JangoFett

2018. október 28-án írtam meg a véleményem, azóta eltelt egy kis idő, egy hsz-ben reagálok azokra, amely válaszok érkeztek. A vélemény meglehetősen negatív volt, ez persze azóta sem változott. IndianaAndrisSolo kérdezte, hogy mi a véleményem a film Han-száláról. Han egy olyan része a filmnek, amibe nem igazán lehet belekötni. Ford rutinból hozza az öregedő Hant, érződik is a filmen, hogy mennyivel kiforrottabb és érdekesebb, jobban megkomponált karakter mint az új, érdektelen szereplők. A halála jelenete sem miatta nem tetszik: Kissé méltatlannak érzem az sw-hez ezt a sírást amit Kylo művel, számomra komolytalanná tette a jelenetet. pb69: teljesen jogos, ha a 8-ról is végre odajutok, hogy leírjam a véleményem, ki is térek a bugyuta humor folytatására. Épp amiket írsz, azok olyan események, amelyek Poe és Ren párbeszédét megelőzik. Egészen eddig a jelenetig nem is volt fennakadás. Megjegyzem, ez a jelenet kizökkentett, de nem jelentette, hogy ott el is ástam volna a teljes filmet. „Luke a feddhetetlen hős, a semmiből jött parasztfiú, aki mégis morális iránytű, majd egyenes út vezet odáig, hogy a leghatalmasabb és legbölcsebb jedi mester legyen. Ebben semmi izgalom, semmi ötlet, semmi érdekes.” Ez a mondat azért erős nekem. Luke útja tulajdonképpen a 4-6 epizódok, és igen, ennek végére jutunk el oda, hogy az a jedi lesz akit a 6 végén láthatunk. Jól értem, hogy a klasszikus trilógia Luke-jának útját tartod unalmasnak, sőt, még örülsz is, hogy feldobták egy kis vergődéssel az új részekben? Nagyon meglep. Azt írod, hogy Kylo valójában egy hisztis hülyegyerek, egy lúzer – nagyszerű, akkor esetleg egy disney mesében lehetne is neki helyet találni. Éppen ezért hiába van benne potenciál, bukásra ítéltetett Kylo karakterének funkciója a filmben, már a 7 epizódban érezni lehetett, hogy egy túl gyenge karakter ahhoz, hogy úgy igazán elbukjon, és a végén úgyis visszatér a jó oldalra – ez számomra sokkal unalmasabb és érdektelenebb, mint Luke 4-6 epizódbeli útja. Az Uralkodóról szerintem már a 4. epizódban is lehetett tudni, hogy atyaúristen, sőt, szerintem így volt tökéletes, hogy fokozatosan ismertük meg ezt a sejtelmes karaktert. Poe nem tudom miért katalizátora az egész sztorinak, Finn-ben pedig a rohamosztagossága a legizgalmasabb, semmi több. Hux jelenete – a nyomasztó szó helyett abszolút a kínos erőlködés jut eszembe. Semmiféle komolyságot nem tudtam tulajdonítani a jelenetnek. Érdemes összevetni a Birodalom katonás, feszes, higgadt tisztjeivel – hozzájuk képest Hux egy bohóc. Továbbra is tartom a párbaj kapcsán írtakat: finoman szólva túlzóak Rey képességei, és finoman szólva gyengén kardozik Ren, bár az önuralom hiánya nem rossz magyarázat, elismerem. Továbbra is azt gondolom, hogy Luke és Snoke tanítványaként, a filmben látott vagdalkozás elég hiteltelen. Anakin pedig 8 évesen lehet, hogy simán felmegy az űrbe a naboo vadásszal, viszont nekem az rémlik, hogy ő azért egy viszonylag tapasztalt pilóta, de nem indokolatlanul csodagyerek: pl. a fogatversenyen még egyszer sem ért célba. (egyébként az egész új trilógia vonatkozásában nem tetszik rey ereje a korábban látott összes erőhasználót figyelembe véve) Írtad, hogy több jelenete a filmnek a legjobbak között van nálad a teljes sw tartalmak között, érdekelne, hogy melyek ezek? Bomarr: Igen, Boba „halála” is komolytalan volt, de ez semmiképpen sem hitelesíti a sokat említett Kylo-Poe jelenetet. Utóbbi jelenet stílusa pedig a teljes 7-re jellemző. Dzséjt: Azt írod a Kylo-Poe poénkodásra, hogy ez egy sw-re jellemző humor. Abszolút nem értek egyet. Az sw humorját számomra azok a kissé cinikus, finom, szellemes kiszólások jelentik, mint Han „nagyszerű, erre vágytam mindig is” mondata amikor C3PO újságolja, hogy „nagyszerű, a törzs befogadott minket a tagjai közé”; vagy amikor Anakin csapdás kérdésére mondja Obi-Wan, hogy „sétáljunk bele”, de Han és Leia civódásai is nagyon jól megírt, szarkasztikus szövegek. Ez olyan humor, amelyen nem röhögsz fel hangosan, inkább csak megmosolyogtat. Ez a Poe-s jelenet azonban a mosolynak a csíráját sem volt képes elérni nálam, inkább egyfajta kínos érzést okozott. Ren belépését is érdemes összevetni Vaderével: amikor utóbbi a 4. epizódban belép, majd felemelve megfojtja Antilles kapitányt, érzed, hogy ez a csávó nagyon durva. Ren pedig elkezd izmozni Poe-val, aki kb. semmibe veszi, holott Ren a kisujjával komoly fizikai fájdalmakat okozhatna neki. Pedig előtte Ren belépése elég hatásos: Lor San Tekka levágása, majd a lézer levegőben való megállítása ad egy félelmetes aurát neki, ezt aztán totál lerombolja nálam ez a poénkodás. Ez nálam bugyutaság, nem humor. Felrobbant a fél galaxis és semmi hatása – igen, komolyan írom, hogy nekem a filmben semmilyen hatása nem érződött. Itt is van összehasonlítási alap: az alderaan felrobbantása konkrétan megdöbbentő, hogy tulajdonképpen egyetlen lövéssel egy egész bolygót, és ezzel többmillió embert csak úgy megsemmisítenek. Szerettem volna szeretni ezt a filmet, ahogy itt mindenki, és továbbra is meglep az általános pozitív vélemény mind a 7, mind az egész új trilógia tekintetében, de számomra borzasztó csalódás volt.

Komoly érzelmi hullámokat pengetett meg az utolsó rész. Ahogy vége lett, óriási ürességet éreztem, soha nem volt még így sw tartalommal (EP3 - az ikrek személyében ott a remény; ep6 - tökéletesen lezárt történet). A rész nagyobb része szerintem nem is érdemel túl sok szót, egyértelmű volt hogy Ashoka és Rex valahogyan kiverekedi magát onnan, emiatt a rész 80%-a kicsit egysíkú lett a sok lövöldözéssel és lézersugár visszapattintással, plusz engem zavart, hogy Ashoka a világ összes lövését tudja hárítani. De a lényeg úgyis mindenki számára az utolsó pár perc volt, hogy hogyan zárul le a cw sztori, a két karakter sorsa. Óriási az utolsó 3 perc kontrasztja a teljes sorozattal szemben: egy színes, változatos világ, kalandokkal teli időszaka zajlott le 7 évadon keresztül. Az utolsó részekre pedig mindez teljesen összeomlik, és ahogyan Ashoka és Rex állnak a rombolónál, szinte kisugárzik a képernyőről az a tragikus sivárság, amely belepi a környezetet. Számos érdekes karakter, történés tűnt fel a szemünk előtt, a legvégére pedig nem marad semmi, csak a keserű üresség érzése, és a jövő kapcsán fennálló teljes reménytelenség. Végtelenül szomorú jelenet, tényleg szívfájdító, de még tudták tetézni. Immár birodalmi keretek között Vader megjelenése minden eddiginél erősebben tükrözte számomra, ahogyan az önnön döntése okozta galaxis-mértékű fordulat után, az eddig őt is körülvevő színes környezet, barátok helyett arctalan katonák, és az égvilágon senki más nem veszi körül, de jobb híján beletörődik a saját leírhatatlan tragédiájába, amely egyetlen döntéssel lerombolt mindent, ami körülvette és amit szeretett. Bár az utolsó részek Ashoka és Rex történetének betetőzését (is) jelentették, számomra éppen így megerősítette Anakin drámáját is. A fekete öltözetben, maszkban, láthatóan elidegenedve még magától is, az elejtett fénykarddal szembesülve - keserű sors. Zseniális volt az utolsó 4 rész hangulata. Ahogyan összedolgozták a 3. epizód cselekményeivel, azzal kialakítottak egy borzasztóan feszült, nyomasztó, baljós hangulatot. Nagyon jó ötlet volt Maul aggasztó látomása, és tépelődése, őrlődése, hogy vajon mi állhat a látomás mögött. Azt hiszem megköszönhetjük ezt a 7 évadot a készítőknek. Az ep3 után magasan a legjobb sw tartalmat alkották meg, és az első bugyutább részek után egy az sw világát elképesztően szélesítő, tágító. színes eseménysorozatot kaptunk, számos nagyon érdekes karakterrel, helyszínnel, amely fokozatosan vált egyre komolyabbá és izgalmasabbá. Tényleg borzasztóan szomorú a végjáték. Nem szeretek ilyen érzelmes véleményeket írni, de erről nem tudtam mást.

Meglepődve láttam ezen a fórumon, hogy gyakorlatilag mindenki egyöntetűen remeknek találta a filmet, úgyhogy ez a vélemény előrebocsátom, hogy teljesen más lesz, mint a többségé, ugyanis nekem a film óriási csalódás volt, ki is fejtem, miért – gyerekkorom óta sw rajongó vagyok egyébként, tehát én is vártam a filmet, és dobogott ugyanúgy a szívem a sárga feliratnál, mint itt mindenkinek. A kiindulópontról nem is nagyon lehet mit írni, Köztársaság van, de túl pacifista, míg időközben a külső területeken szépen lassan kinőtte magát egy a Birodalom katonai erejével kvázi felérő Első Rend, amely agresszivitására a pont a Birodalmat legyőző Új Köztársaság nem igazán reflektál, mindössze egy Ellenállás nevű szervezet létezik azon Köztársaságbeli politikusokkal, és katonákkal akik komolyan veszik, plusz a felkelők régi arcai. A film nekem kb 10 percig tartott. Korábban a sw filmekre nem az általános sitcom humor volt a jellemző, hanem mint maga az sw világa is, teljesen finoman illettek a poénok a filmekbe. Az, amikor Kylo Ren lehajol Poe felé, majd az utóbbi, cseppet sem komolyan véve Kylot elkezdi mondani hogy te kezded vagy én kezdem és zavar a maszkod stb. Ez teljesen sw idegen humor, totálisan szükségtelen, és komolytalanná teszi az egész jelenetet, kizökkentett. Ezután a nyitás után már nehéz volt visszarázódni, egy egyébként olyan filmbe, amely – nyilván ez is ezerszer ki lett vesézve – az Új Remény cselekményéhez bántóan hasonló, és számomra zavaró. A sivatagbolygón élő nincstelen senki, aki egy fontos adatot szállító robot miatt bekerül a cselekménybe, na meg persze a Csillagpusztító, azaz Halálcsillag, amelyet természetesen a végén egy ellenálló x-szárnyú raj megsemmisít. Szóval a film kiindulópontja, és kezdete máris nem igazán volt tetszetős számomra. Az egész új trilógiának számomra a legizgalmasabb része a lényegében minden Kylo Renhez köthető esemény, történet. Ez jó, hogy Hanék fia, akit természetesen Jedinek neveltek, majd egy pálfordulás után az erő sötét oldalán keresi önmagát, amelynek következtében Luke olyan szinten kiég, hogy eltűnik, ebben azért van fordulat, lehetőség, bár ugye Luke, mint az egyik leghatalmasabb Jedi, hogy így összeesik, kissé a karakter megcsúfolása. Gyakorlatilag ez az egyetlen olyan helyzet és karakter ami tetszett a filmben és érdekesnek találom – a sötét és világos oldal közötti bizonytalansága, ebből fakadó kiegyensúlyozatlansága oké, de a törés zúzás, és a nyavalygás abszolút nem jött be, ez egy egyébként nagy erővel rendelkező karaktert ismét csak inkább nevetségessé tesz, mintsem hogy az ember komolyan vegye. Az összes többi karakter teljesen érdektelen számomra, kivéve persze Snoke-ot. Olvastam több helyen, hogy azért ne legyen zavaró hogy Snoke csak úgy bejött a képbe, mert az Új Reményben is az Uralkodót mennyit emlegették, és ott sem tudtuk ki ő, honnan jött, hol volt eddig, stb. Csakhogy az az első filmje volt a sagának, immár más a helyzet: hat film után az, hogy kapunk egy sötét oldali erőhasználót, aki állítólag amúgy nagyon öreg, tehát megélt minden általunk ismert eseményt, majd a Birodalom utódjaként felépülő Első Rend vezetője lesz, és képes áttéríteni Kylot a sötét oldalra, egyszerűen – legalábbis szerintem – már nem elég, nem kielégítő info. Nyilván a filmbéli világ elég hatalmas, létezhet egyszerre több sötét oldali erőhasználó is, ám látva ezt a Snoke-ot, nem tiszta, hogy eddig miért nem is nem szerette volna uralni a galaxist, az Utolsó Jedik után pedig, ahol önmagát egy tévedhetetlen és legyőzhetetlen figurának tartja, kérdés, hogy miért csak most jött meg a hatalomvágya. Persze világos: az egész SW ízét az Erőből fakadó misztikum adja, és Kylo Ren karaktere, mint egyedüli sötét oldali erőhasználó, nem tudta volna elvinni a filmet, kell egy mester, egy tapasztaltabb vezető alak. A Jakku mint sivatagbolygó a maga jawáival nem túl érdekes, de a jakkui csata roncsai adnak neki nem kevés pluszt. Rey karaktere, oké, egy teljesen egyedül létező, sorstalan senki, nyilván, ahogyan Anakin esetében is, az erő irányította úgy a dolgokat hogy eltaláljanak hozzá, és ő lesz ebben a trilógiában a Jedi. Ezen kívül semmi érdekes nincs benne, nem ismerjük meg semmilyen oldalát, személyisége pedig semmilyen. Nála is érdektelenebb karakter Finn és Poe. Az erőltetett bárgyú humor megtestesítői a filmben, túl sokat nem adnak hozzá a történethez, különösen Finn az, aki egy teljesen funkciótlan figura – teljesen súlytalanok. Hasonló csalódás az előzetesen keményebb arcnak tűnő Phasma kapitány – ehhez képest még a karakter feltűnését sem látom indokoltnak, dettó Maz Kanata, ez is hasonló mint Snoke: egy, a történet szempontjából, és látszólag az sw világban egy idősebb, és fajsúlyosabb figura, aki érdekesebb lehetne az embernek – persze hogy fogalmunk sincs ki ő, miért tud ennyit, és egyáltalán pl a lézerkard hogyan került hozzá. Maga a film sem tudott beszippantani, tehát a történések sem nyűgöztek le túlzottan. A ratharos jelenet kínos, érthetetlen, funkciótlan, nem is értem mi szükség volt rá, azon játékidő alatt, amíg tartott, szélesebb ismertetést lehetett volna adni a film többi, lényeges dolgáról. Hux tábornok beszéde szörnyen erőltetett, inkább nevetséges, mint hatásos, és a harmadik birodalommal való párhuzam jegyében hogy a rohamosztagosoknak még karlendítése is van, kabaré. Teljesen súlytalan a Csillagpusztító támadása is, amelynek következtében a fél galaxis elpusztul, csak megtörténik és kész, semmilyen hatása nem észlelhető, pedig elég dramatikus esemény. A csata semmilyen izgalmat nem nyújt, nyilván ugyanúgy kilövik a bolygót, ahogyan a Halálcsillagot anno. És akkor ami számomra a mélypont a filmben: a párbaj. Adott egy Kylo Ren, akinek a vérében nem csakhogy egy az Erőben nagyon durván erős család vére folyik, de magától Luke-tól, aztán pedig egy szintén elég erős(nek tűnő) alaktól, Snoketól tanult. Erre egy teljesen képzetlen valaki, aki életében először fog lézerkardot és bánik az Erővel, viszonylag simán legyőzi, ez számomra elfogadhatatlan. Lényegében a tanulási folyamatot mint olyat sutba dobták mert hát ő már olyannyira erős rögtön az Erőben, hogy oktatás, vezetés nélkül ilyeneket művel – az eddig megismert, nagy erejű Erővel rendelkező, akár jedik, akár sötét oldali karakterek megcsúfolása ez. Kylo Ren harcstílusa is elég fura, hogy ilyen vagdalkozásból áll, amennyit és akiktől tanult, illene jobban kardoznia – de hát ez is csak olyan következetlen húzás, ami gyakorlatilag az egész filmet jellemzi. Ez a párbaj rész tehát nálam a legmélyebb pontja az egész filmnek. Az utolsó jelenet jó volt, és az a zenei betét is nagyon tetszik. Összességében számomra borzasztó nagy csalódás volt a film, ezzel én az új trilógia elé immár kevésbé lelkesen és bizalmatlanul állok (még ha persze azóta már a 8. epizód is bejött a képbe). Messze a leggyengébb sw alkotás. Persze ez az én véleményem, és vállalom is, igyekeztem kulturáltan megfogalmazni, tudom hogy nagyon negatív, de én így látom. Bocs, ha sok lett.