A napokban volt szó (azt hiszem, nem itt, hanem másik topikban, vagy itt is, de inkább ide illik a téma) a Titanicról.
Idéznék hozzá egy kis eszmefuttatást William Goldman forgatókönyírő Mit is hazudtam című könyvéből:
?Hiiihhhetetlen mennyiségű baromságot olvashattok össze a sajtóban és hallhattok a tévében arról, hogy valami mitől lesz siker vagy bukás. A Titanic ilyen-meg-olyan volt, azért lett belőle az, ami. A jövő hírnöke (The Postman) emilyen-meg-amolyan volt, abból meg azért lett az, ami. A fiatal szerelmeseket a nagy hajón mindenki látni akarta. Kevin Costnert, mint az apokalipszis lovaspostását meg senki nem akarta látni.
Ez mind igaz, de csak miután bemutatták.
Együtt voltam valahol a Titanic-ban érdekelt egyik stúdió valamelyik legnagyobb fejesével, és ez az ember a következőt mondta nekem- miközben drukkolt rettenetesen (figyelem, a bemutató hetében vagyunk !)- : ?Ha behoz százmilliót, már jók vagyunk?. És ez egy kifejezetten okos fickó. Végigülte az elővetítéseket, és csorgott a hátán a veríték, amikor az értékeléseket megkapta. Látta és hallotta a közönség reakcióit?.
?. és halvány segédfogalma sem volt, mit hoz a jövő.
Tessék, elmondom, mi a nagy büdös igazság Titanic-ügyben: az emberek meg akarták nézni.
És most elmondom, mi a nagy büdös igazság A jövő hírnöke ügyében: az emberek nem akarták megnézni.
Minden más csak mítosz. ?
Azt hiszem, nem kell hozzá bő magyarázat.
Fenti könyv egyébként úgy általában a filmezésről szól, tele jó szövegekkel és sztorikkal. Nekem nagyon tetszett, de van benne két és fél oldal, amit csak azért nem tépek ki és dobok ki a kukába, mert könyveket nem rongálok. A folytatásokkal kapcsolatban írja meg a fickó a véleményét, és minden jobb érzésű SW rajongó kést, sőt inkább fénykardot képzel a pasas hátába ezért (attól függetlenül, hogy az övé is csak egy vélemény, mint bárki másé).