JakeSully
-
Összes hozzászólás:
8.800 -
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
-
Győztes napok:
1
Tartalom típusa
Profilok
Fórumok
Naptár
Star Wars Feliratok
JakeSully összes hozzászólása
-
Én speciel nagyon sajnálom, hogy itthon Magyarországon nem fejlődött ki normálisan a mozis kultúra... Ha belegondolunk, hogy a 30-as években Kabosék korában világszínvonalú volt a magyar filmgyártás, vagy ha visszatekerjük egy kicsit az időt, Hollywood első stúdióit is magyarok alapították. Pl Fox Akkor a 60-70-es években újra fellendült az ipar, korszakalkotó igényes művek születtek. Ezek közül a kedvenceim: Pál utcai fiúk, Aranyember, Egri csillagok, Kőszívű ember fiai Monumentális alkotások, amelyek igenis Amerikában is megállták volna a helyüket akkortájt. A 80as évek végétől a színvonal meredeken zuhant, azóta nincs megállás.
-
Akinek van felesleges 15 perce, és érdekli a 3D-s technika múltja, hogyan jutott el az 50-es évektől mostanáig, valamit hogyan akarja James Cameron megreformálni ezt az egészet az olvassa el az alábbi vaskos és tartalmas, ugyanakkor roppant érdekes cikket: ?Mi nem úgy tekintjük a 3D-t, mintha ablakból néznénk a világot?, mondja, ?hanem úgy tekintjük, mint ablakot a világra. Az a szándékunk, hogy a néző belemerüljön a film által elmondott történet világába. Az elmúlt 20-30 évben a hang új területet, új dimenziót hódított meg. Most nyomába ered a látvány.? Cameron szerint a nem nagyszabású élő-akció film terén is elterjedhet a 3D, és tervei között szerepel, ?hogy leforgasson egy kis 3D-s akciófilmet, csak hogy igazolja állítását.? Egyre jobban kirajzolódik a sztereoszkóp filmgyártás technikájának elméleti háttere. A lencseközi távolság meghatározása rendkívül fontos ? az, hogy milyen messze van egymástól a kamera két lencséje a forgatás során, meghatározza a hatás ütőképességét az adott filmrészlet vetítésekor. FOLYTATÁS
-
Az a hír járja, Gilliam fantasztikusan oldotta meg Heath Ledger hiányát a The Imaginarium of Doctor Parnassus-ban http://www.aintitcool.com/node/40933 New York City, 1993 márciusa: Natalie Portman próbafelvétele a Léon a profihoz (érdekes) http://www.youtube.com/watch?v=CqNfJCJUD08 NY Times Magazine fotósorozatában Quentin Tarantino és Diane Kruger egy hotelszobában enyelegnek http://www.nytimes.com/indexes/2009/05/03/...geName=03tarani
-
Nagyon nagy igazságot mond az öreg tata a nyugdíjas évekről
-
Boldog Szülinapot!
-
Nem tudom nevezhetjük e ezt rajongásnak, csupán borzasztóan várom a filmet. A rajongás akkor kezdődik, amikor láttam és nagyon de nagyon tetszett, majd megveszem a könyveket hozzá, netán képregényeket, esetleg figurákat...na igen ez már rajongás, azaz itt kezdődik valamilyen szinten
-
Nem tűntem el, csak szép csendben várom az én kis filmemet.. Plusz már írtam vagy 100 Avatart dicsérő hírt, már egyáltalán nem tartom újdonságnak a 101-iket, meg szerintem ti se Meg ugye miért tomboljam itt ki magam, míg ti egy rossz filmre számítotok, ami csak dvd-re jön ki :P Én, bár már leírtam anno, egyszerűen azért várom , mert elvárom tőle azt, mint a Star Wars. 1977-ben az emberek beültek valami csodára, ami teljesen megváltoztatta az életüket. Az Avatarnál is ez a helyzet, én is át akarom élni azt a csodát, amit 1977-ben az SW indított. Ugye itt sincs könyv, képregény, rajzfilm, stb, ami alapján el tudnánk képzelni miféle kiféle lesz ez a mozi. Mi is úgy ülünk be rá, mint anno a 77-es generáció. És nem feledjük, mindig az első élmények, az első sokk hatás , az első képkocka, az első történet teljes egészében a meghatározó egész életünkben. Hiába jöttek 99-től az SW részek, hiába ámult Dzséjt rajtuk, mint írta, mégis tudtuk az előzményeket, a háttérinfókat , már volt fogalmunk olyan dolgokról, amik itt nincsennek jelen az Avatarnál. És azt se szeretném feltételezni az itt jelenlévőktől, hogy itt ez a titokzatos valami, amit kikiáltottak a következő Star Warsnak, ezért megvetéssel fordulunk felé, nehogy már kedvencünknél jobb szülessen. Nem fog, ez nem akarja senkitől se elvenni rajongása tárgyát, ez csak tényleg azt akarja nyújtani, amit 77-ben a Star Wars nyújtott. Megdöbbenést, sokkot, szenzációt és új rajongók gyűjtését egy új univerzumhoz. Ez az én nagy álmom, meg persze gondolom Cameronnak és több ezer fős csapatának, akik 5 éve éjjel nappal küszködnek, hogy összehozzák a lehetetlent. Anno Lucas vért izzadva hozta össze az Sw-t a 70es években, Cameron meg azt mondta, a Titanic piknik volt, az Avatarhoz képest, tehát el lehet képzelni, itt is mehet a szenvedés rendesen.. Tényleg az utolsó megjegyzésem: Az Avatar még attól is lehet értékes az emberek számára, mert talán a fiatal generáció és a fogékony emberek a film megtekintése után jobban érdeklődnek a bolygók, a távoli naprendszerek, az idegen élet lehetőségei iránt. Ez egy tudományos fantasztikus sci-fi, ami a földönkívüli civilizációk lehetőségét boncolgatja. NASA emberek, tudósok és sok okos ember közreműködésével , kik segítettek Cameronnak. Ezt csak azért hoztam fel, mert emlékezzünk csak 1993-ban kijött a Jurassic Park, és hány meg hány gyerek és fiatal kezdett jobban érdeklődni a dinoszauruszok iránt, választották az őslénykutatást. Korábban is születtek dínós filmek, de ez volt az az alkotás, melyet olyan valósághűsen és hangulatosan tártak a nézőközönség elé, ami miatt bizony jópáran bűvöletébe estek. Remélem érzitek a párhuzamot az Avatarral kapcsolatban. Talán ez is egy kicsit megmozgatja az űrkutatást, talán ez a mozi is serkenti a fiatalokat eme tudományág iránt. Bocsánat a hosszú kommentért, de ez kikívánkozott belőlem
-
A New York Times cikke isteníti az AVATAR-t! http://www.nytimes.com/2009/04/25/movies/25avatar.html?_r=1 Egy illető már látott kész felvételeket a filmből, és olyan volt számára mintha egy jó droggal be lenne lőve. Hihetetlen, csodálatos, eszméletlen.
-
-
Terry Notary isteníti az AVATAR-t Terry Notary, a 39-year-old former gymnast and Cirque du Soleil performer, is "a motion capture specialist" For the past two years, he's been choreographing and playing characters in the upcoming James Cameron-directed film "Avatar," a digital sci-fi epic in 3-D that Notary predicts will be phenomenal: "It's going to be the most incredible thing you've ever seen," he promises. "It's going to be like 'Star Wars' when 'Star Wars' first came out." -Noraty Azt igéri, hogy a leghihetetlenebb dolog lesz az életedben, amit valaha láttál! Olyan lesz mint a Star Wars, mikor is az első Star Wars rész kijött, és feje tetejére állt minden!
-
A Titanic kormányosa frappáns sci-fivel tette le névjegyét a filmvilágban. Mielőtt Cameron a gigászi hajó grandiózus tragédiáját csatakos melodrámába csomagolta volna, életműve első bő tizenöt évét a fantasztikum kiismerhetetlen világának felfedezésével töltötte. 1981-es nagyjátékfilmes rendezői debütálása a Piranha 2: Repülő gyilkosokhoz kötődik, a szokványosan trash-horrorfilm forgatásán viszont nem mentek zökkenőmentesen a dolgok. Mindennaposak voltak az összetűzések a projekt producerével és tényleges rendezőjével, Ovidio G. Assonitisszel. Úgy szól a fáma, hogy Cameront már az első hét után "leváltották", hogy utána minél távolabb tartsák a produkciótól. Ám már ekkoriban megmutatkozott Cameron fanatikus-megszállott-perfekcionista karaktere: betört a vágószobába, hogy az elzárt anyagot a saját szájíze szerint vágja újra - elkapták, Assonitis pedig az eredeti elképzelése szerint fejezte be a filmet. Cameron azóta is megragad minden alkalmat, hogy szapulja az opust, egy interjúban például a következőképpen nyilatkozott a Piranha 2-ről: "A film a felénél kezd el javulni, már ha egy autósmoziban nézed féltucatnyi sör társaságában." Három évre rá elkészítette az egyik legsikeresebb franchise-ának nyitófilmjét, a Terminátor: A halálosztó nem csak az újonc rendező, hanem a jól ismert osztrák testépítő karrierjét is beindította, Cameron végleg megvetette a lábát a filmesek könyörtelen világába. Olyannyira, hogy a producerek fantáziát láttak a fiatal zseniben és rábízták Ridley Scott Alienének a folytatását. Az 1986-os A bolygó neve: Halál a sequelek "nagyobb, zajosabb, véresebb" logikáját követte, Scott klausztrofobikus sci-fi horrorját Cameron egy vérgőzös és tesztoszterondús sci-fi akciófilmmel spékelte meg, ekkor már lehetett sejteni, hogy a kanadai származású direktor hihetetlen munkabírással, valamint egyedi vízióval rendelkezik, s nem utolsósorban keménykezű vezető, hiszen egy eléggé rakoncátlan brit stábot kellett gatyába ráznia, melynek tagjai eleinte nem a kellő tisztelettel közeledtek a "jenki művészhez" (egy ízben a forgatás kellő közepén indultak ötórai teájuk elfogyasztására - mondanom sem kell, hogy az ideges rendező nagy örömére). Cameron ezután alámerült, hogy leforgassa A mélység titkát. A végtelen óceánok beláthatatlan világa többször megigézte a művészt, aki több vízalatti doku-opusszal tisztelgett Föld anyánk előtt (Ghost of the Abyss, Aliens of the Deep). Ezt minden idők egyik legjobb folytatása, a Terminátor 2 - Az ítélet napja követte, de ez már úgyis mindenki által ismert legenda. A világ ura és a süllyedésre ítélt tengerjáró Amit viszont kevesebben tudnak, hogy Cameron 1978-ban, a Xenogenesis című, tizenkét perces sci-fi szösszenettel próbálta ki magát a kamera másik oldalán. A rövidfilmet elméletileg egy Randall Frakes nevű fickóval közösen készítették, ettől függetlenül azonban egy igazi korai Cameron-zsengével van dolgunk, melyben felfedezhetjük az életmű későbbi darabjainak csíráit, akár motívum-, akár konkrét jelenetszinten. A sztori végtelenül egyszerű, de nem is ez az igazi erénye a kisfilmnek: két asztronauta azt a helyet keresi az univerzumban, ahol a teremtés ciklusa újraindulhat. Ha ettől és a két színész (csak a rend kedvéért: Margaret Undiel és William Wisher, Jr.) kisiskolásszintű szövegfelmondásától eltekintünk, akkor egy igazán figyelemreméltó sci-fit kapunk. Cameron bevallottan nagy rajongója az 1977-es Star Warsnak (George Lucas sci-fi eposzát látva döntötte el, hogy filmezéssel akar foglalkozni, még a kamionsofőri munkájából is kilépett), a Halálcsillag feneketlen tárnájának képét majdhogynem egy az egyben fedezhetjük fel a Xenogenesis név nélküli űrhajóján. A díszleten német expresszionista vonások fedezhetőek fel, elég csak a Fritz Lang-féle, 1927-es Metropolis geometrikus vonalak segítségével kialakított látványvilágára gondolni. A parányi ember és az őt üldöző böszme robot motívuma nem csak a Terminátor-filmek cselekményében köszönt vissza, ne feledjük el az Ellen Ripleyt alakító Sigourney Weavert és az őt kergető Alien-királynőt, a két hatalmas gép "lökdösődésében" pedig már ott rejtezik A bolygó neve: Halál vérszomjas fenevadjának és Ripley rakodórobotjának életre-halálra menő, a fináléban látható párharca. Cameron további főhajtással kívánt tisztelegni a trükkfilmezés legnagyobb alakjai előtt. Nem elég, hogy a két gép stop-trükkel megelevenített birkózása felidézi az 1933-as King Kong kulcsjelenetét, az óriásmajom és a T-Rex között zajló nézeteltérés lerendezését (Willis H. O'Brien volt a forradalmi eljárás úttörője), a zeneválasztással egy másik halhatatlan művész munkáit idézi: Cameron a Bernard Herrmann-féle score-t az 1961-es Mysterious Islandből és az 1963-as Jason and the Argonautsból "vette kölcsön", mindkét alkotás vizuális effektjeiért az a Ray Harryhausen felelt, akinek olyan trükkfilmek speciális effektusait köszönhetünk, mint a 1958-as Szindbád hetedik utazása, vagy az 1966-os Kr. E. egymillió évvel. Tovább...
-
