Fogságban
Basszus, már megint nem azt a filmet láttam, amit a kritikusok az egekig magasztalnak… Pedig nincs túl nagy elvárásom egy thrillerrel szemben, csupán annyi, hogy legyen izgalmas, kiszámíthatatlan, meglepő, esetleg drámai - ahogy Mr. Ego mondta a Lecsóban: „Nyűgözzön le!” De a Fogságban-nak nem sikerült…
Hogy miért is? Az, hogy az alapszituhoz hasonlót láttam már, nem zavart, itt a hangulat, a télbe hajló kisváros nyomasztó légköre jó kiegészítés volt. A lányát elvesztő apa érzései jól átjöttek, Hugh Jackman kiválóan hozta a figurát. Még Lokival (Loki-LOL) sem volt bajom, bár a Koltai Róbert féle szemrángás Gyllenhaalnál idegesített. A baj egyrészt azzal volt, hogy ismét csak nem tudtam elhinni, hogy ennek a sztorinak nem az lesz a vége, ami lett, másrészt meg azzal, hogy ne ám már, hogy egy thrillerben percekkel az események előtt meg tudjam mondani, mi fog történni… A zsaru idegesítően töketlen, ha nem lettek volna a teremben, kiabálhattam volna, hogy Nézz már le, te hülye!!! , és egyebek. Bosszantóan kiszámítható a film, ráadásul irracionálisan életszerűtlen. Spoiler nélkül nehéz mindezt megmagyarázni, de hogy itt senkinek nem hiányzik senki, az fájt, az anya viselkedése a film közben abszurd, az egyik percben eső esik, a másikban egy centi hó van, utána megint fekete a táj, s végül megdöbbenve néztem, hogy USA-ban nincs egy kib*szott mentőhelikopter a beteget kórházba vinni… Áááá…
Kb. fél-egy órával hosszabb a kelleténél, a nyomasztó hangulat átjött, de olyan klasszikusok nyomába sem érhet, mint pl. a Nyom nélkül. Nekem messze nem ez az „ősz filmje”. Vagy csak lehet, túl sok filmet nézek????
60%