Azta, nagyon kegyetlen volt a Monster. Egyértelműen az évad eddigi legizgalmasabb része, de valamilyen oknál fogva mégsem ezt érzem a legjobbnak, nálam továbbra is a Heroes On Both Sides vezet, de ez részletkérdés.
Kezdjük az elején... Már Dooku landolásánál nagyon tetszett a háttérben látható éjnővér, aki az egyik ilyen óriási növényen mászkál. Nem egy ehhez hasonló apróság volt ebben a részben, ami nagyon tetszett.
Dooku karaktere a sorozat folyamán egy kicsit átértékelődött bennem. Korábban számomra ő volt maga a megközelíthetetlen gonosz, a szeparatisták teljhatalmú vezetője, az ember aki mesterien manipulálja a szálakat, inkább a szavak embere, csak akkor nyúl a fénykardjához, ha az feltétlenül muszáj. Én ennél sokkal erősebbnek és okosabbnak hittem őt. Ennek ellenére a mozifilmben nem tűnik fel neki, hogy Anakin hátizsákjában csak néhány kövek vannak, az első évadban túl jár az eszén egy nagy rakás űrkalóz és elfogja őt, és most, a harmadik évadban Asajj Ventress, Karis és Naa'leth kis híján megölik, majd ebben a részben az éjnővérek, különösképpen Talzin anya az orránál fogva vezeti őt. Ennyire nem lehet ostoba.
Ahogy a következő jelenetben is, Dooku mellett Talzin anya sokkal nagyobb hatalmúnak tűnik, hiszen tudjuk, hogy ezúttal ő mozgatja a szálakat. Érdekes volt, hogy valamilyen szinten fény derült a kettőjük közötti ismeretségre. Az, hogy Talzin a semmiből varázsol elő tárgyakat, az Erő segítségével, elképesztően nagy hatalomra utal. Bár az is lehet, hogy már korábban elhelyezett tárgyakat tesz az Erő révén láthatóvá. Bár azt hiszem, ez elég olcsó bűvésztrükk lenne. (Bár most jut eszembe, hogy amikor Talzin anya megidézi Opress baltáját, akkor az nem csak egyszerűen láthatóvá válik, hanem szinte kiemelkedik abból a zöld fényből, amit megidézett.) De ahogy Palpatine is mondta az EPIII.-ban. "Az Erő Sötét Oldala olyan képességek birtokába juttat, amelyek egyesek szerint természetellenesek." Hát arra, amit Talzin művel remekül illik ez a megállapítás.
Egyenlőre nem vált konkréttá, hogy Savage Opress konkrétan hol helyezkedik el Darth Maul családfáján, de az már biztos, hogy azonos vérvonal szülöttei ők ketten. Viszont ez Talzin szájából sokkal inkább beetetésnek, mézesmadzagnak hatott, mint sem valódi információnak. Hiszen csak annyit mondott, hogy Darth Maul vérvonalának még ma is élnek képviselői, és nem azt, hogy Darth Maul testvérét fogja majd tálcán kínálni a gróf úrnak. Ráadásul csak úgy önmagában elküldte Asajj Ventresst a Dathomir túlsó oldalára úgy, hogy ő maga nem tudja, hogy valójában ki Darth Maul igazi testvére, csak egyszerűen menjen oda, és válassza ki a legerősebbet. Habár Talzin tudhatta, hogy ha valóban ott él az Éjfivérek között Darth Maul testvére, akkor valószínűleg ő a legerősebb az ottaniak közül. De végül is a tervük szempontjából mindegy, hogy a kérdéses zabrak milyen kapcsolatban áll Darth Maullal.
Még mindig nagyon tetszik ez a beszédstílus, amit Talzin anya képvisel. Nagyon nagy tapsvihar ezért Lok Durdnak, hiszen nagyon hangulatossá válik ezáltal a karaktere.
Aztán Ventress átszáguldott siklójával a Dathomir túlsó oldalára. Egyrészt nagyon tetszett az a sikló, amit használt, nagyon fenyegető külleme volt. Ventress új ruhájához még mindig nehezen szokott hozzá a szemem, de egyre jobban tetszik. Elég furcsának találom a kapucniját, amit hord. Mikor megérkezett az Éjfivérek falujába, akkor az ember el sem hinné, hogy a Dathomiron járunk. Ebből is látszik, hogy sokkal sokszínűbb világgal állunk szemben, mint amilyennek elsőre tűnt.
Itt mutatkozott meg igazán az a matriarchális társadalomkép, amit korábban a dathomiri boszorkányokról olvastam. Méghozzá az a rituálé, amikor az éjnővér kiválasztja magának a neki legmegfelelőbb hímet. Viscus nagyon kegyetlenül festett első ránézésre, ahogy a legtöbb zabrak harcos, de aztán ő is nagyon megalázkodott Ventress előtt. Ebből is látszik, hogy a Dathomiron a nők az urak. Nem mintha a való világban nem ők lennének, igaz, hogy a férfi a család feje, de a nő a nyak, amely a fejet mozgatja. Vicces volt, amikor felsorakoztak egymás mögött a zabrak törzsfőnökök hogy befeszített mindegyikük. Itt is látszott, hogy a férfiak mennyire megalázkodnak a nőknek a Dathomiron, Ventress fojtogatta, ütötte őket, de nekik egy szó nélkül tűrniük kellett. Ventress ismét megcsillogtatta félreérthető beszédstílusát... "Túl kicsi."
Aztán elkezdődtek a próbák. Már ekkor kezdett nagyon jóvá válni az epizód zeneileg. Főleg amikor feszülten várunk arra, hogy Viscus megadja a jelet a kezdéshez. Egyetlen bajom volt csak a próbákkal, hogy nem igazán volt számomra egyértelmű, hogy mi alapján van vége egy adott próbának. De a lényege végül is mindegyiknek ugyan az volt: túlélni.
Tetszett, hogy Savage Opress eredetileg nem volt gonosz, bár erre az epizód eleji bölcsesség is utalt. A gonoszság nem eredendő, hanem elsajátítható. Látszott rajta, hogy nagyon szereti a testvérét, Feralt, és mindent megtenne érte. És ő valóban a vér szerinti testvére volt, nem úgy, mint a többi éjfivér.
Az első fordulóban Ventress jól ellátta a bajukat. Itt mutatkozott meg igazán Opress szeretete, amikor támadás helyett inkább Feral segítségére sietett. Egy újabb, mesterien megkoreografált harcnak voltunk szemtanúi, amit csak a harmadik fordulóban látott párbaj múlt felül.
Biztosan észrevettétek a második forduló előtt látható hullócsillagot a lámpák lekapcsolása után. Bár semmi jelentősége nem volt, mégis egy kellemes apró hangulati elem.
A Nightsisters elérte a nézőben azt, hogy valamilyen szinten közel kerüljön hozzánk Asajj Ventress karaktere, megsajnáljuk őt, és valamennyire talán meg is kedveljük. De ez a rész mindezt porba tiporta, hiszen elképesztő gonoszságról tett tanúbizonyságot. Bár foghatjuk ezt arra, hogy ez is a rituálé része volt, csak így választhatta ki magának a legerősebbet. Most inkább Savage Opress figurája került közel a nézőhöz, hiszen ő is csak egy bábu egy Sith hatalmi harcban. Még akkor is, ha Ventress hivatalosan nem számít Sith lovagnak, csupán egy Sötét Jedinek. A második próbában jól játszott, hogy Ventress mennyire élvezi a gyilkolást. Nem kicsit ijesztő, ahogy visszhangzik a kacaja, miközben egy olyan brutális fegyverrel rohangál odakint az árnyékokban.
A harmadik próbán érdekesek volt ez az útvesztő, amiben küzdeniük kellett a túlélésért. Kicsit megmosolyogtató volt a falakon látható zabrak fejet formáló domborművek.
És akkor szót ejtenék az epizód legzseniálisabb küzdelméről, Asajj Ventress és Savage Opress párviadaláról. Elképesztően gyorsan mozogtak, időnként nehezen tudtam követni, de rendkívül izgalmas volt, a háttérben hallható Opress zenei témájával. Valóban nagyon hasonlított a Republic Commando zenéire, sőt, meg merném kockáztatni azt is, hogy ugyanaz a kórus énekel ezúttal is. Annak ellenére, hogy Opress láthatóan több találatot kapott, mint Ventress, elég kiegyenlítettnek éreztem az erőviszonyokat. Opress azért időnként szép kis lyukakat ütött a betonba. A párbaj végén Ventress hogy ropogtatta az öklét, te jó ég.
Talzin anyától nem semmi volt az a trükk, amikor az ujját Opress homlokára tette, és elájult. De amikor Opressből szabályosan egy szörnyeteget alkottak az Erő segítségével... Ott érezhetően még Talzinnak is meg kellett erőltetnie magát. Itt nyert értelmet az epizód címe, amikor Savage szinte kétszer akkora lett, mint eredetileg volt. De valamiért van egy érzésem, hogy Talzin nem puszta önzetlen anyai szeretetből segít Ventressnek Dooku kiiktatásában, Talzinnak talán személyesen is akadnak problémái a gróf úrral, amiért jobbnak látja, ha eltávozik az élők sorából.
Az sem volt semmi, amikor elkapta Ventresst a nyakánál fogva. Itt éreztem úgy, hogy igazolást nyernek Talzin szavai, miszerint egy férfit nehéz irányítani. Egy ilyen szörnyeteget meg pláne. Nem volt semmi, hogy arra kényszerítették, hogy ölje meg Feralt. Elég pitiáner volt az a kis pofon, amit Ventresstől kapott. Egy ekkora állatnak, mint amivé Opress vált, ez még csak egy gyengéd simogatás. Viszont abban igaza volt, hogy csak a gyengék könyörögnek az életükért, ha Sith fejjel gondolkodunk.
Serenno egyre hangulatosabb világnak ígérkezik. Opress bemutatkozása Dooku grófnak szintén egy ütős jelenetnek számított. Főleg az, amikor belevágja a baltáját a kövezetbe. Bár a próbák után ezen már kicsit sem lepődtem meg.
Dooku gróf jó szokásához híven próbára teszi a jelöltjeit, mielőtt a tanítványává fogadná őket. Míg annak idején Ventressnek a rattataki gladiátor arénában, addig Opressnek a devaroni ütközetben kellett helyt állnia. És ahogyan azt láthattuk, egyáltalán nem jelentett komolyabb problémát neki. Mondjuk a klónoktól az tényleg elég értelmetlen volt, hogy ahelyett, hogy össztűz alá vették volna egész egyszerűen az orra elé rohantak.
Halsey elég felvágós Jedi mesternek tűnt. Sokszor tök feleslegesen hadonászott össze-vissza a fénykardjával a levegőben, amikor annak épp semmi haszna nem volt. Opress pillanatok alatt kivégezte őt, majd Knox sem maradt sokáig talpon. A jelenet enyhén emlékeztetett az EPI.-ben látottakra. Viszont az meglepett, hogy nem láthatjuk, ahogy Knox megküzd Opresszel, viszont szerintem remek megoldás volt ez is.
Végezetül megtudhattuk, hogy Dooku is a mestere megdöntésére törekszik, de hát a Sithek már csak ilyenek.
Na, de most már tényleg befejezem, mert nagyon hosszúra sikeredett. Remélem lesz türelmetek majd végigolvasni.
