caseyjones

A Thrawn-trilógia újrakiadása nem sült el valami jól, már ami a kötetek borítóinak minőségét illeti. Az első rész borítójának a szélén igen erősen elkezdett feljönni a fólia, a hátulján szintén. Most már a második kötetről is ugyanez elmondható. Nyilván azért van ez, mert használatban voltak/vannak, hiszen olvastam/olvasom őket, de ilyen, hogy elkezd feljönni a fólia, még sosem fordult elő a szukitsos könyveim közül. Kár, hogy már nem a régi módszert alkalmazza a Szukits a könyvek kiadását illetően. A régi módszer alatt az ilyesfajta kiadásokat értem.

Na, ezt nem is tudtam. Olvasva ezt az érdekességet, örülök, hogy végül C'Baoth klónja szerepel a trilógiában, nem pedig Obi-wané. Szerintem teljesen komolytalanná tette volna az egészet. Én nem a C'Baoth-klónra gondolok a canon kapcsán, hanem magára C'Baoth-ra, az eredeti figurára.

Most, hogy a Thrawn-trilógiát olvasom, eszembe jutott, hogy milyen jó volna, ha Jorus C'Baoth-t beletennék a hivatalos kánonba. Ha már Thrawn admirális és Rukh megkapta ezt a "megtiszteltetést", akkor a Zahn-művekből C'Baoth is megérdemelné, úgy gondolom. Én bírom ezt a ****fej, "na majd én megmondom" stílusát, még Windu mesteren is túltesz. Én mindig azt hajtogatom, hogy mindenki maga döntse el, mi Kánon, és mi nem, de egészen biztos vagyok benne, hogy a Star Wars-rajongók többsége nem így gondolkodik, hanem szigorúan veszi a Disney által megszabott Kánont. Sőt, jó néhányan szerintem nem is foglalkoznak a Legends-könyvekkel, mondván, úgysem képezik hivatalosan az SW-idővonalat - így feltehetően Jorus C'Baoth neve több fannak nem cseng ismerősen, pedig szerintem megérdemelné, hogy Kánonba kerüljön, s ezáltal a rajongók jobban megismerjék. Én mindenképp film formájában találkoznék vele szívesen, s emellett könyvekben is visszatérhetne. És tudtommal ő kimondottan Legends-karakter, tehát elvileg még csak fogalom szintjén sem létezik a hivatalos SW-univerzumban (ha nem tévedek), szóval teljesen felül lehetne írni a kalandjait, az eredettörténetét (ahogyan azt Thrawnnal is tették, ha jól hiszem) - nyilván nem kéne erőltetni vele kapcsolatban a Kirajzás-sztorit (már amennyiben ellentmond a Kánonnak), meg hogy klónozták, stb. Egy részlegesen új történetet kreálhatnának neki, de a külsejét, jellemét meghagynák. Ti mit gondoltok?

Én nagyon ragaszkodom a Legends-könyvekhez, és nekem szinte azok képezik az SW Univerzumot. (Némi túlzással lehet azt állítani, hogy Kánon-ellenes vagyok. ) Mindezek ellenére a Leiáról szóló regényt mindenképpen meg fogom venni. Mindig is érdekelt Leia fiatalkora; az az időszak, mikor az Alderaanon élt, és még nem ismerte se Hant, se Luke-ot, senkit. Az OT jellegzetes triójából (Han-Leia-Luke) már kettő figurának is van hivatalos előzménysztorija (Hannak ugye a májusban megjelent film, Leiának meg ez a regény). Kíváncsi vagyok, Luke-nak lesz-e regény arról az érájáról, mikor még a Tatooine-on éldegélt (merthogy film nem lesz, tuti). Tudtommal nem akad ilyen könyv se a Kánon, se a Legendák között.

Elkezdtem nézni az 1998-as Sandokan-rajzfilmsorozatot. Már hosszú évek óta nem láttam belőle egy részt sem, és már nagyon régóta keresem. Végre sikerült ráakadnom a szinkronos részek többségére az ncore-on, szóval elkezdhettem nézni. Régen leírhatatlanul kedveltem, és még most is brutálisan jónak tartom ezt a sorozatot. Kár, hogy nem kapott akkora visszhangot és hírnevet ez a sorozat; a Google-ban rákeresve is alig lehet ráakadni. Pedig egy fantasztikus rajzfilm.

Ez a szerencsétlen verzió a Thrawn-trilógia második kötetében, a Sötét erők ébredésében van, melyet most olvasok. Ráadásul kétszer is előfordul benne ez a téves fordítás. Tudom, hogy akkoriban még nem tudta senki, hogy mit jelent a "clone wars", de akkor sem értem, miért nem alkalmaztak tükördordítást (klónháborúk). Nem tudom, miért gondolták, hogy a clone egy földrajzi név vagy ilyesmi.

Ki lehet kapcsolni valahogy a böngészőben, hogy bizonyos weblapoknál ne jöjjön fel folyton alulról "az oldal cookie-kat használ" sáv? Egyrészt marhára nem érdekel, hogy az adott oldal cookie-kat használ, másrészt mobilon (némi túlzással) a fél képernyőt elfoglalja ez az ökörség; szóval eléggé zavaró.

Elkezdtem a Thrawn-trilógia második részét. Eddig szerintem jobb, mint az első. A Birodalom örökesei kicsit nehez indul be, a Sötét erők ébredéséről viszont ez cseppet sem mondható el.

Timothy Zahn: A Birodalom örökösei (A Thrawn-trilógia 1. része) Már nagyon régóta szerettem volna belekezdeni Timothy Zahn regénytrilógiájába, mivel mindig is kíváncsi voltam, milyen az eredeti folytatása A Jedi visszatérnek. Az első résszel végeztem is, és tetszett, bár nem voltam vele maradéktalanul megelégedve. Annyi szent, hogy jobb, mint Az ébredő Erő, elsősorban a karakterek miatt. Nagyon örülök, hogy ebben szerepel Lando és Wedge is, akik ugye a The Force Awakensből kimaradtak. Emellett olyan új karakterek tűnnek fel, akik rengeteget dobnak a regényen: a C'Baoth-klón, Thrawn, Mara Jade, Talon Karrde. Pellaeon is új karakter volt, őt viszont az elejétől fogva utáltam. Egyszerűen annyira egy felesleges, jellemtelen, semmilyen figura. Tulajdonképpen neki csak annyi jelentősége volt a könyvben, hogy általa megtudhatjuk Thrawn admirális gondolatait. Ha már Thrawn admirális: az ő karaktere szuper, már a Kirajzásban csodáltam Zahnt, hogy milyen jó figurát tudott megalkotni vele. Bár ebben a regényben volt egy-két momentuma, ami már túlzás volt - itt most konkrétan arra gondolok, amikor Leia és Chewie átszállnak Lando hajójára az űrben titokban, és Thrawn kimatekozza, hogy ők szálltak át Lando hajójára (akik olvasták a regényt, tudják, mire gondolok). Nekem ez annyira abszurd volt, bármekkora zseni is Thrawn. A noghrik, valamint a hozzájuk köthető részek elképesztően jók voltak, tetszettek. Nem is tudtam, hogy a Lázadókban szereplő Rukh innen lett "nyúlva". Azt hittem, ő teljes mértékben új arc a Star Wars világában. Hiányoltam az űrcsatákat és a fénykardozós részeket. Ezekből igen kevés van. (De így is akad több izgalmas, meglepetéssel teli rész.) A végén mondjuk volt űrcsata, de elég rövidre lett zárva, ahogyan a könyv befejezése is. Én azt mondom, ez sokkal méltóbb folytatása a hatodik résznek, mint Az ébredő Erő. De igazán ez sem tökéletes. Én adok rá egy 4-est (5-ös skálán). Nem volt rossz, de én egy picivel jobbra számítottam. Zahntól a Kirajzás ettől fényévekre van.

Igen, végre nálam is! Sok fejfájást meg káromkodást okozott nekem a vírusirtó folytonos figyelmeztetése, de most már szerencsére a webvédelem bekapcsolásával is fel tudok lépni az oldalra anélkül, hogy a vírusirtó figyelmeztetne.

Bár nem szeretem a labdarúgást, viszont a lehető legtöbb csapatsportban figyelemmel követem a magyar nemzeti csapatot, s ez alól a foci sem kivétel. De a 2016-os Eb-szereplés óta sajnos már nem tud érdekelni labdarúgó-válogatottunk, és ahogy látom, már Titeket sem. Ha van meccsük, kizárólag azért értesülök róla, mert a média folyton a képembe tolja. Én azt mondom, idén érdemesebb figyelmet fordítani női kéziseinkre, ugyanis év végén Európa-bajnokságon szerepelnek; illetve férfi, valamint női vízilabdásainkra, akik július 14. és 28. között szintén Európa-bajnokságon szerepelnek. Ezekben a sportokban még úgy-ahogy jók vagyunk. Illetve fél szemmel érdemes majd rápillantani nyáron a férfi kosarasokra is, akik vb-selejtezőt játszanak. Bármennyire is furán hangzik, de nem esélytelenek a kijutásra. Ugye a magyar kosár a magyar focihoz hasonlóan sokáig a béka feneke alatt volt, de az Eb-szereplésük után ők talán nem szerepeltek le annyira, mint a focisták (eddig...). Más talán nincs is az idei évre, már ami a csapatsportokat illeti. A rögbiseknek úgy tudom, véget ért az Európai Nemzetek Kupája, a hoki vb-nek meg szintúgy vége már hetek óta.

Ezzel tisztában vagyok, de ha már újra kiadta a kötetet a kiadó, nem ártott volna előtte átnézni pár alkalommal, hogy ezek a kisebb-nagyobb hibák ne maradjanak benne.

Újabb gyöngyszemre bukkantam olvasás közben. Azt hiszem, az 58. oldalon a Kirajzás-tervet Kirepülés-tervnek fordította az illetékes úriember, a klónháborúkat pedig clone-i háborúknak. Utóbbinál már nem tudtam kínomban eldönteni, hogy sírjak, nevessek vagy mindkettő. Nyilvánvalóan a Clone Wars kifejezés láttán a fordító azt gondolta, a Clone földrajzi név lehet. Még szerencse, hogy maga a regény kifejezetten érdekes - ha nem lenne az, az igénytelen fordítói munka miatt biztos, hogy már a sarokba hajítottam volna. Erről én is tudok. Sőt volt, hogy Star Wars címmel jelentettek meg egy olyan könyvet, amelynek tulajdonképpen semmi köze nincs az égvilágon az SW-hez. Vagyis egészen pontosan rányomtatták óriási betűkkel a borítóra, hogy a "Csillagok háborúja könyvek szerzőjétől", de marketinges célokból a "Csillagok háborújá"-t hatalmas betűkkel rakták rá, a "könyvek szerzőjétől" mondatrészt pedig alig észrevehetően tüntették fél.

Elkezdtem tegnap a Thrawn-trilógiát. Nem sokáig jutottam el benne, de már tengernyi helyesírási, vessző- meg gépelési hibába ütköztem. Nem tudom, ki volt a könyv lektora, korrektora, de én biztos nem adtam volna neki egy forintot se a "munkájáért". Amúgy meg a regény remek, csak sajnos ezek a hibák nem kicsit rontanak az élvezhetőségen.

Én most éppen valami ehhez hasonló dolgot művelek, csak az 1-6. résszel meg néhány Legends-művel.

Végeztem az Usagi első részével. Fantasztikus képregény. Van benne humor, sok akció, érzelem, remek párbeszédek, szerethető figurák. Kell ennél több? Nagyon tetszik, hogy az író-rajzoló elkalauzol bennünket a feudális Japánba, és mindezt antropomorf figurákkal teszi meg, ezáltal a gyerekeknek az érdeklődését is felkeltheti a képregény. Tetszik továbba a rajzstílus, illetve hogy minden egyes mozzanatot aprólékosan, precízen leír Stan Sakai szerző. Itt most olyanokra gondolok, mint például amikor a szereplő sárban mászkál, a lábai köré oda vannak biggyesztve különféle hangutánzó szavak, melyek a tocsogást érzékeltetik. Pár kisebb negatívum: néha a háttérben voltak dínóra emlékeztető figurák, amiket nem tudtam hova tenni. Jópofák voltak, de nem értettem, mit keresnek a középkori Japánban ilyen dínószerű teremtések. Emellett az nem tetszett, hogy többször is előfordult az ember szó a műben. Ebben az univerzumban elméletileg nem léteznek emberek, ezért is volt fura, hogy a nyúl Usagira azt mondják sokszor, hogy jó ember, derék ember, stb. Bátran merem ajánlani minden képregényrajongónak. Azt meg ne gondolja senki a figurákból, hogy a képregény kisgyerekeknek való (itt-ott találkozni viszonylag horrorisztikus öldöklésekkel a könyvben).

A Jedi visszatér végeztével befejeztem a Star Wars-maratonom - már ami a mozgóképes részét illeti (ezután ugyanis jön a várva várt Thrawn-trilógia ). Mindig is nagyon szerettem ezt az epizódot. Az OT-ből talán ezt a legjobban. Egyszerűen annyira jól lezárja a trilógiát, hogy nem lehet leírni. Az egész részből csak úgy sugárzik a pozitívság, és hogy majd minden jóra fordul. Én emiatt is szeretem jobban az OT zárását, mint a PT-ét. Több negatív véleményt is olvastam az ewokokkal kapcsolatban. Engem ők egy cseppet sem zavartak, szerintem feldobták az egész filmet. Jópofák voltak, és C3PO mellé tökéletesek voltak humorfaktornak. Az Endor bolygó szerintem jó választás volt a végső csata helyszínéhez, én mindig is kedveltem ezt a bolygót. Szeretem az erdős planétákat, ahogyan azt már a korábbi filmek topikjaiban is megjegyeztem már. Illetve tök jó, hogy a film elején még a Tatooine-ra is visszatérhetünk egy kicsit. A látvány, a karakterek, az űrhajók, a koreográfia, a párbeszédek... mind nagyon jól el lettek találva. Nem igazán tudnék negatívumot felhozni a ROTJ kapcsán. Esetleg Yoda eltűnését a halálakor - ezzel mind a mai napig nem tudok megbékélni, ahogy Ben távozásával sem. Annyira furán hat, és én nem is igazán értem az értelmét. A többi Jedi miért nem tűnik el így? (Biztos van rá valami magyarázat; na, majd utánanézek!) A végére pár észrevételt osztanék meg - hansúlyozom, ezek nem negatívumok, hanem olyan dolgok, amiket nem értettem. Az egyik ilyen, amikor Luke belép Jabba palotájába, és a két disznó útját állja. Erre Luke az Erőt használva elkezdi őket fojtogatni. Ez nekem kicsit abszurdnak hatott Luke-tól. Nem értem, miért nem használt valami elmetrükköt? Talán még nem volt annyira jártas, tapasztalt, hogy elmetrükköt használjon? Csak erre tudok gondolni, mert valahogy ez nem volt olyan "luke-os" megmozdulás. Van még két dolog, ezek inkább a film elkészítésével kapcsolatosak. Amikor Vader végez Sidiousszal, Luke elcipeli őt, majd leveszi a sisakját, hogy az apja láthassa őt még a saját szemével. Én nem emlékszem olyanra, hogy Luke elcipelte volna a helyszínről Vadert - úgy rémlik, hogy ott a helyszínen (ahol Sidious le lett hajítva) kapta le róla a sisakot. A másik meg mikor Leia elmondja Hannak, hogy Luke valójában a testvére. Bennem totál úgy maradt meg ez a jelenet, hogy egy hajón ülnek, nem pedig az Endoron egy farönk mögött. Az tuti, hogy a felújított változatot tekintettem meg, mivel a végén Hayden Christensen jelent meg szellemként - vagy rosszul emlékszem az említett vaderes meg leiás-hanos jelenetekre, vagy pedig többször, több helyszínen forgatták le ezeket a jeleneteket, s az eredeti változatba az egyiket, a felújítottba meg a másikat tették (a "rosszul emlékszem" verziót valószínűbbnek tartom ). 10/10, most pedig jöhet végre a Thrawn-trilógia!

Elkezdtem olvasni az Usagi Yojimbo-sorozatot, értelemszerűen az első résszel kezdtem. Körülbelül a felénél járok. Eddig... hát... AZTAAAA! Brutálisan jó. Úgy gondolom, érdemes beszereznie annak, aki szereti a szamurájos, japán harcművészetekkel kapcsolatos dolgokat. Amint végeztem vele, írok róla egy hosszabb véleményt.

Jack London: A maják kincse Egyszer, még 2016 nyarán fogtam bele ebbe a könyvbe, de nem tetszett annyira, így felhagytam vele. A múltkor viszont keresgéltem a könyvespolcomon valami jó olvasmány után, s mivel nem volt igazán más, ezért úgy gondoltam, belefogok ismét A maják kincsébe, hátha 2. nekifutásra jobban fog tetszeni. (Timothy Zahn Kirajzás című SW-regényével is így voltam. ) Röviden arról szól, hogy két rokon, Francis Morgan és Henry Morgan meg akarják keresni halott apjuk rejtett kincsét Panamában. Azonban a kincsre másnak is fáj a foga, íg megindul érte a hajsza. A regényt rengeteg váratlan és izgalmas fordulat fűszerezi. Tele van ármánykodással, dühvel, kalanddal. Elég hosszú regénynek éreztem, szerintem simán lehetett volna belőle 2 részt is csinálni. Igaz, hogy csak 300 oldalas, viszont elég aprók a betűk. A karakterek jók, és remek helyszínekre, Dél- és Közép-Amerikába, valamint az Egyesült Államokba kalauzol el bennünket az író. És bár a vége a regénynek elég összecsapott lett, meg egy-két mellékszereplőről néha mintha megfeledkezett volna a szerző, összességében remekül szórakoztam rajta. Bátran merem ajánlani minden kalandregény-kedvelőnek. 5/4

De nem lenne kicsit ellentmondásos, ha Maul és Obi találkoznának a Kenobi-filmben? Elvégre korábban azt írtad ebben a topicban, hogy Maul a Lázadókban döbben rá arra, hogy Kenobi még életben van. Én mondjuk nem emlékszem ennyire pontosan arra a részre, csak az rémlik, hogy összefutnak, és Obi leszúrja őt. Szerk.: ja jó, figyelmesebben átolvastam, amit írtál. Ha Obi-wan eljátszaná a halálát a filmben, akkor tényleg nem lenne ellentmondásos azzal kapcsolatban, hogy Maul a Rebelsben döbben rá, hogy a Jedi mégis életben van.

Ezzel egyetértek, szerintem is egy bátor húzás volt őt betenni a filmbe. Mondjuk én azon igencsak csodálkozom, hogy sokan vannak olyanok, akik nem tudták hova tenni Mault a filmben, még annak ellenére is, hogy nem követték sem a The Clone Warst, sem a Rebelst. Hogy miért csodálkozom? Mert szerintem az ő feltámasztása elég nagy visszhangot keltett, legalábbis én így vettem észre. Én személy szerint nem egy olyan embert ismerek a környezetemben, aki nem követte egyik animációs sorozatot sem, mégis hallott Darth Maul felélesztéséről innen-onnan (médiából például). Igen, ez alapvetően nem lenne rossz. De! Egyrészt én egy ilyen szálnak akkor látnám igazán értelmét, ha Mault nem nyírta volna ki Obi a Lázadókban. És akkor a filmvásznon lerendezhetné. Oltári lenne ismét a moziban látni, amint Kenobi ledöfi a zabrakot! A másik meg, hogy már kicsit úgymond "túladagolást" kapnánk a 3. és 4. rész között játszódó mozgóképes művektől, hisz a Rebels, a Rogue One, valamint a Solo mind ebben az időben játszódik. Habár, ha jobban belegondolok, nagyon más időszakot nem tudnék elképzelni Ewan McGregorral, szóval azt mondom, egye fene, még egy 3-4 közti mozgóképes anyag jöhet.

Ezt azért vitatnám. Kézilabdában meg kosárlabdában is van katarzis a góloknál, főleg, ha látványos gól. Akkor meg pláne, ha döntő jelentőségű a meccs végkimenetelét illetően. Nézd meg ennek a videónak mondjuk az első másfél percét, és csak a közönséget figyeld! Vagy nézz bele ebbe a videóba itt-ott! Én egyébként pont ellenkezőleg vagyok. Én pont azért nem szeretem a focit, mert nincs sok gól, és van olyan meccs, ahol egyáltalán nincs is, mint ahogyan azt már korábban is írtam. A jégkoronggal hasonlóan vagyok. Mondjuk ott az is tényező, hogy tévéből nemigen látni az aprócska labdát.

Belenéztem. Karácsony óta először látom ezt a masztis jelenetet. Nem tudom, mi a fenéért kattintottam rá, most egy ideig megint nem bírom majd kiverni a fejemből a jelenetsort. Elgondolkodtam azon, hogy egy vidám, italozós baráti összejövetelen melyik lehet jobb: megnézni a Holiday Specialt, vagy megnézni az Egy új reményt hangalámondásosan?

Ez oké, de a másik két labdajáték (kézi, kosár) mellett szól, hogy a végletekig, az utolsó másodpercig izgalmas lehet, és elképesztően nagy hátrányból is lehet fordítani. Oké, hogy a foci szabályai egyszerűbbek, de ott például egy félidei 4-0-s vezetésnél szinte kijelenthető, hogy eldőlt a meccs, így a második félidőnek mondhatni már nincs is értelme. A másik meg, hogy nem egy olyan mérkőzés van, ahol gól sem születik. Azt is meg kell hagyni, hogy a kéziben meg a kosárban is jó pár példa van arra, hogy már az első félidő után olyan nagy a különbség, hogy a második félidő már csak céltalan ide-oda szaladgálás meg kocogás. De ezekben a sportokban legalább lehet -10-ről, akár -20-ról is fordítani (-20-ról inkább kosárban, kéziben nem igazán), ha ügyes a csapat - és meglátásom szerint rögbiben meg vízilabdában is lehet viszonylag nagy különbségű meccset megfordítani. Egy focimeccsen ha pl. 5-2 áll a táblán az utolsó 5-10-15 minutumban, akkor abban már semmi izgalmas nincs. Nem láttam még olyan focimeccset, ahol egy csapat az utolsó negyedórán belül fordított volna 5-2-ről. Rögbiben, vízilabdában, kosárlabdában és kézilabdában ellenben könnyen le lehet dolgozni egy ilyen hátrányt rövid idő alatt, és én ezért tartom őket jobb sportnak a labdarúgásnál.

http://nerdblog.blog.hu/2018/01/28/20_sokkoloan_bargyu_magyar_filmplakat_amitol_eldobod_az_agyad Nem teljes mértékben SW, de az is van benne. Érdemes megnézni az első plakátot - "Georges Lucas"...