yodamester

Nincs ezzel probléma. A stílusbeli különbségek már a trailerekben is átjöttek - írtam ezt lentebb is, csak biztos átsiklottál felette. A filmeket nem nézem meg - lentebb olvasható az oka, hogy miért nem vagyok kiváncsi rájuk. Az egész onnan indult el, hogy ezt megindokoltam. Nekem a problémám az, hogy megcáfolt állításaidra csak úgy tudsz reagálni, hogy "nem láttad a filmeket, maradj csendben". Ez elég gyenge szvsz.

Nem is vitatkozom senki izlésével sem, aki szereti, annak hajrá. Én csak azt indokoltam meg, hogy miért taszít engem alapból a sorozat - az inkonzisztencia miatt. Erre mondtátok, hogy de nem inkonzisztens, én viszont tényekkel alátámasztottam, hogy de igen, az. A szinészcserét akkor hagyjuk, de mi van a többivel? És éppen ezek miatt lesz az, hogy amint elül a hisztéria, szépen lassan elfelejtik ezeket a filmeket. A SW és a LOTR már most filmtörténelem. A HP aligha lesz az.

Ja, ehhez még valami... Nyilván a történeti, hangulati egységet Rowling tudja garantálni, hiszen ezek az elemek ott vannak a könyvekben. De a személyi (példa: lásd lentebb) illetve főleg a stilisztikai konzisztenciára nincs befolyása, márcsak azért sem, mert nincs szakmai kompetenciája - ő író, nem filmes.

Ezzel szemben pár adalék még HP I. Original Music by John Williams Cinematography by John Seale Film Editing by Richard Francis-Bruce HP II. Original Music by William Ross, John Williams Cinematography by Roger Pratt Film Editing by Peter Honess HP III. Original Music by John Williams Cinematography by Michael Seresin Film Editing by Steven Weisberg HP IV. Original Music by Patrick Doyle Cinematography by Roger Pratt Film Editing by Mick Audsley HP V. Original Music by Nicholas Hooper Cinematography by Slawomir Idziak Film Editing by Mark Day Csak példaként, alátámasztva az állításaimat. És a zene, a fényképezés és a vágás döntő fontosságúak abban, hogy milyen lesz a végeredmény (ha már a rendezők cserélődése nem elég).

Nem értek egyet. Rowling befolyásáról a filmeket illetően ne legyenek illúzióid: ő az elején Terry Gilliamet szerette volna rendezőnek, de a stúdió nemet mondott, mert -szerintük- akkor kevésbé tudták volna a gyerekek számára eladhatóvá tenni a filmet. Ebből kiindulva nem kell hozzá sok fantázia, hogy belássuk: alighanem ugyanígy működött a rendszer minden filmmel kapcsolatos komoly döntéssel kapcsolatban: ha a stúdió úgy itélte meg, hogy gyengíti az esélyeit az eladhatóság terén, dobták a kukába... A Star Wars pedig rossz példa: rendezők ugyan cserélődnek, de végig ott volt Lucas, és tudjuk, hogy a döntő szó mindig az övé volt, és az ő rajongását a saját univerzuma iránt talán nem kérdőjelezi meg itt senki. Egy ilyen embert mondjál a HP filmek mögött, mert én egyről sem tudok.

Viszont ebből következik, hogy egyik rendezőnek sem igazán szívügye a film. Tudják, hogy csak egy filmre szerződtetik őket - és itt a fő különbség, mert a rendező nem rajongásból akarja megcsinálni a filme(ke)t, hanem a stúdió kéri fel rá. Neki ez nem a szívügye, csak egy meló, hogy aztán a pénzből megcsinálhassa a neki fontos filmeket. Az egész mögött nem az a motiváció, hogy egy rendező rajong az alapanyagért és filmre akarja vinni, hanem az, hogy a stúdió gyorsan pénzre akarja váltani a könyv népszerűségét, és ők nem törődnek azzal, hogy mennyire lesz időtálló és konzisztens a sorozat, mint egész. A rendező személye mellett mintha cserélődött volna a zeneszerző, illetve mintha szinészek is cserélődtek volna (egy biztosan). Szerintem mire a végére érnek a sorozatnak, egy komplett katyvasz lesz. Amit pedig az elején írtál: ha ennyire hangsúlyos az, hogy melyik gyerekszinész hogy öregedik, akkor is lehetne ezt profibban csinálni... Csak azt tudom mondani, hogy példát kellene venni a Gyűrűk Uráról, ahol gondos tervezés után kezdtek csak el forgatni, elkerülve az inkonzisztenciákat. A HP ezzel szemben ilyen: "csináljuk meg gyorsan az első filmet, most népszerű a könyv, aztán a többi filmmel majd lesz valahogy".

Kezdenek beszállingózni az első kritikák a Casino Royale-ról. Jó lenne már egy tényleg jó filmet látni idén moziban... Remélem ez lesz az. Eddig úgy tűnik, hogy igazi szőrőstökű kémfilm lesz

Nem olvastam egyet sem belőlük... Ahhoz először rá kellene kattannom, hogy könyvet vegyek a kezembe A tömeghisztéria engem nem zavar annyira, nem zavart az SW-nél és a Gyűrűnél sem. Nekem az az egyik problémám, hogy a trailerek alapján elsősorban gyerekfilmnek tűnnek ezek. Zavar, hogy gyerekszinészek vannak a főszerepben, valamint nagyon zavar a trailereken is keresztülütő inkonzisztencia - azaz, hogy szinte mindegyik filmet más produkciós csapat készíti, illetve az, hogy mindegyik film másképp néz ki, mint az előző - így nem lehet egységes sorozatot csinálni... Nekem kapkodós, kaotikus próbálkozásnak tűnnek ezek a filmek, amiket csak azért csináltat meg a stúdió minél hamarabb, hogy kihasználja a könyvek népszerűségét... Nincs az egész mögött egy olyan rendező, aki rajongással, odaadással törődne ezekkel a filmekkel, mint ahogy a Star Wars mögött volt egy Lucas, vagy a Gyűrű filmek mögött volt egy Peter Jackson. Az egészen csak a pénz szagát érzem, a rajongást nem. És ez a mesterséges érzete a dolognak az, ami engem taszít. Persze ki kell hangsúlyoznom, hogy ez a filmekre vonatkozik, nem a könyvekre.

Én mindegyiknél csak a trailerekig jutottam... Van valami számomra rendkívül idegesítő ebben a sorozatban.

HP? No thanks

Én nem bírom túlságosan az álmodót, de a Volver nagyon aranyosra sikeredett, úgyhogy azt ajánlom

Elhunyt Jack Palance. http://index.hu/kultur/khirek/?main&287497 RIP.

Nekem egyforma a kettő. Közömbös

Egyetértek. Nálam ez a TV-ben sem nézem meg kategória (bár igaz, hogy nem nézek TV-t)

Persze. Amúgy nem lesz itt hiba, zabálni fogják

Hát, eléggé olyan ez a spidey mint az eddigiek... Semmi különös. Nem tud lázba hozni...

The Departed Nahát. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen érzésekkel fogok kijönni a moziból. Nagyon vártam ezt a filmet, talán az év legjobban várt filmje volt számomra - ami, tekintve, hogy Scorsese egyike kedvenc rendezőimnek, nem meglepő. Az általános vélemény a filmről az, hogy ez Scorsese legjobb munkája a Nagymenők óta, és az, hogy jót tett neki, hogy visszatért a gengszterfilmek világához, ami tulajdonképpen számára hazai pályának tekinthető. Minden adott volt tehát egy remek filmhez, azonban a moziból kifelé jövet semmi másra nem tudtam gondolni, mint hogy miért okozott nekem ekkora csalódást? Ne értsetek félre, a film nem rossz, sőt, jó, de nem Scorsese remekműveit haszálva etalonnak. Ez sajnos nem mestermunka. Nem említhető egy napon a Taxisofőr-Dühöngő Bika-Nagymenő hármassal. A hollywoodi filmáradat közepén szép helyet foglalhat el, de a legnagyobbak közé sajnos nem tud nálam bekerülni. Eleve a stílussal is problémáim voltak. Itt egy film, ami mintha nem tudná eldönteni, hogy elsősorban bűnügyi thriller vagy szőröstökű gengszterfilm szeretne lenni? Gyanítom, hogy a forgatókönyv a thrillerek stílusában írodott (és itt kell megemlíteni, hogy az eredeti, a Szigorúan Piszkos Ügyek is bűnügyi thriller volt), és azt is, hogy Scorsese keze van abban a dologban, hogy egy ilyen alapanyagot megpróbált elnyomni a gengszterfilmek világa felé. Érdekes ötlet, de sajnos nem működik... Emellett végig hiányzott nekem a tipikus Scorsesés kamerakezelés (azaz, hogy a kamera szinte sosem áll meg, mindig mozgásban van), és összességében a film zenéivel is elégedetlen voltam (mindenki a Nagymenőket és a Casinót emlegeti, nos, ott sokkal jellegzetesebben Scorsesés a zenehasználat). Ezen stíluselemek hiányai egy Scorsese filmnél nagy érvágásnak számítanak, hiszen a film stílusa egy-két jól eltalált jelenettől (mert azért van pár) eltekintve nem ismerhető fel... Sok helyen olyan a film, mintha bármelyik hollywoodi rendező megcsinálhatta volna, és ezzel el is érkeztem egy másik nagy "hibához", hogy az én izlésemnek néhány helyen túl hollywoodi volt... Nehéz ezt pontosan megfogalmazni, de ez volt az érzésem. Tudnék még írni a filmről, de úgy érzem felesleges. Nekem ez amellett is csalódás volt, hogy nem rossz film. És azt sem hittem volna, hogy a Szigorúan Piszkos Ügyeket jobb filmnek fogom tartani. Pedig most jobbnak tartom. Ez csak 7/10.

Úgy-úgy. A Chelsea számomra a sport megcsúfolása. És az a legzavaróbb, hogy nem csak Mourinho a nagyképű bunkó, hanem a klubon belül szinte mindenki ezt az image-t sugározza. Abramovich a pofátlan átigazolási politikájával, a játékosok pedig a pályán mutatott példátlanul arrogáns hozzáállásukkal. Na és persze általában eredményesek is, de azt már jóindulattal sem lehetne rájuk mondani, hogy futballt játszanak, mert ez nem az. Szögletes, darabos csapat a Chelsea, amelyik nagy taktikai fegyelemmel és izomerővel győzi le az ellenfeleit, de szép futballt szinte soha nem látni tőlük. Az azért tetszik, hogy még nem tudták megnyerni a BL-t, remélem nem is fogják soha... Bárki, csak ne ők.

A Chelsea-t illetően egyetértek... Gusztustalan egy csapat. Végletekig ellenszenves.

Ja, persze, mozis műsor lesz az is. Mondjuk engem annyira nem vonz, mint a lentebb említett kettő, de azért érdekel

A Miami Vice legalább helyenként jól néz ki. A SD helyenként sem... Egyébként meg tessék az észrevételekkel vitatkozni, nem a pontszámokba belekötni. Mert ugye az a legkönnyebb, még megmagyarázni sem kell... Hajjaj.

A Scanner Darkly Philip K. Dick irásából készült, nem éppen hagyományos, de mégiscsak az animációs filmek kategóriájába sorolható, nyomasztó sci-fi dráma. Nekem nagyon sok problémám volt ezzel a filmmel. Először is, a technológia: tudom, hogy a scramble suit nehezen lett volna megvalósítható hagyományos eszközökkel, de ezen kívül semmit sem láttam, ami indokolta volna a rotoscoping használatát. A legtöbb helyen igazi szinészek játszanak, valós helyszíneken zajlik az esemény, a rotoscoping pedig csak zavaró tényező volt - legalábbis számomra. Ráadásul a rotoscoping ellenére a film vizuálisan nagyon sótlanra sikeredett, ami egy sci-finél nem nagy előny. Ennyit a vizuálokról. A sztorit nem ismertem korábban, de így sem volt túl érdekfeszítő - láttunk már hasonlót, nem is egyet. Drogfüggőség, paranoia, lojalitás - többek között ezeket a témákat érintik a filmben, de nem túl eredeti módon. Sok helyen már-már úgy tűnhet, hogy az ember drogellenes propagandafilmet néz, ami lehet, hogy egyeseknek tetszik, de én nem ezért nézek filmeket... Azt hiszem, hogy e tekintetben elfoglalhatja helyét a Requiem for a Dream mellett. Összegezve: zavaró vizuálok, unalmas sztori, elhibázott tempó. 3/10 Miami Vice Michael Mann a Collateral után újabb bűnügyi filmmel rukkolt ki, a Miami Vice moziváltozatával. A film szinte csak a címében hasonlít a sorozatra - ami önmagában dicséretes. Tehát elviekben minden adott volt egy jó, dögös akciómozihoz, azonban a végeredmény valahogy mégis felemás lett. Először is, nincs forgatókönyv. Ha pedig volt, akkor olyan mélyre ásták el, amennyire lehetséges. Másodszor, a két főszereplő castingja elhibázott: Colin Farrell és Jamie Foxx rettenetes párost alkot, semmi összhang nincs közöttük, inkább csak műanyag keménykedésre futja az erejükből. Aztán: gagyi szexjelenetek tömege... Azért persze akadnak pozitívumok is: a hangulat például első osztályú, az éjszakai HD kamerás látványok is a helyükön vannak (nappali felvételeknél a HD még mindig fos), az akciók pedig eléggé realisztikusra sikeredtek... De összességében elég felejthető a végeredmény. 5/10

Na, én is feldobok pár véleményt egy-két filmről, amit az utóbbi időben sikerült megnéznem. Tideland Terry Gilliam másik 2005-ös filmje (az egyik a Brothers Grimm volt), ami valami okból még mindig nem jutott el hozzánk - persze a leleményesebbek azért fellelhették már innen-onnan. Maga a film egy elég érdekes darab, főleg ha összevetjük az abszolút kommersz vonalat képviselő Grimmekkel. A Tideland ugyanis a Fear and Loathing in Las Vegas mellett a leginkább kompromisszummentes Gilliam film idáig - és aki ismeri a rendező munkásságát, azt tudja, hogy ez nagy szó. A történetet végig a kis Joiza-Rose szemszögéből látjuk, first personban tudhatjuk meg, hogy miként éli meg a felnőtt szemmel eléggé ijesztő eseményeket, amik körülveszik. Az egész filmet jellemzi egyfajta álomszerű megközelítés, sokszor nehéz elválasztani a Joiza-Rose fantáziálásait a valóságtól - de ez így van rendjén, mert ez a film nézőpontjából adódik. A főszereplő kiscsaj, Jodelle Ferland csodálatosan játszik, ő húzza a filmet, a többiekről nem vagyok ilyen jó véleménnyel, de azért megállták a helyüket. Bár az is igaz, hogy Jeff Bridges szerepét például pofátlanul leredukálták a film második felében - viszont amíg látjuk, zseniális... Na, de azért nem minden fenékig tejfel: a zseniális pillanatok mellett azért vannak itt hibák is. Nem túl sok, de ahhoz épp elég, hogy a Tideland-et még véletlenül se lehessen mestermunkának nevezni. Összességében: az óriási csalódást keltő Grimmek után jó látni, hogy Gilliam kezdi összeszedni magát. Még nem a régi, de közelít. 7/10 La Moustache (A Bajusz) Nem nagyon ismerem a francia függetlenfilmes vonalat, erről a filmről is csak véletlenül szereztem tudomást - viszont az alapsztorija olyan érdekesen hangzott, hogy úgy éreztem, meg kell néznem... A történet szerint Marc nagy nehezen rászánja magát, hogy levágja a bajuszát - azonban amikor megteszi, megdöbbenve tapasztalja, hogy sem a felesége, sem a kollégái nem veszik észre az egyébként eléggé feltűnő változást. Összeesküvés, vagy egyszerűen kezd megőrülni? - A film ezekre a kérdésekre összpontosít, a középpontban egy fáradt párkapcsolat hidegségével. Azonban, ha valaki konkrét válaszokat akar a kérdésekre, az ne nézze meg a filmet, mert ezekkel nem tud szolgálni. Ez sokkal inkább egy állapot érzékeltetése, ahol a narratíva és a filmes megoldások arra szolgálnak, hogy a nézőre átragadjon Marc zavarodottsága, elszigeteltsége - és ezt a film sikerrel teljesíti. Ez minden elemében kisérleti film, de az elsőrangú szinészi játék, a szép fényképezés és Philip Glass feledhetetlen zenéje által számomra klasszikus magasságokba emelkedik. A "La Moustache" eddig nálam az év filmje, de szigorúan csak kisérletező kedvűeknek ajánlom. 10/10

Igen, a Prestige szintén ez a "nem nézném meg másképp" kategória nálam is. Január 4-én különösen jó lesz egy ilyen filmmel köszönteni az újévet

Na, ezt most jó volt olvasni Én még mindig nem láttam, képtelen vagyok rávenni magam arra, hogy ne moziban lássan először