A hetekben elolvastam Az éhezők viadala-trilógiát. Meglepődtem azon, hogy Katniss a "mesélő", de jól belegondolva, nem volt rossz ötlet az egyes szám első személyű elbeszélés. Annak ellenére, hogy mindent Katniss nézőpontjából látunk, mégsem hagy maga után semmilyen hiányérzetet, már ami a sok háttér- és egyéb cselekményt illeti, ezek úgyis kideríthetők a következményekből.
Kettő, jobban mondva három oka volt annak, amiért nekivágtam. Először is szeretek olvasni Másodszor bennem az első film nem kevés hiányérzetet hagyott. Nagyon tetszett a történet, de a filmtől magától nem voltam annyira elájulva, mint sokan mások. Az első részt sem moziban láttam, utána a másodikat már nem is terveztem moziban megnézni. Utána akartam járni, hogy ez a film hibája, vagy az enyém. Jelentem a filmé. Ugyanis a könyvek nagyon tetszettek, alig tudtam letenni őket. Hiába ismertem két könyv történetét, egyre izgalmasabb volt olvasni őket.
A harmadik könyv elején azt vettem észre, hogy egyre felületesebben olvasom, mert minél előbb szerettem volna megtudni, mi történik végül. És mivel így nem lehet könyvet olvasni, inkább hátralapoztam az utolsó néhány oldalra, aztán vissza az elejére, és onnan már remek könyvélményt nyújtott. Persze akik olvasták, azok tudhatják, hogy az utolsó 3-4 oldalon kívül is rengeteg a meglepetés a történetben, szóval nem sok mindent spoilereztem el magamnak. Kb. mintha az ep5 végét előre megnéznénk, látva ahogy Luke megkapja a műkezét, indulnak Han után, aztán az Én vagyok az apád és társait normál olvasási sorrendben fedezhetjük fel. Mindegy, a lényeg, hogy remek olvasmány volt.
Harmadszor pedig, mi a fenének várjak jövő novemberig az utolsó filmre, ha egyszer elolvashatom a könyveket, igaz vagy nem igaz?
3. részes könyvspoiler