Gaiman: Óceán az út végén:
Hát ez a pasi zseniális ír, tényleg úgy írja le a dolgokat, annyira bele tudja magát élni az ember mintha ott lenne. Ez egy felnőtteknek szóló gyerek mese. Néhol rácsodálkozó, sok helyen félelmetes, de leginkább varázslatos. Olyan helyeket képes ez a pasi teremteni, egyedi és mágikus helyeket, mint kevesen. Engem végig lekötött a könyv. És bár Gaiman legnagyobb baja általában hogy a hosszabb könyvek végén nem tud rendes lezárást találni, itt szerintem sikerült. Tetszett a burkolt mondanivaló. Egyedül talán az nem, hogy a könyv csúcspontja a közepén volt, így elég hosszú lezárást kapunk.
Történetileg egy kisfiúról szól, aki megismerkedik egy családdal a utca végén. Nagyi, anya és kislány. Ami ez a család nem éppen hétköznapi. Sok mindent tudnak, és még annál is többet láttak. Messziről jöttek és nagyon nagyon régen. És a kisfiú véletlenül kiszabadít valamit, vagy inkább rászabadít valamit a városkára, amit nem kellett volna, és mindenki veszélybe kerül. 4/5.