Milandra

Ezt én is így látom. Bár ő is a Kiválasztott gyermeke, mégsincs akkora súlya a történetben, mint Luke-nak. Bár az igaz, hogy használja az Erőt, de csak passzívan, ráadásul sok mindent nem tud az apjáról, amit a bátyja viszont igen. Padméhoz hasolóan, ő is háttérbe szorul, pedig fontos szereplő. Az érzéseiről és a gyermekkoráról sem tudunk sokat. Amíg a harmadik rész nem készült el, nem tudtunk semmit a nevelőszüleiről, a bolygóját sem láttuk soha. Igen, az endori jelenet kicsit ellensúlyozza Leia "hátrányát": végre egy olyan dolog, amit csak ő tud, mégpedig a visszaemlékezés az igazi anyjára. És tényleg itt ismerjük meg az érzéseit, a lelkét, ugyanúgy, ahogy Padmé is a harmadik részben tud e tekintetben igazán kibontakozni. Talán ez összefügg azzal, hogy mindketten barátokra, szerelemre, családtagokra tettek szert, akik erős érzelmeket váltottak ki belőlük, és már nemcsak a politika volt az életcéljuk.

Ahogy láttam, Leiának sincs még saját topikja, ezért úgy döntöttem, hogy kezembe veszem a dolgokat, és nyitok neki egyet Leia hercegnő szerintem egy nagyon összetett személyiség, és persze a SAGA egyik legfontosabb szereplője is. Azt már megállapítottuk, hogy jórészt Anakin természetét örökölte, de azért szerintem Padmétól sok tulajdonságot örökölt. Leia mellesleg alaposan felborítja a "férfiak racionálisabbak, a nők pedig érzelmesebbek" sztereotípiát, de ettől még ő is jószívű, és a szeretteiért bármire hajlandó nő. A negyedik és az ötödik részben még sokszor láthatjuk őt dölyfösnek, leginkább Han jelenlétében, de a hatodik részre már sokat változik. Kellően karakán, éles nyelvű és megtudja védeni magát. Amikor elfoglalják a hajóját, akkor is az első dolga az, hogy biztonságba helyezze a Halálcsillag terveit, arról nem is beszélve, hogy a kínzások ellenére sem adja fel a lázadókat. Bár a negyedik részben a királylány megmentése mesemotívummal találkozhatuk, Leia korántsem az a klasszikus, passzív, férfiak segítségére szoruló hercegnőcske, akivel a mesékben találkozhatunk. Jó példa erre, hogy miután megmentői kiszabadítják, azonnal átveszi a parancsnokságot (...mostantól azt teszi, amit én mondok!) A trilógia további epizódjaiban pedig felcserélődnek a megmentendők és a megmentők szerepei is. Az ötödik részben Leia megérzi, hogy Luke bajban van, és ahelyett, hogy kereket oldana a többiekkel, vállalja a veszélyt, és visszamegy a Felhővárosba, hogy megmentse a sebesült Luke-ot. A hatodik részben neki is nagy szerepe van abban, hogy Han megmenekül (és ne felejtsük el, hogy Jabbát is ő tette el láb alól, és ehhez egyáltalán nem volt szüksége a többiek segítségére. A felkelők között bár szinte ő az egyedüli nő, mégis vezető pozíciót tölt be, és a férfiak sohasem kérdőjelezik meg a rátermettségét, bátorságát. Teljesen egyenrangú félként kezelik. Leiát még Vader sem tudja megrémíteni, míg a legtöbben fülüket-farkukat behúzzák, ha a nagy Sith lord megjelenik a színen. Amikor pedig azzal fenyegetik, hogy felrobbantják a szülőbolygóját, még akkor sem árulja el a lázadókat, inkább egy olyan helyet jelöl meg főhadiszállásnak, amit már régen lehagytak a felkelők. Ti mit gondoltok róla?

De legalább leforgatták az ő jelenetét, ami rajta van a DVD-n, és ha jól emlékszem a könyvben is benne van a szenátorok találkozója.

Igen, rájuk már én is gondoltam. Mon Monthma szerintem is érdekes lenne, mert ő csak a harmadik és a hatodik részben szerepel, és hát elég nagy szerepe van a lázadás megszervezésében. Ackbart is szívesen látnám benne.

Nyilván nem ilyen dolgokra gondoltam

Mire gondolsz? Csak azért kérdem, mert engem érdekelne. Én csak egy képregényt ismerek ilyen témában. Én is úgy tudom, hogy ez a sorozat része lesz a hivatalos Star Wars univerzumnak. Azért remélem, hogy lesznek benne olyan alakok, akik összekötik a sorozatot a régi trilógia szereplőivel, mégha ez a személy nem is pont Luke vagy Leia lesz. Bail Organát például simán el tudom képzelni benne, hiszen ő is benne volt a szerveszkedésekben.

Nem arra gondoltam, hogy az egész sozatot nekik szenteljék. Egy kis fantázia segítségével azért valahogy bele lehetne illeszteni mondjuk Leia gyerekkorának egy-két momentumát, elvégre az Alderaan és Bail Organa is benne volt a Lázadók Szövetségében. Arra kíváncsi lennék például, hogy Leia miként lesz részese a nagy szerveszkedéseknek... De úgy látom, ezen részletek megismerésének vágyával egyedül vagyok itt a fórumon

Nekem akkor jön meg kedvem leginkább az Új reményhez, amikor látom a Sith-ek bosszújából azt a jelenetet, amelyben Vader és és Darth Sidius ott állnak a csillagrombolón és nézik a készülő Halálcsillagot. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire szeretem a régi trilógiát

Én nem tudom, mit szóljak ehhez a tévésorozathoz... Amikor anno említették, hogy lesz, én is kicsit reménykedtem, hogy valahogy belekerül majd Luke és Leia gyermekkora. Ehhez képest Lucas kerekperec kijelentette, hogy Skywalkerék tuti nem lesznek benne Talán említés szintjén igen, de többel nem is kecsegtet. Pedig megragadhatta volna az alkalmat, hisz az ikrek gyerekkoráról szinte semmit nem tudunk, és az EU sem foglalkozik túl kimerítően vele. Az sem villanyoz fel különösképpen, hogy egy gengszter család élete lesz a főtéma Szóval nem tudom, mit hoznak majd ki belőle...

Azt én sem gondolom, hogy a köztársasági bolygók egymásra támadtak volna, ezért is példálóztam a külső megszállók, illetve támadások lehetőségével. És éppenséggel fel merülhetett volna a külső fenyegetés veszély is, de ezzel kapcsolatban Dzséjt már leírta azt, amire én gondolok. Ezt én úgy értettem, hogy ebből látnia kellett volna azt, hogyha nincs hadserege egy bolygónak, akkor végtelenül kiszolgáltatott lesz, mert ugyebár a Szenátus sem tud semmit tenni, maximum annyit, hogy tárgyalnak, de ha a másik fél nem hajlik rá, akkor mi lesz? Hadsereg híjján nem is tudtak volna a Naboo segítségére sietni még akkor sem, ha megfelelően működött volna a Szenátus. Ebből kellett volna levonni a tanulságokat: hogyha nem egy bolygót, hanem a Köztársaságot érné külső fenyegetés, akkor semmit sem tudnának tenni ellene. Azzal, hogy ellenezte hadsereg-felállítási törvényt nem tett volna jót senkinek, hiszen a lakók adott esetben védtelenek maradnak. Ez így igaz, a gunganoknak volt, de nem is az ő vízivilágukat szállták meg. És már elég régóta nem voltak jóban velük. Amidalának az volt a szerencséje, hogy melléjük álltak, de ha a gungan király mégsem ment volna bele a dologba, nem tudták volna felszabadítani a bolygót. Panaka kapitány is említette a királynőnek, hogy nincsenek elegen a harcokhoz (mármint a naboo-iak). De úgy látom, megint kezdünk kicsit eltérni a topik eredeti személyétől

Miért ne lett volna rá esély, hogy ez tényleg előfordulhat? A régebbi időkben is számtalanszor előfordultak önkényes megszállások (mármint a Star Wars ideje szerint) és a való életben is. És attól, hogy addig nem volt erre precedens, attól a későbbiekben még lehet rá példa - ahogyan lett is. De a Kereskedelmi Szövetségnek miért volt saját droidhadserege, ha a galaxis tényleg egy biztonságos hely? A Naboo-nak már azelőtt is volt konfliktusa a Kereskedelmi Szövetséggel, ezért a Padmét megelőző Veruna király már elkezdte a katonai rendszer kiépítését (hangárok, vadászgépek stb.), hisz tudta, hogy a Szövetségnek jelentős katonai ereje van, amit adott esetben ellenük fordíthat. De őt leváltották ezért az intézkedéséért. Egy ilyen rendkívüli helyzetben hiába fordulnának a Szenátushoz, mert mégha tényleg akarnának segíteni, akkor is csak annyit tehetnek, hogy tárgyalnak a megszállókkal, támadókkal. És itt kifullt minden, főleg akkor, ha nem hajlandók tárgyalni a Szenátussal. A Jedi lovagok ahhoz nincsenek elegen, hogy egész bolygót, vagy épp Köztársaságot egyedül védelmezzenek meg, ezért nem lehet kizárólag rájuk hagyatkozni. A asját példájából okulva be kellett volna látnia, hogy igenis szükség van hadseregre, mert ha nincs, senki sem tudná megvédeni az ártatlan lakosokat. És ha őt nem védte volna senki a merényletek után, akkor simán megölték volna.

Most eszembe jutott néhány South Park-os utalás. Nem tudom, hogy voltak-e, de azért leírom őket. Az egyik részben Eric Cartman az Endorról és az ewokokról ír fogalmazást. Egy másikban az egyik fiú Boba Fettnek öltözik (legalábbis a sisakja pont ugyanolyan). Aztán van még az, amikor a három kissrác létrát épít, hogy feljussanak a mennyországba, és amikor megnézik, hol tartanak, Cartman valami ilyesmit mond:" nahát, még a Felhővárost sem értük el?". Az új Asterix filmet nem láttam, csak még régebben az előzetesét. Abban elhangzott megint a veled van/az Erő legyen veled mondat, meg valamelyik szereplő még fénykardot is ragad

Padmé az első rész során, vagyis inkább az elején szerintem naiv volt. A naivitás összefügg a tapasztalatlansággal és a jóhiszeműséggel is. Amíg nem tette ki a lábát a Naboo-ról, egy csomó dologról fogalma sem volt, például arról - amit Dzséjt is említett -, hogy vannak még rabszolgák a Köztársaságban. Amíg Palpatine nem világosította fel, nem is feltételezte volna, hogy Szenátus egyáltalán korrupt is lehet. Ezt is a saját szemével kellett látnia. Ahogy Ody mondta, Padmé idealista is. De ez az idealizmus nem biztos, hogy a nép érdekeit szolgálja adott esetben. A Naboo-n tudatosan lett leépítve a hadsereg, azzal a címszóval, hogy a Naboo egy békés bolygó. Na igen, persze. De most egy kicsit vonatkoztassunk el Palpatine ármánykodásaitól. A Naboo azáltal, hogy nem tart fenn saját hadsereget, rendkívül kiszolgáltatottá válik. Mert mi van, ha jön egy idegen megszálló? Ki fogja akkor megvédeni a bolygót és az ártatlan lakókat? Mi van, ha megszállók nem hajlandóak tárgyalni? Akkor az történik, ami a Baljós árnyak elején: a királynő az ablakon keresztül nézi, ahogy a droidhadsereg elözönli az utcákat, majd el kell tűrnie, hogy elvezessék a saját palotájából. Ezek után elmehet (ha sikerül9 a Coruscantra, segítséget kérni a Szenátustól. Mivel a Köztársaságnak nincs hadserege, csak azt tehetik, hogy ők is tárgyalásokba kezdenek. De ha nem hajlanak rá, akkor mi lesz? Akkor viszont már kénytelenek fegyvert fogni. Padménak is rá kellett vennie a gunganokat, hogy segítsenek, hisz a bolygónak nem volt hadserege, következésképp nem tudott ellenállni a Kereskedelmi Szövetség blokádjának, és ezért naponta ezrek pusztultak el. A kívülállók teljesen másképp tekintenek egy olyan bolygóra, amely teljes mértékben védtelen, mint arra, amelyik igenis szembe tud szállni a megszállókkal. A Naboo a túlzott pacifizmusának köszönhetően az első kategóriába esett. Ugyanez a helyzet ismétlődik meg a Klónok támadásában is, csak ezúttal már nem egy bolygóról szól a történet, hanem az egész Köztársaságról. Rendben, elsőként tárgyalásokba kell kezdeni, és igyekezni kell békés úton megoldani a konfliktust. De ha így nem megy, akkor mihez kezdene Amidala? A szeparatizmus eléggé veszélyes dolog is lehet, hisz a való életben is gyakori, hogy emberáldozatokkal jár a dolog. Innentől kezdve nem beszélhetünk békés megoldásról. Azért kell a hadsereg, hogy biztosítani tudják az ártatlan emberek, lények védelmét, adott esetben. A Köztársaság meglehetősen védtelen lenne, ha a felduzzasztott létszámú droidhadsereg uralma alá akarná venni a galaxist, hisz nincsenek katonái. Valahogy úgy érzem, Padmé ennek a lehetőségét nem is mérlegelte eléggé, hisz jóhiszeműen azt képzelte, hogy ilyesmi (megszállás, háború stb.) senkinek meg se fordulna a fejében. Ez hiba szerintem, amit nem lehet azzal megmagyarázni, hogy "dehát a csúnya, gonosz Sith bácsi ármánykodott a háttérben". Ha nem lett volna Palpatine, lett volna helyette más, vagy mások, akikkel szemben adott esetben védekezni kell. Egy politikusnak minden eshetőséget figyelembe kell venni.

Persze, nem helyeselte. De ha nem kerül bele ebbe a veszélyes helyzetbe, akkor továbbra is ragaszkodott volna ahhoz, hogy ne legyen hadsereg. Könnyű addig a béke mellett érvelni, amíg az ember nem szembesül azzal, hogy a világ nem annyira egyszerű és szép, amilyennek gondolja, és a szörnyűségek nem vele, vagy egy hozzá közel álló valakivel történnek meg. A második merényletnél már nagy nehezen, de belement abba, hogy szüksége van testőrökre (igaz, a merényletek is pont azért voltak, hogy eltávolítsák a Coruscantról). Ha nem Palpatine állt volna a háttérben, akár még igaza is lehetett volna, de az is lehet, hogy nem. A való életben is gyakran előfordul, hogy a szeparatisták háborút idéznek elő, akkor pedig igencsak nehéz békés úton megegyezni velük. De nem lehetetlen, ezt aláírom, és támogatom a békés megoldást. Ezért én is tisztelem, hisz végsősoron feladta a saját elveit a nép érdekében. Ha a szabályokhoz ragaszkodott volna, minden maradt volna úgy, ahogy van. A meggyőződése ellenére cselekedett, a jó cél érdekében És ez igencsak tiszteletreméltó

Így van, és emellett altruista volt, úgy vélem. Ez így van, Palpatine keze alaposan benne van a dolgokban. A kezdettől fogva manipulált mindenkit, még szegény Padmét is. Csak mivel a topik róla szól, gondoltam az ő szemszögéből világítom meg a dolgokat

Valóban nem. Ez altruizmus

Persze, neki tényleg nemes elképzelései voltak a demokráciáról, és mindig csak a köz javát nézte. Csakhogy pont az emberek iránt érzett felelősségből kellett feladnia az elveit. Ha az első részben végig csak a Szenátusra hagyatkozna, nem történne semmi. De mivel tudta, hogy a népe pusztul, és rádöbbent, hogy a Szenátus belátható időn belül semmit sem tesz az ügyben, mégis fegyvert kell ragadnia. Be kellett látnia, hogy az ügyet nem lehetett békés úton, háború nélkül megoldani. Aki szó nélkül megszáll egy bolygót, azt biztos, hogy nem lehet békés úton eltávolítani onnan - maximum csak úgy, ha az ő feltételeihez alkalmazkodunk. De ebben az esetben még tárgyalni sem volt hajlandó a Szövetség (persze Sidius hatására). Az ő elképzelései a Szenátusról és maga a valóság egyáltalán nem fedte egymást. Ha a Szenátusnak tényleg lett volna valami befolyása vagy súlya az ügyben, akkor anélkül is lépett volna, hogy Amidala oda utazott volna. De még a beszéde után se történt semmi. Azt gondolja, hogy azzal, hogy leváltatja a kancellárt, nem lesz többé korrupció. Ez azonban naiv elképzelés, mert egy rendszer rossz működéséért nem kizárólag egy ember felelős. Ráadásul hadsereg nélkül semmit sem lehet tenni. Neki is szüksége volt a gunganok támogatására. Ő is csak akkor jön rá, hogy miért is szükséges a hadsereg, amikor túlerővel áll szemben, és az észérvek már nem segítenek. A második rész végén is kénytelen fegyvert fogni, hogy legyőzzék a droidsereg egy részét. Ebben a helyzetben pont akkor hullott volna szét a Köztársaság, hogyha nem állítanak fel hadsereget, hiszen anélkül teljesen védtelen lenne az egész galaxis. A szeparatisták pedig nem mutattak hajlandóságot a tárgyalásra (az már más kérdés, hogy a Köztársaság így is felbomlott, de abban már Palpatine keze is rendesen benne van). Sajnos fel kellett adnia az elveit ahhoz, hogy előrelépés történjen. A Köztársaság már az uralkodásának idejében bomlani kezdett, és ezt használta ki Palpatine. A galaxis felszabadítása pedig nem ment volna háború nélkül. Ezt beláthatjuk. Néha pont a jó ügy érdekében kell feladnunk az elveinket. A világ már csak ilyen...

Az, hogy a közösségi érdekeket a maga élete fölé helyezi, azt bizonyítja, hogy eléggé altruista személyiség. Az Anakin iránt érzett szerelmét pedig elsősorban nem azért nem vállalja fel, mert a fiú Jedi. Sajnos a második epizódban nem szerepelt az a jelenet, amikor hazalátogat, pedig abban a nővére nagyon sok igaz dolgot mond. Többek közt azt, hogy Padmé mindig csak másokért élt, soha nem gondolt saját magára, és hogy ő sokkal komolyabban veszi a Jedi-szabályokat, mint maga Anakin. Véleményem szerint naiv. Naiv, mert hisz abban, hogy a Szenátus nem korrupt, és egy sima kancellárváltással orvosolni lehet a problémát, az igazság azonban az, hogy a Szenátus belülről "rohad" (azt hiszem Palpatine is valahogy így mondta). Naiv, mert azt gondolja, hogy a Szenátus majd a Naboo segítségére siet a blokád megszüntetésében, és tárgyalások útján el leeht simítani az ügyet. Naiv, mert azt gondolja, hogy a szeparatistákat észérvekkel meg lehet győzni, és nincs szükség hadseregre sem. De végül neki is be kell látnia, hogy nincs más választása, harcolnia kell. Az első rész egyik (sajnos) kitörölt jelenetében is ezt mondja: nincs más választásom, Annie. Szép és nemes elképzelései vannak a dolgokról, és ő tényleg valódi demokráciát képzel el. Sajnos azonban ez - legalábbis az ő életében - még/már nem megvalósítható. Egyik esetben sem tudta úgy intézni a dolgokat, ahogy szerinte el kellene intézni. Félreértés ne essék, és nagyon tisztelem Padmét az elveiért, mert én is hasonlóképpen gondolkodom. De sajnos vannak érdekek, korrupt politikusok, nem is beszélve erőszakről és a primitív gondolkodásmódról... és persze a hataloméhes emberekről! De kíváncsi vagyok a te véleményedre is, Donát Szerinted mi ez, ha nem naivitás?

Gyanús volt ám, hogy pont bolondok napján akar bejelenteni egy ilyen hírt

Padmé szerintem is nagyon okos nő, bár azt kell mondjam, hogy még felnőttként is elég naiv. Gondolok itt például arra, hogy végig ellenzi a hadsereg-felállítási törvényt, meg a háborút, ám végül még neki is be kell szállnia a harcokba a Geonosison (nem is beszélve férjéről, Anakinról), és be kell látnia, hogy ezt a helyzetet már nem lehet tárgyalás útján megoldani. Ebből a szempontból nagyon hasonlít Luke-ra, gondoljunk csak arra, amikor a hatodik részben tárgyalás útján akarja megoldani a konfliktust Jabbával. A második epizódban szerintem is sokat változott. A film első felében túlzottan magabiztos, és Anakint is gyerekként kezeli. A fiú meg is kéri rá, hogy ne hívja többé Annie-nek, merthogy ő már nem az a kisfiú, akit a Tatooine-on megismert. Ekkor úgy tűnik kissé magábaszáll, ám még mindig "lekezeli" Annie-t bizonyos értelemben, például Jamillia királynő előtt. Itt még úgy érezzük, hogy a lány Anakin felett áll, aki egyre inkább belészeret, és egyre nyilvánvalóbban ki is mutatja az érzéseit: megcsókolja Padmét. A lány azonban sokáig tartja a távolságot, bár azért még ilyenkor is akad egy-két pillanat, amikor elengedi magát, de ezek után mindig kijózanodik, és kerek perec megmondja Anakinnak, hogy köztük nem lehet semmi, mert a fiú Jedi, ő pedig szenátor, és különben is, neki (Padménak) jobb dolga is van, minthogy szerelmes legyen. Ez a viselkedés nagyon jellemző rá egészen addig, amíg el nem utaznak a Tatooine-ra. Onnantól már sokkal jobban átengedi magát az érzelmeinek és ki is mutatja azokat a fiú felé, a halál küszöbén pedig szerelmet vall. Ettől kezdve már egy szinten állnak. A harmadik részben már úgy érzem, hogy Anakin az, aki bizonyos értelemben Padmé fölött áll, és úgy tűnik, mintha most a nő küzdene a kapcsolatukért. Utoljára akkor teszi ezt, amikor a Mustafaron könyörög neki, hogy térjen vissza a világos oldalra. Ám ekkor sajnos már nem tud hatni rá. A fiú minden gaztette ellenére, még mindig bízik benne, hisz az utolsó mondatában is ennek ad hangot. Ezt a hitet teszi magáévá majd több mint 20 évvel később a fia, Luke is.

Én azért örültem volna, ha az otthoni látogatás belekerült volna a filmbe, mert ebből megismerhetjük a családját, meg a gyerekkoráról is megtudhatunk egy keveset. Én is hiányolom amúgy, hogy az ő életével, múltjával annyira keveset foglalkoznak a filmek, de még az EU is. Kár, mert Luke és Leia anyja egyáltalán nem jelentéktelenebb személy, mint Anakin. De az vigasztal, hogy legalább a DVD-re felkerült ez a jelenet is.

Amint láttam, Padménak még nincsen saját topikja, ezért gondoltam, nyitok neki egyet. Szerintem ő az egyik legérdekesebb karakter, akiről a Baljós árnyak bemutatásáig semmit sem tudunk, kivéve, amire Leia emlékszik. Az egyik legszebb jelenetnek azt tartom, amikor Luke és Leia Padméról beszélgetnek, és Luke kissé fájdalmasan megjegyzi, hogy nincsenek emlékei az anyjáról, és nem ismerte őt. Pedig ha tudta volna, hogy tőle örökölte azokat a rendkívüli tulajdonságokat, amelyek segítségével visszatérítette apját a világos oldalra... És ha Padmé is tudta volna, hogy a fiából mekkora Jedi válik, ráadásul megváltja a saját apját... Büszkék lettek volna egymásra. Sidiusnak bizonyára nagy megkönnyebbülés volt, amikor Padmé meghalt, hiszen a lány visszahúzó erő lett volna Anakin számára, és mellesleg az egyetlen személy, ami még a Fény oldalához köti, nem is beszélve a gyerekükről, akiről szintén azt gondolta, hogy meghalt (akkor persze még egyikük sem tudta, hogy ketten vannak). Érdekes belegondolni, hogy mi lett volna, ha életben marad... Padmé tehát mindenképp fontos karakter a Star Wars történetében, akiről szerintem nagyon kevés EU-s regény és képregény szól. Arról nem is beszélve, hogy a régi trilógiában szinte nem is esik róla szó, pedig nagyon fontos szereplő. Enyhítő körülmény, Lucas a nyolcvanas években még nem alkotta meg Padmé karakterét igazán, ezért nem is kerülhetett bele a filmekbe. De ezzel kapcsolatos reményeimről már írtam a Jedi visszatér topikjában

Az egyik legjobb dolog, ami egységesíti a filmeket, az szerintem Vader tétele (Imperial March). Nekem nagyon tetszik, hogy az első és második film feliratának végén miközben Amidala zenéjét halljuk, halkan megszólal Vaderé is, majd végül teljesen elnyomja Amidala tételét. Ez remekül előrevetíti a harmadik rész történéseit. A droidok is nagyon jó példák. Ők is az összes filmben szerepeltek, ráadásul átélték a Köztársaság bukását, majd a Birodalom felemelkedését, és részt vettek az annak megbuktatására irányuló harcokban is. Arról nem is beszélve, hogy később pont Padmé és Anakin gyermekei mellé kerültek, és őket is ugyanúgy szerették és védelmezték, mint a szüleiket. Artu kicsit érdekesebb, hisz az ő memóriáját nem törölték, szemben C-3PO-val. Kíváncsi lennék, mint gondolt, amikor újra találkozott Yodával, Obi-Wannal, vagy amikor visszatért a Tatooine-ra, és összeismerkedett Luke Skywalkerrel. Obi-Wan is összekötő kapocs. Ő ismerte és tanította Anakint, aztán később a fiát, Luke-ot is, és mindvégig hitt benne, noha tudta, hogy kinek a gyermeke.

Csak arra gondoltam, hogy akkor még volt tanítványa, aki elvégezze helyette ezt a piszkos munkát. Még csak a háttérből irányította a dolgokat, manipulált, nem került még olyan pozícióba, hogy értelme lett volna személyesen közbeavatkoznia. Bízott annyira Darth Maulban, hogy nélküle is sikerül likvidálni Qui-Gont, és sajnos nem tévedett.

Én is erre gondoltam, de ha te már úgyis megfogalmaztad, nem írom le még egyszer Akkor akár vissza is térhetnénk a topik eredeti témájához Úgyis nagyon sok szó esett már Padméról és Luke-ról, úgyhogy most róluk írnék. Egy fontos hasonlóságnak tartom azt, hogy mindkettem békés úton szeretnék megoldani a konfliktusokat, de végül mindig kénytelenek belemenni a harcokba. A Jedi visszatérben Luke is tárgyalni akar Jabbával, Padmé pedig az első részben a Kereskedelmi Szövetséggel, de próbálkozásaik zátonyra futottak. Továbbá mindegyikőjük elutasítja a "vesszen Vader" felfogást, mert mindketten hittek abban, hogy Anakinban van még jóság - ezt mi is sokszor felemlegettük már.