Darth Lamorak

Elvileg már kint van (Amerikában meg más helyeken) az újabb Ted Nasmith-illusztrálta Szilmarilok-kiadás (egy éve mondta legutóbb, h már majdnem kész van az új képekkel). Egyébként a Ted Nasmith-féle Szil. tényleg nagyon szép, kár, h a magyar kiadásban a képek szinte teljesen logikátlan helyekre kerültek. A Szilmarilokról nagyon bőven lehetne beszélgetni (mondjuk a GyU-ról is)--előbb-utóbb beszállok én is, csak most sajnos nincs időm, el vagyok havazva munkával. Próbálok figyelni addig is.

Mi az, h 'mondanivaló'?

Ezek közül mindegyiket, bármilyen mennyiségben, bármilyen alkalommal, alkoholmentest csak ha vezetek.

Ja ja, hát úgy tűnik Maunál már nincs fent. Szóljatok rám mailben v msn-en, és küldök zenéket.

Több definíciót is kidolgoztunk az ilyen kérdésekre adandó válaszokhoz: 1. (ez még régi, az előző zenekarommal is ezt mondtuk) pszeudoalternatív rockzene, át- meg átszőve lírai elemekkel 2. (ez már új) real-time tanz-punk 3. (ez a legújabb) éles popzene Ha lesz egy kis időnk végre, akkor megdizájnoltatjuk vkivel az oldalunkat. Addig egy szám demo-verzióját tudom ajánlani, amit egy kedves barátom (aki amúgy a szöveg szegről-végről társszerzője is) feltett a blogjára, itten van: http://www.maurauser.freeblog.hu/Files/Tru...zkret_vilag.mp3 Ha vki megkeres msn-en, tudok még ilyen demo cuccokat küldeni, aztán majd meglátjátok.

Ezt érzem kakukktojásnak a listádból. De ha neked tetszik, nosza. Szexis csaj, annyi szent. Kakukktojás? nem, Shakira király!! Jó volt tegnap a Cure az Ifjúsági Napokon, 10-től majdnem 1-ig játszottak, azért még van benne dög, meg megvan egy hangulata a dolognak. Ma meg megyünk Hiperkarmára és Kispálra. Ez egy jó év volt koncertileg--Tom Waits Amszerdamban, Nick Cave és Woven Hand a Szigeten, ilyenek. És stúdióban a Radiohead, tehát jövőre még akár turné is lehet. És persze formálódik a saját zenekarom (6-7 év után megint van zenekarom), jövőre szétjátszuk a nyári fesztiválokat.

Nagy vonalakban h mit is hallgatok (és mit is várok el mindenkitől ): Radiohead, Tom Waits, Nick Cave and the Bad Seeds (beleértve a Birthday Party); Black Sabbath (kizárólag Ozzy-s), Pink Floyd, korai Jethro Tull, Velvet Underground (beleértve Lou Reed szóló is); 16 Horsepower, Woven Hand; Shakira, Avril Lavigne, egyéb kedves énekes csajok; Hiperkarma, Európa Kiadó, korai Kispál. Amúgy meg (ahogy mondani szoktuk): nekem minden egyformán popzene.

Tetszik a Macbeth-párhuzam, első TDK-dolgozatomat annak idején a Macbethről írtam, úgyhogy még nagyjából emlékszem rá. Tényleg nem rossz az összehasonlítás, el lehetne kezdeni a morális dilemmákról beszélgetni ennek kapcsán, meg a kívülről jövő identitásokról (a TDK-m fő érvelése az volt, h Macbeth új identitása valójában a Banyák próféciának álcázott átkának következménye, ami ellen nem is biztos, h tud küzdeni). Campbellről szólva meg (írjuk már bele azt a p-t a nevébe) azt gondolom, h több különböző módban beszélünk és gondolkodunk: én pusztán 'tudományos' szempontból beszélek róla, itt az utóbbi időben meg mintha valamilyen misztikus diskurzus alakult volna ki... ágak, gyökerek, kapcsolódási pontok--én a saját részemről nem nagyon tudom értelmezni, mit jelent az, h vminek a 'gyökeréig ásni', meg h Campbellnek nem sikerült. Campbellnek azért nem sikerült a mítoszokról annyira átfogó elméletet csinálni, mert egyrészt egy használhatatlan metodikával, másrészt egy használhatatlan elméleti alapon, harmadrészt a 'mítosz' akár viszonylagosan is tiszta definíciója nélkül beszél. Ez pszichoanalitikus misztika, nem rendes összehasonlító mitológia (ahhoz a vallástörténetről többet kellene tudni). A 'gyorséttermi mítosz' kifejezés viszont tetszik, Szisz, használhatom órán?

Tolkien megafan, ez tetszik Egyszer a fantasya.hu-ra csináltunk egy interjút, aminek a címe is az volt, h 'Nem vagyok Tolkien-rajongó'. Válaszolva a kérdésekre, igen, nyilván azt szeretnénk, ha ez egy rendesen kiadott és terjesztett könyv lenne majd. De azért ne kezdjetek még várakozni, centit vágni és ilyesmik; ez a projekt a következő mondjuk 4 évre van tervezve, mint mondtam, a leendő szerzők közül kettőnek doktorit, a harmadiknak diplomát kell még szereznie. Csak annyit tudok konkrétan ígérni, h igyekszem majd tájékoztatni, ha oda jutunk majd, szívesen köröztetek és véleményeztetek kéziratokat és fejezet-vázlatokat. A három szerző tudományos irányultságát ismerve nyilván lesznek benne műfajelméleti- és történeti kérdések, fikcióelmélet, mitológia és mitopoétika, kulturális keretek kérdései, ill. média-oldal (sorozatok, populáris kultúra), ilyesmik. De nagyon jól esik az érdeklődés, köszönjük szépen előre

Huh, azokról ne beszéljünk, a GyU-sról semmiképp, remélem, nem olvasta senki, ne is tegye. Volt szerencsém lektorálni. A Mátrixost nem olvastam, de abba legalább Slavoj Zizek is írt egy cikket, aki legalább név--a többiek noname amerikai egyetemek noname oktatói, és semmi mondanivalójuk nincs. Nem, ez a könyv nem olyan lesz, ez egy rendes könyv lesz

Egy nagyon jó barátommal, aki filmes (filmesztétikát tanul), meg egy másikkal, aki médiás, már tervezgetünk egy ilyen könyvet. Mondjuk a következő 4 évben vmikor (kettőnknek előbb doktorit kell írni, a harmadiknak diplomázni). Én elsősorban nem a mitológiai elemeket akarnám tárgyalni, hanem a kultúrákat megalkotó történeteket, ill. a történetvezetés, látvány, egyebek kultúrafikció-alkotó szerepét (ahogy Tolkiennél is, nekem a Star Wars-ban is leginkább a fikció összeállása, megalkotása és használata az érdekes).

HÁLA ISTENNEK

Erre majd fogok válaszolni, csak nem most. De ebbe csak menjünk bele; egyébként a Campbell-témát fel lehetne használni arra, h ki-ki a saját mitológiai v vallástörténeti olvasmányait esetleg megossza és vonatkoztassa itt a Star Wars értelmezésére.

VHS-en jelent meg tudtommal (ha lenne dvd-n, abban a pillanatban megvenném), de én emlékszem, akkor láttam, mikor kijött, és egyike volt azon nagyon kevés filmnek, amit egymás utáni napokon többször megnéztem. Rettenetesen szuggesztív film, nagyon a hatása alá lehet kerülni (ez a legjobb Jarmusch-i hagyomány). Az 'idegbeteg' személyekre vonatkozik. A filmek nem személyek ha vki a filmekből a készítőikre kíváncsi, akkor inkább interjúkat olvasson Kubrick tényleg nem volt egyébként egy teljesen százas arc; de még mindig jobb, mint David Lynch (amit a Dűnével csinált, azért büntetés járna) v Peter Greenaway, akik szerintem komplett őrültek.

V legalábbis komolyabb helyeken kiröhögik. Jól mondta a magyartanárod, Lokatelli, sosem fogjuk megtudni, mit 'akart mondani' a szerző. Tehát a szöveg jelentéséhez az égvilágon semmi köze nincs, hisz ha lenne, akkor a szöveg jelentéséről nem lehetne beszélni. A jelentést a szöveg és az olvasó interakciója alkotja, a megértés az a (soha be nem fejeződő) folyamat, amely során az olvasó jelentés(eke)t rendel a szöveg elemeihe, struktúráihoz, szavaihoz, képeihez. Könnyű belátni, h ennek a leghalványabb köze sincs ahhoz, amit a szerző 'akart'. Ezért szoktam azt mondani, h engem aztán egyáltalán nem érdekel, mit akart Lucas. Viszont a 'belemagyarázás' szót azért nem szeretem, mert iskolás (akárcsak az 'elemzés', szerintem), és ferdít: azért nem mi 'tesszük bele' kívülről a jelentést a szövegbe, hiszen minden értelmezői állításunkat szövegszerűen alá kell támasszuk. És ha meg tudom mutatni, h 'ott van a szövegben', akkor hol itt a 'belemagyarázás'? Az odáig OK, h jelentés csak szubjektumban van (a jelentés mint kategória nem a szövegé, hanem az értelmező szubjektumé--ha nincs olvasó, aki látja, akkor a szöveg nem szöveg, csak kis fekete jelek fehér lapon), de ezeket a jelentéseket a szöveg hozza vmilyen módon működésbe. H milyen módon, arról máig is folyik a vita persze.

Nem szeretem a "belemagyarázás" szót. De azt gondolom, mint tegnap elmondtam, h Campbell modellje egészen egyszerűen nem működik, mert nem megfelelő anyagból nem megfelelő módszerekkel nem megfelelő elméleti háttérrel van konstruálva. A mitológiai hősök történeteinek kétségtelenül vannak hasonlóságai még kultúrák között is; de az olyan szép, egységes modell, amit Campbell könyve után a laikus olvasó elhihet, nincs. Azért mondom, h akkor már inkább a proppi morfológia (V. Propp, A mese morfológiája), az legalább a narratívához viszonyít és nem vmi tarthatatlan, korai pszichoanalitikus közös szubjektum tudattalan tevékenységeihez és működéséhez. Természetesen azonban ez az én véleményem, a könyvet egyszer olvastam (és nem, semmiképp nem fogom újraolvasni); azt azonban hozzá kell tenni, h az antropológiában, a vallástörténetben, az összehasonlító mitológiában ma már senki nem veszi komolyan Campbellt. Campbell egy népszerű szerző (l. http://www.jcf.org/, csak ne iratkozzatok fel hírlevélre, mert állandóan küldenek minden marhaságot), de alapvetően nem tudományos. Már. Hála Istennek. Mindazonáltal, ahogy szintén írtam, ez egyáltalán nem befolyásolja azt, h ha a Star Wars-t ez strukturálja, akkor a Star Wars-t ennek a modellnek az alapján is megnézzük. Csak épp szerintem nem jön ki belőle túl sok, és persze ne higgyük a végén (ahogy Campbellből kiindulva hajlamosak lehetnénk), h na ha ez a struktúra, akkor mitikus. Ez marhaság. A struktúrától, ugyanúgy, mint a témától v akár nyelvhasználattól, soha nem lesz semmi mítosz. Az csak egy kulturális használattól lesz.

Ja igen--természetesen a hős bukása (halála, másvilág-járása) és onnan visszatérése (ahol Mindkét Világ Uraként, a másvilágot jártak hatalmával felruházkodva jelenik meg) része a ciklusnak.

Sokat nem tudok segíteni--olvastam a kérdéses Campbell-könyvet, és az volt a véleményem róla, h ilyen össze-vissza kavart, valójában tökéletesen tudománytalan, módszertanilag elhibázott, misztikus baromságot lehetetlen komolyan venni. 1. A sokat hivatkozott campbell-i "hős-ciklus" valójában nem sok-sok mitológia történeteinek az elejétől végéig történő séma-összehasonlításával születik meg, hanem sok-sok mitológia és egyéb más történet (mondjuk a Vörös és fekete, ha jól emlékszem; nos, bárhogy is értem azt, h 'mitológia', az aztán biztosan nem az) önkényesen kiválasztott részleteinek összerakásával. Sokkal inkább Frankenstein teremtményére emlékeztet, mint értékelhető tudományos eredményre. 2. Campbellnek fogalma sincs természetesen a forrásai egy részéről--mint sok íróasztal-antropológusnak, akik úgy dolgoznak a forrásokkal, h azt már nekik összegyűjtötte, szerkesztette, és lefordította vki. Minden egyes lépésnél kiesik vmi: a terepen gyűjtő antropológus a történetek hatalmas változatosságát tapasztalja, amit aztán (mivel a kiadója veri az asztalt, h 400 oldalnál ne legyen több) rendszerez és szerkeszt, továbbá fordít, de nem tud (helyszűke miatt) tökéletesen jegyzetelni; és mikor valaki, akinek fogalma sincs nem hogy az adott nyelvről, de az adott kultúráról sem, nekiáll vele csinálni vmit, akkor már csak tényleg azt tudja mondani az ember, mint Tom Shippey, Tolkiennel egyetértésben, a Beowulfot antropológiai és néprajzi párhuzamként használókra: ha elég sok történet-összefoglalót olvasol, előbb-utóbb minden ugyanolyannak fog kinézni. 3. Campbell a mitológiát egy kvázi-misztikus pszichoanalitikus elméletbe illeszti: mivel az álomtevékenységet akarja párhuzamként használni, azt tételezi, h a mitológia tul.képpen álom, ezért hasonló analitikus eszközökkel vizsgálható. Könnyű belátni, h ennek az égvilágon semmi értelme; nincs "közös álom", mert nincs "közös szubjektum" (és persze "közös tudatalatti" sincsen, ez meg Jung marhasága). Innentől már csak módszertanilag borul az egész. 4. Ha már struktúra, akkor sokkal inkább a Propp-féle morfológia; annak legalább van rendes empirikus háttere (bár persze borul az is, ha a proppi korpuson kívülre megyünk). Mindez persze nem jelenti, h ha már egyszer Campbell kitalálta ezt, azért mégiscsak nézegessük a Star Wars-ban (onnantól, h a Star Wars-ban ez strukturáló elem, voltaképp teljesen mindegy, h tudományosan mennyire megalapozott). Csak sokra nem megyünk vele.

Csak az őz... A Halott embert nézze meg MINDENKI, Jim Jarmusch talán legjobb filmje mindeddig--na meg az a Neil Young-zene...

Küzdjünk meg. (Nagyon király viszont a képed, csak most néztem meg közelebbről)

Bármi, amiben Tom Waits van, már nem lehet nagyon gyenge

Huh, na és Bruce Willis a 12 majomban (meg úgy majdnem mindenben, mondjuk az Ötödik elemben)? Viszont ez a 'komoly mondanivaló' megfogalmazás továbbra sem tetszik...

De ugye a Bram Stoker-féle Drakula-könyv megvolt mindenkinek? Mert az egy zseniálisan jó szöveg, mindenképp ajánlom. Nem rossz a Coppola-film belőle (Tom Waits-el, meg Gary Oldmannel, meg persze Sir Anthony Hopkins-szal).

Remek ötlet volt egy ilyen fórumot csinálni, és persze örülök, h meghívtatok... amint lesz időm, átnézem és írni fogok rendesen, megígérem. Ez egy nagyon jó társaság itt, ahogy elnéztem.