Jump to content

Milandra

Fórumtag
  • Content count

    149
  • Joined

  • Last visited

Everything posted by Milandra

  1. Saját szereplővel vagy valamelyik kedvencedről szólt a sztori?
  2. Az én családomat is érdekli Sissy élete, úgyhogy van itthon pár könyv, regény, ami sok ihletet ad A múltkor elfelejtettem írni, hogy néha a költők élete is megihlet, most például Adyé, és ebbe főként a Lédával való kapcsolata értendő. És a zene is nagyon fontos számomra, sokszor előfordult már, hogy elindított bennem egy gondolatot, vagy érzéseket ébresztett bennem. Az biztos, hogy az életből is könnyen meríthet az ember ilyen téren Az én legfőbb negatív szereplőmet igyekszem úgy formázni, hogy ne legyen teljesen romantikus alak, vagyis, hogy a velejéig romlott, érzelmek nélküli stb. Belerakok olyan eseményeket az életébe, ami aztán megváltoztatja és rossz irányba viszi. Már azt is kitaláltam, hogy mi lesz vele a végén. És nagyon izgalmas feladat, ahogy megalkotom például a szüleit. A pozitív hősöknél is ügyelek arra, hogy ne legyenek olyan tökéletesek, szentek és sérthetetlenek. Ők is elkövetnek majd pár hibát, ugyanakkor tanulnak majd ezekből és fejlődni fognak, mert szerintem ettől lesznek teljesen életszerűek.
  3. Én azért foglalkozom olyan sokat a ruhákkal, mert az a világ, amit kitaláltam, teljesen más, mint a valóság. Illetve, akár létezhetne is, csak én összekevertem benne olyan dolgokat a régebbi korokból, amelyek megfogtak, és az öltözködésre különösen igaz. Történelmi tények és folyamatok engem is megihletnek, személyek közül pedig elég sok van. Ha valaki érdekelni kezd, akkor irány a könyvtár. A legfőbb gonoszt például Hitler hatására találtam ki, de inkább a magánéletéből merítettem ihletet, de persze nem elhanyagolható szinten a politikai pályája is megjelenik az írásomban. Aztán ott van még például Mária Terézia, Sissy, Napóleon, Károlyi Mihály... mostanában pedig Andrássy Katinka élete is foglalkoztat. Az ő életükből ragadtam ki néhány érdekes dolgot, cselekedetet, gondolkodásmódot stb.
  4. De vajon mi lett Vaderrel? Lecsukták a lázadók...?
  5. Én is hozzáolvasok úgymond, amikor írok valamit. Egyetértek, Orki, szerintem is kell bizonyos fokú tájékozottság és ihletforrás egy komolyabb műhöz. Az érzelmek esetében általában a klasszikusokhoz fordulok segítségért, de vannak nagyon jó lektűrök is erre a célra. A szereplők ruháinak kitalálásához sokat nézegetem a régi korok viseleteit, amelyeket olykor ötvözök is. A törikönyvek is hasznos források, ráadásul engem sokszor megihlet egy-egy történelmi személyiség is.
  6. Én azért ennyi szereplőt nem tudnék "meggyilkolni". Annyira hozzámnőnek, hogy nehezen tudom rászánni magam, hogy megöljem őket. De van olyan, akit muszáj, mert a haláluknak fontos szerepe lesz a történetben, jobban mondva, fontos mondanivalója van. De ettől még nem lesz könnyebb a dolgom. A legnagyobb nehézséget nekem mindig az okozza, hogy hogyan haljanak meg, mert nem akarok véres gyilkosságról írni. A leírásnál, meg az érzelmeknél már gördülékenyebben megy az írás, mert sajnos van tapasztalatom a hozzám közel állók elvesztésében Számomra egy karakter is fontos, hiszen én teremtem, az én képzeletemben létezik, én ismerem a legjobban, és azt cselekszi, érzi, amit én szeretnék.
  7. Én is hasonlóan dolgozom, mint ti. Van egy füzetem, amibe leírok minden fontosat, plusz mindig hordok magamnál egy kis noteszt is, hogyha valami jó dolog eszembe jut, gyorsan le tudjam jegyzetelni. Amikor egy karaktert formálol először címszavakban írok róluk (tulajdonságok, család stb.), aztán szép lassan kialakulnak, és megjelennek a képzeletemben is. Előfordul, hogy egy létező vagy egy történelmi személy inspirál, akit aztán átformálok egy kicsit. Mostanság szoktam rá, hogy háttértörténeteket is írok, mert úgy sokkal kerekebb lesz a dolog, és nagyjából kiküszöbölhetők az ellentmondások is. De igazából nekem állandóan változik a sztorim, a szereplők közül meg páran eltűnnek, és újak jönnek helyettük, netán átalakulnak köztük a viszonyok. Bár az eredeti főszereplők közül még senkit nem távolítottam el a történetből, már most van olyan, aki biztos, hogy meg fog halni...
  8. Egyébként ti mennyire szoktatok tervezgetni az íráskor? Úgy értem, hogy előbb mindent aprólékosan megterveztek és lejegyzeteltek, vagy az alapötlet után elkezdtek írni, aztán lesz ami lesz?
  9. Gratula a művetekhez, Orki!
  10. De a történetet teljes egészében ismerem, szóval az nem fog nekem meglepetéssel szolgálni, sajnos. Na jó, vizuális téren szerintem fog
  11. Majd mindenképpen beszámolok Hát, elég sok mindent láttam belőle... nyitójelenet, Obi-Wan, Anakin és Amidala találkozása, naboo-i jelenetek közül pár, Anakin gyilkossága, klóngyári kalandok, geonosis-i csata, néhány kimaradt jelenet, meg a vége jelenetek (hadsereg és az esküvő)... most ennyi jutott eszembe
  12. Na, végre be tudom pótolni ezt a filmet is Igaz, hogy angolul, de az nem számít.
  13. Ez jó kis játék lehetett, Pildi! És arra sem emlékszel, hogy mi lett a vége? Mi még 9.-ben eldöntöttük a barátnőmmel, hogy megírjuk a Rómeó és Júlia happyendesített változatát, de végül nem lett belőle semmi. Erre én is kíváncsi lennék! Jól hangzik a történet! A fent említett barátnőmmel mi is találtunk ki paródiákat, csak az a baj, hogy nem írtuk le őket, pedig most jókat lehetne nevetni rajta
  14. De egy krimi esetében ez jó módszer, mert így az olvasók is csak annyit tudnak, mint a főszereplő. Bár az igaz, hogy ilyenkor tényleg leszűkülnek a lehetőségek, mert csak egy szálon fut a cselekmény.
  15. Csak azért jegyeztem meg, mert abból, amit írtál, nekem az jött le, hogy Leia azért nem békeszerető, mert nem tárgyalás útján akarta megoldani az ügyet, hanem agresszív véleménycserével, vagyis harcokkal. De akkor úgy látszik, én értettem valamit félre. Ezt írtam én is. Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy Luke nem volt alapból olyan, mint Padmé, hisz csak a Jedi-kiképzés után vált olyanná, mint az anyja. Padménak viszont nem kellettek Yoda és Ben tanításai az Erőről és Jedi-felfogásról, ahhoz, megfontolt legyen, és tárgyalások útján akarja megoldani a konfliktusokat. Kezdetben Luke is fénykarddal akart tárgyalni, és ugyanolyan forrófejű volt mint Anakin, de természetesen megváltozott. Soha nem is állítottam az ellenkezőjét. Az Amidalás topikban végig azt bizonygattam, hogy ezt az ügyet nem lehet békés eszközökkel megoldani, hisz a Szenátus semmit nem tud tenni a Szövetség ellen hadsereg híján. És aki csak úgy lerohan egy bolygót, azzal nem is igen lehet tárgyalni.
  16. Én sohasem tudom eldönteni, hogy milyen nézőpontból írjam a történetet, bár az a tapasztalatom, hogy jobban tudok írni egyes szám első személyben. Valahogy mindig gördülékenyebben megy az írás, mintha csak sima elbeszélést alkalmazok. Viszont néhány történet esetében meg sokkal előnyösebb, ha nem a főszereplő nézőpontjába helyezkedek bele. Velem is előfordul, hogy mások művei inspirálnak. Egy évvel ezelőtt, amikor elkezdtem az épp aktuális történetem kiagyalását, érezhető volt benne a Harry Potter és SW hatása. Mostanra azonban már átalakult, és kivesztek belőle a fantasztikus elemek, és más miatt lett különleges.
  17. Hát igen, én sem vagyok elégedett a kamaszkori teljesítményemmel. Nem azért, mert nem tudtam fogalmazni, vagy ilyesmi, csak akkor még hajlamos voltam az utánzásra Persze azóta fejlődtem, és kezdek rátalálni a saját stílusomra, ami annak köszönhető, hogy sokat írtam. Remélem, hogy egyszer végre alkotok valami olyat, amivel elégedett leszek, és ki merem majd adni a kezeim közül.
  18. Azért Leia is részt vett a lázadásban, és neki is része volt abban, hogy végül hatástalanították a II. Halálcsillag energiapajzsát. Lehet, hogy csak az ötödik részben lett vezér, de nem értem, ettől még miért lenne kisebb az érdeme. Leia és Padmé ugyan különböznek személyiségben, de nem hinném, hogy Leia kevésbé volt békeszerető, mint az anyja. Hiszen pont azért harcolt, hogy a galaxisban helyreálljon a béke, és visszaálljon a demokrácia. De ebben a helyzetben nem lehetett mást tenni, mint harcolni. Padmé is kénytelen volt végül fegyverhez nyúlni, hogy felszabadítsa a bolygóját (annak ellenére is, hogy nem túl heves vérmérsekletű), Leia és sok más ember is megtette ugyanezt a galaxisért. Nem hinném, hogy Palpatine-t észérvekkel meg lehetett volna győzni arról, hogy rossz az, amit csinál. Ebben az esetben Padmé sem tudott volna mit tenni, főleg, ha mondjuk megfenyegetik azzal, hogyha nem hagy fel az agitálással, akkor felrobbantják a bolygóját. És persze, hogy a neveltetésüket a szülőbolygójuk határozza meg, de Padmé teljesen mást tanult a konfliktusok megoldásával kapcsolatban a békés időkben, amikor nem volt elnyomás, és nem robbantgatták fel a bolygókat, mint Leia, hiszen az ő idejében már más volt a galaxis. Ezzel összhangban változott a felfogás is. Miután a Naboo-t megtámadták, már ők is megszerveztek egy hatékony védelmi rendszert, pedig ők anno békés bolygó voltak, akik bíztak a Köztársaság békéjében, és ezért nem kellett nekik hadsereg. De aztán ők is látták, hogy valamikor nem vezetnek eredményre a tárgyalások, és olyankor már nem lehet kikerülni a fegyveres ellenállást. Attól pedig, hogy ő személyesen nem érezte a Birodalom "káros hatásait" még kiállhat a többi bolygó érdekeiért. Persze, kényelmesebb megoldás egy virágzó bolygó trónján csücsülni egész nap, és hálát adni a sorsnak, hogy így történt mindez, és azt mondani, hogy nekem végül is mindegy, hogy Köztársaság vagy Birodalom, ígyis-úgyis jól élek. Csakhogy Bail Organa is továbblátott az orránál, tudta, hogy olyan dolgokat művel a Birodalom, ami ellen egy demokrata politikusnak fel kell lépnie, és természetes, hogy az értékrendjét átadta a nevelt lányának. Ebben a helyzetben pedig már nem jöhetett azzal, hogy álljunk le tárgyalni a Császárral, aki mellesleg egy veszélyes fegyver megépítését rendelte el, hogy majd megsemmisítsen pár bolygót. Azért meg nem tudom hibáztatni Leiát, hogy nem állt le tárgyalgatni Jabbával. Egy olyan gengszter, aki fejvadászokat bérel fel, nem hinném, hogy tárgyalóképes partner lenne, maximum csak akkor, ha pénzről van szó, de ilyen téren Solo megkárosította. Luke is hiába próbákozott a békés megközelítéssel (utána ráadásul még egy szörnyeteg elé is vetette szegényt), ráadásul Jabba is mondta, hogy "tetszik nekem ez a fejvadász, mert olyan magamfajta". Vele csak így lehet "tárgyalni". Amúgy meg az ötödik részben Luke sem akart tárgyalni Vaderrel (nem is lett volna értelme), hanem meg akarta ölni, csak még nem volt eléggé felkészült hozzá. Most akkor ő is az agresszív véleménycsere híve lenne? Ő is csak akkor vált megfontolttá, és tárgyalást kezdeményezővé, miután Yoda elkezdte kiképezni, azelőtt ő is ugyanolyan forrófejű és türelmetlen volt, akárcsak Anakin. Ennek köszönhetően fejlődött olyanná, amilyennek a hatodik részben láttuk, és ezáltal fedezhettük fel az anyjáéhoz oly hasonlatos tulajdonságait.
  19. Na, örülök, hogy van itt egy-két amatőr író! Irigylem azokat, akik már eljutottak odáig, hogy fel is merték tenni az irományaikat egy honlapra! Én állandóan javítgatok, meg változtatgatok, és ráadásul soha nem találom elég jónak, amin dolgozok, szóval egyelőre még nem publikálok. Igaz, van egy-két novellám, ami kész van, de azokat négy évvel ezelőtt írtam, és most, hogy így visszaolvastam őket a minap, hát... az biztos, hogy nem mutatnám meg őket senkinek Egyébként már sokszor eldöntöttem, hogy indulok majd pályázatokon, de vagy az volt a baj, hogy nagyon sok megkötés volt benne, vagy nem tudtam olyat kitalálni, ami belefért volna 5-6 oldalba. A mostani írás is elég nagy lélegzetű lesz, ahogy elnézem...
  20. A "külhoni" azt jelenti, hogy nem SW témában kellett írniuk?
  21. Igen, ezért is hatott nagy meglepetésként, amikor kiderült, hogy ő Luke testvére, és Darth Vader lánya.
  22. Aki próbálkozott, vagy netán írt valamilyen történetet, vagy szeretne írni, azokat várom ide Fan fiction (más témában) novella, regény... mindegy, bármi jöhet, a lényeg, hogy ne SW témájú írás legyen! Mivel jómagam is írogatok, ezért szívesen beszélgetnék néhány hozzám hasonló amatőr íróval Lehet, hogy érdektelen lesz a topik, de ezt a kockázatot vállalom.
  23. Arról megfeledkezel, hogy ő mentette meg Luke életét. Ha nem érzi meg, hogy a fiú bajban van, szegény Luke lepottyant volna a mélybe, és ez ugye megváltoztatta volna a történet végkimenetelét. És ha nem küld üzenetet Obi-Wannak Artuval, akkor Luke is talán élete végéig a Tatooine-on maradt volna, és fényes karriert futott volna be a párologtató berendezések karbantartása terén Szerintem Leia más "ellenfelekkel" nézett szembe, mint egykoron az anyja. Padmé még a Köztársaság korában élt, ahol korábban a demokrácia volt az úr, és ahol az elnyomás, megszállás ismeretlen fogalom volt, Leia pedig egy sötétségbe borult galaxisba született bele, ahol zsarnokság, elnyomás uralkodott, és ahol olyan fegyvert hoztak létre, amivel egy egész bolygót képesek elpusztítani. Nem tudom, hogy Padmé ebben a helyzetben is a békés megoldás melett érvelt-e volna. Nem hinném, hogy Leia kevésbé békeszerető lett volna, mint az anyja, hiszen ő is egy olyan bolygón nőtt fel, ahol például betiltották a fegyvereket. És az Alderaan is ellenezte korábban a hadsereg-felállítási törvényt. Gondolom, ha ezt meg lehetett volna oldani békés úton, akkor megpróbálták volna, dehát mindannyian tudjuk, mi folyt a Birodalomban. Leia tehát attól, hogy részt vállalt a harcokban, még nem feltétlenül az agresszív véleménycsere híve, viszont ebből a helyzetből nem volt más kiút, csak a polgárháború.
  24. Valaki olvasta közületek Michael Endétől a Végtelen történetet? Fantasy rajongóknak alapmű, szerintem
  25. Miközben a Leiás topikba írtam, eszembe jutott egy dolog Padméval kapcsolatban. Padmé a kezdetektől fogva a népnek, a politikának szentelte az életét, eszébe se jutott az, hogy magával foglalkozzon. A nővére rá is kérdez arra, hogy mikor volt olyan, hogy magadra gondoltál, vagy szerinted szenátornak és barátnőnek lenni kizárja egymást? Nos, a második rész végéig Padmé tényleg így is gondolta. Bár szerelmes lesz Anakinba, mégis elutasítja a közeledését (jobb dolgom is van annál, minthogy szerelmes legyek mondattal, többek között). Az első két részben nem is nagyon ismerjük meg az érzelmesebb oldalát (kivéve talán az első részben, a Tatooine-on, de itt is udvarhölgy valójában, nem pedig királynőként, politikusként), mivel csak és kizárólag politikával foglalkozik. A harmadik részben már minden megváltozott: immár nemcsak szenátor, hanem feleség, és várandós kismama, ráadásul Obi-Wannal is szoros barátságba került az előző epizód során. Ezek apropóján már megismerjük a lelkét, az érzelmeit. A családjáért még a szenátorságáról is lemondana. És Anakin ebbe a nőbe szeretett bele, aki itt már pont úgy viselkedik, mint amikor megismerte a Tatooine-on: érzelmes nőként, anyaként. Nekem is ez az arca szimpatikusabb.
×
×
  • Create New...

Important Information