Újrakezdtem a Halálosztagot a negyvenedik oldal után. Nem azért, mert nem volt jó, hanem itt a kollégiumban sokszor, amikor nekiálltam, nem volt tökéletes csend, sőt, a legutóbbi fejezetből például minden feeling kiveszett, miközben a szobatársam rockzenét hallgatott. (Félreértés ne essék, szeretem a rock zenét nagyon, csak nem jó háttérzaj akkor, amikor valaki horrorkönyvben a tökéletes csendről olvas.) Le volt blokkolva a képzeletem, nem tudtam belső háttérzajokat előállítani a fantáziámban, ezért inkább újrakezdtem csöndben, amikor rá tudok koncentrálni és voálá, sokkal jobban szórakozom, mint előtte.