Ha már szóba került, akkor leírom a legutóbbi Dűne-élményemet. A Dűne ösvényei egy ideje itt feküdt a polcomon, de eddig nem olvastam el, most ősszel sort kerítettem rá. Igazából nem Dűne-regény, hanem egy kiegészítő kötet, ami tartalmazza a Dűne eredeti cselekményvázlatából, a Fűszerbolygóból megírt regényt, a Dűne kiadása körüli hercehurcákat, levelezéseket, néhány novellát és kimaradt fejezeteket a Dűnéből, plusz egyéb Dűne-sztorikból.
Összességében egy remek olvasmány volt. A Fűszerbolygó kb. 150 oldalas, és döbbenet, hogy mennyi minden hiányzott belőle, ami a Dűnében megtalálható. Szinte az alapoktól írta újra Herbert a sztorit. Még az ismerős karakterek neve is más volt, kivétel ez alól Gurney, ő nem sokat változott a Dűnére. A legnagyobb érdekessége a történetnek azt látni, hogy honnan hova tud egy történet kifutni az alakítgatások során. Persze nem derül ki a teljes írói folyamat, de egymás mellé téve a két történetet világos, hogy az írás nem egyszerű "munka", ami egy csettintésre működik, hanem egy igen bonyolult alkotói folyamat.
Az egész sivatagbolygó alapját az adta, hogy Herbert írt egy cikket még 1957-ben az Oregonban pusztító homokdűnékről, és azok sikeres stabilizálásának egyedülálló módszeréről (csak margószéli megjegyzés a részemről: ezek az amerikaiak biztosan nem hallottak még Tessedikről, aki szerény városom szülöttje, és többek között akácfák Alföldre való betelepítésével/elterjesztésével segített megoldani a szikes talaj problémáit, stb.) A cikk végül nem jelent meg, helyette néhány év múlva napvilágot látott az első Dűne-könyv.
A levelezésekből kiderül, hogy bár több kiadó is azt gondolta, hogy zseniális a könyv, mégsem akarták kiadni, mert sci-fihez képest roppant hosszú, és nem biztos, hogy egy ilyen típusú könyvre lenne elég kereslet. A könyves formátum előtt részletekben ugyan, de egy magazinban/lapban látott napvilágot a történet. Végül csak sikerült találni egy kisebb - nem mellékesen, nem is regénykiadással foglalkozó - kiadót, akik kihozták, de eleinte elég lassan fogyott a könyv. A következő évben a legrangosabb díjakat kapta meg, és végül ha lassan is, de elindult azon az úton, ahol most tart.
A kimaradt jelenetek érdekesek, de többségük túl sokat nem tesz a történethez, kivétel ez alól A Dűne Messiásának alternatív befejezése. Nekem főleg A Dűne Legendái-trilógia plusz jelenetei tetszettek a kötet végéből.