Túl vagyok mozizáson
Mind a Parfüm, mint a Prestige kiválóak voltak, nagyon tetszettek, kell még belőlük nézés
Parfüm:
Merészség volt egy ismeretlen színészt választani a főszerepre, de telitalálat lett, Ben W. remekel a szerepben, egyszerűen lenyügöző, de a többiek is nagyon jól játszottak. Képek első osztályúak, a zene is remek volt, a film meg nagyon fájdalmas és sötét. Most nem arra gondolok, hogy a gyilkosságok, miegymás miatt komor, hanem JBG személyisége miatt. Adva van egy fiú, akinek van egy zseniális képessége, ezért kilóg mindenki más közül, és borzasztó magányra van kárhoztatva. Aztán ez az ember, aki számára a szagok a legfontosabbak, mindent illatokkal ír le, fejez ki (vagy hogy is írjam ezt le), rádöbben, hogy neki nincs szaga, vagyis az ő fogalmai szerint mások számára nem létezik. Bár a valóságban is fontos egy ember szaga, mert tudat alatt hatunk vele egy másra, na de ezt lehet, hogy rosszul tudom. Meg akarja találni a tökéletes illatot, de ez már túlmegy azon, hogy megőrizzen egy illatot az örökkévalóságnak. Önmagára akarja felhívni a figyelmet, hogy legyen valaki mások szemében. És igazából nem is kéne gyilkolnia érte, csak hát melyik csaj hagyná, hogy így cseszegessék a testét. A film vége tényleg bevállalós, ahogy már írtátok.
Spoiler! --Kattints a megjelenítéshez--
Hihetetlen egy vége volt. Szegény szerencsétlen "főhősünk" ott áll a tömeg imádata közepette, azt hiszi, hogy megkapta, amit akart, de akkor az ölelkező párokat látva bekattan neki az az első lány. Annál a véletlen gyilkosságnál kárhozott el valójában, de ennek a kezdetnek a képei ébresztik rá, hogy igazából nem is azt akarta, amit kapott. Döbbenetes, ahogy elkezd könnyezni. Dícsőség helyett szeretet az, amire valójában vágyott, csak valamiféle fogalmi zavarban szenvedett szegényke Én így látom. És végül elég extrém módon öngyilkolja meg magát, de hozzá illik, ha lehet ezt mondani. Egy pillanatra felmerült bennem, ahogy ment Párizs felé, hogy visszamegy a barlangjába, de aztán elvetettem, mert nem találtam értelmét.Egyébként meg a történet pont olyan legenda, amit a filmben Baldini mesél az egyiptomi síros illatról.