KisKósa

Örülök neki, hogy tetszett. Sajnos akármennyire is tápos Sith Úrnővé vált végül Darth Cognus, a tanítványát nem volt képes normálisan kiképezni és kordában tartani. >.< Sikerült neki, méghozzá évszázadokon keresztül, a pénzéből klónozó specialisták segítségével újra és újra létrehozta a saját testét, amelyet rendszerint olyan 30 éves kor környékén lecserélt, hogy mindig fiatal maradjon. Utazása során számos Sötét Oldali csomópontot keresett és talált meg, afféle legendás felfedező lett. Hogy mi történt vele azután, azt nem tudni. Darth Andeddu holokronja a Klón Háborúk idején valahogy Dooku gróf kezeiben kötött ki, bár vele nem osztotta meg az örök élet titkát.

Továbbra sem játszódnak egy univerzumban. Ez körülbelül olyan lenne, mintha Han Solóék elrepülnének a Középfölde bolygóra, ahol orkokat lőnének sugárvetőkkel. Mindenki non-canonnak kezelné, szerintem ugyanez igaz a DC Comics és a Marvel esetére, csak ott annyi a különbség, hogy a két "univerzum" megfér egymás mellett. Körülbelül mintha Indiana Jones találkozna egy filmben Lara Crofttal, hihető. Vagy hogy ne menjek olyan messzire, ott az Alien Vs. Predator, amely szintén egy crossover. Marveles füzetekben nem fogsz DC Comics utalásokat találni és fordítva, vagy ha mégis, akkor az valószínűleg egy poén. Mint például amikor Dr. House Jack Bauerre hivatkozik, mint egy tévésorozat főszereplője, nem mintha ő nem lenne az. Hasonló crossover lett volna elvileg az új Die Hard is, ahol a korai tervekben az szerepelt, hogy John McClane és Jack Bauer együtt akciózna. Mindenesetre inkább a Marvel felé húz a szívem, bármennyire is gondolom úgy, hogy a DC Comics sokkal sötétebb, komorabb. A Marvelnek jobban kiterjedt a világa és nem korlátozódik egyetlen sorozatra, hanem egy óriási nagy egészet alkotnak. Bár olyan fárasztóan sokat retconnolják magukat, hogy szerintem nehéz lehet nyomon követni. De például ott van a Dark Horse Comics, akiről mindenki hajlamos megfeledkezni. A 300, a Sin City például onnan ered és azok egytől-egyig mesterművek, a filmek pedig úgyszintén. Sőt, a Hellboy is onnan származik, bár a belőle készült filmek számomra annyira nem voltak tetszetősek. Nekem is. Az egyik épp hogy Hulk létrejöttéről szól, a második meg valamikor utána játszódik, kvázi folytatás. Bár elméletileg a múltján változtattak egy csöppet.

Superman, Batman és az Igazság Ligája a DC Comics képregénykiadó figurái, míg Pókember, Vasember, az X-Men és az Avengers pedig a Marvel. Ebben a műfajban pedig rengeteg crossover volt már a két kiadó között, de tudtommal mindannyian a saját univerzumukban mozognak. De éppenséggel szerintem mindannyian simán megférhetnének egymás mellett.

Nekem száguldanak lefelé ezek a filmek, ugyanis a The Avengers kedvéért megéri. Mindkét Hulkot láttam, az első az érdekesnek indult, de aztán valami elképesztő összevisszaság lett a vége. A második már jobb volt, de az is csak erős közepes és leginkább Tony Stark dobta meg a dolgot a végén. Bár ugyan azt írja a Wikipédia, hogy a második Hulk lényegében reboot volt, mégsem érzem úgy, hogy az lenne. A Vasembert láttam, de annyira nem nyűgözött le. Aztán ennyi, a többiekről fogalmam sincsen. Nem vagyok oda az új filmekért, de ezért a filmért megéri a többit is megnézni.

Igen, persze. Gondoltam teszek velük egy próbát és egyáltalán nem bántam meg. De jól szórakoztam, igazából azon kívül, hogy Lee Van Cleef kicsit háttérbe szorult és a párbaj lényegében önismétlés volt semmi bajom nincs vele. Attól még ugyanúgy imádom ezt az egész Dollár Trilógiát.

A Jó, a Rossz és a Csúf Nagyon tetszett, de valahogy a Pár Dollárral Többért szintjét nálam nem ütötte meg. Voltak nagyon jó és emlékezetes pillanatai, de nálam továbbra is az a nyerő. Sajnos Lee Van Cleef teljesen háttérbe szorult és nem is kapott olyan erős karaktert, mint az előző részben. A végső párbaj pedig kvázi ugyanaz volt, mint a Pár Dollárral Többért fináléja, csak itt hárman voltak. A zene is majdnem ugyanaz volt, még azt a zenedobozt is belevágták néhány pillanatra az előző részből. Kár volt még egyszer ugyanezt ellőni. De egyébként nagyon emlékezetes és igényesen megrendezett film volt, még akkor is, ha az előző kettővel valahogy jobban elvoltam.

Kenobi szavaira az EPIV.-ben a fénykardokról.

Hihi, nosza. Csak vicceltem, azokat az animátorok azóta igazi zsenikké nőtték ki magukat, bár már ekkor sem kellett őket félteni. Valahogy ennek örülök, hogy Christopher Lee nem vállalta a továbbiakat, bármennyire is kedvelem a színészt, Corey Burton valahogy jobban tetszik.

Érdekes, akkor elég furcsa release-re tettem szert ezek szerint.

De igen, feltettem, poénból, költői kérdés gyanánt, de hogy te is odatekersz és jól megnézed a képet, láthatod, hogy Obi-Wan lábszárvédőjének takarnia kellene a csészét. Tekerj csak oda és nézd meg, a csésze véletlen az előtérben maradt és takarja majd Obi-Wan lábát. Apróság, épphogy észrevettem. Volt már ilyen a Legacy Of Terrorban, elvileg. (Ottanit pedig még mindig nem vettem észre. >.<) Ebben továbbra sincsenek ellentmondások. Elismerem, hogy a sorozat nagy utat tett meg és emiatt bizonyos dolgok jóval szembetűnőbbek voltak, mint eddig. Nem volt ebben semmi kritizáló, vagy rossz szándék. És nem értem mire fel kapod fel a vizet, most csak azért, mert észrevettem ezt-azt? Most ezért nem kell leállítani az újranézést, a mozifilmmel már régóta megvannak ezek az aggályaim, de ez most mindegy. Csak tudnám, hogy miért lépsz fel ellenem ilyen támadóan, Ody? Most csak azért, mert nem írtam olyan lelkesen a pozitív dolgokról, még nem kell rögtön a torkomnak ugrani. Te magad mondtad, hogy lehet negatív dolgot ésszerűen és kulturáltan tálalni, de ha ezt megteszem, az sem jó? Mellesleg nem tettem fel kérdést és írtam is, hogy szerintem csak betévedt egy italra. Most azért, mert egyszer negatívat írtam, nem kell minden megnyilvánulásomkor megtámadni. Nyugalom van már. Pláne azok után, hogy meg is írtam, hogy a mai napig tetszik...

Továbbra is tartom az elméletem, miszerint megsemmisült a sullusti csatában. Előbbi, de hogy mit keres ott, az számomra rejtély. Gondolom be kellett szúrniuk az animátoroknak még egy elkészült karaktermodellt. In-universe magyarázat pedig szerintem csak beugrott egy világító italra. Egyébként jópofák a droidok Ziro Palotájában, az astromech droidok ilyen tetovált lilák, akár a gazdájuk, a pultos droid pedig olyan, mint egy nyakkendős komornyik.

Újranézés Után: Nos, hosszú ideje óta most néztem meg először a The Clone Warst és sajnos azt kell mondanom, hogy mai fejjel már nem tartom annyira szórakoztatónak, mint azelőtt és ez nem azért van, mert rossz volt a film, közel sem. Annak idején, amikor moziban néztem meg először és három év után újra Star Wars-ot nézhettem a moziban, hát meg kell hagyni, hatalmas élmény volt. De azóta már sokat fejlődött a sorozat és a színvonal sokat emelkedett a sorozat elindulása óta, ezért a megváltozott körülményekhez képest a The Clone Wars pusztán egy erős közepes. Mindez mit sem von le abból a megállapításból, hogy nagyon erősen kezdett ezáltal a sorozat, bár lényegében nem volt több négy epizód összevágásánál és egységesítésénél. Ez helyenként még meglátszik, elvégre a Christophsison zajló események eléggé elütnek a film későbbi témájától, ennek ellenére nagyon jó felvezető. Egyébként, amikor Obi-Wan Kenobi felszáll a Jedi Vadászgépével szinte gondolatban megjelenik előttem, hogy ha ez egy önálló epizód lenne, akkor most következne a stáblista, itt érezni egyedül, hogy egy kicsit erős a váltás a két téma között. A filmben azóta számos bakit véltem felfedezni, ezek legnagyobb része vagy az alacsonyabb költségvetés, vagy az idő előtt még el nem készült karaktermodelleknek volt köszönhető. Mondhatni, egy kicsit hamarabb kezdték el a sorozatot, mint ahogy arra megérett. Például, hogyan lehetséges az, hogy amikor Anakin ráugrik az egyik octuptarra magna tri-droid sugárvető csövére és az 180 fokban elfordul, hogyan képes a droid mögül érkező másik droid lövéseit visszaverni a droid fejére, amikor elvileg pont takarásba került? Vagy... Hogyan képes Obi-Wan Kenobi eldobott csészéje belemászni a lábába? Na jó, erre tudom a választ, az animátorok elfelejtették a csészét a háttérbe tenni. De például feltehetnék több ilyen kérdést is, például hogyan tudott az az AT-TE pont olyan szögben úgy odamászni, hogy lelője a droidekákat, amelyeket Anakinra küldtek? Tudván, hogy milyen az erkély alja, kvázi lehetetlen. Vagy éppen mit keres R2-D2 egy piros Jedi Vadászgépben, amikor Obi-Wannal beszélnek, hogy ha egyszer Anakinnak sárga van? A kesztyűn keresztüli lázmérés mellett azt, hogy majdnem minden háttérszereplőnek Obi-Wan vagy Palpatine teste van még nem is beszéltem, sőt, a Jabba Palotájából áradó vakító, fehér fényről sem. Tudom, tudom... Úgy tűnhet, hogy kukacoskodom, de hiába van rengeteg ehhez hasonló hibája a filmnek, a magával ragadó hangulata feledtetni tudta mindezt annak idején, amikor először néztem meg a moziban. Úgy, hogy ezek közül gyakorlatilag egyet sem vettem észre. Még a kicsit szájbarágós beszélgetések és az olykor darabosan mozgó karakterek sem. (A Christopsison játszódó eligazítási jelenetben kvázi csak háromszor mondják el ugyanazt.) De érezhető, hogy ez még a kisebb korosztálynak készült, a nézők is fiatalok voltak és a sorozat is. Persze mai fejjel, negyedik évados színvonalhoz szokva könnyedén beszélek itt a magas lóról, innen érződik igazán, hogy a sorozat mekkora utat tett meg. Ugyanis elbűvölő, hogy ahhoz képest, hogy mennyire látszik, hogy szinte minden eddig elkészült munkájukat belefektették, még a félkészeket is, sikerült ilyen grandiózus egészet alkotniuk. Bár formálisan nem tartozik bele, az első évad további epizódjaiban sem nagyon tapasztalhattunk ilyesmit, a történetek legnagyobb része jóformán egy-két szereplős volt, még háttérszereplők is ritkán voltak, ezért voltak olyan üresek és élettelenek bizonyos helyszínek. De ezt azóta a sorozat már rég kiküszöbölte. (Kíváncsi vagyok, hogy abból a Dave Filoni special edition dologból lesz-e valami.) De elég volt a negatív dolgok felsorolásából, a The Clone Wars továbbra is zseniális és grandiózus. A christophsisi csata lenyűgöző, izgalmas és epikus, ez leginkább Kevin Kiner zenéjének köszönhető. Amikor megindulnak a klónok, a moziban olyan volt, mintha mi is ott futottunk volna velük. A sorozat történelmében talán azóta sem volt ilyen nagy kiterjedésű városi harc, Christophsis pedig gyönyörűen megalkotott helyszín. Anakin Skywalker és Ahsoka Tano kapcsolata is itt alapozódik meg igazán. Csipkelődéseik és a becenév osztogatásaik elég gyerekesen hatnak helyenként, de tudom jól, hogy igazából még egyik karakter sem érett meg igazán, különösképpen Ahsoka, jó látni rajta, hogy mekkora utat tett meg azóta. Ekkor még nagyon könnyedén el tudták őt intézni. Whorm Loathsom nem volt olyan jelentős karakter és azóta sem láthattunk viszont, a cameójától eltekintve a The Hidden Enemyben. Ennek ellenére őt is szívesen viszont láttam volna a Deceptionben. A Teth is nagyon ötletes helyszín volt és a mai napig rengeteg kiaknázatlan lehetőség rejlik benne, amit nem használtak ki. Az itt zajló csata volt a film legemlékezetesebb ütközete, főleg a falon mászó AT-TE-ktől, az egyik lépegető zuhanásától pedig a mai napig kiráz a hideg, a mozifilm legigényesebben meganimált jelenetsora. Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy a Tatooine-t találták el a legjobban, magam sem tudom miért, de még mindig ez a sivatagos porgolyó az egyik kedvencem a sok közül. A jawás poénok ütöttek a legjobban. A Galaktikus Köztársaság és a Hutt Klánok közötti szövetség mögött megbúvó morális kérdések taglalásába inkább nem mennék bele, továbbra is elítélendőnek tartom, de a háború megkövetelte ennek a döntésnek a meghozatalát. Padmé Amidala fejdíszén jópofa volt az a jól ismert nabooi szimbólum, furcsa, hogy hosszú idő után csak most vettem észre először. (Ahogy a paranormális csészét is.) Jabba, A Hutt nevetésénél is a mai napig felismerek némi Nass főnök utalást, mondjuk az meglepett, hogy Anakin nem értette meg, amit mond, elvégre köztük nevelkedett és sokáig azt beszélte Watto műhelyében. Erre fel mégis meglepődött, amikor a droid lefordította nekik, hogy Jabba végezni kíván velük. Ennyit tudtam végül is összehozni, sajnos túl jó lett a sorozat időközben és nálam kicsit elvett a film élvezeti értékéből, meg helyenként erősen látszanak az olcsó megoldások, de tényleg nem fikázni akarom, mert a mai napig nagyon szeretem. Csak így a negyedik évad után rögtön visszaugrani az elejére elég furcsa volt.

Cal Omasról tudok egyedül.

Egy ilyen munkának én sem mondanék ellent.

A The Essential Reader's Companion kiadását október 2-ára halasztották, ezt azért tették, hogy több időt adjanak a rajzolóknak elkészíteni több mint 100 megfestett jelenetet és közel 50 karakter portrét az EU-ból. Kicsit húzom a szám, de az indokot olvasva csak még jobban fellelkesültem. Az eddigi talán legimpozánsabb kézikönyv lesz a Jedi Vs. Sith: The Essential Guide To The Force után.

Az. Én is arra szoktam járni, de csak a főszereplő beszólása miatt. Valami ilyesmit mondhat, hogy "emberibb fegyver, emberibb időkből... Hmmm... Haladni kell a korral."

Vagy asszisztensként hozzám, miután átvettem Leland Chee helyét. De tényleg nagyon jó lett.

Én itt vagyok és várok a startra. BDRippel. Viszont nem szeretnék kizökkenni a film hangulatából, ezért nem fogom élőben véleményezni, csak utána.

A hangot ismerem, a nevét sajnos nem tudom. Időközben megkérdeztem a bátyámat, hogy ő honnan ismeri, ő rávágta, hogy az Ezüst Nyílból a Cézár. Tudom, ez neked semmit sem mond, aztán eszembe jutott, hogy a LOST-ban is ő volt Jacob. Mindjárt utánanézek... Szerk.: Így elsőre talán Viczián Ottót mondanék, de ebben még nem vagyok biztos, lehet, hogy csak hasonlít a kettő és nem ugyanaz. Sajnos Moralo szinkronhangjának a nevét nem mondták be...

Nem, a kötekedő karkarodoné.

Én még a Tom Jane-s Megtorlót is szeretem, akármennyire is lehúzzák.

Na megnéztem, meglepően jó volt. Azt sajnálom, hogy a Ben, mint kódnév eltűnt a magyar verzióból. Moralo Eval hangja jó volt, Cad Bane-t pedig nagyon jól alakítja Forgács Gábor, igazán ráérzett a karakterre. Faragó András is üdítő változatosság volt az epizódban, Grievousen kívül nem is nagyon hallhattuk, pedig egy-két helyen indokolt lett volna őt foglalkoztatni, például Even Piell kapcsán, egy az egyben ugyanaz volt a hangszínük, na mindegy. Bár a karkarodon üvöltésbe kár volt belevinnyogni. Anger Zsolt is jól csinálta, bár helyenként annyira érződött, hogy ez egy megjátszott hang, míg az eredetiben teljesen természetesnek hatott, emiatt itt-ott kizökkentem, de amúgy tetszett. Boba Fett és Bossk is mintha a régi lett volna, ami újabb piros pont.

Ejha, milyen frankó kis gif. Tetszik. Mondjuk nem csodálom. Ugyanilyen jellegű jeleneteket valahogy mégsem vágtak ki a Carnage Of Krell vagy A Friend In Need epizódokból... Ki érti ezt?

Rémlik az ilyesmi. Melyik jelenetet cenzúrázták?

Én is köszönöm Bundy!