Nos, mielőtt még megkezdeném a The Box című epizód értékelését, először kitérnék annak negatívumaira. Az első és egyben a legnagyobb baja ennek az epizódnak az az, hogy egyszerűen teljesen felesleges. Az időhúzáson kívül semmi rendeltetése nincs, a történet alig néhány apró lépésnyit halad. Ezt az egész történetszálat el lehetett volna mesélni mindössze három epizódban, semmi szükség nem volt beékelni közéjük egy Kocka feldolgozást. Ám ezzel a The Box negatívumai ki is merülnek, ugyanis valóban egy egyszerű töltelék epizódról beszélünk, de a piszkosul szórakoztató fajtából, ugyanis azt kell mondanom, hogy ZSENIÁLIS!
Az elején, amikor Moralo Eval, Cad Bane és Rako Hardeen megérkezik, a figyelmesebbek ismét kiszúrhattak egy zygerriai rabszolgahajót, ahogy egy zygerriai vadászgépet is, amit már a Friends And Enemiesben is láthattunk. Sőt, még olyan űrhajó is volt ott, mint annak idején a Corruptionban a moogai csempészeknek. Azt viszont megint nem értettem, hogy Dooku gróf MagnaGuardjai miért ilyen sárga színűek, holott régebben, amikor még lila színűek voltak, sokkal jobban hasonlítottak ahhoz, amilyenek az EPIII.-ban voltak, teljesen érthetetlennek találom ezt a módosítást és egyáltalán nem néz ki jobban. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de mióta Moralo Eval kijutott a börtönből a Deceptionben, semmi tekintélye nincs, erre leginkább az ad tanúbizonyságot, amikor Cad Bane és Rako Hardeen nekimegy.
Bár sok mindent nem tett hozzá a történethez, nagyon jó jelenet volt Anakin Skywalker és Yoda beszélgetése, amely egy kicsit az EPIII.-ra emlékeztetett, ennek megfelelően piszkosul hangulatos. Ezek azok a pillanatok, amiért kivételesen szeretem ezt a sorozatot, egyrészt azért, mert valljuk be, kettőjüknek ritkán van közös jelenete és szeretném azt látni, hogy kialakul valamiféle kapcsolat közöttük, elvégre Anakin is bizalommal fordult Yoda mesterhez az EPIII.-ban, amely már ott is nagyon tetszett. Bár ahhoz, hogy egy ilyen zseniális jelenet megszülessen, meg kellett alapozni, ezek után pedig már megbocsátom a Friends And Enemies minden hibáját.
De végül ideje rátérnem az epizód érdemi részeire, melynek középpontjában a jól megalkotott, kellően egyedi és emlékezetes karaktereket álltak. Ki is térnék szépen sorban mindenkire, akiket eddig még nem ismertünk.
Kiera Swan: Nem volt túl jelentős karakter, sok minden nem derült ki róla, csupán annyi, hogy a képességei nem elég jók ahhoz, hogy túlélje a Doboz megpróbáltatásait. Az mekkora volt már, amikor a dioxis elől úgy menekült meg, hogy Sinrich lábába kapaszkodott? Később aztán jól felnyársalta őt a Doboz a második próbán. A Karib-Tenger Kalózaira való utalást pedig egyáltalán nem vettem észre a nevében, pedig annyira nyilvánvaló volt.
Derrown: Kétségtelenül a bajnokság legegyedibb résztvevője, akit sokkal inkább a fajtája, mint sem a személyisége tesz érdekessé, bár javarészt a saját nyelvén szólalt meg. Fajtájából adódóan egy kis előnnyel indult a többi résztvevővel szemben, elvégre képes felemelkedni a levegőbe. Bár azt nem értettem, hogy ha teszem azt Derrown nem marad életben a harmadik próbán, akkor mindannyian meghaltak volna? Elvégre az egész arra volt alapozva, hogy a parwai ott lesz közöttük.
Sixtat: Igazából semmi jelentőset nem mutatott fel azon kívül, hogy egy sakiyan, amely szintén egy igazi klasszikus faj, amelyet először az EPVI.-ben láthattunk.
Jakoli: Ő lényegében nem volt más, mint egy afféle Greedo pótlék. Szerintem pedig arra, hogy senkit sem kap el élve, én a helyében nem lennék büszke, mert sokkal nehezebb valakit élve elkapni, mint megölni. Ahogy arra számítottunk is, meg is halt, bár nem hittem volna, hogy eljut a harmadik próbáig.
Bulduga és Onca: A StarWars.Com DataBankja szerint míg Bulduga a gyorsabb és többnyire kézifegyvereket használ, addig Onca a lassabb és ő sokkal inkább a nehézfegyvereket preferálja. Hát, tény, hogy a felfogása is elég lassú volt, mert amikor Cad Bane megölte Buldugát, mintha el sem jutott volna az agyáig, hogy az a fickó éppen most ölte meg a testvérét. Valahogy látszik, hogy kettejük közül Bulduga volt az agytröszt a csapatban. Tény, hogy Cad Bane a kereste a bajt, de arra nem számítottam volna, hogy Bulduga ennyire agresszívan lép fel ellene.
Twazzi: Lényegében egy áttextúrázott Rumi Paramita, aki ennyi erővel lehetett volna akár ő is, ha Dave Filoni annak idején nem ragaszkodott volna annyira ahhoz, hogy Rumi Paramita meghalt a Bounty Huntersben, amely a nézők számára annyira nem volt egyértelmű. Két akrobatikus, fejvadásznak álló, többnyire mesterlövészpuskát használó nőstény frenk. Eléggé szemléletes a hasonlóság. Kíváncsi vagyok, hogy vajon hogyan és milyen körülmények között kelthette fel Valorum főkancellár érdeklődését.
Sinrich: Szintén egy klasszikus faj képviselője, méghozzá egy snivvián, szintén az EPIV.-ben szerepelt először. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetett az a holografikus álcázó mátrix, amit ő feltalált, mert ha lényegében az, hogy ezáltal felveheti másoknak az alakját, akkor ki kell, hogy ábrándítsam, semmi újat nem fedezett fel, elvégre Cato Parasitti is ilyet használt már a Holocron Heistben. Vagy esetleg, talán tőle vette? Az mekkora volt már, amikor Embo fojtogatta? Nem kicsit vérszomjas ez a fickó.
Mantu: Kivételesen nem hozom fel Chata Hyokit példaként, ugyanis annyira nem hasonlított rá, bár sejtettem, hogy nem fogja túlélni.
Amikor Dooku gróf egyenként bemutatta mindannyiukat, szerintem a legjobban sikerült jelenetek egyike. Azért az nem semmi, hogy mennyire jól bánik a szavakkal és milyen lelkesítő szónoklatot adott elő, sokkal inkább egy bölcs vezér, mint sem a Sith Sötét Nagyura jutna róla az eszembe. Persze a beszéde végén már egy kicsit a fejébe szállt a hatalomvágy, Moralo Eval pofátlanul félbe is szakította. Annyira tetszett, hogy ennek az egész bajnokságnak valahogy volt tétje, akárki meghalhatott, különösen Cad Bane-ért és Embóért izgultam, de valahogy a többiek is annyira szimpatikusak, hogy mindannyiuknak lehet szurkolni.
A próbatételekre különösebben most nem térnék ki, mert bár nagyon izgalmasak voltak, valahogy úgy éreztem, hogy mégsem ezeken van a hangsúly. Obi-Wan Kenobi továbbra is nagyon jól játssza a szerepét, ez különösebben abban nyilvánult meg, amikor megkérdezték őt arról, honnan tudta azt az információt a parwaiakról. A végén, amikor Moralo Evalt ütötte a földön, talán egy kicsit bele is feledkezett, de erről majd később. Nagyon-nagyon tetszik az, hogy Cad Bane egyre inkább megbízik benne és bár a modorán van még mit csiszolni, egyre inkább a barátjává válik. Bár Cad Bane többnyire negatív szereplőként tér vissza a sorozatba, többször is bebizonyította már, hogy igenis van egy saját értékrendje, becsülete és gerince. Ez leginkább a végén mutatkozott meg, amikor azt mondta Moralónak, hogy legalább úgy küzdjön meg vele, mint egy férfi és ez az epizód kétségtelenül legjobb jelenete. Remélem majd amikor Cad Bane rájön arra, hogy Rako Hardeen valójában Obi-Wan Kenobi, a kapcsolatuk nem romlik meg túlságosan.
A végső összecsapás szerintem izgalmas volt, nagyon hatásos volt alatta a zene, bár ismét kiderült, hogy Moralo Eval nem sok mindent tud felmutatni a kapcsolatain kívül, kétségtelenül nagyon jó taktikai lángelme, de nem túl hatékony a harcban, még annyira sem volt jó harcos, mint Osi Sobeck a Citadel Rescue-ban. Kíváncsi vagyok, hogy az itt összejött csapat közül ki marad életben a Crisis On Naboo végén, ugyanis nem szívesen nézném végig Cad Bane, vagy Embo távozását...