Lentiek alapján szerencsém volt a magyar tanáraimmal, mert ezt ők nem olvastatták el velünk. Mikor húginak kellett, csak pislogtam nagy szemekkel. Azért az órán átbeszéltük, de nem volt kötelező.
Egyébként meg otthon engem nem ültettek le egy könyv elé sem, nem volt kényszer, szabadon döntöttem az elolvasásukról. Nálam az emlegetett ECS volt a döntő, örültem a saját könyvnek, így meg sem fordult a fejemben, hogy ne olvassam el, és mivel tetszett is, így minden kötelező megért egy próbát utána. Az más kérdés, hogy volt, ami nem tetszett. Ja, és középsuliban csak fele mennyiséget kért a tanárunk, mint a többi osztály tanárai, még itt is szerencsénk volt, arról nem is beszélve, hogy egyik tanárunk sem íratott olvasónaplót Sem általánosban, sem középsuliban Egyszer fogtam csak olvasónaplónak: a húgom részére. Ő utált olvasni (ma sem bukik rá a könyvekre), neki kész kín volt minden kötelező, de hősiesen legyűrte őket, mert kellett. Egy kivétel volt (persze valójában nem én írtam ténylegesen): A nyomorultak, mert az oldalak számától megrettent. Szóval kihoztam a könyvet a könyvtárból, és uccu. Lapoztam fejezetenként, meséltem, diktáltam, ő meg közben írta az olvasónaplót A röhej, hogy nekünk nem is volt ez a könyv (sem) kötelező, csak önszorgalomból olvastam el. Vélemény: megérte feláldozni a húsvéti szünetet rá, viszont a 16-17 évesek nagy többségének nem való, csak hát irodalomórán pont akkor érünk oda.