reaper

Hát na, azóta sok minden történt Így hirtelenjében IG-88 mint a második Halálcsillag vagy Beldorion a hutt Jedi jut eszembe.

Engem se zavartak ezek a leírások, Padménál, amúgy is hangsúlyosak a kidolgozott külsőségek.

Azt a három könyvet nagyjából egy éven belül írta meg a szerző, valószínűleg nem fektetett bele túl sokat. Nagyon rég olvastam őket, úgy emlékszem kb. az aranyos kategóriában voltak. Én úgy láttam, sokaknál az is közbejátszik, hogy a poszt-Endor könyveknek is általában van egy fixebb eszköztára, amik vissza-visszatérnek: egy időben mindig jött egy új birodalmi főtiszt (Thrawn után szabadon Daala, Zsinj, stb), egy új bukott Luke-tanítvány (Kyp Durron, Brakiss), egy új csodafegyver (Napzúzó, Halálcsillag prototípus, Sötétkard), valami faj, aki nem bír a bőrébe (Yevetha, Ssi-Ruu, Vong), Sithek újra és újra (Palpatine klónok, Caedus, Krayt), vagy egyéb sötét Jedik, valamilyen mód mindenki a Skywalker/Solo család rokona, barátja, üzletfele, személyes ellensége lesz, a történetek tele voltak olyan részletekkel, amiket egyszerre lehet elképzelni "epic" és gagyi módon is (város alól előtörő szuper-csillagromboló, a teljes Vong invázió, az alapvetően az OT-re felhúzott művekbe idővel belecsepegtetett prequel elemek), és persze mindent a klasszikus trió és szűkebb körül intéz el főleg... és ezekbe voltak akik besokalltak, és onnantól már majdnem mellékes volt, hogy milyen színvonalú az adott mű. A klónháborús, meg a Régi Köztársaságban játszódó könyvek azért ezen sokat oldottak, ahogy a NJO és az azutáni extrahosszú sorozatok is egy masszív tábort szólítottak meg (nem kicsi az a réteg, akinek a SW inkább a könyves univerzumot jelenti, és a filmeket csak kiindulópontként kezeli) de szerintem aki anno lelkesen nekiállt a korai Legends könyveknek, majd pont hogy a Fekete Flotta/Hambly/Jedi herceg szintű művek után elvesztette az érdeklődését, nem biztos hogy már eljutott a Darth Plagueis-ig, vagy a Kenobiig, így inkább a csalódás maradt meg neki.

Annak idején a Bookline-on is bele lehetett futni jó ajánlatokba, illetve a még itt ott fellelhető idegen nyelvű könyvesboltokban is néha fellelhetők kincsek.

Valóban meglepően jó áron lehet angol/amerikai kiadásokat venni, mielőtt a Szukits beindult, akkor is simán az akkori átlagár alatt tudtam beszerezni angol nyelvű könyveket.

Érdekes eset, a prequel időszakban is folyamatosan ment, hogy miért nincs egy Han-szerű karaktere azoknak a filmeknek, sokan hangoztatták, mennyivel jobban izgatja őket a hétköznapi űrcowboy mint a "karót nyelt" Jedik, és pl a Kessel futam meg az egyszerűbb csempészkalandok, mennyivel izgalmasabban hangzik mint a háttérkavarások, politika... aztán amikor bejelentették a filmet akkor egyből jött, hogy igen, izgalmasabbnak hangzik, de megmutatni, jaaa, azt már nem kérjük. Sok helyen elmondják, hogy a SW világát azért szeretik, mert tele van továbbgondolható kis háttértörténetekkel, de sokszor pont azért nem szeretik ezeknek a megvalósítását, mert a saját kis SW-képüket teszi úgymond semmissé. Ehhez még persze pont jön, hogy sokaknak nem opció egy Ford nélküli Solo, ahogyan egy esetleges új színész mint Indiana Jones is erősen megosztó csak elmélet szintjén is.

Könyvtárközi kölcsönzés?

Hivatalosan még mindig Anakin a Kiválasztott, Rey csak megőrizte az Egyensúlyt, amit Anakin létrehozott. A jelenlegi állapot szerint (wookiepedián is így írják, még ha az nem is 100% hivatalos, hülyeséget azonban nem írnak) a prófécia is csak a Sithek, nem a Sötét Oldal eltűnését mondja. A személyes értelmezésem az, hogy a Jedik feladata hangsúlyosabban lesz az Egyensúly őrzése, nem vonulhatnak úgy vissza az elefántcsonttornyukba, mint a Köztársaság korának végén. A régi EU-s téma amúgy tök érdekes, sokaknál én úgy látom mivel menő a páncél, a tetoválás, a hiányos ruházat (Krayt Sithjei pl), az simán felülírja az aggodalmakat a történeti következetesség terén, pedig az új filmek gonoszainál semmivel kevésbé nem igénylik az egész téma újra átgondolását.

Hivatalos FB-oldalról: Taika Waititi SW-filmet rendez és ír, utóbbit Krysty Wilson-Cairns-szel közösen. Leslye Headland sorozatát is megerősítették.

Én ezt úgy értelmeztem, hogy miután hirtelen visszacsúszott a tápláléklánc második helyére, hirtelen kellett neki a sisak, ami ismerős, és erőt sugároz.

A munkahelyemen havi szinten tartok SW klubot (Könyvtári Jedi Akadémia címmel). Minden alkalommal más témából, 40-60 perc terjedelemben, általában 10 fő felett jönnek el, óvodástól középkorúakig. Sokakat a szüleik fertőztek meg a rajongással, volt amikor teljes család érkezett. Jó látni, ahogy öröklődik az érdeklődés, és tök érdekes, hogy azok a dolgok, amik miatt a neten vérre mennek az emberek (főleg a generációs különbségek miatt, hogy ami az egyiknek természetes, mert megszokta, a másiknak blaszfémia) a kisebbeknek mennyire semmit nem jelent, kíváncsi lennék, hogyan fogják ezeket a dolgokat látni érettebb fejjel, 5-10-15 év múlva. Amúgy sokszor egészen jó meglátásaik is vannak, érdeklődők, és a valós világra is értelmezhető mondanivalót is jól át lehet nekik adni. Az idősebbekkel, szülőkkel meg kibeszéljük milyen volt valamelyik bosst leverni a Fallen Orderben, vagy mélyebben értelmezni a sztorit. Szóval ennyit arról, hogy a mai fiatalokat hidegen hagyja a SW, meg hogy ciki a név már... akkor nem menne már több mint két éve a klub

Valóban, az animációs stílusa miatt sokan esélyt sem adtak neki, illetve ha már SW, fotorealisztikus animációt vártak. Az épphogy megmutatott klónháborút is lerágott csontnak tartották, ment az Ásókázás, sötöbö Ahhoz képest meg mára a többségnek mind animációra, mind történetmesélésre ez lett a mérce, illetve a film nélküli tíz évben tulajdonképpen tényleg volt egy generáció, akiknek a TCW lett a belépőjük a SW világába,

Az elcsépeléssel nem tudok vitába szállni, viszont az eredeti Lovecraft művek szerintem még mindig magasan kiemelkednek a követők alkotásai közül. Az eredetikben a szerző remekül át tudja adni azt az érzést, hogy a szereplők az emberi elme által olyannyira felfoghatatlan, annak érzékelési keretén túl lévő dolgokkal találkoznak, hogy azt tényleg csak homályosan, megérthetetlenül lehet leírni, addig sokaknál, akik a lovecrafti szellemet próbálják követni, sokszor tényleg csak öncélú és értelmetlen hatásvadászatot találni. Frissen ismerkedőknek nehézkes lesz az olvasás, először nekem is csalódás volt a csigalassú tempó, a kevés konkrétum, de akit egyszer beszippant Lovecraft világa, a Cthulhu-mítosz, az garantáltan vissza-visszatér hozzá. Ha az olyan régi horrorművek csúsznak, mint a Drakula, Frankenstein, Dorian Gray naplója, akkor nem lesz nehéz fel(vissza)venni a tempót. SW kapcsán azt el tudom képzelni, hogy a Nagy Öregek megfoghatatlansága párhuzamba állítható lehet az Erő, a Sötét Oldal némely aspektusával.

Hazai viszonyokat (pénztárcát) tekintve szerintem eléggé telített a kéthetenkénti képregény-piac, max. ha valamelyik véget ér, akkor látnék rá esélyt. Bár az Eaglemoss nem országosan, hanem régióban gondolkodik, ha úgy látják, hogy a környező országokban megérné kiadni, lehet idővel befuthat, tekintet nélkül arra, mennyire bírná érdemben a magyar piac. A DC sorozatuk is egy idő után látványosan kevesebb helyen és példányban lett elérhető, mégis már kétszer meghosszabbították azt, valószínűleg a régiós eladások miatt.

Nem, erre a célra alkalmazott mezei nézők, titoktartási szerződéssel. A jelenség meg persze, létezett eddig is, a netes kultúra csak dobott rá egy-két-sok lapáttal. Ne feledjük, a fika mindig általában nagyobb hajtóerő a megnyilatkozásokban, mint a lelkesedés. A starwars.hu-n is tíz prequel-kedvelő nem írt összesen annyit, mint két ellenérzéses-vezérbika.

Az IGN, bár vannak jó cikkeik hajlamos a geek-világ Blikkjeként funkcionálni, látják, hogy egy kis SW-rugdosás, vagy egy semmi érdemi új információtartalmú kétszázadik Marvel-cikk mennyi kattintást, kommentet generál, hát tolják. A SW meg tönkre van téve legkorábban '83 óta, nem tűnt fel senkinek?

A 9. rész közeledtével sokat gondolkoztam azon, a jövőben vajon milyen irányt vesznek a filmek, mennyire fognak ténylegesen leszakadni az eddigi sodorról, és egy ilyen esetleges tiszta lap vajon a rajongóbázison belül is egy hátralépést jelentene a mostani, sokszor egymás torkának ugrós attitűddel szemben. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy túl messze jutott már a SW attól, hogy képes legyen a saját bázisának is megfelelni, bármilyen sikeres is az adott alkotás (most mindegy, hogy kritikailag, vagy anyagilag), akkora súlya van már a saját múltjának, hogy szinte túl is esik már bármilyen józan értékelésen. Ehhez jön hozzá, hogy mennyi különböző elvárás van a filmek felé, csak így hirtelen pár, ami az elmúlt huszonév alatt, amióta a sorozattal foglalkozok szembe jött velem: - Legyen nosztalgikus, hozza vissza a gyerekkor hangulatát! Na de mikor volt az a gyerekkor? Mást vár el az, aki a maguk idejében látta az OT-t, mást, aki mondjuk a 90-es évek eleji videokultúrában találkozott vele, mást aki a PT-n nőtt fel, valószínűleg így lesznek azok is akiknek a ST az alapvető élménye. De a nosztalgia ugye torzít is: hány olyan vélemény volt, mintha a régi filmek legalább Asimov/Lem/Herbert vonalú, ténylegesen tudományos komoly filmek voltak? Ugye hogy nem. A Birodalom visszavágot is néha úgy hozzák fel, mintha valami grimdark film lett volna. - Legyen újszerű! Na de milyen irányba? - Nőjön fel végre a sorozat! A PT idején is sok régi rajongó vakarta döbbenten a fejét, hogy az új filmek csak mesék... mert a nosztalgia jótékony köde mögött nem olyan feltűnő, hogy a régi is az volt. Ugyanez egy nemzedékkel később is megismétlődik. Sokan szeretnék, ha a filmek velük nőnének fel, legyen komolyabb, realistább, földhözragadtabb, idomuljon ahhoz, hogy a korunk alapvetően nem a fekete-fehér mesékre vágyik. Legyen R besorolású SW? - Idomuljon jobban az adott korhoz. Ahogy a Mátrix, Harcosok klubja stb. évében is voltak, akik anakronizmusnak élték meg a Baljós árnyakat, úgy ma a végletekig előre kicentizett mesterterv alapján épülő Marvel filmek mellett amatőröknek látják a homokvár módra építkező Lucasfilmet, és a fantázia világát a valós történelem árnyalataival megfestő Trónok harca után a sima jó/rossz küzdelem is többeknek unalmas. - Bezzeg a Legends! Ott nem volt feltámadt Palpatine, újabb Halálcsillagok, mindenki mindenkinek mindenkije, nem voltak bukott Jedik, új Sithek, elveszett/visszatért Sithek, amik mellett Anakin áldozata semmi... ja, bocs, de. Hiába adott rengeteg zseniális sztorit, karaktert, helyszínt a régi EU, de visszás, amikor mint bezzeg hozzák fel őket az új filmek nem biztos hogy eredeti ötletei iránt. Viszont van egy réteg, akiknek a fő SW élménye a könyves univerzum. - Mennyi különböző hozzáállás is van! Van, aki ha Chewbacca hasmenéséről kapna egy két órást eposzt, is könnybe lábadt szemmel nézné, de hány olyan is van, akinek az elmúlt huszonévben semmi nem jött be, de minden filmnél premiernap ott van, aztán mindketten éveket veszekednek, térítenek a neten. Olyan szintű feszültség, meg nem értés, és gyűlölet van a táboron belül, ami szerintem nem sok franchise-ra jellemző. Nem egyszer futottam bele olyan véleménybe, hogy valaki imádja a filmeket, a világot, de a rajongói közösségtől rettentően távolságot tart. Na de akkor tényleg, ha térben/időben új történet kezdődik milyen legyen? Történetvezetésre, látványra hasonlítson az eddigiekre? Emlékezzünk az Old Republic előzetesekre, sokan elájultak tőle, de hányan csóválták a fejüket, hogy többezer évvel azelőtt is kvázi a jóval későbbi korok settingjét dizájnolták csak újra. Vagy emlékezzünk a Legacy képregényekre, 120 évvel az endori csata után csak az addigi látványt kaptuk átrajzolva. Vagy tegyünk az ismert okozta biztonságérzetre, és hagyjuk a fantáziát szárnyalni, mondván kevésbé kötnek a régi filmek? Emlékezzünk arra, hogyan nem tudták a PT látványát se értelmezni azok, akiknek a SW kizárólag a koszos, olajos, használt univerzumot jelentette, ahol az egzotikus bolygók úgymond csak valami távoli ország hátsó kertjei. A Skywalkerek története (újból) véget ért. Biztos vagyok benne, hogyan a hova tovább sokaknak okoz rengeteg plusz munkaórát. Az elmúlt évtizedekben láthattuk, hogy a rajongók is verseny futnak, hogy azt meglepetést, vagy a kiszolgálást utálják jobban. Ennyi elvárással iszonyat nehéz lehet olyan filmet alkotni, ami jól egyensúlyoz az önálló identitás és a fanservice határán. Ami bátor, mégis ismerős. Ami beindítja azt a bizonyos jó érzést, amit csak a SW tud nyújtani, de nincs az, hogy csak a régi emlékekből akarnának élni. Nem lennék a Lucasfilmes arcok helyében, az biztos.

A Rick és Morty legutóbbi részében is volt egy jópofa utalás, amikor Rick épp indul a nagydolgát végezni, úgy jelenti be, hogy épp egy szóló-kalandra indul, és ezt nem Ron Howard rendezi

A már kapható C-3PO + Babu Frik figurák alapján újra benézhetünk kedvenc Aranybogarunk burkolata alá.

Közben Twitteren feltették a kérdést Pablo Hidalgonak, van-e Palpatine-nek leszármazottja, amire a Legendák-beli Triclops-szal válaszolt. Utána konkrétan rá is kérdeztek, hogy akkor a kánon szerint nincs, amit megerősített. Remélem ez olyan szintű teóriacáfolatnak is felfogható, mint a Rey Han balkézről való gyereke volt.

A csökkenő merch bevételek megértéséhez jó az alábbi, a Játékok a polcról blogról származó cikk is, amely a figurák eladásainak csökkenését elemzi. Nem csak SW-specifikus a jelenség, de ezen keresztül világít rá bizonyos dolgokra. https://jatekokapolcrol.blog.hu/2019/09/03/tenyleg_eltunnek_a_3_75_-es_star_wars_figurak

Lehet csetepatéra készültek, aztán éles váltásként a buli közepére érkeztek meg.

Wow... az az orbitális flottányi régi csillagromboló vörös sávval... Palpi jól beraktározhatott