wass12

Nekem nem igazán tetszett ez a rész. Hogy milyen problémáim vannak vele? Nos, nagy részüket Llew már leírta, nem ismételném meg őket. Az egyik dolog, amit viszont kiemelnék, az a szöveg: az író(k) nem volt(ak) a csúcson, amikor a forgatókönyv készült. Sokszor eléggé paneles (közhelyesnek nem nevezném, de eredetinek vagy emlékezetesnek sem), a legutolsó jelenetben pedig erőltetetten rejtélyeskedő. A Trandoshanok beszéde pedig kifejezetten mesterkélt. Úgy érzem, ez a rész eléggé kilóg ebból az évadból. Akárcsak a Citadel-triólógia, ez az epizód is mintha az első évadból származna, az akkori TCW-re voltak jellemzők az ilyen történetek. Akkoriban ez egy nagyon jó kis történet lett volna, azonban az eltelt két év jócskán megemelte az elvárásokat--és ennek a résznek nem sikerült teljesítenie őket.4.5/10

Na, akkor leírnám pár észrevételem a résszel kapcsolatban. Először is, az epizód (meg az egész triológia) megfelelő ütemben halad előre, nem szenved a mostani TCW részeknél gyakori időhiánytól (kivétel talán az rész végi űrcsata). Ebben persze sokat segít, hogy a története sokkal egyszerűbb, és sok lehetőséget ad akciózásra, amit könnyű a rendelkezésre álló időkerethez szabni. Én először meglepődtem, mert a rész sokkal többnek tűnt, mint húsz perc. Kissé olyan, mintha egy videójáték egy pályája lenne az epizód. A másik furcsa dolog, amit megemlítenék, az Piell mester temetésének jelenete. Talán csak a vágás miatt, de furcsamód hosszúnak tűnik egy menekülés közepén, még Obi-Wan figyelmeztetésével is. Szerintem a rész (a hibák ellenére) 8/10-et ér.

Tulajdonképpen a patikamérleges egy egész jó hasonlat. Ebben a kontextusban a Sötét oldal sokkal nehezebb, fajsúlyosabb anyag, mint a Világos, ezért az előbbi mennyiségének sokkal kevesebbnek kell lennie, hogy az egyensúly fennmaradjon. Ebből a szempontból persze nem valami helyénvaló az epizód szimbolikája, amelyben a két oldal egyenlő súlyúként van feltüntetve... Ceterum censeo: Miért nem beszél senki a Lányról?

Mint már írtam, én úgy gondolom, az Erő egyensúlya nem szimmetrikus, a Világos oldalnak mennyiségi fölényben kell lennie, hogy kiegyenlítse a Sötét oldal hatásait. Az epizódban említik az építés és a pusztítás egyensúlyát. Márpedig építeni sokkal nehezebb, mint pusztítani. Sokkal nehezebb bevilágítani minden sarkot, mint kioltani vagy eltakarni a fényforrást. Könnyebb önzőnek lenni, mint önzetlennek, és így tovább. Egyébként érdekes a két oldal egyensúlyáról (tkp. hogy egymás ellentétei) beszélni, miközben mindenki a Fiú szándékairól spekulál, de az, hogy a Lány is akarna valamit, az föl sem merül.

Üdv mindenkinek! Remélem, nem baj, ha csatlakozom a társalgáshoz. A rész megnézése után sokat gondolkoztam azon, hogy egyeztethető össze az Erő mibenlétéről szóló két elmélet. Úgy gondolom, hogy az Erő két oldala közt valóban szükséges az egyensúly--azonban ez az egyensúly asszimetrikus. A Sötét oldal a félelemből és a birtoklás vágyából táplálkozik, olyan ősi érzelmekből, ami, mint látható, az univerzum minden lényében eredendően benne vannak. Amíg ezek és az Erő léteznek, létezni fog a Sötét oldal is. Ahhoz, hogy ezeket a Világos oldal képviselői meg tudják semmisíteni, olyan lépéseket kéne tenniük, amik teljességgel idegenek ennek az oldalnak az attribútumaitól. A tökéletesen rezzenéstelen tó is természetellenes.