yodamester

Hm, not baaad, not baaad

Hát, a Tűzvirágok egészen más film, az biztos A Zatoichiben nekem az tetszik, hogy valahogy nagyon modern, közérthető, természetes módon tálal egy rakás aranyos és cool samurai-filmes elemet egybemixelve Egy nagyon modern, de hagyománytisztelő szamurájfilm a Zatoichi És Tadanobu Asano állati a testőr szerepében

Én kiskoromban nagyon rá voltam indulva a képregényekre... Aztán vhogy elmaradtak az életemből Egyébként, ha érdemes lenne olyan filmkategóriáról beszélni, hogy "képregény-adaptáció", akkor a Sin City szerintem verhetetlen... A képregényes feeling egyedül ebben az igazi. A "többiek" pedig csak képregények filmváltozatai (A B.B.-t még nem láttam, de az olvasottak alapján ez is az utóbbi kategória lehet, de persze nagyon profin kivitelezve (na és persze a Memento után lehet bízni Nolanban ). A Burtonos Batmenek közül nekem a második valahogy nagyon nem jött be. Az első az rendben van (főleg Nicholson papa )!

Nekem meg az olyan szempontból kivétel, hogy pont az nem tetszik

Animációs film, akárcsak a Corpse Bride. Az eredeti címe "The Nightmare Before Christmas".

Hát, Burton szerintem egy igazi nagy filmes mesélő. A filmjei általában több korosztálynak szólnak, legalábbis szerintem nem kifejezetten gyerekfilmek. A fazon vizuális fantáziája pedig minimum elképesztő Engem meg ez nem bír berántani...

"Kétszer olyan jó rendező lettem, amióta utoljára találkoztunk!" (George Lucas ) Egy kis személyes élménybeszámolóval kezdeném, mielőtt rátérnék a filmre. Amikor tavaly kijött a teaser trailer a filmről, azt találtam írni, hogy május 19. nem dátum többé számomra... Azóta sok minden megváltozott, az igazi trailer már sokkal jobb képet mutatott a filmről számomra, visszakerült a SW a hétköznapjaimba, ám mégis igazam lett. A sors szeszélye folytán ugyanis 19-én nem néztem meg a filmet, csak pár nappal később... Ám megérte várni. Az élmény, hogy Wallatossal először látjuk életünk utolsó SW mozifilmjét, azt hiszem életem végéig velem marad. Mindkettőnket földhöz vágott, amit ott tapasztaltunk. Lucas papa akkora csapást mért ránk, hogy alig tértünk magunkhoz a film után, majd beláttuk, hogy úgysem tudjuk megfejteni egy nézés után, ezért még aznap éjjel vetítőn betettük a filmet... Emlékezetes nap volt... És lehet beszélni még sorozatoktól, meg Clone Warsokról, de attól még tény marad, hogy a szigorú értelemben vett Star Wars lezárult ezzel a filmmel, és ez azért elszomorít. Persze, vannak hibái a prequeleknek, van, amit visszanézve nem szeretünk a régi trilógiában, de mindez az összeképet tekintve nem igazán számít; mindent összevetve ez egy igazán fantasztikus eposz, amit mindig a filmtörténelem legnagyobbjai között fognak emlegetni. Ennyit az érzelmi töltetről, most jöjjön a film Az intro szöveg csupa feszült várakozás... Aztán bejönnek a nyitóképek. Sokat hallottam róla, hogy nagyon ütősre sikerült a nyitás, de valóság felülmúlta minden várakozásomat! Ahogyan a két jedi vadász a naplemente téma hősies harci átiratának zenéjére csodálatos, díszbemutató jellegű űrbalettet lejt, és közben sodródünk befelé a csata közepébe, az valami elképesztő... Ez rögtön bizonyította, hogy Lucas tényleg sokat fejlődött a Klónok óta, hiszen ilyen merész kezdéssel még egyik Star Wars filmben sem találkozhattunk. Annyira tetszett az első pár perc, hogy attól féltem, hogy ennél már nem fog tudni jobbat nyújtani a film - ám szerencsére tudott, de erről majd később... A nyitányt követő űrcsata egyike a leglátványosabb képsoroknak, ami valaha is vászonra került. A trükktechnika elképesztő mértékben fejlődött három év alatt, és erre a legjobb bizonyíték az, ha egymás mellé tesszük a két legutóbbi Star Wars filmet - az én szememben hatalmas a különbség. Maga a csata a látvány mellett még egy fő célt szolgált: hogy bemutassa, a két főszereplő valóságos hőssé vált a két epizód között eltelt időben - és ezt sikerrel teszi. Egyébként a film első kb. fél órája (egy-két súlyosabb jelenet kivételével) nagyon kalandfilmes feelinget áraszt, de abszolút jó értelemben, hiszen a leglátványosabb akciókat rendre ízléses poénok lazítják fel, és szerencsére nincs sehol az az erőltetett poénkodás, ami az első két részben azért jelen volt (pl. Thripio fejcseréje). Nagyon nem akarok kiemelni jeleneteket, hiszen színvonalában nagyon egységes a film ezen szakasza. A párbaj Dookuval nekem az egyik kedvenc párbajom a filmben - mégpedig azért, mert bár rövid, de ez az, amelyik a legjobban emlékeztet a régi trilógia párbajaira. Követhető mozdulatok, lendületes csapások Skywalkertől, sötét atmoszféra és Palpatine a háttérben - ez így nekem nagyon bejön. Az egyetlen hibája, hogy maga a csapda, aminek célja a könyvben megmagyarázásra lel, a filmben egyáltalán nincs alátámasztva (és talán ezért vágta ki Lucas a "kegyelmet igért, kancellár" mondatot - mivel nincs meg az a felvezetés, amivel ez érthető lenne). De egyébként tetszik a jelenet, Dooku döbbent arca a halála előtt pedig hab a tortán A látványos landolás (tetszik, ahogyan bezoomol a kamera a pilótafülkébe, ahol teljesen békében ül egymás mellett a film későbbi drámai háromszögének három csúcsa: Anakin, Palpatine és Obi Wan) után a film visszavesz a tempójából, és elkezdi felépíteni a sztorit. A tempóváltás jót tesz, végre van időnk felfogni a körülményeket, és a cselekmény fő szálait - azaz Padmé terhességét, Anakin álmát, valamint most értesülünk a Jedik és a kancellár között lévő, egyre feszültebb helyzetről - ami szerintem a film egyik legjobban felépített pontja - de erről később. Már a csata és Palpatine kiszabadítása alatt is tapasztalhattuk, de a leszállást követően nyilvánvalóvá válik: Obi-Wan és Anakin kapcsolata sokkal mélyebb az előző részhez viszonyítva. Ott inkább szigorú mester-padawan kapcsolat volt, itt pedig már két egyenlő fél barátságáról van szó - és ez át is érezhető. Nagyon szeretem a leszállást követő dialógust közöttük, ahogyan szimpatikus Obi háttérbe húzódása is (a régi trilógia alapján pont ilyennek képzeltem őt ), és aranyos a poén is ("Csak kilencszer" )... Szóval a két barát kapcsolata nagyon erős oldala a filmnek, és először itt derül ez ki igazán. Itt jegyezném meg azt is, hogy a két szinész sokkal lazábban, természetesebben kommunikál, mint a Klónokban. Sajnos ugyanezt nem mondhatom el az Anakin-Padmé kapcsolatról... És ez számomra az egyetlen komoly hiba a filmben. Akik ismernek, azok tudják, hogy a legnagyobb bajom a Klónokkal a szerelmi szál volt - nem a megléte, mert mindig is beláttam szükségességét, hanem a kivitelezése. Annyira idegen volt ott nekem az egész, egyszerűen nem volt hiteles számomra. Itt, főleg a film első felében, megint van két-három olyan párbeszéd közöttük, amit mintha egy-az-egyben a Klónokból hoztak volna át. Szögletesnek tűnt mind Hayden, mint Natalie alakítása ezekben a jelenetekben, és pár mondat hallatán teljesen kizökkentem a filmből. Szerencsére azonban csak két-három rövid párbeszéd van ebből a kategóriából, és a film zseniális pillanatai összeségében feledtetik ezeket. Grievous: übercool! Már Palpatine kiszabadításánál megkaphattuk az ízelítőt a harmadik epizód legjobb új karakteréből, de a legszebb pillanatai csak ezután következnek. Grievous egyszerűen minden tekintetben besz@rás, nem tudom szebben mondani Egy fuldoklóan köhögő, görnyedt, köpenyes, fél-gép fél-szerves Vader előkép, aki elég pofátlan ahhoz, hogy minden vesztes helyzetben azonnal menekülőre fogja. A hangja pedig külön Oscart érdemelne, nem kérdés. Ahogyan már írták előttem, Grievous minden pillanata a vásznon ünnepi esemény, nem lehet betelni vele (azért az egyért haragszom Obira, mert túl hamar kivégezte )... Szóval nem lett igazuk azoknak a hangoknak, akik benne vélték megtalálni az új Jar-Jart. Eddig bárkivel néztem a filmet, Grievous osztatlan sikert aratott, pedig Wallatoson kívül még csak nem is voltak Star Wars rajongók - ez azért jelent valamit. Sokan itt irtóznak a Gyűrűk Urától, de azért megjegyzem, hogy nekem Grivi hasonlóan bejött, mint a ROTK-ben a Witch King - és kb. hasonló súlyú szerepük is van. Yoda: most már tényleg tökéletes, számomra immár egyenértékű a régi jó bábuval. Grivihez hasonlóan minden jelenetet visz, ahol jelen van, és ez nem kis teljesítmény, mivel full CG karakterekről van szó. Yoda rengeteg pozitív tulajdonsággal gyarapodott a filmben, szinte látszanak rajta az érzelmei. Gollam-szint Palpatine-Anakin-Jedi Tanács: azaz a film történetének egyik kulcsrésze. Szerintem Lucas ezzel egyértelműen bizonyítja megint, hogy ő a Nagy Mesélő. Ahogyan felépíti a két tűz közé kerülő Anakin helyzetét, az nálam a zseniális kategória. Átlátjuk mindegyik fél motivációit, és teljesen érthetővé válik a helyzet, amibe Anakin került - bizony, egyik döntés sem tűnik jónak az ő helyzetében. A legjobb, amikor arra kérik, hogy kémkedjen a kancellár után - ebben a helyzetben nagyon jól átlátható, hogy meddig süllyedt a Köztársaság - és az is érezhető, hogy a két főhős barátsága erre bizony rá fog menni (és még finom voltam ). Itt emelném ki a sokak által már bedicsért színházas jelenetet: valóban döbbenetes. Ilyen mélyre hangolt zene talán még nem is volt Star Wars filmben, és mellette ott van még Palpatine, ahogyan megfontoltan, ügyesen adagolja hazugságait Anakin elméjébe... Sok kiemelkedő momentum van még, amit itt sorolhatnék fel: pl. Anakin kirohanása a tanács előtt. Palpatine: szinte a legváratlanabb húzás a filmben az, hogy McDiarmid hirtelen sokkal több teret kapott, mint az eddigi epikben. Most lehet igazán örülni neki, hogy annak idején a Jedihez ilyen nagyszerű színészt választottak Lucasék, itt ugyanis kitölti a rendelkezésére álló nagyobb teret, és végig sikerrel egyensúlyoz azon a vonalon, ami a zseniális főgonoszt elválasztja a gagyitól. Nem hittem volna, hogy öreg tartogathat ekkora meglepetéseket... Új arckifejezések sorozatát hozta a játékába, és a pszichopata főgonosz vonások most jelennek meg igazán Palpatine karakterében. Többször is a Batman zseniális Jokere, Jack Nicholson jutott róla eszembe - és ez nálam nagy dicséret. Újabb piros pont Kashyyyk (vagy hogy írják): szerintem Lucas figyel a rajongókra... Más esetben is tapasztalhattuk már, de ezzel már végképp egyértelmű lett: a Jediből száműzött Vuki bolgyó a felszínen dúló csatával ide bekerült. Sokan azt mondják, hogy nem kellene, mert nem tesz hozzá a történethez, de erre azt mondom, hogy ennek a pár percnek a lényege az, hogy ez egy szép gesztus a rajongók felé, akik anno háborogtak az Ewokok miatt... Tessék örülni most a vukiknak, és örüljünk annak is, hogy Lucas papa figyel ránk Obi és Anakin utolsó beszélgetése: amit korábban írtam kettejük kapcsolatáról, itt hatványozottan igaz. Nem tudok érzelmek nélkül gondolni erre a jelenetre, annyira megható, már érezhető itt a tragikus végkifejlet... És Obi utolsó szavai barátjának tényleg igazi bölcsességről tanúskodnak, szinte Qui Gont láttam magam előtt. És utána Obi-Wan indulása az Utapaura: ahogyan már említették előttem, EZ A STAR WARS FEELING )) Obi-Wan vs Grievous: Obi belépője Grivi mögé teljesen cool ("Hello there"), majd Obi ugyanazzal a lazasággal intézi el a guardokat is (az utolsó fejének levágása nagy kedvenc nálam ). Maga a párbaj először csalódás volt nekem, mivel hagyományos fénykardpárbajra számítottam, de ahogy többször láttam a filmet és egyre jobban rákattantam Grievous karakterére, rájöttem, hogy az egyáltalán nem illene hozzá - az ő gyáva, iparos karakteréhez ez a mészárszékes-darálós megoldás illik Nagyon is helyén van ez így. Az üldözés pedig CG munka mesterfokon, döbbenetes látványt kapunk megint, lüktető akcióval. A végső leszámolás kettejük között azért érdekes, mert eddigre már egyetlen fényszabja sincs a közelben - azért persze ők elég leleményesek ahhoz, hogy ne jöjjenet zavarba ettől. Obi végül a lézerstukkerig alacsonyodik, és így már duplán vicces Han negyedik epiben tett kiszólása ("egy lézerstukkerrel többre mész, mint ezzel a spádéval és az egész humbuggal" - Obi még mosolyog is ezen ). Grivi halála szerintem jól néz ki, és itt megint apró filmes párhuzamot vonnék a Witch King halálával. A fordulópont. Miután Grivi meghal és Palpatine felfedi magát Anakin előtt (mekkora jelenet ez is...), nagyon átfordul sötétbe a sztori. Mace hatalmas hibát vét azzal, hogy a Templomban hagyja Anakint, gyakorlatilag nem teszi lehetővé neki, hogy beteljesítse sorsát... És itt van az a jelenet, ami számomra érzelmi töltet tekintetében ütött minden mást a filmben, és a régi filmek legnagyobb érzelmi csúcspontjai mellé helyeződik: amikor Anakin és Padmé egymás felé néznek, miközben rásötétedik Coruscantra... Ez hihetlen döbbenet, ilyen még nem láttam Star Wars filmben. Elképesztő, a látvány, a színek, a zene is csodálatos, az egész jelenet hihetetlen súllyal nehezedik ránk - itt tényleg a Galaxis sorsát meghatározó döntés születik meg. Annyira elkapta itt a fonalat Lucas, hogy minden egyes nézésnél megkönnyezem... Thanks George! Mace halála. Hát eljött a pillanat, hogy Palpatine is fénykardot fogjon aszott kezébe. Bevallom, nagyon féltem ettől, de szerencsére ez alaptalannak bizonyult. Azért még így is nálam ez az utolsó a párbajok között a filmben, de egyáltalán nem rossz, a helyszín pedig sokat dob rajta. Egy-két helyen furcsa Palpatine vívása, de egyébként rendben van. Az pedig, amikor Mace kiüti a kezéből a kardot és az öreg pánikszerűen csúszik előle, az fantasztikus! Összességében rendben van ez a párbaj is. Ami lehúzza nálam a jelenetet, az a rész, amikor Mace védi Palpatine villámozását, és közben győzködik Anakint... Tudom, sokaknak ez az egyik csúcspont, de nekem valahogy ezek a pillanatok nem jöttek be. Kevesebb szöveggel meggyőzőbb lett volna. De még ezért is kárpótol Mace halála, ahogy villámokban fürödve kirepül a fővárosi forgatagba - ez tényleg a Jedi Rend pusztulása is egyben. Anakin átállása kicsit furcsa, de McDiarmid játékát megint ki kell emelni - jól tolja az öreg. 66-os parancs: újabb érzelmi csúcspont. Lucas megint tőle szokatlan vizekre evez, de nagyon jól csinálja. Az előbb említett jelenet mellett ez a másik, ami mindig könnyeket csal a szemembe... És a zene megint hihetetlen! Amikor először felcsendül, miközben Obi lezuhan a szakadékról, az valami csoda... És a java csak ezután jön. A jedik halálából is éppen eleget látunk, nem kell több, tökéletes a tempó! Ami ehhez kapcsolódik, és nem nagyon jön be: Lucas fia... Kicsit irritál, hogy az egyik legtöbb klónkatonát kivégző Jedi egy padawan, aki ráadásul Lucas fia is. Talán jobb is lett volna, ha nincs ott semmilyen hősködés. A Birodalom kikiáltása: a film ezen szakaszán nagyon szépen van összevágva a cselekmény három kulcsmozzanata. A Birodalom kikiáltása, a mustafari mészárlás és Yodáék betörése a templomba remek tempóban váltják egymást - és megint nagyszerűen érezhető a jelenetek súlya is. Itt lehet kötekedni Obi-Wan játékával kapcsolatban, amikor felfedezi a lemészárolt padawanokat, de ő olyan nagyszerűen teljesít az egész filmre levetítve, hogy feledhető az itteni gyengélkedése. A Birodalom születése fantasztikus csúcspont, és Vader mészárlása is hatásos (az Ep1 nyitójelenete óta várom, hogy Gunrayt fénykardvégre tűzze valaki ). Obi-Wan és Padmé beszélgetése újabb csúcspont számomra. Valahogy itt is annyira eltalálta az egyensúlyt Lucas, hogy csak gratulálni tudok neki... A helyszín, a szinészek, a mondatok és megint a ZENE annyira rendben van, hogy megrázó erővel hat a jelenet. Obi búcsúzása pedig ("Sajnálom") tíz pont... Végjáték. Na, erről már tényleg nem lehet rosszat mondani... Yoda vs Sidious, a mesterek harca, és a két hős, Obi-Wan és Vader küzdelme egymásba vágva. Duel of Fates, birodalmi téma, Battle of Heroes, fénykardpárbajok, erőhasználat, döbbenetes monumentalitás - kell ennél több? Ugye, hogy nem Pár csúcspontot azért kiemelnék innen is: a párbaj előtti párbeszéd (és főleg, amikor Vader észreveszi a rámpán álló Obi-Want, mekkora kép már ez...), Yoda és Palpatine amint az emelkedő podban küzdenek (monumetális, verhetetlen), Obi-Wan búcsúmondatai tanítványának, és egy mesteri fogás: egyetlen szó nélkül többet tudunk meg abból Palpatine és Vader kapcsolatát illetően, amikor az öreg Sith megcsonkult tanítványa fölé hajol... A film legvégén a Nagy Mesélőhöz méltóan varrja el a szálakat Lucas. A helyére kerül minden... Vader születése pedig filmtörténelmi pillanat (amikor ráteszik a maszkot, az döbbenetes élmény volt először a moziban ). A tatuini naplementénél pedig nagyon együtt van a Star Wars feeling megint, valahogy olyan érzésem van ezzel a jelenettel kapcsolatban, mintha ténylegesen ötvözné a prequelt és a régi trilógiát (mint egy turmix), és ezért tudja olyan hatásosan felvezetni a negyedik részt... De az is lehet, hogy csak késő van, és kezdek hülyeségeket irogatni Összességében a Birodalom elé nem, de mögéje, a New Hope mellé tenném a Sitheket. Ami egészében nekem a legjobban tetszik a filmmel kapcsolatban, hogy olyan, mintha egy új stílus első tökélyre vitt példánya lenne. Sokkal jobban értem már, hogy mit akart Lucas az első két résszel, de azt is, hogy miért nem működnek ennyire nálam...

Azt mondja a film végén, hogy "még nyitott szemmel sem látok semmit". Ez arra utal, hogy tényleg vak

Majd írjál, hogy tetszett. Érdekel a véleményed.

Van effekt: a vér mindenhol CGI, és direkt jól láthatóan CGI, hogy a sok vér ne tűnjön valóságosnak... Inkább rajzfilmszerű az erőszak a filmben. Nem maradt kérdés. A legvégén Ichi utolsó mondata lezárja a témát

Halihó! A Charlie és a Csokigyár eddig jó értékeléseket kapott... Szerintem jó lesz Nem tudjátok, itthon mikor mutatják be?

Jó volt olvasni az írásokat a WotW-ről. Valahogy mégsem tudtam beindulni erre a filmre. A Batmanra jobban kiváncsi vagyok Egyébként láttam két filmet a napokban: az egyik a Wild at Hearts (Veszett a Világ) című David Lynch film. Végül is a befejezést kivéve egész jó volt, rosszabbra számítottam. Elég kiforrott munka, talán legjobban a Kék Bársonyra hasonlít kivitelezésben. A vége sajnos eléggé elkapkodottnak tűnt, de azért tetszett. A másik az O Brother, Where Art Thou (Ó Testvér, Merre Visz Utad) című Coen brothers film. Végül is ez egy nagyon könnyen emészthető komédia, eredetileg az Odüsszeián alapul - mindenesetre eléggé egyedi megközelítése a témának De Clooney és Torturro óriási benne.

Ody, 1024-es felbontásban néhol szétesik a fórum (a szélső kép nem elég nagy, néha túl keskeny a fórum "közepe"). Ez véletlen?

Az arányok alatt most a különböző összetevők, pl. a humor, romantika, dráma arányait értem az egyes epizódokon belül. Pl. az EP1-ben és az EP2-ben is túlzottnak tartom a humor arányait (pl. Jar-Jar produkciója az első részben, C3PO fejcseréje a másodikban). A második részben nem lenne sok nekem a romantikus szál aránya, ha nem ilyen megközelítéssel valósítják meg - de ebben a formában ez is sok. Ilyen, és ezekhez hasonló dolgok aránya került helyre számomra az EP3-ban (pl. a romantikus szál ugyanolyan megközelítéssel szerepel az EP3-ban is, de jóval kisebb mennyiségben, és így már az összképet tekintve nem zavar).

Köszi

Ja, van benne valami És, akárcsak az Episode 4, ez is olyan SW film, ami akár önmagában is nézhető (folytatások nélkül is nagyjából lezárt történetet ad, és a jó győzelmével ér véget)... Egyébként nálam Neeson a kedvenc az EP1-ből

Nekem mondjuk alapvetően egyensúly problémáim vannak az első két epizóddal. Tehát egyfelől igaz amit írtok, hogy dicséretes Lucas merészsége, hogy egy csomó dologban mert újítani, és örülök is ennek. Én sem akartam volna ugyanolyan filmeket végignézni most, mint annak idején. Alighanem ha Lucas a biztosra megy és mindent a bevált recept szerint csinál, akkor végeredményben rosszabbul jártunk volna, elestünk volna egy csomó értékes új elemtől. Másrészt az előbb említett egyensúlyok: ezek arányeltolódások, amik az első két epizódban az én izlésemnek kedvezőtlen irányba tolták el a hangsúlyt helyenként - és ez az egyensúly került a helyére számomra az Episode 3-ban. Egyébként igaz, hogy összképét tekintve az Episode 1 igazi Star Wars hangulatú mozi. Komolyan mondom, hogy az idő előrehaladtával egyre jobban tetszik.

Hollósi ne máááár Tényleg, valaki tudna egy-két hangmintát feltenni valahová Hollósi Vaderből? Különösképpen a szenátus feloszlatása utáni birodalmi meeting pár percének hangsávja kellene... ("...egy bolygó elpusztítása...")

Falrahányt borsó...

"a nagynevű rendezők milyen jó barátai egymásnak" Szerintem pl. Lucas és Jackson valószínüleg kölcsönösen elismerik egymás munkáját... És aki akarja, az még a filmekben is találhat néhány vicces kikacsintást a másik filmjeire. Ezt a "rivalizálás" csak a rajongók kreálmánya. Biztos vagyok benne, hogy ők ketten csak röhögnek ezeken a dolgokon. Szerintem egyik rendezőt sem kell félteni, mindegyik megáll a lábán a másik ócsárolása nélkül is. De ezt jó lenne, ha mások is belátnák...

lokatelli: és mi van a megtörtént eseményeket feldolgozó "sport" filmekkel (a D. Bika ilyen)?

Hát ugyan miért lett volna hiba megcsinálni a GyU-t? Nem hozott neki anyagi, szakmai és közönségsikert? Dehogyisnem. Úgyhogy ne beszéljünk már marhaságokat, mert EZ a LOL.

Olyan, mintha élveznétek, hogy belerúghattok Jacksonba... 8)

lokatelli: már hogy ne lenne létjogosultsága a "sport" témában írodott filmeknek? Most nem a Carter edző féle bárgyúságokra gondolok, de ott van pl. Scorsese Dühöngő Bikája, ami ízig-vérig klasszikus mozi...

Akkor film után várjuk a véleményt ide, Bomarr mester 8)