R2-D2

Az ifjú Indina Jones kalandjai után következik az ifjú Han Solo kalandjai... Én azért arra is kíváncsi vagyok, mennyit rúgnak majd föl a könyvekből ismert Solo illetve Fett múltból.

Valahogy egy Boba Fett film rendezőjének simán el tudom képzelni Snydert...

Erőnek erejével Anyám, megint milyen egy elb@szott magyar cím… Az eredetinek legalább van köze a film történéseihez. No, mindegy. Nem csak a címen múlt, hogy nem tetszett. Előre is bocs minden Schwarzi fantól, de úgy gondolom, ez már nem neki való. A fénykorában jól állt neki ez a karakter, de ebben a filmben – ami ugyebár rá lett írva – számomra nagyon hiteltelen az a szerep, amit eljátszott. Mármint az után, hogy felvette a harcot a banditákkal. Helyenként amúgy is kimondottan buta filmként éltem meg a The last standot, tele kisebb nagyobb ésszerűtlen és logikátlan eseményekkel, de a vége meg néha már fájt. S hogy miért? Talán mert a film maga sem tudta eldönteni, hogy mennyire vetesse magát komolyan a nézőkkel. Míg az EX2 egyértelműen vígjátékként funkcionált, addig ez inkább próbált egy erősen retro hangulatot megidéző akciómozi lenni, amit ez által illene icipicit komolyan venni: próbált érzelmi kötődést is kialakítani a szereplőkhöz, meg van benne dráma, szerelem… Számomra kevés volt benn az ezeket feloldó poén és ezek mellett túl sok volt benne az Arnold karakterére épített akció. Ahol el kellene hinnem, hogy egy 65 éves öregedő sheriff pankrátor módjára lenyom egy nála 30 évvel fiatalabb, „harcművészetben jártas” egyént. Hogy ismét csak a rosszfiúk hullnak el a várost leamortizáló golyózáporban. Az már csak hab a tortán, hogy ebben a filmben van az eddig látott legtöketlenebb FBI és Nemzetbiztonság, no meg a legtökösebb autóvezető, aki 200 mérfölddel száguld lámpa nélkül az éjszakában. Éjjellátó autó ide vagy oda. A szöktetés kínosan gagyi, mint ahogy az a bénaság, a hogy az egész hatóság az ügyhöz áll. Kivéve persze a sheriffet… Nem nézhetetlen, ha ezt huszonöt évvel ezelőtt látom, megnyalom mind a tíz ujjamat, de ma már kevés. De szimplán csak az is lehet, hogy én vettem túl komolyan… 50%

Ha nem tudod leszedni róla, akkor nem biztos, hogy ujjlenyomat. Néhány lemez bizonyos fajta tokban elkezd ragacsososdni... Bővebben itt: http://www.xpress.hu/xp/forum.asp?FID=6198&VID=R21889333741750150

Caprica Hát persze, hogy látnom kellett… Miután kb. egy éve végignyomtam a komplett Battlestar Galactica sorozatot - s mit ne mondjak, nagyon tetszett-, törvényszerű volt, hogy a Viasat6-on futó sorozatot a kezdetekről is megnézem. Nos, hol is kezdjem. Azt hittem, sokkal jobb lesz. Azt hittem, fog hordozni BSG feelinget, azt hittem, megint megérint az a világ. Sajnos nem. Végig lehetett nézni, tulajdonképp néha még érdekes is volt, de azért összességében inkább a semleges vagy az idegesítő kategóriába sorolnám. S itt most nem is csak arról van szó, hogy ebben minimális az űrhajó, a BSG sorozat sci-fi világa… Nem. Itt egyszerűen egy túlcsavart sztori keveredett baromira idegesítő és céltalan karakterekkel, akik az évad nagy részében totál logikátlanul cselekednek, s akiket az évad végére sem lehet maximálisan megkedvelni. A nemszeretem karakterek újabb nemszeretem filmje. A történet 58 évvel a Kolóniák pusztulása előtt játszódik. Nagy vonalakban annyi, hogy egy Daniel Graystone nevű fickó létrehozott egy Mátrix szerű virtuális világot, ahova az emberek úgynevezett holopánttal kedvükre beléphetnek, s ott következmények nélkül élhetik ki magukat (azt mondjuk sosem értettem, ha van egy ilyen holovilág, ott miért is vannak csórók meg dolgozó emberek – lenne olyan mazochista, aki szegénynek megy el a képzeletébe???) No, mindegy. Szóval ez a fickó egy zseni és tovább akar lépni: hadiipari megrendelésre egy értelmes robot megalkotásában dolgozik. Tragédiájára egy robbanásban meghal Zoé, a lánya – akivel egyébként nem volt túl jó a viszonya – aki titokban nem kevésbé zseniális programozó volt. Olyannyira az, hogy a holovilágban csinált magáról egy avatart. Apuka rájön, lemásolja ezt az avatart, majd egy balszerencse folytán a Zoé-kópia bekerül egy robottestbe… Közben van egy hisztis anyuka, egy Adama név alatt futó tauroni (a 12 Kolónia egy másik bolygója) család, illetve egy egyistenhívő titkos szekta történetszála is. Az igazi bonyodalom akkor kezdődik, mikor Zoé a robottestben öntudatra ébred, s mindent megtesz, hogy keresztülhúzza apja számításait, valamint egy titkos cél érdekében elhagyja Capricát… Ez eddig talán még nem is tűnik oly borzasztónak. A robot, mint a cylonok elődje ígéretes kezdet, az egyik kapocs a kettő közül a BSG felé. A kísérletezés a mesterséges intelligenciával kiváló sci-fi alapanyag, a szokásos morális kételyekkel. Ez a szál jó is lett volna, ha Graystone anyu nem olyan idegbeteg, mint amilyen, nem cselekszik totál életszerűtlenül, ahogy azt teszi. A másik család, Adamáék (a másik kapocs) története is lóg a levegőben, csak a vége felé van egy flashbackes epizód, megmagyarázandó, kik is ők – szóval ez a maffiás, tetkós vonal nem illik Capicába, ráadásul Adama apu is többször önmaga paródiájaként viselkedik. Az egész sorozat legjobb karaktere Sam, az öccse, ő egy igazi tökös csávó – kár, hogy egy könyörtelen gyilkos. Nem igazán láttam azt az ívet a családban, ami majd elvisz ahhoz a Bill Adamához, aki 60 év múlva megvívja a harcot a cylonokkal… Ami azonban kimondottan idegesített, az az Egy Katonái szervezete, amit, és ahogy képviseltek. Értem a lényeget, a felvetett problémát, de nekem ez az istenes hablatty sok volt. Alapban is totál elmebeteg dolog bármilyen vallás vagy eszme mögé bújva embereket ölni, de itt az egész társaság egy undorító fanatikus szekta volt. Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy most egyházellenes irónát nézek, vagy valami propagandafilmet isten oldalára állítandóan. Clarice, a vezetőjük ráadásul annyira egy ocsmány, visszataszító egy nőszemély volt, hogy szabályosan rosszul érezem magam, mikor a képernyőn volt…itt is rengeteg logikátlan és értelmetlen esemény, mintha az egész sorozatban mindenki tökhülye lett volna. Abszolút nem éreztem a hihető motivációkat, ki, mit miért is csinál, egyedül talán a Bolygóvédelmis Duren ügynök volt hiteles. A holovilág történései tovább bonyolítják helyzetet… elismerem, néhány húzás kimondottan ötletes volt, Zoé és Tamara párharca viszont erős koppintás, mint ahogy Zoé hatalma is. A sorozat megvalósítása, a sok CGI enyhén szólva is hullámzó színvonalú, a végén a stadionos résznél irtó gagyi. Valahol nem csodálom, hogy bukott az egész… S még valamit. Az utolsó négy perc, kvázi a S2 előzetese - ami ugye nem lett -, amit annyian istenítenek, számomra nem hozta el a katarzist. Clarice, mint a cylonok hittérítője? Ugyan már… Felskiccelték a jövőt, de én nem láttam benn az indokot a támadásra. Egyedül Zoé áttöltése tetszett. Az első cylon. A 13-ik cylon??? Hogy ajánlom-e? BSG rajongóknak mindenképp, ők tudnak majd benn kapaszkodót találni. Különben nem. Bosszantó, érdektelen sci-fi utánzat, egy görög mitológia vs. kereszténység párharccal, egy olasz maffia szállal, no meg egy megromlott apa/anya vs. lányuk kapcsolattal. Nem fogom megvenni. Már ha egyáltalán valaha megjelenik…

Talán normális filmeket kellett volna csinálni...

Nekem a Végzetes szövetség és az Árulás a kedvencem... de nagyon jó lett a Halálcsillag és a Revan is.

Egy nagyon jó cikk a múltkori hókáoszról... http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/hotolo_muszak_video

Hú, bocsi, hogy vihart kavartam...

Pont nem akartam kiírni...

Django elszabadul Ez nagyon jó volt. Nem is tudom, mikor szórakoztam és röhögtem filmen ennyit, szinte az egész mozit széles vigyorral néztem: Tarantinonak ismét sikerült egy olyan filmkavalkádot elénk tárni, aminek majdnem minden perce élmény. Véres és komikus, drámai és elgondolkodtató egyben, ahol a western csomagolás csupán csak egy háttér, egy történelmi tabló az események mögött. Valójában az egész egy durva tükör a rabszolgatartás intézményének - rengeteg iróniával -, qrva jól megírt karakterekkel és színészi játékkal, valamint eszméletlen jó dumával Quentin félreismerhetetlen stílusában. Már önmagban a szövegért is megéri megnézni („zergebaszó zord idő”), a magyar szinkron kiváló. Christoph Waltz újfent zseniális, a többiek meg csak szimplán nagyszerűek. Egyetlen hibája, hogy a 165 perc talán kissé sok, a házban néhány jelenet elnyújtottnak tűnt. Viszont az egyik szereplő felrobbanása akkora poén, hogy fogtam a hasam a röhögéstől. Tarantino egy őrült. És zseni. Kifelé jövet azon gondolkodtam, mi lehetne Tarantino következő projektje… Mondjuk egy sci-fi az űrben… 90%

Mekkora káoszt okozott a tegnapi hófúvás.... Pedig régen is volt hó: http://www.youtube.com/watch?v=rHN4e4MVDvc&feature

A cég Kezdetben volt Tom Cruise és a Cég. Meg az ebből készült zseniális thriller, egy – mai szemmel ugyan kissé régimódi – magával ragadó, lebilincselően izgalmas nyomozós/összeesküvős mozi. Aztán valakinek kipattant az ötlet a fejéből, hogy erre építve egy TV sorozatot kellene csinálni, s lám, 20 évvel a bázis film után, illetve 10 évvel Mitch McDeere memphisi rohangászása után itt is van az új kaland. Egy újabb elkaszált sorozat formájában – hogy dőlne rájuk az ég… Nem volt rossz, de istenigazából elájulva sem vagyok tőle. Aki sötétben tapogatózik, annak azt tudom írni róla, hogy képzeljen el egy tárgyalótermi sorozatot, ahol az egyes epizódokban egy-egy nehéz esetet old meg a főhős, közben ismét belekeveredik egy összeesküvésbe, s ráadásul az ifjú maffiafőnök bosszúja is ott lóg a feje fölött Damoklész kardjaként. A legnagyobb baj az, hogy ezt a három összetevőt szerintem nem sikerült a megfelelő arányban keverni: a tárgyalótermi részek önmagukban ugyan izgalmasak, ámde a cselekményt egyáltalán nem mozdítják elő. Mintha a mozifilm lassúságát próbálták volna lekövetni ezzel – hogy aztán egyszerre meg csak hirtelen abbamaradjanak. A sorozat közepe zseniális, a Cég leleplezése, a fő történetszál kicsúcsosodása kellően izgalmas és magával ragadó. Az a néhány epizód ott a legjobb sorozatok hangulatát idézi. Meg is lepődtem, hogy a végkifejlet után még mi jöhet – aztán persze rögtön rájöttem, hogy az első résztől háttérben lévő szál fog előtörni. A semmiből. Csakhogy az már nem Cég. Az, úgy már nem az. Különben is érezni némi identitászavart az egészen, hisz a tárgyalótermi rész nem igazán illik az eredeti filmhez – bár ezt rá lehet fogni az eltelt tíz évre -, még akkor sem, ha tényleg jók, de a finálé maffiavonala nagyon kilóg a sorból. Ráadásul nem is igazán van kidolgozva. A semmiből előkerülő gyilkos, a töketlen FBI, Abby érthetetlen és idegesítő fordulata zavart kicsit. Még így is élvezetes volt, de úgy éreztem, hogy a puskaport már ellőtték a közepén az alkotók… ráadásul újra egy abnormálisan befejezetlen, félbehagyott sztori, egy újabb csonka sorozat. Amiből már így is annyi van… Hangulatilag borzasztóan próbál illeszkedni a Tom Cruise-féle mozihoz. Már az első képek, a rohanó ügyvéddel egyértelműen erre hajaznak, de az egész, a megjelenésük, a ruházkodás, minden. Ez speciel jól áll a sorozatnak, mint ahogy a Lost feelinget hordozó flashbackek illetve flashforwardok beillesztése is. Ami viszont nem áll jól – s szerintem számomra a mínusz egy csillagot eredményezte, az McDeere figurája. Pontosabban Josh Lucas figurája. Nem tehetek róla, egyszerűen képtelen voltam elvonatkoztatni Tom Cruise-tól. Végig az ő arca volt a szemem előtt, szegény Josh Lucas bármennyire is jónak tűnt, nem tudta belopni magát a szívembe. McDeere az Tom – de gyanítom, ezt nem csak én gondolom így e széles kis világban. Mint ahogy az Abby-t megformáló Molly Parker sem lett szívem csücske: a korábbi Abby a maga ártatlanságával szimpatikusabb volt, ráadásul volt egy tök hasonló arcú osztálytársam az általánosban-, aki többször eszembe jutott a TV-t nézve és ez bizony zavart kissé. De ezek a problémák nem elsősorban a casting problémái, hanem önmagának a sorozatnak a létjogosultságát kérdőjelezik meg: ha ennyire akarnak illeszkedni a bázis filmhez, annak szereplőivel kellett volna csinálni. Akkor nagy durranás lehetett volna… Ray McDeere és Tammy karaktere annyira nem volt fájó. Juliette Lewis új színt vitt a figurába, ő egyébként egy méltatlanul el nem ismert színésznő, s Callum Keith is elég vagány volt Mitch testvérének. Azonban a korábbi impozáns mellékszereplő lista bizony hiányzik, a néhány bántóan teátrális bólintás és testbeszéd irritált, de a legjobban Tom Cruise hiánya volt az, ami az élményt befolyásolta.

Köszi mindenki! Egyszer majdnem minden évrbl vannak ilyen képeim, de ez most az utóbbi évtized legnagyobb hava itt. Mondjuk a '86 és '87 teléhez képest ez bakfiitty.

Nálunk (Szombathelyen) ilyen:

Én ugyanezt megtettem az Üzenet az űrből című "klasszikussal" is...

Yoda - Sötét találkozó Viszonylag kevés könyv van a geonosisi csata és Anakin bukása közti időkről, a már ismert események tükrében szerintem lényegesen nehezebb könyvet írni, hisz illeszkedni kell a mozifilmek és a TCW eseményeihez is – úgy, hogy közben egy új, még nem ismert, izgalmas és érdekes történetet meséljen el. Nos, Sean Steartnak sikerült. Az alap sztori ugyebár az lenne, hogy Yoda a béke reményében találkozik a peremvidéki Vjun bolygón Dokuu-val, a könyv tulajdonképp erről az útról szól. Yoda minden jóindulata mellett felkészült rá, hogy ez akár csapda is lehet – ezzel nem árulok el nagy titkot -, ami a finálé ismeretében megalapozott is volt. A könyv azonban mégsem csak Yodáról szólt, sőt elsősorban nem róla szólt. Szólt a Templomról, az ott folyó munkáról, szólt a Jedik különbözőségéről, szólt a Világos és a Sötét Oldal közti különbségéről, Assaj Ventress ténykedéséről, Dokuuról, de mindenekelőtt két ifjú padawanról: Scoutról és Whieról. A történet tulajdonképp az ő szemszögükből követi az eseményeket. Scout, az Erő által épp hogy csak átjárt lány és Whie, a hatalmas Jedi-ígéret, valamint az ő mestereik kísérik Yodát, majd egy árulás folytán keverednek egy csapdába – ezáltal egy halálos csatába – egy űrállomáson, hogy aztán a végén egyedül nézzenek szembe Ventressel. Nagyon jól ábrázolt jellemek és csaták, nagyon jó a betekintés a padawanok gondolataiba a Jedi elkötelezettséggel kapcsolatban, életükbe a Templomban - a viadal külön élmény volt -, s persze nagyon jó a végén a Dokuu vs. Yoda összecsapás is. Mint ahogy a Köztársaság legjobb Jedi párosának feltűnése is. A könyv stílusa, szóhasználata világos és érthető, jól van tagolva, könnyen olvasható, izgalmas történet. Ráadásul nagyon jól megágyaz Dokuu kegyvesztésének Sidiousnál, valamint Ventress bukásának Dokuunál. Yoda továbbra is a legerősebb Jedi, akinek a legnagyobb gyengesége pont a többiek védelme. Már megint. Nagyon tetszett az egész könyv, egy valami azonban nem hagy nyugodni: Ki és mikor fog írni egy Yoda-trilógiát??? A kis mester nem sokkal a sithek „eltűnése” után, Darth Bane után született. Gyakorlatilag egy „sithmentes” világban élte le életét, igazi ellenfél nélkül. Szívesen olvasnék róla akár több könyvet is… .

Jack Reacher Nagyon kellemes meglepetés. 90-es évek elejei hangulatú és stílusú, visszafogott akciófilm, egy hiteles történettel és karakterekkel. Szomorú aktualitása a tengerentúl elharapódzó elmebeteg fegyverhasználat, valamint a korrupció és az erőszakos piacszerzés. Ugyanakkor nézése közben jobbnál-jobb filmek ugrottak be: Pelikán ügyirat, Összeesküvés-elmélet, sőt az autós üldözés némely kamerabeálltása tisztára madmaxes volt. Egyedül talán a két balfék támadó jelenete nem tetszett a házban, de a többi része kiváló szórakozás, jó dumával és nagyszerű Tom Cruise-zal. Bourne reinkarnálódott, más formában tért vissza, számomra Jack Reacher sokkal inkább szerethetőbb és jobb figura, mint Aaron Cross. Ez a film pedig minden alapot megad egy újabb, nagyszerű franchise-ra.. 85%