caseyjones

Az az igazság, hogy az új karakterek közül senkivel se tudtam igazán azonosulni, egyikőjük sem volt számomra szimpatikus, szerethető, és mivel ugye értelemszerűen őket mutatták, szerepeltették főként, ezért már elkezdtek hiányozni az 1-7. epizódban fontos szerepet betöltő karakterek bármelyike. Ahogyan leírtad, Tarkinnak és Vadernek egyaránt fontos szerepe volt, viszont ugye nem őket mutatták legfőképpen, és mivelhogy nekem egyik új szereplő sem jött be, szívesen néztem volna az ő tevékenységeiket helyettük - bár a cselekmény szempontjából nem tudom, mennyire szerepelhettek volna ők többet. Amúgy ha már előjött Tarkin és az előbb Leia is, mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy eszméletlenül jól meganimálták őket. Leia talán kevésbé, de Tarkin hihetetlenül élethű volt - a megjelenése, a mozgása, beszéde, minden. Érdekes, mert amikor a moziban tekintettem meg a filmet, valamennyire észrevehető volt, hogy ő animációs, de amikor nemrégiben a tv-ben néztem meg a Rogue One-t, egyáltalán nem tűnt fel.

Oké. Azt amúgy csak azért írtam olyan apró betűvel, mert nem tartottam túlságosan fontosnak.

Na, akármennyire is bírom őket, ebben a filmben valahogy nem éreztem őket szükségesnek, és nem is tudtam volna őket elképzelni - kivételesen. Ezt csak én érzem kicsit önellentmondásosnak? Hiányolod a korábbi filmek fontos szereplőit, aztán hármat is felsorolsz. És akkor még Bail Organát és Mon Mothmát ki is hagytad. Pont levágtad a lényeget: "bár egyikőjük sem jutott túl sok szerephez, utóbbi főleg nem."

Valóban, ebbe a részbe nem igazán illeszkedett volna Solo meg Chewie, nem is feltétlenül így értettem. Akkor úgy írom inkább, hogy amikor megpillantottam Mon Mothmát, aki emlékeim szerint most először tűnt fel a sorozatban, eszembe jutott az, hogy Lando, Leia, Darth Vader, C3PO meg R2 felbukkanása után előbb inkább Hant meg Chewbaccát látnám viszont szívesen a Rebelsben (természetesen egy jól összerakott epizódban, amibe mindketten beleilleszkednek valahogy), mint Mon Mothmát. Persze Mothmának is örültem valamilyen szinten. De végül lehet, hogy igazad lesz, miszerint nincs értelme az ő szerepeltetésüknek. A Solo-filmet pedig már tárt karokkal várom. Eddig a 16-17 részből talán kettőnél írtam ezt le.

Tegnapelőtt megtekintettek újfent a Rogue One-t, a tavalyi premier óta először. Második megnézésre valamivel jobban tetszett (akkor 10/4 volt, most 10/6), de ettől függetlenül számomra továbbra is a leggyengébben sikerült Star Wars-film, de magam sem tudom, miért. Talán a fénykardpárbajok hiányoztak, még ha ennek a filmnek nem is éppen erről kéne szólnia. Meg hiányoltam valami olyan karaktert, aki a hat film bármelyikében fontos szerepet töltött be, akárki. Mondjuk ott volt Tarkin meg Vader, ők azért rengeteget dobtak az egészen, meg a végén Leia is, bár egyikőjük sem jutott túl sok szerephez, utóbbi főleg nem.

Neked ez a Han és Chewie dolog a mániád? Mondhatjuk így is, igen. Nekik semmi közük ekkor még a Lázadók Szövetségéhez Ez eddig rendben van, de ettől függetlenül valamilyen úton-módon belecsempészhetnék őket egy-két epizód vagy cameo erejéig, ahogyan Leiával vagy Landóval is tették.

Véleményem szerint nem volt egy kiemelkedő epizód, amolyan átlagosnak mondanám. Örülök, hogy feltűnt benne Mon Mothma és Bail Organa is, de azért Hannak és Chewie-nak, valamint Leiának jobban örültem volna.

John Shirley: Predator - Mindörökké Éjfél Érdekes regény volt. Nem mondanám, hogy nagyon rossz, de olvastam már ennél lényegesen élvezhetőbb Predator-könyvet. A karakterekkel nem volt semmi bajom, már ami a katonákat illeti: ők igazi predatoros szereplők voltak. Kőkemény, káromkodó, harcedzett katonák. Az Éjfél bolygón levő emberek viszont néha idegesítettek, kimondottan a Derry nevű gyerek, illetve az anyja. Csörgőt és a bennszülötteket ellenben remek karaktereknek tartottam mindvégig, illeszkedtek is a Ragadozó-univerzumba. Ami kimondottan tetszett a regényben, az az, hogy nemcsak az emberek, hanem a Ragadozók szempontjából is szemlélhettük a történetet. Shirley iszonyúan precízen, jól leírta az ő külsejüket, szándékaikat, gondolataikat. Valamint rengeteget megtudhattunk a szörnyetegek múltjáról vagy éppen a szaporodási módszerükről. Ebben igazán kiemelkedő ez a regény. Amúgy egy picit túlságosan is durvának tartottam a Ragadozókat, amiért mindenkit képesek voltak lemészárolni. Ezalatt azt értem, hogy a filmekből nekem az jött le (legalábbis a második részből), hogy ők azokra támadnak csak, akik fegyvert hordanak. 10/7

Túl vagyok ezen az epizódon is, és most már ez is felkerült az évad legszuperebb részeit felvonultató listámra. Nem is tudom, mikor rágtam ennyit a körmeim (ezt természetesen átvitt értelemben kell érteni) utoljára így egy Rebels-epizód alkalmával. Végig nagyon izgalmas és eseménydús volt. Az eleje kifejezetten elnyerte a tetszésem, amikor is mindent Kallus szemszögéből élhettünk át, ezáltal olyan érzésem támadt, mintha egy videojátékot irányítanék. Nagyon élveztem. Ez a Thrawn pedig egy zseniális pasas. Hihetetlen. Már Timothy Zahn Kirajzás című könyvében felfigyeltem a fondorlatosságára, az eszére, amit a Lázadókban tökéletesen sikerült is visszaadni. Minden kicsi, apró részletre odafigyel, logikusan gondolkodik, és egyszerűen óriási az a ridegség, az a higgadtság, miközben beszél, közben összehúzva a szemöldökét a vörös szemei felett. Remek húzás volt Filoniéktól, hogy beletették őt a sorozatba. Kallus sorsára pedig kíváncsi vagyok, Thrawn bácsi biztos nem fogja őt hátba veregetni az árulásáért.

Nagyon ütős rész volt, én úgy gondolom. Tetszett, hogy folytatódott tovább a történet, tehát volt összefüggés az előző rész és e között. Az pedig még inkább tetszett, hogy egy havas tájra kalauzoltak el bennünket a készítők ebben az epizódban. Én felettébb örülök, amikor a Star Warsban egy hófödte tájat láthatok/tájról olvashatok, a Hoth például emiatt a kedvenc bolygóm. De véleményem szerint a Legacy of Mandalore-ban szereplő planéta sokkal szebb volt, mint a Hoth. A mandalore-i szál az egyik kedvencem a sorozatban, sőt inkább úgy fogalmaznék, hogy a kedvencem. Már A klónok háborúja idején nagyon csíptem ezt a szálat, emlékeim szerint főként a második évadban volt fontos szerepe a mandalore-iaknak. Amúgy ezek a fehér mandalore-i katonák, akik ebben az epizódban tűntek fel, szvsz nagyon keményen néztek ki. A végén levő csata, vagyis inkább párbaj nálam mindent vitt, mintha csak két Jedi-lovagot láttam volna. Akivel Sabine harcolt, a kormányzó, egy igazi gazfickó volt, kedvelem az ilyen ipséket az SW-ben. Vele kapcsolatban egy pillantra meglepődtem, hiszen azt hittem, hogy lelövi Sabine-t, aztán kiderült, hogy a lány édesanyja tette meg ezt ővele - így végül Sabine életben maradt. Kíváncsi vagyok, mi lesz Sabine-nal, gyanítom, hogy innentől kevesebbet fog szerepelni. Amit nem bánok, mivel már a kezdetektől fogva nem tudtam sehogysem beilleszteni őt a Csillagok háborúja univerzumába.

Első megtekintés után azt mondom, hogy nagyon extra lett! Nekem sokkal jobban tetszik, mint az előző, amit valamikor áprilisban vagy mikor toltak elénk (de persze az is egy kifejezetten érdekes trailer). Csak sajnos szerintem egy kicsit sok minden derül ki belőle... Leia hercegnőt egyébként nagyon szívszorító volt látni Carrie Fisher halála után.

Akkor viszont A túlélők keresése című kötetet fogom megvenni, mert nagyon érdekel a történet folytatása. Nem tudnátok esetleg egy oldalt, ahonnan megrendelhetem? Mert néztem szukits.hu-n, antikvarium.hu-n, bookline.hu-n, de mindenhol csak azt írják, hogy előrendelhető.

Igen, úgy vettem észre, hogy nem igazán bontakozott még ki. Mert a többi karakter (főként Ezra, Hera) már kibontakozott valamennyire az eddigi epizódok során. Kíváncsi vagyok nagyon, mi lesz Sabine-nal, illetve hogy a jövőben is ilyen indulatos lesz, vagy marad az a kedves, mosolygós lányka.

@Nute Gunray: Értem, köszönöm. De akkor a Thrawn-trilógiához egyáltalán nincs is köze? Mert mintha azt olvastam volna valahol, hogy annak az előzménye, de elképzelhető, hogy rosszul emlékszem.

Érdekes epizód volt, ismét előkerült a mandalore-i szál, amit én nagyon-nagyon kedvelek. Egyébként ebben a részben kicsit jobban megismerkedhettünk Sabine múltjával. Engem nagyon meglepett a felindultsága, valamint a lányban rejlő harag. Hihetetlen, milyen erőszakosan küzdött Ezra, majd Kanan ellen.

Timothy Zahn: Kirajzás Érdekes és izgalmas volt, annak ellenére, hogy nem éppen a fénykardpárbajok voltak középpontban (talán egyáltalán nem is tartalmazott a könyv), melyek az én kedvenceim. Űrcsatákból viszont egyáltalán nem volt hiány, amiket szintúgy nagyon csípek. A történet nem igazán volt bonyolult, de azért annyira egyszerű se, szóval, oda kellett figyelni minden apró részletre, mert el lehetett veszíteni a fonalat. A karakterek jelentős részét felettébb szimpatikusnak és kidolgozottnak tartottam, de akadt azért néhány, akiktől a falra tudtam volna mászni. Az egyik Dubrak Quennto - ilyen ingerült, undok, modortalan karakterrel rég nem volt dolgom a Star Wars univerzumban. A másik Jorus C'baoth. Ilyen erőszakos, idegesítő, öntelt Jedivel nem is tudom, mikor találkoztam utoljára, talán A klónok háborúja nézésekor Pong Krell volt az, aki ennyire negatív benyomást keltett. Rajtuk kívül a chissek (kivéve Thrawnt) stílusát, modorát is nehezen tűrtem, de a végére velük sikerült megbarátkoznom némileg. Car'dast azonban szimpatikus tartottam, ahogyan Loranát is, és külön öröm, hogy az Obi-wan-Anakin páros is fontos szerepet kapott - szeretem, amikor a páros felbukkan egy SW-regényben. De a kötet legjobb karakterének Thrawnt mondanám. Egy ideig kicsit tudatlan lénynek véltem őt, amiért nem ismerte a Jediket, de aztán rájöttem, hogy ő az univerzum egy, a Jediktől távol levő részén él, így végül is nem meglepő, hogy nem hallott még a fénykardforgatókról. Amúgy meg egy agyafúrt, okos, tapaszalt és rendkívül udvarias lényként ismerhettem meg őt. A többi szereplő számomra közömbös volt, talán Kinman Doriana emelkedik ki egy picit közülük. Összességében egy zseniális regény a Kirajzás, és Timothy Zahn remek író. Annyi zavart csupán a pár unszimpatikus karakter mellett, hogy az Obi-wan-Anakin szál nem lett lezárva - én kíváncsi lettem volna, hogy végződik a tárgyalásuk. A másik, hogy a vége nekem nem olyan, mintha le lenne zárva a történet. Bár ha jól tudom, ez a regény előzménye egy bizonyos Thrawn-trilógiának. 10/9

Értem, köszi. Bookline-on már körbenéztem, ott lehet kapni aránylag sokat. De azért remélem, a Szukitsnál lesznek majd újdonságok az AvP univerzumot tekintve, esetleg visszakerülhetnének a régi könyvek, bár nem tudom, a két lehetőség közül bármelyikre is van-e valami esély.

Azt hiszem, megtaláltam a kedvenc részemet a harmadik évadban. Bár még van vissza jó pár rész, de eddig ezt élveztem a legeslegjobban. Zeb volt főszerepben, és eleinte hiányoltam a többi szereplőt, de aztán rájöttem, jó volt így, hogy ők nem jelentek meg, csak a legvégén. Ez az epizód így volt jó. Nagyon izgalmasnak találtam már rögtön a legelejétől, onnantól meg főleg izgalmassá vált, amikor a sötétben próbálják Zebék megállítani a birodalmiak droidját. Viszont azt picit furcsán néztem, ahogy Zeb minden erejét latba vetve küzd a droid ellen, míg Chopper meg a másik robot csak állnak és néznek.

Őszintén megvallva, én Ezrát a sorozat legelején nem különösebben kedveltem, bár ez a "nemkedvelés" nyomában sem volt annak, amit a The Clone Wars kezdetén Ahsoka iránt éreztem. A harmadik évadra Ezra egy kisebb-nagyobb karakterfejlődésen ment át, és egy valamivel komolyabb szereplő lett belőle, ami nagyon jót tett a sorozatnak, úgy vélem. Kíváncsi vagyok, mi lesz vele a későbbiekben, szerintem fejlődhet még ő sokat. (Ahsokánál is volt egy jelentős karakterfejlődés anno a Klónok háborújában, bár nála szerintem egy kicsivel később, mint Ezránál, ha nem tévedek. Úgy emlékszem, nekem Ahsoka akkor lett igazán szimpatikus karakter, amikor már az utolsó őt szerepeltető epizódokat adták.)

Igen, sikerült rendesen elkiabálnom, ugyanis most, hogy újra beléptem megint megjelentek...

Még nyáron olvastam el Karen Traviss A klónok háborúja cím regényét. Nem tudom, mi lehetett az oka, de ennyire borzalmas Star Wars-könyvet még sosem olvastam, pedig volt már néhányhoz szerencsém. Rengeteget szenvedtem vele, és kegyetlenül fárasztó volt a számomra. Legfőképpen az nem tetszett benne, hogy nagyon sok mindenben eltért a filmtől, tudniillik ez a 2008-as animációs film adaptációja lenne. Nagyon régen láttam már a filmet, de még így is feltűnt, mennyi eltérés van közte és a regény között. Még 2008-ban vagy 2009-ben olvastam Tracey West regényét, mely ugyancsak a The Clone Wars mozifilm könyvváltozata, és az sokkal jobban magával ragadott. Bár már nagyon régen olvastam, nyolc vagy kilenc esztendeje, így nem tudom, mai fejjel mennyire tartanám élvezetesnek, viszont arra határozottan emlékszem, hogy akkoriban nagyon tetszett. De szerintem ha most elolvasnám még egyszer, még mindig jobban tetszene Karen Traviss verziójánál.

Feltételezem, hogy ezzel az én kommentemre válaszoltál. Szóval, úgy tűnik, már most megoldódott a probléma. Legalábbis most, hogy beléptem a fórumoldalra, egyszer sem jelent meg a jobb alsó sarokban az a négy sáv. Köszönet a moderátorok gyors intézkedéséért!

Igazad van, köszi, javítottam.

Nagyon sok jó jelenetben gazdag az Attack of the Clones. Szerintem az egyik legjobb egyértelműen a geonosisi csata a legvégén, az egy igazán ütős csatajelenet. Bírom még a coruscanti és a kaminói történéseket, utóbbit főleg. A Kaminón játszódó epziódból leginkább Obi és Jango harca nyerte el a tetszésem, de az is jó volt, ahogyan a magas, fehér teremtmény körbevezette a Jedit a klónok otthonaként szolgáló épületben, ezáltal betekintést nyerhettünk a katonák mindennapi életébe.