-
Összes hozzászólás:
2.348 -
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
-
Győztes napok:
2
Tartalom típusa
Profilok
Fórumok
Naptár
Star Wars Feliratok
Szisz összes hozzászólása
-
Hát én nem is a barátaimmal nézem. Azaz a barátnőmet jól belehúztam a csőbe. Ezt a részt már meg se nézte az első után. Miután elvittem a 3.-ra lepetézett, és szerette volna látni Ja és a család: én a családdal nézem. A húgomnak ez a kedvenc része és minél többet nézem nekem is egyre jobban tetszik. Már utolérte a Birodalmat nálam. Anyuval is sikerült megkedveltetnem, úgyhogy hetente legalább egyszer benyomjuk a videóba Már önmagában részegít, nem kell ide sör! Amúgy is csak a puerto ricoi rumot szeretem Egyenleg: rendkívül jó ez a rész újranézhetőség szempontjából... Az aggályoskodásaim ellenére is 5-ös. :41:
-
És hol találni?? Én mindent olyan nehezen. Mindig ilyen fórumos módon sikerül Modi: láttam más hozzászólásaidból, hogy elég jártas vagy az EU-ban. Plusz figyelsz a részletekre. Én már sokat felejtettem és kissé le is akadtam. A „A New Hope” előtti idők homályosak. : Az infók, amiket az EPII elemzés topic-ban írtál, azt EU-ból tudod ugye? Az archivum, a Rishi köd etc. :39:
-
A Zatoichi: semmi effekt, tanulság az van, pár vágás újranézésért kiált .. A végén maradt pár kérdés a vakságot illetően. Rímel Luke első leckéjére a "játékbolygóval"
-
"Nincs itt semmi látnivaló. Én itt nőttem fel." Azért a rengeteg homokon kívül, azért más is van itt...mi másért lenne oly kíváncsi Padmé? Vonzza a végzete?:39: "I have a bad feeling about this." "It's not about the mission, Master, it's something...elsewhere...elusive" Mikor először láttam azt hittem Mos Eisley...ilyen volt régen
-
Háttérben lévő érdekességek, történetek
Szisz hozzászólást írt ebben a topikban: Episode I - The Phantom Menace
Hát ez már nagyon kellett. Az egyensúlyról. Az erő kettős természetéről. Részecske és hullám. Lucas leírja a világunkat azzal, hogy megteremtett egy másikat, amit vonatkoztathatunk arra, amiben élünk. Vannak, akik azt vallják, hogy valamikor régen jóval fogékonyabbak voltunk az erőre. A "fejlődés" renyhévé tett minket és már nem használjuk az erőt, csak öntudatlanul. Ma már hókusz-pókusz az, ami valaha természetes volt. Ezt is lovagolják a marketing-lovagok. Az Excalibur egy olyan világot mutat be amelyikből éppen eltűnnek a mágusok. Lucas is, csak ő hagy egy párat, hogy kezdődhessen az egész előröl, mintegy örök körforgásban. Talán köztünk is vannak páran. Nem csak talán. Tudom. Érzem. Egy távoli helyre hív valami, egy másik galaxisba... -
OK!! Várom a többiek nevében is. Én is valami hasonlóra készülök. Alakul, csak most, hogy olvastam A császár új ruhája mű-kritikát, asszem önmagammal szemben is kritikusnak kell lennem, és nem szeretnék egy hasonlóan érthetetlen, össszeturmixolt és javarészt semmitmondó írást betenni ide. A kritikus új ruhája. Az ő szemszögükből 100. Az én szemszögemből meg nem húzták le. "Az igazság pillanatnyi, múltja s jövője sincs. Létezik s nincs is több dolga ennél" Én valamiféle tükörként használom a karaktert. Önismereti eszköz. Ezért foglakozom vele és nem azért mert "ő a kedvencem". Nincs kedvenc. Régen Artu volt kedves és Luke érdekelt. Az egyszerűsége és a tisztasága miatt. Most már látom, hogy a legösszetettebb karakter Anakin/Vader. Ezért választom őt Mert mocskos és mert bonyolult és mert tűz jegyű. Már-már Hamlet szintre emelkedett szememben. Hamlet sem egyszerű, nem is tiszta és igencsak besötétedik ő is. Shakespeare a szövegen keresztül operál, Lucas vizuális nyelvet használ a karakter bemutatására (ezért érthetetlen az az SW-kritika, zsákutcából közelít a filmhez és a benne látható karakterekhez.) :idea: A dicséret energia. Anakint sokszor leszívják. Negatív energiát kap, a semlegesítés, a visszatáplálás miatt igényli. Az a baj, hogy senki sem tud vele mit kezdeni, Palpatint leszámítva. Akkora erő van benne, amit ő nem tud féken tartani és sajnos a Jedik sem tudják megtanítani arra, hogyan bánjon magával. Először találkoznak ezzel és van abban igazság amit Palpi mond, hogy tartanak tőle, a félelem szalonképesebb formáját gyakorolják. Yoda is csak addig jut, hogy felismeri a problémát, ám megoldást nem tud rá és csak rábízza az erőre, a sorsára. Mást nemigen tehetnek. :idea: Ha valakiben valami zavar minket az rólunk szól, és nem arról aki zavar minket. Ő csak van, teszi a dolgát. Ha mi változunk ő is fog. Anakin megváltozik, s erre válaszul Padmé is és mindenki más is. Az egész galaxis :idea: A hibáink teljes megélésével eltűnnek a hibák szinte maguktól. Csak idő kérdése. Anakin lassan tanul ilyen téren, mint ahogy ő maga is mondta a grófnak, aki épp lesújtani készült Obi-Wanra az EP2 végén. Minden emotikon jó, ezt neked kell emotolni, te érzed
-
Ody: Nem sok. Talán az előzőhöz írta. Ennek se: az új avatarod Dexet régen nem komáltam és a helyszínt sem. Most már a beszédtechnikájával elkap, főleg az utolsó mondatával Obi droidos mondatától fölsejlik bennem az Animátrix Második reneszánsz című fejezete. Erre a környezet jellege és droidos beütése is rásegít.
-
A Stover könyv elolvasása után a gróf is izgalmas karakter lett. Drakula alatt én a Drakula című film karakterét értem. A Francis Ford Coppola félét, amit Gary Oldman játszik. A viselkedésében mit? Az önfejűségét, a makacsságát a beképzeltségét? (Biztos kos a "szentem".) És még mit?
-
Ez így van, de tudatosan lett olyan az EP2-ben amilyen. Nyilván ezt Te is belátod Anakin kinézetének és lelki fejlődésének van egy íve, ami az EP3-ban kulminál. Belátom. Csakhogy a 2. rész után még fogalmam sem volt mi a fészkes fenét akar ezzel a karakterrel Lucas. Hogy lesz ebből Darth Vader a 4.-re?? Egy-két igazán jó pillanatban megmutatkozott Vader :twisted: , ám kevésnek tűnt és nem is álmodtam, hogy ilyen jól lesz megkreálva a metamorfózisa. Sokakkal ellentétben nekem pont így van a helyén és semmilyen lépcsőket nem hiányolok. A könyvben jobban ki van bontva a pszichológia és jobban meg van magyarázva az áttérés s így elveszi a fantázia-kenyerem és nem üt annyira, mint a film. Döbbenetes, amit Stover kihozott a történetből, a legkülönlegesebben megírt SW-könyv, mégsem tudom a könyv lapjain ábrázolt karaktert annyira átélni, mint a filmbélit. A film után azt gondoltam, hol van ehhez képest az "Én vagyok az apád"? Ott volt a Dagoba+a párbaj, az EP3 meg sorozatosan pofozott, egész a gróftól. Nekem szólt. Pont jókor, pont jó helyen, pont azt a filmet láttam, amire nagyon szükségem volt már. Már máshol leírtam, hogy nem Padméért teszi. Magáért és a káosz megszüntetéséért. Majd bővebben kifejtem az álláspontom csak nem most. A távfojtogatás, meg hirtelen felindulásból, szerelemféltésből (más néven önzésből), elkövetett öntudatlan, önkontrol nélküli halált okozó testi és lelki sértés, amit (a világos oldalról nézve) skizoid, paranoid, téveszmés, rögeszmés, mániákus depressziós, tudathasadt, traumatikus, megbabonázott állapotban tett egy többszörös személyiség. Csak diliházba csuknák nem börtönbe, ezért. A gyerekek pedig törvényes katonai célpontok, miután átállt. Csak egy kis jövőbe tekintés szükséges, hogy meggyőzze magát, a haláluk szükségszerű. Ez viszont tudatos gyilok, akár egy gép úgy teszi, ez a Sith vizsga. Fogjuk rá, hogy átment (Mint az Animátrix Programjában a csaj). Könnyezett, nem volt érzelemmentes, de azért megtette. Legyőzte magában a szeretetet. Milyen bizarr, nem? Szóval nőstény legyen a talpán, aki Anakint meg tudta volna menteni ettől. Már az EP2-ben látszott, hogy Padmé és Anakin közt világnézeti különbségek vannak és még konfliktusuk is volt, ahol Anakin nyelte le a békát. Valahányszor gyakorolta az önkontrol és az engedelmesség nemes ösvényének tapodását, a jelek más irányt mutattak. Nem sokat agyalgott, ösztönből élt. Ösztön-Őstan-Isten
-
Bizony. Az EP2-ben még semmi különös hatása nem volt rám...ebben a részben viszont az első pillanattól kezdve valami furcsa érzés volt látni. A háború megkeményítette és az a mondat, eredeti hanggal hogy" a számból vetted ki a szót" lúdbőr, olyan mélyről jön. A másik: "az lesz a sorsa ami a miénk" attól is kész vagyok és még sorolhatnám. Néhol szinkronnal jobban ül az én magyar hangsúlyhoz szokott fülemnek. Tudom nem kapott egyöntetűen jó kritikákat a színészi alakítás, én nagyon komáltam, ahogy előadta zakkant magát a srác. Jól áll neki az a pár kiló plusz, az EP2-ben nagyon nyüzüge kamasz az EP3-ban már kezd emlékeztetni egy férfira. A megítélésről meg annyit, hogy a lányok könnyebben elnézik a gyilkolászásait, ha erre gondolsz, így van... Emlékszem Drakula is nagyon bejött nekem és általában a vámpír karakterek. :twisted:
-
Dzséjt: Megadtad az alaphangot a témának...olyan tömény, mint az EP3 Azért attól mégsem félek, hogy mindent leírtál és becsukhatjuk a boltot.
-
Később is. Még a Mustafaron is választhatta volna, hogy elmegy Padméval. Valahogy én úgy érzem neki ez volt a sorsa, hogy áttérjen, csak úgy pusztíthatta el a Sith-et, hogy a nyomdokaiba lép és felülkerekedik a benne lévő Sith-en azáltal, hogy feléli azt a tudást és hatalmat amivel a sötét oldal felruházza. Sidius így a saját kardjába dől. Anakin fejlődésének útja ez volt. Persze a fejlődést itt nem a rossztól a jóig tartó folyamatként értem. A fejlődés tapasztalás, tanulás, megélés. Az egyetlen mód, hogy legyőzzük a sötétséget, hogy belemegyünk és nem harcolunk ellene. :twisted:
-
Valóban nem lehetne olyan, nagyon más karakterek, annak ellenére, hogy Padmé is és Leia is politikus...Han és Anakin ég és föld.:twisted: Én inkább a szál történetbe való beágyazására gondoltam. Han és Leia sosem kapta meg a lehetőséget, hogy elvonulva elmerüljenek egymás társaságában és csak úgy legyenek, távol minden nyüzsgéstől, harctól, politikától. Amikor szinte kettesben vannak, akkor is mindig ott van velük a "munka" élőben, nemcsak egy távoli témaként. Enélkül az elvonulás nélkül Padmé nemigen oldódna fel, akármennyire nyomul Anakin. Így szinte észrevétlenül kerülnek közel egymáshoz, mert nincs más csak ők és a Naboo-i környezet, ami szinte Padmé tükörképe (vagy fordítva). Leiának sosem látunk ennyire bele a világába, mintha nem is lenne magánélete és Organaék halálával még azt is elveszti ami volt. Szóval lehetne hasonló, hogy kalandok közepette és nem a kalandoktól távol, csak úgy sokkal tovább tartana, s talán mindketten beleőrülnek, nemcsak Anakin. Állandóan kerülgetnék egymást és sosem csapnának a lecsóba. Vagy szakadáshoz vezetne, mert a magánélet és a munka közti választásra jobban rá lennének kényszerítve. Anakinnak, pedig más úton kéne egyensúlyt hoznia…
-
Biztos szégyenlős és derogált neki, hogy ilyesmit kell mondania egy kemény fiú szerepében. A "keménynek akarok látszani fiúk" nem mondanak ilyet, max azt, hogy dettó. Egy úrinő sem mond ilyet, elég, ha úgy néz. Az eredeti szöveggel gáz lenne. Így csak Leia nem tetszik benne. A Jediben aranyos poént csinálnak belőle, attól helyrebillen a lelki békém
-
Sóhaj. És kihagytad, hogy megtudjuk, hogy készül a fénykard... Az állam leesett attól, amit Mace Windu művel a droid sereggel
-
Megnéztem. Gaeriel Capitson. Most már azt is tudom, hogy készül a fénykard
-
Dzséjt: te nagyon tudsz! A húgom szegezte nekem a kérdést mikor néztük az EP2-t . Nem csekkoltam még le, hogy ebbe bele lehet-e kötni... Meggyőztél, hogy nem
-
Nem csak egymás alá s fölé lehet rendezni, a hierarchia a cselekmény mozgatórugóin keresztül is megnyilvánulhat. Inkább hálózatos. Ha a prequelt veszem alapul, Palpatin mindenképp fontosabb még Obi-wan-nál is, sokkal nagyobb befolyása van az eseményekre, hiába látjuk kevesebbet. Mindenki csak bábunak tűnik egy hatalmas sakktáblán. Ő az eseményhorizont. Ezt csak Luke érése billenti ki. Szóval mindenki bábú az erő sakktábláján.
-
Ja jól elszabadult... Illetve annyira nem is. Már látom lelki szemeim előtt milyen anyázás menne a másik fórumon erre Ja és hova lesznek a sírkövek a Tattooinról?? A homok belepi? Nehogy a kis Lukes George kérdezősködjön Vagy csak én vagyok vaksi??
-
Kár hogy 6-ost nem lehet adni. :41: :41:
-
Én teára szavazok és társakra akik szintén szeretik. A környezetemben a Jedi mellett ez a rész a legkedveltebb.
-
Háttérben lévő érdekességek, történetek
Szisz hozzászólást írt ebben a topikban: Episode I - The Phantom Menace
Hát igen változnak az idők. Akkoriban bírtam az ilyen angol zülledék filmeket. A sekély sírhant...szintén Ewan... abban embert darabolnak... gyengébb a gyomrom. Most már a gyönyörűen megkoreografált fénykardpárbajokat bírom. Mint ennek a végén. Gyönyör. :shock: Kíváncsi volnék mennyi pótobit használnak. Olyan jól nyomja... még nem kockáztam ki a VHS-t, nekem csak úgy van meg. -
Már rég olvastam, meg kell néznem a nevét. Valami politikus, asszem. Semmi különös, csak úgy volt megirva mintha, aztán semmi. A Traitort láttam angolul. Beleolvastam. Pénzileg most sok lett volna még az is. Az összes alatt azt étrem, hogy egy könyvbe összegyűjteni több kötetet, (mint a Dűne). Úgy, hogy azok össze legyenek szerkesztve, mert így mondjuk Stover eléggé kilóg, magasan a többi fölé emelkedik, a bakik ellenére, amik nem is biztos, hogy bakik. (Arra gondolok, amikor a Mustafaron mészárlás közben skarlátvörös lesz fénykard aztán Obi ellen megint kék. Honnan lehet tudni, hogy készül egy ilyen kard? Még azon sem lepődtem volna meg, ha a filmben átváltozik vörösre, ahogy erősödik benne a sötét oldal...) Shatterpoint? Olyan bizarr, hogy Jacen testvére Anakin és ugyanolyan műszaki zseni, mint a nagyapja... Ben is hasonlít Benre? A keresztnév mindig tanulnivalót takar, a vezetéknév pedig azt amit már tudunk, az örökséget.
-
Háttérben lévő érdekességek, történetek
Szisz hozzászólást írt ebben a topikban: Episode I - The Phantom Menace
ODYYYYY! Tudsz még ilyen háttérinfókat??? Olyan jó olvasni. Több dolog van a filmben és a háttérben, mint sem bölcselmem álmodni képes. Nekem csak a classicról van háttérinfós könyvem. A DVD-ket még nem tulajdonlom. Engem igen. Mikor megtudtam, hogy az első három készül, kicsit lelombozódtam, mert nekem anno Luke volt a történet a középpontja. Fura volt, hogy ismert színészeket kérnek fel. Ewan-ért a Trainspotting óta oda-vissza voltam, neki örültem, az EP1-ben mégsem tetszett, mert nagyon Rentonos volt és nem Obis (bezzeg az EP3-ban), első blikkre. Ja és a digitális JarJart is szokni kellett, annyira éreztem, hogy digitális. Nekem a természetesség és az egyszerűség volt az SW-érzés alapja. Azt hittem, hogy ez a filmből jön. Most már tudom, a belső hozzáállás természetessége és egyszerűsége volt az.