caseyjones

Ezzel tisztában vagyok, de ha már újra kiadta a kötetet a kiadó, nem ártott volna előtte átnézni pár alkalommal, hogy ezek a kisebb-nagyobb hibák ne maradjanak benne.

Újabb gyöngyszemre bukkantam olvasás közben. Azt hiszem, az 58. oldalon a Kirajzás-tervet Kirepülés-tervnek fordította az illetékes úriember, a klónháborúkat pedig clone-i háborúknak. Utóbbinál már nem tudtam kínomban eldönteni, hogy sírjak, nevessek vagy mindkettő. Nyilvánvalóan a Clone Wars kifejezés láttán a fordító azt gondolta, a Clone földrajzi név lehet. Még szerencse, hogy maga a regény kifejezetten érdekes - ha nem lenne az, az igénytelen fordítói munka miatt biztos, hogy már a sarokba hajítottam volna. Erről én is tudok. Sőt volt, hogy Star Wars címmel jelentettek meg egy olyan könyvet, amelynek tulajdonképpen semmi köze nincs az égvilágon az SW-hez. Vagyis egészen pontosan rányomtatták óriási betűkkel a borítóra, hogy a "Csillagok háborúja könyvek szerzőjétől", de marketinges célokból a "Csillagok háborújá"-t hatalmas betűkkel rakták rá, a "könyvek szerzőjétől" mondatrészt pedig alig észrevehetően tüntették fél.

Elkezdtem tegnap a Thrawn-trilógiát. Nem sokáig jutottam el benne, de már tengernyi helyesírási, vessző- meg gépelési hibába ütköztem. Nem tudom, ki volt a könyv lektora, korrektora, de én biztos nem adtam volna neki egy forintot se a "munkájáért". Amúgy meg a regény remek, csak sajnos ezek a hibák nem kicsit rontanak az élvezhetőségen.

Én most éppen valami ehhez hasonló dolgot művelek, csak az 1-6. résszel meg néhány Legends-művel.

Végeztem az Usagi első részével. Fantasztikus képregény. Van benne humor, sok akció, érzelem, remek párbeszédek, szerethető figurák. Kell ennél több? Nagyon tetszik, hogy az író-rajzoló elkalauzol bennünket a feudális Japánba, és mindezt antropomorf figurákkal teszi meg, ezáltal a gyerekeknek az érdeklődését is felkeltheti a képregény. Tetszik továbba a rajzstílus, illetve hogy minden egyes mozzanatot aprólékosan, precízen leír Stan Sakai szerző. Itt most olyanokra gondolok, mint például amikor a szereplő sárban mászkál, a lábai köré oda vannak biggyesztve különféle hangutánzó szavak, melyek a tocsogást érzékeltetik. Pár kisebb negatívum: néha a háttérben voltak dínóra emlékeztető figurák, amiket nem tudtam hova tenni. Jópofák voltak, de nem értettem, mit keresnek a középkori Japánban ilyen dínószerű teremtések. Emellett az nem tetszett, hogy többször is előfordult az ember szó a műben. Ebben az univerzumban elméletileg nem léteznek emberek, ezért is volt fura, hogy a nyúl Usagira azt mondják sokszor, hogy jó ember, derék ember, stb. Bátran merem ajánlani minden képregényrajongónak. Azt meg ne gondolja senki a figurákból, hogy a képregény kisgyerekeknek való (itt-ott találkozni viszonylag horrorisztikus öldöklésekkel a könyvben).

A Jedi visszatér végeztével befejeztem a Star Wars-maratonom - már ami a mozgóképes részét illeti (ezután ugyanis jön a várva várt Thrawn-trilógia ). Mindig is nagyon szerettem ezt az epizódot. Az OT-ből talán ezt a legjobban. Egyszerűen annyira jól lezárja a trilógiát, hogy nem lehet leírni. Az egész részből csak úgy sugárzik a pozitívság, és hogy majd minden jóra fordul. Én emiatt is szeretem jobban az OT zárását, mint a PT-ét. Több negatív véleményt is olvastam az ewokokkal kapcsolatban. Engem ők egy cseppet sem zavartak, szerintem feldobták az egész filmet. Jópofák voltak, és C3PO mellé tökéletesek voltak humorfaktornak. Az Endor bolygó szerintem jó választás volt a végső csata helyszínéhez, én mindig is kedveltem ezt a bolygót. Szeretem az erdős planétákat, ahogyan azt már a korábbi filmek topikjaiban is megjegyeztem már. Illetve tök jó, hogy a film elején még a Tatooine-ra is visszatérhetünk egy kicsit. A látvány, a karakterek, az űrhajók, a koreográfia, a párbeszédek... mind nagyon jól el lettek találva. Nem igazán tudnék negatívumot felhozni a ROTJ kapcsán. Esetleg Yoda eltűnését a halálakor - ezzel mind a mai napig nem tudok megbékélni, ahogy Ben távozásával sem. Annyira furán hat, és én nem is igazán értem az értelmét. A többi Jedi miért nem tűnik el így? (Biztos van rá valami magyarázat; na, majd utánanézek!) A végére pár észrevételt osztanék meg - hansúlyozom, ezek nem negatívumok, hanem olyan dolgok, amiket nem értettem. Az egyik ilyen, amikor Luke belép Jabba palotájába, és a két disznó útját állja. Erre Luke az Erőt használva elkezdi őket fojtogatni. Ez nekem kicsit abszurdnak hatott Luke-tól. Nem értem, miért nem használt valami elmetrükköt? Talán még nem volt annyira jártas, tapasztalt, hogy elmetrükköt használjon? Csak erre tudok gondolni, mert valahogy ez nem volt olyan "luke-os" megmozdulás. Van még két dolog, ezek inkább a film elkészítésével kapcsolatosak. Amikor Vader végez Sidiousszal, Luke elcipeli őt, majd leveszi a sisakját, hogy az apja láthassa őt még a saját szemével. Én nem emlékszem olyanra, hogy Luke elcipelte volna a helyszínről Vadert - úgy rémlik, hogy ott a helyszínen (ahol Sidious le lett hajítva) kapta le róla a sisakot. A másik meg mikor Leia elmondja Hannak, hogy Luke valójában a testvére. Bennem totál úgy maradt meg ez a jelenet, hogy egy hajón ülnek, nem pedig az Endoron egy farönk mögött. Az tuti, hogy a felújított változatot tekintettem meg, mivel a végén Hayden Christensen jelent meg szellemként - vagy rosszul emlékszem az említett vaderes meg leiás-hanos jelenetekre, vagy pedig többször, több helyszínen forgatták le ezeket a jeleneteket, s az eredeti változatba az egyiket, a felújítottba meg a másikat tették (a "rosszul emlékszem" verziót valószínűbbnek tartom ). 10/10, most pedig jöhet végre a Thrawn-trilógia!

Elkezdtem olvasni az Usagi Yojimbo-sorozatot, értelemszerűen az első résszel kezdtem. Körülbelül a felénél járok. Eddig... hát... AZTAAAA! Brutálisan jó. Úgy gondolom, érdemes beszereznie annak, aki szereti a szamurájos, japán harcművészetekkel kapcsolatos dolgokat. Amint végeztem vele, írok róla egy hosszabb véleményt.

Jack London: A maják kincse Egyszer, még 2016 nyarán fogtam bele ebbe a könyvbe, de nem tetszett annyira, így felhagytam vele. A múltkor viszont keresgéltem a könyvespolcomon valami jó olvasmány után, s mivel nem volt igazán más, ezért úgy gondoltam, belefogok ismét A maják kincsébe, hátha 2. nekifutásra jobban fog tetszeni. (Timothy Zahn Kirajzás című SW-regényével is így voltam. ) Röviden arról szól, hogy két rokon, Francis Morgan és Henry Morgan meg akarják keresni halott apjuk rejtett kincsét Panamában. Azonban a kincsre másnak is fáj a foga, íg megindul érte a hajsza. A regényt rengeteg váratlan és izgalmas fordulat fűszerezi. Tele van ármánykodással, dühvel, kalanddal. Elég hosszú regénynek éreztem, szerintem simán lehetett volna belőle 2 részt is csinálni. Igaz, hogy csak 300 oldalas, viszont elég aprók a betűk. A karakterek jók, és remek helyszínekre, Dél- és Közép-Amerikába, valamint az Egyesült Államokba kalauzol el bennünket az író. És bár a vége a regénynek elég összecsapott lett, meg egy-két mellékszereplőről néha mintha megfeledkezett volna a szerző, összességében remekül szórakoztam rajta. Bátran merem ajánlani minden kalandregény-kedvelőnek. 5/4

De nem lenne kicsit ellentmondásos, ha Maul és Obi találkoznának a Kenobi-filmben? Elvégre korábban azt írtad ebben a topicban, hogy Maul a Lázadókban döbben rá arra, hogy Kenobi még életben van. Én mondjuk nem emlékszem ennyire pontosan arra a részre, csak az rémlik, hogy összefutnak, és Obi leszúrja őt. Szerk.: ja jó, figyelmesebben átolvastam, amit írtál. Ha Obi-wan eljátszaná a halálát a filmben, akkor tényleg nem lenne ellentmondásos azzal kapcsolatban, hogy Maul a Rebelsben döbben rá, hogy a Jedi mégis életben van.

Ezzel egyetértek, szerintem is egy bátor húzás volt őt betenni a filmbe. Mondjuk én azon igencsak csodálkozom, hogy sokan vannak olyanok, akik nem tudták hova tenni Mault a filmben, még annak ellenére is, hogy nem követték sem a The Clone Warst, sem a Rebelst. Hogy miért csodálkozom? Mert szerintem az ő feltámasztása elég nagy visszhangot keltett, legalábbis én így vettem észre. Én személy szerint nem egy olyan embert ismerek a környezetemben, aki nem követte egyik animációs sorozatot sem, mégis hallott Darth Maul felélesztéséről innen-onnan (médiából például). Igen, ez alapvetően nem lenne rossz. De! Egyrészt én egy ilyen szálnak akkor látnám igazán értelmét, ha Mault nem nyírta volna ki Obi a Lázadókban. És akkor a filmvásznon lerendezhetné. Oltári lenne ismét a moziban látni, amint Kenobi ledöfi a zabrakot! A másik meg, hogy már kicsit úgymond "túladagolást" kapnánk a 3. és 4. rész között játszódó mozgóképes művektől, hisz a Rebels, a Rogue One, valamint a Solo mind ebben az időben játszódik. Habár, ha jobban belegondolok, nagyon más időszakot nem tudnék elképzelni Ewan McGregorral, szóval azt mondom, egye fene, még egy 3-4 közti mozgóképes anyag jöhet.

Ezt azért vitatnám. Kézilabdában meg kosárlabdában is van katarzis a góloknál, főleg, ha látványos gól. Akkor meg pláne, ha döntő jelentőségű a meccs végkimenetelét illetően. Nézd meg ennek a videónak mondjuk az első másfél percét, és csak a közönséget figyeld! Vagy nézz bele ebbe a videóba itt-ott! Én egyébként pont ellenkezőleg vagyok. Én pont azért nem szeretem a focit, mert nincs sok gól, és van olyan meccs, ahol egyáltalán nincs is, mint ahogyan azt már korábban is írtam. A jégkoronggal hasonlóan vagyok. Mondjuk ott az is tényező, hogy tévéből nemigen látni az aprócska labdát.

Belenéztem. Karácsony óta először látom ezt a masztis jelenetet. Nem tudom, mi a fenéért kattintottam rá, most egy ideig megint nem bírom majd kiverni a fejemből a jelenetsort. Elgondolkodtam azon, hogy egy vidám, italozós baráti összejövetelen melyik lehet jobb: megnézni a Holiday Specialt, vagy megnézni az Egy új reményt hangalámondásosan?

Ez oké, de a másik két labdajáték (kézi, kosár) mellett szól, hogy a végletekig, az utolsó másodpercig izgalmas lehet, és elképesztően nagy hátrányból is lehet fordítani. Oké, hogy a foci szabályai egyszerűbbek, de ott például egy félidei 4-0-s vezetésnél szinte kijelenthető, hogy eldőlt a meccs, így a második félidőnek mondhatni már nincs is értelme. A másik meg, hogy nem egy olyan mérkőzés van, ahol gól sem születik. Azt is meg kell hagyni, hogy a kéziben meg a kosárban is jó pár példa van arra, hogy már az első félidő után olyan nagy a különbség, hogy a második félidő már csak céltalan ide-oda szaladgálás meg kocogás. De ezekben a sportokban legalább lehet -10-ről, akár -20-ról is fordítani (-20-ról inkább kosárban, kéziben nem igazán), ha ügyes a csapat - és meglátásom szerint rögbiben meg vízilabdában is lehet viszonylag nagy különbségű meccset megfordítani. Egy focimeccsen ha pl. 5-2 áll a táblán az utolsó 5-10-15 minutumban, akkor abban már semmi izgalmas nincs. Nem láttam még olyan focimeccset, ahol egy csapat az utolsó negyedórán belül fordított volna 5-2-ről. Rögbiben, vízilabdában, kosárlabdában és kézilabdában ellenben könnyen le lehet dolgozni egy ilyen hátrányt rövid idő alatt, és én ezért tartom őket jobb sportnak a labdarúgásnál.

http://nerdblog.blog.hu/2018/01/28/20_sokkoloan_bargyu_magyar_filmplakat_amitol_eldobod_az_agyad Nem teljes mértékben SW, de az is van benne. Érdemes megnézni az első plakátot - "Georges Lucas"...

Ma meg is néztem a soron következő epizódot, A Birodalom visszavágot. A film nézése közben döbbentem rá, hogy én sokkal jobban szeretem ezt a részt, mint az előzőt. (Ezidáig az Egy új reményt tartottam jobbnak.) Ez szvsz valahogy eseménydúsabb, szerethetőbb, mellesleg több prominens, érdekes dolog is történik benne - gondolok itt Han drámai lefagyasztására, Vader vallomására, az uralkodó és Yoda felbukkanására, Vader és Luke találkozására... és még sokáig sorolhatnám. Nagyon megfogott a filmben a humor - eddig valahogy nem tulajdonítottam különösebb figyelmet neki. A Han és Leia közti civódások, élcelődések nagyot ütöttek, illetve 3PO karaktere is hatalmas pluszt adott humor tekintetében. Ennek ellenére mégis azon a jeleneten kacagtam a legtöbbet, mikor Leia megcsókolja Luke-ot - ilyenkor akaratlanul is felnevetek minden egyes alkalommal, főleg, mikor Luke elégedetten elmosolyodik utána. Vajon később, abban a pillanatban, mikor Luke megtudja, hogy Leia valójában az ikertestvére, beugrik neki az a bizonyos csók? Az előző rész értékelésénél megjegyeztem, hogy Ewan McGregor milyen jó választás volt a fiatal Obi-wan szerepére, hiszen véleményem szerint a külleme, illetve a gesztusai nagyon hajaznak Alec Guinnesséire. Ebben a részben - Leiát és Luke-ot nézegetve - az jutott eszembe, hogy mennyire jó választás volt Natalie Portman, valamint Hayden Christensen Luke és Leia szüleinek szerepére. Sajnos nem minden filmnél figyelnek oda arra, hogy a fiú/lány hasonlítson az apára/anyára. Ellenben a Star Warsban szerintem Natalie Portman tökéletes választás volt a szerepre, mert hasonlít valamicskét Carrie Fisherre. Luke már kevésbé Anakinra, viszont neki a jelleme az, amiben az apjára ütött (kisebb-nagyobb hisztik, türelmetlenség). A Bespin mint helyszín fenomenális. Örülök, hogy a film jelentős része ezen a helyszínen játszódik. Nekem tetszik ez a fajta felhős bolygó. Nagyon látványos és hangulatos. Itt játszódik ugye az egész Saga egyik, ha nem a legjelentősebb jelenete, amikor is Vader elmondja Luke-nak, hogy ki az apja. Lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok, de számomra ez a filmtörténelem legnagyobb jelenete. Yodáról is írnék pár szót. Egyszerűen zseniális, ahogy őt megalkották. Egyáltalán nem látszott szerintem, hogy ő egy báb, mivel egy rendkívül igényesen kivitelezett bábot sikerült készíteni. (Nem célom szidni az epI-t, de ott nem kicsit volt béna a Yoda-báb - pedig az 19 évvel későbbi film...) Yoda viselkedése kicsit különös volt a filmben, de teljesen megértem, hiszen több éven át raboskodott a Dagobah-rendszerben, távol a civilizációtól, teljesen egyedül. Érthető, hogy némileg bekattant. Egyébként nagyon aranyos jeleneteket kapott, mindig jókat mosolygok rajtuk. Főleg, mikor R2-val "harcol". A kis zöld lénnyel kapcsolatban még megjegyezném, hogy a mocsaras bolygó is remekül eltalált helyszín, remetéskedésre jobb helyszín nem is lehetne. Nyilván nem laknék ott, de ha a Star Wars világán belül élnék, egyszer tuti, hogy ellátogatnék oda. Kedvelem ezeket a mocsaras, erdős planétákat (is). Összességében egy remekül összerakott film A Birodalom visszavág, tele nagyszerű jelenetekkel, szerethető figurákkal, korát meghazudtoló látvánnyal. Jövő hétvégén szerintem megnézem A Jedi visszatért, és akkor végre belekezdhetek a hőn áhított Thrawn-trilógiába!

A kézi meg a kosár utcán való megtanulása nem kivitelezhetetlen, a vízilabda meg a jégkorong viszont totálisan az. A kézihez ugyanúgy csak egy kapu kell, mint a focihoz. A kosárlabdához ugyan kell palánk, de abból is van rengeteg a betonpályákon, főleg a nagyvárosokban. Azt azonban meg kell hagyni, a foci-kézi-kosár trióból a foci a legegyszerűbben elsajátítható. A másik két sportágnál némileg bonyolultak a szabályok (lépéseket, leütéseket mindkettőben nagyon szigorúan veszik). Viszont az, hogy sokan űznek egy sportágat, még nem feltétlenül jelenteni azt, hogy sokan nézik is. Kiváló példa erre a floorball: úgy tudom, Magyarországon igen népszerű ez a labdajáték a diákok körében, ennek ellenére a médiában semmit nem hallani erről a sportról. (A tévében én még soha életemben nem láttam floorballmérkőzést.)

De akkor az elmúlt években ezeket a régebbről megmaradt példányokat miért nem lehetett kapni?

A labdarúgással, illetve annak népszerűségével kapcsolatban mindig rengeteget agyalok, és kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is ebben a témában. Nos, elsősorban az érdekel, hogy szerintetek miért pont a labdarúgás a legnépszerűbb sport a világon? Miért szeretik jobban és tartják izgalmasabbnak az emberek mondjuk a kézilabdánál, a vízilabdánál, a kosárlabdánál vagy bármelyik más csapatsportnál? Azért gondoltam, hogy itt ezt megvitatom, mert ha jól látom, az itteni többség is a focit preferálja minden más sportággal szemben. Én személy szerint sokkal érdekesebbnek, izgalmasabbnak tartom a kézilabdát, a kosárlabdát vagy a vízilabdát, de még az amerikaifocit, rögbit is. Hogy miért? Mert fociban ha mondjuk 15-20 perccel a vége előtt 4-0-ra vezet az egyik csapat, akkor már elég egyértelmű szerintem, hogy ki fog nyerni. Míg mondjuk kézilabdában vagy kosárlabdában az utolsó percekben is fordíthat a vesztésre álló csapat igen nagy hátrányból. Kéziben például simán meg lehet fordítani a meccset -4-ről 15-20 perccel a vége előtt, kosárlabdáról nem is beszélve, mert ugye ott 2-3 pontot is érhet egy dobás. (Talán vízilabdáról meg rögbiről/amerikaifociról is elmondható ugyanez, de a kézi meg kosár jobb példa szerintem).

Nekem az tetszett legjobban, mikor Luke estefelé kimegy a szabadba a Tatooine-on, és nézi a naplementét, miközben megy az a jellegzetes filmzene. Gyönyörű az a jelenet. Illetve a másik, ami elég hidegrázós, mikor Luke először találkozik Bennel, és megemlíti neki az Obi-wan nevet, majd az öreg mondja, hogy már évek óta nem hallotta ezt a nevet.

(Gondolom, most senkit nem érdekel a nagy Solo-lázban a véleményem erről a részről, de azért leírom, hátha betéved ide valaki. ) Elérkeztem a 4. részhez s egyben az eredeti trilógiához a Star Wars-maratonomban. Az OT-ből mindig is az epVI volt a kedvencem, utána következett az epIV. A prequel trilogy megnézése után itt már érezhető a változás minden téren. Kezdve a látvánnyal és a képi világgal. Igencsak látszott - a PT tükrében -, hogy a film nem mostanában készült, de ezt nem szemrehányásként írom, mivel nagyon kedvelem a régi vágású sci-fiket. Csupán egy észrevétel, megjegyzés volt. A másik változás alatt a hangulatot értem: az előzménytrilógia zárásaként szolgáló A sith-ek bosszúja elég sötét, komor és drasztikus volt, ez a rész elég nagy váltásnak bizonyul utána - ez már kevésbé sötét, sokkal pozitívabb kisugárzású, nem mellesleg nagyszerű indítása a trilógiának. Gyanítom, hogy a felújított változatot néztem meg, mert jó pár lényen látszott, hogy CGI-jal lett megalkotva. És akkor itt megjegyezném, hogy volt egy érdekes jelenet: mikor Han Jabbával tárgyal a kocsmai jelenet után, Han átsétál Jabba farkán/hátán. Végig Hant figyeltem, és húztam a számat, mert nem kicsit volt furán megoldva ez a jelenet. Illetve az nem tetszett még, hogy a kezdőjelenet után egy ideig csak Luke-kal foglalkozik a film, vagy 20-30 percig. Közben mutathatták volna Leia jeleneteit is párhuzamosan. De ennyit a negatívumokról. Amikor megpillantottam Alec Guinnesst, elismerően bólintottam, hiszen rájöttem, hogy Ewan McGregor személyében mennyire jó fickót találtak Kenobi fiatalkori énjének a szerepére. Ewannek totál olyan a külseje meg minden gesztusa, mint Alecé. A zárás tökéletes, a díjkiosztó mindig is az egyik kedvenc jeleneteim közé tartozott az OT-ből. Jó látni, hogy mindenki mosolyog és boldogan érez, s egy pozitív jövőképet vetít elő ez a jelenet. A végén levő űrcsata is marha jó volt egyébként, meg a bolygók is nagyon tetszettek.

Sajnos már mindent megpróbáltam, de továbbra sem járok sikerrel. Megpróbálom az Explorerben megnyitni a fórumot, a múltkori vírusos esetnél ott működött az oldal. Mert amúgy Chrome-ot használok, és a legutóbb is ott volt probléma (néhány hónapja), míg az Explorerben nem volt semmi gáz akkor.

Már hozzáadtam az Avastban a kivételekhez az oldalt (nagy nehezen végre megtaláltam ezt a funckiót), de továbbra sem tudok belépni gépről.

Nálam még mindig van. Továbbra is csak mobilon tudom használni a fórumot.

Ma is tanultam valamit. Én totálisan biztos voltam benne, hogy a film végén az a fiatal Wedge. Most utánanéztem, és Wedge YE 21-ben született, tehát a ROTS ideje alatt csak 2 éves csecsemő volt, szóval a film végén semmiképpen sem lehetett ő.

Akkor csak valami névrokon? Mert Antillest mondtak, az tuti.