KisKósa

Valóban, viszont ha visszatekintünk a múltban történt eseményekre akkor Dooku grófról lerí, hogy őt aztán egyáltalán nem érdekli holmi ősi Sith szabályzat. Gondoljunk csak arra, amikor megkezdődött Savage Opress kiképzése, egyértelmű, hogy Dooku vele együtt akarja átvenni Darth Sidious helyét, ami a Kettő Szabályának arcul köpése, gyakorlatilag. Szóval igen, a tanítvány jelenléte önmagában nem szegi meg a szabályt, pusztán a tény, ha segítségül hívja őt a végső párbajhoz.

Kis késéssel ugyan, de végül sikerült elolvasnom a Darth Bane trilógia második és harmadik részét is... Rule Of Two Dynasty Of Evil

Igen, én is valami ilyesmire számítok, legalább ennyi magyarázatot had kapjunk, ne úgy, mint Aurra Sing esetén.

Sajnos tévedsz.

Nem úgy volt, hogy az aleenák tették? A felszíniek tönkretették a békét, valami ilyesmit mondtak odalent a kindalók, nem? Kinézném az aleenákból, hogy engedjenek a kíváncsiságuknak... Habár... Ők már jó ideje ott élnek a bolygón és azóta se tették volna meg? Kicsit sántít ez a magyarázatom. Mindegy, legalább megpróbáltam... >.<

OFF Seth Green féle animációs sorozatot ami remélhetőleg non-canon lesz. >.< ON

Végülis igaz.

Jó meglátás. Egy kissé elnagyoltan foglalkoztam, való igaz, de tényleg nem ezt a viselkedést szoktuk meg tőlük. De tény, hogy ritkán láthattuk őket így a feletteseik nélkül. Igazából talán azért tűntek bunkónak, mert mi jól ismerjük C-3PO-t, és emiatt érezhettük modortalannak amikor Boost vagy Sinker, (Most hirtelen nem tudom, hogy melyikük >.<) nekiment a droidnak. Mindez persze magyarázható a droidok elleni ellenszenvükből. Wolffe parancsnokon látszott leginkább, hogy elege van ebből az egész segélyakcióból. Talán sokkal szívesebben segített volna Plo Koonnak és puszta időpazarlásnak érezte az aleeni kiruccanást.

Tényleg, vajon Warthog mire gondolhatott, amikor azt mondta, hogy még egy "olyan" bolygó?

Mókás kis epizód volt, annak ellenére, hogy sokak tetszését nem igazán nyerte el, én teljesen meg voltam vele elégedve. Természetesen láthattunk már sokkalta jobb epizódokat a Mercy Mission-nél, szerintem nem volt vele baj. Írtátok korábban, hogy az első évadban még elfért volna egy ilyen töltelék epizód. Igaz, igaz... A Battle Lines címszó alatt nem ilyesmire számítana az ember, de hát a Rise Of The Bounty Hunters se szólt kizárólag a fejvadászokról. Várjátok csak ki a végét, ahogy a harmadik évad eleje is kifejezetten laza volt, annyira durva lesz még ez a negyedik évad hogy csak na. Magam részéről semmi bajom nem volt a történettel. Csak néhány apróság... Ebben a részben kicsit tirpákoknak tűntek a klónok, bár valóban látszott rajtuk, hogy már nagyon-nagyon elegük volt az egészből. Jó volt látni a már régebben megismert klónokat... Wolffe, Boost, Sinker, Warthog... És végre rendesen megcsodálhattuk Wolffe sebesült szemét. Bár a Holocron Heist óta láthattuk már őt az újdonsült sérülésével, sosem volt alkalmunk igazán szemügyre venni. Elég ijesztő látványt nyújt így... Mint egy igazi háborús veterán. Azt igazából én sem értettem, hogy C-3PO és R2-D2 mégis miért tartózkodik a Plo Koonnak szánt erősítésben, de végülis mindegy. Az aleenák nagyon aranyosak voltak, még a futásuk is ugyanolyan volt, mint ahogy az EPI.-ben láthattuk őket a fogatverseny előtt, ezért hatalmas piros pont a készítőknek. Az Aleen alsó rétegeti leginkább egy Felucia és Dagobah keverékének hatott, a kindalók is hasonlítottak egy kicsit a Feluciaiakhoz. Impozáns látvány nyújtottak, nekem nagyon tetszettek. Orphne viszont... Nem volt számomra túl egyértelmű karakter. Bár nyilvánvaló okot nem adott rá, hogy így gondoljuk, de valahogy úgy éreztem hogy gonosz. Talán egy kicsit túl varázslatosra vették a figuráját. Számtalan csillogó lila pillangóból összeálló teremtmény? Merész. Valahogy a készítők a harmadik évad óta nagyon ráálltak erre a varázslat témára. Igyekszenek elkülöníteni az Erőt a mágikus képességektől. Egyébként egész végig arról volt szó, hogy Plo Koon tábornoknak kell az erősítés, mégis Gallia mesterhez tartanak a klónok, akkor most mi van? >.< Jah, és nagyon szép volt a leszállás. Hát, lényegében ennyi, tetszett, na.

Nem egészen így értettem a dolgot, Csoli, de igen, teljesen igazad van. Ha úgy vesszük, az egész sorozat lényegében egy nagy hűhó a semmiért az EPIII. tükrében, de ha végig azzal a mentalitással nézzük, hogy tudjuk, mi fog történni, nem fog sok izgalmat nyújtani. Én egyébként arra gondoltam, hogy azért minden történet haladt valahová, elindult egy A pontból a B pontba. De a Shadow Warrior esetén pedig elindultunk az A pontból és ugyanoda jutottunk vissza, anélkül hogy bármi érdemi történt volna, Tarpals halálán kívül persze...

Igen, nekem feltűnt. Nagyon nagy tapsvihar ezért Kevin Kinernek, meg úgy az egész epizód zenéjét illetően is. Nem csak a víz alatti jeleneteknél hallhattunk ismerős témákat, hanem amikor befejeződött a Padmé és Dooku közötti eszmecsere, ha a fülem nem csal, akkor a Hostage Crisis végéből idéztek. Bár annak ellenére, hogy a fórumozók többségének nem nyerte el a tetszését a Shadow Warrior, én meglepően jól szórakoztam rajta, talán ez volt az az epizód, amivel végre sikerült újra ráhangolódnom a Star Warsra, minden apróbb hibája ellenére. Már csak az epizód címét nem tudom értelmezni, hogy az most mégis kire vonatkozik? Ki az az árnyék harcos? Ahogyan Dzséjt is említette korábban, nagyon-nagyon nosztalgikus epizód volt a Shadow Warrior, több szempontból is. Kezdve azzal, hogy visszatértünk a Naboo-ra, amely minden eddiginél jobban ki van dolgozva. A mocsár, ahol Anakin és Padmé mentek a találkozási pont felé, teljesen olyan, mint az EPI.-ben, aztán Jar Jar megérkezik egy bongóval, (Amely mintha egy kicsit más modellnek tűnt volna, mint amilyet az EPI.-ben láthattunk) amellyel a már ismerős zenei témák kíséretében elutaznak Otoh Gungára. Továbbá láthattuk már korábban, a The Clone Warsban feltűnt szereplőket. Nem tudom, ti észrevettétek-e, de bizony ott volt Lunker kapitány a Childen Of The Force-ból, akárcsak a kicsi Roo Roo Page anyja is, továbbá Neeyutnee királynő és Chrin is a Blue Shadow Virusból. És persze ott volt még a jó öreg Tarpals tábornok, akinek halálát igen nagy veszteségként éltem meg. Igen, minden háborúnak, minden csatának megvannak az áldozatai. Tarpals önfeláldozása kellően drámaira sikeredett, igazi harcosként szállt a sírba. Csak azt sajnáltam, hogy a kialakult szerencsétlen patthelyzet miatt halála végképp értelmetlenné vált azzal, hogy szabadon engedték Grievous tábornokot. Tovább erősítette a nosztalgikus érzést ugyebár a gunganek szerepeltetése és persze a Naboo jellegzetes élővilága. Még sohasem láttam kaadukat azelőtt úszni, kifejezetten érdekes és bizarr látványt nyújtottak. És ez a sok-sok elem olyan félreismerhetetlen Star Wars hangulattá áll össze, amit én nagyon szórakoztatónak találok. Említettétek korábban, hogy miután Jar Ja... Akarom mondani, Lyonie főnök lefújta a támadást Theed ellen, mégis hogyan jutott fél perc alatt a szeparatisták tudomására az értesülés? Nos, valóban egy kicsit furcsa volt maga a jelenet, de ha jobban belegondolunk, Rish Loo kutasz droidjai ott lapultak a közelben, nem kizárt, hogy élőben közvetítették az eseményekeVt Grievous tábornoknak. A csapatai meg nyilván maximális harckészültségben voltak, hogy a támadást bármikor megindíthassák. Apropó, visszatért még egy szereplő, akit nem említettem, méghozzá TJ-912, az a taktikai droid, aki parancsot adott Asajj Ventress elpusztítására. Mennyire lealacsonyító volt már tőle, amikor csak úgy rádobta Anakin hátára a fénykardját. Nagyon ütött az a jelenet. Rish Loo karaktere nekem abszolút tetszetős volt. Bár a legelső felbukkanása óta tudhatjuk, hogy ő állt a manipuláció hátterében, ez egyáltalán nem probléma, hiszen már a történet elején le is rántják róla a leplet. Igazi törzsi varázsló, amely szerintem kifejezetten illik a gunganek népéhez. Ráadásul valószínűleg Erő-érzékeny is, hiszen Anakin azonnal megérezte, amikor Lyonie használta a képességeit Lyonie ellen. A gőzben megbújó kommandós droidok ténye pedig szintén egy jó ötlet. Jut eszembe, ekkor vettem észre, hogy a karakteranimációk milyen mértékben fejlődtek, bámulatos. Örültem, hogy a gunganek nem vonultak csak úgy vakon a háborúba a nabooiak ellen. Mindannyiukon lehetett látni, hogy nem egészen értik, hogy most miért is kellene megtámadniuk azokat, akikkel már több mint egy évtizede békében élnek. Ráadásul gondolom vonakodtak volna segíteni annak, akik tíz évvel ezelőtt lerohanták az otthonukat. Mindenesetre a szeparatisták taktikája érthető volt, megspóroltak volna nem kevés energiát, ha a gunganek behódolnak nekik és elvégzik helyettük a piszkos munkát. A két nép közötti feszült helyzetet pedig már felvezették a Blue Shadow Virusban így ezzel sem volt probléma. Dooku gróf és Anakin párbajait én valamiért sohasem tudom megunni. Bár a mozifilmben látott ütközetük már közel sem olyan látványos az új epizódok tükrében, mégis nagyon hatásos. Ők ketten egymás nemeziszei. Mindig örömmel látom, amikor megvívnak egymással. Bár a MagnaGuardok új színét nem igazán értettem, egész egyedi színvilágot varázsoltak abba az elhagyatott szentélybe. Anakin vereségét sem érzem túl karakteren alulinak, hiszen elég szűk helyen kellett megvívnia öt ellenséggel is, ebből egy nem más, mint egy Sith Nagyúr. Nem volt Anakinnak jó napja, annyi szent. És végül... A befejezés. Merész húzás volt a készítőktől Grievous és Anakint egymás közvetlen közelébe hozni, de olyan remekül oldották meg, hogy csak na. Anakin nem volt az eszméleténél, tehát nem láthatta Grievoust, a tábornok pedig jól láthatóan le volt foglalva az őt foglyul ejtő meglepően jópofa "bilincsekkel," ami mögül nem elég, hogy nem lát ki rendesen, még elég nagy ívben le is sz*rta Anakint, rá sem nézett, szóval minden oké. Az epizód legnagyobb hibája, hogy bár történtek események az epizódban, a történet mégis egy helyben maradt. A szeparatisták valamilyen oknál fogva lefújták a nabooi inváziót, Anakin és Grievous visszakerült oda, ahová való és ennyi. Nem történt semmi. Bár nem egészen értem, hogy miért tartózkodott ott Dooku és Grievous egyaránt, ha egyszer nem égette őket annyira a vágy, hogy elfoglalják a Naboo-t. Mert... Tulajdonképpen csak a gunganeket akarták meggyőzni, hogy forduljanak a nabooiak ellen, mivel ez nem történt meg, már nem is érdekelte őket a dolog... Valamiért. Viszont elvesztettük Roos Tarpalst... R.I.P.

A Corruption az ötödik rész volt, a negyedik rész a Sphere Of Influence volt.

Elég sok kérdést felvet bennem a Shadow Warrior.

Ezúttal sokkal elismerőbb hangnemben tudok nyilatkozni az aktuális epizódról, hiszen igazán remek szórakozást nyújt a Prisoners. Egyébként veletek ellentétben én nem találtam semmi kivetnivalót Dooku gróf viselkedésében, várható volt, mint sok más bolygó esetében is, hogy a helyieknek nem sok beleszólásuk lesz a szeparatista ügyekbe. Ahogy az is, hogy bolygó élére Riff Tamson kerül majd, az i-re a pontot pedig csak az tette fel, amikor megjelent a többi karkarodon is. Egyébként kíváncsi lennék, hogy Tikkes és a Quarren Izolációs Liga miként vélekedett Dooku intézkedéseiről a Mon Calamarin. Nem hiszem, hogy a gróf úr teljes mértékben beavatta volna őket a részletekbe. Lee-Char az előző heti két epizódhoz képest meglepően szimpatikus karakterré nőtte ki magát a szememben, a végső összecsapása Riff Tamsonnal volt a jéghegy csúcsa. Apropó, Tamson... Valami elképesztően fenyegető volt ebben az epizódban, főleg amikor ráharapott Padmé sisakjára. Ahogy szép lassacskán folyt be a víz és annak a gondolata, hogy az az egyetlen eszköz, ami megóvja Padmét a megfulladás veszélyétől... Hihetetlenül izgalmas jelenet volt, még annak ellenére is, hogy tudom, hogy Padménak az EPIII.-ig nem eshet baja. Mindig is nagyra értékeltem a sorozatban az ilyen jellegű jeleneteket, melyekben hajlamos vagyok megfeledkezni a mozifilmek nyújtotta tényektől. De végül Jar Jar egy meglepően morbid módszerrel arcon köpte a szenátornőt és megmentette az életét. Ackbar admi... A fenébe... Ackbar kapitány nem szerepelt túl sokat, de azalatt hozta a szokásos formáját, bár ezúttal egy kicsit reményvesztettnek tűnt. Az a legnagyobb vicc az egészben, hogy tegnap este azt álmodtam, hogy vele beszélgetek, nem semmi élmény volt. Az a sugárvető, amit a quarrenektől kapott, milyen furcsa kialakítású eszköz volt, nem? Lényegében olyan volt, mint egy mutatópálca, vagy egy fénykard. Először azt hittem, hogy ilyen zárfeltörő készüléket kap a quarrenektől, végül utólag kiderült, hogy nem egészen ez a rendeltetése. A végső összecsapásban felcsendülő, hamisíthatatlan Star Wars témáért nagyon nagy taps Kevin Kinernek, kellett ez már. Egyébként Ody, lentebb írtad, hogy Tamson elvakult a saját gőgjétől. Ami azt illeti, ez egy kicsit erős, hiszen, ha megfigyelted a viselkedését az előző két részben, abból le lehet szűrni, hogy Tamson nem hülye. Mindig pontosan rájött az ellenfelei taktikájára azok után, hogy olvasott a nyilvánvaló jelekből. Mikor Lee-Char beszélni akart vele, akkor is egyből leesett neki, hogy a herceg valójában Nossor Ri meggyőzéséért van ott és nem azért, hogy Tamsonnal társalogjon. A quarrenek fellázadása abszolút nem volt előre kiszámítható esemény ezért nem is számolt vele. Durvák voltak azok a robbanós tőrök, amiket Tamson használt és a halála sem volt semmi. Főleg a végén a mélységbe süllyedő, leszakadt fej... Ilyenkor nem értem a Cartoon Network álláspontját, ez miért ízlésesebb, mint az, amikor Ventress megcsókolta Colt parancsnokot? Nah, mindegy... Viszont nagyon úgy tűnik, hogy ez a szál még nem teljesen ért véget, hiszen... Kíváncsian várom már a Shadow Warriort.

Upsz... >.<

...Aki jól láthatóan nincs az eszméleténél, ezért nem kavar bele semmibe a jelenet.

Én is erre gondoltam. Mert azért ez milyen már, hogy adott egy bolygó, amelynek a neve az egyik ott élő, intelligens nép neve. A quarrenek meg gyakorlatilag le vannak sz*rva. A bolygónak ezen megnevezése azt sugallja, hogy a mon calák a.... Khm.... Hogy is mondjam... Fontosabbak.

Már szinte lelki szemeim előtt látom a pillanatot, amikor Lee-Char ünnepélyesen bejelenti, hogy a bolygót mostantól nem Mon Calamarinak hívják, hanem Dacnak, mert így azt az érzést kelti, mintha kizárólag a mon calákat illetné a planéta.

Jogos, srácok... Teljesen jogos. >.< Úgy tűnik mégiscsak Ody-nak volt igaza, nem vagyok még eléggé ráhangolódva. >.< Ez is igaz. De kíváncsi lennék, hogy vajon miért ő vezette a támadást a Mon Calamarin? Esetleg ezért, amit mondtál, hogy ő egy élő legenda és mellette szívesen vonulnak harcba? Vagy még mindig érvényben van a cím, miszerint ő egy "nagy vitéz tábornok"? Egyszerű, utána nézek. Ott lehetett ő azért is, mert ismerte Padmét és esetleg közel állt hozzá valamelyest.

Igen, szerintem igazad van. Emlékszem annak idején a második évadban is enyhén szólva kiestem a ritmusból a sok-sok hétnyi szünetek után. Még néhány hét és isteníteni fogom ezt az epizódot, szinte biztos vagyok benne. Amúgy igen, arra a néhány perces szösszenetre gondoltam. Kövezzetek meg, de én a mai napig szeretem azt a komolytalan kis rajzfilmecskét.

Kevés olyan dologról tudok beszélni a Gungan Attack kapcsán, amit még a Water War topikjában ne mondtam volna el, hiszen az előzőhöz igencsak szorosan fűződő epizódról beszélünk, ami igazi ritkaságnak számít a The Clone Wars koncepciójában, utoljára a The Citadel végén láthattunk ilyesmit. Sok mindenre ezúttal nem térnék ki, hiszen a karakterek lényegében ugyanazok maradtak, róluk pedig már megfogalmaztam a véleményem. Érdekes húzás volt viszont bevonni a gunganeket a történetbe, amit egy igazán jó pontnak találok. Már a Galactic Battlegrounds című játékban is imádtam az ő oldalukon harcolni, mert rendkívül ötletesnek tűnt az egyszerre primitív és egyszerre high tech elemeket ötvöző hadseregük. (Még annak ellenére is, hogy a játék önmagában nem volt egy nagy eresztés.) Remek és szemléletes példaként szolgálhat például a Baljós Árnyakban látott, boomával működő gungan katapult. Amikor megláttam Otoh Gungát, már szinte vártam, hogy mikor szólal meg Nass főnök az ő igazán egyedi és mély hangján, de végül csak egy átlagos gungant, Lyonie főnököt pillantottam meg a vezetői székben. Mondjuk a Blue Shadow Virus után, ahol megtudtam, hogy Neeyutnee lett Jamillia királynő utódja, ezen igazán nem lepődtem meg. Mindenesetre nem volt nehéz meggyőzni a gunganeket, hogy hadba vonuljanak a Mon Calamarin. Micsoda egy könnyen manipulálható népség ez. A címszereplő gungan támadás volt az epizód legepikusabb jelenete, de valahogy úgy érzem, ebben ki is merült. És azt sem igazán értem, hogy miért volt egyszerűbb elküldeni egy Venatort a Naboo-ra, telepakolni gunganekkel és úgy megindítani a támadást. Ennyi erővel már klónokat is hozhattak volna, nem? Áhhh... Agyamra ment a 24 és már minden apró kis részletre odafigyelek, erről sürgősen le kell szoknom. >.< A látványvilág szerintem überf*sza lett volna, ha nem a normál release-t nézem. Főleg az örvényes jelenetnél, amit sajnos a minőségi korlátok miatt nehezen élveztem. És kifejezetten meglepett, hogy két epizódból kettőben a szeparatisták nyertek és a fél szereplőgárdát elfogták, erre nem igen volt példa korábban. Kíváncsian várom a folytatást. Gondolom ezt a szálat is igazából egybe lesz érdemes megnézni.

Bevallom, az epizód első megnézésekor egyáltalán nem nyűgözött le, sőt, kifejezetten átlagos, közepes epizódnak találtam, mert úgy éreztem, hogy szinte semmivel sem nyújtott többet, mint a negyedik évadról kiadott előzetesek. Körülbelül így tudom megfogalmazni azt, amit gondoltam a Water Warról először: "Ahha, látványos... És?" Másodszorra már egyáltalán nem voltam ilyen borúlátó, mikor felirattal néztem meg az epizódot. Továbbra sem érzem annyira lenyűgözőnek, de egyáltalán nem tartom vészesnek. Akkor hát megfogalmazom, hogy mik is voltak a problémáim az epizóddal kapcsolatban. Az első nem egészen probléma, csak én nem igazán értem. És ezalatt a quarrenek függetlenségi mozgalmára célzok. Ugyanis tudtommal a quarrenek már a háború kitörése óta a CIS oldalán állnak, méghozzá Tikkes szenátor vezetésével, aki ugye a Quarren Izolációs Liga vezetője. Bár lehet, hogy itt sem az egész quarren nép volt az, amely a szeparatisták malmára hajtotta a vizet. (Csak hogy folytassam a Werebazs által megkezdett fergeteges poénáradatot. ) És ha jobban belegondolok, Christo szenátor is egy quarren szenátor volt és a Köztársaság oldalán állt. (Látszólag, persze.) Bár az közel sem olyan biztos, hogy a Mon Calamarit képviselte a Szenátusban. Ez az egész diplomáciai szál egyébként rettenetesen le volt redukálva, szinte már csak a formaság kedvéért volt jelen a történetben. Egy ennyire komolyan kiterjedő polgárháborús szál azért ennél tartalmasabb felvezetőt igényel, szerintem. Amikor Padmé Amidala közbeszólt a tárgyalásokon és a quarrenek erre mért reakciója volt gyakorlatilag a válasz, hogy mi keresnivalója van neki a történetben. Teljesen feleslegesnek éreztem, hogy a Köztársaság követeket, ráadásul egy Jedit küldjön egy belpolitikai helyzet megoldására, amit a Trespassban igencsak kihangsúlyoztak annak idején. Aztán ott volt még Lee-Char karaktere, akire tulajdonképpen ki volt hegyezve a történet és sajnos nincs benne semmi különleges. Habár a Gungan Attack végére kifejezetten megkedveltem. A látványvilág ugyan nagyon ütős volt, néhány pontban mégis kevésnek éreztem. Valahogy úgy éreztem, hogy nagyon keveset mutatott meg Mon Calamariból. Annyira a küzdelemre volt kiélezve a történet, hogy a bolygó megismerésére nem sok idő maradt. Mert ugye volt az a nagy főváros, meg az óceán sötét mélységei és nagyjából ennyi. Bár lehet, hogy a panaszom a normál release minőségéből adódik ezért mihamarabb be fogok szerezni egy 720p-s release-t, hiszen ez az epizód csak úgy sóvárog a HD minőség után. Hiszen ilyen mosottas képminőséggel képtelen megcsodálni a Mon Calamari korallzátonyait, amire annyira kíváncsi voltam. Továbbá a harcokat nem éreztem túl dinamikusnak, de ez nyilván a harc közegéből adódik. Néhány ponton (Sajnos csak tényleg néhány) igazán epikus volt. Viszont az egészet áthatotta egy igazán nyomasztó hangulat, amely (És így szép lassan átfolyok a pozitívumok felsorolásába.) kifejezetten jó pontnak számít, pláne annak fényében, hogy az epizód végén a szeparatisták kerültek ki győztesen. Ackbar ad... Izé... Kapitány jelenléte ugyan pozitívumként szerepel a listámon és a szinkronhangja is nagyon hasonlít az eredetihez, de valahogy azon kívül, hogy ő Ackbar, nem sok minden adott hozzá az epizód élvezeti értékéhez. Bár tény, hogy volt egy két igen emlékezetes megnyilvánulása. Azok után, hogy láttam, mennyire hűséges Lee-Char herceghez és a Köztársasághoz, el tudom képzelni mennyire lesújthatta őt az, ahogy a Köztársaság a szeme láttára alakul át a Birodalommá. Aztán ott volt Riff Tamson, akinek ugyan személyiségében nem volt semmi extra, a faji különlegességei azok, amik őt igazán érdekessé teszik. Általa debütáltak a karkarodonok a Star Wars világába, ami szintén egy jó pont. Még a neve is kifejezetten cápás, én enyhe utalást véltem felfedezni benne a megalodonra. Azon kívül, hogy Tamson lényegében nem volt több egy intelligens cápánál, meglepően hangulatos volt. Egyszerűen annyira illett ebbe a környezetbe és annyira durva volt, ahogy puszta kézzel, illetve fogakkal tépi szét az ellenségeit. Amikor pedig a fejével betöri az üveget, az meg már csak hab a tortán. A mozgása és az egész viselkedése is olyan volt, mint egy agresszív, vér szagot érző cápa. Mellesleg tetszik, hogy ennek ellenére nem egy idióta. Sajnos a zenében sem találtam ezúttal semmi kiemelkedőt. És az egészet áthatta az az érzés, hogy én ezt már láttam. Igen, ez a régi, klasszikus Clone Wars rákfenéje, ahol ugyanis volt már egy Mon Calamari ütközet, ahol szintén Kit Fisto vezette a támadást. Ezért nem találtam benne semmi újdonságot, ha esetleg azelőtt nem láttam volna ilyesmit, tuti biztos, hogy elismerően nyilatkoztam volna az epizódról. Bár kifejezetten negatívnak tűnhetek, egyáltalán nem tartom rossz epizódnak a Water Wart, sőt, egy igazi kuriózum a maga nemében, csak valamit mégis hiányoltam belőle, amiről még magam sem tudom, hogy micsoda.