MissKarrde

Pár napja végeztem A titánok bukásával, és most írok róla pár gondolatot. Agyaltam egy ideig azon, hogy mit is írjak, vagy inkább miről mennyit. Mennyire húzzam le, mennyire szépítsem, de sajnos nekem egy kicsit csalódás volt a könyv. A téma remek, nagyon sok lehetőség volt (van is még) benne, hogy izgalmas regény kerekedjen belőle, de sajnos Follettnek valahogy nem sikerült igazán jó regényt kanyarítania köré. Szerintem leginkább a regény hiányzik belőle. Időszakunk az első világháború és környéke. Cselekményünk több szálon fut. Vannak több szálon futó regények, de ennél inkább úgy érzem, mintha több regényünk lenne egy könyvben, amelyek alig-alig kapcsolódnak egymáshoz az időszakot kivéve. És azt, hogy némely karakterek a regény különböző pontjain összefutnak, majd szétválnak. Központi témánk van, de széttöredezett, központi főhősünk viszont egyáltalán nincs. Minden szálnak megvannak a maga főhősei és mellékkarakterei, de nincs, aki kiemelkedne közülük, és összeforrasztaná egy egységes történetté a regény. Az az érzésem, hogy kisregény-gyűjteményként sokkal inkább működne ez a könyv, mint így. A karakterei sokszor sablonosak, számtalan más történetből köszönnek vissza, néha papírmasé figuráknak is tűnnek olvasás közben. A párosok túlfűtött szexualitással körítve hamar összejönnek, szokás szerint a kevesebb több lett volna. Valahogy majdnem mindenki végzetesen lesz szerelmes (az amerikai fickó többször is), egy regényen belül pedig ennyi sekélyes szirupot olvasni sok. De a legnagyobb baj, hogy a szereplőkért nem lehet igazán izgulni, ez alól talán csak Billy a kivétel, érte azért szorítottam, bár valamennyire tetszett a Maud-Walter párosítás is, és A szereplők többségét a könyv elején egy összejövetelen ismerjük meg. Ez is amolyan erőszakolt cselekmény, hogy legyen egy kiindulópont, ahol megismerjük a karaktereket és az alapszituációt egy kalap alatt. Persze szereplőink egy része nagyköveti munkatárs csak azért, hogy legyen okuk pl. németként Angliában tartózkodni, így együtt gyorsan mindet megismerjük, kivéve az oroszokat. Ami még zavaró, hogy a cselekményeket (főleg háborúsakat) írónk csak sorolja tényszerűen egymás után, sokszor semmi regényszerű nincs benne. Ez és ez így volt, kész. Sokkal inkább tűnik úgy, mintha egy picivel olvasmányosabb töri könyvet fognék a kezemben. Ami pozitívum, hogy nem áll egyik oldal mellé sem. Nem ítéli el a németeket, stb. (mint ahogy ez esetben nem is lehet). Tárgyilagosan leírja, hogyan történtek az események, de nem tör pálcát. Igazából az tűnik ki, hogy fél (inkább egész) Európa akarta ezt a háborút, a kérdés csak az volt, ki kezdi el. A fennálló világrend már nem tudott megfelelően működni, így kellett valami, ami kizökkent belőle, de ez már túlmutat a témánkon, erről inkább más helyen lehetne diskurálni (persze miután az ember elolvasott némi szakirodalmat ). Ami még tetszett, hogy a végén megemlíti a sörpuccsot és Keynes nevét. Ez már előremutat a következő részhez, hiszen a témát tekintve inkább odavalóak. Szegény Keynes csak fél oldalt kap, de legalább kap említést. Nekem azért is volt jó érzés olvasni a nevét, mert a suliban a választott tárgyam a gazdtöri volt, és pont Keynes volt az egyik vizsgakérdés Egyébként a gazdtöris tanultak sok helyen visszaköszönnek a regényben. No, kicsit lehúzós lett az írásom, de én egy regényesebben megírt történetre számítottam inkább. Utána elkezdtem olvasni a Bane-könyvet, na az már regényszerűbb Bármi is a témája. Azt hiszem, Follett vagy túl nagy munkába vágta a fejszéjét, és nem sikerült, vagy egyszerűen nem tud A katedrális-szinten írni, és utóbbi könyve igazából csak a véletlennek köszönhető, hogy annyira jól sikerült. Attól függetlenül kíváncsi vagyok a szereplők és gyerekeik további sorsára, de hogy elolvasnék-e még egy könyvet csak azért, hogy tudjam, mi lesz velük, azt nem tudom.

Szeretem ezt a játékot, bár néha változik a leírás, szóval több helyről lehet összerakni a szabályokat. Szerintem a neten meg lehet találni ezt-azt róla http://starwars.wikia.com/wiki/Sabacc Ebből kéne valahogy szépen magyarul összehozni a tudnivalókat

Boldog születésnapot Barátnőmmel terveztük már, hogy elmegyünk Prágába, de ahogy haladunk, az államvizsga utánra marad (mert akkor már végképp megérdemeljük)

Örülök, hogy tetszett a film, a főszereplő páros együtt remekel

Igaz Jól hangzik így Szóval helyszín: Katica, időpont: márc. 12, aki amikor jönni-menni tud

Nem biztos, hogy mindenki ott tud lenni szinte egész nap (sőt, biztosan nem), szóval így elég fura lesz

Már majdnem 80? Hihetetlen, telik ám a idő. Boldog születésnapot neki

A 3 óra csak egy ötlet, én 4-nél előbb nem érek oda, mert 3 után van vége az órámnak, de ennyire késői időpontot már nem szerettem volna javasolni. Majd csatlakozunk a többiekhez

Jó volt a mai House is

Jó kép

Csak jobb lenne a márc. 12. délután. Kb. 3 felé kezdődő és estébe hajló tali lenne. Úgyis hosszú hétvége lesz, utána 3 napig még otthon vagyunk, nem hiszem, hogy nagy gond lenne bárkinek egy délutáni-esti tali. Ez legalább közelebb van, egy hónap, és akkor nekem sem kell megint felmennem Pestre ebben a zűrös két hónapos időszakban.

Pedig úgy néz ki, hogy nem ő fogja kapni, pedig valóban remekel. Érdekes, hogy az origosok is inkább neki adnák (idén egyébiránt a színészi mezőnyök nagyon erősek) Az eredeti fickónak valóban minden tisztelet kijár

A párbeszédekkel összességében volt jó Egy játszma magában nem elég, az mindig csak a körítés, annak viszont első osztályú Sajnos hétvégén suli, így a héten nem érek a végére, de szerintem jövő héten mindenképpen végig olvasom.

A Bane-könyv eleje tetszik, ugyanis nagyon szoktam díjazni a remek szabakk-játszmákat

Sok sikert

Szintén

A mi főnökünk tudna adni, az nem akar, de ez elég kényes téma, meg aztán valóban elég összetett a bérkérdés Magyarországon. Azon túl, hogy mennyire kevés.

Castle

Ez elég gyakran előfordul mostanában Vagy régebben is így volt, csak nem tűnt fel

Sajnos ez csak az érem egyik oldala. A drasztikus béremelés sem csak pozitív gazdasági változásokat idéz elő És mindezt úgy írom, hogy nekem is ** a fizetésem, és nem tudok mozdulni sehova az életben emiatt

Nyugodjon békében

Attól függ, melyik gyártó termékéről beszélünk Így van, csak nem tudom, ezt miért nem tudják belátni. Felülről irányított vevő terelgetéssel amúgy sem lehet célt érni.

Baromi jó volt a múlt heti Castle. Bár a humor most nem játszott olyan erős szerepet, mint szokott, de a téma meg is kívánta, hogy hanyagolják. Várható volt, hogy egyszer előjönnek vele.

Hiába tud valamit az ember, ha nem talál hozzá megbízót, többnyire ezzel van a probléma A többit meg valóban meg lehet tenni

Obi1, majdnem mindent megnéztem én is már, a Fekete hattyút csak azért nem, mivel azt az egyet moziban nézem, majd ha adják Némelyikhez pár megjegyzés (bár néhányról már írtam az elmúlt 1-2 hétben): The fighter (erről még úgysem írtam): nagyon jó film volt, tetszett, és revideáltam azon állításomat, hogy Wahlberg rossz színész Itt nem az, de tény, hogy a többiek viszik a pálmát. Vagy mondjuk úgy, hogy az egész színészi gárda jó. Inception: végre valaki más is kritizálja egy picit rajtam kívül Nekem is jobban bejönnek Nolan más filmjei, személyes kedvencem a Prestige, pedig a moziban még annyira nem is voltam elájulva tőle. The king's speech-re már én is írtam, hogy újra nézem, mert a készítők leraktak az asztalra egy olyan filmet, amit igazán jó nézni. Remekül összerakott, és nem igazán találok rajta kifogásolnivalót. Színészi gárda number1. 127 hours: nálam pont az ellenkezője volt, állandóan az órát néztem, hogy még csak öt perc telt el az amúgy sem hosszú filmből. De hát ízlések és... True grit:... azért így is jó volt, nekem is ez a véleményem, ehhez nem lehet mit hozzáfűzni. Winter's bone: én végigkínlódtam, bár néha 1-2 percet tekertem, hogy gyorsabban a végére érjek Azt hiszem, senkinek nem csináltunk kedvet hozzá. A Fekete hattyúig nálam a The king's speech vezet, majd utána megírom, melyiknek adnám a díjat. Úgysem az fog nyerni, amelyiket én szeretném, de sebaj