Réz András engem sem érdekel.
Akkor a cikkhez.Azért linkeltem be, mert itt sokan dolgozunk és úgy érzem, hogy Magyarországon a cikk által felvetett és megmagyarázott probléma(miért több a nyugati bér mint a magyar) eléggé foglalkoztatja az embereket.Donát írása úgymond közismert(ami nem von le a kitünően megfogalmazott gondolatai értékéből), aki foglalkozik a témával és olvas gazdasági lapokat az tisztában van ezekkel a dolgokkal.Tudniillik már évek óta ezekkel az érvekkel magyarázzák a bizonyítványt.Igazsság persze van benne.Mint ahogy a cikkben is.Azt nem lehet elvitatni, hogy az itteni alkalmazottak(főleg a szolgáltatószektorban) valami brutálisan érdektelenek és bunkók(tisztelete a kivételnek).Bemegy az ember mondjuk egy étterembe és egy csomó időt kell várni míg odajöjjön egy pincér, utána meg az ételre, vagy az ember nem kap segítséget egy nagyáruházban mert nincs ott egy alkalmazott sem aki segítene, ha talál is akkor meg azt a választ kapja, hogy az illető nem tudja.Ezek sajnos előfordulnak.Az is igaz, hogy van pár melós akinek büdös a munka és egész nap a lógáson töri a fejét.
Viszont amit a cikk nem vesz figyelembe az az ember.1987 óta dolgozom, és tulajdonképpen munkások között nöttem fel.Ismerem a gondjaikat, és a gondolkodásukat.Mindig is az volt a mottójuk amit a cikk is említ, azaz:" Akkor dolgozom majd rendesen, ha megfizetnek".De miért alakulhatott ki ez bennük?
Tárjünk vissza egy kicsit a múltba.Ebben az országban kb 60 éve hallani, hogy most összehúzzuk egy kicsit a nadrágszíjjat, aztán majd jobb lesz, de ha neked nem akkor a gyerekednek, majd az unokádnak.Ezt mondták nagyapó generációjának, apámnak majd nekem is.Sosem lett belőle semmi.Emiatt persze hogy egy totális kiábrándulási hullám férközött be a munkásság lelkébe.Közben azt látta, hogy a vezetői jóval többet keresnek kevesebb munkával.Felmerült bennük a kérdés, hogy az hogyan van, hogy én húzzam meg a nadrágszíjjat a vezetőségre meg nem vonatkozik?A rendszerváltás után ez a különbség még jobban előretört.A vezetők nyugati bért(és juttatást) kapnak ő meg albánt.Holott neki is csak annyi vágya volt, hogy tisztességes munkáért ,tisztességes bért kapjon.Azaz ne azzal foglakozzon a munkahelyén, hogy miből fizeti ki a számlát, hanem a munkával.Mit értünk tisztességes béren?Hát azt, hogy a rezsit és a kaját simán ki tudd fizetni, tudj félrerakni ,el tudj menni nyaralni és ne legyen gond egy mozi, szinház, vagy egy könyv.
Azt azért senki ne várja, hogy valaki motivált lesz a futószalag mellett 3 műszakban, havi 70000-ért.A nyugati dolgozó azért is hatékonyabb mert neki nem kell azon agyalni, hogy holnap miből fizeti ki a csekket.
Véleményem szerint az egyik oka, hogy egy nyugati ember többet keres az, hogy annak idején kiharcolták maguknak(Sztrájkok sorozata).A másik a Donát és a cikk általi is említett dolog, hogy szaképzettebbek, és többet termelnek egy óra alatt.De miért?Azért mert a technológiájuk nagyon fejlett.De ugyanakkor biztos vagyok abban, hogyha mondjuk annyit kapna egy német Audi-gyárban egy munkás mint itt, akkor pár év múlva ugyanazon problémák merülnének fel benne mint magyar kollégájában.Tehát a bére erősen motiválja.
Szerintem lehetne egy cserét alkalmazni.Mondjuk két évre cserélnének egymással a német és - a magyar Audi dolgozói.Utána kiváncsi lennék a véleményekre.Mert ugye azt írja a cikk, hogy senki ne várja, hogy előre egy tőkés magas bért fizet.Igenám ,de Németországban, egy 20 éves srác ha elmegy az Aldi-ba mondjuk árúfeltöltőnek akkor egyből magasabb bért kap mint a magyar, úgy hogy fogalma sincs a cégnek, hogy a fiú hogyan fog dolgozni.Azaz meg lehet csinálni.
Ki kéne azért ezt egyszer próbálni.Ha a magasabb bér után is trehány nemtörődöm az alkalmazott akkor el lehet bocsátani.No problem.
Térjünk rá a történetünk másik főszereplőjére a cégvezetőre.Ö miért nem fizet több bért, hisz a cég az övé annyit fizet amennyit akar.Természetesen van egy keret amiből bért fizet.Ezen keret tulajdonképpen a bevétele a cégnek.Igenám de ebből le kell vonni a rezsit, és az egyébb költségeket.Marad valamennyi pénz.Amit bérre tud fizetni abból még lejön az államnak a sok járulék, és az ő nyeresége.Magyarországon azt veszem észre(főleg az állami vállatoknál), hogy súlyponteltolódás van a bér tekintetében a vezetőség felé.Azaz a nagy lóvé a vezetőké ami marad az a melósoké.Számszeűsítve.Van mondjuk bérre 8 millió ft.Van 10 melós és 3 vezető.Akkor az történik, hogy kb 120000-et adnak fejenként a melósoknak(1 200 000 ft), a maradék pénzt pedig a 3 főnök között osszák el ami fejenként 2.6 millió forint.
Szerintem ha úgy csinálnák, hogy 300000-et adnának a melósnak és a többit a fönököknek, akkor jobban járnának.Először is nem lopnák meg őket, nem elégedetlenkednének, a fizetésük így is többszöröse lenne a munkásokénak(ami ok, mert a fellelőség az övék).Azaz szerintem a bér elosztási arányával van a baj.
Soha senki nem elégedetlenkedne itt ha tisztességesen megfizetnék.A fenti módszer meg csak a cégvezetésen múlik, semmi köze a kormányhoz, hisz ha van egy cégem annyit fizetek az alkalamazottaimnak amennyit akarok.
Van még egy szempont amit figyelmbe kell venni.Mégpedig a versenyképesség.Én tulajdonképpen tudatos alacsonyan tartást érzek a béreknél.Ha itt magasabb lenne a bér, akkor egy csomó cég nem jönne ide, hiosz mi egyebek között azért vagyunk vonzóak a befektetőknek, mert alacsonyabb a bér mint náluk(persze vannak más okok is de itt most nem térek ki rá).Azaz benne vagyunk a csapdában.Ha emelkednek a bérek, nő a munkanélküliség(pl kivonul pár multi).
Pedig nagyon jól lehetne játszani a magyar "aggyal".
A cikkírónak még azt ajánlanám, hogy pár évet egy lcd tv-összeszerelő üzemben húzzon le 3 műszakban és éljen meg abból a bérből amit kap.Mert azok az érvek amiket leírt közgazdasági szinten lehet hogy igazak, de a zemberi tényező nincs figyelembe véve.
Kicsit hosszú lett.Köszönet ha valaki elolvasta.