Mondjuk azért, mert nem szeretném, ha a fiam az apja bamba arcát bámulja mikor a drága ilyen állapotban hazaér. Én láttam anyám hülyén mosolyogni, meg tátott szájjal aludni a kanapén, nem éppen felemelő, és mikor kicsi voltam, még ijesztő is volt.
Bár én magam e témában még engedékenynek is mondom, ha Sanyi szól, hogy haveri körbe megy, akkor szó nélkül elengedem.
Mégpedig azért, mert pontosan tudja, mi az a határ, amennyit megihat anélkül, hogy négykézláb jönne haza. Spiccesen hazajön, és vigyorog, de a gyerek csak annyit lát, hogy apa jókedvű. És nem lepődik meg, mert apa általában jókedvű - ital nélkül is!
Amúgy tényleg szükséges az, hogy valaki rendszeresen - havonta-kéthavonta hülyére issza magát? Anélkül nem élet az élet?
Tinkával egyet értek, az a pasi nem először húz(hat)ta ki a gyufát. sajnos