de aztán a vége felé pörgősebb lesz. Érdekes, kissé misztikus a története. Nincsenek elnyújtva a párbeszédek, viszont néha túlzásba vitte az író a leírásokat. A főhős nem éppen egy szerethető karakter, a mellékszereplők között viszont van több is, akiről ez nem mondható el. Összességében érdekes regény, de olvastam már jobbat is. Csak úgy süt belőle a középkori hangulat. 10-es skálán adnék rá egy 6-ost.

Végre sikerült beszereznem Az elátkozott gyermeket. Mielőtt azonban nekikezdtem volna, úgy döntöttem, végignézem mind a 7 (8) filmet, hogy felelevenítsem az emlékeimet. Elég régen láttam már így, egymás után a filmeket, szóval jó volt őket újranézni. Továbbra is úgy gondolom, hogy a negyedik rész, A Tűz Serlege lett a legjobb. Megmondom őszintén, a könyveket már nagyon régen olvastam, 2009-2010-ig, így azt már nem tudnám megmondani, hogy a filmek mennyire sikerültek könyvhűre. Arra viszont emlékszem, hogy annak idején nagyon mérges voltam David Yatesre, mert rengeteg dolgot megváltoztatott. De alapvetően még így sem tudok haragudni a HP-filmekre, mert könyvektől függetlenül is elég jók, minden kisebb-nagyobb hibájával együtt. Mondjuk az feltűnt most, hogy több részben is néha sok a lassú, vontatott, eseménytelen rész, amit tökéletesen ellensúlyozni lehetett volna valami háttérzenével. Ilyen jelenetből volt sok például az utolsó 2 (3) részben. Illetve nem tetszett még, hogy több színész is le lett cserélve az epizódok előrehaladtával. Most nem pont az elhunyt Richard Harrisre (Dumbledore) gondolok, hanem az olyanokra, mint Voldi, Lavender Brown vagy a kocsmáros Tom... Azt aláírom, hogy Ralph Fiennes jobb Voldi volt, mint az első részben látott Richard Bremmer, de ha elsőként már Bremmert választották, akkor maradhatott volna ő. Az animáció egészen jó lett a filmekben, de közel sem tökéletes. A második részben a baziliszkusz például korrekten lett megcsinálva, ahhoz képest, hogy 2002-es filmről beszélünk. De a 2007-ben készült A Főnix Rendjében feltűnően gyér lett Gróp, mintha valami B-kategóriás fantasyfilmből vették volna át a figurát. A 8. könyvről meg egyelőre nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, elvégre még csak az 51. oldalon tartok. De eddig nem rossz. Meglepően hamar hozzászoktam a szövegkönyves megoldáshoz, pedig eleinte tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni ez a módszer.

A Harry Potter-sorozattal kapcsolatban mindig is szúrta a szemem egyes karakterek nevének magyarosítása/átírása/elferdítése. Sosem értettem az értelmét. Nem arról van szó, hogy nem hangzanak jól, mert például a Perselus Piton nagyon is jól cseng, de a karakternek akkor sem ez a neve, hanem Severus Snape. Argus Filch-ből is miért lett Argus Frics? Vagy Minerva McGonnagallból Minerva McGalagony? Ennyi erővel Harry Potter lehetett volna Fazekas Henrik, Hermione Granger Majoros Hermione, Ronald Weasley meg Menyét Ronald... Szerintem egyáltalán nem lett volna baj, ha meghagyják az eredeti neveket. A Severus meg a Hogwarts magyar közegben is jól hangzik. Ti mit gondoltok? (Nem tudom, volt-e ilyenről szó korábban a topicban, én párszor visszaolvasgattam, de nem találtam.)

Már csak azért is, hogy ne lehessen azt mondani, hogy a film az ep6 remake-je (mert ugye ott is az Endor a fő helyszín). Bár nem a kedvenceim az új SW-filmek, de a falra tudok mászni az olyan kijelentésektől, hogy az ep7 az ep4 remake-je meg az ep8 az ep5 remake-je, csak azért, mert van pár kisebb hasonlóság. Alapvetően egyébként bírom az Endort, de véleményem szerint egy wookie-kkal teli Kashyyyk-jelenet jobb húzás lenne.

A spagettiwesternek szerintem is nagyon jók, főleg azok, amelyekben Bud Spencer és/vagy Terence Hill is szerepel.

Úgy látom, van több is. https://www.google.hu/search?q=tmnt+usagi+crossover&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwiv-KLW54rdAhUCZVAKHSJzCoAQ_AUICigB&biw=1366&bih=662

Na, akkor korrigálnék megint. Nemrégiben végeztem az Usagi 3. számával, melynek végén szerepelnek a teknőcök is. Mint kiderült, képregényes szinten mégsincs közük egymáshoz, csupán valamikor a '80-as években volt egy projekt, melynek a lényege az volt, hogy a teknőcök két atyja, Kevin Eastman és Peter Laird megengedte más képregényeseknek, hogy felhasználhassák a teknőcöket a saját képregényeikben, vagyis crossovert készítsenek. Így a Yojimbo atyja, Stan Sakai is készített egy teknőc-crossovert, viszont ki lett hangsúlyozva, hogy ez nem illeszkedik sehogyan az Usagi-történetek idővonalába.

Most látom csak. Szuper!!!!! Qui-gont mindig is egy korrekt, kedves, szerethető, bölcs figurának tartottam. Éppen ezért sajnáltam is, hogy egy film után meg kellett válnunk tőle. De aztán, szerencsére, visszaköszönt egy kis időre mindkét Klónok háborúja-sorozatban meg pár regényben (pl. A megtévesztés leplében, ami fantasztikus könyv szvsz). Örülök, hogy végre a kezemben tarthatok majd egy olyan regényt, amely Qui-gon és Obi kalandjaira fókuszál. (Bár az előbb említett A megtévesztés leplében is szerepelnek mindketten, de emlékeim szerint ott Qui-gon inkább Adi Gallia oldalán harcolt.)

Timothy Zahn: A jövő látomása Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy Zahn remek író. Bár A jövő látomása a Thrawn-ciklusból szerintem pont nem a legjobb, de még így is fenomenális kötet. A sztori folytatódik tovább, végre sikerül megoldást találni a Caamas-ügyre - amely tulajdonképpen az egész duológia alapkonfliktusa. Mara és Luke végre kezdenek egymás kedvében járni, előbbi befejezi a folytonos csipkelődést. Feltűnik egy, a Kirajzás óta nem látott személy is, Car'das, akinek a felbukkanása csak hab volt a tortán. Ebből is látszik, Zahn mennyire odafigyel a műveire, és nem feledkezik meg egyik karakteréről sem. A sztori nem rossz, érdekes kalandregény, bár az az igazság, hogy nagyon-nagyon el lett nyújtva. Szerintem bőven lehetett volna ebből a duológiából trilógiát készíteni, hiszen a második kötet 660 oldalas. Ketté lehetett volna szedni. Ja, és már nagyon erősen túl lett tolva a klónozás ebben a könyvben... 10/9 A Thrawn-ciklus köteteit így rangsorolnám: 1. Sötét erők ébredése - 10/10 2. Az utolsó parancs - 10/10 3. A múlt kísértete - 10/10 4. A jövő látomása - 10/9 5. A Birodalom örökösei - 10/8

Egy fejvadászos-alvilágos film tényleg nem lenne rossz, viszont szerintem egy ilyenhez elengedhetetlen lenne, hogy egy vagy két nagyobb SW-karakter tiszteletét tegye benne, ráadásul fontos szerepet is töltsön be. Mint ahogy a Rogue One-ban megjelent Tarkin meg Vader, nem beszélve a végén Leia hercegnőről. Maulnak nem nagyon örülnék, a Solóban való megjelenése már így is jócskán összezavarta az egyszerű, animációs sorozatokat ignoráló nézőt (ilyenből márpedig rengeteg van), de Cad Bane-t vagy Boba Fettet szívesen látnám. Ahsoka-filmre akkor lennék csak kíváncsi, ha végre meg merik lépni a készítők a karakter halálát. OFF Azt hogy sikerült összehozni, hogy az idézett szöveget Bomarr írta, mégis az én nicknevem van ott?

Én a The New Jedi Ordernek nagyon örülnék. Tudtommal abban kapnak főszerepet a fiatal Solók, illetve abban vannak a yuuzhan vongok. A Legacy of the Force-ról nem sok mindent tudok. Én amúgy annak is nagyon örülnék, ha olyan Star Wars-köteteket is kiadna a Szukits, melyeket tudtommal még soha nem vagy nagyon régen adott ki: pl. Erőpróba, Az álmok bolygója, a filmregények 1-6-ig, stb.

Huh, igaz, erről teljesen meg is feledkeztem. Akkor így az egésznek nincs is értelme.

Nemrég eszembe jutott, hogy tán azt sajnálom legjobban az új trilógia kapcsán, hogy eddig nem láthattuk együtt az ikonikus triót (Han-Luke-Leia). És mivel már Han, valamint Luke is halott a filmben - sajnos Carrie Fisher meg a való életben, ezért minden bizonnyal ő is nyugovóra tér az utolsó részben -, így ez az összejövetel már sajnos nem valósulhat meg. Aztán eszembe jutott, hogy össze lehetne hozni egy olyat, mint A Jedi visszatér végén: Erő-szellemként megjelennének mind a hárman. Szerintem ez egy gyönyörű lezárása lenne a trilógiának - meg talán az egész Sagának, ugyanis nem gondolom, hogy Rian Johnson új trilógiája az ep9 folytatása lenne, bár az az igazság, hogy nem igazán követtem mostanában ezzel kapcsolatban a híreket. Csak arra kéne figyelni, hogy lehetőleg valami más helyzetben, másképpen jelenjenek meg, mint a 6. rész végén, mert akkor az kicsit afféle másolás lenne, arra meg egyből ugranának a fanyalgók.