KisKósa

Elérkezett hát ez a pillanat is... Értékelést kellene írnom a harmadik évadról, amely bizony nem könnyű feladat, hiszen a korábbi évadokkal ellentétben még egyik évad iránt sem éreztem ennyire felemásan, mint a harmadik esetében... Kezdve azzal, hogy a harmadik évad eleje afféle kiegészítő jellegű volt. Kiegészítette és teljesebbé a tette a korábban már jól megismert történeteket, amely így elmondva nem hangzik rosszul. Éppen csak az idővonal teljes összekutyulásával voltak problémáim. Ne értsetek félre, én mindig képben voltam, és tudtam, hogy az adott történet éppen mikor játszódik, csak nem tudom, hogy a többi, nem hardcore Star Wars rajongó, aki nem olvas episode guide-okat, mennyire tudta nyomon követni az eseményeket. Jogosan tehetnétek fel a kérdést, hogy mit izgat engem, hogy a sok idióta mit gondol, de sajnos ez a sok idióta határozza meg egy sorozat nézettségét, és én még szeretnék még legalább két évig TCW-t nézni. Értékelésem elsőre negatívnak tűnhet, pedig nem áll szándékomban rossz kritikát írni. Nem az első feléért fogom imádni a harmadik évadot, ez tény, de ezeknek is megvan a maga előnye. Magam is meglepődöm azon, hogy jobbnak találom a későbbi, akciódúsabb részeket, pedig én igazán nagyra értékelem a drámát és a nagyszerű karakterépítést. Remek példa erre a Rookies kiegészítő részei, ahol jobban megismerhettük kedvenc klónjainkat, a Domino-szakasz tagjait. És itt mutatkozik meg igazán, hogy ez a kiegészítő jelleg mennyire zseniális ötlet. Korábban sosem voltam oda a Rookies-ért, csak egy erős közepes epizódnak tartottam, de mióta jobban megismertem a Domino-szakaszt, azóta a kedvenceimmé nőtte ki magát a rész. 99 karaktere pedig máig mély nyomot hagyott bennem... Az évadnyitó akciódús volt, mert egy évadnyitónak ilyennek kell lennie. De a kezdeti lendület után nagyot fékezett az évad, és politikai vizekre eveztünk. Semmi bajom a politikai részekkel, a lényeg az, hogy hogyan adják azt elő. Ott van például a Heroes On Both Sides amely annak ellenére, hogy nem a legakciódúsabb, talán a sorozat legjobb politikával foglalkozó része. Főleg a Raxus világa ragadott magával a maga gótikus épületeivel, és őszi erdejeivel. A Pursuit Of Peace-ben leginkább Padmé végső beszéde tetszett Teckla Minnauról, aki számomra szintén egy nagyon szimpatikus karakter, és ez a beszéd, a maga remek aláfestő zenéjével rátette a koronát a politikai részekre. Itt éreztem igazán, hogy értelmet nyert mint az a rengeteg szócsata, amit eddig folytattak szereplőink. A Sphere Of Influence, Corruption és a The Academy talán kicsit gyengébbre sikerült a többinél, de nekik is megvannak a maga erényeik, amiért tudom őket szeretni. Aztán ott volt még Ziro történetszálának kibővítése, amiből csak Aurra Sing megszökését hiányolom továbbra is, de Dave Filoni az interjújában választ adott a kérdésemre, és én meg vagyok elégedve a válasszal, többet nem fogok erre kitérni. Már csak azért sem, mert akárhányszor szóba kerül ez a téma, Ody leharapja a fejem. Cad Bane karaktere, a Hutt tanács... Elképesztő volt. Szándékosan nem említettem meg Quinlan Vost. Nem azért, mert problémám volt a karakterével, neeem, egyáltalán nem. Csak most jön az a rész, ami miatt időnként megingott a hitem a sorozatban. Jól tudjátok, hogy én a sok baromsága ellenére szívlelem az EU-t, és néha szíven ütött, hogy néha milyen rombolásokat csináltak. (Így utólag már nem tartom olyan súlyosnak őket.) Már nem emlékszem, hogy pontosan melyik epizódban, és mit is mondtak pontosan a szereplők, de emlékszem, hogy volt egy mondat, ami igazából semmit sem tett hozzá a történethez, de kimondásával már is áthúztak valamit az EU-ban. De tényleg csak apróságokat írtak át, a legtöbb változtatás Asajj Ventress múltjában esett, de azok sem olyan számottevőek. És itt jön az, ami miatt megbocsátom mindezt. Bár időnként hajlamosak felkavarni az EU állóvízét, egyben vigyáznak is rá. Sőt, át is emeltek onnan dolgokat, de azokat kevés esetben írták át. Ventress például kivétel. Mára már megbékéltem ezekkel a változtatásokkal, Leland Chee-ék majd úgy is kitalálnak valamit. Aztán elkezdődött az évad második fele... A New Time, ahogy reklámozták... Itt tényleg rálépett a gázpedálra a sorozat, és nagyon felpörgött. Asajj Ventress múltjának minimális változtatásán kívül semmi problémám nem volt a Savage Opress trilógiával. Tetszett az is, hogy Maul szülőhazáját például átírták, de nagyon szépen megmagyarázták. Az ilyen indokolt változtatásokat különösen szeretem. Bár még mindig furának tartom, hogy Dooku-t ennyire hülyére lehetett venni, és miért volt szükség ekkora cécóra a bosszúhoz, de ettől eltekintve zseniális történetszál volt, nagyon izgalmas és pörgős. A Darth Maul kérdés engem is nagyon foglalkoztat a továbbiakban is... Vajon Talzin hazudott? Vagy tényleg él? Kicsit tartok ettől a száltól, de... A sorozat készítői eddig nem nagyon adtak okot, hogy kételkedjek bennük, remélem ezután sem tervezik lejáratni magukat egy nagyon ócska húzással. És most egy kicsit szót ejtenék arról a történetszálról, amely talán a legjobban megosztotta a nézőközönséget. Igen, a Mortis trilógiáról beszélek. Misztikus, rejtélyes, egyesek szerint a Star Wars világától teljesen idegen, mások szerint pedig zseniális újítás. Mindkettejüknek igazat adok, mert az eddig megszokott Star Warstól tényleg idegen egy kissé, de valljuk be... Egy teljesen más világba kerültek. A szereplők is tettek utalásokat arra, hogy számukra is egy kissé fura ez a helyzet. A Mortis trilógia elképesztően grandiózus és izgalmas, annak ellenére, hogy tudtuk, Anakin és Obi-Wan nem halhat meg. Egyben nézve, egy hatalmas mozifilmként elképesztő élményt nyújt. Az ember szinte remegve nézi végig, hogy hőseink hogyan szállnak szembe az univerzum legerősebb teremtményével, a Fiúval. A Ghosts Of Mortis pedig maga volt a hat Star Wars leegyszerűsítve... A gonosz elcsábítja a Kiválasztottat, aki végül visszatér a helyes útra, és egyensúlyt hoz az Erőbe. Megjegyzem, talán ebben a történetszálban fordult meg a legkevesebb szereplő. A Mortison történtek ennek ellenére nem tesznek hozzá sokat a cselekményhez, talán csak annyit, hogy Anakin kezdi felismerni, hogy mekkora súly nehezedik a vállára, remélem ha csak néhány kósza említés erejéig, de szóba kerül majd egyszer mindaz, amit itt átéltek. Mert annak ellenére, hogy jóformán egy álom volt az egész, szerintem nem kéne csak úgy figyelmen kívül hagyni az egészet. Szívesen láttam volna egy jelenetet, ahol megbeszélik az átélteket Yodával. Aztán előkerült a Citadel trilógia, amit sajnálatos módon végiguntam, korábban már többször is említettem, hogy miért, erre nem térnék ki még egyszer. Bár így is okozott meglepetéseket, például Echo halála. Emlékszem, hogy unva néztem végig a Counterattack-ot, de amikor láttam a szénné égett sisakot, én teljesen le voltam sokkolva. A Padawan Lost és a Wookiee Hunt alkotta kettős pedig a Mortis és az Opress trilógia mellett a harmadik kedvenc történetszálam. Ez a történetszál, a Citadel trilógiával együtt rengeteg ötletet tartalmazott abból a történetből, amit én is egyszer meg szerettem volna írni... Egy intergalaktikus börtönből való szökés, amely komoly áldozatokkal jár, később pedig egy dzsungelbolygón harcolnak a túlélésért, magukra utalva, úgy, hogy közben vadászok vannak a nyomukban. És persze megjelentek a vukik, és trandoshanok, akik szintén fontos szerepet játszottak volna ebben a történetben. Még ha a történet teljesen más is, mint amit én találtam ki, a hangulatát tökéletesen visszaadta annak, amit elképzeltem, és ezért nagy hála a készítőknek, még a Citadel trilógiáért is. Hát, ennyi lenne. Talán időnként negatívnak tűnhetett az értékelésem, én akkor is elégedettnek érzem magam a harmadik évad után, és izgatottan várom a következőt. Meg persze egy előzetessel megdobhatnának már.

Nos, zseniális rész volt, még ha egyesek számára nem is volt olyan kiemelkedő, de minden megvolt a Wookiee Huntban, ami egy jó évadzáróhoz kell. Ezek közül is a legfontosabb, hogy tényleg úgy éreztük, hogy valami lezárult. Ez főleg a legvégén volt érezhető. A Wasskah továbbra is szemet gyönyörködtető látványt nyújt, még mindig leesik az állam, hogy mennyire kidolgozott szinte minden szeglete. Az egész olyan, mintha hőseink egy hatalmas rózsabokorban rekedtek volna. Minden részletre tökéletesen odafigyeltek, még a legutolsó gombára is. Ez pedig igazán elismerésre méltó, és ha hihetünk Filoni szavainak, a következő évadokban tartani fogják ezt a szintet. (Vagy éppen fokozzák, bár nem tudom, hogy ezt már hová lehet.) Emlékszem annak idején hogyan festett a Naboo az első évadban... Egy nagy, sima zöld talaj volt az egész, ami elvileg egy füves pusztát jelképezett. Változnak az idők... És az a két kis madárka, főleg azzal a piros majommal, nagyon aranyosak. Chewbacca esetében már kicsit más a helyzet, nem vártam el a készítőktől, hogy minden szőrszála olyan élethűen mozogjon, az animátorok így is remek munkát végeztek, bár időnként kicsit furának éreztem a mozgását. De a karakterével remekül meg voltam elégedve, varázsát továbbra sem veszítette el. Az is tetszetős volt, hogy O-Mer és Jinx nem csak úgy szó nélkül követték Ahsoka utasításait, hanem mertek kezdeményezni. Apropó, Ahsoka... Nem fűznék hozzá sok szót, az epizód végén nekem is beugrott az, hogy milyen hosszú utat tettünk meg a Christophsis óta, és hogy azóta mennyi minden változott. Ahsoka olykor már érettebbnek tűnik, mint a mestere. Egymásra találásuk kellően drámai volt és érzelmes. Yoda mosolygó pillantása is kellemes színfolt. Ez az eddigi egyetlen olyan évadzáró, aminél úgy éreztem, hogy valami itt véget ér. A Hostage Crisis és a Lethal Trackdown cliffhangerei után ez igazán meglepő és kellemes. A rész legizgalmasabb jelenetének Ahsoka és a nagyfőnök párbaját tartom. És persze a zene... Meglepően sokat "idéztek" a mozifilmekből, és ez nagyon tetszetős volt. Jah, és a korábban már említett ACP shotgunért is nagy piros pont.

Slyssk a KotOR-ból kifejezetten kedves arc.

Részletkérdés, a lényeg ugyanaz, Sobeck jelent Dooku-nak, aki parancsot ad a likvidálására.

Majd írsz nekünk egy "rövid" összefoglalót? Mert engem is érdekelne. Nem pont ugyanarról szól a regény, mint a képregény, úgy tudom.

A történetemben, amit sosem írtam meg, ott is nagy szerepet játszott volna a főhős trandoshaiak elleni gyűlölete, érthető okokból. Jó érzés olvasni, hogy ti is egy húron pendültök ezzel. Ajánlom mindenki figyelmébe a Republic Commandót, ott halálra gyilkolhatja a trandoshaiakat.

Annyit mondott, hogy egyenlőre háttérszereplő volt az utóbbi időkben, és ha a történet is úgy kívánja, akkor a jövőben főszerephez is juthat. A Citadel Rescue befejezésének harmadik verziója ugyanaz, ami a képregényben volt, el se kellett olvasnom a mondatot már tudtam, hogy ez az.

Nagyon jó volt az eheti House... A végén a csattanó pedig ütött, de nagyon. Valaki nézi közületek a The Walking Dead-et? Én megnéztem a mindössze 6 részes első évadot a betegszabim alatt, és azt kell, hogy mondjam, hogy kifejezetten jó.

Nevelés kérdése az egész, szerintem. Gha Nachkt számomra mindig is elég idegennek számított a Trandosha népétől, mondjuk azért, mert a nagy részük kegyetlen, harcos vadász, nem mindannyiuknak kell annak lennie. Slyssk erre egy remek példa. Gha Nachkt meg egy ellustult pénzéhes féreg volt... Mondjuk Nack Movers is hasonló alkatú volt (Nyilván a megegyező karaktermodellek miatt) de ő róla legalább tudjuk hogy hírhedt alvilági alak volt.

Érdekes belegondolni, hogy a trandoshaiak hogyan jutottak el a fejlettség ezen szintjére. Hiszen egy olyan faj, egy olyan nép, amely ilyen mértékben agresszív és vérszomjas, azok még azelőtt halomra gyilkolnák egymást és kipusztulnának, mielőtt megélnék, hogy kifejlesszék az energiafegyvereiket... Habár, ha jól tudom, az ő népük előszeretettel használ hagyományos, golyókkal működő fegyvereket, nyilván azért, mert élvezik a kicsorduló vér látványát.

Hogy én azt a játékot hogy imádtam!

Különösen a szívem csücske az évad vége, hiszen említettem már, hogy voltak ambícióim, hogy a Star Wars témában alkossak, és abban szerepelt volna börtönből szökés, lezuhanás egy dzsungel bolygóra, és azon a túlélés. És a főszereplőm múltjának is fontos darabja lett volna egy trandoshan űrkalóz támadás, akik elől a vukiknál talált menedéket, és nőtt fel. És örülök neki, hogy azokat, amiket megálmodtam, még ha nem is ugyanolyan formában, de a hangulatát amit elképzeltem teljes mértékben visszaadják ezek a részek. Még úgy is, ha az előző trilógiát kicsit untam amiatt, hogy a sztori felét sajnos ismertem már.

Zseniális ötlet volt a trandoshanokat szerepeltetni, és pontosan ugyanabban a formában, ahogyan az EU-ban is szerepeltek! Hatalmas piros pont érte, bár én sosem szívleltem különösebben a fajtájukat, de jó volt őket látni. Tetszett a snivvian fickó a ketrecben, mindig mosolyogva gondolok vissza erre a fajra, ha eszembe jut Marn Hierogryph... A látványvilág szemkápráztató volt, az éjszakai Felucia és a Wassakah együttes ütött mindent, amit a Mortis nyújtott eddig. Felucia különösen, még az apró bogarakra is odafigyeltek, meg lepkékre a Wassakah-n, plusz voltak még azok a sárga kismadarak is. Maga a történet tényleg egy Predators és Avatar keveréke, de különösebben nem zavart. Sőt, ez az epizód jobban tetszett, mint maga a Predators. Ejnye, Ody... És te még azt mondtad, hogy az Opress és Mortis trilógia volt a csúcs. Plo Koon is érezhetőbben kidolgozottabb már, egyébként. Mondtátok lentebb, hogy Plo Koon már túl sokat szerepel, de hát ne várjatok mást egy olyan epizódtól, amit maga Dave Filoni rendezett. Rising Malevolence, Lethal Trackdown... Erősen Plo Koon centrikus mind a két, illetve most már három rész. Izgatottan várom a folytatást.

Jó rész volt, meg minden, de... Az Overlords óta valamiért nem villanyoz fel annyira a TCW. Nem a sorozat hibája, ne értsd félre, inkább az enyém.

Végre egy olyan epizód ebben a történetszálban, aminél nem tudtam előre, hogy miről fog szólni. Bár Osi Sobeck halálára azért lehetett számítani. Ezúttal nem fogok hosszú értékelést írni, mert minek? Even Piell halála drámai és meglepő volt, az EU-ban okozott némi felfordulást, de hát ez mióta érdekel minket? Mindenesetre kár megölni a karakterét, mert szerintem lehetett volna még belőle kihozni valamit. A temetése a nagyon jól sikerült jelenetek közé tartozik. Az anoobák megjelenése meglepett, kicsit furán néztek ki. Anakintól azért elvártam volna, hogy ő ismerje fel elsőként a hangjukat, ha már a Tatooine-on nőtt fel. A végén pedig megjelent a Jedi Tanács és a főkancellár ellentéte, ami szintén egy jó pont.

Ezek szerint megjelent, a jövő hét folyamán majd valamikor meglátogatom az újságost.

Az Grievous8 volt, nem én.

Akkor majd valamelyik nap felkeresem az újságost.

Erre csak egy rendkívül spoileres választ tudok adni, szóval tényleg csak az kattintson tovább, aki kétszer is meggondolta döntését. Ezt én sem igazán értettem, megmozdulása hősies volt ugyan, de nem túl ésszerű. Ez az én szememet is birizgálta egy kissé. Már vártam arra, hogy mikor fogja végre aktiválni. Az én szememben a Counterattack nem volt egy jó epizód, az előzőhöz képest gyengébb volt, de egy erős közepes. Bár az, hogy továbbra is unalmasnak találom ezt a történetszálat annak köszönhető, hogy én már olvastam az általam már többször említett Shipyards Of Doom-ot, és előre tudom, hogy mi fog történni. Bár volt egy két jelenet, amin én is meglepődtem. Gondolok itt egy hősies klón katona halálára, de erről majd később. Vicces volt az epizód elején Murphy törvényét beszúrni. De ez egy időtálló igazság, amelyre gondolom már a messzi-messzi galaxis lakói is rájöttek már. Kellemes kikacsintás volt a klasszikus trilógiára az egér droid szerepeltetése, továbbra is nagyon tetszik a különböző festésű droidok látványa. A Fellegvár folyosóin masírozó rohamdroidok valóban egy bevehetetlen börtön látszatát keltik. Kicsit OFF lesz, de valamelyik nap erről az épületről beszélgettem az osztálytársammal. [...] Ő: Olyan, mint az Azkaban. *KisKósa (a hülyéje) az Alcatraz-ra asszociál* Én: Onnan is megszöktek már ám... Valamiből csónakot építettek, és elhagyták a szigetet. *KisKósának nem jut eszébe, miből építettek csónakot (a hülyéje!) ezért megkérdezi egy másik osztálytársát, akiről nemrég beszélgetett erről.* Én: Hééé, Norman, hogyan is szöktek meg az Azkabanból? *Norman értetlenül néz.* Norman: Az Azkabanból? Én: Igen, a múltkor mesélted, nem emlékszel? Valamiből csónakot építettek és eleveztek. *Hatásszünet* Norman: Az az Alcatraz, te hülye! Mentségemre szóljon, hogy még reggel volt. Visszatérve az epizódra... Aranyos volt, hogy a szellőző rendszerben mindenki ott görnyedt, Piell mesternek pedig még csak le sem kellett hajolnia. A szellőzőben lapuló kutaszdroid a Jedi Outcast-ot juttatta az eszembe. Tetszett, ahogy Anakin egyetértett Tarkin nézeteivel, de valljuk be, igaza volt. Ahogy az is, hogy Rex kiállt Ahsoka mellett, de aztán Tarkin arcán szépen látszott a nemtetszése. Jópofa volt a köztársasági rohamdroidok improvizációja is.Az epizód vége felé is nagyon tetszett, ahogy a klónok és a droidok vállvetve harcolnak a szabadságért. A pajzsos kommandós droidok behozatala zseniális ötlet, nekem a gungan harcosokat juttatta az eszembe. Az epizód címét nem igazán értem, hiszen szó sem volt semmilyen ellentámadásról. A robbanékony csőben való kis kalandról nekem az EPIII. kivágott jelenete ugrott be. Ezt sosem értettem, hogy miért tartjuk pesszimistáknak azokat az embereket, akik megállapítják az adott helyzetről, hogy sz*r. Tarkin egyáltalán nem volt pesszimista, csak realista, és ez nagy különbség. OOM-10 mondata, hogy a parancsnok szintén örömét fejezi ki, szép kis utalás az EPV.-ben C-3PO-ra. Anakin és Tarkin beszélgetése a Jedik hatékonyságáról valóban elgondolkodtató, és ebben a kérdésben Tarkinnak adok igazat. Mivel nem találtam különösebben izgalmasnak az epizódot, nem számítottam benne ekkora csattanóra, mint Echo halála, amely kellőképpen megrázó, főleg a szénné égett sisak látványa. De hát ez egy klón katona sorsa. Ő sem volt több, se kevesebb, mint az összes többi klón, de volt valami, ami a többiekből hiányzott: Őt ismertük.

Droidbait nem a kinti őrszem volt, hanem egyike annak a két klónnak, akit utána küldtek.

Jut eszembe, én meg kívánok boldog születésnapot mrhihetetlennek!

Mit lehet tudni az új számról? Jelent már meg, vagy még mindig rettenetesen csúszik?

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki már felköszöntött, és aki még fel fog, nagyon aranyos, hogy gondoltatok rám. Most képzeld el, ahogy ilyen Horatio Caine mozdulattal leveszem a napszemüvegem és csak annyit mondok: "Nem hiszek Istenben." Vagy azt, hogy "Nem iszok alkoholt." Viccet félretéve, nem vagyok az az ivós típus. Meg úgy általában a bulikat sem szeretem. Tegnap volt a szalagavatóm, és szét untam az agyam. És a szalagot is sikerült elhagynom. Meg elég rosszul állunk anyagilag, szóval nem kapok semmi ajándékot, de nem is baj, amúgy sem akartam megünnepelni. De azért megköszönöm mindenkinek a jókívánságokat.

Én is láttam a hírt a főoldalon. Ezek közül majdnem mindegyik várós nekem. TFU, TOR és Death Troopers különösképpen.

És ekkor megint előkerülhetne az a téma, ami a Landing At Point Rain idején, hogy melyik a rang, és az aktuális beosztás.