KisKósa

Az időpont elsőre meglepőnek hangzik, de jobban átgondolva mégis csak van értelme... Gondolom a Sith alkímia eredménye lehet ez a vírus.

LOST 6x10 Spoiler: Nem volt valami nagy durranás ez a rész. Kaptunk némi magyarázatot a 23-as szobára, de egyébként semmi különös nem derült ki. Jah, és a csomag volt még érdekes dolog. Nem tudom mi értelme volt Desmondot visszerőltetni a Szigetre. Jah, és az altban bejövős volt Mikhail szemlövése.

Nah, akkor bele is vágnék ennek a fantasztikus epizódnak a kisregény hosszúságú értékeléséhez... (Kezdhetsz örülni, Ody... ) Ugyanis bőven van mit benne dicsérni, de azért még így is lesz egy-két dolog, amibe majd bele fogok kötni, hiába lett most így hirtelen a kedvenc epizódom. Már maga a nyitózene is megfogott, amikor hőseink kiléptek a hiperűrből... Ezt hallhattuk a The Mandalore Plot elején is, és most is ugyanúgy ütött. Jópofa volt az a keselyűdroid tároló, viszont... Ha tényleg egy orvosi állomást kerestek Felucia felett, és ha az csakugyan elpusztult, akkor hová tűntek el a roncsai? Csak azért kérdezem, mert egy ilyen jellegű űrcsatához képest eléggé makulátlan volt a Felucia körüli űr. Anakin Skywalkert pedig, a Galaxis legjobb létező pilótáját pedig leszedi néhány keselyűdroid... Aztán pedig ott voltak azok a meglepően banális, de mégis ötletes katapult fülkék is. Itt azt hiszem ki is fogytam a negatív kritikákból. Méghozzá dzsungel rancorok... A mozifilm egyik kivágott jelenetében is benne volt egy a Teth-en. Örülök, hogy végül mégis kaptak szerepet, még ha egy egészen rövidet is. Hozzáteszem, vannak normális rancorok is a Felucián, csak egy kicsit másmilyen színűek, mint a normális értelemben vett rancorok. Ezek biztos, hogy nem őshonos feluciaiak... Ezek valószínűleg csak egyszerű telepesek egy másik bolygóról, mint a lurmenek az első évadban. Az őshonos feluciaiak így néznek ki... Ismét megjelent a Jedik és a fejvadászok közötti éles ellentét, a különböző világszemlélet, az egymás iránti ellenszenv. Talán ez az egyik olyan epizód, amely teljes egészében visszadja azt a bölcsességet, amit az epizód elején láthattunk. A közös cél, a közös harc összekovácsolja az embereket. Zseniális barátságok születtek Anakin és Embo, Obi-Wan és Sugi, illetve Ahsoka és Seripas között is. Rumi Paramita volt az egyetlen, aki sajnos egyedül maradt. Nem volt senki, aki fedezze őt, utol is érte őt a végzete. Hondo Ohnaka visszatérése egész egyszerűen tökéletes volt. Ismét kiemelném a jelenet alatt játszódó zenét, ami olyan jól illeszkedik az eseményekhez, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kalózok rulez! Talán ő Pikk Mukmuk, Pilf Mukmuk testvére, akit az egyik első évados decoded epizódban is megemlítettek. Elvileg már a Dooku Capturedben is benne lettek volna mindaketten, de végül csak Pilf került bele... Jópofa volt, amikor Hondo megetette... Mint ahogy az igazi kalózkapitányok is így hébe-hóba adnak néhány falatot a vállukon ücsörgő majomnak, vagy papagájnak. A harc pedig meglepően izgalmasra sikeredett. Főleg az Anakin és a Hondo közötti párbaj. Nagyot néztem, amikor Ohnaka csak úgy a semmiből előhúzta azt az elektromos lándzsát. Végre megmutathatta, hogy nem csak egy szájhős, és bátran harcba száll, ha kell. De most komolyan, a telepesek mit akartak kezdeni azokkal a csúzlikkal? Jah, és lenne még valami, amibe belekötnék... Fogadni mernék, hogy ha a fejvadászok ellenségként jelentek volna meg az epizódban, és nem a Jedik szövetségeseként, akkor biztos, hogy vörös színű lett volna a lövedékük a mostani kék helyett. Mégis milyen fejvadász az, aki kék színű lézert lő? Ez az epizód is fantasztikusan zárult, főleg a Trespassból átemelt zenei aláfestéssel. Nah, és akkor most jöjjenek azok a fejvadászok... Zseniális karakterek voltak egytől egyig. Sugi: Szimpatikus zabrak hölgy volt. Tetszettek az összeütközései Obi-Wannal. De azért az epizód végén szépen összebarátkoztak ők is. Egy valamit hiányoltam, de azt nagyon... Ahhoz képest, hogy a promóciós képeken mindenütt egy jól megélezett vibrokés társaságában pózolt, ebben az epizódban még csak elő sem vette. Embo: Egyértelműen ő a sztár. Bane-hez hasonlóan egy nagyon brutális fickó. A telepesek kiképzésénél folyton őt figyeltem a háttérben, hogy csak úgy ott áll, és figyel. Amikor a felderítő után ment... Ááá... Leírhatatlanul f*sza. Hasonlóak a kalózok támadásánál elkövetett akciói is. Főleg a kalapja eldobásánál. Figyeltétek, hogy Anakin hogy aggódott érte? Egyébként engem nagyon emlékeztett Lei Gongra, a Wu-Tang: Taste The Pain egyik főgonoszára. Seripas: Kicsit egy átlagos szuper rohamdroidra emlékeztetett. Talán a legszerethetőbb karakter négyük közül. Egy személy, akinek minden álma, hogy egy kőkemény, félelmetes harcos lehessen, de származása, és fajtája miatt senki sem venné komolyan. Embo után ő volt a kedvencem. Rumi Paramita: Hát, szegénykének nem sok szerep jutott. Egész egyszerűen annyira jelentéktelenre alacsonyították a szerepét, hogy nem éreztem különösebb veszteséget a halálakor. Egy mondata volt, akkor is olyan idegesítő hangon szólalt meg... Ez feltűnt nekem is, bár személy szerint nem hiszem, hogy változtattak volna valamit a karakter modelljén. A viselkedése is meglepően érett volt, főleg Seripasszal való párbeszéde során. Én különösebben nem panaszkodok azért, hogy Ahsoka ennyire háttérbe szorult ebben az évadban, eleget csipkelődték már egymást Anakinnal, jót fog tenni ebből egy kis szünet.

OP Spoiler: Gondolom majd a Whitebeard Sagában... Egyébként bírom őt, mert jó fej, és nagyon tetszik a kalapja. Elég rosszarcú egy fickó. Azt azért nagyon bírom, hogy Luffy folyton azzal hozakodik elő, hogy kéne már egy zenész a hajóra... Kíváncsi leszek, hogy mennyire fog majd örülni, amikor Brook csatlakozik.

One Piece Spoiler: Portgas D. Ace, és Smoker kapitány feltűnése egy epizódon belül... Ezt nevezem! Ace jól megfingatta a cigis bácsit... Nem ártott Smokernek némi észhez térítő pofon, mert eddig olyannyira el volt szállva magától, hogy az ő képessége ellen senki nem veheti fel a harcot.

Spoiler: Én lebombáznám egy csillagrombolóval.

Nekem meg visszahozta a TCW hangulatomat, pedig azt hittem, hogy ez reménytelen.

A One Piece harmadik évadját is kivégeztem... Igazad volt, kudar... Tényleg nagyon megható volt a kis Chopper története. Sanji mellett a másik kedvenc karakterem a Szalmakalaposok közül. Bírom azt az idétlen lépéshangát. Wapol az előzőekhez képest meglehetősen gyenge főgonosz volt. De azért gonoszságban nem maradt el a többiektől, sőt, ez már a második igazán jellegzetes röhögés Arlong óta. De most már tényleg irány Arabasta!

Isteni volt ez a rész! Egy csapásra visszahozta azt a TCW-s hangulatot, amit a CN-nek hála elvesztettem. Legjobb! Bővebben majd a felirat után...

Arra nem tudja valaki a választ, hogy a magyar verzióban miért a Pokoli Éden hangzik el, mint főcím? Pedig határozottan emlékszem rá, hogy amikor a tévében néztem, akkor rendesen LOST - Eltűntek volt.

Spoiler: Szerintem körülbelül ugyanúgy fog kinézni, mint a klasszikus Clone Warsban.

Spoiler: Érdekes lesz a két togrutát egymás mellett látni.

Én meg csak hajlamos vagyok elszólni magam... De igyekszem, tényleg.

Jajjj... Donát, csak most esett le. Igazad van... Bocsi...

Nem árultam el semmi olyat, ami miatt spoilereznem kellene, de azért a kedvedért átszerkesztettem azt az üzenetet.

Csak most vettem észre a naptárban, hogy 24-én, szerdán volt Karina névnapja.

Igen, körülbelül olyannyira, mint amilyen az ötödik évadzárójában... Spoiler: ...a Jacobos szál. Amikor kiderült John Locke-ról, hogy ő az a feketeruhás férfi, akkor már éreztem, hogy ez már valami nem evilági. Köszi. Most tartok ott, ahol Luffy és Sanji meg akarta őt enni.

Spoiler: Most viszont, kudar éles változást fogsz érezni a sorozat stílusában... Az ötödik évad időutazós, sci-fis témája után szokatlanul misztikussá válik.

Túlvagyok a One Piece második évadán is... Az elsőhöz képest szinte már pofátlanul rövid volt. Nagyon megindító volt Laboon, az óriásbálna története, és egyben poénos is Crocusnak köszönhetően. Aztán jött a Whiskey Peaken és a Little Gardenen játszódó fejezetek... A sorozat továbbra is tartja azt a minőségi színvonalat, amit eddig... Alvida és Buggy után már úgy voltam vele, hogy nem fogok fennakadni az ilyen idióta főgonoszokon, de a Baroque Works kódnévre hallgató ügynökei még a szokásosnál is idétlenebbek. Most hagyták ott az óriások szigetét, és elindultak Arabasta felé... De persze útközben tesznek majd egy kis kitérőt, és felszedik Tony Tony Choppert... A Coby és Helmeppo szálat feleslegesnek tartottam egy kicsit...

Spoiler:

Húúú, nagyon odavágott az eheti LOST... Spoiler: Egyébként, Darth Sky volt már ilyen korábban is, hogy az egész epizód egy nagy visszaemlékezés volt, csak már nem emlékszem, hogy melyik volt az. Valamelyik korábbi évadban volt rá példa, azt hiszem...Eleinte nem volt olyan izgalmas a rész, inkább csak érdekes. Az első pofon Magnus Hanso nevének hallatán ért. Ugyanis az Alvar Hanso volt az az ember, aki megalapította a Hanso Foundationt a hatvanas években, ami pedig pénzelte a Dharma Initiative-t. A Sziget céljára végül fény derült, egyébként nekem is ez volt a nagy tippem, hogy nem a Szigetet kell megmenteni a világtól, hanem a világot a Szigettől... Pontosabban attól, aki ott tartózkodik, a fekete ruhás férfitól... Elképesztő a hasonlóság Titus Welliver és Terry O'Quinn arcjátéka között. Egyszerűen zseniális, ahogyan megjelenik John Locke, ami igazából csak egy burok, (Tiszta Surrogates... ) de amikor a szemébe nézel, akkor a fekete ruhás férfit látod magad előtt. Bár, szerintem csak én vagyok egyedül így ezzel... Kiderült, hogy hogyan dőlt le szobor, és hogy hogyan került egy ilyen b*szott nagy hajó a dzsungel közepére. És hogy Richard... Pardon, Ricardo valójában ugyanolyan tudatlan, mint bármelyik másik túlélő, csak egy kicsit régebb óta él itt. Viszont arra már kíváncsi lennék, hogy a fekte ruhás férfi miért nem tudja önkezűleg megölni Jacobot, miért van szüksége más emberekre ehhez, (Holott amikor még Jacob nem halt meg simán belerúgta a tűzbe, ergó ő is simán megtehette volna) és miért csak azzal a titokzatos késsel képes erre? Én kezdem úgy érezni, hogy nem ők a jéghegy csúcsai... Van náluk egy sokkal nagyobb hatalom is Szigeten, aki annak a titokzatos szőke kisfiúnak az alakjában jelent meg... Jacob a fény, Locke pedig a sötétség... De kell lennie valakinek, aki ügyel a kettejük közötti egyensúlyra... Mert ugyebár ott volt abban a barlangban, ahová Locke és Sawyer lemásztak, egy mérleg... Volt rajta egy fehér, és egy fekete kő... Számomra teljesen egyértelmű, hogy kit jelképez az a két kő, de kell valaki, aki jelképezi a mérleget is, nem?

Most, hogy végre megérkezett a felirat, és értettem minden szót, így már sokkal élvezhetőbbé vált, mint első megnézésre. Először ugyanis eléggé fennakadtam azon, hogy miért kellett lekapcsolni az álcázóberendezést a torpedók kilövéséhez, de aztán a feliratban kaptam egy félmondatos említést arra vonatkozóan, hogy a kettőt egyszerre valamilyen oknál fogva nem lehet kivitelezni. De jóóó... Újra kezd visszatérni a hitem a TCW-ben. Az epizódnak igazából nincs különösebben nagy hibája, csupán egy valami, amit szerettem volna, de végül kimaradt. Történetesen azt, hogy újból felcsendüljön a Battle of Christophsis című szám. A The Hidden Enemy-ben is benne volt, de innen valahogy kimaradt, és hiányzott elég rendesen. A Christophsis kicsit fakóbbnak tűnt a szokásosnál, de szerintem ez inkább a release hibája, mintsem az epizódé. Bail Organa egyre sűrűbb szerepeltetéséből is az EPIII. eseményeinek a közeledését szűröm le. Mióta elolvastam a Wild Space című TCW-s regényt, azóta Organa nagyon a szívemhez nőtt, szóval külön öröm, hogy az elmúlt két epizódban ilyen sűrűn látjuk őt akcióban. Aztán ott van az epizód egyértelműen legnagyobb sztárja, Trench admirális... Elképesztően jól megalkotott karakter, szerintem Mar Tuuk a nyomába sem ér. Sokkal inkább kellett volna neki meghalnia, mintsem Trenchnek. Egyszerűen mindent eltaláltak benne... A kinézetét, a hangját, a személyiségét, és nem utolsó sorban a halálát... Ami pedig a hangját illeti... Dee Bradley Baker újonnan elég minőségi munkát végez, eszembe nem jutott volna, hogy ő a szinkronja. Jah, és nem tudom mit csinált olyankor, amikor ilyen fura csattogó hangokat adott, de mindenesetre sokat dobott a karakterén. De valószínűleg fele olyan érdekes sem lenne, ha nem lett volna az a néhány jelenetsor Yularen admirális magánnyomozásáról, és Trench múltjának kiderüléséről a Malastare-on. És ha már Yularen, akkor megjegyzem, hogy nagyon tetszett az, hogy ezúttal ilyen komolyabb szerepet kapott. Trench halála pedig az eddigi legjobb halál... (Normális esetben Ahsoka és Barriss "halála" lenne az élen, de túlélték... Sajnos... ) Ahogy egyik pillanatról a másikra leesik neki, hogy már nincs mit tenni, és lehunyja a szemeit... Bummm! Végre egy Providence... Nagyjából ennyi... Az álcázott hajó is bejött, többé kevésbé... A radarja hangulatos volt, de egy kicsit elmaradottabbnak tűnt a többi high tech kütyühöz képest. Jah, és ha már elmaradt a Battle of Christophsis, helyette kaptunk egy meglehetősen a Red Alert 2.-re emlékeztető zenét, amelyet akkor hallani, amikor láthatatlanul átrepülnek a szeparatista hajók között. És a végső csatában is hallani némi ismerős muzsikát a Jedi Crashből.

Nekem ez valamiért nem esik le...

Kudar, nekem egyenlőre ez a kedvenc jelenetem a sorozatból... Biztosan emlékszel még erre... Felejthetetlen!