Én is befejeztem a Halálosztagot és ugyan sosem gondoltam volna, hogy ez megtörténik, mégis sikerült ennek a regénynek a toplistámra kerülnie. Valahol ott van az élvonalban a Sötét Nagyúr és A Gonosz Dinasztia mellett. Pedig ahhoz képest, hogy milyen kételyekkel ültem le olvasni... Már eleve az író neve is egy kicsit németesen hangzott, a németek pedig köztudottan imádnak szórakoztatni, csak éppen nem tudnak. Szerencsére Joe Schreiber született amerikai, ráadásul tökéletesen helytállnak a szavai a regényt illetően, ugyanis abszolút a hetvenes évek sci-fijének a hangulatát idézi és persze némi újat is kever bele, jómagam helyenként úgy éreztem, mintha az Alient olvasnám, hangulatát tekintve eléggé hasonlít a kettő. A Szökésre való utalások pedig abszolút szembetűnőek, aki látta a sorozatot, mint én és Darth Sky, azoknak azonnal feltűnik. Egyébként Darth Sky, a párhuzamba állítás abszolút helytálló, Dr. Zahara Cody kiköpött Dr. Sara Tancredi, Jareth Sartoris pedig Brad Bellick Star Wars-beli megfelelője. Helyenként már azon kaptam magam, hogy őket képzelem bele a jelenetekbe. A Longo testvérek annyira nem hasonlítanak a Scofield és Burrows párosra, maximum annyiban, hogy ők is testvérek és elítéltek. Az elején a börtönhangulat szintén A Szökésre emlékeztetett, bár a The Clone Warsnak köszönhetően többször asszociáltam a Deceptionre is.
Darth Sky, egyébként Jareth Sartoris kapcsán kicsit furcsának találtam azt, amikor...
Egyébként a regény nagyon szépen kitesz magáért az ijesztgetések terén is. Az olvasása közben már tényleg azon kaptam magam, hogy borzongok és ez hatalmas élményként éltem meg. Szépen fel van építve és fokozatosan egyre többet kapunk és a regény "parafaktora" is egyre csak fokozódik. Mivel már a könyv borítóján is rajta van, ezért annyira talán nem nagy spoiler, de a biztonság kedvéért a spoiler gomb mögé rejtem, hogy...
A karakterek szerintem nagyon jók, nincsenek sokan, de ők jellegzetesek és könnyedén megjegyezhetőek. A könyvnek igazából csak két nagyobb hibája van, az egyik az, hogy sok kérdésre nem kaptunk választ. A vírus eredetének és természetének a megmagyarázása a Red Harvestre hárul, ezért nem vonom fel különösebben hibaként, kiderül az, csak nem itt. Például az sem derült ki soha, hogy mit látott Austin, vagy hogy mi történt Armitage-al. Ez sem spoiler, mert aki nem olvasta még a könyvet, az úgysem tudja, hogy miről van szó. Az viszont bizony spoileres, hogy az sem derült ki, hogy pontosan miért...
A másik nagy hibája, hogy helyenként már úgy éreztem, hogy nem Star Warsot olvasok. Nagyon kellett ebbe a könyvbe Han Solo és Chewbacca, akik ketten teljesen azt a stílust hozzák, amit annak idején az EPIV.-ben láthattunk és nem érzem azt, mint A Jövő Látomásánál, ahol a filmbeli karakterek javarészt csak üres, jellemtelen bábuknak tűntek, akiket beszéltetnek, hogy tovább haladjon a történet. A Timothy Zahn rajongók most biztosan le fogják ezért tépni a fejemet, de tényleg így volt. A könyvben sok a Star Warstól idegen elem, meg eleve a horror műfaj is eléggé távol áll tőle. Ennek ellenére hihetetlenül eseménydús és izgalmas olvasmány, egy kerek egész, rövidnek se éreztem, pont annyi, amennyinek lennie kell, se több, se kevesebb. Azt hittem, hogy az epilógusban majd eljátsszák a gyakran látott horror klisét, miszerint egy...
A vér pont annyi, amennyi kell és elvárható, nem pusztán feleslegesen fröcsögő folyadék, hanem valóban működő hangulati elem. Egyedül az volt a furcsa, amikor már a sugárlövedékek találatánál is ömlik a vér, de ez már csak a horror mivolta miatt is kötelező volt. Mondjuk az meglepett, hogy...
Nos, azért tettem le arról, hogy meggyőzzem MissKarrdét, mert a könyv második fele már tényleg kőkemény, trancsírozós horror, bár korántsem az erőltetett módon. De mivel azt mondtad, hogy nem rajongasz a horrorért, ebből következően az érveimnek itt már nincs helye.
Egyébként jópofa volt, hogy a...
Zseniális volt ez a könyv, sajnálom, hogy a Red Harvest, ha valaha megjelenik magyarul, az nem egyhamar esedékes. Imádom.
A Revan már csak azért is érdekel, mert nagyon fontos kirakós darabka kerül a helyére a The Old Republic szempontjából, amit sehol máshol nem említenek. Jópofa, hogy végre szelektíven, minden érából kapunk történeteket, nem csak egy helyről, így kellőképpen változatos a paletta.