Korábban említettem, hogy idén nyáron készülök Párizsba, majd módosult Athénra és Santorinira. Volt több variáció, végül május végén döntöttem el, hogy gyerünk, de az eredetileg tervezett Santorinit én inkább kihagytam. Péntek este érkeztünk külön úton Athénba – vicces volt, de a járatom késése miatt sikerült majdnem azonos időben érkeznünk, volt még egy kis idő csavarogni a városban este, és enni egy jót. Utána három nap városnézés, majd az ismerősöm tovább utazott Santorinira, nekem pedig járat híján volt egy teljes napom szólóban a szerda reggeli haza repülés előtt. Több program közül a legjobban a Meteora-kolostorok vonzott, ahova utazási irodák szerveznek egynapos vagy kétnapos utakat Athénból.
Időnként mondjuk azt Magyarországra, hogy Balkán, de ha az ember elutazik egy országba, ami valóban ott található, akkor rájön, hogy ez nem igaz. A mai Athén némileg balkáni az ősi történelme mellett, kissé kaotikus, némileg koszos, sok helyen látni hajléktalanokat, egymás mellett romos épületek és a divatházak, a csatornahálózat olyan rossz, hogy a vécépapírt a szemetesbe kell dobni, ugyanakkor nagyon szép is, élénk és lélegző város, tele grafittikkal, ami itt normálisnak számít, persze voltak köztük nagyon csúnyák és inkább tűntek rongálásnak, mint valamiféle művészetnek.
Nekem nagyon tetszett, minden hátrányával szemben, ami közül a legbosszantóbb az útmutatások, irányjelzések hiánya volt. A turisták döntő hányada nem ismeri a görög betűjelek nagy többségét, és sajnos a kedvelt környékeken néhány helyen az utcák csak görögül voltak kiírva, a reptéren ingyen beszerezhető várostérképen csak angol átirattal szerepelnek az utcán, helyek. Athénban leginkább az Akropolisz volt kitáblázva (és néhány egyéb hely, magához a helyhez közel), persze magaslati elhelyezkedésénél fogva pont ez a helyszín volt könnyen megtalálható… Az ismerősöm majdnem rossz kompra szállt Santoriniről visszamenet Athénba a rossz iránymutatások miatt, másnap hajnalban repült haza, szóval a tévesztés ilyen esetben nem kicsit problémás.
Mindenki barátságos volt, a görögök nagyon tudnak angolul, igaz, néhányan erős akcentussal. Mindenhol finom volt az étel, a központi negyedek tele vannak éttermekkel, és szuvenírt árusító boltokkal. Még sose voltam olyan helyen, ahol ekkora területen ennyi szuveníres bolt, étterem van, ráadásul többnyire hangulatos utcákban, látszik, hogy nagyon rá vannak állva a turistákra. Mi is voltunk shoppingolni a hangulatos Plaka-negyedben, és ettünk néhány helyen, mindenhol csakis jót Egyik este a lassan sült bárányhoz bort kértem, rábeszélésre egy pohár helyett egy fél literes üveggel, szerencsére az étterem rendes volt, és elhozhattam üvegestől a maradékot, és mivel az üveg számomra szokatlan volt, elhoztam szuvenírként
A látnivalók többségét az ókori romok és a múzeumok teszik ki, de persze láthatunk egyebet is, például van egy szó szerinti fordításban Nemzeti Kertjük, ami a Parlament mellett található, és egy viszonylag nagyobb park, érdemes sétálni benne, nagyon szép. Persze a látnivalók mennyiségben és minőségben attól függően nyerhetik el ízlésünket, hogy mennyire érdekel minket az ókori kultúra, engem például igen. Középiskolás koromban meandert rajzoltam a kockás füzeteimre, nehézséget az okozott, hogy mit hagyjunk ki, a tervezett programot sem sikerült teljesen megvalósítani.
Az Akropolisz lenyűgöző, ez nem vita tárgya Ami emellett nagyon tetszett, az maga az Akropolisz Múzeum volt. A jelenlegi múzeum viszonylag új, 2009-ben nyílt meg, csillogó-villogó üvegpalota, nagyon impozánsan fest, bentről fantasztikus kilátással az Akropoliszra. Szép a gyűjteménye, bár sajnos számos, az Akropoliszról származó műtárgy a British Múzeumban látható. Az épület maga egy feltárt ókori településrészlet felett (!!) található úgy, hogy az épület pilléreken áll, amely alatt láthatóak az ókori házak, utak. Utóbbit 2019 óta lehet jelen állapotában látogatni.
Másik kedvencem az Ancient Agora (piactér, üzleti központ) volt. Két agora van Athénban, az egyik a görög (Ancient), a másik a római. Utóbbi kevésbé lenyűgöző, és kisebb is. A görög viszonylag nagy területen helyezkedik el, mindenhol az ősi épületek maradványai olajfákkal, szép növényzettel körítve, igazán alkalmas a pihenésre is, eszméletlen hangulata van. Itt található a legépebb állapotban maradt ókori görög templom, Héphaistos temploma (évszázadokig keresztény templomként működött, ezért annyira ép), valamint az Attalos sztoa nevű oszlopcsarnok, amely múzeumként és régészek munkahelyeként működik. Ebben az épületben írták alá 2003-ban az uniós csatlakozási szerződést a 2004-ben csatlakozott államok, köztük hazánk is. Szerintem gyönyörű építmény. 10 percre volt a szállásunk, és hétfőn egy olyan étteremben vacsoráztunk, ahonnan láthattuk az épületet és felette az Akropoliszt.
Kihagyhatatlan volt még az 1896-os első újkori olimpiára márványból épített stadion, amely még ma is működik. A 2004-es olimpia idején is rendeztek itt versenyeket. A helyén az ókorban szintén stadion állt. A legfontosabb látnivalók gyalog bejárhatók.
A világörökség részét képező bizánci Meteora-kolostorok majdnem öt óra vonattal Athéntól, korai felkeléssel, késői hazaérkezéssel, így aztán igazán meggondolandó program, de belevágtam, és nem bántam meg. Mindenesetre biztos, ami biztos alapon az első osztályra vettem jegyet, a fülkében csak ketten utaztunk egy kínai születésű atlantai lánnyal, akivel jókat csevegtünk, akarom mondani, többnyire ő beszélt, de attól még működött valahogy a kommunikáció, nagyon lelkes volt
Görögország nagyjából középső részén Kalambaka városánál láthatóak ezek a különleges sziklaképződmények, amelyeken az alig megközelíthető kolostorok találhatóak. 24 van belőlük, de már csak 5-öt használnak a szerzetesek. A kolostorok a 14. század óta léteznek, azóta felújították, bővítették őket, és bár látogathatóak, ugyanazt a célt szolgálják, mint mindig. Az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam. A lenti képen látható kolostorban simán elélnék évekig, ha megdobnának néhány száz jó könyvvel és internetkapcsolattal bíró számítógéppel Készítettek itt fotókat a Trónok harcához is - forgatni nem lehetett -, amelyeket a sorozathoz felhasználtak, de az 1981-es James Bond-film, a Szigorúan bizalmas fináléját sikerült a Szentháromság-kolostornál forgatni.
Az időjárással szerencsénk volt, mert velünk együtt érkezett némi hidegfront, szombatra lehűlt 31 fokra, és csak fokozatosan melegedett vissza, itthon kb. ugyanolyan meleg fogadott szerdán, mint ami ott volt. Kint nem kellett maszkot viselni, de bent igen. A vonatokon, reptéren elvileg csak minden második széket lehetett volna használni, de a többséget ez nem érdekelte, a távolságtartás is nehézkesen működött. Időnként úgy tűnt, hogy elég sok a turista Athénban, de jobban felmérve látszott az, hogy ez nem egy normális szezon. Jó, hogy most voltam ott, nem pedig egy normális nyári szezonban. Vicces történet, hogy a metróban segítséget kért angolul egy fiatal lány, akinek tudtam segíteni, bár magam is először vettem metrójegyet Mondjuk én előre megnéztem a tömegközlekedési társaság honlapját idehaza. Még egy bosszantó apróság: a metrójegyeken nincs rajta, hogy milyen típusú, vagy hogy mennyibe kerül, így aztán a 90 perces városi és a reptérre érvényes jegyek összekeverhetőek, nincs rajtuk megkülönböztető jelzés. Július 2-án indultam, előző nap le tudtam tölteni az uniós igazolást a Covid elleni oltásról, szóval nem volt fennakadás, de azért még jó időben gondoskodtam angol nyelvű igazolásról is. Azért az unióst biztonságosabbnak éreztem. Leszálláskor mindkét reptéren megnézték az igazolásokat, de nem estek túlzásokba. Görögország előírt egy kötelező regisztrációt is.
Összességében a sok hasonló apróbb és nagyobb élmény birtokában remek út volt. Aki szeret utazni, annak legalább egyszer érdemes elmennie.
